Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-05 / 132. szám

I 1990. június 5., kedd A helyzet 3 Homoklídók, avagy fejünk fölött Amikor a strandidényt előkészítő bizottság (a me­gyei, a városi tanács, a vá­rosgondnokság, a városi közegészségügyi szolgálat, az Atikövizig, a vízi rendőrség egy-egy képviselője) csó­nakba ült, csípős szél fújt, ám tündöklött a Tisza. Né­hol még szőke is volt. Mil­lió és millió szemkápráztató fénycsillám játszadozott a fodrozódó víz tükrén, szelí­den hajlongtak a parti lom­bok. Mintegy tudtául adva a bizottságnak, a vegetáció fölötte áll mindenféle dőre rendeletnek, szabálynak, ön­törvénye szerint él, míg élni hagyják. Szennyezettsége riasztó — Évről évre romlik a víz minősége — mondja a köjálos. Később adatokat is szerez. Májusban a Tisza vízminősége Tápénál (a Ma­ros fölött) II. osztályú, Ti­szaszigetnél IV. osztályú volt. — Ez mit jelent? — Azt, hogy idén sem ajánlatos a folyóban füröd­ni. — De az emberek fürödni fognak. A Laposon, a Part­fürdón. a felsővárosi sza­badstrandon, a Sárgán, meg Tápénál is, meg Algyön is. Igaz, nem homoklídók ... — Persze, saját felelőssé­gükre. Csak tusoljanak für­dés után, és lehetőleg ne igyanak a folyóból. Bakteo­rológiai szennyezettsége ri­asztó. — Tudnak fertőzésekről? — Csak hallomásból, ahogy bárki más. Miért is értesítenék a járványügyi hatóságot? Miért is. De nem ez a fő kérdés, hanem, hogy hol lesznek idén kijelölt, enge­délyezett szabadstrandok a Tiszán? Mert a hatóságok­nak alkalmazkodniuk kell a népi leleményhez, mert a kispénzű szegediek bíznak az ő Tiszájukban, legalábbis fertőzésmentes, jó szeren­cséjükben. Egy 12 éves BM­rendelet részletesen előírja a szabadvízen fürdés fel­tételeit. — Legyen ivóvíz, öltöző, tusoló, WC, bójasor, mentő­csónak, őr, információs táb­la. Nagyjából ezek a kö­vetelmények — sorolja a vá­rosgondnok A napsugarak meg csak kacérkodnak velünk, de e nyarat idéző jeladásokat vették a Tisza szerelmesei. Vízre eresztették a stégeket, az új szezonra kiglancolva ringatóznak a csónakok, a legbátrabbak pedig kinn süt­tetik magukat a Laposon, a felsővárosi szabadstrandon. A városba látogató turisták is ügy jönnek hozzánk, hogy a Tisza partján föltétlen elidőznek keveset, üldö­gélnek kicsit a rakpart lépcsőjén, elmerengnek tán a szegediek kiváltságán: milyen jó is a napfény városá­bajt lakóknak! Ha már túl sok nekik a nyárból, nyakig ereszkednek a hűs folyamba... Oh. pedig ha tud­nák... — Tavaly megvoltak? derkotrást már igazán sen­— A Laposon és Tápén ki sem kívánhatja tőlük, többé-kevésbé, meg a Part- Vasdarabok, drótkötelek fürdőn is. nyugszanak a fenéken. Ez a terület az Atikövizigé. A vízügyi igazgatóság il­letékese nem késik a vá­lasszal : Fojtogató pénzhiány Azt már felejtsük el, szól közbe valaki, mert a Víz­művek állítólag csak a par­ti medencéket üzemeltetik az idén. Majd kiderül az is, hiába lesz tele a part, a vá­rosgondnokság két szabad ­strandra kalkulált 1990 nya­rára is. — Miért? — / Nincs pénzünk. Tavaly 30 millió volt a költségve­tésünk, idén 21-et akart ad­ni a tanács. Nagy nehezen kaptunk még 9-et. — A homoklídókra meny­nyi jut ebből? — Százezer. Meg sem merem kérdezni, mire elég ez a pénz. Nevet­séges összeg, hiszen egyet­len mentöőrnek tízezer fo­rint körüli a bére. A me­gyei tanácstól jött képvise­lőnek csak megkockáztatok egy javaslatot: nem tud­nák-e megfejelni egy kis apróval ezt a százezret. Ügy néz rám, mint akit szíven döftek. Példás következetességgel a Sárgára nem költenek idén sem, mert az üdülőtársaság jóvoltából van a parton bü­fé. nyilvános telefon is. Leg­szívesebben a társaságra tes­tálnánk a felelősséget. Szed­jen belépődíjat, és lesz pén­ze tusolóra, bójára, men­tőőrre. Az ötlet egyszerűen elképesztő, úgyhogy, jobb el­felejteni. A bizottság, hiá­ba a lenyűgöző táj, egyre rezignáltabb. Nyomasztó a felelősség, a tehetetlenség. Fürdeni: életveszélyes! — Ha már szemet hu­nyunk a szabálytalanság fö­lött, legalább a biztonságra törekednénk — így a vízi rendőr. Ügy tudom, nálunk még mindig az ember a leg­főbb érték. Szép kis hagya­ték maradt a Foka után is. A felsővárosiak ügyesen ren­dezték a partot, de a me­— Meredek a part, homo­rú oldal, fürdésre alkalmat­lan. — Márpedig itt is fürde­nek — vitázik a rendőr. A parton épp akkor törülközik egy pucér férfi. — És mi lesz a kitermelt homok helyén maradt göd­rökkel? — jut eszébe a kö­jálosnak, mikor a Lapos ma­gasságába ér a Volvo-moto­ros csónak (a vízi rendőrök legújabb büszkesége, három­éves, a szolnokiaktól kap­ták) — megemelkedhet a vízszint, s akkor eltűnnek a gödrök. Kész életveszély. Lép egyet az ember, és ösz­szecsapnak a feje fölött a hullámok. Jó lenne, ha szü­neteltetnék a kotrást is strandidényben. Különben minden csupa por lesz, megint. A bizottság ígéretet kap, hogy a terepet rendezi, és a szezonban leáll az Atikö­vizig. Tehát a Tiszára vá­gyó strandolok kaptak egy ígéretet: idén nem porosod­nak a vízparton, s lesz két kijelölt szabadstrandjuk, a Laposon és Tápén. Ez is egy hónap késéssel. A szezont ugyanis május 15-ig kellett volna előkészíteni. Egy büszke gém kimért méltósággal bólintott a part­ról a csónakban ülő bizott­ság felé, aztán tiszteljék az ő vízi birodalmát! Tavaly öt fürdőző hívta ki a Tisza haragját: vízbe fúltak. Egyébként fürödhetünk a saját felelősségünkre. Ha pe­dig elindul a rocsó, pucolás a vízből. Adjunk egy kicsit a szabályra is. Mag Edit Felújított házak szépségversenye A sok hámló vakolatú, ütött-kopott épület közül egyre kevesebb részesül ma­napság a felújítás kiváltságában. A né­hány szerencsés közül a legszebbre sike­rült házak renoválói pályázaton verse­nyeztek. Az IKV-kezelésü házak felújítási színvo­nalának emelése érdekében május 5-én ta­nácsi határozattal döntöttek a pályázati ki­írás mellett Tanulságos, hogy mindössze hat nevezés érkezett — a nem túl nagy számú felújítás közül ennyit tartottak ér­demesnek a megmérettetésre. Az összefoglaló értékelést a beruházó Szegedi Ingatlankezelő Vállalat készítette — ez volt az alapja a bírálati anyagnak, amely szerint az értékelőbizottság dolgozott. A bizottságban — a korábbi gyakorlat sze­rint — nem csak a szakmát képviselők fog­laltak helyet. A hatból végül négy épület maradt, s kö­zülük három osztozott a díjakban. A bizottság első helyre javasolta a Baj­csy-Zsilinszky utca 28. számú ház födémcse­rés fölújítását. A munkát az IKV kollektí­vája végezte. Az értékelés „az eddigi gya­korlattól eltérő födémcsere sikeres megol­dását és a homlokzat kivitelezésének minő­ségét" dicsérte. Az épületet nem ürítették ki teljesen, a nyomdában tovább folyt a munka. A 120 millió forintos beruházás első három évé­ben az épület fele készült el — a teljes befejezés kívánt dátumaként 1990. szep­tember 30-át jelölték meg. Az értékelésben említett különleges tech­nológiai eljárást a födémcserénél alkalmaz­ták — Kádár Ferenc és Jámbor Gyula mérnökök elképzelései szerint. A födém ré­gi szerkezetéből meghagyták az íjacél tar­tórészeket, és betont pumpáltak a vasle­mezek közé. A tetőszerkezeten kívül a gépészeti be­rendezéseket is kicserélték. Régi helyén újra megnyílt a festékbolt, és befejeződött az épületrészhez tartozó nyomdai helyisé­gek rendbe hozatala is. Második díjat kapott a Hajnóczy utca 6 —8. számú házakat felújító Szegedi Magas­és Mélyépítő Vállalat. A bizottság külön ki­emelte a homlokzat igényes helyreállítását. Az átlagban 90 négyzetméteres alapterü­letű lakásokat magukba foglaló házakat megemelték egy emelettel (ez a tanácsnak került pénzébe) — és alapjukat is megerő­sítették. Az IKV pénztárcája 9,6 millió fo­rinttal lett könnyebb. A szomszédos, 4-es számú ház felújítását is befejezik az idén. Harmadik lett a Kárasz utca 15. számú ház homlokzatielújitása. A gondos tervezés és a példamutató kivitelezés a munkavég­zők és a tervezők jó együttműködésének eredménye. Iván Mónika építésztervező kü­lönjutalmat is kapott. A homlokzat és (t tető felújítása 2,4 millió forintba került. Elmaradt viszont a homlokzatra szánt négy kovácsoltvas falilámpa fölhelyezése — re­mélhetőleg, nem véglegesen. Ny. r. Samojrvl Kiirolyné felvételei Ái NDK üzemanyagtalonok érvén y ősségéről A küszöbön álló német valutaunió következménye­ként 1990. május 31-ével megszűnt az NDK üzem­anyagtalonok árusítása az IBUSZ és az OTP fiókok­ban. A már megvásárolt ta­lonokat június 30-ig lehet felhasználni az NDK-ban; míg a fel nem használtakat június 10-éig váltják vissza azokban az IBUSZ és OTP­fiókokban. amelyekben vál­tották őket. Azok a magyar állampolgárok, akik június­ban kívánnak gépkocsijuk­kal az NDK-ba utazni, ta­lonjaikat az NDK határátke­lőhelyein, a járási székhe­lyeken működő utazási iro­lákban, valamint az állami oankfiókokban szerezhetik be. Az ott vásárolt és az I. fél év utolsó napjáig fel nem használt talonok azonban már sehol sem válthatók vissza. Hétvégén: kertészeti kiállítás Az űjszegedi Bálint Sán­dor Művelődési Ház (Temes­vári körút 42.) az idén is megrendezi — immár hete­dik — kertészeti kiállítását. Június 8—9—10-én — tehát •pénteken, szombaton és va­sárnap a szegedi és Szeged környéki kertbarátok, kerté­szek mutathatják be termé­nyeiket. Nevezni lehet zöld­séggel, gyümölccsel, virággal és dísznövénnyel, de akár könyvekkel, oklevelekkel, kertészeti fotókkal is. Jelent­kezni június 7-éig lehet a művelődési házban 10-től délután 6 óráig, telefonon a 17-781-es számon, avagy le­vélben. Megnyitó: pénteken este 7 órakor Lassú átmenet, vagy sokkterápia ? A pártok között legkisebb különbség a közelmúltban talán éppen a gazdaságpolitikai elképzelésekben volt: az állami beavatkozás leépítését, az európai nyitást, a mono­polellenes intézkedéseket egyformán szükségesnek tartot­ták (tartják). Látszólag tehát könnyű volt gazdasági kor­mányprogramot csinálni, a fogadtatás azonban nem ilyen egyértelmű. Sokan hiányolják a számokat, a konkrét ha­táridőket — egy elképzelés ettől lesz program —, ugyan­akkor mások éppen az általánosságot tartják a program erejének. Itt-ott természetesen ha­táridőket is említ, ezek több­ségét azonban a szakembe­rek inkább vágyálomnak ér­zik. Ilyen többek között az infláció látványos megféke­zése. vagy a forint közeli konvertibilitása. Lassú átmenet vagy sokk­terápia? — hegyezik ki mos­tanában az ellentétes véle­ményeket. Az azonnali erős forintleértékelés ellen a vártnál jobb külkereskedel­ni aktívum, mellette pedig a minél előbbi konvertibilitás hozható fel érvnek. Elkerül­hetetlen a privatizáció is, sokkszerű alkalmazása azon­ban rövid távon óriást mun­kanélküliséggel. és gyorsuló inflációval járhat. Kezdhetett volna a kor­mány egy határozott intéz­kedéssorozattal? Kimaradt egy történelmi lehetőség? A kormánypártot hatalomra segítő 40 százalék talán ele­gendő alap lett volna „vért. verítéket és könnyeket" kér­ni. Akkor is. ha ezt már sok­szor kérték a magyartól, de most legalább a maga vá­lasztotta kormányzat kérte volna. Lesz-e még egyszer ilyen elsöprő választási győ­zelem, ekkora lehetőség a közeljövőben? Az ellenvélemény szerint — s ebben is van igazság — a nemzet korántsem lelkes, s a változásokból sokan csak annyit látnak, hogy néhány kerek fejű ember eltűnt a képernyőről. Ugyanakkor, ha bemennek a munkahe­lyükre. szinte minden régi vezetőt a helyükön találnak. Erre már nehezebb kérni. , Maradtak tehát az ígére­tek, amelyeket már szám­szerűsítettek is — igaz szép eltérésekkel — a szakembe­rek. Körülbelül 60—200 milliárd forintos pluszt ol­vastak ki a kormányprog­ram Ígéreteiből. Erre azon­ban gyakorlatilag semmilyen fedezet nincs. Sokan óriási, külföldről származó pénzek­ről beszélnek, s mások azért fogadjak el ezt a feltétele­zést, mert ennek hiányában egyenesen naivnak minősít­hetők az elképzelések A hatalomért mindig is ígértek. Ez eddig rendben is lenne, de az ígéretek „visz­szavételének" tempója nem elég ütemes. A tervezett 10 milliárdos költségvetési hi­ányból már eddig harmincat „teljesítettünk", s nincs re­mény, hogy ötven alatt meg­ússzuk. Hiába a vártnál sok­kal kedvezőbb dolláregyen­leg a kettőt nem lehet igazán összehozni. Ma a kormány egyik legnagyobb félelme éppen az, hogy a mind sű­rűbben ide látogató IMF ne ..tervesítse" az utóbbi hóna­pok dollártöbbletét. Marad az áremeles. mint a deficit lefaragásának egyik hatásos módja. Igaz. a kor­mányszóvivő a közelmúlt­ban nyilatkozott ennek el­lenkezőjéről, de hát a köz­ponti árintézkedések ma már alig több mint 20 száza­lékát érintik az összes forga­lomnak. A vásárló pedig a javított árcédulán feldühöd­ve nemigen képes a tárgy­szerű mérlegelésre. neki mindegy ki emeli az arakat. Az ígéretek azonban gyak­ran órák alatt változnak, a napokban megismert alko­hol és vegyi áruk áremelése még csak a kezdet. A jól ér­tesültek szerint a továbbiak­ban már csak az a kérdés, hogy a világpiaci árnál 30 százalékkal olcsóbb étkezési búzát, a cigarettát, vagy a benzint emeljék. Az utóbbi növekmény feltehetően nem két forint lesz literenként, s inflációs hatása expressz­sebességgel gyűrűzik végig a gazdaságon. Kovács András

Next

/
Thumbnails
Contents