Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-20 / 177. szám

1990. július 20., péntek Pártvita — Gazdaság 3 /Srvende'.es dolog, hogy egy „egyszerű" párttag veszi a bátorságot, s megvédi az Antall-kormányt. Az alábbiakban egy ilyen cikket olvashatnak a politika iránt érdeklődők; mi magunk is nagy meglepetéssel és örömmel üdvözöltük azt a tényt, hogy a kormányt bíráló cikkek mellett végre egy olyat is közölhetünk. amely (sajátos logikával) védeni próbálja a sok szempontból kényszerhelyzetben lévő, ám más — szintén sok — szempontból viszont saját ügyetlensége folytán rosszul vezénylő kormányt. Sokak szerint ellenzékinek lenni mindig népszerűbb, kormánypártinak mutatkozni pedig kifizetődőbb — többnyire. Itt azonban szó -sincs „kifizetődésről", csupán arról, hogy megnyilvánult végre egy azon személyek közül, akik (keresztény nemzeti módon) megértik a kormány — kényszerhelyzetből fakadó — intézkedéseit. Nemrégiben közöltük a Magyar Szocialista Párt 13+1 pontját. A Szabad Demokraták Szövetségének egyik éber tagja — aki a Délmagyarországot is kellő éberséggel forgatja — az alábbiakban próbálja igazolni meggyőződését, mely szerint az MSZP e totóban sok mindent átvett az SZDSZ-től. (Ami önmagában még nem bűn, legföljebb etikátlan, persze csak akkor, ha való igaz. Igaz-é, avagy sem, a két cikk olvasói eldönthetik.) Vállalkozók Pártja Szerencsétlen idopont MDF Merre dől a torony? A gazdasági mutatók nem javultak, sót, több területen romlottak. Hatalmas vita van az oktatás terén. Megválasztása óta a kormányzó párt, több miniszter, sőt, az egész kormány, és különösen az elnök, rohamosan vesztett népszerűségéből. Több előterjesztést az ellenzék leszavazott. A dolgozók elégedetlenek, sztrájkok fenyegetnek. A külföld bizalmatlan az ország iránt. A nép sokallja a katonai kiadásokat. A rendőrség tehetetlen a bűnözőkkel szemben. Adóterhek hovatovább lehetetlenné teszik a normális gazdálkodást. Az infláció és a munkanélküliség megfékezhetetlennek látszik. A kisebbségek hátrányos helyzetben vannak. Ilyeneket olvastam 10-2030 évvel ezelőtt a Népszabadságban az amerikai belpolitikai helyzetről. Abban tehát már utolértük Amerikát, hogy most ugyanilyeneket olvashatunk a mai Magyarországról. S feltételezem, hogy az akkori közlések az amerikaiak többségének a véleményét tükrözték! A folytatást tudjuk. A „bíráló" országok nagy részének rendszere megbukott, s népeik fellendülést csak a korábban kilátástalannak beállított rendszertől remélhetnek. A jelenlegi magyar kormány. mivel rendszerváltás közben kell egy leromlott gazdaságot helyrehoznia (egy nagyhatalom olajcsapelzárási és „mégsem vonulunk ki" fenyegetései közepette), feltehetően nehezebb helyzetben van, mint a bármikori amerikai. S belső támogatás gyanánt — a nehéz koalíciós tárgyalások után — megkapta, hogy „nem látszik a kormány működésének semmi eredménye a gazdaságban", s azóta minden irányból fokozódik az össztűz. Miközben a Nyugat-Európához való fölzárkózást követelik (azonnal), az ott szokásos legelemibb 100 napos türelmi időt véletlenül sem kívánják betartani. Hogy a kormányt, és az abban döntö tényezőként szereplő pártot a többiek támadják, az természetes jelenség. Sőt, tovább megyek, lehet, hogy a bírálatok jó része jogos! De ha egymással ellentétes vádak jönnek, akkor feltételezhető, hogy mégis csak az a helyes, ami „középen van". Ha egy toronyra felnézünk, és balról nézve úgy látjuk, hogy jobbra dől, jobbról nézve pedig balra dőlni látszik, akkor valószínűleg a torony egyenes! S ezt a tornyot most egyszerre vádolják azzal, hogy jobbra-balra-előre-hátra dől, el akar sülylyedni és nagyot akar ugrani. Lássuk, melyek ezek a vádak? A kormány — halogatja a döntéseket, kapkod, nincs koncepciója, saját elképzeléseit diktatórikus módon akarja a társadalomra erőltetni. Az MDF — lepaktált a volt kommunistákkal, mindenkit ki akar söpörni, aki korábban vezető volt, nagy, lomha, tehetetlen szervezet, törpe kisebbség, izgága és agresszív, félelmet kelt a népben, súlyos ellentétben áll nemcsak az ellenzékkel, hanem koalíciós partnereivel is, sőt, belső ellentétei miatt bármikor széteshet, többpárti diktatúra bevezetésére készül. S a vádakat még megtoldják néhány „mumus"-sa l, harcolnak ellene, leküzdik, és nagyon boldogok az újabb győzelemtől: keresztény nemzeti kurzus készül; csak MDF-tagok kerülhetnek ezután vezető pozícióba; az MDF új munkásőrséget szervez. Aki nálam több újságot olvas, többet néz tévét, vagy többet beszélget hivatásos pesszimistákkal, az jóval hosszabb vádlistát tud öszszeállítani. A gazdasági helyzetről, a kellemetlen áremelésekről van még egy kellemetlen kérdésem. Ki látott már olyan országot, amelyik leromlott gazdaságát nem katonai diktatúrával, és/vagy nem jelentős megszorításokkal (áremelésekkel, inflációval), hozta helyre? Tessék választani! Aki tud harmadik módszert, feltétlenül közgazdasági Nobel-díjra érdemes! (A német beolvasztás, azt hiszem, nem gazdasági, és még csak nem is példa a számunkra.) Végezetül csak azt kérhetem mindenkitől, hogy azért bízzon a kormányban, mert az (végre) a miénk, és sikertelensége a mi sikertelenségünk lenne, s mivel nálunk egy kormány (végre) meg is bukhat, sőt, biztos vagyok benne, hogy már ki is alakult a politikai váltógazdálkodás Lehetősége, senki ne riogasson minket a „többpárti diktatúra" rémképével. Ha azonban a kormány tagjai törvénytelenül, saját hasznukra dolgoznának, akkor azonnal buktassák meg, ha pedig a kormány tartósan elherdálja az erőforrásokat, és nem ér el fellendülésit, akkor egy jobb csapat megjelenésekor és programjuk megismerésekor őket juttassák hatalomra; Kelemen Gábor A néppel szembeni felelőtlenségnek tartja a Vállalkozók Pártja a júliusi köztársaságielnök-választást. Az időpont szerencsétlen, részben a nyári szabadságok miatt, főként pedig azért, mert elvonja a figyelmet a helyhatósági választásoktól. Tekintettel arra, hogy a Vállalkozók Pártja ezt az időpontot megváltoztatni már nem tudja, arra kéri valamennyi tagját, szimpatizánsát és minden állampolgárt: menjen el szavazni! A Vállalkozók Pártjának az a véleménye, hogy egy közepesen erős köztársasági elnök garanciát jelent olyan helyzetben is, amikor az ország politikai, gazdasági stabilitása meginog. A nép által választott köztársasági elnök független a Parlamenttől, a kormánytól és minden párttól. A Vállalkozók Pártja ezért javasolja: az állampolgárok amellett tegyék le voksukat, hogy a köztársasági elnököt a jövőben a nép válassza meg. SZDSZ Lebontottuk a pártállamot, most lebontjuk a városállamot! E cikk megírásában három dolog motivált Egyrészt a városi MSZP felkérésére született: mondjunk (mármint mi, városlakók) véleményt a múlt pénteken a DMben közzétett programjából. Másrészt, irritált az, hogy kisajátították (éppen ók) az SZDSZ jól ismert szlogenjét: „Szabad polgárokat — szabad hazában." Harmadrészt, hangot kívánok adni a kételkedésnek: talán mégsem, minden párt akar egyet (még ha az összemosó szándék ezúttal nyilvánvaló is)... 1. Szeged a megyétől eddig is független volt (megyei jogú város), a valósághoz hozzátartozik — ezzel tartozunk az igazságnak —, hogy jobbára a rregye (értsd: a megye többi települése, az elosztás révén) függött tőle. 2. Minden(?) helyi ügyben szerény véleményem szerint. képtelen lesz dönteni akármely polgári köztestület, még ha önszerveződő isi. 3. A közvetlen polgármester-választás és a helyi népszavazás dolgában a Parlament (egyébként gyanúm szerint nyitott) kapuján kell döngetni... Ugyanez vonatkozik a 6., 7., 9., 10. program/?)-pontokra is, tehát a követelések: lakóterületi képviselő-testület, városi rendőrség, pénzügyőrség, bírák, városi ügyész, önkormányzati tulajdonú közművek és közszolgáltatások, valamint adómegosztás, -kivetés, -mérséklési, -elengedési jog ügyében a törvénytervezetek alapján várhatóan teljesülnek — a deklarált követelésektől függetlenül. Ha az MSZP ezt veszélyeztetve látja, úgy a törvényhozásban elegendő a garast letenni... 4. Az igényelt közigazgatási intézmény — képviselőtestület által választott felelős „tanácsok" ellenőrizzék a hivatali szakapparátust — évek óta él. csak más szóhasználattal (képviselő-testület = tanácstestület, „tanácsok" — szakbizottságok); továbbélésére mód van,- ehhez nem kell aláírást gyűjteni. . . 5. Apró nüansz, hogy nem hatalmi szóval csatolták hozzá Szegedhez a közeli községeket, hanem a kialakított politikai-közgazdasági szabályozók tették ebben őket is érdekeltté (ha „városi" a lakosság, a fejkvóta is nagyobb). Az önkormányzati (s nem helyihatósági!) választások előtt nem feltétlen szükséges helyi népszavazást tartani az egyébként valóban aktuális elszakadás-kérdésben. Csupán technikai kérdéssé szűkítve (ebben közjogászok nyilván megerősítenek); egyszerre feltehető a kérdés az érintett választópolgároknak, hogy vajon, szegedi polgármesterjelöltre, vajgy helyi polgármesterjelöltre szavaznak; ezzel a dolog eldönthető. Ehhez persze az kell, hogy legyen(ek) ilyen jelölt(ek). 8. „Vissza a város tulajdonait, ingatlanjait, földjeit, ha azon önálló kormányzat nem alakxíl." Ez programnak kevésnek tűnik (mit kezd velük — és jelenlegi kezelőivel — a város?), de így legalább nem jelent elkötelezettséget. 11. „Városi bankot, befektetési és fejlesztési intézetet, biztosítótársaságot, nyugdíjpénztárat!" Ezek jó dolgok, nem vitás; ha követelésnek vesszük, aligha ezen múlik megalakulásuk. Ha viszont programnak vesszük, értsük úgy, hogy az; MSZP (...) bankot befektetési és .... stb.-t Jo'ván alapítani? 12. A legnagyobb adófizetőkből gazdasági szaktanácsadó testület felállítása önmagában nem rossz (ezután nyilván versengeni fognak, ki fizet be több adót...); de azért egy gonoszkodó hátsó gondolat előbújük: ezek (a vagyonátmentők) így akarnak bekerülni?... 13. „Tiszta, egészséges környezetet, egészséges városban, egészséges polgárokat!" E populáris programi?) kifejtéséhez nyilván van néhány adujuk a szocialistáknak, amit nem szívesen játszanak ki, úgyhogy ehhez majd akkor fűzök véleményt. + 1. Álszent módon, kissé későn szúrnak szemet a szegedi szocialistáknak a különféle vagyonátmentések; elfeledve, hogy elsősorban politikai és gazdasági pozíció (...) ezeknek előfeltétele; elfeledve, hogy e kérdésben a „visszacsinálás" csak törvény útján lehetséges; ugyanakkor tudva, hogy ilyen kétes hatáskörű döntés aligha születik. Egyébként a tanácsi bérlakások adásvétele — tudomásom szerint — kizárólag a bérlőkön múlik; ennek gyorsítása legfeljebb kótyavetyével képzelhető el, s ez némileg ellentmond az önkormányzati vagyon növekedése igényének. Nagy Imre László A szövetkezetet eladni nem kell... Üzlet vagy morál ? Forráskút tanyavilágában a majsai út melletti vegyesboltot szépen kicsinosították, s felújítva a napokban újra kinyitották. A tanyai boltokról nzt hallottam eddig, hogy kicsi a forgalom, állami és szövetkezeti cégnek tömény veszteség, nyűg. Ha akad maszek vállalkozó, csinálja az, neki kisebb a rezsiköltsége, kijöhet vele. Itt azonban nem változott a cégtábla, továbbra is az Cllési Afészé az üzlet. Amint beléptem, Szűcs Eerencné épp négyliteres öblítőt, sampont vett át egy kereskedő géemká üzletkötőjétől. A kínált játékdömperekböl nem kért, az maradt a Ladában. — Csak két hónapig volt zárva a bolt, s addig is a lakásomon megvehették a környékbeliek a legszükségesebbeket. Tizenkét éve vagyok itt, megvannak a törzsvevőim. — Ott a kenyerek közt cédulákat látok, rajta nevek. Ez mire jó? — Biztos jusson nekik, ha munka után betérnek. Előre megrendelték. Egyébként már mirelit termékeket, jégkrémet is árulok. Most több a hely, bővíteni lehet a cikklistát. Vége az áldatlan állapotnak, amikor ha ketten bejöttek, háromnak ka kéliett menni. Ugyanis az épület nagyobb része lakóépület volt, s ezt most megvette az áfész, s az egészből boltot és raktárt csináltak. Manapság nem filléres dolog az építkezés, itt is a vétel és a felújítás kétmillió forintba került. Megtérülhet ez egyáltalán? Ezt a kérdést, manapság lehetetlen megkerülni. Patiik Imre áfész-elnöktől és Balog i Sándor főosztályvezetőtől megtudtam, az évi ötmilliós forgalom 1 százalék körüli nyereségrátájából aligha. Bármily hihetetlen, ez szövetkeze tpoűitika. Egyébként félmillió farint támogatást vettek igénybe, a többi a saját erő. A működési területüket jelentő öt községben a 13 élelmiszerboltból öt tanyai, s ezeket mindenképp meg kívánják tartani. Ha a jövőben akad vállalkozó, szívesen átadják bármelyiket, de addig erkölcsi kötelességnek tartják saját tagjaik ellátását. Nem akartak hónapokig nyűglődni az építkezéssel, olyan (kivitelezőt találtak Ördögh Dezső kisiparos személyében, oki kötbér terhe mellett hét hétre vállalta a munkát. Napi tízezer forintja bánta volna, ha késik. Három nappal hamarabb elkészült, így ő kapott harmincezret. S mellé még egy megbízást. A 12 éve épült (illési AiBC-t kinőtte a falu, s a lapostetőt is fel kellett volna újítani. Az iparos e hónapban kezdte a 10 milliós munkát, s szeptember végére, az előzményeket isimerve, el is készül a megduplázódó alapterületű épülettel. A kötbérről szóló szokatlan történet mellett, egy másik is szóba került. Az ABC szombat délben bezárt, s hétfőn a volt vendéglőbe átköltözve, újra kinyitott. Az áfész mozgékonyságát jelzi, hogy az idén a nagykereskedelmi tevékenységet is meghonosították. Édességeket, s a neves Henkel cég mosószereit szállítják a környékbeli településekre. Egészen kis tételekben is. A kereskedelemről úgy esik szó mostanában, hogy ez a privatizáció első lépcsője. Kíváncsi voltam, 01lésen mit érzékelnék ebből? — A fogyasztási szövetkezeti modell mai formájában idejétmúlt. A jövőre vonatkozó elképzelések még kiforratlanok. Az biztos, a tagi kötődést erősíteni kell, a vagyonfelosztás is szóba jöhet. Ekkor már nem a tevékenység, hanem a nyereségesség fog számítani inkább. Meggyőződésem, a tanyai boltokat akkor is fenn keLl tartani. A szövetkezet sohasem lehet százszázalékban csak üzlet. Ha lesz pályázó a létesítményékre, semmi akadálya, ' hogy bérbe adjuk őket. — Ezek szerint a privatizáció csak bérbeadást jelent? — A négyezer tagra 80 milliós szövetkezeti vagyon jut. Eladjuk? iHova tegyük a pénzt? Ha mindent eladnánk, megszűnne a szövetkezet. Minden a saját tulajdonunk, nincs kinek visszaadni, s nem is állami. — Az önkormányzat változásával az ötközséges szisztéma fenntartható? — Vagyonkezelésre, árubeszerzésre, s egyéb szükséges tevékenységre kell a létszámában megfogyatkozó központ. Az valószínűen nem fog menni, hogy az egyik községben keletkező hasznot a másik községben fordítsuk fejlesztésre. Az elmúlt 10 évben 60 millió forintot fordítottunk az ellátás színvonalában levő óriási különbségek lefaragására. A községen belüli önálló fejlesztésről ezután a helyi intézőbizottság fog dönteni. (Képünkön — Lázár Mihály felvétele — a bolt, melyen a mester 30 ezret „nyert".) Tóth Szeles István l