Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-28 / 155. szám

Sport 1990. június 28., csütörtök Hallgattassák meg a másik fél is Néhány nappal ezelőtt szempontjából — vázolta a Molnár Franciska, a Sze­ged SC cselgáncsedzője ezeken a hasábokon inté. zett nyílt levelet az klub NB I-be jutott labdarúgói­hoz, melyben — az ő két szakosztály dotálása kjozötti különbségeket Amint az várható volt, le­vele nem maradt válasz nélkül.. Tisztelt Molnár Franciska! Olvastam a Délmagyarországban június 21-én meg­jelent levelét melynek modora egy kissé furcsán ha­tott. Bátorkodom megemlíteni, hogy nem találom sze­rencsésnek. hogy gyermeksportolók problémáit állította szembe minősített sportolóikkal, akik hétvégenként több ezer nezőnek nyújtanak többé-kevésbé örömteli szóra­kozást (Mellesleg, általában többen voltak az NB Il-es Szeged mérkőzésein, mint az NB I-ben bajnokságot nyert Üjpesti Dózsa otthoni találkozóin!) Egyébként ezeknek az „uraknak" az eredményei, pozitív vagy ne­gatív irányban, de mindenképpen hatnak az emberek hangulatára is. Tudomásul kell venni, hogy a labda­rúgás jobban érdekli az embereket, mint más, esetleg sakkal eredményesebb sportágaink. Most pedig hadd térjek ki az ön által felhozott gyermeksportolók gondjaira, egészen pontosan, az ön cselgancsos tanítványaihoz hasonló korú labdarúgó­palánták „ragyogó" lehetőségeire. Már hetedik éve kísé­rem egész közelről ezeknek a gyermekeknek lassan if­jú emberekké való felcseperedését. Edzhetnek, az idő­járástól függően, esőben-sárban, hóban-fagyban, és fő­leg porban. Mivel a „főpályára" csak füvet gereblyéz­ni mehetnek. A jelenlegi gazdasági állapotokat hűen tükrözi ifjú focistáink labdáinak és szerelésének minő­sége is. Ebben a helyzetben nagy segítséget jelent a szülők — sok esetben saját anyagi erejükön felüli — áldozatvállalása. Megjegyezni kívánom még. hogy a foci a gyermekek kedvenc sportja, és nem a szülők státus­szimbóluma. Jó volna egyszer már a saját gondjainkkal foglal­kozni, és nem azt nézni, hogy a szomszéd tányérjába több hús jutott! És még valami: ezek a gyermekek egyszer voltak már ezüstérmeseik is, a többi esetben aranynál lejjebb nem adták ... Brló Pál intéző Az MDF „tiszta "II sportot akar Sakk Mojszejev vezet Folytatódik a Kálvin téri pont, 2—4. Károlyi, Györkös úttörőházban a IDE III. és Bezold (NSZK) 6,5-6,5 kategóriájú nemzetközi . - ,., sakkverseny. A 10. forduló pont' 5' Gohkov (SzovJet" után az élmezőny állása: 1. uni°) 8 Pont- 6- Vasziljevics Mojszejev (Szovjetunió) 7,5 (Jugoszlávia) 5,5 pont. — Egy fontos dolgot ha­marjában leszögezhetünk: az MDF az ifjúság nevelé­sében egyik fontos feladatá­nak tartja a sportot —kezd­te Koha Róbert, majd igy folytatta: — Nem mi talál­tuk üti, de mi is magunké­nak valljuk, hogy csaikis ép testben tehet ép lélek. Ha a társadalmat fizikailag és mentál'higiénikusan rendbe tesszük, akkor könnyebben megy a gazdasági étet fel­lendítése is. Sajnáljuk, hogy Andrásfalvy Bertalan kul­tuszminiszter szavait sajnos sokan félreértették. A mi­niszter tulajdoniképpen azt hangsúlyozta, hogy a társa­dalomnak továbbra is nagy szüksége van a sportra, de csak sallangok nélkül. Egy felduzzasztott sportbürok­rata hadseregre, egy eltar­tott versenyzői gárdára, aikik a sportból élnek, sem­mi szükség nincs. Annál in­kább kellenek a lelkes akti­vistáik, a sportért rajongó testnevelők, s az eredménye­kért minden lemondást vál­laló sportolók. A sport támogatása eleddig többcsatornás volt. Az MDF hogyan képzeli el? — Ez a következő évek­ben sem tehet másként — folytatta a gondolatsort Ko­ha Róbert. — A totóbevételt véleményünk szerint vissza kell áramoltatni a sportba. De a helyi önkormányzatok­nak is gondolni kell a helyi csapatokra és sportolókra. •Mi azt valljuk, hogy az ál­lamnak egyetlen területről, a proű sportból kell kivo­nulnia. Amit erősíteni kell az pedig a tömeg-, a diák­és a rehabilitációs sport. Ez utóbbi sorába tartozik, hogy sokan járnának például te­niszezni, de nem tudják megfizetni. Felvetődik a kérdés va­jon kit tekintsünk a jövö­A sportmozgalomban dolgozók egy része úgy érzi, hagy teljesen bizonytalan e fontos terület jövője. So­kan vannak elkeseredve, nem lebecsülendő azok száma, sem. akik nem látnak kiutat, mert úgy érzik, az a vár, amelyet évtizedek alatt felépítettek, egyik pillanatról a másikra összeomolhat. Többen egyes kijelentésekből azt hallották ki. hogy hagyni kell veszni a versenysportot. Az maradjon talpon, aki igazodni tud a piaci viszo­nyokhoz. Az elkeseredést éppen ez utóbbi nem léte okozza. A magyar sportmozgalom mindenesetre vár a hatalomra került párttól, az MDF-től egy sportkoncep­ciót. Tulajdonképpen erről beszélgettünk tegnap Koha Róberttel, az MDF szegedi szervezetének elnökségi és a párt sportszo'.gálatának tagjával, Kerekes Pál vá­lasztmányi és a sportszolgálat tagjával, valamint Bu­day Ferenc pártonkívülivel, az MDF-sportszolgálat ve­zetőjével. ben önfinanszírozó­profi sportolónak? és kit — Szerintem ez a kivá­lasztásnál kiderül — veszi át a szót Kerekes Pál. — A leglényegesebb, hogy tegyen meg a testnevelésnek és az egészséges sportnak a táp­talaja. Ebben szánnánk nagy szerepet a testnevelőknek, valamint a létesítményhely­zet javításának. Az mégis­csak nonszensz, hogy ma a tanító nénik nagy része még a testnevelés foglalkozást sem tartja meg. Mindezek szépen hang­zanak, de az pedig tény. hogy ma a klubok túlnyo­mó többsége a létbizony­talanságban működik. — Utána néztem, hogy Magyarországon 1921-iben volt utoljára sporttörvény. Ezt a hiányosságot pótolni kell. Az állami vezetésnek fel kell vállalni a sport szo­ciális támogatását. Tehát az egészséges fának csak a vadhajtásait, vagy a száraz ágait kell lenyesegetni, nem pedig a koronáját A sport­létesítmények tarén is ren­det kell tenni. A munkát az óvodáknál kell kezdeni, majd fokozatosan kell fel­jebb megoldani a sport kér­dését. Szerintem elengedhe­tetlen annak bevezetese is, hogy az a vállalat, gazdasági egység, amely pénzt ad a sportra az az összeget leír­hatja az adójából. Ez min­den nyugat-európai ország­ban így van — mondja Bu­day Ferenc. Mi legyen a vállalati sporttal? Továbbra is a szakszervezet kezében képzelik el? — Semmiféleképpen — je­lenti ki határozottan Koha Róbert. — Az üzemi sport szervezése az igazgató ta­nács feladata, vagy úgy is mondhatnám kötelessége kell, hogy tegyen. Egy gaz­dasági egységnél nem tehet mindegy, hogy a dolgozók milyen fizikai állapotban dolgoznak. A kondíció leg­jobb karbantartását a moz­gás biztosítja. Nékem példa­kép erejű az, amelyet Ja­pánban a munkahelyi test­nevelés keretében végeznek. Az Igazgató, s a közvetlen főnökök is ott tornáznak a dolgozókkal. A rekreációs sportot most nem pusztán népszerűsíteni, hanem eről­tetni kell. — Készült-e már Sze­ged sportjára vonatkozó elképzelés? — Gyógyszert mi sem tu­dunk adni — folytatja Koha Róibert. — Egyelőre csak ál­talánosságban beszélnék. Kérem, hogy hamarosan tér­jünk vissza erre a témára, mert annyira nagy terület, hogy ezt néhány mandathan nem tehet elintézni. Egyér­telmű, hogy a mamut, mes­terségesen létrehozott egye­sületek ideje lejárt. A sport szervezeti felépítésének, s működésének is a társadal­mi igényeket kell tükröznie. Ma a sport elveszítette bázi­sait, ami azt bizonyítja, hogy nem valós társadalmi alapokon nyugodott. A mos­tani helyzetet igazán csak egy erős önkormányzat tud­ja megoldani, amely esetleg még a központi hatalommal szemben is érvényesíteni tudja a helyi érdekéket. Végre nem másakat kell majmolni, mert imi egyszer a szovjet, aztán az NDK-s, vagy éppen a román mintát akartuk a sportban 'is alkal­mazni. A futballban levő szövevényektől pedig rövid idő alatt meg kell tisztítani a sportágat, mert ma nincs az ott dolgozóknak erkölcsi alapjuk támogatáskéréshez. Bevezetőként talán eny­nydt, aikkor folytatjuk két hét múlva. Süli József Kupát nyert a Szeged­serdülő Roszkos István intéző u Szeged SC serdülő labdarú­gócsapatának gyönyörű NSZK-beli sikeréről szá­molt be. A München mel­letti Taufkirchenben 5 nyu­gatnémet csapat előtt sze­rezték meg a díszes kupát. A hat résztvevőt két cso­portba osztották. A Szeged SC az FSV München és a Trudering társaságába ke­rült. Moszmer Jenő edző tanítványai nem tisztelték ellenfeleiket, mert az előb­bi csapatot 3-0-ra, míg az utóbbit 2-0-ra győzték le. Igy csoportgyőztesként a kupáért játszottak. A dön­tőben a megyeszékhely fia­taljai még „rátettek egy la­páttal", s az Ottobrunn csa­patát 5-0-ra legyőzték. A sikert elérő fiatalok a kö­vetkezők voltak: Adok And­rás. Bóka Zsolt, Gábor Zol­tán. Hűvös Gábor, Kapitány Gábor. Körmendi József, laczkó Róbert, Makra Ta­más, Matuszka Kristóf, Nádudvari Gábor, Pelsöczi Zoltán, Roszkos Roland, Szalai Szabolcs, Szabó Lász­ló, Tatai Miklós, Tóth K. Tamás, Papp József. Hogy a csapat részt tudott venni egy ilyen rangos tornán, ar­ról három szegedi vállalat gondoskodott. Ügy gondol­juk, a Zöldértnek, a dorozs­mai Tornádó Kft-nek és az Epfu Vállalatnak kitűnő eredménnyel köszönték meg a fiatalok. Uj alapokon a kisiskolások testnevelése Bár az általános iskolák­ban már néhány hete el­hangzott az utolsó csengő­szó, a pedagógusok és a diá­kok megérdemelt pihenőjü­ket töltik, az OSH tanács­termét szerda délelőtt még­is megtöltötték a tanítók, pontosabban a testnevelők. Igaz, nem a befejeződött tanév értékelése volt össze­jövetelük célja, hanem a következő időszak előkészí­tése. Lezárult ugyanis az „Alternatív Testnevelés Tan­terv" (ATT) fejlesztési kí­sérlete, s a megjelentek kéz­hez kapták kétéves munká­juk gyümölcsét, a jövő test­nevelésének „bibliáját" az ATT-t. Tibor Tamás, az OSH el­nöke köszöntötte az esemé­nyen megjelent pedagóguso­kat, majd röviden vázolta a hivatal közel egyéves műkö­désének eredményeit, de szólt az el nem végzett feladatok­ról is. Mint mondta, feltér­képezték az iskolák felsze­reltségét, majd kidolgozták a többlépcsős konkrét fej­lesztési programot. A terve­zet szerint 2000-ig 1500 tor­naterem ós 1600 szabadtéri sportlétesítmény építésére van szükség. Bár néhány kezdeményezésük visszhang nélkül maradt, a tanárok nem csüggedtek, több isko­lában megteremtették a mindennapos testnevelés fel­tételeit, és sokan bekapcso­lódtak az új tanterv kidol­gozásába. Az ő vállalkozó kedvüknek köszönhetően kelt életre az a terv, amely az iskolai testnevelés meg­újításának lehetőségeit ke­resve elhatározta a kisisko­lások, a 6—10 évesek okta­tásának új alapokra helye­zését. Vezérelvük egy Pia­tón-idézet volt: „Ne kény­szerrel oktasd a gyermeke­ket, hanem játszva, úgy, hogy előbb fürkészd ki haj­lamaikat". Dr. Iglói László, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet osz­tályvezetője, az ATT egyik szervezője az elkészült tan­tervről beszélt. A munkát két éve kezdték meg, s a kísérletezésben induláskor 30 iskola vett részt, majd Közgyűlés Pénteken délelőtt 10 órá­tól tartja a szakszövetségek székházában soros közgyűlé­sét a Magyar Súlyemelő Szövetség. A fő napirendi pont a szövetség 1990. évi költségvetése. Emellett tájé­koztató hangzik el a novem­berben Budapesten rende­zendő 83. férfi felnőtt világ­bajnokság szervezőbizottsá­gának eddig végzett tevé­kenységéről. A közgyűlésen az érintett szakedzők beszá­molnak a junior férfiak Eu­rópa- és világbajnoki sze­repléséről, továbbá a ma­gyar válogatottaknak a fel­nőtt EB-n, illetve a női vb-n nyújtott teljesítményéről. további 207 vállalkozott ön­ként az ötletek kipróbálásá­ra, véleményezésre. Az eltelt időszakban 1327 oldalnyi vé­lemény, bírálat, javaslat ér­kezett a szerzőkhöz, s ezek felhasználásával kapott vég­leges formát a tanterv, amelyről az alkotók a beve­zetőben elmondják: munkánkban a tanulók életkori sajátosságait figye­lembe véve terveztük meg azt az oktatási anyagot, amely nem uniformizálja a gyermeket, hanem széles le­hetőséget biztosít az egyé­ni képességek kibontakozá­sához". Formailag is újszerű a tanterv, mert lapjai nem rögzítettek, hanem az idővel elavult oldalak kivehetők, újakkal cserélhetők, s a pe­dagógusok saját észrevéte­leiket is mellékelhetik. A szerzők hangsúlyozták: művük nem végleges alko­tás, bővíthető, változtatható, a lényege viszont, hogy irányt mutat. A folytatása az idősebb korosztályhoz szóló tanterv lesz ... Détóri is Icamaratag Détári Lajosf az Olympia­kos Pireus magyar váloga­tott légiósa is belépett a Hí­vatásos Labdarúgók Kama­rájába — adta a tájékozta­tást dr. Néder Zoltán, a kamara részéről. Súlyemelés Győzött a szegedi csapat A 16. nemzetközi Szabad­ka Kupa keretében került megrendezésre a már ha­gyományosnak tekinthető Vajdaság—Csongrád megve súlyemelő csapattalálkozó. Megyénk együttese Gajda Péter, Gajda Zoltán, Hajdú Gábor, Veszprémi Csaba, Varga András, Dávid János összeállításban lépett dobo­góra, és 1661:1502 arányban győzte le déli szomszédain­kat. A nemzetközi egyéni ver­senyen lengyel, jugoszláv és két magyar klub súly­emelői vetélkedtek egymás­sal az abszolút 10 legjobb­nak járó szép tiszteletdíja­kért. örvendetes, hogy a hosszú ideig sérült Illés Já­nos rendkívül színvonalas versenyben, I. osztályú tel­jesítménnyel 4., míg Gajda Zoltán a 8. helyen végzett Totózóknak 26. HÉT 1. MTK-VM—Norrköping 2. Aarhus—Vasas 3. Maccabi Haifa—Siófok 4. Cottbus—Malmö 5. FC Berlin—Uerdingen 6. Geflc—VVicnna 7. Lyngby—Ncuchatei 8. Sturm Graz—Düsseldorf 9. Vcjle—Slovab Bratislava 10. Bochum—Szlavia Szófia 11. St. Gallén—FCS Tirol 12. Kaiserlautern— Bohemians 13. Nitra—Luzern -+ 1 Örcbro—Tatabanya x 1 X t 2 2 x 1 X 2 x 2 x 2 1 2 x 1 1 x

Next

/
Thumbnails
Contents