Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-04 / 131. szám

DEIM A G YARORSZ A6 80. évfolyam, 131. szára 1990. június 4., hétfő ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Savanyú a narancs Gorbacsov és Bush sakkpartijában Németország függőben Antall József társat keres — Lippai Pál a Fidesz választmányában Bronzérmes a Tisza Volán A viszonylag csendes hét vége külpolitikai csemegéjét az Egyesült Államokban tálalták. Ne gondoljunk, persze, valamiféle konyhai különlegességre, hisz jól kidolgozott re­cept szerint főzték Gorbacsovék a közöst. Jó szellemben, megértőn egyezkedtek, talán megint jobbra fordul a világ. Ennek ellentmond, sajnos, hogy Prágában pokolgép robbant, sok a sérült, nagy a bizonytalanság. Még jó, hogy minálunk nem robbantgattak a választások előtt. Idehaza két pártkongresszus foglalkoztatta a tagságot és a közvéleményt. Mind az MDF, mind a Fidesz érte­kezletén föltűnően sokat vitatkoztak, vádaskodtak, így egyik fórum sem végezte be teljesen a munkáját. E sorok íróját már-már megdöbbenti, hogy a fiatal demokraták egy ilyen nagy választási siker és egy kitűnő hangulatú kampány után hogyan veszhetnek össze ennyire. Biztosan kapunk erre is magyarázatot. Jó hír a sportszeretöknek: a bajnok győrieket legyőz­ve, ismét dobogós a Tisza Volán kézilabdacsapata. Dlusztus Imre Csúcsfizika lamiféle pártszakadás mu­tatkozna az MDF-en belül — mondotta Antall József. Éppen ezek azok a viták, amelyek szükségesek a való­di pluralista demokrácia ki­alakulásához. A felszólalók közül néhá­nyan arra tettek javaslatot, hogy létesítsenek társelnöki funkciót is az MDF élén. Ez­zel kapcsolatban Antall Jó­zsef elmondta: már régóta szorgalmazta, hogy Csoóri Sándor valamilyen formá­ban, vagy tiszteletbeli elnök­ként, vagy társelnökként ve­gyen részt a párt irányítá­sában. Eddig azonban erre nem kapott megerősítő vá­laszt, bár — mondotta — érthető, ha egy író megőrzi függetlenségét. A pártelnök visszautalt arra a kijelentésére, amely szerint ő a 15 milliós ma­gyarság miniszterelnökének érzi magát. Bár Volt, aki • a vitában ezt a megjegyzést félremagyarázta — mondot­ta —, én mégis természetes­nek tartom, hogy a magyar kormány miniszterelnöke bi­zonyos értelemben szószóló­ja, képviselője legyen a 15 milliós magyarság nyelvi, szellemi, kulturális közössé­gének, s védelmükben bár­hol és bármikor felszólaljon Erő, ellenerő A csúcstalálkozót záró saj­tóértekezleten a szovjet és az amerikai elnök hangsú­lyozta, hogy egyre több kér­désben alakul ki közöttük egyetértés, személyes kap­csolatuk kitűnő, s a jövőben rendszeresen találkozni fog­nak. Ugyanakkor világosan kimondták, hogy a német­kérdésben változatlanul szembenállnak a nézetek. A Szovjetunió álláspontja fe­lülvizsgálatára kényszerülhet a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon — mondotta Gorbacsov. Ugyancsak nem közeledtek Litvánia ügyé­ben, ahol Gorbacsov ezút­tal a függetlenséget meg­előző 5—7 éves átmeneti időszakról beczé'* '•» órás sajtókonferencia túl­nyomó részeben c&j szovjet elnök nyilatkozott, aki álláspontja állandó vál­togatásával vádolta vetély­társát, Borisz Jelcint. Gor­bacsov hivatalos állami lá­togatásra hívta meg az ame­rikai elnököt. Ugyanakkor közölte: azt tervezi, hogy Japánba utazik. Bush a fehér házi sajtó­értekezleten bevezető nyi­latkozatában hangoztatta, hogy országa változatlanul és maradéktalanul támogat­ja a balti népek törekvé­seit, s a teljes őszinteség je­gyében vitatták meg e kér­dést is. Az amerikai elnök leszögezte azt is, hogy Wa­shington ragaszkodik az egy­séges Németország NATO­tagságához, míg a Szovjet­unió ezt továbbra is ellen­zi. Abban viszont egyetér­tenek, hogy a helsinki ok­mányok szellemében a kér­dést a németeknek kell el­dönteniük. M DF-kongresszus Bush reményét fejezte ki, hogy találkozójuk új lendü­letet adott a Nyitott Ég­bolt-tárgyalásoknak (ame­lyek áprilisban eredményte­lenül értek véget Budapes­ten). Behatóan foglalkoztak emberjogi és regionális kér­désekkel,, s megállapodtak, hogy rendszeresen, talán évenként találkoznak a jö­vóben, kisebb formaságok mellett — közölte az ame­rikai elnök. Bush mértéktartó érté­kelésével szemben Mihail Gorbacsov „minőségileg új szakaszról" beszélt a két or­szág kapcsolataiban, egyút­tal megerősítette: közös szándék, hogy idén befejez­tek a bécsi hagyományos naderő-csökkentési tárgyalá­sokat, s az egyezményt csúcstalálkozón írják alá. „Ez azonban nemcsak raj­tunk múlik" — tette hoz­zá. Mihail Gorbacsov ismét teljes élességgel megismé­telte, hogy alkotmányos okokból, valamint a más nemzetiségű lakosság, a tér­ségben levő szovjet ílotta­és rakétatámaszpontok mi­att is elfogadhatatlan Lit­vánia függetlenségi törek­vése. Az államfő ismét az) mondta, hogy Litvániában népszavazásra van szükség, s amennyiben a többség a függetlenség mellett van, az ország azt további 5—7 év alatt nyerheti el. A szovjet elnök ezt kö­vetően Minneapolisba uta­zott, ahol az állam vezetői­vel, a gazdaság képviselői­vel találkozik. Gorbacsov ma hazarepül. Felfüggesztették az alapszabályt A szervezeti és működési szabályzat vitája szerepelt volna a Fidesz-kongresszua harmadik munkanapjának napirendjén, ám a doku­mentumról, valamint az ah­hoz beterjesztett módosító javaslatokról végül is nem sikerült érdemben dönteni­ük a résztvevőknek. A végeláthatatlannak tű­nő szavazási procedúrát vé­gül is Fodor Gábor javaslata törte meg, s indítványát nagy többséggel el is fogad­ták a jelenlévők. Ennek ér­telmében felfüggesztették az alapszabály vitáját, s úgy döntöttek, hogy a mostani kongresszus csupán az új vezetőségről, valamint a költségvetésről, határoz, i Ez utóbbi azért volt sürgető, mert — mint Fodor Gábor rámutatott — a plénum által jóváhagyott költségvetés nélkül megbénul a Fidesz te­vékenysége. Az elfogadott indítvány értelmében egyébként egy hónapon belül ismét összeül a Fidesz kongresszusa, s ezen immár nem alanyi jo­gon bármely tag, hanem kül döttek képviselik majd az egyes helyi szervezeteket. Ennek a küldöttkongresszus­nak lesz a feladata, hogy részletekbe menően kimun­kálja a Fidesz új alapszabá­lyát. A kongresszus végül is meglehetősen hosszúra nyúlt jelölési procedúra után meg­választotta a Fidesz új vá­lasztmányát, amelynek tag­jai: Baráth Gergely, Deutsch Tamás, Fodor Gábor_ Fürjes Balázs, Gyürk Dorottya, He­gedűs István, Lippai pál, Medgyesi Balázs, Németh László Ákos, Orbán Viktór, Szalai Péter, Száraz Róbert, Szécsényi Mihály. (MTI) Pedagógusnapi kitüntetések Pedagógusnap alkalmából a következő szegedi, illetve környékbeli pedagógusok vehették át szombat délelőtt a Parlamentben „Kiváló Pe­dagógus" kitüntetést: Deák Tiborné vezető gyógypeda­gógus (általános iskolai diákotthon, Szeged),' dr. Borthaisér Antalné tanár szakvezető (Hámán Kató Általános iskola, Szeged), Fodor Albertné napközis szaktanácsadó (Általános Is­kola, Deszk), dr. Vályi Lász­Ióné igazgatóhelyettes (Kö­rösi József Szakközépiskola, Szeged), és Savanya Antalné tanár (II. Rákóczi F. Általá­nos Iskola, Kistelek). A kitüntetések lapunk má­sodik oldalán sorjáznak to­vább. Közös sorsunk Polgári stílus A Magyar Demokrata Fó­rum országos gyűlésén szá­mos kritika érte a pártot, s magát a párt vezetését. An­tall József pártelnök a véle­ményekre reflektálva az MTI munkatársának el­mondta: nem érzi sem sér­tőnek, sem a párt szempont­jából károsnak az éles kri­tikákat, az effajta szabad, nyílt véleménynyilvánítás teljesen természetes jellem­zője az MDF-nek, amely mindig is vitatkozó párt volt Ez a fajta vitastílus a polgári pártók sajátossága, s ez különbözteti meg ezeket a bolsevik 'pártóktól. Az azonban kezdettől fogva is­meretes volt, hogy a Magyar Demokrata Fórumban több ellentétes irányzat fór még egymás mellett, mint bár­melyik más magyar parla­menti pártban. Ennek elle­nére az MDF végig kiállta-a próbát és együtt maradt a legnehezebb időszakokban is. A vitából kiérezhető né­zetkülönbségek semmikép­pen sem azt jelzik, hogy va­Hazája függetlenségének félkész állapotáról az Észt Népfront politikai múltjáról és jelenéről tájékoztatta teg­nap délután Sulev Velner az MDF szegedi pártházában összegyűlteket. A fiatal észt politikus rámutatott: az egy­re szaporodó és nemzetközi­vé terebélyesedő kisebbsé­gekkel, a nagyhatalmak ár­nyékában élő kisállamokkal foglalkozó fórumok mellett, koordinácóis egyeztető szer­vezet létrehozása szükségel­tetnie. A szegedi nemzetközi kerékasztalnál jelen voltak még: Moteika Kozimieras, a,, litván parlament tagja, Balakuskas Ösvaldas, a Sza­judis képviseletében, vala­mint Majoros Sándor és Bá­lint P. József Temesvárról az RMDSZ színeiben. Utób­bi mondta ki az estbe nyúló beszélgetés talán legjellem­zőbb mondatát: közös sor­sunk, hogy népeink, nemze­teink fölött eddig mások rendelkeztek. Az MDF mint vendéglátó, elégedett lehetett, hiszén á meghívottak mindannyian a Magyar Demokrata Fórum­hoz . hasonlónak, illetve szel­lemiségében hozzá közelálló­nak vallották szervezeteikét. Ennek megfelelően a térség­re jellemző azonos gondok megoldásának közös lehető­ségét keresték a nemzetközi kerekasztal-beszélgetés tag­jai. V. I. (Az összeállítást a második oldalon folytatjuk.) „Ne tapossatok rajta nagyon, / Ne tiporjatok rajta na­gyon" — könyörgött a vesztett világháború után Ady a „győzőkhöz". Hiába. Sorsára hagyott hazánk nevében gróf Apponyt Albert 1920. június 4-én, a Párizs melletti Tria­non-palotában aláírta a híres-hírhedt békediktátumot Mert ez nem szerződés volt. Kizsigerelték a Duna-medence korábban hegemón államát. Tönkretettek egy ezeréves kultúrát — önkényesen felszabdaltak egy országot. Soha, sehol, semelyik vesztes nemzettel nem írattak alá ará­nyaiban ily eltúlzott békét. Szülőhazánkat alig harmadára, lakosságát 18,2 millióról 7,6-ra zsugorították, préselték, gyömöszölték. Az elcsatolt területek zömükben az „anya­országokhoz" vándoroltak, de így is több mint hárommil­lió magyar került idegen uralom alá. Az új anyák mosto­hagyerekként kezelték őket, épp csak megélhettek, nem kaptak könyvet, ruhát, szabadságot. De ezek az igazi Ha­mupipőkék megtanultak éhes gyomorral is magyarnak lenni. Adyban a mégis-, bennünk a mégsem-morál dolgozik. Mit lehetett tenni akkor? Szinte semmit. Az utóbbi időben egyre többet hangoztatott hivatalos jegyzék, az úgynevezett lettre d' envoi, melyet Millerand francia mi­miszter, a békekonferencia soros elnöke adott át. volt az egyetlen szalmaszál. E jegyzékben, elismerve a békeszer­ződés bizonyos igazságtalanságait, nyitva hagyta a későbbi határkiigazítás legális lehetőségét. Mindössze ennyi táp­lálhatta a velejéig sértett nemzettel szemben a vitéz nagybányai Horthy Miklós nevével fémjelzett nemzeti ön­tudatot. E — Horthy ék által is — revíziósnak emlegetett politikát, az elmúlt időben nacionalistának, revansistának, sovinisztának, valamint irredentának nevezték. Nemcsak külföldön. Vajon mitől lenne túlfűtötten hazafias az a természe­tes gesztus e nemzetrázó katasztrófa után, hogy az or­szágban e gyászos napot követően lobogóinkat félig levon­ták? Vagy az, hogy a fővárosunk Szabadság terén felállí­tott Trianon-emlékmű (1945 után a munkásmozgalom ál­landó harckényszerének, és az osztályok egyenlőrégének hirdetői ezt „eltávolították") mellett a NEMZET lobogója szintén félárbocon volt tizennyolc évig, mígnem 1938-ban az első visszakapott részterületek ürügyén, a vásznában megfogyatkozott, csonka zászló pár arasznyival feljebb kúszhatott? Vagy esetleg azok a versikék bántották inter­nacionalista dalokhoz szokott honfitársaink fülét, melyele ekképp hangzottak: „Csonka Magyarország nem ország, f Egész Magyarország mennyország", vagy netán ez: „Hi­szek egy Istenben, hiszek egy hazában, / Hiszek Magyar­ország feltámadásában!"? Az úgynevezett ötvenes években nem egy nemzetről, hanem egy(-két) személyről szóló opusokat szavalta ki­csiny, töredék hazánk apraja-nagyja. Bár nem oly rég igyekezték megakadályozni a nemzeti öntudat kialakítását e sorok írójában is, szerencsére, ez messze nem járt a várt sikerrel. Történt ugyanis, hogy iskolai papírgyűjtés alkalmával az egyik, ízig-vérig úriember csak úgy volt hajlandó odaadni az újságokat, ha felsoroljuk a hét ve­zért. Majd mikor ezt teljesítettük, a hét törzset. Megyer és Keszi után, Jenőnél elakadtunk... Valahogy így maradha­tott meg Trianon tragédiája is az iQ<zz szívű, tiszta érzésű honpolgárokban. Most mit lehet tenni? Egy biztós. Semmiképp sem azt, mit a jelenlegi első számú párt lélkes (de éppoly lel­ketlen) tdgjai műveltek nem oly rég, nemzetiszínű burok­ban — Romániában. Béklyó lenne rajtunk? Nem hiszem. Tizénhatmillió magyarért felel tizenhatmillió magyar. Nem létezhet semmiféle mesterséges kötőfék. Trianonról beszélni kell. Tisztába kell tenni e hétvenéves csecsemőt, ki ugyan már ingyen utazhat a villamoson, de még pó­lyás, és nem engedhetjük meg, hogy gyászos jellemével együtt nőjön fel. Mert északoii cséhül állunk. Keleti szom­szédunknál magára marád a kárpátaljai magyar. Délkele­ten segítségünk ellenére szakítják fel Trianon legvéraőbb sebét. Délen szépen, csendben asszimilálódunk. Nyugaton — röhögnek a markukba. Pés&2imista szájízzel és fekete tollal írom e sorokat. Egyre csak arra gondolok, hogy az emberi és polgári sza­badságjogok kiharcolói, az igazi forradalmak zászlóvívói — a franciák, rhost milyen lelkiismerettel tekintenek vissza hetven 'év előtti őseikre, kik e gyalázatos tettet a hóhér szívével és lelkével vitték véghez. Feltéve, ha a mai mü­,velt gall utódok tudják egyáltalán, hogy miről van szó. Ezt ugyanis erősén kétlem, A kései Clemenceau-k mellett még az ógörög filozófus, Szókratész halálról szóló bölcsel­kedése motoszkál a fejemben. A halálban az a jó — mondja —, hogy találkozhatunk korábbi nagyságokkal, de a légjobb, hogy nem halhatunk meg még egyszer. E szók­rateszi tétel ránk, magyarokra, a magyar nemzetre több­szörösen igaz. Dé, mint tudjuk, fel lehet ^támadni. Ha mi is. táti még aZ elvártnál is nagyobb gonddal viseltetünk a kisebbségékkel, a nemzetiségekkel szemben. Ha fékezni tudjuk rossz ösztöneinket, akkor esetleg könnyithetünk Trianon örökségén. S talán még a zászló is feljebb kúszhat... Csúrl A kos

Next

/
Thumbnails
Contents