Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-19 / 176. szám

80. évfolyam, 176. szám 1990. július 19., csütörtök Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint i sajtolja a sajtót ? Van esélyünk a Közös Piacra — Az egyenruha rendszerváltása Áldatlan állapotok a Cserepes soron — Újabb belháború Márkus-hegyen ..A demokrácia szempontjából még mindig jobb, ha a politikusok félnek a sajtótól, mintha a sajtó fél a politikusoktól!" — idézte tegnap a Parlament plenáris ülésén Churchill szavait Bossányi Katalin képviselő. A honatyák azonban egyelőre nem tudtak megegyezni a sajtóvitában. Az SZDSZ a közelmúltban ugyanis azt javasolta, állítsanak fe] Pártatlan Tájékoztatási Bizottságot. Ugyancsak országházi hír, hogy hosszas huzavona után mégiscsak döntött a T. Ház az Állami Vagyonügynökség sorsáról: a jövőben a kormány felügyelete alá kerül a privatizációs folyamatban kulcsszerepet játszó hivatal, öt éven belü] csatlakozhat hazánk a Közös Piachoz! — ezt már Antall József miniszterelnök jelentette ki tegnap délután hazaérkezve Brüsszelből. Ujabb felvonás kezdődött a néhány hete még sztrájkoló márkus-hegyi bányászok és a minisztérium purparléjában. Az ipari miniszter szerint, a munkástanács elnöke blöfföl. A miniszter cáfolja, hogy ígéretet tett volna arra, hogy leváltja a bánya vezetőit. Rafai Gábor „Ötéves terv" a Közös Piacért a Közös Piaccal folytatott kereskedelmében. Hazánk jelenleg még nincs olyan helyzetben, hogy képes legyen a Közös Piacon belüli szigorú versenyfeltételeknek megfelelni. Ezért a közösség a megállapodás életbelépésével egyidejűleg, Magyarország pedig fokozatosan, átmeneti időszak után bontja le a vámokat. A társulási megállapodás 1992-bén várható életbelépéséig a magyar kormány újabb részmegállapodásokkal kívánja javítani az ország pozícióit a Közös Piaccal kialakított kapcsolatokban. Magyarország csatlakozása 1995-ben, vagy az azt követő években várható. A kormányé a vagyonügynökség Antall József miniszterelnök tegnap kora délután a menetrendszerű Malév-járattal hazaérkezett Brüszszelből. Vele együtt jött haza Somogyi Ferenc, a Külügyminisztérium és Martonyi János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának közigazgatási államtitkára, valamint László Balázs kormányszóvivő. Antall József közvetlenül a hazaérkezése után reményét fejezte ki, hogy ezek a tárgyaiásók hozzájárulnak a Magyarországon és Európában végbemenő történelmi fordulat megalapozásához. A kormány szándéka — mondta —, hogy széles körű nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítésével, külföldi pénzügyi támogatás biztosításával teremtse meg a magyar megújhodás feltételeit. Ennek lényeges eleme a Közös Piac és Magyarország kapcsolatainak fejlődése. E téren fontos eredmény: hamarosan megkezdődnek az érdemi tárgyalások Magyarország társult státusának a kialakításáról. Szeptemberben már megtartja első ülését az a bizottság, amélynek feladata, hogy kidolgozza a társulás feltételeit. Magyarországnak minden esélye megvan arra, hogy 1992. január l-jén életbe lépjen a kétoldalú társulási megállapodás. Ez valószínűleg egy aszimmetrikus szabadkereskedelmi megállapodás létrehozását fogja jelenteni, amelynek keretében Magyarország bizonyos ideig előnyöket élvez majd A szerda délelőtti bizottsági üléseket követően délután 14 órától ismét plenáris ülésre gyűltek össze a képviselők. Most került sor az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslat, illetőleg az ahhoz tett módosító indítványok feletti döntésre. Kedden már befejezték az általános és részletes vitát, s csak a határozathozatalt halasztották szerdára, hogy több képviselői módosító indítványt az illetékes országgyűlési bizottságok még megtárgyalhassanak. A képviselők a módosító javaslátok többségét elutasították. Ügy döntöttek, hogy a vagyonügynökség képviselőjének negyedévente kell beszámolnia az ügynökség tevékenységéről az Országgyűlés bizottságainak, míg a kormány évente egyszer számol be ugyanerről. A szervezet igazgatótanácsának elnökét és tagjait a miniszterelnök nevezi ki. A vagyonügynökség hatásköre kitérjed a tanácsi irányítású vállalatok privatizálására is. A kormány javaslatát fogadták el a honatyák abban a kérdésben is, hogy ne lehessen a vagyonügynökség döntése ellen bírói jogorvoslattal élni. Végül a képviselők az elfogadott módosító javaslatokkal együtt részleteiben, és egészében elfogadták a képviselők az Állami Vagyonügynökségről, és a hozzátartozó vagyon kezeléséről szóló törvénymódosító javaslatot. A képviselők ezek után folytatták a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról szóló törvényjavaslat előző nap megkezdett általános vitáját. Még az általános vita előtt soron kívül szót kért Tölgyessy Péter (SZDSZ), s kérte a keddi vitában több módosító indítványt is beterjesztő Kulin Ferencet, hogy vonja vissza törvénymódosítási javaslatait. Azok ugyanis az SZDSZ-es képviselő szerint csorbítanák a sajtó szabadságát, és sértenék a nemzeti médiumok pártatlanságát. Erre reagálva Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője kijelentette: az MDF változatlanul elkötelezett a sajtószabadság elve mellett, s éppen ezért módosító indítványaikat nem vonják vissza. A törvényjavaslat általános vitájában főkéht a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának összetételéről, működési rendjéről fejtették ki véleményüket a képviselők, de akadtak felszólalók — Csurka István (MDF) és Giczy György (KDNP) —, akik kétségbe vonták, hogy szükséges-e egyáltalán a bizottság létrehívása. Beke Kata (MDF) például úgy vélte, hogy a választások óta fanyar hangulat uralkodik a sajtóban, s az újságírók szinte „ellendrukkerei" a kormánynak. A képviselő ezt azért is rosszallotta, mert — mint a plénum előtt kijelentette — a sajtónak ujjongania kellett volna a politikai átalakulás megtörténtekor. Csaknem valamennyi felszólaló kitért arra: miként biztosítható, hogy a bizottság direkt módon ne avatkozzék be a nemzeti médiumok működésébe, az egyes szerkesztőségi műhelyek munkájába. A polgári demokráciák példáját idézve Bossányi Katalin (MSZP) rámutatott: a nyugat-európai országok sajtógyakorlatában a kormány nem befolyásolásra törekszik, hanem arra, hogy minél több információval lássa el a tömegtájékoztató eszközöket. Mivel a vita tegnap nem ért véget, Szabad György házelnök július 23-án, hétfőn 10.00 órára hívta össze az Országgyűlés rendkívüli ülésének következő ülésnapját, amelynek napirendjén az elnapolt előterjesztések megtárgyalásán kívül várhatóan a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslat általános vitája szerepel. Újrakezdés — felfüggesztve A kormány felfüggesztette az újrakezdési kölcsön folyósítását. Erre a lépésre azért kényszerült, mert a foglalkoztatási helyzet a kölcsönkonstrukció bevezetése óta alapvetően megváltozott. Folyamatosan növekszik a munkanélküliek száma, s az év végére elérheti a 100 ezret. Amennyiben az újrakezdési kölcsön változatlan formában fennmaradna, ez a foglalkoztatási alap kimerüléséhez vezetne, s a kormány nem tudná garantálni a munkanélküliek létbiztonságához szükséges állami segítséget. A kedvezményes újrakezdési kölcsön kamatai ugyanis a foglalkoztatási alapot terhelik. 1990 első negyedévében 18 ezren kaptak újrakezdési kölcsönt, az igény azonban az utóbbi néhány (Folytatás a 2. oldalon.) Térképet rajzol a penész Fakó szemű fiatalasszony gyűrögeti kezében az agyonhasznált ruhákat. A zálogházi sor csak lassan halad. Az asszony türelme fogytán, mire sorra kerül, maradék reménye is megcsappan. A fiatal becsüs alaposan átforgatja a keze között a holmikat, hármat kip választ, majd fizet: egy százast! Az asszony arcán látható megkönnyebbülés. Legalább' mára. lesz tej, - kenyér a gyerekeknek. Hogy mit hoz a holnap? Az; rrtár a következő nap gondja. Majd csak akad valami, szorongatott helyzetben találékony az ember. Szegénység: 1990. július, Szeged. Ma már szegénység. Néhány éve még csak hátrányos helyzet, vagy halmozottan az. Az egykori hivatalos politika nem vett tudomást róla, hogy a létező szocializmusban is élhetnek szegények. Azóta a szocializmus már nem, a szegénység viszont tovább épül. A statisztikák szerint ma másfél millió „koldus" országa Magyarország. Ennyien élnek a létminimum alatt. A szegedi helyzetkép sem jobb. Míg öt évvel ezelőtt 1 millió 200 ezer forintot fizetett ki a tanács rendkívüli segély címén, addig tavaly már hét és negyed milliót. Rendszeres segélyre 421-en szorultak tavaly a városban, 8 millió forinttal tudott nekik segíteni a tanács. Szívszorongató élményben volt részem néhány hete: lakásfoglalókat költöztettek ki. Hivatal, rendőrség, sírás. Tudom, hogy törvénye van annak, kit illet lakás és hol. Mégis összeszorult a torkom, amikor a szakadt heverőket, foszlott foteleket kihordták a folyosóra. Nagy elkeseredés hajthat valakit arra, hogy feltörje egy üres lakás zárját... Szegénynek lenni persze nemcsak pénztelen állapotot jelent. Folytonos kiszolgáltatottságot a világban, sokszor szellemi, lelki sivárságot is. A szociális védőháló ugyanis unos-untalan felfeslik valahol. A társadalom ereje viszont egyre kevesebb: lassan már a foltozásra is alig futja. A családok magukra maradtak: iszonyatos túlmunkával, önkizsákmányolással próbálják elrúgni maguktól a szegénységet. Végül rámegy a család, a házasság, a gyermek mosolya. Mert szegénynek lenni, ezt is jelenti: felesleges konfliktusokat, sűrű megaláztatást. Ném, nem a szegénység a szégyen. A kiszolgáltatottság, a reménytelenség sodor sokakat kétségbe. Az egykori politika elsősorban saját állampolgárai felé, saját társadalma felé adósodott el vészesen. Kiragadhatnánk példákat is: a nyugdíjasokról mindenképpen szólnunk kell... A vágtató infláció ugyanis őket sújtja leginkább. Nekik már lemondani sincs miről: a napi tejről, kenyérről? Élni kell, valahogyan legalább... Remény? Talán az unokáknak. Biztató, hogy évtizedek után ma először került volna a szegedi tanács végrehajtó bizottsága elé a szegénység, a hajléktalanság problémája. Eddig is tárgyaltak persze róla. Szemérmesen szólva, a társada« lom hátrányos helyzetű polgárairól. De mennyire más így, nevén nevezve. S ha már kimondjuk a dolgokat, remény is van rá, hogy egyszer változik a helyzet. „Minden nedves, minden nehéz, / A nyomor országairól térképet rajzol a penész ..." — olvasom József Attila sorait. A vers végén dátum: 1932. Szomorú, hogy ötvennyolc év után semmit sem halványodott a kép ... Rafai Gábor (Tegnap délután kaptuk a hírt, a városi tanács mára hirdetett vb-ülése elmarad. Mi mindenesetre készültünk, amint ezt fenti írásunk is bizonyítja A testület elé kerülő másik témához, a Cserepes sori bolhapiac ügyéhez lapunk harmadik oldalán szolgáltatunk adalékokat.)