Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-12 / 169. szám

7 Hirdetés 1990. július 12., csütörtök Sport — Panoráma \ Puskás „Ez volt a leggyengébb világbajnokság" Kétéves szünet után ismét hazalátogatott Puskás Fe­renc (63), a népszerű öcsi, az ötvenes évek magyar Aranycsapatának meghatá­rozó egyénisége. Kedden részt vett azon a sajtótájé­koztatón, amelyet a 11-es rúgó bajnokság rajtja előtt tartottak a Vasas Fáy utcai sporttelepén. Miközben az újságírók maguk is próbára tették tudásukat, az MTI munkatársa a vasárnap zá­rult olaszországi világbaj­nokságról faggatta az olim­piai aranyérmes, vb-ezüstér­mes egykori válogatott fut­ballistát. Végig figyelemmel ki­sérte a világbajnokság mérkőzéseit? — Az elmúlt egy hónap­ban sokat utaztam, de azért bárhol voltam, arra min­dig szakítottam időt, hogy a mérkőzéseket legalább a te­levízióban megnézzem. így aztán az összecsapások egy részét San Sebastianban, egy másikat Rómában, míg a véghajrá küzdelmeit már itt Budapesten láttam. Hogy tetszettek a világ­bajnoki találkozók? — Ez volt a leggyengébb világbajnokság. Cseppet sem vagyok elragadtatva a szín­vonaltól, szerintem a csa­patok nem rukkoltak ki em­lékezetes teljesítménnyel, nem is beszélve a játékveze­tőkről. Nem is értem, miért éppen ezeket a bírókat hív­ták meg erre a nagy torná­ra? Meggyőződésem, vannak náluk jobbak is. Meglepte a végered­mény, az, hogy az NSZK érdemelte ki az aranyér­met? — Sokakhoz hasonlóan, ná­lam is az olaszok és a nyu­gatnémetek voltak a favori­tok. Végül mindkét csapat dobogós lett, s az NSZK a döntőt is megnyerte. A nyu­gatnémetek szerintem meg­érdemelten lettek elsők, ők tűntek a legjobban felké­szült csapatnak. De meg kell jegyeznem, hogy kelle­mes meglepetéssel szolgáltak a kameruniak, s volt egy­egy jó mérkózése a belgák­nak, a jugoszlávoknak és a csehszlovákoknak is. Felfigyelt-e új sztárok­ra, akadtak-e olyanok, akik most robbantak be a világ legjobbjai közé? — Számomra meglepő, hogy a fiatalok nem lűntek ki, inkább az idősebbek re­mekeltek. Nekem leginkább a nyugatnémetek csapatka­pitánya, Lothar Mattháus tetszett. Végig egyenletes, kiemelkedő teljesítményt nyújtott, rengeteget volt já­tékban. Jól megjátszotta a labdákat, s még gólokra is futotta erejéből. Feltűnt még a kameruniak hetese, Fran­cois Omam Biyik is. a vil­lámgyors szélső, aki állító­lag még imindig csak 24 éves. Kíváncsivá tenne, egy más csapatban vajon mire képes? Említette a játékvezető­ket. Közülük kivel volt elégedett? — A legjobb benyomást a jugoszláv Petrovics gyako­rolta rám, ő végig kézben tartotta a mérkőzéseket. Mindenütt ott volt, ahol len­nie kellett, de mégsem lé­pett elő főszereplővé. Nála — sokakkal ellentétben — az erőnléttel sem volt baj, mások meg egy 30 méteres vágta után alig tudták kö­vetni a támadásokat. Mi a véleménye erről a lebonyolítási formáról? —Én úgy vélem, nem hosszú ez a világbajnokság, szükség van az egyhónapos időtartamra, másként a csa­patok nem bírnák a nagy sorozatterhelést. Azt is jó­nak tartom, hogy 24-esre bővítették a mezőnyt, mert így több hely jut az afri­kai, ázsiai válogatottaknak. Ami pedig a sokat szapult 1 l-eseket illeti: biztos lehet­ne valami más megoldást is találni a továbbjutás eldön­tésére, de azt tudomásul kell venni, hogy döntetlen esetén nincs mód újabb 90 perc lebonyolítására. Egyéb­ként is ezt a lebonyolítási formát mindenki elfogadta. Azoknak, akiknek mégsem tetszik, úgy kell játszaniuk, hogy ne legyen szükség a U-esekre, a 120 perc alatt harcolják ki a továbblépést. Végül néhány személyes jellegű kérdés: vasárnap, amikor nézte a vb-finálét, eszébe jutott-e, hogy egy­koron maga is részese volt egy világbajnoki dön­tőnek? — Persze, hogy eszembe jutottak az 1954-es emlékek! Szerintem nem szabad any­nyit a múlttal foglalkozni, mindig inkább előre kell te­kinteni. Most sem tudok mást mondani a berni finá­léról : nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. S ezért senkit senjjiibáztatha­tunk — sem szövetségi ka­pitányunkat, sem másokat, csak önmagunkat! Pedig nagyon akartuk a sikert, s a nagy lehetőség a kezünk­ben is volt, mert már a 13. percben 2-0-ra vezettünk. Aztán fordult a kocka, s 3-2-re kikaptunk az NSZK­tól. A fiaskó ellenére, a má­sodik hely sem ok a Szé­gyenkezésre. Meggyőződé­sem: a mai utódok ezzel az eredménnyel bármikor bol­dogan kiegyeznének. Meddig marad Magyar­országon? — A tervek szerint július 24-ig tartózkodom Budapes­ten, utána visszarepülök San Sebastianba, majd onnan augusztus 9-én megyek to­vább Melbourne-be. Szerző­désem ugyanis még egy évig az ausztrál South Melbourne Hellashoz köt. Ahhoz a csa­pathoz, amely a bajnokság­ban a második helyen vég­zett, a kupát pedig elhódí­totta — fejezte be nyilatko­zatát Puskás Ferenc, aki láthatóan jó egészségnek ör­vend. Még akkor is, ha megszokott testsúlyához ké­pest néhány kilót magára szedett. Totó-aranylabda Nemcsak a gólkirályi cí­met szerezte meg, de a vb­ről tudósító újságírók szava­zásán is toronymagas éllo­vasnak bizonyult Salvatore Schillaci, az olaszok csatára. Az Adidas által szervezett tippversenyen az első he­lyezett 3, a második 2, a harmadik pedig 1 pontot kapott. Ismert: a sportszer­gyártó cég „aranylabdáját" kapta meg a népszerű „To­to". (Az 1986-os vb-n, Me­xikóban Maradona végzett az élen, megelőzve a nyu­gatnémetek akkori váloga­tott kapusát, Toni Schuma­chert.) Az Adidas-szavazás vég­eredménye : 1. Salvatore Schillaci (olasz) 1629 pont, 2. Lothar Mattháus (nyugatnémet) 1036, 3. Diego Maradona (argentin) 802, 4. Roger Milla (kameruni) 350, 5. Jürgen Klinsmann (nyugat­német) 286, 6. Roberto Baggio (olasz) 224. Carlos és az NDK Peter-Michael Diestel ke­letnémet belügyminiszter szerint számos nemzetközi terrorista, köztük a vene­zuelai származású Carlos ta­lált menedéket, és készült következő merényleteire az NDK-ban a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek­ben. A miniszter — amint a Bild című nyugatnémet lap­nak adott nyilatkozatában elmondta — a Stasi, a volt állambiztonsági titkosszolgá­lat aktáinak tanulmányozása nyomán jutott erre a követ­keztetésre. Valószínűnek nevezte, hogy még ebben a hónapban fel tudja tárni azokat a bizo­nyítékokat, amelyek alapján bűnpártolás miatt vádat emelhetnek ez ügyben az NDK volt vezetői ellen. Diestel szerint egyértel­műen kitűnik a Stasi-akták­ból, hogy Erich Mielke, az állambiztonsági szolgálat volt vezetője bűnös az ügy­ben. A belügyminiszter va­lószínűnek tartja Erich Ho­necker volt államfő és pártvezető vétkességét is. Diestel szerint legfeljebb tíz vezető tudott a terroristák befogadásáról. * Marcus Wolf, a feloszla­tott keletnémet állambizton­sági minisztérium, a Stasi felderítési osztályának egy­kori vezetője a Süd­deutsche Zeitung című lno számára adott nyilatkozatá­ban cáfolta, hogy hírszerző­szolgálata kapcsolatban állt a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű nyugatnémet terrorszervezettel. A lap munkatársa a be­szélgetés során felidézte, hogy Carlos, a nemzetközileg leginkább keresett terrorista a nyolcvanas évek elején időnként Magyarországon tartózkodhatott és ezért Kádár János pártvezetőnek köszönetét nyilvánította. — Volt-e oka Carlosnak arra, hogy hálás legyen az NDK­vezetésnek is? Wolf nemmel válaszolt, és hozzáfűzte: hallomásból és magyar kollégákkal folyta­tott beszélgetésekből értesült arról: Carlos a magyaroknak azért lehetett hálás, hogy Di­zonyos dolgoknál nem néz­tek óda olyan nagyon. Ah­hoz, hogy megszabaduljanak tőle, nem akartak veszélyt vállalni — mondta. Wolf — szavai szerint — homá­lyosan emlékszik arra, hogy a Carlos-csoport egyszer megfenyegette az NDK pá­rizsi nagykövetségét arra •az esetre, ha bizonyos dolgok­hoz nem járulnak hozzá. Wolf egyébiránt 2000-re becsülte azoknak a keletné­met ügynököknek a számát, akik az ő hivatali ideje alatt tevékenykedtek az NSZK­ban. (A lap emlékeztet: nyugati szakértők szerint még 4000 ügynök él itt ál­cázva.) A volt kémfőnök úgy értékeli, hogy az általa em­lített kétezer személy sorá­ban m ntegy 30—70 jelentő­sebb egyéniség van, s ezek­nek a közelsége vezető sze­mélyiséghez egyes esetekben politikailag éppen olyan rob­banékony lehet, mint annak idején a kancellári hivatal­ban, Willy Brandt környeze­tében kémkedő Günter Guil­laume ügye. Titkosszolgálat Az olasz kormány ez év májusától kapott több ízben is bizalmas tájékoztatást ós iratokat a magyar kormány­zattól arra vonatkozóan, milyen tevékenységet folytattak Olaszországban a magyar titkosszolgálatok — közölte a Panoráma című olasz lap keddi száma. A Panoráma értesülése szerint Fulvio Martini, az olasz katonai elhárítás (SISMI) vezetője május elején már kapott Budapestről dokumentumokat, szigorúan bizalmas: és titkos minősítésű iratokat, amelyek arra vonatkoztak, milyen célokkal és módszerekkel dolgozott a magyar hír­szerzés és elhárítás, szoros együttműködésben a szovjet és más kelet-európai szolgálatokkal, olasz területen. Az első tájékoztatások nyomán rendszeres és szoros munkakap­csolat jött létre az olasz és magyar titkosszolgálati szak­emberek között. A májusi tájékoztatás előzménye, hogy a magyar ille­tékesek (a római magyar nagykövetség útján) bizalmas formában segítséget kértek az olasz titkosszolgálatoktól, amikor arab terroristaszervezetek merényletekkel fenye­gették meg a Malév légitársaságot és a magyar külképvise­leteket a szovjet zsidó kivándorlók tömeges Izraelbe szál­lítása miatt. Az olasz titkosszolgálatok közismerten kitű­nően működnek, és szoros ellenőrzésük alatt tartják a kü­lönböző palesztin és arab szervezeteket A SISMI segítséget ígért, de cserébe kérte az említett tájékoztatásokat A római magyar nagykövetség kedden nem volt haj­landó semmit hozzáfűzni a Panoráma közléséhez. A lap felteszi a kérdést: vajon napfényre kerü lfiet-e az ilyen és ehhez hasonló tájékoztatások nyomán a Vörös Brigádok feltételezett kapcsolata a hetvenes években Ke­let-Európával. Fény derülhet-e a Moro-gyilkosság, a pápa elleni merénylet és számos más terrorakció hátterére? Olasz illetékesek és szakértők szerint a hetvenes évek­ben több közvetlen és közvetett bizonyíték támasztotta alá, hogy a Vörös Brigádok és más hasonló terrorszervezetek kaptak robbanóanyagot, fegyvereket és más támogatást Prágából, Szófiából és más kelet-európai fővárosoktól. Ugyanakkor a Vörös Brigádok több elítélt és börtönben levő tagja a napokban közleményben cáfolta ezeket a kap­csolatokat. Az olasz miniszterelnökség szóvivője a Panoráma ér­tesülései kapcsán kijelentette: Ciulio Andreotti kormány­fő „használható és konkrét adatokat" kért a magyar kor­mánytól, a már kapott tájékoztatások folytatásaként. Kér­te, hogy a magyar és más kelet-európai kormányok osszák meg kutatásaik eredményeit Olaszországgal. Az olasz nagykövetek mindenütt megbízást kaptak e tájékoztatások szorgalmazására és hazaküldésére. Pataki Sándor Királyi alattvalók 16. Levezető Menekülő Kelet-Európa ... Nyolc­ezer román állampolgár Ausztriá­ban ... A fal áldozatai... — sza­lagcímek a nyugati sajtóból. S most érkezett meg a szerkesztőségbe Niz­za lapja, a Nice Matin. Helyszíni riportot közölnek a tiranai francia nagykövetségről — ez már a jelen. Az előrelátható, az immáron kiszá­mítható. Hajó- és repülőgép-rako­mánnyal mérhető. A Nyugatot el­árasztó tömeg lélekszámáról soha senki nem fog pontos adatokat kö­zölni. Az ENSZ menekültüggyel foglalkozó, szakosított szervezetét a „nagyok" tartják el, legalább arra lehetne gondjuk, hogy számítsák ki: egy tisztviselő hány emberrel kelle­ne, hogy foglalkozzon ... Bizonyíta­nák, miszerint a keleti robbanás körülményei között teljesíthetetlen elvárásokkal vannak megterhelve. Manapság — legalább ebből az egv szempontból — Magyarország is Nyugat. Létezik azonban egy ország, mely példamutatóan oldotta meg'e kér­dést. Németország a népi német származásúak esetében egyértelmű állásfoglalás eredményeként jár el. Olyannyira, hogy például nincs ki­zárva: e sorok írója a huszonöt éves érettségi találkozón. Temesváron, több német állampolgárt számol majd egykori, magyar osztálytársai között, mint más állampolgárságú személyt. Ugyanis — a sajátos bán­sági etnikai viszonyok közepette — szinte mindenki tud felmenői között egy-egy német eredetű nevet bizo­nyítani, s ez elégséges a „németté" váláshoz. Elbúcsúzván a királyi alattvalóktól, egy napra megszáll­tam a Maina menti Frankfurtban, azzal a céllal, hogy egy család pél­dáján felmérjem a romániai népi németek integrálódásának folyama­tát Levezetőképpen. „HAZAJÖTTÜNK." így fogalma­zott Franzi, a családfő. Róluk any­nyit érdemes tudni, hogy a Bánság­ban sváboknak vallották magukat bár a nagyapjuk még francia anya­nyelvű volt: Elzá=?-I/>tharingiából származtak. Az apára már a magyar kultúra ragadt, láthattam szép könyvtárát, a Jókai-díszkiadással. Sajátos eset: szüleik voltak a mene. külők, őket fogadta be az NSZK, Franzi feleségével és a két gyer­mekkel már mint „hazatelepülő" ér­kezett először Stuttgartba, majd Frankfurtba. Romániában, a két év alatt az áttelepülés intézésébe rá­ment ingjük-gatyájuk; pontosan is­merem azt a kimutatást amit a rendkívül pontos családfő készített kiadásaikról — ilyen tétel szerepel például benne: kétezer lej Buka­restben. a tanügy-minisztérium por­tásának (egyáltalán: tudjanak in­tézkedni az iskolai végzettséget bi­zonyító okiratok megszerzésében, s ez csak a „belépő" díja volt...) Mindent eladtak, mindent pénzzé tettek, amit aztán az „ügy" érde­kében beforgattak. Hetven kilo­grammos egységcsomaggal szállhat­tak fel Aradon a vonatra. Most, két év után. már az átlagos németek anyagi szintjére küzdötték fel ma­gukat — igaz, Franzi kitűnő nen>. zetkózi kapcsolatait is felhasználták az előretörésre, ö ugyanis nem mindennapi tehetséggel megáldott finommechanikus; hivatalosan Te­mesváron varrógépeket kellett vol­na javítania, de sportos szenvedélye a versenykerékpárok területére „száműzte". A mind ritkább körver­senyek ellenére, számon tartották, s hívták — így sikerült Frankfurtban elhelyezkednie, az osztrák kereske­delmi ügynökségen. Mint gépszere­lő. Aztán a derék kereskedők felfe­dezték: Franzi mindenre használha­tó. Nyelvismerete révén ügynöki feladatokra is. Teszi a dolgát. Fele­ségét elhelyezte, fia az egyetemen számítástechnikusnak készül, lánya menő turisztikai ügynökség alkal­mazottja (s férjhez ment — tegnap­előtt kaptunk üdvözlőlapot tőle, mely szerint a nászutat Kenyában tölti); s hogy ne hazudtolja meg „franciás" humorát, a lapról két, szerelemittas, jóképű rinocérosz te­kintett ránk... az ifjú férj szintén temesvári, egykori iskolatársa). A család négyszobás lakásban él. A városi tanács sürgősségi listájáról két hónap alatt lekerültek — ennyi időbe került az igénylés, a felmérés, a döntés meghozatala és a költöz­ködés. A lakbér elviselhető, a szol­gáltatások ellen szavuk sincs. Min­den fényes, minden remek. Csak a fiú, Gerhard, egy hét múlva indul Temesvárra. Görbe hét végét ter­veznek a Temes-parton, Temesság­nál. még négy, elszármazott barát­jával. Ott érzik jól magukat. Jelen voltam, míg megpakolták a Volks­wagen Golfot (hitelbe vásárolták, 30 ezer márkáért, egyedi módosításo­kat rendelve) német sörrel, üdítővel, ásványvízzel. A fiú számára a hangulat úgy lesz „otthoni", hogy a körítés „itthoni". Bizonyára, élete végéig nem tudja majd levetni ezt a kettősséget. A nosztalgia nemze­dékek fölötti. Egymás között szót váltva, egy-egy magyar (idősebbek), avagy román (fiatalok) szót kever­nek a mondandóba. Már észreve­szik. ami két éve még automatiz­mus volt. Ez annak a jele, hogy rö­videsen levetkőzik bánsági múltjuk verbális köntösét. FRANKFURTI LEVEGŐ. Európa legnagyobb légikikötője rányomja működésének jegyeit a környékre. Bármikor tekint az ember az ég­boltra, szürke acélmadarak röptét csodálhatja Nekem eszembe jutott a terrorizmus is, rákérdeztem ven­déglátóimra, a vállukat vonogatták: ittlétük óta nem történt világra szó­ló támadás, ők nem félnek, nincs kitől, nincs mitől, különben, a város a lehető legszínesebb szőttesét mu­tatja a „világbevándorlási" statisz­tikának. Bizonyítékul kezembe nyomták a telefonkönyvet — indiai jógitól indián törzsfőnökön át „ju­goszláv" vendéglősig, minden meg­található e gyűjteményben. Város­néző körútja során az ember meg­állapíthatja: a bankvilág csodaépü­letei közöt igazán elvész a szövet­ségi jegybank, pedig a német—né­met viszony megalapozásában, illet­ve a jövő irányításában egyedi sze­rep vár rá. Ami napjainkra kiosz­tatott. Elkerülhetetlen a német tör­ténelem „központi" terének, a Rö­merbergnek a megtekintése. Olva­sóim legutóbb a vb-gyóztes labda­rúgócsapat hivatalos fogadása kap­csán olvashattak e helyszínről, a hét elején. Vendéglátóim úgy mu­tatták be e teret, mint sajátjukét. Nas, itt értem tetten azt a különb­séget. ami fennáll, mondjuk. Kállay Oszkár mondatai (Brüsszel főterén hangzottak el) és a német Franzi gondolatai között Kállay doktor — a királyi alattvaló — a belgák tör­ténetéről beszélt, Franzi — a népi német — a saját népe történelmét taglalta. Előkészítvén a végszót. VÉGSZÓ. Liége városában, egy családi házban vallotta atyai bará­tn.*, Hübner Miklte Géza: úgy döntöttem, ha ütött az utolsó óra, ... porhüvelyemet a család szórja Szegednél a Tiszába." Lelke mélyén minden királyi alatt­való igy gondolkodik. Csak a vá­lasztott helyszín változó. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents