Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-27 / 154. szám

1990. június 27., szerda Sport — Panoráma 27 Rekkenő a hőség. A távcsőbe nézve, a felforrósodott levegő vibrálását látva még jobban érzékelhető a hőfok. De persze nemcsak ezt lehet a távcsőben látni. Gyönyörű, még természetjáró embernek is ritkán szeme elé kerülő madarakat is közel hoz az optika. Gulipán, kócsag, szürke gém — sorolja a szakértő. S talán örvendezni is kezdenénk azon, micsoda ritkaságok élnek itt, a háborítatlan természetben, ha... Ha nem épp ezért lennék a tömörkényi Alkotmány Tsz halastavainál, a Csaj-tó körzetében, merthogy van akinek kevés örömöt, annál nagyobb gondot jelent e csodálatos madarak megtelepedése a halastavakban. Gulipánok, Most éppen egy olyan halastóban, amelyben eddig nem volt víz, a tsz halászati ágazatának vezetői most készülnek vízzel elárasztani, s hallal benépesíteni, a területet. Ha nem teszik, legalább négymillió forint haszontól esnek el. Ha viszont beengedik a vizet? A gulipánok éppen költési időszakban vannak. A kisebb madarak nem képesek átmenni a tó töltésén, igy ók is, s még tojásban lévő társaik is pusztulásra lennének ítélve. A gulipán fokozottan védett madár, védelméről szigorú törvény rendelkezik, ám pusztulása (pusztítása) nem csupán a törvényt sértené, hanem veszélyeztetné a ma 200 párra becsült magyarországi állomány, s így a faj fennmaradását is. E magyarországi állománynak mintegy negyede, ötven pár települt meg a tömörkényi halastóban. Eszméi értékük — az ugyancsak ott fészkelő, s fokozottan védett Ki tartsa el a Tóth Zoltán, halászati fóágazatvezető-helyettes; — Ezt a tógazdaságot a tsz építette, részben saját pénzből, részben állami támogatásból. Utólag nyilvánították a területet a pusztaszeri tájvédelmi körzet részévé, anélkül, hogy erről az itt dolgozókat megkérdezték volna. Azóta olyan kemény szigorítások között dolgozunk, amik általában is befolyásolják az eredményeinket. Mi tisztában vagyunk az itt élő madarak értékeivel, de fölvetem a kérdést: kié a madár? Szerintem az egész országé, mondhatnám közös. Akkor ne egy kétszáz fős társaságnak kelljen eltartani őket, a saját nyereségük kárára, hanem a legfelsőbb szintű vezetők oldják meg a gondot, s fizessenek. Most. négymillióra becsüljük a kárunkat, ha nem tudjuk vízzel elárasztani a tavat, ám nem biztos, hogy ez a pénz pótolja a veszteségeinket. Idén rosszul sikerültek az ivadéktelepítések országszerte, így, ha meg költésben tíz pár széki lilével és egy pár kis lilével együtt — hétmillió forinton felül van. Valójában ez az érték pénzben nem is kifejezhető. A tömörkényi tsz ezen területe egyébként a pusztaszeri tájvédelmi körzet része a hetvenes évek közepe óta, sőt, úgynevezett ramsari teriilet is. Az indiai Ramsar városban kötöttek évekkel ezelőtt nemzetközi egyezményt bizonyos természetvédelmi kötelezettségekről, amely még szigorúbb kezelői feladatokat ró azokra, akik e ramsari névvel (is) illetett területen ténykednek. Hogy mi lenne ebben a madárügyben a megoldás? Mondhatnánk: kapja meg a tsz a kárát, a négymillió forintot, a madarak pedig éljenek háborítatlanul. A dolog azonban távolról sem ilyen egyszerű Mert a£'csak egyilke a nagy kérdéseknek: ki fizesse a négymilliót? madarakat? is kapnánk a pénzt, nem biztos, hogy tudnánk érte ősszel halat venni, s akkor veszélyben vannak a jövő évi eredményeink is. Ez a tó, amiről szó van, az utónevelő tó lenne, ezért is ilyen fontos. — Meddig tudnának várni a víz beengedésével? — Máris el vagyunk késve. A természetvédők július 15-éig kérnek haladékot, hogy kikeljenek a fiókák, és saját lábukon biztonságos helyre tudjanak menni, de ha mi utána látunk munkához, nekünk, már késő, akkor már nincs is értelme az árasztásnak. Marad az, hogy fizessen kártérítést a környezetvédelmi minisztérium, de erre még nem volt példa. Az alapvető gond, hogy megalkottak egy természetvédelmi törvényt, végrehajtási utasítás nélkül. Az elvek tehát léteznek, de arról szó sincs, mi történik, ha nem tartjuk magunkat az elvekhez, illetve, ha tiszteljük a paragrafust, de ezzel kárt szenvedünk, azt ki viseli. ,, . nti ' j. r ' 4. A minden érdekelt felet lett az lenne a jó, ha a Harminc fillér most ePV forint felvonultató találkozón Mol- halgazdaság, ha már ilyen 1 O/ I nár Gyula, a Madártani és körülmények között dolgoLitkei József, halászati fő- ók azt nem tudják, hogy Természetvédő Egyesület zik„ előre tervezné: mit tud ágazatvezető; itt annyi kárókatona van, természetvédő titkára is je- hason10 helyzet — Itt mindenféle madár, mint varjú volt a Madarak ien volt. . , • természetvéamit csak lát, a halból él, de című Hitchcock-filmen, s _ ^^^ avi. ^SpTntjí u2h m. is szeretnenk megelm be- ez a n^dar zabalja ám a ™ elma^dot'tságá. kacsj Gábor természetvédellol®r7^nap pesten voltam a halat rendesem ból fakadóan olyan termé- mi őr a madarak szempontszalh tónkkal, ott meg sírnak Lonncz Tibor, a Kiskun- ,. . ... „_lt ^wai „Wcoíin a helv/etet a halaskofák, hogy nincs hal. sági Nemzeti Park (hozzá- szeti érteke, vannak amit jabol vizsgalto a helyzetet. Tudja, a kofák között a ha- juk tartozik a pusztaszeri mindenképpen meg kellene - A guhpan a tenri^zelaskofa az külön kateeória tái vériéi mi körzet) munka- őrizni, s biztos vagyok ben- tes, szikes tavakon feszkelt, ™ az Ku on kategória, tájvédelmi körzet) munka- > tevékenység amiket aztán az emberi bedehát az egesz orszagban tarsa szol közbe, s elmeséli, "usy 7 , * J . ,,. nincs hal, ez a helyzet. Tehát korábban a kárókatona vé- ^yszer meg kamatozni is avatkozas megszüntetett, most is hiány van, de ha az dett madár volt, de mára *>g. P^1 turisztikai vonz- szantofold vagy mesterseivadékokat nem tudjuk ebbe túlságosan elszaporodott, s erőként. Ugyanakkor a ter- ges halastó lett a helyükön a tóba tenni, akkor két év így megszűnt védett lenni, mészetvédelemnek ellene így a tennenete. élőhelye múlva egyáltalán nem lesz sőt, mist azt a megfelelő hatnak a p.acgazdasag, to- el unt ezeknek piacképes halunk. Ugyanak- módszert kell megtalálni, rekvések, s megtortenhet, Ji . H ez az »" kor, ha most netán pénzt amivel ritkítani lehet a™ regebben Nyugaton, kapnánk, az sem biztos, _ Van négy pelikánunk vagyis- hogy előbb tönkre- annyira lecsökken a gul.pahogy megoldaná a helyzetet is - folytatj! Litkei Jó- tették a természetet, aztán nok "ama hogy nemke' ' J volt pénzük, és nagyrészt pes reprodukálni onmagat. helyrehozták a hibát. Per- Tavaly Fehér-tón volt hasze. sok mindent nem le- sonló helyzet, ott akkor het helyrehozni: őserdőt, úgy döntöttek felsőbb szervagy egy kipusztult állat- vek, hogy árasszák el a tefajt nem lehet reprodukál- rületet — 66 pár madár élt nr Én biztos vagyok ab- ott —„ összeszedtük a tojaban. hogy lehet olyan meg- sokat, s a pesti állatkertoldást találni, ami a ma- ben keltek ki a madarak — daraknak és a gazdaságnak egyetlenegy sem maradt egyaránt megfelelő. Emel- életben közülük. Mindenki élni szeretne Ha tud áldozni a nemzet — Érdemes megnézni más országokbeli példákat, hogyan oldják meg az ilyen gondokat — mondja Litkei József. — Az NSZK-ban például katalógusa van a kártevőknek : miért, mennyit fizet az állam, vagy például azért, hogy egy nádast ne arassanak le, amit valamilyen okból fontosnak tartanak. — Van, ahol az állam bérbe veszi a földet, vagy épp megveszi, mint az osztrákok a Fertő-tónál — fűzi tovább a szót Lőrincz Tibor —, s akkor biztos, hogy úgy gazdálkodnak azon a földön, ahogy a természetvédelem érdekei megkövetelik. Ha ilyesmire tud áldozni egy nemzet, akkor van természetvédelem, ha nem tud, akkor fölborul a biológiai egyensúly, s viselni kell annak a szomorú következményeit. Egyébként nem véletlen, hogy ezek a gondok most csúcsosodnak, hisz tíz éve aszályos nyarak vannak, csökkentek a vizes élőhelyek, kisebb lett a madarak élettere. Bevallom, a vita hevessége ellenére, vagy tán épp amiatt is — jó érzés volt hallgatni ezeket az embereket, Először tapasztaltam ugyanis, hogy homlokegyenest ellentétes véleményen levő felek nyíltan, szemtől szembe érveltek, s a vitához ők maguk kérték a sajtó segítségét Érdekes a tsz helyzete is: tavaly, a vizáremelés előtt árasztottak el egymillió köbméter vízzel a vita középpontjában levő tavat, s a víz átvezetése után megmaradt mocsaras állapotnak köszönhető, hogy a védett madarak idén itt telepedtek meg. Furcsa mód tehát azt lehet mondani-; a vizáremelés „tehet" a mostani helyzetről. Egy fél persze hiányzott a vitázók közül: a legfelső fórumok, a környezetvédelmi s a Pénzügyminisztérium képviselője. Bizonyos, hogy hasonló gonddal ezután ts találkozunk. S ha már az előző kormányzat megoldatlanul hagyta utódjára ezt a problémahalmazt — most ím, az új kormánynak ep az ügy is kiváló alkalmat biztosít arra. hogy bizonyítsa konstruktív szellemét, uj alapokra helyezett nézetrendszerét. Balogh Tamás mert az az előnevelt ivadék, ami eddig harminc fillér volt, most egy forint. Hogy ez a halgazdaság tájvédelmi körzetbe esik, nekünk amúgy is nagy kárt okoz. Pár napja voltam a halászati szakembereknek egy tanácskozásán, ahol, amikor elmondtam: nálunk 60-65 százalék a megmaradási esélye a piaci halnak, majdnem kiröhögtek, s lehet, magukban azt gondolták, engem el kellene zavarni a szakmából, mert ennek az aránynak 85-90 százaléknak kellene lenni. Csak Samogyi Kdrolyné felvételei zsef. — Most még csak négy. Kérdés, hogy pár év múlva mennyi lesz. Lehet, hogy több, mint kárókatona, de azt ne adja az isten, mert a pelikán még többet képes zabálni, mint a kárókatona. Ismét Lörincz Tibor szólal meg, s azt mondja: a probléma előrejelzése, az ezzel való foglalkozás lenne a megfelelő példája annak, hogy a részben ellentétes érdekeltségű gazdálkodó egység, s a természetvédők közösen találjanak megoldást a gondjaikra. — Az állam letette a vok- kunkon, a vadászoknak is sot azzal, hogy védetté mi „termeljük" a vadat, nyilvánított egy területet, Merthogy a vad a mi koltsőt nemzetközi kötelezettsé- ségünkön gyarapodik ezt get is vállalt a madarak sosem veszik figyelembe, védelmére — akkor most És akkor még az allam rettessék, tartsa magát a vál- tenetes elvonásairól nem is lalásához, és a következ- beszéltem. Itt pedig egy ményeket is vállalja — hatósággal állunk szemben, summáz Lőrincz Tibor. ameiyik megtilthatja, hogy — A kárókatona nagy elárasszuk a tavat, de kárkárt csinál, de ezt a halá- térítést nem tud fizetni. Két szok már bekalkulálják, rossz közül „választhatunk" mondván, valamennyi ha- tehát: vagy a büntetést fiszontól elesünk, mert a zetjük, vagy a hasznunktól madár is élni akar. Vala- esünk el. S olyan még sornelyest a gulipán esetében sem volt, hogy állam bácsi is be kellene ezt kalkuialni kártérítést fizetett volna — — teszi hozzá Molnár Gyu- ha most fizetne, az precela. denst teremtene. — Mi is szeretnénk már — Épp az lenne nekünk végre tisztességesen megélni is a célunk, hogy precedenst abból, amit csinálunk. Tud- teremtsünk — kapcsolódik ja, hogy milyen iszonyú be Bakacsi Gábor —, s akmunkát végzünk ezeken a kor ezentúl mi joggal diktavukon? Tán fogalmuk tálhatnánk, a- természetvésincs róla — fakad ki Lit- delem szempontjai szerint, kei József. — És nemcsak a tudván, hogy az állam megmadarak ülnek itt a nya- fizeti a kártérítést.