Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-01 / 128. szám

5 1990. június 2., szombat Forog az idegen városunkban — gyalog, buszon, vagy omnibuszon Somogyi Kiárolyoé felvételed ^ki iskolás gyermek szülője, bizonyára tudja, I S k O I 3 d T 3 ITl 3 mit jelent e két szó: tiszta- a szükség, mint említém, sági csomag. Szívesen befi- már csak ilyen. Beparancsolzetne akar felevenkent, ja az embert abba a kjs évenkent azt az összeget, jntim helyiségbei ahová, amely fedezne a belőle ren- u a nagy király is gya_ deltetesszeruen elfogyo anya- , járt> s ahol fl kiskirÁly gok (WC-papír szappan pa- js csafc magára számithat! pírzsebkendő) árát, hogy hetetlenebb többfunkciós papírzsebkendőre csökkentve, de mégis fölényes biztonsággal nyit be oda, ahová gyakran járunk, ám úticélunkról ritkán beszélünk. ezek akkor és ott álljanak a Éppen ezért a tanulók S UIV dll dllilH d . .. , • . . gyermek rendelkezésére, fazait:, valamint az ertuk amikor és ahol szükségesek, dolgozók sereget foglalkozA pedagógus szülőknek az tató tanintézetben kell lesem újdonság, hogy az előb- egalabb egy olyan .1bi ötlet bármily praktikus, e™ *y> T naP°^ le~ oly lehetetlen, a Nagybani S• beszerzést a hivatalsegéd, a gondnokság, a GAMESZ helyett előbb-utóbb a pedagógusokra lőcsölné a felsőbbség. így aztán egy-két váminden tekintetben legfontosabb körzetben, ahol az iskola esze és szíve dobog, közel ahhoz a sajtóban többször megénekelt lépcsőházsáriási műveletből lesz öt- hoz, melynek fenséges csendszáz-nyolcszáz, melyeknek a ]et a ta""lók ^J3, fel " n n m xrornoli orttrcjAiro 1 o -r fele elsőre sikertelen, majd nem verheti, egyszóval az irodák, tanacskozók mellett, mintegy azok sorának nyitányaként magaslik ajtaja. következik a hátitáskák tanszerekkel, tornafelszereléssel, ajánlott olvasmányokkai, valamint a technika ne- ,, , , , ,. ., vezetű, újabb keletű szülő- az alkalom, cselekedj ugorj! Azaz varjúnk csak egy „Hic Rhodus, hic salta!" Itt szomorító kellékeivel való megtömése után a tisztasági Percet ezzel az ugrással! csomag elhelyezésének megMert ez az elhelyezés sem oldhatatlan problémája - ^tetlte™ szavatolja a paamíg a lurkó el nem veszti, P'rok h.ztonsagat a Water amíg a tartalma tönkre nem Closetben - hiszen tudjuk, megy, vagy uram bocsá' el ® tanar?k m.lyenek Nem nem használódik. Üzenőfü- atall,a"ak ?rre .? atfrat*glal zet, ellenőrző, és a ciklus kesz.!ere rajarm! So ^eg kezdődik elölről, áldjuk a történt az is egy alkalomcsomagot a gyermeket az mal> hogy már kora re^el iskolát - ötszázan-nyolc- fem fftalált *Jnfgvszorult százan, ezerszer... kuncsaft nemhogy tekercseket, melyeknek itt is, akar Egészen más a helyzet, ha a Watergate-ben, a törlés nem a gyermek, hanem a lett volna végső sorsa, de pedagógus-szülő indul az is- még lapocskákat sem, amikolába, a munkahelyére. Itt ket szintén jelentős megmint alkalmazott, munkavál- könnyebbüléssel bocsájtott laló, szakszervezeti tag el- volna a vízöblítéses enyévárhatja, hogy a mosdók, szet útjára. A csapást a félszertárak, mellékhelyiségek árbocon lógó, Izabella-színű, szappannal, tiszta törölkö- múlt heti törölköző magyazővel és egyebekkel a ren- rázta: bizonnyal nincs ittdelkezésére álljanak. Öltöző, hon a Gazda, s a papírt miruhatár általában nincsen, s egymást elcincogták az egenem mindenkinek jár a ru- rek. háját az asztal szálkáitól, a A pedagógus-szülőt, lám hátsó padokból kiálló csava- nem kell intőkkel, figyelrok kártevésétől, vagy akár- meztetőkkel meggyőzni az csak a krétaportól óvó kö- egyéni tisztasági csomag peny sem. Pedig ezek szük- fontosságáról, mert ilyen séges dolgok, s a szükség körülmények között annak nagy úr! Időnként nemcsak maga is gyakorta szükségét a tanárnak parancsol (no de érzi. Hátitáskája nem lévén, ki nem parancsol a tanár- s számolva azzal, hogy nak?), hanem még a római madzagon lógó csomagocspápának is, aki tudvalévelő- kával közlekedvén a tanuleg az egyedüli a tekintet- lók között nem éppen célben, hogy csak a halála után, 'szerű derültséget keltene, találkozik a főnökével. Nos.Jfelszerelését a legnélkülözAz iskoladrámában itt következik be a katharzist megelőző fordult: van valami szokatlan, megkapó, valami otthonos ebben a fülkében! A dobozka nem árva többé! Belőle lóg, libeg-lobog, akár egy lampion, ünnepi szerpentin, a bőség eleganciájával az a papír, mely a tartójának célt és értelmet ád, használójának pedig megnyugvást e rohanó világban. Az ember szíve megdobban: hát ismét léptünk egyet előre, már itt is, a harmadik emeleten, hová a direktor szökőhavonta egyszer vetődik el, itt is van vécépapír! Ezzel a gurigával is dicsőségesen gördülünk előre a tiszta iskola mozgalom szárnyain! Meg jegyében. Meg ... megette a fene az egészet, csak gördülnénk, mert guriga nincs! Lapocskák sincsenek. Mindössze ötven centi szenzáció esünk alá, ügyesen rágyűrve belülről az adagoló nyílásra. Az ember nem az a típus, aki a Világirodalom Remekei VII. sorozatával érkezik meg az enybhelyre. Filozofálni, elmélkedni is inkább szabadabb „légkörben" hajlamos, ám a célszerű rendeltetését megcsúfolva csalfán libegő-lobogó papírcsík mégis gondolkodóba ejti. Annál is inkább, mert ezek a lobogók aznap valamennyi illetékes helyiségben megjelentek ! A megoldást nem kellett messzire keresni! Ott, azon az említett traktuson, ahol az intézmény eszé és szíve dobog a felelőtlenül rohangáló tanulók lábai helyett, a tanteremhiánnyal küzdő iskola irodákkal és tanácskozókkal telített szintjén vendéget, „középmagas" vezetőt várnak. Tatár elvtársat, aki természetesen „első számú vezető" a maga porlódi dombocskáján, épp ezért tájékoztatni fog, de megtekinti magát az oktatásvégrehajtási intézetet is! Szó, ami szó, egy ilyen látogatás még a történtek idején' sem volt Ok lobogóra, zászlódíszre! A pedagógus, az — engedjük meg — ember csupán arra következtethetett, hogy a vendég mint hivatásos forradalmár, nem ismerős az iskolák viszonyaival, gyermekei is kinőttek már a higiéniára nevelő iskolákból, ezért széles, ám nem kevésbé mély tájékozottsága ellenére sincs a (kis és nagy) dolog súlyának megfelelően tudatában az egyéni tisztasági csomag fentebb részletezett stratégiai jelentőségének! Rágondolni is kínos, ha az abban a félreeső helyiségben előforduló konkrét helyzet konkrét elemzése, mi több: megoldási kísérlete során jutna a Nagy Ember arra a felismerésre, mit is jelent a maga teljességében a papír, a papír hiánya! C látogatás óta sok víz lefolyt már a Tiszán és a • Maroson, no meg az öblítőtartályok csövein. Azóta napvilágot látott egy s más a felsőbb és még felsőbb látogatások rituáléiról. Andai György írt könyvében a szokásos WC-vizitről, amelyet az öreg majd minden látogatása során megejtett, s a tapasztaltakról következtetett az egész létesítmény állapotára. „Ám mivel e szokásáról mindenki, mindenhol tudott, mindenki mindenhol felkészült." Kádár János példája — akár jellegzetes beszéd — módja, betűejtése — rendesen tovaterjedt a fő- és félvezetők, elvtársi notabilitások körében, de folyománya természetesen meglepte a kontraszelektált, tájékozatlan tanárt. Kérdezhetnők: mi változott ma, a „tavaszi nagytakarítás" idején? Hiszen helyzet — az van, bár látogatások nincsenek, nincsen mit elemezni. Az ember (gyerek, szülő, pedagógus) felkészül a közös létesítmények használatára, s azok higiénés állapotára tekintve eszébe jut a hajdani, zászlódíszes látogatás, majd nosztalgikusán megállapítja: Olyan jó király még nem volt! Varga László Bevezetés a román demokráciába Választások után Elmúltak a választások is, amelyekről múlt év decemberében a tömegek az utcán követelték, hogy szabadok legyenek. Hát szabadok is lettek. Három államfőjelöltre, számtalan pártlistára lehetett szavazni, független jelöltek is indultak. Volt választási kampány is. A választás napjára pedig elözönlötték az országot a külföldi megfigyelők és sajtótudósítók. A bukaresti televízió, amely éppen május 20-a, a választások napján elhagyta a „szabad" jelzőt, reggeltől kezdve arról tájékoztatott, hogy nyugalom van az országban. És nyugalom honolt még a hosszú sorokban is, amelyekberi az emberek néha még két óránál többet is várakoztak, hogy belépjenek a választóhelyiségekbe. (Ez nemcsak azt mutatja, hogy megszokták már a sorban állást, hanem azt is, hogy le akarták adni a voksukat.) A választás lebonyolításában több rendellenességet jeleztek, de a legtöbbnek a rossz szervezés volt az oka. Az úrnák tervezett éjjeli 11 órai zárását nem lehetett betartani, úgyhogy nagyon sok helyen jóval éjfél után is még sorokat lehetett látni a szavazóhelyek előtt. Ez azzal magyarázható, hogy a lakosság nem volt eléggé felkészítve — sokan nem ismerték a szavazás módját. A tömegtájékoztatási eszközök inkább a választási hadjárattal voltak elfoglalva, mint azzal, hogy megtanítsák az embereket: hogyan és hányszor kell a szavazópecsétet használni... Az eredmény: a választóívek nagy százalékát semmisnek kellett nyilvánítani. A szavazónak a kabinban 3-4 percre volt szüksége, hogy megtalálja a kiválasztott párt listáját és jelképét a 8 oldalas felsőházi (szenátus) és 12 oldalas alsóházi (képviselői gyűlés) választócédulákon. A történelmi pártok (parasztpárt, liberális párt) óvtak a hamisítások miatt. Aztán kiderült: nem lehetett általánosítani a vádat. A Nemzeti Megmentési Front a győzelmet a választást megelőző kampánynak köszönheti. A május 23-án tartott sajtóértekezleten (amikor még nem ismertük a végleges eredményt) a nagy esélyes és fölényes győztes elnökjelölt, Ion Iliescu, a Front vezetője, a köztársaság volt ideiglenes elnöke kijelentése szerint, a nyilvánosság tudomást vehetett arról, hogy miként értelmezték a választási hadjáratot: minden módszert fel kellett használni a vetélytársak „összezúzására". Igaz, hogy a többi párt és annak képviselői megúszták az összezúzást, de ismerünk arra irányuló kísérletet, hogy a vezető személyiségek koponyáját bezúzták (lásd mi történt Ion Ratiuval Buzaun és Nagyváradon, Radu Campeanuval Brailán; az utóbbi mindig golyóálló mellényt viselt). A Front által szervezett ellentüntetések az ellenzék nagygyűléseinek semlegesítése céljából sokszor összetűzésekkel végződtek. A zsil-völgyi bányászok felhozatala a fővárosba (úgymond: rendteremtés végett...), a marosvásárhelyi véres események Ja hivatalos vizsgálat eredményét még most sem tették közzé), a bukaresti egyetem előtt több mint egy hónapja szakadatlanul tüntetők (akik a Temesvári Kiáltvány nyolcadik pontjának akartak érvényt szerezni) megbélyegzése. Mint golanok (csavargók) megmutatták, hogy az NMF azért korbácsolta fel az érzelmeket, hogy aztán a nagyközönségnek a csend és rend védelmezőjének tüntesse fel magát — Iliescu úr választási plakátja szerint. A többi párt inkább védekezni kényszerült. A szavazók nagy többsége azért szavazott a Frontra, az állampártra, mert a vezetősége sok évi nélkülözés után újra szolgáltatott fűtést a lakásokba, szünet nélküli áramellátást biztosított, alapvető élelmiszereket az üzletekbe, benzint a töltőállomásokba és ortodox miséket a tv műsoraiba... Ugyanakkor rengeteg ígéret hangzott el, de szinte egyiket sem tartották be. Moldvában és Havasalföldön csaknem kizárólag az NME-re adta a szavazatát a lakosság, azonban a Kárpátok másik oldalán az NMF-re leadott szavazatok aránya nem volt olyan nagy — ez az RMDSZ, a liberális párt és a parasztpárt befolyásával magyarázható. Temes megyében, habár az NMF az első helyen végzett (46 százalék), a többi csoportosulás erősen felzárkózott: liberális párt 20,76%, RMDSZ 10,52%, parasztpárt 4,58%. Szokatlanul nagy volt az érvénytelenített szavazatok száma: 34 ezer 641 (8,20%). Az RMDSZ-re leadott szavazatok csak a harmadik helyre juttatták a magyar lakosság érdekeit képviselő szövetséget. Bodó Barna, a Bánsági MDSZ elnöke — a Délmagyarország temesvári tudósítója — szerint „szinte érthetetlen, hogy megyénk 80—85 ezer magyar ajkú választója közül csak mintegy 30 ezren szavaztak a RMDSZ jelöltjeire. Feltételezésem szerint, a nem szavazók Jcözött a magyarság hányada messze meghaladja a 15 százalékos megyei átlagot. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a környezetvédők és a Front sok magyar választó szavazatát szerezte meg." Országos viszonylatban az ellenzékbe tömörült pártnak kevés hely jutott. Azt, hogy milyen szerepet játszanak a parlamenti munkában, a közeljövő majd megmutatja. Addig is nem marad más, mint hogy reménykedjünk. Mindenesetre, az említett május 23-ai sajtóértekezleten Ion Iliescu „megnyugtatott" mindenkit, amikor a BBC tudósítójának azt felelte, hogy Romániában nagyobb a demokrácia, mint Nagy Britanniában! HARSANYI NIKI és DOINA (Temesvár) Hazamennek a vendégmunkások Csehszlovákia nem újítja meg a vendégmunkásokról szóló kétoldalú egyezményeit, amelyek mintegy 46 ezer külföldit — köztük 35 ezer vietnamit — érintenek. Az egyezmények többsége 1990 végéig lejár és a vendégmunkások — többnyire vietnamiak, kubaiak és lengyelek — fokozatosan térnek vissza hazájukba 1995-ig. A prágai kormány intézkedése szerint azoknak a külföldieknek, akik Csehszlovákiában kívánnak dolgozni, a jövőben munkavállalási engedéllyel kell rendelkezniük. A prágai döntés összhangban áll Csehszlovákia piacgazdaságra való áttérésével és azzal, hogy az ország saját polgárainak kíván elsősorban munkát biztosítani.