Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)
1990-06-28 / 155. szám
2 Körkép 1990. június 28., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) Mindene már jövőre sor kerülhet, s az új kormány működésének harmadik évében pedig megindulhat a piacgazdaság valóságos növekedése is. A pénzügy) kormányzat tudatában van annak, hogy az átállás során jelentós kockázatokkal is kell számolni. Az egyik legnagyobb veszély az infláció elszabadulása. A pénzügyminiszter szerint a gyorsuló áremelkedést a hirtelen átállással hatékonyabban lehet megfékezni, mint az óvatos reformokkal. Ajnennyiben pedig a piacgazdaság működőképesnek bizonyul, ez megszünteti az infláció kiváltó okait. Ügy számolnak, hogy az áremelkedés jövőre valószínűleg 2530 százalék körül fog alakulni. Rabár Ferenc arról is beszámolt, hogy jelentós a vita a kormány költség vet ésihiány-csökkentő csomagtervével kapcsolatban, amelynek összeállításán jelenleg is dolgoznak. Üjabb es újabb elképzelések vetődnek fel, óráról órárn változik a helyzet, hiszen a tervezett intézkedések meglehetősen sok érdeket sértenek. Igv csupán továbbra is az alapelvekről tudta tájékoztatni az újságírókat. Olyan intézkedéseket kívánnak életbe léptetni, amelyek csupán minimális áremelkedésekkel járnak. Elsősorban az élvezeti cikkek arainak emelése jöhet szóba, és néhány, korábban már erre esedékessé vált terméknél kerülhet sor áremelésre. Arra törekednek, hogy a gazdasági intézkedések meglehetősen sok területet érintsenek, ám hatásuk ne legyen sokkszerű, nehogy megzavarják az egyre inkább működőképesnek bizonyuló gazdaságot. Az intézkedések többsége a támogatások leépitéset, a költségvetési kiadások csökkentését nek összeálitásán jelenleg is fogja szolgálni. (MTI) .Forradalmi üdvözlettel" A Carlos-csoport különös hagyatéka Hittan Elhamarkodottnak tartjuk Andrásfalvy miniszter úr megállapodását az egyházakkal a felekezeti hittan fakultatív, állami tanításáról. A gyorsaság érthető, hisz a hittan oktatására a jogos társadalmi igény egyre nő, de ez a gyorsaság a szakmai kidolgozottság rovására ment. Nincs biztosítva a hitoktatás pénzügyi háttere, a megállapodás ezt felelőtlenül az intézményfenntartókra hárítja, melyek 1990es költségvetésükben az infláció ellen sem tudnak már védekezni. Nem lehet érteni a hittan „tantervbe kerülésének" kilételét sem, mivel a nemzeti alaptanterv kidolgozás alatt áll, a most érvényes 1978-as tanterv pedig még egy egyházellenes ideológia szülötte. Nincs magyarázat arra, miért szükséges a felekezet szerint választható hitoktatásnak állami dokumentumban, a hitoktatónak pedig az állami iskola tanári karában megjelennie. A kormányzatnak ez az átgondolatlan lépése elsősorban azt a két-háromezer tanulót sújtja, akik eddig már jelentkeztek a fakultatív hitoktatásra, másrészt az egyházakat, akik mai katasztrofális anyagi helyzetükben joggal várják el az állami segítséget. A Fidesz Középiskolai Szervezete nyilatkozatának szellemében követeljük a kormányzattól, hogy haladéktalanul kezdjen nyilvános, szakszerű tárgyalásokat az egyházak anyagi kártalanításáról, működésükhöz szükséges mértékben. és addig is nyújtson megfelelő biztosítékokat a valóban fakultatív hitoktatás szeptemberi elkezdéséhez. a Fidesz Országos Választmányának megbízásából az Oktatást Csoport 1Ü1 Rádiótelex „Kedves Kádár János elvtárs! Már egy éve küzdünk forradalmi céljaink megvalósításáért. érezve a szocialista Magyarország nyújtotta biztonság előnyeit... Magyar földről fejlesztettük nemzetközi kapcsolatainkat, érintkezésbe lépve valamennyi nemzet forradalmaival, anélkül, hogy a magyar hatóságuk ebben megakadályoztak volna bennünket " Ezt a levelet — amelynek eredetisége még bizonyításra szorul — Carlos, a nemzetközi forradalmárok szervezete nevében küldte az MSZMP volt főtitkárának. 1980. április 2-án. A levelet Horváth Balázs belügyminiszter szerdán délután tartott sajtótájékoztatóján ismertette rt nyilvánossággal, azt kővetően, hogy kedden a Parlamentben bejelentette: az Interpol által körözött egyes terroristák a 70-es évek végén Magyarországon kaptuk menedéket, illetve felkészülési lehetőséget további bűncselekményekhez. A miniszter egy másik levelet is idézett, amelyet 1979. augusztus 30-án Benkei András, akkori belügyminiszter irt Korom Mihalynak, az MSZMP KB titkárának, tájékoztatva őt arról, hogy a Carlos-csoport Magyarországon tartózkodik. Ezt a feljegyzést megkapta Gyenes András, Németh Károly és Rácz Sándor is. Horváth Balázs annak a véleményének adott hangot, hogy figyelembe véve e két dátum között eltelt egy évet. alapos a gyanú, hogy ez idö alatt a Carlos-csoport Magyarországon tartózkodott. Elmondta azt. is, hogy az ügyről az elmúlt hét végén szerzett tudomást, amikor egy meg nem nevezett személy felkereste Túrós András országos rendőrfőkapitány-helyettest, és feltárta előtte ezzel kapcsolatos ismereteit. Ezt követően a miniszter a Nemzetbiztonsági Hivatal segítségével jutott az emiitett két levélhez. Ezeket még hétfőn továbbította a legfőbb ügyészhez, felkérve öt az ügy kivizsgálására, Illetve a büntetőeljárás lefolytatására. Horváth Balázs szerint elképzelhető, hogy az említett, stemélyek ma már büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre elévülés miatt, vagy pedig azért, mert az elmúlt időszakban hozott két közkegyelem rájuk is vonatkozik, de a tényfeltárásra és a felelősség megállapítására akkor is szükség van. A miniszter még azt is elmondta, hogy amikor a Carlos-csoport elhagyta Mamjarorszagot. jelentős menynyiségü robbanóanyagot hagyott itt a BM 3 2—10-es osztalya számara, többek között számos rakétát, kézigránátokat és több mint 5 ezer lőszert. (MTI) * Felröppent a hir, miszerint a csopaki rendörtáborban —, ma tiszthelyettesképzö iskola is — rejtegethették, esetleg ki is képezhették a terroristákat. Mi erről a véleménye az ott dolgozóknak, láttak-e külföldieket az elmúlt évtizedekben az erdővel körülzárt területen. Ezzel a kérdéssel kereste fel az MTI munkatársa a Balaton-parti rendőriskola parancsnokhelyettesét. Nagy Lajos őrnagy egyértelmű nemleges válaszát több indokkal is alátámasztotta. A csopaki rendőrtáborban nem képezhettek ki terroristákat, erre teljesen alkalmatlan is lenne. 1983-ig csak nyári kiképzésre volt lehetőség, májustól ' júliusig tiszthelyettesképző iskola hallgatói jöttek gyakorlatra, júliusban és augusztusban pedig a tisztiiskolások. Közlük voltak külföldiek, de csak vietnami és mozambiki hallgatók, akik a főiskolán tanultak. Dísztőr a miniszterelnöknek Antall József miniszterelnök — Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, Für Lajos honvédelmi miniszter és Kérj Kálmán nyugalmazott vezérőrnagy, országgyűlési képviselő jelenlétében — a hivatalában fogadta Mátvej Burlakov vezérezredest, u szovjet déli hadseregcsoport parancsnokát. A megbeszélés során a Moszkvában folytatott magas szintű szovjet—magyar katonai és politikai tárgyalások szellemében eszmét cseréltek a szovjet csapatok kivonulásáról. Burlakov vezérezredes a szovjet védelmi miniszter megbízásából tábornoki dísztőrt adott át Antall József miniszterelnöknek, annak elismeréseként, hogy a II. világháború alatt a német hadifogolytáborokból Magyarországra szökött szovjet hadifoglyokkal és kényszermunkásokkal — hasonlóan a 'lengyel, brit. francia, olasz, holland stb. hadifoglyokhoz és menekültekhez — a genfi konvenciónak megfelelően, emberségesen bántak. A magyar Belügyminisztérium menekültügyekkel foglalkozó kormánymegbízottja, néhai id. dr. Antall József több száz szovjet katonai és polgári személy megmentéséről gondoskodott. (MTI) Kongresszus — júliusban Minden jel szerint nem halasztjak el az SZKP XXVIII. kongresszusát — összegezte a köztársasági és területi pártvezetőktől beérkezett véleményeket szerdán Moszkvában Vagyim Medvegyev. Az SZKP KB PB tagja, a KB titkára bejelentette, hogy a Központi Bizottság pénteken ülést tart, amelyen megvitatja a kongresszusi előkészületeket és a fórum elé kerülő dokumentumtervezeteket. Egyértelművé tette, hogy a KB a legmagasabb fórum, a halasztás kérdésében ott születik meg a végleges döntés. ELFOGTAK A PORSCHÉS GYILKOST. Az Interpol franciaországi irodája szerdán lü óra 54 perckor értesítette a magyar rendőrséget, hogy a marseille-i rendőrség elfogta Rieschl Gábort. Erről Bodrácska János alezredes, a BRFK bűnüldözési osztályvezetője tájékoztatta az MTI-t. Rieschl Gábor alapusan gyanúsítható azzal, hogy május 28-án Budapesten meggyilkolta Apró Jánost, aki egy Porsche gépkocsit kínált eladásra. Az Interpol egyúttal kérte, hogy a magyar rendőrség küldje el Franciaországba a bírói elfogatóparancsot. (MTI) ÉGJEN? NE ÉGJEN 1 Saját műveinket áldozzuk fel, hugy ezzel is felhívjuk a figyelmet a hazai irodalom, a könyvkiadás tarthatatlan helyzetére — mondotta Siklós László író azon a demonstráción, amelyet szerda délután rendezett feleségével, Sulyok Katalin írónővel a Liszt Ferenc téren, az Ad.y-szobor tövében. A rövid, mintegy 15-20 perces demonstráción a két alkotó már megjelent 19 könyvük egy-egy példányát égette el. Siklós László elmondta, hogy nem személyes sérelmek késztetik őket erre a fellépésre — mivel eddig minden könyvük megjelent —, hanem az utóbbi időben a könyvpiacot elárasztó „szennyirodalpm" elleni tiltakozás. Egyben igy kívánják felhívni a figyelmet a könyvkiadásban, a könyvterjesztésben. az irodalomban működő hatalmi elit továbbélésére. A tiltakozódemonstráció kezdetekor ellentüntetök is érkeztek a térre. A Könyvtárellátó Vállalat munkatársai olyan feliratos transzparensekkel jelentek meg, amelyek elítélték a könyvégetés módszerét. SÜTŐ ANDRÁS VENDÉGEI, Antall József miniszterelnök és Für fajos honvédelmi miniszter szerdán meglátogatta budapesti szállásán Sütő Andrást, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökét. Tájékoztatták az erdélyi írót a magyar kormányfő NSZK-beli és franciaországi tárgyalásainak azon vonatkozásairól, amelyek az európai nemzeti kisebbségek jogi helyzetének megerősítését. illetve a romániai magyarság kérdését érintették. Szó volt a kisebbségek helyzetének erősítése érdekében az európai szervezetekben tett lépésekről is. Tájékoztatták Sütő Andrást a romániai politikai helyzet magyar megítéléséről, és a szomszédos országokkal való jó viszonyra irányuló magyar törekvésekről. Sütő András a találkozón hangoztatta a magyar—román kapcsolatok javításának szükségét. (MTI) SZERBIÁHOZ KÜZEL. Alekszandar Prlja szerb külügyminiszter, aki Katona Tamás külügyminisztériumi politikai államtitkár meghívására érkezett hazunkba,' szerdán megbeszélést folytatott Katona Tamással és Szokai Imre államtitkár-helyettessel. A megbeszélések során mindkét fél hangsúlyozta, hogy fontos, kölcsönös érdek a Magyarország és Szerbia közötti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése. Szó esett a Bécs—Budapest—Belgrád autópálya hiányzó szakaszainak megépítéséről, az ehhez szükséges pénzügyi források előteremtésében való együttműködési lehetőségekről. Foglalkoztak a Bécs-BudapestBelgrád vasútvonal korszerűsítésével, valamint a szabadkai vasútállomás rekonstrukciójával is. Felmerült bizonyos határ menti, helyi vasútvonalak újbóli megnyitása, és a dunai, tiszai hajózás fejlesztésében rejlő gazdaságos, hatékony együttműködés lehetősége. Hangsúlyozták, hogy fontos feladat a kishatárforgalom bővülésének segítése. és e célra új, helyi határátkelőhelyeket kell nyjtni. REKORDHOSEG AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN. A rendkívüli meleg tiz emberéletet követelt az Egyesült Államokban. Az arizonai Phoenixben az ötven Celsius-fokos hőségben hárman, míg Los Angelesben a negyvenöt fokos rekordforróságban egy kisfiú kapott hőgutát. Phoenixtől száz kilométerrel északra tűzoltók váltak a rendkívüli időjárás okozta szárazság áldozatává. Tonto környékén a pusztító erdőtűz oltásakor hat tűzoltó meghalt, további öt társuk pedig sérüléseket szenvedett. Pártok hócipőben — avagy : miért unja a polgár az elnökválasztósdit? Ennek a népnek most egy Pozsgay kell — foglalhatnék össze azon pártok (köztük az MDF és a kisgazdapárt) véleményét, amelyek tavaly szeptemberben aláírták a kerekasztal-tárgyalásokat lezáró megállapodást. Mivel még előtte voltunk a prágai és a berlini összeomlásnak, az ellenzék egy része — ugyV mond — reálpolitikai megfontolásból kész volt kompromisszumot kötni a hatalom birtokosaival. Az akkori paktumkötők elgondolása az volt, hogy a békés átmenet érdekében a nép egyetlen alkalommal maga válassza meg elnökét. Így, ha betartottuk volna a paktum diktálta menetrendet, valószínűleg az akkor (még népszerű Pozsgay Imre lett volna az elnökválasztás nyertese. A tárgyalóasztaloknál kifundált szerepek szerint tehát a nép áldását adta volna a paktumra azzal, hoo" kivételesen az urnákhoz járul — eldöntendő az elnök személyét —, majd pedig elnökválasztó jogát átruházza a szabadon választott Parlamentre. A paktumkötők nyilvánvalóan nem foglalkoztak azzal az eshetőséggel, hogy a nép esetleg nem kívánja a kezes bárány szerepét eljátszani, s megbódulva akarata kinyilvánításának demokratikus mámorától — állandó jelleggel akar elnököt választani. Ezzel az elvi problémával sokáig nem kellett szembesülniük a megállapodás aláíróinak. Nem utolsósorban azért, mert a paktumot megtagadó radikális ellenzék is a népakaratra támaszkodva igyekezett megvívni a maga harcát. Azzal, hogy az SZDSZ és a Fidesz meghirdette a „Döntsön a nép!" jelszavát, gyakorlatilag is az új rendszer bábájává vált a népakarat. Az őszi népszavazás kezdeményezői azonban nemigen hangoztatták propagandájukban, hogy ők mennyire elkötelezett hívei a Parlament általi elnökválasztásnak. Nem lett volna tanácsos belemerülniük annak magyarázgatásába. hogy a népnek mikor nem ildomos döntenie, hiszen ez komoly támadási felületet eredményezett volna. Ennek ellenére a támadást nem kerülhették el, mert az MDF és az MSZP állandóun napirenden tartotta azt a vádat, hogy az elnökválasztás elhalasztásának hívei burkoltan a Parlament általi elnökválasztást szeretnék kicsikarni, ami azt jelentette volna, hogy a nép egyáltalán ne döntsön a s elnök személyéről. Ezen a ponton saját csapdájukba estek a harcoló pártok. Bár a népszavazás kezdeményezői eredetileg a Parlament általi elnökválasztás mellett kötelezték el magukat, az MDF és az MSZP meg csak egyszer kívánta igénybe venni a nép elnökválasztó döntését, a két fél kénytelen volt rendre a nép akaratára és döntési szabadságára hivatkozni. Azzal, hogy az MDF és az MSZP elvi szintre emelte a vitát (az elnökválasztás elhalasztásával lemond-e a nép magáról az elnökválasztás jogáról), akaratlanul is fel kellett vállalniuk; a „mindig a nép válasszon elnököt" pozícióját, mert nem vallhattak nyíltan színt. A „négy igen" pártjai viszont hiába nyerték meg a népszavazást: kénytelenek voltak elismerni, hogy a több mint kétmillió „nem" szavazat egyben a\t is jelenti, hogy kétmillió állampolgár igenis elnököt akar választani, és nem is csak egy alkalommal. Ezért az „igen pártiak" pókerarccal és fogcsikorgatva kii tásba helyezték hogy „fontolóra, veszik", nem volnw he'yes változtatni az elnökválasztás módján. A november 26-aj népszavazás következményeként tehát a pártok vezérkarainak egy nem várt tényezővel kellett számolniuk az író- és tárgyalóasztaloknál vezényelt rendszerváltás közepette. Megidéztek eev szellemet, a népakarat szellemét, amely viszont — nehezen kezelhető volta miatt — akadállyá vált rendszerváltó politikusaink útjában. A romániai forradalom, a televíziós és belügyi botrányok figyelemfelkeltő (és -elterelő) történései után egyik párt sem helyezett hangsúlyt választási kampányában az elnökválasztás módjának végleges, egyértelmű és nyílt tisztázására. Pedig, ha a politikát becsületre (is) játszanák, és a pártharcosok maradéktalanul igyekeznének megfelelni a demokrácia (a népuralom) általuk felettébb hangoztatott elvének, akkor — túlemelkedve pártérdekeken és programokon — törekedniük kellett volna arra, hogy végre pontot tegyenek a november 26-ai kerdőjel helyére. Az MDF ea az SZDSZ áprilisi paktuma azonban példaértékű arra nézve, hogy mit jelent az, ha magyarországi „demokratikus pártok" „fontolóra veszik" kétmillió magyar állampolgár akaratát... Az. hogy bizonyos körök politikai tőkét is igyekeznek kovácsolni az újabb népszavazás kezdeményezéséből, nem változtat a tényen : valóságos összpárti amnézia igyekszik feledtetni velünk a november 26. utáni nem várt szituációt. Az aláírások gyűjtése még a kezdeményezést „felkaroló" MSZP vezető köreit is zavarba hozta: nagyobbrészt olyan szocialistákból verbuválódtak az aláírásgyűjtők, akik maguk sem értették tavaly, hogy taktikázgató politikusaik miért csak egy alkalom erejéig kívánják az elnökválasztás jogával felruházni a népet. A szabad demokraták hamar felocsúdtak, számolván azzal, hogy jobb nem ujjat húzni a népakarattal. A népszavazás sürgetése jó taktikai érzékre vall: 1. kiköszörüli a csorbát, amit az áprilisi paktumkötés ejtett; 2. feledteti a közvetlen elnökválasztás „megfontolására" tett ígéretet; 3. a népszavazást ellenző kormánypárton népszerűsége erősen csökken. Még valószínűbb az, hogy az SZDSZ soraiban többen vannak azok. akik legalább annyira demokraták. mint amennyire liberálisok, s hűek maradtak elvükhöz: a népakarattal játszani nem szabad ... Az állampolgár émelvgő gyomorral nézi á lassan a Fradi—Dózsa ellentét szintjére süllyedő pártközi sárdobálást, s töpreng azon, mitől fordul vissza a történelem kereke, ha — „megfontolva" kétmillió ember novemberi akaratát — végre tiszta vizet öntenek a pártok a pohárba. Csak nehogy maszatos maradjon az üveg ... Löffler Tibor