Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-03 / 160. szám

1990. július 3., kedd A helyzet 3 Változott a vásár! — mondják a nizzaiak Visszatérő vendégnek szá­mítanak már a Szegedi Ipa­ri Vásáron a nizzai testvér­város kiállítói. Két eszten­deje, amikor első ízben je­lentkeztek, még csak a be­mutatkozás szándéka hozta el őket Szegedre. Azóta na­gyot változott a világ. Remy Michele-töl, a nizzai feszti­vál főigazgató-helyettesétől azt kérdeztük, ő milyennek látja a megváltozott Ma­gyarországot, a két város kapcsolatát: — A vásáron is látszik, sok minden változott a két év alatt Szívességből már senki nem jön el vásároz­ni, mindenki akar valamit. A gazdasági érdekek sokkal jobban motiválják a részvé­telt mint eddig. A vásár is jobban szcrveze'.t. Egyszóval nekem nagyon szimpatiku­sak a magyar változások. Najty tásZl<5 f elvétele A francia kiállítók pavilonja sok érdeklődőt vonz — Ez mennyire befolyá­solja a szegedi és nizzai kapcsolatokat? — Szerintem mi jó vá­gányon indultunk el néhány éve. A politikai fordulat ilyen értelemben nem befo­lyásolja a párbeszÁlet, hi­szen azelőtt is nyitottak voltunk. Kereskedni, üzletet kötni persze könnyebb lett — és ez nagyon jó. — Milyen lépések történ­tek a két év alatt? — Megalakult egy Szeged —Nizza Részvénytársaság, ami a gazdasági kapcsola­tok jó kovásza lehet. A vá­sáron most itt a szegedi IBUSZ. Olcsó utakat kínál­nak, hogy a szegediek meg­ismerhessék Franciaorszá­got A nizzaiak közül is egyre többen látogatnak Szegedre. Júliusban pedig a két ország autóklubjai kö­zösen veterán rallye-t szer­veznek Szegeden. — A vásár ideje alatt számíthatunk n'zzai üzlet­kötésre? — Mi csak a kereskedel­mi, kulturális kapcsolatokat egyengetjük. A híd márké­szen van, végigmenni rajta az üzletemberek, vállalko­zók feladata lesz. Bízunk benne, hogy egyre több üz­letet köt a két ország, hi­szen kölcsönösen nagy az érdeklődés. R. G. A szakszervezetekről Sakkjátszma Mi a SZÓSZ már megint ? Sokat támadott program­jában Antall József kormá­nya kötelezettséget vállalt arra, hogy folytatja az árak liberalizálását. Erőteljes pri­vatizációt hirdetett meg, s támadást ígért " a csődbe ju­tott vállalatok, a gazdaság válsággócai ellen. Ugyanak­kor a munkavállalók jövő­beni érdekvédelmére csak nagy vonalakban tért ki, amennyiben támogatni kí­vánja „a szakszervezetek, munkástanácsok és más ér­dekvédelmi szervezetek sza­bad alakulását és működé­sét". A program szövegezői el­ismerték. hogy „a" szak­szervezetekben változás in­dult el az elmúlt évben, de utalást sem tettek a legfon­tosabb problémára: elfogad­ják-e majd tárgyaló part­nernek, vagy sem, a „ha­gyományos" ágazati szak­szervezeteket. Ha elzárkóz­nak, akkor a munkavállalók érdekképviselete lehet a legkisebb intézményi aka­dály á rendszerváltók útjá­ban. A liberális ellenzékhez kötődő, „független" szak­szervezetek ugyanis képtele­nek voltak mindeddig ko­molyabb tömegbázist terem­teni. Ez a két politikai cso­portosulás — a jelek sze­rint — a SZOT utódja el­leni harcában Margaret Thatcher stratégiáját igyek­szik követni; annak a célja a britek országos szakszer­vezeti központjának (TUC) megregulázása volt. Küzdel­mük azonban — legyen az bármily jogos is — széle­sebb társadalmi támogatás hfján csak a „koncért", a szakszervezeti vagyonért va­ló marakodás látszatát kel­ti, mivel egyre inkább a „hatalomátmentés" mági­kus hangoztatásában fullad ki. Petrasovits Anna, az MSZDP vezére, nagyobb realitásérzékről tett tanú­bizonyságot, mikor felis­merte, hogy járhatóbb út partnereket keresni az egy­kori SZOT szalonképes jog­utódjai között. Csakhogy a szociáldemokrata politikus rosszul mérte fel erejét és mozgásterét: liberális szö­vetségesei összevont szem­öldöke visszakozásra kész­tette. Miközben az SZDSZ és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája a SZOT jogutódjainak elszá­moltatására (egyben az MDF-vezette kormány kez­deményezésére) játszik, a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Szövetsége igyekszik kitörni elszigeteltségéből. Jú­nius 16-án a Postai és Hír­közlési dolgozók Szakszer­vezeti Szövetsége olyan ér­dekvédelmi törvény meg­hozatalát kezdeményezte, amely megteremtené a ..szakszervezetek és mun­káltatók között legitim kap­csolatrendszert és érdek­egyeztetési mechanizmust". A törvény kezdeményezői, akár egy jó sakkjátékos, né­hány lépéssel előre gondol­kodnak. Nyugat-Európában olyan gazdaságszervezési modellek találhatók, me­lyekben a munkakörülmé­nyek, a szociális ellátás és a bérszínvonal nagy kér­dései három fél alkujában dőlnek el. A munkáltatók tömörülése a tőke felhalmo­zásában. a profit növelésé­ben érdekelt, míg a gaz­dasági szakminisztériumok nemzetgazdasági szemponto­kat követnek. A harmadik felet, a munkavállalókat erös szakszervezetek kép­viselik. A sokszor fillére­kért folyó, de „vérre menő" béralku a munkavállalók kollektív fellépését igényli, amelynek az egységes és szervezett szakszervezeti központok tudnak a legjob­ban eleget tenni. A szak­szervezeti csúcsszervek sze­repe az alkuban azért oly fontos, mert nélkülük ne­hezen tartható fenn stabil munkaerőpiac, s — főleg — nem csökkenthető minimá­lisra a munkabeszüntetések miatti munkaidő-veszteség. A „hagyományos" magyar szakszervezetek pontosan ezt a szerepet kívánják elját­szani. Bár a sajtó és a kor­mány mélyen hallgat a jú­nius 16-i kezdeményezésről, a „független" szakszerveze­tek, a liberális ellenzék és a kormányzat lépéskény­szerbe került. Mielőbb szo­rítani fogja őket a vállalati csődök, a munkanélküliség és a többi — a munkavál­lalói érdekeket érintő — gazdasági feszültség. Löffler Tibor Nagy Sándor, a régi rend vitéz szakszervezeti lovagja lankadatlan erővél hegyezi csorba lándzsáját a Parla­menten és kormányon. Az MSZOSZ elnötke szerint a jogalkotás során a Parla­mentnek és a kormánynak' kötelező lenne vele egyeztet­nie bizonyos törvényeiket., Pedig értesülhetett volna már arról —, ha téves ál­lam- és jogelméleti ismere­tekkel is rendelkezik —, hogy a szakszervezetek mű­ködési helye nem az Or­szággyűlés, vagy a kar­imán yzat, netán a szakmi­nisztériumok. hanem kizá­rólag a munkahely. Észreve­hette volna, hogy éppen le­bontani készülnek a monoli­tikus képződményt, nem új­racementezni. Egy polgári szakszervezetnek (pl. trade unión) nem lehet beleszólá­sa közvetlenül sem a tör­vényalkotási folyamatokba, sem annak végrehajtásába. Csak közvetett módon. A szakszervezeti mozgalom­nak tiszta szindikalista el­veihez kell visszatérnie. A nagy mepi demagógok szabad versenyében a jeles szakszervezeti szövetségi elnöik pályázhatna fő esély­lyel. Jelenleg két törvény megalkotásában kíván fő szerepet vállalni. Ha nem zengi zord dörgedelemmel, aláírásgyűjtési kampányt szervez népszavazásra. (E divattal Magyarországon már Pierre Cardin sem ver­senyezhetne). Egyik javaslata szerint a dolgozók és nyugdíjasok élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben nélkülük (értsd nélküle) sem az Or­szággyűlés, sem a kormány, minisztériumok és majdani önkormányzatok sem hoz­hatnak döntést. Elfelejtet­te volna a munkahelyi kol­lektív szerződés lényegét, a társadalombiztosítás és ál­lamigazgatási szociális alap polgári reformjának szükségességét? A másik szerint a tulajdonreform so­rán a dolgozók ingyenes (sic!) vagy, kedvezményes tulajdonhoz juttatása len­ne célszerű. így lehet fede­zetlen részvényeket kibo­csátani, ha a tőke úgyis ke­vés. A fedezetlen dolgozói részvényeket persze hiba lenne a hitelezett dolgozói részvényékkel összekever­ni. E ..népgazdasági" terv beláthatatlan gazdasági fo­lyamatokat indítana el. Volna egy javaslatom, nem lenne célszerű őkelme személyében összevonni a köztársasági elnök, a mi­rúszterelnök és az Ország­gyűlés elnöke tisztségét? Várnagy Tamás Amerikai lobogó Hat hónappal december 22. eufóriája után — akkor úgy látszott, nagyobb lesz a forradalom összeforrasztó ereje, mint a széthúzásé — Erdélyben újra teljes a bi­zonytalanság Az. emberek döntésképtelenségre vannak ítélve, mert a központi hatalom, mely fél éve még el­fogadni és támogatni látszott az önszerveződés csíráit, megvillantotta a foga fehérjét. Pár hete a bukaresti Egyetem téren vertek agyon fiatalokat állítólagos bá­nyászok, néhány napja a parlamentben fojtották bele a szót a kisebbségi képviselőkbe. „Üj rezsim születik" — kiáltja az Európai idő című magyar nyelvű hetilap ve­zércikke —, „.. .a miniszterelnök maga is olyan sze­mérmetlenül hazudik, hogy belesápad, aki hallja ..." Eljött tehát a kijózanodás ideje, s nemcsak az erdélyi magyarság számára: a szavak Románia egészére is ér­vényesek. A lassan határtalanná váló lebegés — ezt érezzük az itt élők létformájának, ahogy két nap alatt másfél ezer kilométert megtéve bepillantottunk életükbe. Ál­landóan lefelé zuhanó hullámvasúton ülünk, mellünkön­gyomrunkon hatalmas nyomás: könyveket viszünk, siet­ve. kapkodva kipakolunk, aztán továbbzötykölődünk a rissz-rossz utakon, a pocsék Román dieselek fekete füstjében, a teljesen zilált közlekedésben — mindenki ott igyekszik, ahol éppen egy kis hely támad —, nincs záróvonal, nincs előzési tilalom, behajtani tilos tábla, vagy sebességkorlátozás. Az éjszakába nyúló beszélgetések, egyórás itt- és ottlétek, egyszerinek tűnő találkozások, futó benyomá­sok kavarodásából, ebből a tagolatlan, sokszínű tömb­ből talán sohasem is fog kibontakozni a tiszta forma: de az újra veszélyekkel terhelt jelen idővel szemben ott a lehetőségek sorazata, az örök, biztos alap: a gyö­nyörű falvak, a bércek, várak, havasok, az egészség jelképei: a kristályos folyók és patakok, a lélektisztító fenyvesek, a testet gyógyító borvízforrások, a zöld el­képzelhetetlen árnyalatgazdagsága, a burjánzó természet fantasztikus pazarlása, a folyóvölgyek, medencék, mint a Csíki-medence is, ahogy a lassan, kacskaringózva le­ereszkedő hegyi útról hirtelen kitárul, széles, termékeny anyaölként. A távolban persze már gyárak füstölögnek, de itt még minden józan és csöndes: a gondosan művelt földek sávjai finoman simulnak egymáshoz a rezzenés­telen, párás melegben. Ezt a harmóniát váratlan mozgás zavarja meg, szürke pontok, porszinű hangyák, amelyek lassan em­bernagyságúvá nőnek a bokáig érő, mélyzöld kukoricá­ban, rabok dolgoznak, kezükben lassan felemelkedik a kapa. majd visszazuhan, s ez a művelet ismétlődik két­három percenként. Az árnyékban szunyókáló őrök (hár­man vannak) és a fel-felkavarodó por hőségében áll­dogáló csoport ellentétét, ezt a sivár képet hirtelen a csukaszürke egyenruhák betontömbjéből kivillanó szí­nes valami bontja meg: a zubbonyok, trikók, nadrágok, sapkák egyszínű reménytelenségéből az egyik fogoly nyugodtan felénk fordul — trikóját amerikai zászlóból szabták ki, a csillagos-sávos lobogóból. Talán a segély­csomagok valamelyikében találták, s így hasznosították, lehet, hogy épp a nagy kukoricaövből, Iowából, Wis­consinból vagy Ohióból küldte egy hazafias lelkületű farmer, aki mos<t épp az igazak álmát alussza, túl az az óceánon. Ez a rab meg fölvette a zászlót, hogy ki­fejezze vágyálmait, igyekszik elkülöníteni magát a töb­biektől — de hiába, próbálkozása idejét múlt heroiz­mus csupán. Ez az idő rá is vonatkozik, nem járhat külön utakon, aki egyszer idekerült. Még egyszer visz­szanézek, ahogy elsuhanunk mellettük, mint le nem dönt­hető, durva kövekből összerótt szoborcsoportot tűzi őket a földhöz a Nap: nem vetnek árnyékot. Másnap indulunk hazafelé, s a házak előtt utunk állandó kísérői, az integető gyerekek, néha elkapunk egy-egy sikoltásszerű, rosszul artikulált kiáltást — gummmíííí! —. ahogy rágógumit kérnek, látva az ide­gen formájú mikrobuszt. Még a határ előtt megállunk egy gyógyszertárnál, beviszünk egy láda gumikesztyűt, a falon már ott lóg Iliescu államelnök fényképe, kere­sem a régi kép helyét, de nem találom; oda tették hát, ahol az is függött. Szinte öntudatlan, gyorsasággal iga­zítom vissza az órámat, mihamarább vissza akarok zök­kenni közép-európai időnkbe, de már a művelet pilla­natában érzem, mennyire felesleges az egész — nem, ez nem megoldass ez is csak egy felesleges ruhadarab, egy csillagos-sávos trikó. Ilyen könnyen nem mehetsz el, szorosabbak a bilincseid, mint gondolnád: ebből az időből nincs menekülés, hiába is próbálkoznál, gyakor­lott mozdulatokkal. Pozsik László Történelemtanároknak ingyenes Egy nap - két nyári egyetem A Csongrád megyei TIT szervezésében immár 27. al­kalommal rendeznek peda­gógiai nyári egyetemet. Az idei tanácskozáís témája: Mi lesz veled, iskola? (Is­kola a 80-as években.) Az előadók között szerepel két tanító szerzetesrend, a pia­risták és a ferencesek tar­tományfőnöke; ifj. Bibó István, a Baár Madas refor­mátus gimnázium igazgató­ja, Beke Kata tanár és Bi­hari Mihály politológus. A színhely: az újszegedi MTA Biológiai Központ. Tegnap délelőtt egy má­sik rendezvény is megnyi­totta kapuit: a József Attila Tudományegyetemen meg­kezdődött a JATE szabad­egyeteme. Az ötnaposra ter­vezett előadás-sorozat első­sorban az 1945 utáni ma­gyar és egyetemes történe­lem neuralgikus pontjait kívánja tisztázni, különös tekintettel a magyar 1956­ra és a Szovjetunió törté­netére, de kitér a nemzet­közi összefüggésekre és a fejlődő országok problémai­ra is. A történeti témákat szerencsésen egészítik ki a korábbi történelemtanítási gyakorlatban elhanyagolt alkotmánytörténeti, kisebb­ségvédelmi és nemzetközi jogi előadások. A témaválasztásnak első­sorban praktikus okai van­nak: a történelem- és nem­zettudat helyreállítása, a múlt felfedése a történeti igazság kívánalmai szerint, de nem elhanyagolható az okok között az sem, hogy ma Magyarországon nincse­nek az 1945 utáni korsza­kot modern szemlélettel tárgyaló szakkönyvek. Ezért az egyetem egyik fő felada­ta e hiány pótlása is. A rendezvényre az ország számos gimnáziumából, szakközépiskolájából, szak­munkásképző intézetéből és általános iskolájából közel 100 szaktanár érkezett Sze­gedre, a Károlyi Mihály kollégiumba, de itt vannak a határon túli magyarság képviseletében a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák oktatói mellett az Erdélyből jött szaktanárok, kutatók, muzeológusok: összesen 36­an. (Számukra égetően szükséges volt már a szak­mai kapcsolatfelvétel.) A részvétel jogát valamennyi­en pályázaton nyerték el. A nyári egyetem ingyenes (szállás, napi háromszori étkezés, városnézés); a költségeket az illetékes tár­ca, a külföldiek esetében a Kemény Zsigmond Társaság fedezi. (A két éve alakult szabadegyetem nem titkolt célja, a profitorientált hu­mán szolgáltatások rendsze­rének kialakítása.) így az már most biztos, hogy e nyári egyetemnek is lesz folytatása.

Next

/
Thumbnails
Contents