Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-10 / 167. szám

1990. július 10., kedd Kultúra 5 Somogyi Káról yné felvétele Nagyüzem van már a szabadtéri játékok területén is: dolgoznak a földön és — a levegőben. A leégett világosítótornyot is újjáépítették, s mint felvételünkön látható, darukosárból festik át Carreras, Domingo, Pavarotti Mégis vannak sztárok A múlt héten keseregtem, hogy a labdarúgó-világbajnokság sztárok nélkül zajlik le Be kell vallanom: tévedtem. Voltak sztárok a vébén. Szombaton este ugyanis a bronzdöntő után á - tenor-világválogatott lépett pályára. A római Caracalla fürdőben először muzsikált együtt az operai világ híres belsőhármasa, a Carreras, Domingo, Pavarotti összetételű csapat. Nem tudok róla, hogy előfordult volna valaha a műfaj világtörténetében, hogy a korszak három legnagyobb tenorsztárja közös koncertet adott volna. Nem tudom, hogy hívják a menedzsert, akinek jó orrát dicséri az ötlet: mindhárom énekes rajong a futballért, ezért e mondiále alkalmából hajlandóak lesznek egy közös fel. lépésre. Az ugye természetes, hogy a világszenzációt közvetíti a tévé, s ha jól sejtem, lemez is készül belőle. Nálunk meg csak megváltozott valami, mert ezt bizony a Magyar Televízió élő, egyenesben közvetítette. Előtte ugyan nem szólalt meg a jól ismeri, kettős szignál, ezért nem lehetünk bizonyosak, hogy a vébének ezt a mérkőzését az Adidas, a Panasonic, avagy más szponzorok segítségével láthattuk. A három sztár remek for-mát fogott ki, a legkisebb kezdte: Jósé Carreras. „Az énekes nem ember. Nem állat, még csak nem is növény. As-vány!" Nem tudom, kitől származik a fenti örökbecsű aforizma, de azt tudom: a tenorokra fokozottan. érvényes. Ezért is volt elképesztő, hogy három világsztár, akinek papírforma szerint acsarkodniuk kellene egymásra, a másik hibájáért szurkolni, szóval ők ehelyett békében együtt lépnek föl. A vetélkedő nagyon sportszerű légkörben zajlott, nem akarták leordítani egymást, nem tartottak tovább egy-egy magas hangot, mint a másik, kiosztották, ki mikor szólózik, s addig a másik kettő a kíséretet látta el, tercelt neki. A hevesebb frázisokat Pavarotti két spanyol kollégájára hagyta, hiszen nekik fekszik jobban, ök meg Lucianót bízták meg, hogy a kényes, magas frázisokat énekelje, elvégre ő a „magas cé királya". Egyébként a három tenor együttvéve sem vállalkozott egyetlen magas cé-re, há-t is csak Pavarotti zengetett meg a híres Kalafária végén. (Hát...) E három nagy művész inkább bensőséges formálásban, izzó átélésben, a dallamfűzés simaságában igyekezett lefőzni egymást. A versenyt azonban mosólyogva, évődve, nem fogcsikorgatva vívták. Bírói szempontból igen könnyű meccs volt. Mindenkinek szíve joga, hogy a három nagyság közül kedvencet válasszon, ám senkinek nincs joga hozzá, hogy ezért a másikat leszólja. Én meg is vallom: nálam Carreras a bajnok. A 44 éves spanyol mindig kivételesen intenzíven, és kivételesen emberien szólal meg. Az ő éneklése „valóban a szivekre, és nem a könnyzacskókra hat." A Hatalmas (mintegy 160 kilós) Pavarottinak van közülük a legjobb minőségű hangja. Olyan ez a tenor, mint a csorgó arany. Alapjában könnyű, napsugaras orgánum, mely sziklaszilárdan alá van támasztva. Pavarotti arca éneklés közben nem torzul el, a szájmozgása alig erőteljesebb, mint beszéd közben. A hangképzés fáradságos munkáját ő beiül végzi. Ötvenöt évesen is bámulatosan frissen és könnyedén énekel. Placido Domingo hangja nehezebb fajsúlyú, sötétebb. Minden gesztusából, megszólalásából elegancia, nemesség árad. A 49 éves, magas, kreol férfi megjelenésében is ideális operahős. A hírek szerint 50 éves korában be akarja fejezni énekesi karrierjét, és csak vezényelni akar. Kár volna... A tenor-világválogatottat én rögtön meg is választottam a vébé csapatának. Ebben a vasárnapi, nyögvenyelős NSZK—argentin csak megerősített. A verhetetlen együttes tagjai szerencsere nem elégedtek meg az alkalom kivételességével. Pedig ez a három hang együtt, egyszerre mindenképpen szenzáció, ök teljesítményük kivételességére is ügyeltek. S még egy dolog: a művészi mellett ne feledkezzünk el az erkölcsi nagyságról sem. Márok Tamás Öttömös igazgatói lázban ég (3.) „Felekezeti ellentét" - felekezet nélkül Ahogy kilépek a tsz-irodáról, épp Volfordnéval futok össze. „Menjünk be inkább — invitál vissza az irodába —, ne lássák, hogy magával beszélgetek." Újból Utasi István és csa. ládja a téma. „Negyvenmilliós sportcsarnokot. tizenharmadik havi fizetést ígért Utasi István, de hát ezek légből kapott dolgok. Honnan lesz ennek a falunak annyi pénze?" — kérdezi Volfardné. „Tudja, azt is akarja Utasi, hogy barackosa legyen az iskolának, szedjék a gyerekek — aztán ö majd eladja a Balatonon, ehhez megvan a zsidó esze." Ez utóbbi volt az első olyan megjegyzéss amiből sejteni véltem a konfliktusok gyökerét. „Szóval, itt felekezeti ellentétről van szó" — gondoltam magamban. Időközben, szinte észrevétlenül, többen lettünk az irodában, újból megjelent Dobó Jolán KISZ—Fideisz-titkár, szülői munkaközösségi vezető, tsz-irodai titkárnő, s mintegy végszóként, hozzátette az elhangzottakhoz: Zsidó az életben dolgozni még nem szeretett, az világéletében üzletember volt. „Tudja , — folytatja Volfordné —, ezért van, hogy az Utasira is azok szavaztak, akik a könnyebb végét fogják meg a dolgoknak. Aki a kemény munka híve, az Gyarmati mellett van." Demokrácia vagy zsibvásár? Egy másik asszony szólal meg, hosszas kérlelés után elárulja a nevét: Kis-Szabó lllésné. Ami az újságírónak sztori, az nekünk borzalmas, mondja, eh ennél konkrétabbat nem lehet kihúzni belőle. Betéve tudja a két igazgatójelölt végzettségeit, pályafutásának állomásait, de amikor azt mondom: önmagában a tény, hogy egyiküknek húsz, a másiknak négy vagy öt év szakmai gyakorlata van — nem bizonyítja előbbi nagyobb fokú alkalmasságát a feladatra, nem tud mit válaszolni, s jönnek újból a homályos célozgatások ... Aztán Veres János kér szót, aki korábban a szövetkezet MSZMP-titkára volt, most az irodán dolgozik. Arról beszél, a szavazás eredményét ő n,em kérdőjelezi meg. de akik megválasztották Utasít, az valójában egy slepp: alkalmatlan, alkoholista, vagy képesítés nélküli emberek csoportja, akik Utasi István megválasztása révén látják biztosítva továbbra is a művelődési központban maradásukat. „Ezek az emberek azonban nem valók az iskolába, úgyhogy, ha ők maradnak, én a fiaimat inkább áthordom Rúzsára vagy Balotira" — teszi hozzá. Amikor aztán Gyarmati Zoltán alkalmasságáról esne szó, kiderül: Veres János nem a vesztes mellett törne lándzsát, hanem az a véleménye: se egyik, se másik. Sőt azt is kifejti, ezután igenis a falu mondja meg, hogy kit akar e vezető posztra. Amikor előhozakodok azzal, amivel már korábban másoknak is: ök fogják-e eldönteni, ki legyen az orvos, a tsz-elnök, uram bocsá', a kocsmáros, akkor Veres János igennel válaszol. Nem mondom ki, amit gondolok, csak némi döbbenettel nézek. Azt, amit ők fölvázolnak, nem demokráciának hívják, hanem anarchiának, egyszerűbben fogalmazva, zsibvásárnak ... Aztán, hogy ismét Utasiék kerülnek szóba, s a homályos célozgatások, megkérdezem: Az a baj ezzel a családdal, hogy netán zsidók? Kórusban mondják a nemet a tszirodában levő nők és férfiak. Sőt — mondja Veres János, akinek felesége amúgy óvónő, a művelődési központhoz tartozó óvodában —, éppen Utasiék, meg a család szokta ezt bedobni, amikor vaj van a fejükön, hogy „Azért bántanak bennünket, mert zsidók vagyunk." Nincs tehát zsidóüldözés Öttömösön — nyugtatnak mog. Nehezen is lenne megvalósítható — teszem hozzá később magamban. Tekintettel arra hofy az Utasi és a Molnár család tagiainak vérében a leghalványabb zsidó eredet sem mutatható ki. A „többi" amúgy stimmel ... Ha van harmadik... Pár perccel később Bata Ferenc tanácselnöknél is az Utasi család a téma. Az elnök — korábban az MSZMP községi csúcstitkára — érezhetően finoman fogalmaz, TV+m akar mélyére ásni a dolgoknak, sőt azt mondja, akik Utasi Istvánra szavaztak, azok nem mind őt akarták, szavazatuk inkább azt jelezte, kit nem akarnak. S ha lett volna harmadik pályázó, biztos, hogy elsöprő győzelmet arat — mondja Bata Ferenc. Visszatérünk a „csonka tanácsülés, re", s rnég azt taglafjuk, egyáltalán, a tanácsnak van-e más lehetősége, mint jóváhagyni a tartári kar választását. Az elnök szerint van, de úgy gondolja, az esetleges titkos szavazás úgyis megerősítette volna a pedagógusok döntését. A titkos szavazás kifejezés szöget üt a fejemben. A már többször emlegetett aláírásgyűjtés szervezői ugyanis olyan — a tanácstagoknak szóló — íven gyűjtögettek, melyen az (is) állt: ha a t. tanácstag nem képviseli a lakosság akaratát, visszahívását kezdeményezik. Vajon, ha titkos a szavazás, a „lakosság" honnan tudta volna, kire szavazott a a képviselőjük, s hogy vissza „k.ell"-e hívni, vagy sem. Mellesleg, ezek az ívek, melyek állítólag a tanácstagoknak szóló levél mellékletei — a mai napig nincsenek a címzettek birtokában. „Tudja, az a nagy gond, hogy erről egy olyan tanácstestületnek kell dönteni, aminek a létjogosultsága már amúgy is megkérdöjzjezhetö" — fűzi hozzá az elnök. Öttömösön nincsenek távolságok, Rövid séta után tehát máris Gyarmatiék házánál vagyok. Szívélyesen fogadnak. — Tudja, annak ellenére, hogy Ács-Kovács Ernő nekem sokáig próbált kellemetlenkedni — miután a fiától élvált a menye, s én feleségül vettem —, a viszonyunk mégis normális maradt, sőt egy idő után azt kezdte mondogatni, hogy ö nevelt engem igazgatóhelyettessé. Két évvel ezelőtt ö jött értem Rúzsára, s kért meg. hogy legyek a helyettese Öttömösön. mondván, a nyugdíjáig hátralevő időben majd beletanulok az igazgatói feladatokba is — meséli Gyarmati Zoltán. — Hallottam olyan véleményt is, miszerint ön zsarolta szinte az igazgatót — az unokáján kö.-esztül. — Erre nem tudok mit mondani, mint hogy hülyeséa. ez koholt vád. Soha nem volt a láthatásokból probléma, a bíróságon megszabott tehetőséget még ki sem használták egészen. Gyarmati Zoltánnak is fölteszem azt a kérdést, amit szinte mindenkinek, akivel erről az egész ügyről beszélgettem: Vajon mitől lett ilyen, egész falut lázba hozó ügy az igazgatóválasztásból ? — Elmondom magának az előzményeket — kezd bele az igazgatóhelyettes. — Amikor szó volt a pályázat kiírásáról, megkeresett a tanácselnök, s kikérte a véleményemet. Elmondtam, mi a gyakorlata az ilyen pályázatoknak. s javasoltam vár dolaot, mint kritériumot a pályázáshoz. Minimum ötéves szakmai gyakorlat, egyetemi végzettség (ha nincs ilyen jelentkező, főiskola is lehet). Névre szóló pályázat? > — Ezt úgy is fölfoghatjuk, mintha saját magának fogalmazott volna pályázati feltételeket. — Nem erről van szó. ötéves szakmai gyakorlata és egyetemi végzettsége sok embernek van — itt, a tantestületben is volt két-három ilyen. Ha a magam számára írtam volna ki a pályázatot, tudja, mit fogalmazok bele? — Mondjuk, azt: nyolcvanöt kilós, kecskeszakállas, földrajz—testnevelés szakos... — Na, nem — neveti el magát az igazgatóhelyettes, s magamban megjegyzem: ez az első ember, akivel itt találkoztam, s még nevetni is tud. — Egyszerűen azt mondtam volna: tízéves szakmai, ötéves vezetői gyakorlat kell az igazgatósághoz — ennyit nyugodtan bele lehet írni, s meg ezzel sem mondhatja senki, hogy magamnak találom ki a feltételeket. Végül viszont megjelent a pályázat úgy, hogy csak főiskolai végzettség szerepel benne feltételként. Ezzel együtt, megmondom magának őszintén, én az Utasi kollégát nem tartottam komoly ellenfélnek. Mint munkahelyi főnöke, ismertem a személyi anyagát, tudtam, hogy augusztusban még csak négy éve lesz, hogy nálunk dolgozik, s a pályázat elbírálásakor még szakirányú felsőfokú végzettsége sem volt. S azért sem gondoltam, hogy ő szóba jöhet, mert biztos voltam abban, hogy egy pedagógus szakmát követelő intézményben pedagógus végzettségű igazgatóra van szükség, s nem egy agrármérnökre. Ez a pótlólag beszerzett szakoktatói egy év is furcsa mekem: '62-ben ö 18 éves volt, s a munkakönyvében „szivattyúkezelö" bejegyzés szerepel. — A szavazáson is pedagógusok vettek részt, akik viszont nem önt választották meg. — A nevelők 40-50 százaléka Öttömösön kezdett tanítani, s azóta is Ott van. Intenzív szakmai továbbképzésen, diplomaújítón soha nem vett részt. Semmiféle újítás részesei soha nem voltak, így nem is voltak érdekeltek abban, hogy a „bevált" szokásokon változtassunk. Volt olyan, hogy a gyerek órán vitte a kávét a tanárának, hogy a nevelő dohányzott testnevelési órán, hogy madarak, fák napján a gyerekek vezették ki a kocsmából a teljesen illuminált tanárt — gondolhatja, ha ilyesmit szóvá tesz az ember, netán büntet: nem feltétlenül népszerű. Hosszasan tárgyaljuk az iskola morális állapotát, s a Gyarmati Zoltán személyével kapcsolatos találgatásokat, rémhíreket is. Mert ebben nincs különbség a rivális „táborok" között: légből kapott állítások minden főszereplőről keringenek. Például olyan, miszerint Gyarmati Zoltán a régi igazgató nyugdíjazása után azonnal fölemelte „hívei" fizetését. Persze, hogy kik lennének a „hívei", nemigen lehet tudni: a szavazás ugyanis titkos volt. Találgatások, persze, vannak. a vélemények Ács-Kovács Ernő és felesége szavazatai körül oszlanak meg leginkább. Gyarmati Zoltánnak meggyőződése, hogy a volt igazgató és felesége Utasi Istvánra szavazott. Meggyőződését Ács-Kovács Ernő visdlkedése táplálja, miszerint — Gyarmati mondja — egyáltalán nem támogatta őt. A másik félnek fordított a véleménye. Magától Ács-Kovács Ernőtől, sajnos, nem szerezhettem bizonyosságot. Csupán fiát találtam meg. akinek viszonf az a véleménye, hogy szülei — Gyarmati Zoltánra szavaztak. Kétségtelen, ha végül is a tantestületi döntésnek megfelelően. Utasi István lesz az igazgató — Gyarmatinak nem lesz könnyű dolga. Mellette szólna ugyanis eddigi, helyettesi gyakorlata, azonban Utasítói eltérő elképzelései külön nehéz helyzetet teremtenének. Gyarmati egész egyszerűen nonszensznek tartja Utasi pályázati elképzeléseit: a tizenharmadik havi fizetést, a sportcsarnoképítést, a barackos hasznosítását.. . Utóbbiról csak annyit mond: reméli, nem azt a célt szolgálná az iskolai barackos, hogy az Utasi család balatoni üzletében árulják a gyümölcsöt. Gyarmati Zoltánt — bár kétségkívül, méltósággal viseli helyzetét — feszítik a megoldatlan helyzet miatti problémák „Tudja, elég szörnuű. hogy amikor Magyarország 7 ezer 300 általános iskolájából legalább 6 ezer 500-ban a második idegen nyelv oktatását próbálják bevezetni, nrjclviirodalmi kommunikációs módszerrel oktatnak, évközi vizsgák vannak — akkor mi a barackszedésen torjuk a fejünket..." Hogy az oktatás színvonalának emelésére feltétlenül szükség van. az biztos. És sok más háttérérdek és körülmény mellett sokszor elsikkad ez a legfontosabb törekvés. Öttömös általános iskolájából általában a gyerekek húsz százaléka jut be valamilyen középiskolába. A kis létszám miatt ez annyit jelent: idén három gyerek ment szakközépiskolába, egy gimnáziumba. Két éve öten mentek e;;y korcsoportból szakmunkásképzőbe. Négy közülük az első évben megbukott . .. (Folytatjuk.) Balogh Tamás