Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-24 / 181. szám

1990. július 24., kedd é m^Mmmmmmmmm^a^mmmmmmmmmm^mmmmimmmm^mmmmmmmmmmtmmammmammtmmmmmrnm Kultúra 5 Operagála a tanácsháza udvarán Á magyar élmezőny Az operagála ötlete abból a helyzetből táplálkozik, hogy a szabadtéri opera- és operettelőadásának metszéspontján. Szegeden tartózkodik egy csomó énekes. Mivel a Játékok költségtérítéssel dolgozik, megéri, ha a fellépő művészeknek még egy fellépést szervez. Ráadásul, ehhez se díszlet, se jelmez, se kórus, se zenekar nem kell, csak egy pódium, egy zongora, profi zongorakísérővel — no, meg közönség. Az ötlet azonban önmagában sem nem jó, sem nem rossz, minden azon múlik, elég jelentős művészgárdát sikerül-e összeveTbuválni. A két évvel ezelőtti gála teljes és fényes sikert hozott, a kiváló magyar énekesek mellett egy igen tehetséges nemzetközi gárda lépett pódiumra. Idén külföldiekkel nem kecsegtettek bennünket, a közreműködők a szegedi társulat legjobbjaiból, valamint a hazai élmezőny egy részéből kerültek ki. Nékem — s ez az ítélet bevallottan szubjektív — a legnagyobb élményt Ilosfalvy Róbert jelentette. Izléa dolga: számomra az ő éneklése az opera lényegét mutatja: a hang — a sors. Dex Grieux áriáját énekelte Puccini: Manonjából. Lelkesedésem — félreértés ne essék — nem 65 évének, hanem a művészi teljesítménynek szól. Koncentrált, fényes tónus, izzó átélés. Ha azi ember ilyen produkciót hall, megemelkedik a székén. Idén három áriában csodálhattuk meg Tokody Ilona kivételes előadóművészetét. A két ismétlés — a rangon felül — nyilván annak is szólt, hogy a művésznő ezúttal más darabban nem lépett föl, kizárólag e koncert kedvéért jött el szülővárosába. Mél. tatlannak tartanám, hogy a koncert 16 közreműködőjéről katalógusszerű ismertetést adjak, csak néhány megjegyzésre vállalkozom. Az efféle nyáxi koncertek nagy lehetősége. hogy az énekes elővegyen néhány dédelgetett számot, melyet év közben, előadásokon nem volt módja elénekelni. Ilyen csemegével szolgált Iván Ildikó (Gounod: Rómeó és Júlia-keringő), valamint Németh József (Rubinstein: Nerone — Nász dal). Molnár András is érdekességre vállalkozott: a „Hazám, hazám" áriát énekelte. Báhk bán eddig nem szerepelt a repertoárján, de nyilván vár rá a szerep. A szegedi származású Szécsi István zene. akadémiai vizsgáján pompás karakterbaritonként mutatkozott be. Ezúttal sajnos, a Don Giovanni Pezsgóáriáját énekelte, amelyhez hangja kevésnek bizonyult Annál .is. szerencsétlenebb volt a választás, mert a Bordal (Pezsgőária?) után egy valódi don juan-i orgánum szólalt meg: Vámossy Éva partnereként Németh József énekelte a hires „La ci darem .. ."-kettőst. Technikailag kifogástalanul, és rendkívül ihletetten énekelte a Tosca két részletét Misura Zsuzsa; ő aratta az elsó vastapsot, neki szólt az első „Bravó!". Partnere az igen szép hangú Daróczi Tamás, jó olasz kiejtéssel énekelt, ám némi problémája akadt a magas hangokkal. Sokáig nagyon szívesen hallgattam a Hadaró-kettőst Donizetti: Don Pasqualéjából. Gregor József tói azonban (régebben Egri Lászlóval, újabban, és ez este Gyimesi Kálmánnal) annyiszor hallottam már ezt a számot, hogy — az élmény ereje egyre csökken. Gondolom, Szeged operalátogató közönségével nem vagyok egyedül. Ezért — nem tagadva a művészek előadói erényeit — tisztelettel kérdezem: nem fejeződhetne be Szegeden egy operaest már valami mással? Nikolényi István, aki a Játékok művészeti vezetője, ezúttal még két szerepet alakított: ő konferált és ő lapozott Patkó József zongorakísérőnek. Szakértő kommentálálsát a legutolsó sarokban nem mindig lehetett tisztán érteni, és egy alkalommal (Ilosfalvynál), elfelejtette bemondani a számot is. Művészeti vezetői képességeit most nem akarom méltatni, ehelyt csak annyit: a lapozást kiválóan csinálta ... Marok Tamás Szakmai autonómiát •Az Országgyűlés plenáris ülését megelőzően hétfő reggel ülést tartott a Kulturális, Oktatási, Tudományos, Sport-, Televízió-, és Sajtóbizottság. A képviselők egyetlen témát vitattak meg: Gáspár Miklósnak Pártatlan Tájékoztatási Bizottságáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módo sító javaslatát. A kereszténydemokrata képviselő azt szorgalmazta, hogy a törvényjavaslat egészüljön ki azzal-a mindennemű cenzú-' rát kizáró, az újságíróknak teljes szakmai önállóságot biztosító kitétellel, miszerint a létrehozandó bizottság csak elkészült és sugározott műsorok megítélésével foglalkozik; a műsorkészítés folyamatába csak utólag tekinthet be. Haraszti Miklós (SZDSZ) fontosnak tartotta, hogy ki mondják az utólagos betekintés lehetőségét. Megkérdőjelezte viszont azt, hogy csak az elkészült műsorokkal foglalkozzon a bizottság, s végképp nem tartotta elfogadhatónak, hogy kizárólag a sugárzott adásokat kövesse figyelemmel. Ebben az esetben ugyanis szerinte kivonnák a pártatlanságot fel ügyelő bizottság hatásköréből mindazt, ami a műsor elkészülte és sugárzása közötj történik. E gondolatot továbbfolytatva Molnár Pé ter (Fidesz) rámutatott; elegendő lenne annyit a törvénybe foglalni, hogy a majdani bizottság a műsorkészítés folyamatába csak utólag tekinthet be. Tegnap délután három órakor a Virág Cukrászda teraszán Tokody Ilona dedikált A művésznő a vasárnap esti Operagálára érkezett Szegedre. A Virág teraszára is folyamatosan érkeztek rajongói. Többnyire Jósé Carreras Lélekből énekelni című önéletrajzi könyvét hozták. Könyvében Carreras így ír Tokody Ilonáról: Számomra ó az egyik legideálisabb tolmácsolója a verista operaszerepeknek." A művésznőt — többek között — Carreras hóz fűződő viszonyáról kérdeztem. — Ügy adódott hogy Puccini Bohémélet című operájában mindhárom „nagy tenor" oldalán énekelhettem már Mimit (őket nemrégiben a televízió világ-gáláján láthatták az érdeklődők). Ügy érzem, a „legmimibb Mimi" Carreras partnereként voltam, mert számomra ő az igazi Rodolf. Mellette érzem legbensőségesebbnek, legelesettebbnek az általam alakított figurát. Pavarottiból az olasz táj vidámsága, napsugara árad, pajkos humora áthatja az egész előadást. Mellette tudok leginkább koncentrálni az éneklés technikájára. Placido Domingo számomra inkább Otelló. Minden hangot olyan szenvedéllyel él meg, hogy mellette az én alakításom is sokkal drámaibb. Carreras iránt szinte testvéri szeretetet érzek — mindig is szerettem volna egy bátyust. Számomra ő az örök kisfiú, aki mindig szomorú. Szeretem benne, hogy nincs körülötte akkora felhajtás, mint a többi „nagy" körül, csendesebb, szerényebb, visszafogottabb a többieknél. Á legMimibb Hinni — Mióta ismeritek egymást' — 1981-ben énekeltünk először együtt egy bécsi hangversenyen. Ekkor jelezte, hogy szeretne velem dolgozni. Azóta is tisztelem benne, hogy hinni tudott egy kezdő művészben. Számtalanszor léptünk fel együtt. Azt mondta, segítek neki azzá válni, akinek a szerepében lennie kell. Erre borzasztóan büszke vagyok. Közös bennünk az érzékenység és a szeretetéhség, és persze az énekesi hitvallás. Muzsai Ágnes, a könyv fordítója meséli, — aki szintén ott ült a Virágban —, hogy nem akart hinni a szemének, amikor Carreras könyvét először olvasta. Számtalanszor beszélgetett korábban Ilonával arról, mit jelent neki az éneklés, és a • felül-Ü?^ fc^ó - % V ír,' ^ -z^i'.'í...... » , .. • „ 4 38 4 ' íf S3ÍI < : v. * i ! ~ W f - > • * . - \ ; m, *w * 4 > - - i - >< Ú ?¥» Wm Ü H< *1 $ • . • í : tWffm. - - A • imiMi ii i „^ .1 -o iS ' v * " Jf, , • " , ' . ^ . " fss&íiásv M'iw-iis.-'tÍÍSS^íltó --M - ' T ••,..• fm . | v vl' í4«ít -y. könyv lapjain szinte ugyan azokat a gondolatokat látta viszont.) — Mit jelent neked „lélekből énekelni"? — Carreras a színpadon a dallamban él, a hangot a lelkéből tépi ki és nyújtja át a közönségnek. Mindketten hiszünk abban, hogy a színpadon lángolni kell még akkor is, ha így előbb égünk el. Ügy érezzük, ha egy embernek örömet szereztünk, már érdemes volt. Hát ezt jelenti. — Beszéljünk most egy kicsit rólad. Honnan „potytyantál" Szegedre? — örültem a lehetőségnek. hogy az Operagálán énekelhetterrt. Szeretem Szegedet. Tegnapelőtt még a londoni Covent Gardenben léptem fel Mimi szerepében. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 12 előadáson _it engem kértek fel a szerepre — ez ott ritkaság! Ráadásul hat Rodolfot „fogyasztottam el" ezalatt. (Részlet a Guardian című lap kritikájából: „A magyar szoprán hangja melegségét a szavakra fordított teljes figyelemmel ötvözve, és a precíz éneklésen felül Mimi igaz megjelenítését adta.") — Legközelebbi terveid? — Most egy kicsit vakációzom, szeptemberben pedig irány Athén, Houston és Japán. Budapesten pedig a Hoffmann meséiben énekelek majd ősszel. (Képünkön a londoni Mimi.) Keczer Gabriella (A dedikálás után megtudtuk, hogy Tokody Ilona a vasárnap esti koncert gázsiját felajánlotta Berdál Valéria egy tehetséges növendékének. Gregor József csatlakozott hozzá.) KALMÁR MÁRTON szegedi szobrászművész alkotásaiból rendez kiállítást a Bartók Béla Művelődési Központ. A művész legfrissebb kisplasztikáiból összeállított bemutató megnyitóját pénteken délután 6 órakor tartják. Képünket — melyen a Játék című szobor látható — kedvcsinálónak szánjuk Ránctalanítás — tízezerért A fantázianevük: Cure — ami magyarul annyit tesz: gyógyítás. Tevékenységi körük: orvoslás, utaztatás, kereskedelem. E három kózül az orvosi vállalkozás érdekelt, amikor beszélgetésre kértem dr. Kohán Józsefet, a Forrás SZOT Szállóban működő nyugatnémet—magyar Cure Kft. ügyvezető igazgatóját. — Propagandaanyagaikban figyelemre méltó, hogy egy igazi biztosítási rendszerhez hasonlatos átalánydíjas ellátást ígérnek. — Ajánlataink elsősorban a nagyvállalatoknak szólnak. Dolgozóik számára kínálunk minimális átalánydíjért fogászati, bőrgyógyászati, sebészeti és reumatológiai alapellátást. Természetesen a későbbiekben tágítani kívánjuk a kört tüdő-, gyermek- és nőgyógyászati szakrendeléssel, illetve akupunktúrás kezeléssel. — A pillanatnyi felállásban milyen vizsgálatokra vállalkoznak? — Az általános bőrgyógyászati vizsgálat mellett bőrrákszűrést végzünk. Fogászatunkon húzást, tömést, fogsorvizsgálatot. Továbbá reumatológiai alapvizsgálatot, gyógytornát, masszázst, fürdőkezelést biztosítunk. Sebészetünkön egyelőre csak ambuláns plasztikai műtétek elvégzésére van lehetőség. A műtő elkészültével a későbbiekben mód nyílik általános sebészeti operációkra, és nagyobb plasztikai műtétekre. — Tehát, ha a vállalat bizonyos számú dolgozója után önöknek átalánydijat fizet, akkor ezek a dolgozók igénybe vehetik eme szolgáltatásokat? — így van, mégpedig a magánorvoíf rendelőkre jellemző körülmények között. — És ha egyénileg óhajtják az önök közreműködését? — Akkor a magánrendelések tarifáit kell megfizetniük. — Hogyan kapcsolódik az orvosláshoz az utaztatás? — Utazási programjaink a gyógyturizmust szolgálják. Azokat a külföldieket szeretnénk idecsábitani a Forrásba, akik néhány hetes szabadságuk alatt igénybe vennék orvosi szolgáltatásainkat is. Nevezetesen: pihenésük ideje alatt szándékoznak rendbe hozatni fogaikat, kisimíttatni ráncaikat, kezeltetni reumás bántalmaikat, avagy, éppen meg szeretnének szabadulni zsírfeleslegüktől. A magyar betegek számára pedig a külföldi biztosítótársaságokkal kialakítandó kapcsolatunk révén külhoni gyógykezelések megszervezését tervezzük. — A külföldieknek ajánlják elsősorban plasztikai sebészetüket, merthogy, gondolom, a magyarok számára ez még megfizethetetlen luxussiolgáltatás. — Ne gondolja, hogy Magyarországon ez mindenki számára elérhetetlen. Van szép számmal igény plasztikai műtétekre, de nem tagadhatom, ez a szolgáltatás a külföldiekre számít. A nekik ajánlott áraink lényegesen magasabbak, mint a magyaroknak szabott tarifáink. — Konkrétizáljuk. Menynyiért varrnák fel a ráncaimat? — Közel tízezer forintért. — Mit kínál még a szépészeti „szalon"? — Orr- és mellkorrekciót, a mell méretének változtatását, a bőr alatti zsírréteg leszívását, a szemhéj és az arc bőrének ránctalanítását. — A kereskedelem is az orvoslást segíti? — Igen. Külföldi orvosi műszerek és gyógyszerek beszerzése és hazai árusítása a célunk. Ennek szervezésébe azonban csak most kezdtünk, mert a kereskedelmi engedélyünk egészen friss. K. K.