Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-09 / 136. szám

80. évfolyam, 136. szám 1990. június 9., szombat Havi előfizetési díj: 101 + 20 forint Ára: 5,30 forint Csúcsforgalom a kormányváróban e Uj „Marshall-terv" készül — Magyar—szovjet lakásvita — Megy a „gőzös" Kanizsára — Világbajnoki tempó a DM repülőoldalán Bombameglepetés Milánóban Tudomásom szerint, minden ország fővárosa repülőterének van kormányvárója. Tetszenek tudni, ahol a magasvendégeket fogadják, vagy ahol megnyugtathatják zaklatott programjuk alatt felspannolt idegeiket a hazautazás előtti percekben. Nos, Ferihegy kormányvárója tegnap aligha volt kihaltnak nevezhető. Oda vezetett az a szőnyeg, melyre a magyar állami delegáció a moszkvai gépről lelépett, s oda érkezett Tadeusz Mazowiecki, a Lengyel Köztársaság Minisztertanácsának elnöke is. Hazai vonatkozású, de külföldi helyszínű hírünk, hogy Szűrös Mátyás felszólalásában az Európa Tanácshoz tartozó 23 ország parlamenti elnökeinek brüsszeli találkozóján a magyar Országgyűlés alelnökeként elmondta: Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből a bécsi konvenció 62. cikkelyére alapozzuk, és olyan tárgyalásos, egyeztetett megoldást keresünk, mely nem veszélyezteti honvédségünk harci erejét. Fálfy Katalin Négyezer feketeberuházás // •A Honvédelmi Minisztériumban cáfolták azt a debreceni sajtóértesülést, miszerint — még a '70-es évek közepén — magyar pénzből, 25 millió forintért épült yolma 80 lakás a szovjet katonák által nemrég elhagyott debreceni repülőtéren. Gábor Ferenc vezérőrnagy, a ÍHM építési, elhelyezési főnöke pénteken a tárca épületében tartott sajtótájékoztatón elmondta: minden olyan szovjet beruházás, amelyre a magyar illetékesek engedélyt adtak, a Közületi Beruházó Vállalat közreműködésével épült meg, s minden kifizetést megelőzően a Déli Hadseregcsoport az Állami Fejlesztési Banknak átutalta a teljes költséget. Az elmúlt évtizedek során összesen kétezer ilyen beruházás történt, mintegy 10 milliárd forint értékben. A magyar és a szovjet fél között vagyonértékelési vitát az okozza, hogy mintegy 4 ezer kiilönJúnius 15-étől böző beruházást a szovjetek „feketén" valósítottak meg. Ezek — állításuk szerint — mintegy 50 milliárd forintba kerültek. A vezérőrnagy hangsúlyozta: ezt a HM nem ismeri el, ugyanis az említett összeg jelentős része kifejezetten katonai beruházás volt, például lokátorok építése. Ezeket a szovjet katonák most leszerelik és elszállítják, ám a terület helyreállítása már a magyar félre hárul, s ez jelentős költségeket igényel. A szovjet illetékesek azt állítják, hogy 15-17 ezer lakás kerül magyar tulajdonba, az igazság azonban az, hogy mindössze 5300, s ezek többsége is lerobbant állapotban. A többi építmény a magyar műszaki szabványok szerint nem minősül lakásnak, ugyanis sok helyütt 5060 helyiséghez tartozik egy vizesblokk. Gábor Ferenc hangsúlyozta, hogy a végleges anyagi elszámolást magyar megítélés szerint nullszaldóra kell kihozni. (MTI) kor indul a szegedi hajóállomásról, negyed 8-ra ér Kanizsára, ott beszállnak a jugoszlávok, akik 9-re érnek Szegedre.. Délután 4 órakor indul Szegedről, fél 6-kor fordul vissza. Az útlevél* és vámvizsgálatot a hajón tartják, amelyen valutapénztár is működik majd. S hogy a turistakereskedelem szolid maradjon, poggyászkorlátoNa£y László felvétele zás lesz: csak egy nagy reklámtáskányi holmival szabad behajózni. A két ország között meginduló hajójárat szerződéskötésén ott voltak az OJT Arad utazási iroda megfigyelői: szerintük ki kellene kotorni a Maros medrét, s a Tihany járhatna Aradig... M. E. Szakértői tárgyalások szükségesek Hajójárat — poggyászkorlátozással Visszahozták Szegedre a Tihany vízibuszt — 7 millió forintból igazán szépen fölújították, csak az alumínium hajótest maradt a régi. Az ötvenes években Vácott készült kis hajóra sokan emlékezhetnek, legalábbis, akik diszkóztak rajta. A Tihany június 15-étől október 31-éig új útvonalon jár a Tiszán: a hajóállomásról a jugoszláv határ felé indul, s meg sem áll Kanizsáig. Erről a rendszeres külföldi hajójáratról szóló szerződést írta alá tegnap, pénteken a Mahart, az SZKV utazási irodája, a Sziki Tours és a kanizsai Transtours képviselője Kanizsán, a Termál Szállóban. Az aláírás új fejezetet nyit a tiszai személyszállítás krónikájában. Annak idején 1833-ban gróf Széchenyi István azért kötött ki az első gőzhajóval Szegeden, hogy megvizsgálja a hajózás lehetőségeit. Bürokraták akkoriban is éltek, úgyhogy az első rendszeres sétahajójárat 1845-ben indulhatott a Tiszán, illetve a Maroson. Az utolsó 1985-ben. Negyedszázada pedig egyetlenegy sem. A kikötő hajónaplója alkalmi szórakoztató hajőkázásokat regisztrál csupán. A Tihanyra magyar állampolgárok 260 forintért kapnak retúrjegyet (az utazás társasútnak számít), külföldiek konvertibilis valutában fizetnek. Kivéve a románokat, akiknek rendkívül kedvező lesz ez az utazási lehetőség, tudniillik Jugoszláviába belépésükkor nem kell kifizetniük a 200 dollárt, minden más beutazás esetén viszont igen. Egyébként a 200 dolláros mentesség a magyarokra is érvényes lett volna. A valutás jegyek árában Kanizsán elköltendő ebéd is benne foglaltatik, a forintos jegyekkel nem jár ebéd. Mint megtudtam, az SZKV szép summát fizet a vízibuszért a Mahartnak, így természetes, hogy a közlekedési vállalat a minél jobb kihasználásra törekszik: ezért a tervezett szerdai és pénteki járatok sűríthetök, igény szerint akár mindennaposra is. A holtidőkben kibérelhetik sétahajózásra különféle csoportok, és szabad útvonalon is hajókázhatnak kirándulók föl Becséig, Zentáig. Éjszakánként pedig ismét diszkóhajó lesz a Tihany. Egyelőre, ami biztos: 15-én szerdán reggel 6Magyarországon a rendszerváltás logikus következményeként most már a kormány játssza a meghatározó szerepet — jelentette ki Antall József a szovjet miniszterelnöknek, akivel péntek délelőtt a Kremlben találkozott. A magyar kormányfő a Nyikolaj Rizskovval lefolyt eszmecserén beszélt a magyarországi változások hatásairól. A két kormányfő találkozója mind időtartamában, mind témájában túlnőtt az eredetileg tervezett ismerkedési találkozó keretein. Somogyi Ferenc külügyi államtitkár, aki részt vett a megbeszélésen, elmondta, hogy a kormányfők egyetértése értelmében a kapcsolatokat érintő minden részletkérdésben mihamarabb megfelelő szintű szakértői tárgyalásokat kell folytatni. Fontosnak tartják, hogy egy gazdasági kérdésekkel foglalkozó magyar kormányküldöttség úgy utazhasson ki a Szovjetunióba, hogy a döntések már elő legyenek készítve. A miniszterelnökök találkozóján szóba került a szovjet csapatok magyarországi kivonása is. Egyetértettek abban* hogy a problémát nem szabad egyoldalúan, érzelmi alapokról megközelíteni. Arra van szükség, hogy a szükséges elszámolást közösen elfogadott számszerű követelés alapján bonyolítsák majd le. A Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnökből, Antall Józsefből, Für Lajos honvédelmi miniszterből és Somogyi Ferencből álló küldöttség pénteken, kora délután hazautazott Moszkvából. A Pofon a hangulatkeltőkről Pengeváltás - iskolaügyben Diákok a virágtartón, pincékben, vándorolva egyik óráról és helyről a másikra. Demográfiai hullám, amivel körülbelül 14 év óta számolni lehetett, és a „hullám cseppjei", a gyerekek, akik ezúttal igazán nem tehetnek semmiről. Csak helyet akarnak maguknak az iskolákban. Az ügyben, amelynek középpontjába végül az újszegedi Csongrád Megyei Oktatási és Továbbképzési Intézet került, történt már néhány pengeváltás. Riposzt Esős diáktüntetés márciusban, elnökhelyettes-asszonyi levél a városi tanácstól, mindez a megyei vezetésnek címezve. Céljuk: adják át iskolai célra az újszegedi megyei továbbképzési intézetet, a CSOTI-t. Levél- és véleményváltásnál alig történt több az ügyben, pedig a naptár már Szent István havára fordult. A május 25-i megyei tanácsülésen Lehmann István úgy nyilatkozott, hogy „akiknek érdekükben állt, csinálták a hangulatot" az oktatási központ körül, valamint, hogy a megyei tanács nem mondhat le egyetlen szegedi ingatlanáról. Parádriposzt A „hangulatkeltő" Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetsége (Szedipesz) lapjában, a Pofonban nyílt levélben tiltakozott a minősítés ellen, és arra emlékeztette a megyei tanácselnököt, hogy április 9-én május 10-ig ígért konstruktív választ a szegedi diákság képviselőinek — ám a válasz azóta is várat magára. A Szedipesz képviselői azt sem értik, miért tételezi föl róluk a megyei vezérkar, hogy a város számára akarják megszerezni az épületet. Álláspontjuk szerint maradjon a ház a megye tulajdona, de legyen benne iskola. A „szegedi kisajátítás" ellen szól az az érvük is, hogy a jelenleg városunkban tanuló közel 14 ezer diákból több mint ötezer nem szegedi! Ezenkívül ismét hangsúlyozták, hogy nem ragaszkodnak éppen ehhez az épülethez, csak azt akarják, hogy legyen hová leülniük a diákoknak. Páston kívül A Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási tanácsadó osztálya kétszeresen is érdekelt az ügyben. Részben, mert pontos adatokkal szolgál a beiskolázási létszámokat illetően, részben, mert éppen a szóban forgó épületben található. Láthattam azokat az előrejelzéseket, amelyeket 1981 óta folyamatosan elküldtek a tanácsok illetékes osztályaira, a két pártbizottságra, vagyis minden olyan helyre, ahol tehettek valamit azért, hogy fölkészüljenek a „hullám" tetőzésére. A középfokú beiskolázásról szóló utolsó tájékoztatót 1990. január 23-án postázták." Ebben jelezték, hogy idén körülbelül 120—150 gyerek elhelyezése jelent nehézséget. A megyei vezetés május végén — majd két héttel az ígért határidő után — azt válaszolta, hogy nem adja az oktatási központot, a város találjon megoldást. En garde A CSOTI — sokak szerint — alkalmatlan iskolai célokra. Alkalmatlan — de berendezhető Az épület körüli huzavona viszont olyan síkra tereli a vitát és a figyelmet, amely elfedi a valódi okokat és teendőket. A 121 tanulót végül elhelyezték. A Deák Gimnáziumba 23, a Textilipari Szakközépiskolába és Gimnáziumba 34, a Bebrits Lajos Szakközépiskolába és Gimnáziumba 64 diák került. Akkor mégis hangulatkeltés a Szedipesz tiltakozása? Korántsem. Mert jövőre körülbelül 200 gyereknek nem lesz helye... Bár a pengék most pihennek, a csörte folytatása várható. Nyilas Péter Nincs többé sötétzárka Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának tagjai pénteken délelőtt a váci és a márianosztrai Büntetésvégrehajtási Intézetbe látogattak, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezhessenek a börtönviszonyokról. Vácott 910 köztörvényes elítélt tölti büntetését, többnyire lopás, betörés, rablás, gyilkosság terheli számlájukat; politikai fogoly nincs közöttük. A cellák többségében tévé, rádió működik, néhány hónapja pedig lelkigyakorlatra is lehetőségük nyílik, istentiszteleten vehetnek részt. A büntetésvégrehajtás keménysége némiképp enyhült, megszűnt például a sötétzárka, mint fegyelmezési eszköz. Nem javultak viszont a szabadulás utáni feltételek, az elítéltek, gyakran csekély összeggel, lakás, családi háttér nélkül kell hogy új életet kezdjenek. Ezért is magas a viszszaesők száma; ezeknek az embereknek nagyobb társadalmi segítségre lenne szükségük a beilleszkedéshez. A bizottság elhatározása szerint ezentúl rendszeresen felkeresi a büntetésvégrehajtó intézeteket, hogy a börtönvilág elszigeteltsége, misztikuma oldódjon, a rabok érezzék, a társadalom nem feledkezik meg róluk. Az erősebb társadalmi kontroll által inkább elkerülhetővé válnak az esetleges visszaélések, az emberi jogok kevésbé szenvedhetnek csorbát. Az elítéltet is meg(Folytatás a 2. oldalon,) Hétvégi magazinunkból — a Közép-Európa „zsidajai" a magyarok? kérdésre Vajda Mihály filozófus válaszát, — a fiatal képzőművészeket bemutató sorozatunkban most a Bánvölgyi Lászlóval készített interjút, — a szegedi műgyűjtők tárlatáról szóló írást — és a családoknak szóló összeállítást ajánljuk figyelmükbe. (Ujszászi) VASARNAP IS 1/ •• •• I»•» I • •» te I r m Kozcljuk a jovo het rádió' és tV'műsorátl