Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-01 / 128. szám

5 1990. június 2., szombat Forog az idegen városunkban — gyalog, buszon, vagy omnibuszon Somogyi Kiárolyoé felvételed ^ki iskolás gyermek szü­lője, bizonyára tudja, I S k O I 3 d T 3 ITl 3 mit jelent e két szó: tiszta- a szükség, mint említém, sági csomag. Szívesen befi- már csak ilyen. Beparancsol­zetne akar felevenkent, ja az embert abba a kjs évenkent azt az összeget, jntim helyiségbei ahová, amely fedezne a belőle ren- u a nagy király is gya_ deltetesszeruen elfogyo anya- , járt> s ahol fl kiskirÁly gok (WC-papír szappan pa- js csafc magára számithat! pírzsebkendő) árát, hogy hetetlenebb többfunkciós pa­pírzsebkendőre csökkentve, de mégis fölényes biztonság­gal nyit be oda, ahová gyak­ran járunk, ám úticélunkról ritkán beszélünk. ezek akkor és ott álljanak a Éppen ezért a tanulók S UIV dll dllilH d . .. , • . . gyermek rendelkezésére, fazait:, valamint az ertuk amikor és ahol szükségesek, dolgozók sereget foglalkoz­A pedagógus szülőknek az tató tanintézetben kell le­sem újdonság, hogy az előb- egalabb egy olyan .1­bi ötlet bármily praktikus, e™ *y> T naP°^ le~ oly lehetetlen, a Nagybani S• beszerzést a hivatalsegéd, a gondnokság, a GAMESZ he­lyett előbb-utóbb a pedagó­gusokra lőcsölné a felsőbb­ség. így aztán egy-két vá­minden tekintetben legfon­tosabb körzetben, ahol az iskola esze és szíve dobog, közel ahhoz a sajtóban több­ször megénekelt lépcsőház­sáriási műveletből lesz öt- hoz, melynek fenséges csend­száz-nyolcszáz, melyeknek a ]et a ta""lók ^J3, fel " n n m xrornoli orttrcjAiro 1 o -r fele elsőre sikertelen, majd nem verheti, egyszóval az irodák, tanacskozók mellett, mintegy azok sorának nyitá­nyaként magaslik ajtaja. következik a hátitáskák tan­szerekkel, tornafelszerelés­sel, ajánlott olvasmányok­kai, valamint a technika ne- ,, , , , ,. ., vezetű, újabb keletű szülő- az alkalom, cselekedj ugorj! Azaz varjúnk csak egy „Hic Rhodus, hic salta!" Itt szomorító kellékeivel való megtömése után a tisztasági Percet ezzel az ugrással! csomag elhelyezésének meg­Mert ez az elhelyezés sem oldhatatlan problémája - ^tetlte™ szavatolja a pa­amíg a lurkó el nem veszti, P'rok h.ztonsagat a Water amíg a tartalma tönkre nem Closetben - hiszen tudjuk, megy, vagy uram bocsá' el ® tanar?k m.lyenek Nem nem használódik. Üzenőfü- atall,a"ak ?rre .? atfrat*glal zet, ellenőrző, és a ciklus kesz.!ere rajarm! So ^eg kezdődik elölről, áldjuk a történt az is egy alkalom­csomagot a gyermeket az mal> hogy már kora re^el iskolát - ötszázan-nyolc- fem fftalált *Jnfgvszorult százan, ezerszer... kuncsaft nemhogy tekercse­ket, melyeknek itt is, akar Egészen más a helyzet, ha a Watergate-ben, a törlés nem a gyermek, hanem a lett volna végső sorsa, de pedagógus-szülő indul az is- még lapocskákat sem, ami­kolába, a munkahelyére. Itt ket szintén jelentős meg­mint alkalmazott, munkavál- könnyebbüléssel bocsájtott laló, szakszervezeti tag el- volna a vízöblítéses enyé­várhatja, hogy a mosdók, szet útjára. A csapást a fél­szertárak, mellékhelyiségek árbocon lógó, Izabella-színű, szappannal, tiszta törölkö- múlt heti törölköző magya­zővel és egyebekkel a ren- rázta: bizonnyal nincs itt­delkezésére álljanak. Öltöző, hon a Gazda, s a papírt mi­ruhatár általában nincsen, s egymást elcincogták az ege­nem mindenkinek jár a ru- rek. háját az asztal szálkáitól, a A pedagógus-szülőt, lám hátsó padokból kiálló csava- nem kell intőkkel, figyel­rok kártevésétől, vagy akár- meztetőkkel meggyőzni az csak a krétaportól óvó kö- egyéni tisztasági csomag peny sem. Pedig ezek szük- fontosságáról, mert ilyen séges dolgok, s a szükség körülmények között annak nagy úr! Időnként nemcsak maga is gyakorta szükségét a tanárnak parancsol (no de érzi. Hátitáskája nem lévén, ki nem parancsol a tanár- s számolva azzal, hogy nak?), hanem még a római madzagon lógó csomagocs­pápának is, aki tudvalévelő- kával közlekedvén a tanu­leg az egyedüli a tekintet- lók között nem éppen cél­ben, hogy csak a halála után, 'szerű derültséget keltene, találkozik a főnökével. Nos.Jfelszerelését a legnélkülöz­Az iskoladrámában itt kö­vetkezik be a katharzist megelőző fordult: van vala­mi szokatlan, megkapó, va­lami otthonos ebben a fül­kében! A dobozka nem árva többé! Belőle lóg, libeg-lo­bog, akár egy lampion, ün­nepi szerpentin, a bőség ele­ganciájával az a papír, mely a tartójának célt és értel­met ád, használójának pedig megnyugvást e rohanó vi­lágban. Az ember szíve megdobban: hát ismét lép­tünk egyet előre, már itt is, a harmadik emeleten, hová a direktor szökőhavonta egy­szer vetődik el, itt is van vécépapír! Ezzel a gurigá­val is dicsőségesen gördü­lünk előre a tiszta iskola mozgalom szárnyain! Meg jegyében. Meg ... megette a fene az egészet, csak gördül­nénk, mert guriga nincs! La­pocskák sincsenek. Mind­össze ötven centi szenzáció esünk alá, ügyesen rágyűrve belülről az adagoló nyílásra. Az ember nem az a típus, aki a Világirodalom Reme­kei VII. sorozatával érkezik meg az enybhelyre. Filozo­fálni, elmélkedni is inkább szabadabb „légkörben" haj­lamos, ám a célszerű ren­deltetését megcsúfolva csal­fán libegő-lobogó papírcsík mégis gondolkodóba ejti. An­nál is inkább, mert ezek a lobogók aznap valamennyi illetékes helyiségben megje­lentek ! A megoldást nem kellett messzire keresni! Ott, azon az említett traktuson, ahol az intézmény eszé és szíve dobog a felelőtlenül rohan­gáló tanulók lábai helyett, a tanteremhiánnyal küzdő iskola irodákkal és tanács­kozókkal telített szintjén vendéget, „középmagas" ve­zetőt várnak. Tatár elvtár­sat, aki természetesen „első számú vezető" a maga por­lódi dombocskáján, épp ezért tájékoztatni fog, de megtekinti magát az okta­tásvégrehajtási intézetet is! Szó, ami szó, egy ilyen látogatás még a történtek idején' sem volt Ok lobogó­ra, zászlódíszre! A pedagó­gus, az — engedjük meg — ember csupán arra követ­keztethetett, hogy a vendég mint hivatásos forradalmár, nem ismerős az iskolák vi­szonyaival, gyermekei is ki­nőttek már a higiéniára ne­velő iskolákból, ezért széles, ám nem kevésbé mély tájé­kozottsága ellenére sincs a (kis és nagy) dolog súlyának megfelelően tudatában az egyéni tisztasági csomag fentebb részletezett straté­giai jelentőségének! Rágon­dolni is kínos, ha az abban a félreeső helyiségben elő­forduló konkrét helyzet konkrét elemzése, mi több: megoldási kísérlete során jutna a Nagy Ember arra a felismerésre, mit is jelent a maga teljességében a pa­pír, a papír hiánya! C látogatás óta sok víz lefolyt már a Tiszán és a • Maroson, no meg az öblí­tőtartályok csövein. Azóta napvilágot látott egy s más a felsőbb és még felsőbb lá­togatások rituáléiról. Andai György írt könyvében a szo­kásos WC-vizitről, amelyet az öreg majd minden láto­gatása során megejtett, s a tapasztaltakról következte­tett az egész létesítmény ál­lapotára. „Ám mivel e szo­kásáról mindenki, minden­hol tudott, mindenki min­denhol felkészült." Kádár János példája — akár jel­legzetes beszéd — módja, betűejtése — rendesen tova­terjedt a fő- és félvezetők, elvtársi notabilitások köré­ben, de folyománya termé­szetesen meglepte a kontra­szelektált, tájékozatlan ta­nárt. Kérdezhetnők: mi változott ma, a „tavaszi nagytakarí­tás" idején? Hiszen helyzet — az van, bár látogatások nincsenek, nincsen mit ele­mezni. Az ember (gyerek, szülő, pedagógus) felkészül a közös létesítmények hasz­nálatára, s azok higiénés ál­lapotára tekintve eszébe jut a hajdani, zászlódíszes láto­gatás, majd nosztalgikusán megállapítja: Olyan jó király még nem volt! Varga László Bevezetés a román demokráciába Választások után Elmúltak a választások is, amelyekről múlt év decemberében a tömegek az utcán követelték, hogy szabadok legyenek. Hát szabadok is lettek. Három ál­lamfőjelöltre, számtalan pártlistára lehetett szavazni, független jelöltek is indultak. Volt választási kampány is. A választás napjára pedig elözönlötték az orszá­got a külföldi megfigyelők és sajtótudósítók. A buka­resti televízió, amely éppen május 20-a, a választások napján elhagyta a „szabad" jelzőt, reggeltől kezdve arról tájékoztatott, hogy nyugalom van az országban. És nyugalom honolt még a hosszú sorokban is, ame­lyekberi az emberek néha még két óránál többet is várakoztak, hogy belépjenek a választóhelyiségekbe. (Ez nemcsak azt mutatja, hogy megszokták már a sorban állást, hanem azt is, hogy le akarták adni a voksukat.) A választás lebonyolításában több rendellenességet jeleztek, de a legtöbbnek a rossz szervezés volt az oka. Az úrnák tervezett éjjeli 11 órai zárását nem le­hetett betartani, úgyhogy nagyon sok helyen jóval éjfél után is még sorokat lehetett látni a szavazóhelyek előtt. Ez azzal magyarázható, hogy a lakosság nem volt eléggé felkészítve — sokan nem ismerték a szavazás módját. A tömegtájékoztatási eszközök inkább a vá­lasztási hadjárattal voltak elfoglalva, mint azzal, hogy megtanítsák az embereket: hogyan és hányszor kell a szavazópecsétet használni... Az eredmény: a választó­ívek nagy százalékát semmisnek kellett nyilvánítani. A szavazónak a kabinban 3-4 percre volt szüksége, hogy megtalálja a kiválasztott párt listáját és jelképét a 8 oldalas felsőházi (szenátus) és 12 oldalas alsóházi (képviselői gyűlés) választócédulákon. A történelmi pártok (parasztpárt, liberális párt) óvtak a hamisítá­sok miatt. Aztán kiderült: nem lehetett általánosítani a vádat. A Nemzeti Megmentési Front a győzelmet a vá­lasztást megelőző kampánynak köszönheti. A május 23-án tartott sajtóértekezleten (amikor még nem is­mertük a végleges eredményt) a nagy esélyes és fölé­nyes győztes elnökjelölt, Ion Iliescu, a Front vezetője, a köztársaság volt ideiglenes elnöke kijelentése szerint, a nyilvánosság tudomást vehetett arról, hogy miként értelmezték a választási hadjáratot: minden módszert fel kellett használni a vetélytársak „összezúzására". Igaz, hogy a többi párt és annak képviselői megúszták az összezúzást, de ismerünk arra irányuló kísérletet, hogy a vezető személyiségek koponyáját bezúzták (lásd mi történt Ion Ratiuval Buzaun és Nagyváradon, Radu Campeanuval Brailán; az utóbbi mindig golyóálló mel­lényt viselt). A Front által szervezett ellentüntetések az ellenzék nagygyűléseinek semlegesítése céljából sokszor összetűzésekkel végződtek. A zsil-völgyi bányá­szok felhozatala a fővárosba (úgymond: rendteremtés végett...), a marosvásárhelyi véres események Ja hi­vatalos vizsgálat eredményét még most sem tették köz­zé), a bukaresti egyetem előtt több mint egy hónapja szakadatlanul tüntetők (akik a Temesvári Kiáltvány nyolcadik pontjának akartak érvényt szerezni) megbé­lyegzése. Mint golanok (csavargók) megmutatták, hogy az NMF azért korbácsolta fel az érzelmeket, hogy az­tán a nagyközönségnek a csend és rend védelmezőjé­nek tüntesse fel magát — Iliescu úr választási plakátja szerint. A többi párt inkább védekezni kényszerült. A szavazók nagy többsége azért szavazott a Frontra, az állampártra, mert a vezetősége sok évi nélkülözés után újra szolgáltatott fűtést a lakásokba, szünet nélküli áramellátást biztosított, alapvető élelmiszereket az üz­letekbe, benzint a töltőállomásokba és ortodox miséket a tv műsoraiba... Ugyanakkor rengeteg ígéret hang­zott el, de szinte egyiket sem tartották be. Moldvában és Havasalföldön csaknem kizárólag az NME-re adta a szavazatát a lakosság, azonban a Kárpátok másik ol­dalán az NMF-re leadott szavazatok aránya nem volt olyan nagy — ez az RMDSZ, a liberális párt és a pa­rasztpárt befolyásával magyarázható. Temes megyében, habár az NMF az első helyen végzett (46 százalék), a többi csoportosulás erősen fel­zárkózott: liberális párt 20,76%, RMDSZ 10,52%, pa­rasztpárt 4,58%. Szokatlanul nagy volt az érvénytele­nített szavazatok száma: 34 ezer 641 (8,20%). Az RMDSZ-re leadott szavazatok csak a harmadik helyre juttatták a magyar lakosság érdekeit képviselő szövet­séget. Bodó Barna, a Bánsági MDSZ elnöke — a Dél­magyarország temesvári tudósítója — szerint „szinte érthetetlen, hogy megyénk 80—85 ezer magyar ajkú választója közül csak mintegy 30 ezren szavaztak a RMDSZ jelöltjeire. Feltételezésem szerint, a nem sza­vazók Jcözött a magyarság hányada messze meghaladja a 15 százalékos megyei átlagot. Ugyanakkor el kell is­mernünk, hogy a környezetvédők és a Front sok ma­gyar választó szavazatát szerezte meg." Országos viszonylatban az ellenzékbe tömörült pártnak kevés hely jutott. Azt, hogy milyen szerepet játszanak a parlamenti munkában, a közeljövő majd megmutatja. Addig is nem marad más, mint hogy re­ménykedjünk. Mindenesetre, az említett május 23-ai sajtóértekezleten Ion Iliescu „megnyugtatott" minden­kit, amikor a BBC tudósítójának azt felelte, hogy Ro­mániában nagyobb a demokrácia, mint Nagy Britan­niában! HARSANYI NIKI és DOINA (Temesvár) Hazamennek a vendégmunkások Csehszlovákia nem újítja meg a vendégmunkásokról szóló kétoldalú egyezmé­nyeit, amelyek mintegy 46 ezer külföldit — köztük 35 ezer vietnamit — érintenek. Az egyezmények többsége 1990 végéig lejár és a ven­dégmunkások — többnyire vietnamiak, kubaiak és len­gyelek — fokozatosan térnek vissza hazájukba 1995-ig. A prágai kormány intézkedése szerint azoknak a külföl­dieknek, akik Csehszlová­kiában kívánnak dolgozni, a jövőben munkavállalási en­gedéllyel kell rendelkezniük. A prágai döntés összhang­ban áll Csehszlovákia piac­gazdaságra való áttérésével és azzal, hogy az ország sa­ját polgárainak kíván első­sorban munkát biztosítani.

Next

/
Thumbnails
Contents