Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-02 / 159. szám

Az olaszok tán megállítják a mázlistákat? © „Márkás" nap © ugyanis egymaga próbált megoldani mindent. Matthaus eltűnt a mezőnyben, s Beckenbauer kispados idegessége mintha átragadt volna a csapatra. A tervük viszont teljesült. Végeredményben egy jó csehszlovák együttest búcsúztattak a további küzdelemtől. Közép-Európa képviseletében a tegnapi vesztesek, illetve a jugoszlávok késhegyre menő küzdelemben bizonyították a régió labdarúgásának életrevalóságat. Maradtak az olaszok — ők azonban más elbírálás alá esnek. Reményeik miatt. A döntőre esélyes német tizenegy határozott egyéniségekből álló "gépezetét" harminc percen át csikorgásra késztető csehszlovákok emelt fővel utaznak haza. Sok jó egyéni ajánlattal, ami a játékosokat illeti... p. s. Számomra akkor csordult ki a pohár, amikor Kohl bíró kiállította Moravcsikot az NSZK elleni meccsen. Ez a pohár eddig is a bírói túlkapásokkal volt tele, s egyre kevésbé értem, egy alapjában sportszerű világbajnokságon hogyan lehet ennyi kiállítás. Vegyük a legutóbbi esetet. Túl azon, hogy egy osztrák játékvezető nyugatnémet csapat számára korántsem számít semlegesnek, az is látható, a szennyest kiteregető orosz bíró véleménye, miszerint az üzlet számít a bíráskodásban is — korántsem tekinthető elfogultnak. Mailand, mint München: az NSZK válogatottját hazai zászlóerdő fogadta immár ötödik találkozójukon ugyanazon arénában. Otthonosan kezdtek, frissen mozogtak, a Venglos-lcgénység védekezésre kényszerült, s föltűnt, milyen magabiztosak a magas labdák hárításában. Matthaus irányításával a németek gyorsan dűlőre szerették volna vinni a dolgot; sárga lapok színezték a légteret, a játékban rendkívül fegyelmezett (nagy erény ez, a többi találkozó tapasztalata alapján is állítható) „márkások" fölényét Slraka védő szerencsétlen mozdulata szentesítette, amikor a betörő KJinsmannt buktatta. A tizenegyes értékesítése után az előnyben lévők szerették volna bebiztosítani a győzelmet, s a csehszlovákok erejét bizonyítja, hogy az utolsó pillanatig kétségessé tudták tenni a végeredményt. Bár Shuhravyt Kohler kikapcsolta a játékból, északi szomszédaink küzdőszelleme akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Moravcsik kiállíttatta magát. Tíz emberrel próbálkoztak, a csereember, Nemecek óriási helyzetet puskázott el (csupa nagybetűvel írnák a nevét, ha belövi, a németek kontrái nem jöttek be, Klinsmann A csehszlovák csapat emelt fővel távozhat: emlékezetes volt a játékuk, emlékezetes volt a búcsújuk Fájó, mennyire nyilvánvalóan az erőseket, a labdarúgó-hatalmasok at, a princeseket támogatják. Moravcsiknak a sarkába lépett, a tizenhatoson belül egy német — kirúgás lett a vége. A cseh fiú dühében lerúgta a félig lábfején fityegő cipőt, ami magasra szállt. Ez sérti a bírói méltóságot — puff, piros. Az is nevetséges, ahogy a szintén „kishatalomnak" nevezhető jogoszlávi csapatból Sabanadzsovicsot kiállították. Kapott előbb egy sárgát, mert nem kilenc méterre állt egy szabadrúgásnál, hanem hétre. Aztán fautolta Maradonát. Nem felrúgta, nem utánarúgott (nem is volt gólhelyzetben a kis argentin) csak belépett elé. Kész. Tíz emberrel játszottak tovább a jugók. Mondom, siralmas ez az egész. Főként azért, mert mindig a kicsiket bántják, az említett esetekben például az éppen feltörekvő, szimpatikus focit játszó csapatokat. (balogh) Argentína az újabb világ- gentin főváros 120 perces síri bajnoki cím elnyerésének re- csönd után mámoros boldogmenyében készül a „döntő" ságbaváltottát.EzúttalGoycomérkőzésre Olaszország ellen, chea kapust „kiáltották ki" iskedden a nápolyi stadionban, tennék, hiszen kivédte a jugoAmi eddig előnyös volt Mara- szlávok utolsó büntetőjét és — dona számára, egycsapásra megmentve a „nemzet becsühátrányossá vált, hiszen nápo- letét", amely Maradona kihalyi szurkolótábora ezúttal nem gyott tizenegyese után márneki fog drukkolni, hanem ter- már veszni látszolt—visszaadmészetesenazazzurriknak. Ar- ta 33 mülió argentin reményét, gentína nehéz 90 percnek néz hogy a világbajnoki serleg a déli elibe—vélekedtek szombat es- féltekén marad, te Buenos Airesben, két órával Szinte érezni lehetett, hogy azután, hogy legyőzték a jugo- a jugoszlávok nem fognak tudni szlávokat. büntetlenül megúszni ennyi kiAz „utca népe" örömében hagyott helyzetet. Az ettiibásírt á 120 perces drámai küzde- zott három tizenegyes csak belem után, mely tizenegyesrúgá- tetőzése volt a rendes játékidősokkal ért véget. A tízmilliós ar- ben és a hosszabbítás harminc percében látottaknak, hiszen Az argentinok most hálát gólhelyzetek sorát puskázták el adnak az úrnak, hogy nem a „plávik". Nagy kár a remekül hagyta cserben őket, jóllehet, játszó jugoszláv csapatért, hi- semmi kétség sem fér hozzá, Szen a mérkőzés közben ne- hogy válogatottjuk messze elmegyszer már úgy tűnt, hogyaz maradt mexikói formájától. De argentinok nem képesek feltar- nekik most nem ez számít, hatóztatni támadásaikat. Valójá- nem a győzelem, a legjobb négy ban nem is nagyon tudták, in- közé jutás puszta ténye. Kedkább magukon a jugoszlávokon den este eldől, mennyire helyt múlott, hogy nem győztek, álló a „Nápolyi látni és megmintsem azon, hogy az argenti- hallni", mondás igazsága, vagy nok játszottak volna jobban, pédig az történik, hogy a délGoycoechea kapus, aki a Szov- amerikai együttes rácáfol a lejetunió elleni mérkőzés első gendára és a nagyon jó formápérceiben lábtörést szenvedett ban játszó itáliai válogatottat Pumpidoörökébelépett,óriásit legyűrve az örök városba, Róprodukált a jugoszlávok elleni mába küzdi fel magát, mérkőzésen: két tizenegyest is kivédett... „Laposak" — az elődöntők előtt Két sárga lapja van Burruchagának, (az egyiket a Szovjetunió, a másikat a Jugoszlávia elleni meccsen kapta), így ő nem játszhatDlaszország ellen. Egy sárga lappal „rendelkezik": Anglia — McMahon (Írország ellen). Beardsley (Egyiptom ellen), Gascoigne (Belgium ellen). Pearce (Kamerun ellen). Argentína — Scnsini (Kamerun ellen), Caniggia, Maradona (mindkettő a Szovjetunió ellen) Batista (Románia ellen), Giusti, Goycochea (mindkettő Brazília ellen), Scrrizuela, Olarticoechea, Troglio (mindhárom Jugoszlávia ellen). NSZK — Berthold (Kolumbia ellen), Völler, Matthaus (mindkettő Hollandia ellen), Klinsmann (Csehszlovákia ellen). Olaszország — Ferri (Egyesült Államok ellen), Baggio (Csehszlovákia ellen), De Agostini (Írország ellen). iiMfr^l>. Franz Beckenbauer - Butábban nem is játszhattunk volna. Tíz csehszlovák Játékos ellen rosszabbat produkáltunk, mint tizenegy ellen. Ezt mindenképpen meg kell vizsgálnunk, s a hibákat kl kell javítanunk, különben az elődöntőben nem lesz egy szemernyi esélyünk se. Persze, végül ls az a legfontosabb, hogy bejutottunk a négy közé. Vetélytársunk taktikája megakadályozta, hogy Jó Játék alakuljon ki. Csapatomból Bein nagon jól játszott, viszont Brehme túl keveset mutatott, ennél többre képes. Góllista 5 gólos: Skuhravy (csehszlovák). 4 gólos: Michel (spanyol), Milla (kameruni), Schillaci (olasz), Matthaus (nyugatnémet). 3 gólos: Völler, Klinsmann (mindkettő nyugatnémet) Lineker (angol). 2 gólos: Lacatus (román), Careca (brazil), Jozics (jugoszláv), Bilek (csehszlovák), Bálint (román), Pancsev (jugoszláv), Müller (brazil), Red in (kolumbiai), Sztojkovics (jugoszláv), Platt (angol). Josef Venglos: - Az NSZK-nak több gólszerzési lehetősége volt. Úgy érzem,olyan vetélytársnak bizonyultunk, amely nem adta meg magát. Nem kell elkeserednünk, minden dicséretet megérdemelnek a játékosok. Igaz, kicsit szomorúak vagyunk, mert igyekezetünket a második félidőben nem kisérte szerencse. De ilyen a sport. Gratulálok az ellenfélnek. „Azon gondolkozom, kinek drukkoljak. Szurkoltam a hollandoknak, a braziloknak, a belgáknak — mind kiestek. Most tán az argentinoknak kellene, akkor biztos kiesnek..." A római mérkőzés az olyan ritka vb-találkozók közé tartozik, amelyen mindkét szövetségi kapitány joggal lehetett elégedett csapatával és az eredménnyel. A házigazdák győzelméhez nem férhetett kétség, mivel az első pillanattól látszott, hogy az olasz együttest minden csapatrészben képzettebb játékosok alkotják. Az írek viszont, mint eddig is, hősiesen küzdöttek, nem ijedtek meg a nagyobb tudású riválistól, igaz, egyetlen komolyabb helyzetet sem tudtak teremteni Zenga kapujánál. — Fájó szívvel búcsúzunk a Mondialétól, de az ír nép büszke lehet futballistáira—nyilatkozta Jack Charlton szövetségi kapitány a találkozó után. — Csapatunkat az egész világ megismerte, ami nem kis dolog, hiszen korábban sokan azt sem tudták, hogy merre van Írország... _ Az írek 18 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatát törték meg az azzurrik, s győzelmüket ezúttal is a 25 éves, Szicüiában született, „maffiózó" kinézetű,•Salvatore Schillacinak köszönhetik. A Viallit végleg a kispadra szorító Juventus-csatár ügyesen használta ki, hogy az addig magabiztos ír kapus, Pat Bonner éppen őelé ütötte ki Donadoni jobb felső sarokra tartó bombáját. — Nem volt könnyű befejezni az akciót, hiszen csak egy pillanat állt rendelkezésemre, ráadásul pörgött a labda, amikor elém került—játszotta vissza a találat előtti másodperceket Schillaci.—Sajnálom, hogy későbbi, második gólomat les címén érvénytelenítette a játékvezető, így még nem értem utói a góllövőlistán vezető csehszlovák Tomas Skuhravyt. Azeglio Viclni olasz szakvezetősportszerííengratulált kollégájának, s dicsérte a szigetországi együttest: — Charlton csapata nem véletlenül jutott a legjobb nyolc közé, s igazolta, hogy ott a helye a világ élvonalában. Ahogy haladunk a döntőfelé, mind nehezebbriválisokkal kell felvenni a versenyt, s meggyőződésem, hogy az argentinokkal szemben még jobb teljesítményre lesz szükségünk a továbbjutáshoz.