Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-26 / 183. szám

1990. július 26., csütörtök Kultúra y iísoew SZAKADTÉN JÁTÉKOK V®/ Látnivalók Este fél 9-tól a Dóm téren Lehár Ferenc: A mosoly országa című operett 'bemutatója. A Móra Ferenc Múzeum kiállításai ^Roosevelt tér 1—3.): Lucs-tképgyüjitemény, Patika-lkiállítás, Természettudományi gyűjteményünk legszebb darabjai, Vinkler László grafikái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek céhemlékek Csongrád megyében, Bálint Sándor-emlékkiállitás, Vihart aratva ..., Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Móra-, park): Szeged múltja, jelene, jövője. Varga Mátyás Színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. 11/A.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vártó u. 4.). Szélmalom (Kiskundorozsma, Bölcs u.). Kass Galéria (Váru. 7.): Kass János grafikái, John Halas kiállítása. Horváth Mihály utcai Képtár: szegedi képzőművészek nyári tárlata. JATE-aula (Dugonics téri egyetem): Tavaszy Noémi Templomok című festménybemutatója. Szerepet lehet nyerni Utánjátszó próba Cik-cik és Mosoly A díszletezők hozzák, viJ szik, a festett paravánokat. Arrébb húzzák a szobrokat, az egyik posztamensre nagy betűkkel még tavaly felírták: Mosoly. Második felvonás, A színen a bécsi kastélykert kínai palotaudvarrá keletiesül. A barokkos cirádák mögül Buddha-szobor bújik elő, a tympanonokból pagodatető lesz. A jobb és bal oldali kerti lak is „keleti" szárnynyá változik. (Milyen jól jött ez a tavalyi Turandothoz!) Díszletező fiatalemberek a nézőtéren; — Minket nem az operett érdekel, inkább a díszlet és a látvány. No meg ami a színfalak mögött történik. Érdekesek ám ezek a művészek! A színpadon fodrokban, csipkékben, aranyló ruhákban pompáznak, a kulisszák mögött pedig olyan jóízűeket káromkodnak, hogy csak fülelünk. Hiába, ők is emberek. Gondolom rengeteg dolguk lehet év közben, mert a tavalyi szövegüket szinte teljesen elfelejtették. A súgó szinte végigsúgja nekik a próbákat. A néző persze ebből semmit sem vesz észre, mert a hiányosságokat á nagyok profi módon tudják leplezni. Nagy szemfényvesztés a színház, de éppen ettől izgalmas. Ez a Mosoly kicsit nyúlós, de azért elmegy. Rendező a mikrofonba: Gyerekek a kapu becsukódik! Pitti Katalin a zenekari árok felé: No mi lesz már, ti jöttök! Ilosfalvy Róbert a mikrofon zsinórját bogozza. Szépséges, hercegi köpenye alá próbálja becsíptetni a technika apró csodáját. Gyimesi Kálmán a színpad bal sarkában fuldokló kacagásba kergeti Pitti Katalint, miközben Csang bácsiként éppen ijesztgetni akarja. A zenekar is nagyot derül a parodisztikus magánszám láttán. Király Levente az Istennek se hozza' a mennyei szépségű köntöst. Tolnay Mari ügyelót küldik a Főeunuch keresésére. A zenekar egyik közkatonája; — Ez a szabadtéri csak bizonyos embereknek jó üzlet. Mi, zenészek nevetséges összeget kapunk a szereplésért, miközben az előadás a nagyoknak afféle hakni. Míg a Pestről meghívott öltöztetőnek nettóban, minden szemrebbenés nélkül kifizetnek 18 ezret, addig egy zenekari tag legfeljebb kilencet kap. De hát ki törődik ezzel a különbséggel? Akinek ez lenne a dolga, az mással van elfoglalva. Azzal, hogyan helyezkedjen. Kellemes, idős úr, mellettem; — Hát nem tüneményes ez a Katalin? Nem is tudom, honnan jön ebből a törékeny kis hölgyből az a szép nagy hang. És olyan emberközeliek ezek a próbák! Sokkal jobban élvezem ezeket, mint az előadást. Tudja, én már a harmnicas években is kijártam ide. Láttam Tőkés Annát és Lehotayt a Tragédiában. De legjobban az operettet és az operát szeretem. Valaha mint ügyeletes tűzoltó a Nagyszínházban szinte minden előadást végignéztem. Ma este a tinédzser unokámat is kicsábítottam, hadd ismerkedjen a műfajjal. Király Levente eunuchfelmenóivel dicsekszik a János vitéz-jelmezes Póka Balázsnak. A heves melldöngetést a kebelébe rejtett mikrofon úgy látszik nem szereti, mert másodpercekig ném szuperál. Sebaj. Király figurája erősítés nélkül is kellőképpen harsány. Imre Zoltán a koreográfus jól megtáncoltatja az énekeseket. Póka Balázs idén már rutinosan kapja a karjába a kis Mit. Emlékszem, tavaly az első ölbekapás után Zemléni Mária így sikoltott fel: „Te jó Isten, a kard megszúrta a fenekem!" Azóta Hatfaludy huszárkapitány kard nélkül udvarol a kis kínai hercegnőnek. Mikrofonkoccintós összeborulások, markírozott „Vógyom egy nó után", gömbölyded Pa-Dö-dő-fergeteges, nézőtérről levezényelt táncbetétek, tűzijáték, egy csésze illatos tea, valamint cikcik-cik ... * Ma este fél 9-től- pedig Mosoly. Pacsika Emília Zsűritagként Trevisóban Huszonkét éve, minden évben megrendezik az olaszországi Trevisóban azt a világversenyt, melynek ez évben magyar zsűritagja Gregor József volt. A június 25-től július 2-ig megtartott énekverseny 190 résztvevőjével meglehetősen komoly megterhelést jelentett a zsűrinek, melynek munkájában többek között részt vett Magda Oliviero, Paolo Montarsolo (ma már 70 év feletti, de annak idején világhírű énekesek), vagy Manuel Vaz; a lisszaboni opera igazgatója. Ott szerzett tapasztalatairól, élményeiről faggattam Gregor Józsefet, kisebb megszakításokkal a Virág teraszán, hiszen szinte minden mondat után odajött hozzá valaki, hogy üdvözölje, elmondja ügyes-bajos dolgait. Nem csoda: hírneve ellenére megőrizte közvetlen stílusát, természetes emberségét, nem felejtette el. régi ismerőseit, nem lett negatív értelemben „művész úr". — Hogyan fogadtad a felkérést? — Egy világverseny zsűrijének munkájában részt venni mindenképpen megtiszteltetés. Én életemben először töltöttem be ilyen szerepet, így kissé tartottam tőle. Az első négy nap (a selejtező) rettenetesen fárasztó volt, hiszen — mivel igen magas nevezési díjakat (74 ezer líra) fizetnek a versenyzők — a zsűri nem állíthatja le az énekest, mindenkit végig kell hallgatnia. A verseny reggel &-tól éjjel l-ig tartott rövid ebédés vacsoraszünettel, és volt olyan nap, hogy 24-szer kellett végighallgatnom ugyanazt az áriát. — Mi volt a részvétel feltétele a nevezési díj befizetésén kívül? — Ezen a versenyen nem adnak ki díjakat, itt szerepeket lehet nyerni. A Trevisói Operaház igazgatótanácsa minden évben kiválaszt a repertoárból egy operát, amelynek szerepeiért lehet versenyezni. Ez évfjen Mozart Figaro házassága volt a tét. A versenyző tehát az I. fordulóban elénekelte az általa kiválasztott szereplő egyik áriáját, és egy szabadon választott másik operaáriát. A II. fordulóban már csak a Figaróból választott áriával szerepeltek, és a döntőben — ahová 22-en kerültek be — a zsűri által összeállított jelenetekben mutatták meg képességeiket. Így választottuk ki a 8 főszereplőt, akik az október 15-én megtartandó premieren (melynek dirigense a svájci Peter Maag lesz), majd az azt követő 6 előadáson énekelhetnek meglehetősen magas gázsiért (előadásonként 3 és fél millió líra). — Milyen volt a mezőny? — Rendkívül sok tehetséges fiatal énekest hallottam, de csak egyet tartottam jobbnak, a magyar fiataloknál. A 22 éves olasz Franceska Gavarini mindent tud, magasan kiemelkedett a mezőnyből, és meg 5s nyerte a grófnő szerepét. A versenyzők 80 százaléka olasz volt, de jöttek Angliából. Spanyolországból, Japánból, Amerikából, Bulgáriából, Jugoszláviából, a Fülöp-szigetekről és még Dél-Koreából is, csak Magyarországról nem. — Mi ennek az oka? — A magyar állam nem nyújt anyagi támogatást ahhoz, hogy egy fiatal tehetség nemzetközi versenyen részt vehessen, saját zsebből viszont nem tudják kifizetni a meglehetősen magas nevezési díjat. Pedig nem egy világkarrier indult el Trevisóból, köztük a magyar Miller Lajos is. Elhatároztam, hogy jövőre egy arra érdemes fiatal operaénekesnek fedezem a teljes otttartózkodását, és a nevezési díját, ha ez másképp nem megoldható. Bízom abban, hogy a '91-es trevisói premieren magyar szereplő is énekel a Cosi fan tutte-ban. — Milyen tapasztalatokkal jöttél haza? — Számomra mindig fontos volt a szöveg érthetősége, valamint az énekes személyisége; hogy meg tud-e fogni előadásával, van-e kisugárzása. Értékelésem szempontjai is — természetesen a hangszín mellett — ezek voltak. Elképesztő, hogy mennyire sok volt a beszédhibás énekes! Három-négy szerepet szerintem nem az igazán esélyesek nyertek meg, így az eredményhirdetésen rettenetes volt a „legyőzöttek" megdöbbenést, csalódottságot tükröző arcával szembenézni. — Figyelted-e a versenyt operaigazgatói szemmel is? — Természetesen. Egyrészt örömmel állapítottam meg, hogy mi, szegediek nem szégyenkezhetünk, van keresnivalónk egy ilyen versenyen. Másrészt meghívtam Magyarországra a legtehetségesebb szopránt, Franceska Gavarinit, akit szívesen szerepeltetnék egy operában Szegeden, de ha ez nem sikeiül, legalább egy áriaesten. Gresó Erzsébet Ha kedd: akkor testvérvárosi delegáció Egymásnak adják a kilincset nyugat-európai testvérvárosaink polgármesterei a szegedi tanácsházán. Kedden alighogy elutazott a darmstadti küldöttség, megérkezett a cambridge-i delegáció ötnapos szegedi látogatásra, amelynek célja az eddigi meglehetősen passzív testvérvárosi kapcsolat élénkítése. A tegnapi, szerdai — rövid és lényegretörő — munkamegbeszélés tárnája is ez volt. A szegedi tanács elnökhelyettese, dr. Müller Józsefné sorolta fel azokat a területeket, amelyekben az együttműködés mindkét város polgárai számára hasznos lehetne. Elsőként említette az általános és középiskolák, valamint az egyetemek kapcsolatfelvételének fontosságát, azzal a nem titkolt céllal, hogy a Szegeden egyre nagyobb számban angol nyelvet tanuló fiatalok közül mind többen juthassanak ki angol nyelvterületre, illetve fogadhassanak angol anyanyelvű társakat. Nem kevésbé fontos a kulturális és turistacsoportok cserelátogatása, a sportegyesületek kölcsönös ismeretségkeresése. Gazdasági kapcsolatainkról szólva kiemelte: szívesen látnánk — a többi testvérvárosunk mellett — Cambridge üzletembereit is a kétévente megrendezendő Szegedi Ipari Vásáron. Tanácselnök-helyettesünk kérte a cambridge-i delegáció segítségét annak felderítésében, melyek azok az angol cégek, vállalatok, amelyek kormányuktól támogatást kapnak magyarországi befektetésekhez. Ennek ismeretében ugyanis elérhető, hogy legalább a cambridge-i cégek testvérvárosukban — s ne országunk más területein — fektessék be különböző üzletekbe, vállalkozásokba pénzüket. Cambridge polgármesterhelyettese, Peter Cowell szegedi kollégája valamennyi javaslatával egyetértett. A mihamarabbi aktív kapcsolatteremtések érdekében azt kérte, hogy a delegáció szegedi látogatásának ideje alatt minél több olyan intézménnyel, illetve azok képviselőivel találkozhasson, akikkel a kapcsolatfelvétel máris konkretizálható. A Vendégek számára öszszeállított szegedi program e kérésnek próbál eleget tenni, kiegészítve a szegedi látogatás közben felvetődő ismerkedési, tárgyalási lehetőségek megteremtésével. A cambridge-i delegáció szegedi tartózkodásának harmadik napján, ma, csütörtökön délelőtt az OpusZ,taszeri Nemzeti Emlékparkot tekinti meg, majd ebéd után a Deák gimnáziumba lá'ogatnak, ahol tanárokkal és diákokkal találkoznak. Este a Szegedi Szabadtéri Játékokon A mosoly országa című nagyoperettet nézi meg. Holnap, pénteken reggel a pártok szegedi képviselőivel találkoznak, majd a Somogyi Könyvtárba, a Móra Ferenc Múzeumba, illetve a Szegedi Nemzeti Színházba látogatnak el. Angliai testvérvárosunk öttagú küldöttsége szombaton délelőtt utazik el Szegedről. K. K. MEDLÍTOR KÖZVETÍTŐ ÉS SZERVEZŐ IRODA BT Hirdetésfelvétel közületek és vállalkozók részére. A Délmagyarországba, a Déli apróba, és a Danubius Rádióba Szegeden, a Dugonics tér 12. szám alatt. Telefon és fax: 24-326. Munkanapokon 9-16 óra között. Kívánságára munkatársunk felkeresi Önt. Állunk rendelkezésére ! . MEDIÁTOR