Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-22 / 179. szám

1990. július 22., vasárnap Hangsúly 3 Világszínvonalú műszerek. Csúcstechnika. Jövő a jelen­ben. Mindez érvényes az új klinikai tömb röntgen- és képalkotó diagnosztikai részlegére, ahol hároin igen drága nyugati műszer segíti a gyógy itókát a lest legapróbb és legelrejtettebb részletei­nek millimétcrpontos feltérképezésére. Vendéglátóm és kalauzom Vadin Gábor professzor joggal elégedett. Nem kevés harc után végtére is napjaink legkorsze­rűbb diagnosztikai műszereivel felszereli klinikái igazgathat, kiváló — javarészt fiatal orvosokból álló — csapatot irányíthat. Mielőtt körbevezet biro­dalmán — a három nagy ér­tékű és nagyszerű berende­zést bemutatandó —, ko­rántsem panaszképp, de fon­tosnak tartja elmondani: a három műszer közül kettő valóban csúcstechnika. A harmadikon, — a komputer­tomográfon — már túlhaladt az idő. Furcsa ezt hallani — egy A férfi magányára gondo- mindössze tíz esetben alkal­lerobbant műszerezettséggel lok, mert hát bámulom ugyan mázott módszer, bíró országban — egy olyan a csúcstechnikát, a teljesen orvosi berendezésről, ame- fájdalommentes vizsgálatot, lyet egy éve még vágyva- de ó ott benn, mégiscsak egy Vérerek vágytak orvosok és betegek géppel fekszik egy szobában egyaránt a dél-alföldi régió- 40 percen át. A géppel és Cl lYlOYlltOVOtl ban. gyötrő gondolataival: vajon De hat a professzor úr más van-e, s mekkora a baj? S a A szomszédos szobában léptékkel mér, mint e kis or- csodálnivaló technika, amely az ultrahang működésének szág igénytelenségre kárhoz- hamarosan uralja majd a gyó- bemutatásához Morvái Zita tátott betegtársadalma. S gyítást. mérhetetlen távol- doktornő a professzor köz­hogy miért éri szakmai kri- ságra taszít beteget a gyó- reműködését kéri. A dok­tika a CT-t? Nos "hát, amikor gyító embertől. De minden tornő a professzor karjára, a — a magyarországi csomag- érzelgősséget félretéve, végül vénához helyezi az ultrahan­program keretében — e mú- is egy a fontos: a baj felfede- gos berendezés „kamerá­szert megrendelték, a nem- zése s mihamarabbi sikeres ját", s a képernyőn, a moni­zetközi piacon még jónak mi- orvoslása. toron pillanatokon belül lát­nósíttetett. Csakhogy a meg- A még újabb technika pe- ható a vér áramlása, az erek rendelés időpontja óta eltelt dig már itt van. Magyarorszá- állapota. Persze a gépet mú­jó néhány év, s mire a gép gon először végeztek - né- ködtetni. de főleg, a látható hozzánk megérkezett, majd hány hónappal ezelőtt — itt képet értékelni, a diagnózist használatba vétetett, a nem- az új klinikán olyan sebészi megállapítani korántsem ily zetközi piacon már lényege- beavatkozást, amelynek so- egyszerű. Külön tudomány sen korszerűbb berendezése- rán nem műtéti úton. hanem e csodamasinával bánni. Az ket kínáltak. leszívással távolítottak el ultrahanggal az ízületektől A közepes teljesítményű cisztát az agyból. Történt ez kezdve a hason át, az erekig. CT mellett azonban itt - a az úgynevezett szterotaxiás mindent lehet vizsgálni. Al­pillanatnyilag csúcstechni- műszer segítségével, amely pontossággal megmondható, kának számító — angiográ- lehetővé teszi az agyban levő hogy az elváltozás megköze­fiás és az ultrahangos mú- kóros elváltozás pontos meg- lítésére alkalmas eszközt a szer. így a triumvirátus a határozását, s adatokat szol- sebész milyen szögbe állítsa legkorszerűbb röntgendiag- gáltat az elváltozással kap- be, milyen mélységig hatol­nosztikai egységet alkotja. A csolatos valamennyi tudniva- hat az agyba. Az agyciszta betegségek, elváltozások ki- lóról. A műszerrel készült leszívásán túl az agy szövet­vizsgálására, kimutatására kép nyomán megadhatók tani vizsgálatára, a rosszin­hivatott és alkalmas képal- azok a koordináták, melyek dulatú daganatok diagnoszti­kotó diagnosztikai műszerek segítségével milliméteres zálására is módot ad e még nemcsak az új klinikai tömb agy- és baleseti sebészeinek, ideg- és elmegyógyászainak munkáját segítik, hanem a Dél-Alföld gyógyítóintéz­ményeinek diagnosztikus hátterét biztosítják. Egérfogó A nyomozó rendkívül udvarias volt. Először azt kérdezte, ismerem-e azt a viccet, hogy Kádár, Brezs­nyev és Nixon utaznak egy repülőgépen... Aztán arról faggatott, mikor találkoztam utoljára J. I.-vel. mit csináltunk, merre jártunk, miről beszélgettünk, hány­szor aludt nálam albérleti padlásszobámban. Nem tud­tam mire vélni a dolgot. Nem akkor, amikor „segítséget ajánlott segítségért", hanem amikor megtudtam, hogy J. I. ellen izgatás címén eljárás folyt, s később másfél évet kapott. J. I. osztályunk legtisztább és legbecsülete­sebb tagja volt. Egyenes és okos parasztgyerek. KISZ­titkár, akire hallgattunk, s aki hallgatott másokra. S néhány évvel később lecsukták, mert „a szabadságot választott" osztálytársainknak leveleiben politikai vic­ceket is írt. Mindez 1970-ben történt. Vajon szegény barátom, aki a napokban eszembe jutott, mit írna ma önéletrajzába: KISZ-titkár és/vagv politikai elítélt vol­tam? Tudom, az ő életrajza ma is tiszta, nem használta ki KISZ-es múltját sem, s most sem tülekedik a húsosfa­zéknál. Manapság azonban egyre több a lyuk az (ön)életrajzon, mind többen igyekeznek — karriervágyból, félelemből, bizalmatlanságból — sorban állni a politikai patyolatsza­lonok ajtajainál. a foltozószabóknál, a kozmetikánál, felkapottak a szellemi plasztika sebészei. Mert ugyan visszakaptuk a vaskos és immár meglehetősen mulatsá­gos személyi anyagainkat, vannak, akik most szeretnék világgá kürtölni: hogy ők már harminc éve ellenzékiek; hogy ók mindig megmondták (igaz, csak otthon, a nagynénivel beszélgetve), ennek nem lesz jó vége; hogy őket bekényszerítették a pártba (arról, hogy mennyien kapartak a tagságért, nem szól a fáma, pedig jól tudjuk, ez volt a közélet és politikai cselekvés egyetlen terepe, s azt is, hogy az értelmiségtől stagnáló keretszámok óvtak, nehogy a munkáspárt elveszítse munkás jellegét); hogy ók időben döntöttek a kilépésről, hamar felismerték a hajszálrepedéseket a monolittömbön és sorolhatnám. Éppoly intenzitással születnek azegynézópontú memoá­rok, mint évtizede, a nagy emlékezésirodalmi rene­szánsz idején, az olvadás kezdetén. Minderről Brenner­nek egy régi Lúdas-rajza jut eszembe. A jobb napokat látott épület előtt hosszú sor kígyózik. A falon cégtábla: Magyar Partizán Szövetség. Mellette kirajzszögezett papírlap ezzel a szöveggel: „Felvétel naponta 14 és 18 óra között." Akkor azzal viccelődtünk meglehetősen kesernyésen, hogy ha nekünk annyi partizánunk lett volna, mint amennyi tagja a szövetségnek van, nem lett volna szükség a szovjet katonák bevonulására. Ma úgy tűnik, ha annyi ellenzéki dolgozott volna az elmúlt harminc évben Magyarországon, mint ahányan vissza­menőleg annak vallják magukat, nem is tudnánk, mit rontottunk cl, mi fán terem a szocializmus. Azt tartja a mondás, minden ember élete egy regény. Bizonyára így van. Az is igaz, nem minden regény tart számot közérdeklődésre. Most elérkeztünk a „fejlődési spirálnak" arra a fokára, ahol egy embernek akár több élete, több (ön)életrajza is lehetséges. Külön­böző korokban más-más színezettel, különféle haszná­lati variációkkal. Mindez egy pontig magánügy. A tömegkommunikáció hullámverésében viszont kiábrán­dító a szemmel látható köpönyegforgatás, a kinyilatkoz­tatások és ítélkezések érthetetlen magabiztossága, a hamis beállítás, a magyarázkodás, a helyzettel való visszaélés. Mindenkinek az életében akadhatnak lyukak, de nem muszáj ezekből kitüntetést vagy meghurcolásnyo­mot erőltetni. A világhírű krimiíró, Agatha Christie életrajzírói sem tudnak elszámolni fiatal életének egy szakaszával; hány neves, ám érzelmileg kishibás politi­kus karrierje tört ketté; s ma Magyarországon hány ember fél, hogy fejére olvassák múltjának egy-egy döntését, elveszik állását, pecsétet ejtenek életén. Ak­kor, amikor az új hatalom a megértés-tolerancia-plura­lizmus szentháromságát ígérte. Mi lesz a negyvenéves dicsőséggel, amikor készülnek a régi családi címerek új másolatai, nagyító alá kerülnek a nemesi rokonságok, nyugati kapcsolatok, gallyazzák a családfákat?! Olyan ez, mint az a bizonyos bunda: kifordítom, befordítom.,. Az ősi magyar ló pedig ingatja a fejét. Most éppen jobbra. És lefelé néz... Papp György linómetszete A jövő klinikája a jelenben kalmazásával immáron el­hagyható — sok egyéb — a beteg számára megterhelő, mi több, fájdalmas és drága vizsgálat. Játék a képpel A két és fél millió márká­ért vásárolt számítógépes an­giográfiás berendezés méltó­ságteljesen emelkedik a vizs­gálóasztal fölé. Dr. Nagy Endre vezényli a műszert, s mutatja hogy a gép egy gombnyomásra a pácienst jó­szerével körbejáratja. A mű­szertartó kar sínen mozgat­ható, így a beteg feje búbjá­tól a lába ujjáig mindenről képet alkot, a szervezetbe fecskendezett kontraszt­anyag útját követve. E mű­szert itt kivált az agy vizsgá­latára használják, az agyi erek pontos feltérképezésé­re. Nemcsak hosszanti irány­ban, hanem a beteg teste fe­letti félkörben is mozgatha­tó. A monitorokon megje­lenő képekkel aztán lehet „játszani" — mondja a dok­tor. A kritikusnak ítélt rész­letek kinagyíthatok, forgat­hatók, a felvétel a vizsgálat után visszajátszható, bármi­kor újra megnézhető. A mo­nitoron megjelenő kép aztán „átvándorol" számítógépes digitális képalkotásra. — S ezáltal szükségte­lenné válik a képi tárolás — fűzi tovább a professzor. Az adatok ugyanis lemezen tá­rolhatók. A nyugati orszá­gokban mód van arra is, hogy példának okáért egy müncheni klinikán rögzített angiográfiás felvétel adott esetben lehívható egy was­hingtoni gyógyintézetben. E nemzetközi rendszerbe be­kapcsolódni legfeljebb ha a távoli jövőben tudunk. Pilla­natnyilag sokkal fontosabb, hogy a monitorokon megje­lenő kép kivetíthető az épü­let nagy előadójába, s így az új berendezés segítségével kiválóan oktatható a modern radiológia. Fanatikus hobbisták így nevezte a professzor e :sodaműszerek ismerőit, ke­zelőit, kik több műszakban, arcpirítóan kevés fizetésért, fanatikus megszállottsággal és hihetetlen élvezettel dol­goznak e csúcstechnikával. Élvezettel, hiszen ritka kivé­telek ók, kiknek megadatott e szegény hazában, hogy a világ pillanatnyilag legkor­szerűbb műszereivel kutat­hatják a gyógyítandó bajt. A szakemberek előkészítése, kiképzése magánakciók út­ján, magánkapcsolatok révén biztosíttatott. A műszereket vezénylők mindegyike né­hány hetet töltött tanulmány­úton Nyugat-Németország­ban, Hollandiában vagy Svédországban. Hiszen csak nálunk számít csodaként mutogatható kü­lönleges szigetnek a röntgen­diagnosztika eme technikai színvonala. Nyugat felé mindez magától értetődő és természetes. A külhoni kór­házak mindegyikében ott so­rakozik a CT, az angiográfia és az ultrahang. Kalocsai Katalin CT-re várva A komputertomográfos vizsgálatra még este 6-kor is várakoznak. Itt két műszak­ban — hamarosan éjszaka is — dolgoznak orvosok, asz­szisztensek, hogy a Dél-AI­földön CT-re várakozók ha­talmas táborát folyamatosan üvegfalon túl a komputertomográf és innen a vezénylőpult. vizsgálhassák. A régió egészségügyi intézményei a sürgősségi sorrend felállítá­sával kérik pácienseik elóje­gyeztetését. Mindennapra külön névlista készül: ki, hány órára jelenjen meg. Életveszélyes esetekben a vizsgálat természetesen so­ron kívül elvégeztetik. Kö­rülbelül félóránként fekszik új beteg a CT alá. Naponta 40-50 páciens fordul meg itt, s hiába a valóban megfeszí­tett munka, nem ritka a né­hány hónapos várakozási idó arra a műszerre, amely a szervezet, de főleg az agy betegségeit, rendellenessé­geit mutatja meg. Az üvegfalon innen és túl A CT-laborban az üvegfa­lon túl, a műszer alatt egy férfi fekszik. Milyen korú le­het, nem tudom. Az arcát nem látom, csak az agyáról készülő képet, melyről Hei­ner doktor magyaráz az üveg­falon innen Az ultrahangbereudezés (Somogyi Károlynéfelvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents