Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-12 / 169. szám

1990. július 12., csütörtök Ország — város. 3 Rendelő készül Makkosházán Nagy LAsíló felvétele Négy évvel ezelőtt kezdték építeni a körzeti orvosi rendelőt Makkosházán. A pénzhiány miatt azonban rendre akadozott a kivitelezés, s csak ez év őszére — várhatóan szeptemberre — fejeződik be a munka. A korszerű, tágas egészségügyi létesítményben 2 felnőtt-, 2 gyermek- és 1 nőgyógyászati szakrendelő kap helyet, és 1500 lakos számára biztosít alapszintű egészségügyi ellátást Adók, vámok, árak, tudnivalók Ha az ember átlépi a határt... ... akármi is történhet vele. Legjobb esetben élményt élményre halmoz, simán megél a hazulról hozott, csomagtartóba pakolt „éléskamra" javaiból, elég pénze rrarad fagylaltra, képeslapra, múzeumi belépőre és némi szuvenírre, s amikor visszafelé jövet meglátja a piros-fehér-zöld sorompót, csak a szokásos nagyságú kő esik le a szívéről. Ám külföldön, pláne autóval, sok egyéb is előfordulhat az utazóval, összeállításunkban néhány praktikumot gyűjtöttünk össze, hogy akik még most indulnak nyaralni, minél kevesebb rizikóval tehessék. A „sógorék"-nál schillingért... ... vett árucikkek árában — a magyar áfához hasonlóan — benne foglaltatik az értéktöbbletadó (MWST, azaz: Mehrwertsteuer). Ezt — ezer schilling értékhatár fölött — visszatérítik. Ennek egyik módja, hogy visszafelé jövet a bevásárlóútról, az osztrák vámtisztnek a háztartási, műszaki stb. árut bemutatják, és a számlát, vagy az osztrák autóklubnál (ÖAMTC) beszerezhető Tax-Free-csekket lepecsételtetik. Az ily módon — azaz, dokumentumokkal — alátámasztott igényt a Magyar Autóklubnál is> lehet érvényesíteni. A pénztár, persze, schillingben fizet. Átruccanva a csehekhez... ... tapasztalni fogják, hogy igen sok az új közlekedési jelzőtábla, s szigorodtak a szabályok; igaz, ez utóbbiak — például a biztonsági öv kötelező használata — nálunk már régen érvényben van. Ne legyen rá szükség, de a rendőrséget „VB" feliratú táblák jelzik, az útelterelést pedig sárga alapon fekete betűkkel írt városnévtáblák mutatják. A cseh és szlovák autópályákon csak 110-zel utazzanak — sokba kerül a gyorshajtás! A benzin pedig? A hivatalosan kiváltott koronából a határon, vagy jobb szállodákban, illetve a Csedok utazási irodákban vett talonokért cserébe normált (90-es oktánút!) 18, szupert (96-ost) 20, dízelt pedig 7,50 koronáért lehet tankolni. rúaknak a felével.) A görög vámosok egyébként a nagy értékű tárgyakat az útlevélbe jegyzik be, s azok elvesztése, ellopása esetén még akkor is vámolnak kifelé, ha a turistának rendőrségi jegyzőkönyve van!... Vigyázzanak az értékekre... ... bármerre is járnak a világban olvasó, ink, de legfőképpen Görög, és Olaszországban, ahol az átlagosnál gyakoribbak a gépkocsifeltörések. (Igazán nincs szükségük a biztosítóknak a mi ingyenreklámunkra, de nem kell sajnálni az út előtti biztosítási szerződéskötés árát!) Olaszországba egyébként 30 napos időhatárig vízum nélkül lehet utazni, >s előfor. dúlhat, hogy egynémely határállomáson pénz. csekk felmutatását, vagy a visszaútra szóló repülő-, illetve vonatjegyet is kérik, persze, az adott közlekedési eszközzel érkezőktől, főként ha kevés pénz van náluk, (Ami egy szempontból nem volna hátrány: a római magyar konzulátus munkatársai S2erint az idén már vagy 150 magyar turistát, illetve kocsit raboltak ki Olaszor szágban.) Dél felé haladva... . .. Jugoszláviában már a határon lehet — 120 dinárért — benzinjegyet venni. A 98 oktános szuper — legutolsó információnk szerint — 6,70-be kerül. Számítsanak a költőpénzük beosztásakor az autópályák úthasználati dijára — általában 1-5 dollár közötti összeget tartalékoljanak. De vigyázat: Belgrád és NLs között 14 dollár a dij! A Bulgáriára, Romániára és Csehszlovákiára, valamint Lengyelországra is érvényes. úgynevezett „4 ország hitellevelet", illetve a jugoszláviai és nyugati utaknál hasznos nemzetközi AIT. vagy AIT Super hitellevelet érdemes kiváltani az autóklubnál. Ugyanis ezek tulajdonosai az előre nem látható javítási és szállítási költségeket 400 svájci frank értékhatárig gond nélkül kiegyenlíthetik. S még a pénznél maradva, de már Görögország felé tartva, leérjük, gondoljanak rá: belépéskor megkövetelik, hogy a ví. zumban feltüntetett ott-tartózkodási naponként háromezer drachmával (körülbelül 18 dollárral) rendelkezzék a turista. (KiskoA német unió ténye... ... nyilvánvalóan kivált az NSZK-ba. illetve az NDK-ba indulóktól néhány kérdést, például vámügyekben. Nos. az NDK vámigazgatósága az MTI-hez eljuttatta a legszükségesebb tudnivalókat Ezekből válo. gátunk a következőkben. A német valuta-, gazdasági és szociális unió életbe lépésével, július l-jétől, az NDK és az NSZK egész területe egységes vámterületté alakult. Ennek megfelelően, egységes vámjogszabályok érvényesülnek a be- és kiutazáskor is. A7 NDK új vámrendelkezései szerint lényegében mindenféle kiviteli tilalom — például hús, húsáru, cipő, bőrruházat stb. — megszűnik, kivéve a közbiztonsági, állat-egészségügyi vagy művészetvédelmi okokból meghatározott árukat (a fegyvereket, kábítószereket, állatokat, növényeket), amelyekre továbbra is érvényesek a korlátozási. vagy tilalmi rendelkezések. Vámmentesen vihető be az országba a személyes útiholmi. így, ha az utas legalább 17 éves, akkor egyebek ko2ött 200 cigaretta, 1 liter tömény szeszes ital, 2 liter bor után, illetve, ha az utas legalább 15 éves, akkor fél kiló kávé, 100 gramm tea után nem vetnek ki vámot. A gépkocsi üzemanyagtartályában és egy 10 literes tartalékkannában levő üzemanyag szintén vámmentes. Gyógyszer csak az utas személyes szükségletére, más áruféleségek 115 DM értékig vihetők be az országba vámmentesen. A szabadon bevihető mennyiséget meghaladó áruk után — 420 DM értékig — 15 százalékos vámot kell fizetni. S még egy információ, már nem utazóknak. hanem ajándékozóknak: a postán, kis csomagban küldött áru küldeményenként 100 DM értékig vámmentes. Postai ki« csomagokban azonban tilos gyógyszert, kábítószert egyes növényeket és állatokat, védett állatokból és növényekből készített termékeket, lehallgatókészülékeket (ez nem vicc, kérem!), s fegyvereket, robbanószereket küldeni. P. K. mm, Ottömös igazgatói lázban ég (5.) Egy hektár barackos Nem lenne egyszerű öszszeszámolni, hányszor írtam le e cikksorozatban a pedagógusok által megválasztott művelődésiközpontigazgató, Utasi István nevét. Még nehezebb feladat lenne, ha azt próbálnám összeadni, hányszor emlegette dicsérve vagy szidva, erényeit vagy hibáit sorolva az a több tucat ember, akivel Öttömösön a zűrzavaros helyzetet előidéző igazgatóválasztásról beszéltem. Ki is lehet hát az az Utasi István, akinek személye körül ilyen komoly indulatok feszülnek? Ez a kérdés is vezetett, amikor az igazgató — nem árulok el titkot, ha azt írom: cikkünk megjelenésének időpontjában már a tanács által kinevezett igazgató — lakásához indultam. Utam az élelmiszer- és az iparcikkbolt mellett vezetett el. Középkorú asszonyt szólítottam meg, mondaná el véleményét a falu ügyéről. „Inkább mást kérdezzen" — mondja, s amikor azt tudakolom: érintett-e valamilyen módon, „is-is" — adja a kitérő választ. Az élelmiszerbolt egyik eladóját faggatom. „Nem én dolgozom velük, csak ők tudják eldönteni, kit akarnak" — mondja szűkszavúan, de nevét nem vállalva. A szomszéd üzletben a vásárlókat szólítom meg. „Aljas dolog a volt igazgatótól, hogy mind a két jelöltnek beígérte az igazgatóságot" — mondja egyikük. „Csak a gyerekekre nem gondol senki, pedig eddig is ók itták meg minden cirkusznak a levét." — teszi hozzá egy másik asszony, kora alapján sejthetően gyereke révén érintett. „Ez olyan volt, ez a választás, mintha a ruhatárost választanák meg színházigazgatónak" — folytatja ismét más. „Én bármelyikük helyébe már rég visszaléptem volna, nem engedtem volna eddig fajulni ezt a cirkuszt. Most már inkább egyik se legyen!" — összegez egy idősebb hölgy. Utasiék házához érek. A főszereplő éppen az udvaron ténykedik, aztán a lakásba kísér. Látom az arcán, tán ö is azt . kutatja rajtam: „vajon ez az ember kinek a pártján áll?" Semleges szemlélőt itt továbbra is nehezen tudnak elképzelni. ,,Acs-Kovács hívott..." Messziről indítjuk a társalgást. Arról beszél, hogy még 1983-ban az iskola bővítésének munkálatait irányította. Ügy fogalmaz, nélküle nehezen jutottak volna előre a munkák, ezt az igazgató is tudta, ezért is becsülte nagyra Utasi Istvánt, sót, „látta, hogy nagyon szeretem a gyerekeket, tisztában volt azzal, hogy ebben az évtizedben sokan nyugdijba mennek, ezért ajánlotta, hogy próbálkozzam meg a pedagógus pályával. Hozzátartozik ehhez, hogy még technikus koromban oktattam gyerekeket Szegeden, igy tisztában voltam a tanításnak az alapvető dolgaival." — Lényegi kérdés: a volt igazgató, Ács-Kovács Ernő már ekkor úgy hívta önt az iskolába, mint lehetséges utódját? — kérdezek közbe. — Természetesen — válaszol Utasi István. — De hát, hogy gondolta ezt Ács-Kovács Ernő, hisz addig egy percnyi pedagógusmúlt sem állt ön mögött? — De, mondtam, hogy tanítottam már. — Mennyi időt, és mikor? — Közel másfél évet, 1962—63-ban. De nem ez számított igazán. Ne felejtsük el, hogy amikor erről tárgyaltunk, 1986-ban, az új oktatási törvény még nem volt érvényben, s az én két egyetemi diplomám főiskolai tanári végzettségnek felelt meg. Csak ezután jött be az a törvény, ami előírta a szakirányú végzettséget. A bonyodalmak aztán 1988-ban kezdődtek, amikor Acs-Kovács igazgatóhelyettesének szerződtette Gyarmati Zoltánt. Utasi szerint a tanári kart is meglepte ez a lépés, mert úgy tudták, hogy ő az utódjelölt. E kettősség jegyében telt el két év. Utasi István azt mondja, e két év alatt több olyan időszak is volt, amikor Gyarmati Zoltán teljes jogú igazgatóként intézkedhetett. „Sem az oktatás-neveíési munkán, sem egyéb dolgokban nem mutatkozott az, hogy Gyarmati javítani tudna a helyzeten. Sőt, a lobbanékony, durva természetével inkább arról győzte meg az embereket, hogy nem igazán jó vezetötípus." Mit miből? Jött hát a nevezetes szavazás napja. Milyen érdekes: az Ács-Kovács házaspár, és a már nyugdíjba vonult, de a szavazáson még részt vett pedagógusok szavazatait mindkét fél a riválisa eredményéhez számítja. Már sokszor emlegetett tény: 14:1 l-re Utasi István nyert. Amikor azt kérdettem tőle, alkalmasnak tartja-e magát e pozícióra, hosszan válaszol, s elmondja, vállalatvezetői szakmérnöki diplomája révén a vezetés tudományát ismeri, s mivel pénzügyi szakember is, a gazdálkodás sem okoz neki gondot. Most már középiskolai tanári képesítése is van, tehát szakirányban is megfelel a követelményeknek. Hogy mégis vannak kétségei a jövőbeni sikereit illetően, azt azzal indokolja, a felfokozott hangulaton úrrá lenni — ember legyen a talpán, aki erre képes. Szóba kerülnek a pályázata egyes pontjai. Például sportcsarnok építését helyezte kilátásba. A „miből?" kérdésre kifejti: az évekkel ezelőtt létrehozott sportpályát ő úgy építtette, mint tanácstag, öszszeköttetései, ázervezőkészsége révén, hogy egy fillérbe nem került a félmilliós létesítmény. A megválasztott igazgató ezt az elvet és gyakorlatot egy negyvenmilliós sportcsarnok létrehozásához is elegendőnek tartja. Kilátásba helyezte a tizenharmadik havi fizetést is beosztottjai számára. Ezt úgy képzeli el: mivel a tanácsok esetében is van ilyen terv, az iskola pedig tanácsi intézmény, így tehát az iskolai pluszpénzeket is be kellene számítani a tanácsi költségvetésbe. Utasi ellenfelei közül legtöbben a pályázat azon részét kifogásolják, amiben arról ír: egy hektár barackos létesítésével és termeltetésével gondolja megoldani az iskola, az óvoda anyagi gondjait. Utasi István szerint azoknak a gy'erekeknek, akik otthon is a baracktermelés „jegyében" nőnek fel, nem gond délutánonként, fakultatív jelleggel az iskola kertjét is művelni, az értékesítést pedig Utasi — megfelelő csatornái révén, mint mondja — megoldaná. Azt csak én gondolom hozzá: vajon egy iskolaigazgató munkakörével, presztízsével összeegyeztethetó-e ilyenfajta tevékenység. Távozásom előtt viszont még anynyit mond az újdonsült igazgató: figyelemre méltónak tartja, hogy szerinte a faluban ez volt az első igazi szabad választás, amin nyugodt lelkiismerettel a saját véleményét nyilváníthatta mindenki. „Ezt azért is lényeges kiemelni, mert egyszer már voltam egy választás részese. De akkor, a Komócsin-érában, amikor a tsz-elnökségre voltam esélyes, akkor kijöttek Szegedről, a nagy házból >az elvtársak, és közölték: az a párt elvárása, hogy lépjek vissza a riválisom javára. Hát, mit tehettem akkor: önként visszaléptem." (Folytatjuk.) Balogh Tamás d