Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-09 / 136. szám

1990. június 9., szombat Pénzvilág 3 Elhangzott egy „fantomár" Bizonytalanságok a búza körül I'ár hét, és itt az aratás. Napjaink időjárásán még sok múlik, hogy milyen hozamok alakulnak ki. Tegyük fel, hogy egy átlagos éve lesz ez a búzatermelőknek. Vajon, a gabonaipar szervezeti változásai, a tröszt megszűnése után kinek a felelőssége a megtermelt búza felvásárlása, s az eddigi mértékű exportja? A kérdés csak azért merült fel bennem, mert a piaci viszonyok térhódításáról hallottunk gazdaságunk ebben a szegletében is. Megszűnt a felvásárlási kényszerpálya, s jelentős mennyiségű termény került a szabadáras kategóriába. A malmi minőségű búza csak a kivétel. Megyénkben is több gabonát vásárló szervezet létezik, s a külkereskedelmi forgalom zömét immár két külkereskedelmi cég végzi. A helyi Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatóját, Prohászka Ottót kérdeztem a várható magatartásukról, elképzeléseikről. — A gazdálkodásunk mércéje a vagyonarányos nyereség, s a fizetőképesség megtartása. Addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. Számba vettük, hogy a következő új termésig menynyi és milyen minőségű búzára lesz szükségünk. A korábbi évek 180-230 ezer tonnás búzaátvételével szemben 170 ezer tonna megvásárlását tervezzük. Ezt is úgy, hogy ebből 30-35 ezer tonnát saját kockázatunkra exportra szánunk. A külkereskedelmi szerződést még ' nem kötöttük meg, hiányosak az ajánlataink. Valószínűleg még ők sem tudják, hova, mennyit és mennyiárt tudják majd eladni. — Önök milyen árat ajánlanak a termelőknek? — Számszerűen nem tudjuk, a malmi minőségű búza ármeghatározásával még adós a kormányzat. Az érvényben levő lisztárak a 4 ezer 570 forintos átlag búzaárral vannak szinkronban. Az ősszel elhangzott egy „fantomár", az első osztályúra 5 eizer 700, a másodikra 5 ezer 100 forint tonnánként. Hetekkel ezelőtt a sajtóban megjelent egy 6 ezer 500, illetve 5 ezer 700 Humánszója - együttműködésben As egészséges táplálkozás előretörésével mind keresettebb lesz idehaza és a világpiacon a humánszója. A Bótyi Mezőgazdasági Kombinát és a jugoszláviai Becse közös programot dolgozott kl a szójaprotein-gyártásra. Az ötéves együttműködés keretében évente 8 millió dollár értékű, csaknem 4 ezer tonna humánszóját hoznak közösen forgalomba. forintos elképzelés. Hivatalosan semmi hír. Az óvatosság nem véletlen, hisz ebből egyértelműen adódik a jelentős liszt- és kenyérdrágulás is. Ugyanakkor a termelők költségemelkedés miatti igényét sem vitathatjuk. — Az étkezési búza árát központilag határozzák meg, de a takarmánygabona szabadáras, ezt már helyben kell kikalkulálni. — A malmi ár befolyásolja ezt is, hisz hat a. piaci viszonyokra. Mi a később meghatározott malmi kettes minőségre megfelelőt alkalmazzuk. A termelő választhat, hogy decemberig mikor szállít, mi a havonként emelkedő tárolási és hitelköltségeket megtérítjük. — Az exportra menő tételeket külön nem honorálják? — Kifizetjük, mint a belföldit, s ha később kiderül, hogy hasznunk van rajta, a tiszta nyereség 80 százalékát átadjuk. — A szükséges mennyiséget lekötötték már? — A szerződési ajánlataink e hónap tizedikéig érvényesek. Kevesen reagáltak még rá. Ez számomra érthetetlen, én az ő helyükben idegesebb lennék. Hisz elfogadható termés esetén 6070 ezer tonna a nyakukon maradhat. — Bizonyára arra számítanak, ha nem a helyi GMV, akkor más veszi majd meg. — A belföldi szükségleten felül más megyékben is kialakulhat a feleslegnek ez az aránya. Az exportlehetőségek lehetnek jók is, roszszak is, de ez a betakarítás időszakában nem fejt ki kellő mértékű szívóhatást az biztos. Tárolásra senki sem tud előre fizetni, hisz a magas hitelkamatok 2-3 hónap alatt megeszik a hasznot. — Feltéve, ha van hitel. — Erre nincs garancia. Gondoljunk bele, nekünk a felvásárláshoz 1 milliárd forint kell, országosan ez 20 milliárd. Létezik ennyi pénz? Ellentmondásos helyzet, annyi bizonyos. A feleletet az élet fogja megadni. T. Sz. I. Fizetés dollárban Akaratlanul fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, amikor a Hungarowork Külföldi Munkavállalási Iroda Kft. ügyvezető igazgatója egy érdeklődőnek — történetesen egy szakácsnak — tizhónapos szerződést ajánlott egy olasz luxushajóra. A havi bér 400 dollár. Mint Földi Tamás, a kft. elnöke elmondta, cégüket tavaly nyáron hozta létre 12 millió forintos alaptőkével az Országos Munkaeröpiaci Központ, valamint a Tescot azzal a céllal, hogy a külföldi munkára jelentkező állampolgárokat szakszerűen közvetítsék, méghozzá üzleti alapon. Csak olyan külföldi partnert vesz komolyan, aki munkavállalási engedélyt is tud szerezni. A fejlett világban ugyanis a munkaerőpiacot — a külföldiekkel szemben — többnyire törvények védik, amelyek alól csak indokolt esetben, engedéllyel lehet „kibújni". Az iroda a munkerő-közvetítésért térítési díjat számit föl, amit általában a munkaadó fizet meg. Ha ez valamilyen okból nem oldható meg, akkor a közvetítői díjat a munkavállalótól kéri. A külföldön járó munkabér azonban nem megy keresztül az iroda kasszáján. Ma Magyarországon nem egyszerűen elhatározás kérdése a külföldi munkavállalás. Az igény jóval nagyobb, mint a kereslet. Már mintegy háromezer jelentkezőt tart nyilván {a cég. Az idegen nyelven nem beszélőkkel nem tudnak mit kezdeni, így eddig csupán 65 jelentkezőt sikerült külföldre közvetíteni. Földi Tamás szerint a legkeresettebbek a különböző vasmunkások, a minősített hegesztők, a marósok, az esztergályosok, a számjegyvezérlésű gépek programozói, a számítógépes, az egészségügyi,, illetve a vendéglátó-ipari szakemberek. Olaszul tudó ápolónőket, 19—25 éves angolul vagy olaszul beszélő pincéreket, szakácsokat szinte azonnal kiközvetítenek külföldre. APEH-es állampolgárok Ki fizeti a tanulópénzt? Morognak a hivatalban is. ök bizony nem tehetnek róla, hogy így szól a rendelet. Sajnálják is az ügyfeleket, a figyelmetlenségért kicsit magas az úr. — Olyan szerencsétlen is jött, akki azzal kezdte, felakasztja magát, ha fizetni kell. Honnan vegyen ö tizenhétezret, mikor egyedül neveli a két gyereket. Ráadásul becsülettel fizette az adót Különbséget kellene tenni a szándékos csaló és a jó indulatú, de hozzá nem értő tévedő között. Sokszor magunk írjuk a méltányossági kérelmet, Ihogy engedjéK el a büntetést — meséli egy fiatal tisztviselő az adóhivatalban. — Ez nem is büntetés, rosszabb annál — kezdi az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese, Szeles Béla. — Mi sém értünk egyet vele, de a torvény az törvény. — Ügy hírlik, a büntetésről szóló határozatokat ki sem küldik ... — ... próbáljuk vissza, tartani. Felvettük a jegyzőkönyveket és most várunk. Hátha születik szabály a megoldásra. Arról van szó, hogy az adózásban járatlan állampolgárok egy része sem nyilatkozatot nem tett, sem — Háromszáz forinttal tartozna nekem az adóhivatal, most meg haszonhétezret követelnek rajtam — meséli az utcán egyik ismerősöm. — Kellett neked adót csalni! — Csalt a fene. Még túl is fizettem magam. Most mégis büntetnek. — Csak lehet valami turpisság a dologban. — Elfelejtettem adóbevallást adni, egyszerűen csak befizettem a pénzt. Most meg az elmúlt két év keresetét összevonják büntetésből, és jóval többet követelnek tőlem. Ki sem tudom fizetni, nincs miből. Az szomorít el, hogy annak idején egész évben azt hallottuk az APEH-től, hogy mind a ketten tanulunk. A tanulópénzt meg velünk fizettetik most meg. Nem értem, a kincstárnak ilyen áron is kell a pénz? adóbevallást nem készített — egyszerűen csak befizette azt, ami az álllamé. Így azután előfordulhat az is, hogy az adóhivatal tartozik, mégis ök követelnek. — Egy rendelet kimondja, hogy ilyen esetben a következő év keresetéhez hozzá kell számolni az előző év jövedelmét, és együtt megadóztatni. A megyében több mint ötszáz embert sújt ez a rendelet. Mi is tudjuk, hogy nem szándékos adócsalókról van szó. Aki 70 ezer forintrol tett bevallást 1988ban, az b950 forintot fizetne, de ha elfelejtette feladni a zöld papirt. akkor 16 ezer 500 forinttal többet kell követelnünk utólag. 150 ezres jövedelemnél már 27 ezer 800 forint, 240 ezer forint után pedig 42 ezer 200 forint a „büntetés". — Ki hibázott? — Az esetek hetven százalékában a vállalatok nem jártak el eléggé körültekintően. Ennyi adóhátralék esetében ugyanis csak egy forrásból volt jövedelme a tartozóknak. — Mi a megoldás? — Több is van. Akit még nem kezdtünk el ellenőrizni, az tehet önrevíziót. Akinél már kimutattuk az adóhiányt, ott nagyobb a gond. Itt csak az APEH elnöke engedheti el az adóhiányt Képzelje el, mi lesz, ha 10— 15 ezer kérelem egyszerre befut az elnökhöz. Egy hétig csak aláírhat Mert a vak ls látja, itt tömegével kellene felterjesztenünk a méltányossági kérelmeket, mivel szó sincs adócsalásról. — Előre senki sem gondolt arra, hogy nemcsak csalók, de hozzá nem értő figyelmetlenek is lesznek? — De. Éppen ezért van a kiskapu a törvényben. Enynyi embernél azonban ez az út már járhatatlan. — És azokkal mi lesz, akiknek bevallást kellett volna tenniük? — Itt egyedi elbírálás jöhet csak szóba. Egészen más az, aki egyszer vett fel kisebb összeget, mint aki egész évben több helyről, nagy pénzt „felejtett" el bevallani. — Ha már itt tartunk, az igazi adócsalókat sikerült-e megfogni? — Kirívó esetünk nem volt. Nem is könnyű elkapni azt, aki ügyesen csal hiszen annyiféleképpen lehet adózni. Az azonban furcsa, hogy 1988-ban a bérből és fizetésből élők 5 ezer forinttal több adót fizettek, mint a vállalkozók. Értesüléseink szerint döntés a jövő héten várható. Addig a hivatal — az egyértelműen jó szándékú, de figyelmetlen adózóknak — küldi ki a „büntető" határozatot Falai Gábor Lesz-e munkásrészvény? „Nekünk is jusson gyárunk részvényeiből..." — sürgeti mma tocb munkás, műszaki es irodai dolgozo, akik reszesedni kivannak a loleg általuk teremtett és mű. ködtetett vagyonból. Ezért a szakszervezetek szakemberek kozremukoaesevel kidolgoztak egy munkavalialói részvényvásárlási program tervezetét Ez olyan hitelkonstrukcióra épül, amely az. USA-ban már narminc éve kibontakozott Dolgozoi Részvénytulajdonosi Program (ESOPJ gyakorlatanak hazai adaptációja lenne. A nálunk is hasznosítható rendszer sikerehez sok amerikai tokes, közgazdász és menedzser is hozzájárult, a kormányzat pedig aao- és hitelkedvezmenyekkel ösztönzi alkalmazasának további szélesítését Altalános az a felismerés, hogy a dolgozok ilyen közvetlen betarsulása lényegesen növeli a munka hatékonyságát, minőséget, tehát az összes társtulajdonos jövedelmet is. Napjainkban több mint tízezer cég mintegy 12 millió dolgozoja — az amerikai alkalmazottak negyedrésze — saját munkahelyének részvényese is, általaoan 20 és 60 szazalék között váltakozó tulajdoni arányban. A vezetők szerint az ESOP valóságos „csodaszer" cégüknek. Egyébként százszázalékos dolgozói tulajdon is lé. tezik. tzek kiemelkedő eredmenyei alapján amerikai szakértők úgy vélik, hogy a jövő éppen az ilyen vállalatoké lesz. A Time „Részvényt a dolgozóknak" című cikke egyebek közt jellemezte ezt a folyamatot: „Az amerikai kis- és nagyvállalatok ezreinél egyre inkább úgy viselkednek az alkalmazottak, mintha övék lenne a gyár. Erre minden joguk meg is van, hiszen ez a helyzet." Ha a magyar tulajdonreform ily módon is épít a dolgozókra, akkor új távlatú fejlődésünk egyik vonásaként nyilván nálunk is kialakul majd az a sok amerikai vállalatnál élő szokás, hogy az üzemcsarnokokban és az irodákban naponta kiírják a cég részvényárfolyamainak állását. így a „társtulajdonosok" folyamatosan éraékelhetik munkájuk tőzsdei értékelését. Az ilyen információk a mi dolgozóinkat is eligazítanák vállalatuk helyzetéről. Nálunk ugyanis még kevesen tudják, hogy a tőzsde a gazdaság legfőbb értékmérője. A piac törvényei késztették az amerikai polgárok zömét is arra, hogy pénzügyi és tőzsdei ismereteket szerezzenek. Amerikai közvélemény-kutatók szerint honfitársaik többsége a reggeli újságból csak a sport, és tőzsdei híreket, illetve a részvényárfolyamok alakulását olvassa el részletesen. Egyes hazai közgazdák, igazgatók és publikálók nem ismerik fel a dolgozói részvény jelentőségét. Egyebek közt azzal érvelnek, hogy a munkás és a legtöbb értelmiségi is laikus a tőzsdézésben. Igaz. Am a hitellel szerzett munkavállalói részvények csak értékük teljes letörlesztése után kerülhetnének borzeforgalomba. Egyébként nyugati tapasztalat, hogy a dolgozók a saját munkahelyük részvényeivel nemigen szoktak tőzsdézni; inkább más cégek értékpapírjaival a vállalatok külső részvényeseiként. Az ESOP valamilyen magyar változata ellen azzal is érvelnek: gazdaságunk fellendítéséhez először az szükséges, hogy a vállalatok a saját vagyonukat kockáztató valódi tulajdonasok kezébe kerüljenek. Csakhogy a külföldi pénzemberek nem tülekednek, Magyarországon pedig kevés a tőke! Előmozdítaná az átalakulás folyamatát, ha a vállalati dolgozók cégük részvényeinek jelentős hányadát kedvező hitellel vehetnék meg. E lehetőség sikerére bizonyság sok olyan nyugati vállalat, amelyet éppen a különböző arányban részvényessé vált alkalmazottaik mentettek meg a csődtől. A munkásrészvények kérdését tőrvényesen szabályozni kell. A külföldi és hazai tőkés egyébként sem visszakozna egy számára előnyös befektetéstől, ha az adott vállalat részvényeinek akár már a 45 százaléka az alkalmazottaké lenne. A tekintélyes hazai és nyugati közgazdászok Kélc Szalag Bizottsága által az új magyar kormány számára kidolgozott programjavaslat szerint a privatizáció „fontos célja lehet a munkástulajdon létrehozása külön hitelkönnyítésekkel, ami végső soron a termelékenységnövelés költségének tekinthető". Ezért a munkástulajdon ügyén is múlhat maid a gazdaság átalakítása és a vállalatok tőzsdei értékelése. Sz. J. Még márka a márka A Deutsche Bank most közzétett tanulmánya túlzottnak tartja a legutóbbi időben a márka várható árfolyamvesztéséről belés külföldön elterjedt aggályokat, hogy kiegyensúlyozott pénzügyi politikával az elviselhetőség határain belül tarthatók a valutaunióval járó többletkiadások. Jelentős — magyar szempontból is figyelemre méltó — változásokat prognosztizálnak azonban a tőkepiacon. A kamatok emelkedése várható, mert a valutaunióval kapcsolatos pénzügyi feladatokat adóemelés nélkül kívánják megoldani. Ezenkívül azzal számolnak, hogy folytatódik az NSZK tökeexportjának már 1989-ben megkezdődött csökkenése, és növekszik az NSZK részvénypiacának vonzereje a külföldi befektetők számára. Az elmúlt esztendőben a külföldiek több részvényt vásároltak az NSZK-ban, mint azelőtt bármikor. Ám így is azt tervezik, hogy még vonzóbbá teszik az NSZKbeli befektetéseket. Ennek érdekében a nyugatnémet kormány 1991. január elsejétől eltörölte a tőzsdei forgalmi adót. Az NSZK-ban máris emelkedett a kamatláb, s várhatóan a további emelkedő kamatok miatt csökken az ország tőkeexportja, és növekszik az importja. Tekintettel arra, hogy az osztrák schilling szorosan kapcsolódik a márkához, várhatóan Ausztria is követi a német kamatemelési tendenciát. Ez a folyamat Magyarországnak, mint tőkét importáló országnak kedvezőtlen. Ugyanakkor a valutaunió következtében a behozatalból származó fogyasztási cikkek iránt növekszik majd a kereslet, és ez kedvező lehetőségeket teremthet a magyar kivitel növekedéséhez. A nagyszámú magyar devizaszámla-tulajdonos számára egyelőre nem látszik indokoltnak a márkabetétek átváltása más konvertibilis pénznemekre. Részint a növekvő kamat előreláthatólag ellensúlyozza majd az esetleges árfolyamveszteséget, részint pedig az átváltás két ízben is egy-egy százalékos veszteséget jelent.