Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-28 / 185. szám

1990. július 28., szombat Föld, föld, föld... 3 Nem telik mindig űrhajóra, hát így, a porig lehajolva nézem a földet: birkacsorda tapos éppen a hangyabolyra, s vaddarázs-raj ereszkedik le a nap rafo rgó - kráterekre. (Ladányi Mihály) „II téesz annak való, aki nem tud a saját gazdája lenni!" w Parasztbútorok A szövetkezet is változtat Még késik, a felfokozott várakozást tapasztalva, nyugodtan allítható, nagyon késik a föld tulajdonának, értékének és forgalmazásának törvényességi szabályozása. Ennek ellenére tavasztól már lehetségessé vált a téesz tagság egykoron „önként" közösbe adott földtulajdonának visszaigénylése. A folyamat elindult, természetesen csak a kezdetekre jellemző, óvatos formában. A privatizációban érintett felek közül a forráskúti termelőszövetkezet vezetőjének, s néhány, a visszaigénylés lehetőségét kihasználó gazdának véleményével, tapasztalataik közreadásával szeretnénk a még tétovázók segítségére lenni, s a témáról kevésbé tájékozott olvasónak alapinformációkat nyújtani. Kedves és készséges a fogadtatás Forráskúton. a helyi Haladás Termelőszövetkezet irodájában. Szabó Imre elnök szavai fedik fel a privatizáció apró titkait, menetét, s a szövetkezet próbálkozásait, hogy a tagság mindinkább „földközelben" érezze magát. — A földvisszaigénylések nagysága az összterülethez viszonyítva nem jelentős — tájékoztat Szabó Imre. — A mi 7 ezer hektárunkból eddig 90-et kaptak vissza a tagok, ez ősszel még körülbelül 200 hektárral növekszik. Gyakori eset, hogy nem az összes területet igénylik viszsza, egy részét bennhagyják a közös tulajdonban, s így a szövetkezetben is dolgoznak a saját birtok mellett. Ez a ma még nagyon is érezhető bizonytalanságot jelzi, mely a földtörvény körüli rendezetlenségből ered. Ugyanakkor, a gazdák nagyon jól látjá'k. högy a termelési költségek erősen emelkednek, s ezért szívesen használják ki a háztáji nagyüzemi művelésének lehetőségeit. Törekvésükben úgy próbáltuk segíteni őket hogy mostanra már 2 f 1 holdnyi területre növeltük a háztáji földek nagyságát. Az említetten kívül e művelési forma azért is kedvezőbb, mert ezen a homokvidéken nem akkumulálódhatott az elmúlt évek sorá\n annyi tőke, amennyi egy farmergazdaság beindításához szükséges lenne. Ezen kívül, úgV gondoltuk, hogy tagjainknak és a szövetkezetnek is az lenne a leghasznosabb, ha elérnék, hogy minden terület valakié legyen, azaz, a közös tulajdont is egyénenként gondoznák, saját kockázatra. E törekvés alapján a rendkívül munkaigényes szőlőkultúrákból az idén már 220 hektárt kiadtunk a tagoknak. Ezzel párhuzamosan a termények felvásárlását is biztosítjuk, szerződések alapjáta. Az elnököt ezután arra kérem, igazítson el. hol találok olyan gazdát, aki megpróbálkozott a privatizált birtok művelésével. Így jutunk el Soós Mátyás tanyájához, ahol már a ház és környéke is a gondos, szorgalmas gazdakézről tanúskodik. Még sok minden bizonytalan kancsóban az asztalra. — Így tartottam helyesnek, mert az egyéni gazdálkodónak még rengeteg bizonytalansági tényezővel kell számolnia. — Ezek szerint helyzetüket még közel sem érzi megnyugtatónak. — Nem, nagyon sok szabályozni való van még a földek és a mezőgazdaság körül. Nem tudjuk,, milyen terméknek lesz biztos piaca, és nagy szükségünk lenne a külkereskedelmi jog megszerzésére, biztos és megfelelő felvásárlási árakra. Az állattenyésztés fellendítése érdekében újra be kéne vezetni a régi rendszert, hogy megfelelő apaállatokat tartsanak a faluban. Tudhassuk, például a szarvasmarhák esetében, hogy hús-, vagy tejjellegű szaporulattal számolhatunk, mert ez egyelőre biztosan nem számítható ki. Koccintunk a saját termelésű rizlingborral, utána a gazda már jobb kedvvel folytatja. — Azért csak úgy gondolom, hogy a józan eszű parasztember megtalalja a számítását a privatizáció révén. A téesz elsősorban annak való, aki nem tud a saját gazdája lenni. Akinek ha mondják, ezt tedd ide, vagy oda, megcsinálja, de önállóan nem tudja beosztani az erejét és az idejét. — Ügy látom, igen jól felkészült és felszerelt eszközállománnyal vágott neki a vállalkozásnak. Ezt a téeszes időkben hogyan sikerült öszszeszedni? — Gazdálkodom én már régóta. Szerencsénk van, hogy közel a megyehatár, s a szomszédos Csólyospálos szakszövetkezetétől vásárolhattunk földet. Igaz, ezekkel most kisebb problémák lesznek, mert telekkönyvi leg a területek nem kerültek a birtokunkba, s most ezeket is visszaigényelhetik hajdani tulajdonosaik. Nekem szerencsére ilyen gondjaim nincsenek. Az viszont biztos, hogy a helyi téesz helyett ez a szakszövetkzet tartotta igazából életben a falut. — Az összes területet megtartja magának? — Nem. Van két családom, majd szétosztom közöttük a nagyobb részt, próbálkozzanak ők is, magunknak csak egy egészen keveset tartok meg. Kifelé menet a gazda büszkén mutatja a gyönyörű szőlőlugast a ház elején, s azonnal megállapítja azt is, támad a peronoszpóra, délután permetezni kell. Erdélyben, Nyárszón cl az utóbbi évtizedek legismertebb régi bűtorfestöje, Viskán László. Az idős művész már csak kisebb darabok virágozását vállalja, dc korábban teljes szobabútorokat is festett. Művészetének sajnos nincs folytatója. így veszélybe került a kalotaszegi festett bútor továbbélése. Soósék 14 holdnyi, immár saját területen, és a 3 hold háztájin gazdálkodnak, öt holdnyi őszibarackosuk mellett egy hold szőlőt, nyolc hold szántót és három hold lucernást művelnek, amiből az egyelőre hat tehénből, 5 kocából, malacokból, két lóból és egy csikóból álló állatállomány takarmányozását biztosítják. A földművelést egy Zetor traktor, s a hozzávaló szerelékek teszik könnyebbé. Együtt érkezünk meg a gazdával, aki egy őszibarackszállítmányt vitt fel Pestre, megszokott és állandó kereskedőpartnereinek. — Régi téesztag vagyok, még ma is annak számítok, mivel csak az apai részt igényeltem vissza — mondja bemutatkozásként, míg helyet foglalunk a ház tágas előszobájában, s a feleség vendégköszöntő bort hoz Jani bácsi, visszakapta a földjét! Kilenc holdon Sorsfordító változások előtt ál) a mezőgazdaság. A néhány éve még mindenható, esetenként vitatható statisztikai módszerekkel is bizonyított nagyüzemi fölény halványulni látszik. Máris tízezres az egyéni vállalkozók száma, és mind többen tervezgetik jövőjüket saját erejükre alapozva. Mindez nem jelenti azt, hogy összeomlanak a jól gazdálkodó, a dolgozóikat anyagilag is megbecsülni képes szövetkezetek. A gazdálkodás rendjének azonban e gazdaságokban változnia kell. A bérmunkássá lefokozott parasztemberekből valós érdekeltséggel bíró szövetkezeti gazdák válhatnak, akik «fey-€gy ágazatban önállóan vállalkozhatnak. gazdálkodhatnak; ennek anyagi előnyeit élvezve és kockázatát viselve. A közeljövőben bizonyos, hogy nagyüzemi és egyéni gazdák dolgoznak egymás mellett, valamilyen egyéni boldogulásukat keresve. S éppen ez a vállalkozásra épülő boldogulás-keresés értékelteti újra — mégpedig felértékelve — a szakmai tudást. A biztosan-alkalmazott ismeretek nélkül ugyanis csak döcöghet, az elviselhetőnél nagyobb kockázattal járhat a vállalkozás. Ez különösen igaz a mezőgazdaságban, amely élő szervezetekkel dolgozik, s a sikeres termelésnek nélkülözhetetlen feltétele a biológiai folyamatok ismerete, az időbeni beavatkozás. A mezőgazdaság átalakulását kísérnie kell az oktatás, a továbbképzés gyors megújulásának is. hiszen a képzési rendszer egészen más alapLesz-e gazdaképző? szükségletek szolgálatára épült, következésképpen az új helyzetnek nem felelhet meg. AZ oktatás és az iskolák túlságosan szakosodtak, nem folyamatokban való gondolkodásra, hanem egyes részműveletek elvégzésére tanítottak. A jelenlegi mezőgazdasági szakközépiskolákat a felügyeletüket végző szakemberek is elhibázottnak tartják. Túlzottan elméletiek, a gyakorlatban is hasznosítható szakmát nem adnak, ugyanakkor az egyetemre sem készítik fel tisztességesen a diákokat. A képzési rendszerek átalakítása elodázhatatlan Nyilvánvalóan évek telnek majd el, amíg az új ismereteket megszerzett szakemberek a gyakorlatban is dolgozhatnak; ugyanakkor rájuk már holnap is szükség lenne. A hosszabb távon is megoldást jelentő módszereket átmenetieknek kell megelőzniük, enélkül aligha épülhet biztos alapra a mezőgazdaság privatizálása és a nagyüzemeken belüli vállalkozás. A késés már ma is súlyos, a jogalkotás a pártharcok, a mezőgazdasági átalakulás vitathatatlanul háttérte szorították az oktatási reformot. A földművelésügyi tárca az átmeneti időben új képzési formával indítja a változásokat. Az. idén ősszel több helyen elkezdődik az úgynevezett gazda- és gazdaasszonyképzés. Ennek lényege, hogy a már meglévő ismereteket egészítik ki a gyakorlati módszerekkel. E képzési program egy-két éves lesz. a hallgatók ismereteitől függően. Előre látható hátránya, hogy nem várható tömeges jelentkezés, hiszen az alapismereteket megszerzett, felnőtt emberek nem iskolapadban akarnak üldögélni, hanem saját gazdaságukban dolgozni. A reformokat a középiskolai oktatásban a gyakorlat felerősödése jelentheti. Ennek persze egyik feltetele, hogy az általános műveltséget az alapképzésben, s ne egy mezőgazdasági intézményben szerezzék meg a diákok. Az iskola így a gyakorlatra koncentrálhat, azokat a szakmai mesterfogásokat taníthatja meg a hallgatóknak, amelyeket naponta alkalmazniuk kell. A másik feltétel, hogy gyakorlati oktatást szolgáló terep is csatlakozzék az iskolákhoz. Ma ennek egyetlen középfokú intézmény sem felel meg maradéktalanul, hiszen a tangazdaságokat egyetlen központi tollvonással megszüntették. Tőlünk nyugatra, a mezőgazdasági iskolának mindenütt kiegészítője a mintagazdaság. Persze az egyetemi oktatás sem maradhat ki a reformokból, de ma az átalakuló mezőgazdaságban a középszintű szakember hiányzik a leginkább. Ezért az alapos felkészüléssel együtt elsőrendű szempont, hogy az oktatást az új szükségletekhez igazítsák. V. Farkas József Egy dűlővel lejjebb áll Kondász Sándor nyugdíjas tanyája. Hozzájuk is benézünk, ennek az ad különös aktualitást, hogy úgy hallottuk, ők a visszaigényelt területet be sem vetették az idén. — Persze hogy nem vetettünk! — adja meg a kérdésre a választ a fogadásunkra a házból kilépő feleség. — Nézze meg, tavaly búza volt itt, az aratáskor meg annyi szemet szórtak szét. sajnaltuk volna újra felszántani, olyan szép, sűrű kelés volt. Benn a házban Kondász Sándor fogad, ültet le bennünket, miután túljutott első meglepetésén, hogy újságíró vendégei vannak. — En csak tíz évet voltam téesztag — meséli —, utána a csólyosi szakszövetkezetbe jelentkeztünk, onnan is kerültünk nyugdíjba. — Mekkora területet igenyeltek vissza? rT — Mindet, azaz négy es fél holdat. Nagyon jó ez, hisz itt van a tanya körül, egyben az egész föld. őszre még ugyanekkora területet kapunk vissza, az anyai részt. — Nem lesz túl sok ez a kilenc hold? Ügy értem, bírják majd a munkát nyugdíjas létükre? — Persze hogy bírjuk! Nekem eddig is húsz holdam volt, uram; Megvan a traktorunk, a hozzá való összes adapter, sokkal könnyebb így a munka. Azonkívül a család is besegit. — Ok öröklik majd a földeket? Vállalják a megművelést? — Igen, bár nem sok helyen van már ez így. Ezért is gondolom, hogy a szövetkezeleknek meg kell maradniuk, mert nagyon elöregedtek a földet szerető, gazdálkodó parasztcsaládok. Egy részük ki is halt. s a fiatalok közül kevesen vállalják a gazdálkodás folytatását. Miközben az udvaron turkáló pántos malacok között kikanyarodik kocsink, arra gondolok, tán felesleges a privatizációt kritizálok véleménye, aggodalma, mely szerint megfelelő eszközök híján nem nagyon lesz. aki visszaigényli jogos tulajdonát. Azok az emberek, ugyanis, akik értik és vállalják a gazdálkodást, már eddigi munkájuk során, a lehetséges vállalkozások kihasználása révén, megszerezték azokat, tapasztalataik pedig csak tovább bátorítják, segítik őket. s bízunk benne, a kormányzat felismeri saját érdekét az újonnan induló, a frissen vállalkozók megfelelő segítésében, a szükséges hitelnyújtás feltételeinek megteremtésében. Czrgrny Jnxsei'