Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-12 / 169. szám

7 Hirdetés 1990. július 12., csütörtök Sport — Panoráma \ Puskás „Ez volt a leggyengébb világbajnokság" Kétéves szünet után ismét hazalátogatott Puskás Ferenc (63), a népszerű öcsi, az ötvenes évek magyar Aranycsapatának meghatározó egyénisége. Kedden részt vett azon a sajtótájékoztatón, amelyet a 11-es rúgó bajnokság rajtja előtt tartottak a Vasas Fáy utcai sporttelepén. Miközben az újságírók maguk is próbára tették tudásukat, az MTI munkatársa a vasárnap zárult olaszországi világbajnokságról faggatta az olimpiai aranyérmes, vb-ezüstérmes egykori válogatott futballistát. Végig figyelemmel kisérte a világbajnokság mérkőzéseit? — Az elmúlt egy hónapban sokat utaztam, de azért bárhol voltam, arra mindig szakítottam időt, hogy a mérkőzéseket legalább a televízióban megnézzem. így aztán az összecsapások egy részét San Sebastianban, egy másikat Rómában, míg a véghajrá küzdelmeit már itt Budapesten láttam. Hogy tetszettek a világbajnoki találkozók? — Ez volt a leggyengébb világbajnokság. Cseppet sem vagyok elragadtatva a színvonaltól, szerintem a csapatok nem rukkoltak ki emlékezetes teljesítménnyel, nem is beszélve a játékvezetőkről. Nem is értem, miért éppen ezeket a bírókat hívták meg erre a nagy tornára? Meggyőződésem, vannak náluk jobbak is. Meglepte a végeredmény, az, hogy az NSZK érdemelte ki az aranyérmet? — Sokakhoz hasonlóan, nálam is az olaszok és a nyugatnémetek voltak a favoritok. Végül mindkét csapat dobogós lett, s az NSZK a döntőt is megnyerte. A nyugatnémetek szerintem megérdemelten lettek elsők, ők tűntek a legjobban felkészült csapatnak. De meg kell jegyeznem, hogy kellemes meglepetéssel szolgáltak a kameruniak, s volt egyegy jó mérkózése a belgáknak, a jugoszlávoknak és a csehszlovákoknak is. Felfigyelt-e új sztárokra, akadtak-e olyanok, akik most robbantak be a világ legjobbjai közé? — Számomra meglepő, hogy a fiatalok nem lűntek ki, inkább az idősebbek remekeltek. Nekem leginkább a nyugatnémetek csapatkapitánya, Lothar Mattháus tetszett. Végig egyenletes, kiemelkedő teljesítményt nyújtott, rengeteget volt játékban. Jól megjátszotta a labdákat, s még gólokra is futotta erejéből. Feltűnt még a kameruniak hetese, Francois Omam Biyik is. a villámgyors szélső, aki állítólag még imindig csak 24 éves. Kíváncsivá tenne, egy más csapatban vajon mire képes? Említette a játékvezetőket. Közülük kivel volt elégedett? — A legjobb benyomást a jugoszláv Petrovics gyakorolta rám, ő végig kézben tartotta a mérkőzéseket. Mindenütt ott volt, ahol lennie kellett, de mégsem lépett elő főszereplővé. Nála — sokakkal ellentétben — az erőnléttel sem volt baj, mások meg egy 30 méteres vágta után alig tudták követni a támadásokat. Mi a véleménye erről a lebonyolítási formáról? —Én úgy vélem, nem hosszú ez a világbajnokság, szükség van az egyhónapos időtartamra, másként a csapatok nem bírnák a nagy sorozatterhelést. Azt is jónak tartom, hogy 24-esre bővítették a mezőnyt, mert így több hely jut az afrikai, ázsiai válogatottaknak. Ami pedig a sokat szapult 1 l-eseket illeti: biztos lehetne valami más megoldást is találni a továbbjutás eldöntésére, de azt tudomásul kell venni, hogy döntetlen esetén nincs mód újabb 90 perc lebonyolítására. Egyébként is ezt a lebonyolítási formát mindenki elfogadta. Azoknak, akiknek mégsem tetszik, úgy kell játszaniuk, hogy ne legyen szükség a U-esekre, a 120 perc alatt harcolják ki a továbblépést. Végül néhány személyes jellegű kérdés: vasárnap, amikor nézte a vb-finálét, eszébe jutott-e, hogy egykoron maga is részese volt egy világbajnoki döntőnek? — Persze, hogy eszembe jutottak az 1954-es emlékek! Szerintem nem szabad anynyit a múlttal foglalkozni, mindig inkább előre kell tekinteni. Most sem tudok mást mondani a berni fináléról : nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. S ezért senkit senjjiibáztathatunk — sem szövetségi kapitányunkat, sem másokat, csak önmagunkat! Pedig nagyon akartuk a sikert, s a nagy lehetőség a kezünkben is volt, mert már a 13. percben 2-0-ra vezettünk. Aztán fordult a kocka, s 3-2-re kikaptunk az NSZKtól. A fiaskó ellenére, a második hely sem ok a Szégyenkezésre. Meggyőződésem: a mai utódok ezzel az eredménnyel bármikor boldogan kiegyeznének. Meddig marad Magyarországon? — A tervek szerint július 24-ig tartózkodom Budapesten, utána visszarepülök San Sebastianba, majd onnan augusztus 9-én megyek tovább Melbourne-be. Szerződésem ugyanis még egy évig az ausztrál South Melbourne Hellashoz köt. Ahhoz a csapathoz, amely a bajnokságban a második helyen végzett, a kupát pedig elhódította — fejezte be nyilatkozatát Puskás Ferenc, aki láthatóan jó egészségnek örvend. Még akkor is, ha megszokott testsúlyához képest néhány kilót magára szedett. Totó-aranylabda Nemcsak a gólkirályi címet szerezte meg, de a vbről tudósító újságírók szavazásán is toronymagas éllovasnak bizonyult Salvatore Schillaci, az olaszok csatára. Az Adidas által szervezett tippversenyen az első helyezett 3, a második 2, a harmadik pedig 1 pontot kapott. Ismert: a sportszergyártó cég „aranylabdáját" kapta meg a népszerű „Toto". (Az 1986-os vb-n, Mexikóban Maradona végzett az élen, megelőzve a nyugatnémetek akkori válogatott kapusát, Toni Schumachert.) Az Adidas-szavazás végeredménye : 1. Salvatore Schillaci (olasz) 1629 pont, 2. Lothar Mattháus (nyugatnémet) 1036, 3. Diego Maradona (argentin) 802, 4. Roger Milla (kameruni) 350, 5. Jürgen Klinsmann (nyugatnémet) 286, 6. Roberto Baggio (olasz) 224. Carlos és az NDK Peter-Michael Diestel keletnémet belügyminiszter szerint számos nemzetközi terrorista, köztük a venezuelai származású Carlos talált menedéket, és készült következő merényleteire az NDK-ban a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években. A miniszter — amint a Bild című nyugatnémet lapnak adott nyilatkozatában elmondta — a Stasi, a volt állambiztonsági titkosszolgálat aktáinak tanulmányozása nyomán jutott erre a következtetésre. Valószínűnek nevezte, hogy még ebben a hónapban fel tudja tárni azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján bűnpártolás miatt vádat emelhetnek ez ügyben az NDK volt vezetői ellen. Diestel szerint egyértelműen kitűnik a Stasi-aktákból, hogy Erich Mielke, az állambiztonsági szolgálat volt vezetője bűnös az ügyben. A belügyminiszter valószínűnek tartja Erich Honecker volt államfő és pártvezető vétkességét is. Diestel szerint legfeljebb tíz vezető tudott a terroristák befogadásáról. * Marcus Wolf, a feloszlatott keletnémet állambiztonsági minisztérium, a Stasi felderítési osztályának egykori vezetője a Süddeutsche Zeitung című lno számára adott nyilatkozatában cáfolta, hogy hírszerzőszolgálata kapcsolatban állt a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű nyugatnémet terrorszervezettel. A lap munkatársa a beszélgetés során felidézte, hogy Carlos, a nemzetközileg leginkább keresett terrorista a nyolcvanas évek elején időnként Magyarországon tartózkodhatott és ezért Kádár János pártvezetőnek köszönetét nyilvánította. — Volt-e oka Carlosnak arra, hogy hálás legyen az NDKvezetésnek is? Wolf nemmel válaszolt, és hozzáfűzte: hallomásból és magyar kollégákkal folytatott beszélgetésekből értesült arról: Carlos a magyaroknak azért lehetett hálás, hogy Dizonyos dolgoknál nem néztek óda olyan nagyon. Ahhoz, hogy megszabaduljanak tőle, nem akartak veszélyt vállalni — mondta. Wolf — szavai szerint — homályosan emlékszik arra, hogy a Carlos-csoport egyszer megfenyegette az NDK párizsi nagykövetségét arra •az esetre, ha bizonyos dolgokhoz nem járulnak hozzá. Wolf egyébiránt 2000-re becsülte azoknak a keletnémet ügynököknek a számát, akik az ő hivatali ideje alatt tevékenykedtek az NSZKban. (A lap emlékeztet: nyugati szakértők szerint még 4000 ügynök él itt álcázva.) A volt kémfőnök úgy értékeli, hogy az általa említett kétezer személy sorában m ntegy 30—70 jelentősebb egyéniség van, s ezeknek a közelsége vezető személyiséghez egyes esetekben politikailag éppen olyan robbanékony lehet, mint annak idején a kancellári hivatalban, Willy Brandt környezetében kémkedő Günter Guillaume ügye. Titkosszolgálat Az olasz kormány ez év májusától kapott több ízben is bizalmas tájékoztatást ós iratokat a magyar kormányzattól arra vonatkozóan, milyen tevékenységet folytattak Olaszországban a magyar titkosszolgálatok — közölte a Panoráma című olasz lap keddi száma. A Panoráma értesülése szerint Fulvio Martini, az olasz katonai elhárítás (SISMI) vezetője május elején már kapott Budapestről dokumentumokat, szigorúan bizalmas: és titkos minősítésű iratokat, amelyek arra vonatkoztak, milyen célokkal és módszerekkel dolgozott a magyar hírszerzés és elhárítás, szoros együttműködésben a szovjet és más kelet-európai szolgálatokkal, olasz területen. Az első tájékoztatások nyomán rendszeres és szoros munkakapcsolat jött létre az olasz és magyar titkosszolgálati szakemberek között. A májusi tájékoztatás előzménye, hogy a magyar illetékesek (a római magyar nagykövetség útján) bizalmas formában segítséget kértek az olasz titkosszolgálatoktól, amikor arab terroristaszervezetek merényletekkel fenyegették meg a Malév légitársaságot és a magyar külképviseleteket a szovjet zsidó kivándorlók tömeges Izraelbe szállítása miatt. Az olasz titkosszolgálatok közismerten kitűnően működnek, és szoros ellenőrzésük alatt tartják a különböző palesztin és arab szervezeteket A SISMI segítséget ígért, de cserébe kérte az említett tájékoztatásokat A római magyar nagykövetség kedden nem volt hajlandó semmit hozzáfűzni a Panoráma közléséhez. A lap felteszi a kérdést: vajon napfényre kerü lfiet-e az ilyen és ehhez hasonló tájékoztatások nyomán a Vörös Brigádok feltételezett kapcsolata a hetvenes években Kelet-Európával. Fény derülhet-e a Moro-gyilkosság, a pápa elleni merénylet és számos más terrorakció hátterére? Olasz illetékesek és szakértők szerint a hetvenes években több közvetlen és közvetett bizonyíték támasztotta alá, hogy a Vörös Brigádok és más hasonló terrorszervezetek kaptak robbanóanyagot, fegyvereket és más támogatást Prágából, Szófiából és más kelet-európai fővárosoktól. Ugyanakkor a Vörös Brigádok több elítélt és börtönben levő tagja a napokban közleményben cáfolta ezeket a kapcsolatokat. Az olasz miniszterelnökség szóvivője a Panoráma értesülései kapcsán kijelentette: Ciulio Andreotti kormányfő „használható és konkrét adatokat" kért a magyar kormánytól, a már kapott tájékoztatások folytatásaként. Kérte, hogy a magyar és más kelet-európai kormányok osszák meg kutatásaik eredményeit Olaszországgal. Az olasz nagykövetek mindenütt megbízást kaptak e tájékoztatások szorgalmazására és hazaküldésére. Pataki Sándor Királyi alattvalók 16. Levezető Menekülő Kelet-Európa ... Nyolcezer román állampolgár Ausztriában ... A fal áldozatai... — szalagcímek a nyugati sajtóból. S most érkezett meg a szerkesztőségbe Nizza lapja, a Nice Matin. Helyszíni riportot közölnek a tiranai francia nagykövetségről — ez már a jelen. Az előrelátható, az immáron kiszámítható. Hajó- és repülőgép-rakománnyal mérhető. A Nyugatot elárasztó tömeg lélekszámáról soha senki nem fog pontos adatokat közölni. Az ENSZ menekültüggyel foglalkozó, szakosított szervezetét a „nagyok" tartják el, legalább arra lehetne gondjuk, hogy számítsák ki: egy tisztviselő hány emberrel kellene, hogy foglalkozzon ... Bizonyítanák, miszerint a keleti robbanás körülményei között teljesíthetetlen elvárásokkal vannak megterhelve. Manapság — legalább ebből az egv szempontból — Magyarország is Nyugat. Létezik azonban egy ország, mely példamutatóan oldotta meg'e kérdést. Németország a népi német származásúak esetében egyértelmű állásfoglalás eredményeként jár el. Olyannyira, hogy például nincs kizárva: e sorok írója a huszonöt éves érettségi találkozón. Temesváron, több német állampolgárt számol majd egykori, magyar osztálytársai között, mint más állampolgárságú személyt. Ugyanis — a sajátos bánsági etnikai viszonyok közepette — szinte mindenki tud felmenői között egy-egy német eredetű nevet bizonyítani, s ez elégséges a „németté" váláshoz. Elbúcsúzván a királyi alattvalóktól, egy napra megszálltam a Maina menti Frankfurtban, azzal a céllal, hogy egy család példáján felmérjem a romániai népi németek integrálódásának folyamatát Levezetőképpen. „HAZAJÖTTÜNK." így fogalmazott Franzi, a családfő. Róluk anynyit érdemes tudni, hogy a Bánságban sváboknak vallották magukat bár a nagyapjuk még francia anyanyelvű volt: Elzá=?-I/>tharingiából származtak. Az apára már a magyar kultúra ragadt, láthattam szép könyvtárát, a Jókai-díszkiadással. Sajátos eset: szüleik voltak a mene. külők, őket fogadta be az NSZK, Franzi feleségével és a két gyermekkel már mint „hazatelepülő" érkezett először Stuttgartba, majd Frankfurtba. Romániában, a két év alatt az áttelepülés intézésébe ráment ingjük-gatyájuk; pontosan ismerem azt a kimutatást amit a rendkívül pontos családfő készített kiadásaikról — ilyen tétel szerepel például benne: kétezer lej Bukarestben. a tanügy-minisztérium portásának (egyáltalán: tudjanak intézkedni az iskolai végzettséget bizonyító okiratok megszerzésében, s ez csak a „belépő" díja volt...) Mindent eladtak, mindent pénzzé tettek, amit aztán az „ügy" érdekében beforgattak. Hetven kilogrammos egységcsomaggal szállhattak fel Aradon a vonatra. Most, két év után. már az átlagos németek anyagi szintjére küzdötték fel magukat — igaz, Franzi kitűnő nen>. zetkózi kapcsolatait is felhasználták az előretörésre, ö ugyanis nem mindennapi tehetséggel megáldott finommechanikus; hivatalosan Temesváron varrógépeket kellett volna javítania, de sportos szenvedélye a versenykerékpárok területére „száműzte". A mind ritkább körversenyek ellenére, számon tartották, s hívták — így sikerült Frankfurtban elhelyezkednie, az osztrák kereskedelmi ügynökségen. Mint gépszerelő. Aztán a derék kereskedők felfedezték: Franzi mindenre használható. Nyelvismerete révén ügynöki feladatokra is. Teszi a dolgát. Feleségét elhelyezte, fia az egyetemen számítástechnikusnak készül, lánya menő turisztikai ügynökség alkalmazottja (s férjhez ment — tegnapelőtt kaptunk üdvözlőlapot tőle, mely szerint a nászutat Kenyában tölti); s hogy ne hazudtolja meg „franciás" humorát, a lapról két, szerelemittas, jóképű rinocérosz tekintett ránk... az ifjú férj szintén temesvári, egykori iskolatársa). A család négyszobás lakásban él. A városi tanács sürgősségi listájáról két hónap alatt lekerültek — ennyi időbe került az igénylés, a felmérés, a döntés meghozatala és a költözködés. A lakbér elviselhető, a szolgáltatások ellen szavuk sincs. Minden fényes, minden remek. Csak a fiú, Gerhard, egy hét múlva indul Temesvárra. Görbe hét végét terveznek a Temes-parton, Temesságnál. még négy, elszármazott barátjával. Ott érzik jól magukat. Jelen voltam, míg megpakolták a Volkswagen Golfot (hitelbe vásárolták, 30 ezer márkáért, egyedi módosításokat rendelve) német sörrel, üdítővel, ásványvízzel. A fiú számára a hangulat úgy lesz „otthoni", hogy a körítés „itthoni". Bizonyára, élete végéig nem tudja majd levetni ezt a kettősséget. A nosztalgia nemzedékek fölötti. Egymás között szót váltva, egy-egy magyar (idősebbek), avagy román (fiatalok) szót kevernek a mondandóba. Már észreveszik. ami két éve még automatizmus volt. Ez annak a jele, hogy rövidesen levetkőzik bánsági múltjuk verbális köntösét. FRANKFURTI LEVEGŐ. Európa legnagyobb légikikötője rányomja működésének jegyeit a környékre. Bármikor tekint az ember az égboltra, szürke acélmadarak röptét csodálhatja Nekem eszembe jutott a terrorizmus is, rákérdeztem vendéglátóimra, a vállukat vonogatták: ittlétük óta nem történt világra szóló támadás, ők nem félnek, nincs kitől, nincs mitől, különben, a város a lehető legszínesebb szőttesét mutatja a „világbevándorlási" statisztikának. Bizonyítékul kezembe nyomták a telefonkönyvet — indiai jógitól indián törzsfőnökön át „jugoszláv" vendéglősig, minden megtalálható e gyűjteményben. Városnéző körútja során az ember megállapíthatja: a bankvilág csodaépületei közöt igazán elvész a szövetségi jegybank, pedig a német—német viszony megalapozásában, illetve a jövő irányításában egyedi szerep vár rá. Ami napjainkra kiosztatott. Elkerülhetetlen a német történelem „központi" terének, a Römerbergnek a megtekintése. Olvasóim legutóbb a vb-gyóztes labdarúgócsapat hivatalos fogadása kapcsán olvashattak e helyszínről, a hét elején. Vendéglátóim úgy mutatták be e teret, mint sajátjukét. Nas, itt értem tetten azt a különbséget. ami fennáll, mondjuk. Kállay Oszkár mondatai (Brüsszel főterén hangzottak el) és a német Franzi gondolatai között Kállay doktor — a királyi alattvaló — a belgák történetéről beszélt, Franzi — a népi német — a saját népe történelmét taglalta. Előkészítvén a végszót. VÉGSZÓ. Liége városában, egy családi házban vallotta atyai barátn.*, Hübner Miklte Géza: úgy döntöttem, ha ütött az utolsó óra, ... porhüvelyemet a család szórja Szegednél a Tiszába." Lelke mélyén minden királyi alattvaló igy gondolkodik. Csak a választott helyszín változó. (Vége.)