Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-25 / 152. szám

Erőegyensúly Éles szó-doronggal illeti a nagyhangú (mivel egy egész ország kényleien elviselni a véleményét) szakértő a brazil-angentin találkozói. Nem érzékeli azt az elképesztő, szinte logarléccel kiszámított erőegyensúlyt, ami uralja a pályát. Nem láthatja — mivel elfogult — a játékosok megfeszítelt igyekezeté!, hogy egy furfanggal, egy csellel, egy soha-nem-volt mozdulattal felborítsák ezl (a labdarúgópályán) természetellenes állapotot. Az élet minden területén az egyensúlyra, a harmóniára törekszünk; a sportban ennek a felborítása a küzdó felek célkitűzése. Itt nem lehet macska-egér harcra várni. A sárgák állnak a legközelebb ahhoz, hogy borítsanak;a három kapufa melled rendre a kél sébeejlik mindkét fél szurkolóit. Csak mértékkel mennek elóre; tudják, hogy a kékek lesben állnak, bármely pillanatban lecsaphatnak egy kósza labdára, kihasználhatnak egy tétova mozdu latol és akkor ók borítanak. A kékek tudják, érzik, hogy ma gyengébbek — egyetlen esélyük a másodpercnyi fellángolás. Bejön. Ezen a szinten már minden találkozót az erőegyensúly jellemez. A ravaszabb, a kitartóbb, a szerencsésebb robbanthat. Illetve: aki felismeri szerencséjéi. Azt is illik tisztelni. A vesztes fájdalmát pedig — kiesésre menő egyensúlybontásról lévén szó — életünk hasonló, a válogatott okozta megrázkódtatásokhoz (1954, 1962, 1966) mérhetjük. Akkor mi is cljátszoltuk a sárgák tegnapi szerepét... Pataki Sándor Szegény Robson Bryan Robson, az angolok kiváló középpályása hclek óta panaszkodik az Achillesére. Az érzékeny ín már az előkészületek során is sok galibát okozott. Vasárnapdélelőtt azután — tüzetes orvosi kontrollvizsgálatokat követően — Robson hazautazott, s már a jövő hét elején újabb műtétre kerül sor. —Szegény Bryan! — mondta a futballista névrokona, Bobby Robson, a szigetországi válogatott szövetségi kapitánya.— Már 1986-ban, Mexikóban is sérülten játszott. Egy lényeges különbség azonban van az akkori Bryan Robson és a mai között. Mexikóban eltitkolta a vállsérülését, és messze nem azt nyújtotta, amit joggal vártam el tőle. Most nyíltan a szemembe nézett, és közölte: úgy érzi, élete utolsó világbajnokságának most van vége! Addig jár a korsó... (Réthi) © Viallii Vasárnap délelőtt Gianluca Viallira figyelt az olasz tábor. A Sampdoria támadója úgynevezett „fitness" tesztet teljesített. Azaz teljesítette volna, ám nem tudta. Sérülése nem javult, Azeglio Vicini szövetségi kapitány hát kicsit fájó szívvel, de lemondott a játékáról. Uruguay alaposan feladta a leckét tavaly, amikor előkészületi csatán csak l-l -et értek el a dél-amerikai válogatottal szemben! Az uruguayi válogatott a csoportmérkőzéseken nem is kettős, de hármas arculatot mutatott. Először remekelt, azután egy igen gyenge, csapnivaló előadás következett, végül, a harmadik csoporttalálkozón elég szürkén játszott. Vicini mire tippel: most „melyik" Uruguay Játszik...? —Hogy ezúttal mire jutnak ellenünk? Pokolian nehéz dolgunk lesz, mert én egyáltalán nem becsülöm le őket! Elég adalékul annyi, hogy öt olyan futballistájuk van, nélkül © akik az olasz bajnokságban szerepelnek? Hát, ez a tény az, amitől fáj a fejem! MI van Donadonlval? —Ugyanaz a helyzet, mint Viallival. Bár neki nincsenek olyan jelentős fájdalmai, de egyszerűen nem merek kockáztatni. Mi van, ha öt perc után jelzi, kész, nem megy tovább...? Inkább eltekintek a szerepeltetésétől. Jöjjön Luigi de Agostini! Az uruguayak táborából Oscar Washington Tabarez szövetségi kapitány nyilatkozott: —A római Olimpiai Stadionban fellépni, már maga ez a tudat is bénító, mondhatni: egygólos hátrány... Az olasz válogatott esélyes a világbajnoki cím elnyerésére. A mi hétfői feladatunk az lenne, hogy keresztezzük útjukat. Az eddig látottak alapján a hazai csapat az esélyesebb, bár furcsán hat, hogy pont én mondok ilyesmit. René Higuita. A kapusjáték forradalmasítója, a cselkirály, Kolumbiában a szabadrúgások és bün tetők „biztoslábú" végrehajtója. Fantasztikus figura, aki bárhol is lép pályára (némi túlzással bárhol is áll kapuba), a közönség első számú kedvence. Ha nem védéseivel vagy szólóival lopja be magát a szurkolók szívébe, akkor — ezt néhány hete a Fáy utcában is láthattuk — önfeledten leáll a labdaszedő gyerekekkel cicázni, cselezgetni, aligha csupán a sikerélmény kedvéért. Az Atletico National Medellin loboncos hajú hálóőre, a stadionok bohóca szombat este óta mégis a peches emberek megkülönböztető bélyegét hordja magán. Ami ugyanis a Kamerun elleni „túlórás" mérkőzésen megesett vele, az nagy valószínűséggel nagypapa korában is álmatlan éjszakát okoz majd neki. A hosszabbításban 1 -0-ra vezetlek már Afrika „szelídíthetetlen oroszlánjai", amikor az önbizalomhiány fogalmát hírből sem ismerő kolumbiai kedvenc — jó harmincméterrekapujától—bekapcsolódott azössz játékba, sőt egy tipikus grundcselt is megkockáztatott. Történetesen a legtapasztaltabb kameruni, a hovatovább „fogatlan oroszlánnak" számító Millával szemben. Az „Öreg" (akit a rossznyelvek szerint több unoka vár otthon) annak rendje s módja szerint szerelte Higuitát és újabb találatával a 8 közé repítette Kamerunt. Öröm az ürömben, hogy a dél-amerikaiak isrepülhetnek — igaz, ők már csak hazafelé, Bogotába. A jó 15 órás légiút alatt talán arra is lesz majd ideje Higuitának, hogy elmélkedjen egy kicsit a népi bölcsességek igazságtartalmán. Egyet máris a figyelmébe ajánlok: addig jár a korsó a kútra...' A nyolcítddöntő második napja a vb eddigi letarány, 11:5 Kommentátor legérdekesebb mérkőzéseit ígérte. Acso- lövési kísér- ^^^ portmérkőzések meglepetései után mindjárt let, 3:1 gól- n összekerült a végső győzelemre is esélyesek helyzet is c közül Brazília—Argentína, NSZK—Hol- jellemzi a gEp || G landia. Azzal a reménnyel ültem a képernyő brazilok tá- tpPlitlfPP « elé délután, hogy az általam nagyrabecsült madókedvét, WEKILJ' < Mezey Györgynek nem mindenben lesz iga- de vélemé- JH^u za — valami újat kell, hogy hozzon az eddigi nyem szerint legnagyobb világbajnokság. Mit vártam a az argentinok t^Bj^WIW^ÉÍ mérkőzéstől? Bíztam abban, hogy az eddig tudatosan ad- MS^MOTSÍ^^HH tapasztalt gólt ne kapni elv helyett több gólt tákát a kezde| rúgni az ellenfélnél játék kerül az előtérbe, ményezést.Ahogy teltazidő,úgy váltérzéÓriásit csalódtam. Sokkal inkább antifutball kelhetőbbé, hogy egyetlen gól eldönti a tovolt, mint Kolumbia játéka az NSZK ellen, vábbjutás sorsát. Meglepő volt számomra. Mindkét csapat alapfelállása hasonlított hogy a szövetségi kapitányok a győzelem egymáshoz, egy söprögető előtt két emberf o- érdekében nem vál toztattak az add igi já légó védővel játszottak. A középpályán a bra- kukon az idő haladtával. A tiszta játékidő zilok 5, az argentinok sokszor 6 játékost a hosszabbítás ellenére is csak 54 perc volt, szerepeltettek Az argentin csapat kettőszó- ez messze elmarad egy jó európai kupanát (hálót) húzott a kapuja elé és végig kont- mérkőzéstől. Végeredményben Maradona rára játszottak. A megszerzett labdával egyéni klasszisa eldöntötte a továbbjutás rögtön Maradonát keresték, de őt nagyon sorsát, egy kifejezetten unalmas, rengeteg gyorsan lefautolták. A brazilok próbálták le- technikai hibával tarkított mérkőzésen, támadással megszerezni a labdát már az el- Kíváncsi vagyok arra, Maradona meddig lenfél térfelén, az igyekezetük enyhe bírja elvinni egyedül a csapatot a világbajmezőnyfölényt eredményezett. A 1 l:4szög- nokságsorán? Vitorlát bontottak a hollandok @ Baresl öröme Kilencvenhat olasz sportújságíró szavazata szerint Franco Baresl a tavasz végén befejeződött olasz bajnokság legjobb labdarúgója. A válogatott veteren söpröge tője 100 ezer dolláros jutalmat vehet át. —Akárhogy is végződik a vb, én már elégedett embernek vallhatom magam — nyilatkozta Baresi. — Olyan pompás egyéniségek egész sora futballozik az olasz bajnokságban, akiket túlszárnyalni egy ilyen szavazáson maga a csoda! ® Lehet vita is Roberto Bagglo és Salvatore Schillacl az ősztől együtt készül arra, hogy minél nagyobb számban rúgják a gólt a Juventus színeiben. Nos, a csehszlovákok ellen már játszottak egymás oldalán. Hogy megy együtt? — faggaták a két ,Juve"-csatárt az újságírók. Bagglo: —„Toto" remek fickó, féjesei aranyat érnek. Bár túlzottan sok közös akciónk nem volt a csehszlovákok ellen, de már kezdtem érezni, mikor és milyen irányban mozog, ha nálam van a labda Schillacl: —A míg minden mérkőzésen ö is rúg gólt, meg én is, addig nincs baj. De ha lesz olyan találkozó, amelyen egyidőben egyikünknek nem megy a játék, akkor vita is elképzelhető. Remélem, ez az időszak minél később következik be... Két főesélycsa nyolcaddöntőben! A két csapat az 1974-es vb-döntő óta esküdt ellenségei egymásnak, ki ne emlékezne a Cruyff, illetve Beckenbauer — a mostani német kapitány — vezette válogatottak küzdelmére? Akkor is — most is — 2-l-es német győzelmet regisztrálhattunk. A milánói Meazza-stadionban 33 „hazai" játékossal (Rijkaard, Gullit, van Basten — Milán, illetve Brehme, Matthaus, Klinsmann — Inter) vették fel a kesztyűt a sorsdöntő mérkőzésre. A csatát ezúttal az Inter játékosai nyerték, hiszen Klinsmann is, Brehme is betalált, míg a sérüléséből lábadozó Gullit, valamint a formáját szemmel láthatóan már korábban „kijátszó" van Basten ezúttal nem válhatott a narancsexport révbe érésének zálogává — azaz a hazai partok felé irányították őket. Igazi kemény, vérbei i mérkőzésen az először gólt szerzett együttes nem adta ki kezéből a sanszot, és habár a hollandoknak is volt helyzetük, a németek megérdemelten jutottak tovább. Azt hiszem, a labdarúgórajongók számára ízletes narancsot még a vb előtt kifacsarták. Az NSZK együttese, mivel nincs az argentin-olasz ágon, széles folyosót kapott a döntőig. Várnagy Tamás