Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-25 / 152. szám

1990. június 355., péntek Sport — panoráma 7 Gól, öngól, dögól Á mi sportriportereink A mi sportriportereinkről mindig a Forma 1. mogyoródi nagydíjának néhány év előtti közvetítése jut eszembe. A képernyőn jól láthattuk, hogy a vezető Nigel Mnnsell kocsijáról valami lerepül, s pattogva landol a pálya szélén, az angol pilóta lassítani kényszerül. A mi sportriportereinknek nyilván más monitorjaik voltak, mert mindebből semmit sem vettek észre. Dávid Sándor és Knézy Jenő büszkén sorolták két órán át a köbcentiket, millimétereket, a pletykákat, a véleményeket és a gyanúkat. „Mansell vezet, Prost a második" — veti közbe Knézy, majd a versennyel mit sem törődve tovább traktál bennünket mindenféle érdektelen dolgokkal, csak épp azt hagyja figyelmen kívül, amit látunk. „Szpíker", azaz beszélő, de nem kommentátor. Eltelt vagy negyedóra, s 2-3 kör, mire keresni kezdték Mansellt, s újabb percek múltán jöttek rá, hogy Mansell bizony kiesett, mert kiesett a kocsijából a kerékrögzítő csavar. Amint azt a képen jól láttuk. A legdühítőbb azonban, ami ezután következett; Dávid és Knézy versengve harsogták a „szenzációt", „azt a pillanatot, amelyre emlékezni fogunk". Nekem azonban a tizenhetedik ismétlés után is megmaradt az a kényszerképzetem, hogy bizony ennek a két embernek terhére vannak az események, zavarják őket a saját munkájuknak vélt tevékenység közben. Ez a megfakult csavar a vébé kapcsán villant elém, ahonnan három szpíkerünk is jelentkezik a helyszínről, a napfényes Itáliából. Ráadásul a hazai stúdióból versenyt vigyorog Rózsa Gyuri és Palik László. Ám most inkább a kintiekről, szépen sorban. Gulyás Lászlótól már megszoktuk, hogy állandóan tévesen ítéli meg a történteket. Ha „műesést" mond, a csatár aligha ússza meg lábtörés nélkül Donadonit negyedszer is 1 emaldinizza, képtelen képzavarokat képes mondani. Ez dühítő, de egy idő után akár szórakoztató is lehetne, ha Gulyás belátná, hogy tévedett. Ö azonban vagy hallgat, vagy teljes öntudattal átáll a másik pártra. Na és ha gól van > Gulyás tud a világon a legszenvtelenebbül gólt közvetíteni. Ha nem látnám, mi történik, azt hinném arról beszél, hogyan mosta föl tegnap a konyhát... Knézy szakkommentárjai néhány sztereotípiára terjednek ki. „Bedobásnál nincs les, ezt használták ki az újpestiek" — így hangzik a Knézy-féle alapformula; s még van 3-4 hasonló; ezeket váltogatja. Bevallott elfogultságának akár tapsolnék is, ha nem „állnak át" percenként. Mint például az NSZK —Kolumbia meccsen, ahol a kemény dél-amerikaiak ötpercenként hol „a játék gyilkosai" voltak, akik „agreszszivitásukkal elrontják a mérkőzést", hol „pompás ellenfelek, kik a németeket teljes erőbedobásra késztetik". Istenem, milyen jólesik hallgatni Mezey György közérthető, szakszerű és pártatlan kommentárjait! A kitűnő edző megszólalásai: oázis a knézi-sivatagban. Nosza, szpíker ki is köt náluk azonnal, s ha mondjuk Mezey kifogásolja, hogy a balhátvéd nem követi a támadásokat — biztosak lehetünk, hogy a dorgálást Jenő minden egyes akciónál megismétli. No Vitray Tamás azért kivétel! Hiúbb ember annál, semhogy megengedhetné magának, hogy ne legyen öniróniája. Ö töredelmesen beismeri, ha tévedett. Persze nem is beszél zagyvaságokat, mint Gulyás, se nem pártoskodik, mint Knézy. A szakértelemből nála az értelem is hangsúlyos. S bár hangjából unottság érzik, ő az egyetlen nézhető, hallgatható sportriporter a vébén. Ez rendben is volna, ha Vitray, a széles szakma nagy egyénisége nem lenne egyben a tévénél a sportosztály vezetője is. Azt ugyanis képtelen vagyok feltételezni róla, hogy ne lenne tisztában kollégái' képességeivel. Akkor meg miért vállalja ezt az öngólt? Ha ifjú favoritjaira, Palikra, és Héder Barnára gondolok, hát az ő örökös vidámságukon is csak elszomorodni tudok. Hogy valami jót is mondjak, szívből tudok kacagni, amikor Dobor Dezső a mikrofonba dörmögi: „Növényi Norbert az elődöntőben porcukorrá őrölte az ellenfelét." Meg ott van Komlósi Gábor is, aki valami bájos fiú, ám szakértelmét, egyéni hangvételét, új, ötleteit nehéz volna vitatni. Ott vannak ők is a háttérben. Én meg a mecscset nézve hiába kapcsolom be a rádiót, mert nem közvetít se Vass István Zoltán, se Molnár Dániel se a többiek, és nem üvöltik, hogy Góól! Márok Tamás Türelmes ötezres A Magyar Nemzeti Bank az új ötezer forintos bankjegy kibocsátása miatt legfeljebb augusztus végéig tud várni arra, hogy a Parlament döntsön a7 új cím,érről — nyilatkozta Verzár Péter, az MNB főosztályvezetője az MTI-nek, és hozzátette: ahhoz, hogy az ötezer forintosokat a tervezett időpontban, 1991. április végén forgalomba hozzák, két hónapon belül meg kellene kezdeni a gyártást, márpedig az új bankjegyet semmiképpen sem szeretnék a régi címerrel kibocsátani. Ha a közeljövőben nem születik döntés a címerről, akkor mintegy 25—30 millió darab ezer forintost kell nyomtatni. 50—60 millió forintért Ez azonban felesleges költséget jelentene, mert az ötezer forintosból — értelemszerűen — jóval kisebb mennyiségre van szükség. Ráadásul új bankjegy megjelenése után a kisebb címletek egy része mindig visszaáramlik a bankokba. Verzár Péter elmondta azt is, hogy az új címer elfogadása után a forgalomban lévő papírpénzeket nem vonják vissza, megvárják természetes elhasználódásukat, amely mintegy 4—5 év. Az érméket azonban minden bizonnyal bevonják, mert azok csak 25—30 év alatt kopnak el. Az éremcsere mintegy 300 millió forintba kerül — alig kevesebbe, mint egy népszavazás. Mindezen adatokhoz, melyektől talán már káprázik is olvasóink szeme, / szeretném hozzáfűzni, hogy mégicsak jellemző adatok. Régóta tudtuk, hogy a 10 és 20 filléres érme előállítási költsége több, mint tíz vagy húsz fillér. (Persze, nem csak ez a két termék jut előállítási költségénél jóval kisebb áron a piacra...) Más a helyzet a papírpénzeknél, az ő elhasználódásuk sokkal gyorsabb, főleg, ha a figyelmetlen. szórakozott professzor vagy háziasszony összefogja valamivel, véletlenül kettőbe tépi, vagy, ha a gátlástalan újgazdag — egy kifogyott öngyújtó birtokosa — véle gyújt rá. Erre is van példa. Milyen légyen hát ez az ötezer forintos? Zöld ne legyen, mert az. ezres zöld, s ilyen színű a néhai Petőfitízes is. (Béke p>oraira.) A lila szín isi foglalt, a pirosvörös is; s legszebb a barna, nemcsak azért, mert szemet nyugtató, hanem azért is, mert Mányoki Adám remekbe szabott portréja díszíti — a kuruc fejedelmet ábrázolva. Kár, hogy az ötvenesi már csak négy fellest — értem ez alatt: négyszer fél liter tejet — ér. S ki légyen rajta? Petőfi, Kossuth, Rákóczi, Ady, Bartók és az izmos munkásfiú (a húszason) már foglalt; máshol kell hát kereskednünk. Legtöbben gróf (nem Grósz) Széchenyi Istvánra tipp>elnek; ám egyes népi-nemzeti gerincűek gondolataiban gyakran fordul meg e tekintetben Szent István, Hunyadi Mátyás, vagy épp Antall József neve. Gondolom, vannak olyan politikai erők is, melyek például — tekintve, hogv Schrödinger. a nagy fizikus magas címletű osztrák papírpénzről tekinthet ránk — Szent-Györgyi Albertet látnák szívesen az új ötezresen. Nincs hát konszenzus sem a szín, sem a személy kérdésében. Miért is volna, ha másban sincs? A színre mégis volna javaslatom. A fehér pénz nem voina népszerű, hiszen a Tanácsköztársaság ..környékén" lejáratódott. A -fekete pénzektől máris csömörünk van. Legyen hát szürke. Sandi István Tudományos kishírek Repülni egészségtelen A szakirodalomban és az ismeretterjesztésben vissza-visszatérő kérdés, hogy mekkora az a veszély, amely a hosszú időtartamú repülőút alatt az utasoki szív- és érrendszerét fenyegeti, különösen azokét, akik: tüdőembóliára és értrombózisfa hajlamosak. De tudjuk: a vesebetegek is veszélyben lehetnek. Három brit orvosnak a The Lancet című szakfolyóiratban közzétett tanulmánya szerint, érbetegéknél a baj bekövetkeztét nem okvetlenül jelzi például a lábikráknak a fájdalma. A veszélyt mindebben nem maga a repülés, hanemi azok a kényelmetlen, egészségtelen körülmények okozzák, amelyek a „takarékosnak" vagy a „turistának" eL nevezett utastérben uralkodnak. Minthogy a légitársaságok igyekeznek minél több ülést helyezni el a gépien, a szűkre szabott sorközök miatt az utasok nem tudják kinyújtani a lábukat, s emiatt alsó végtagjaikban a vérkeringésük kedvezőtlenül alakulhat. A brit orvosok felpanaszolják, hogy a repülőtársaságok nemi hajlandók ezen változtatni. A francia Science et Vie ismeretterjesztő folyóirat ehhez hozzáfűzi, ebből a szempontból a helyzet a legtöbb járaton csak rosszabbodik. Ezért követeli: a nemzetközi ós a nemzeti egészségügyi hatóságpk kötelezzék a légitársaságokat arra, hogy az ülések között akkora távolságot hagyjanak, amely tekintettel van az egészségügyi követelményekre. Rezisztens gyomnövények Jodie Holt, a Kaliforniai Egyetem növényélettan kutatója szerint, az Egyesült Államokban már ötvennégy olyan gyomnövényfaj ismeretes, amely ellenáll a gyomirtó szereknek. A rezisztens növényfajok száma 1980-ban még csak tíz volt A kutatók különösen azt a szokást kifogásolják, hogy a mezőgazdaságban évről évre ugyanazt a gyomirtó szert alkalmazzák, újra meg újra. Emiatt szelekciós előnyhöz jutnak azok a gyomnövények, amelyeknek a genetikai anyaga — mutáció révén — védetté teszi őket az ismételten használt gyomirtó szerrel szemben. Minthogy rövid időn belül további ilyen változatok (mutánsok) megjelenésével kell számolni, azoknak az intézményeknek és. gyáraknak, amelyek új hatóanyagú növényvédő szereket igyekeznek kifejleszteni, nehéz lesz — anyagilag is, időbelileg is — lépést tartaniuk a gyomnövények ellenállóvá válásának ütemével. Szeptemberben „csengetnek"? A június 17-i iskolafórumon Földes Sándor, a dolgozók általános iskolájának igazgatója kéréssel fordult Beke Kata országgyűlési képviselőhöz, és általa a művelődésügyi kormányzathoz. Egyéni kezdeményezésre egy Nyugaton bevált, de nálunk még nem létező iskolatípust kíván országos modellé alakítani. Ennek a buktatóit boncolgattuk. — Miért kért támogatást? — A képviselőnő Andrásfalvy miniszter úr szaktanácsadó testületének a tagja. Szegeden megoldhatatlan a probléma, hogy ezt az új típusú iskolát a szegedi városi tanács vb, vagy testülete ülésen elfogadja. A művelődési osztály már szétszéledt. Lépnünk kellett. Fel kell készülnünk arra, hogy magunknak kell a problémát megoldani. Nincs konfliktusunk a művelődési osztállyal, sőt, megkaptuk az eszmei támogatást is, de ez a jelen esetben kevés. Inkább arról beszélhetünk, hogy az új önkormányzat megalakulásáig döntéshozói vákuum van. Senki nem vállalja a felelősséget. — Miként vetődött fel az alapítás ötlete? — Egyrészt Nyugat-Berlinben tanulmányoztunk egy ilyen típusú, és jól működő úgynevezett munkaiskolát, másrészt, mivel itt egy új iskolatípusról van szó, és a diákok létszámukban is kinőtték az eddigi kereteket, óhatatlanul előtérbe került elszakadási és önállósodási törekvésünk. Azóta csak gondjaink vannak. Meg kell teremteni az infrastrukturális alapokat és a személyi feltételeket: pedagógusokra, szakoktatókra és kisegítő személyzetre lenne szükség. Ugyanakkor, mivel ilyen iskolatípus az országban nincs — iskolaalapítási törvény még nem lévén —, az alapító nem jogi személy. Ezek a kérdések mind tanácsi döntéseket igényelnének. Ezek híján van szükség kormányzati döntésre az alapításhoz. — Milyen konkrét intézkedésekről lenne szó? — Az iskola beindításához először is épületekre van szükség. Megigényeltük a Balázs Béla Üttörőház II. emeletét, és a volt MHSZ által használt alagsori pincerendszert, a Balaton Utcai Általános Iskola épületét, és a hozzá tartozó gyakorlókertet, valamint 1 hold földet a környéken. A probléma az, hogy ezen épületeket a tanács csak ideiglenes döntés alapján adta használatba. Az egy hold földet — ahol a biokertészet és farmergazdálkodás folyna — külön meg kell igényelni a tanácstól tartós használatba vételre. További problémát jelent, hogy jelenleg mindössze 6 nevelőnk van a szükséges 30 helyett, és nincsen többre bérkeret. Ennyien nem fogadhatjuk a növekvő létszámú diákságot: már most 350-en jelentkeztek a korábbi évek 200-250 főjéhez kép>est. 74-en a megye más településeiről jöttek. — Mi teszi szükségessé a munkaiskola megteremtését? — Meg kell szüntetni a dolgozók általános iskolájához fűződő diszkriminatív véleményeket, és az idegenkedést. Az iskola kifejezetten a szociális vagy egészségügyi állapotuk miatt halmozottan hátrányos helyzetűeket célozza meg. Azokat a perifériára szoruló ifjakat, akik igen gyakran bűnözésbe, drogfogyasztásba menekülnek a munkanélküliség és létbizonytalanság szorításában. Ezen kívánunk változtatni, és a korábbi típusok erre képtelenek: szakmát adni a szakképesítés nélkülieknek. Igen nagy az érdeklődés a szülők felől, sőt felnőttek is, erdélyi származásúak is jelentkeznek. — Akkor ez az iskolatípus a szociális védőháló része is egyben? — Pontosan. Első számú feladatunk, hogy diákjaink potenciálisan ne váljanak munkanélkülivé. Ezért alsófokú végzettséget biztosítunk számukra, és szakmai előkészítő tanfolyamon vesznek részt. A következő lépcsőfok lenne, hogy legalább a magasan kvalifikált betanított munkási szintet érje el, de ha lehet, akkor a szakmunkásét. A szociális háló további szintjét az adná, ha a rendszer kiterjeszthető lenne a 16—20 év közötti korosztályokra is. Komoly szakmai és tanulási lehetőségeket biztosítanánk : nyugatnémet és más európai szakmai modellek adaptálásával. Az utolsó fázis* a rendszer kiterjesztése az iskolarendszeren kívüli oktatásra. Itt kapnak nagyon fontos szerepet a vállalatok, és már szerződést is kötöttünk a Csepel Művek Oktatási Vállalatával. így rendszerünk országos modellé alakítható. Szegeden természetesen helyi vállalatokra lenne szükség. — Utolsó kérdésként: honnan lesz mindehhez pénz és eszköz? — A technikai felszerelésekkel kapcsolatban felhívással fordulnék az oktatási intézményekhez és vállalatokhoz, hogy bármilyen feleslegessé váló szemléltetőeszközt, mezőgazdasági és ipari eszközt, egyszerű gépet, kéziszerszámot, alapanyagot, félkész terméket juttassanak el hozzánk. Az iskola finanszírozása többpólusú lenne. Egyrészt magunk is termelnénk, vagy bérmunkát végeznénk leendő tanműhelyeinkben, kertészeteinkben, de vállalnánk bedolgozói munkát is. A befolyt összeg egy része ösztöndíjra és munkajutalomra, a többi része fenntartásunkra fordítódna. Természetesen mi is számítunk állami támogatásra, az új önkormányzat által biztosítandó fejkvótára. Ezenkívül pályáztunk a volt SZEMhez, a Soros Alapítványhoz, és a volt ÁBMH-hoz egyszeri támogatásért. — Számítanak külföldi segítségre is? — Mindenképpen. Nyugat-berlini testvériskolánk már ládányi tantervvel, tananyaggal, szakkönyvvel látott el minket, és előadássorozatot is szerveznek. Hans Beck úr pedig, az Európai Közösség Szakképzési Bizottságának igazgatója anyagi támogatást ígért, ha biztosítjuk a tárgyi feltételeket, és oktatók-diákok csereutazásait — képzés és termelés céljára különböző EGK-i országokba — is finanszírozná. Dán oktatók pedig kertészeteink beindítását ígérték. Földes igazgató úr legfőbb gondja, hogy konkrét döntések nélkül csúnya időzavarba kerülhetnek. Márpedig szeptemberben a diákok megérkeznek, és a munkát el kell kezdeni. A csengő csengetni fog. Az a kérdés, hogy kinek? Várnagy Tamás Gyászközlemény Mély irnaaren«lüllési32l tuda/tjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagyaipa és testvér FOGAK ANDRAS 74. évében, június i9-én elhunyt. Temetése június 26-óm. la óraikor tesz a Belvárosi temietóben. A ayó szóló csalod.