Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-19 / 146. szám

1990. június 21., csütörtök Kultúra 19 Könyvajánlás Péter László: Móra Ferenc A neves szegedi irodalomtörténész, dr. Péter László kandidátus tollából, a Kiskunfélegyházi Városi Tanács művelődési osztályának kiadásában megjelent Móra Ferenc életművét bemutató kismonográfia. Móra Ferenc író életművének, írásművészetének bemutatására vállalkozó szerző a könyv előszavában az elhalt író kortársainak véleményéből kiindulva, Móricz Zsigmond Móra Ferencet búcsúztató szép gondolataira hivatkozva tesz sikeres kísérletet arra, hogy a szavak különleges művészetével megáldott írót újabb megközelítésben bemutassa az olvasóknak. Időrendbe szedve, világos szerkezetben, arányos tagolásban tárgyalja Móra Ferenc életét, írói fejlődését. Nagy értéke a kismonográfiának az áttekinthető és logikus tárgyalási. mód mellett a szerzői állásfoglalást jól kifejező őszinte és tárgyilagos elemzés. A műből sugárzik a szerzőnek a kiváló író személye és életműve iránti tisztelete, de mégsem elfogult Móra Ferenc iránt. Adott helyen és időben tárgyilagosan mutat rá az író karakterbeli fogyatékosságaira is. A jól szerkesztett szövegben dicséretes az a szerzői szándék, hogy könyvében a Móra életművet tárgyaló más szakmai véleményeket tisztelve, s tőlüik eltérő vagy éppen velük ellenkező véleményét kifejti. Ennek a szerzői magatartásnak eredménye, hogy a Móra Ferenc életművet ismerők számára új megközelítésben nagyon használható ismeretéket és .kellemes olvasmányt ad a Móra Ferenc (kismonográfia. Móra Ferenc írásainak színét és ízét próbálgató tanulóifjúság is jól megragadható, biztos fogódzókat kap kézbe a sokszínű Móra életmű írói világában való eligazodáshoz. A Móra tisztelök a könyvet abban a biztos tudatban vásárolhatják meg, hogy a jeles szerzőnek megfelelően sikerült bizonyítania, hogy Móra Ferencet gazdag életművével méltán tekinthetjük századunk sokoldalú klasszikusának. Fekete János Egy ház történnie Ki oszt igazságot? „Á művelődés feltételeiről // Az alábbi „Nyílt levél" 207 aláírással tegnap érkezett szerkesztőségünkbe. Szövegét változtatás nélkül közöljük: Nyílt levél Csongrád megye országgyűlési képviselőihez Tisztelt dr. Raffay Ernő, Király Zoltán, dr. Bratinka József, dr. Eke Károly, dr. Papp Lehel György, dr. Szabó Lajos, dr. Mihály Zoltán, dr. Grezsa Ferenc, Póda Jenő, dr. Kószó Péter, Tamás Gáspár Miklós, Pintér István. Annus József, Rózsa Edit képviselők! Nyílt levélben fordulunk Önökhöz a művelődés feltételeinek veszélyeztetettsége miatt. Hitünk szerint a tájainkon élő magyar, délszláv, szlovák és román polgároknak joguk van lakóhelyükön a művelődési esélyek minimumára: a használható közösségi terekre, a tevékenységüket segítő-fejlesztő szakértőkre és az alapinformációkra. Az utóbbi hónapokban zajló és a művelődési intézmények ellen irányuló törekvések, valamint az önkormányzati törvény szövegének ránk vonatkozó fogyatékosságai a kultúraellenes pénzügyi terror továbbélését. a szakmai dilettantizmust és az állampolgárok emberi méltósága iránti érzéketlenséget bizonyítják. Tapasztalatunk szerint a mai körülmények között súlyos hiba 'enne a művelődés ügyét a lakosság fizetőképes keresletére bízni. Nemzeti érdek a művelődés feltételeinek állami garantálása Ls. Tudjuk, hogy Önök komolyan gondolják a választási programjukban meghirdetett „európai utat". Az európai demokráciák bizonyítják, hogy a közművelődésben felhalmozott tapasztalatok szükségesek programjuk teljesítéséhez. Ezért kérjük Önöket, hogy az önkormányzati és az államháztartási törvények megalkotásakor az alábbi javaslatainkat képviseljék: 1. Minden önkormányzat törvényben előírt kötelezettsége legyen a „vízellátásról, az általános iskolai oktatásról és az egészségügyi-szociális alapellátásról" való gondoskodás mellett a „művelődés feltételeiről való gondoskodás" is. 2. Ez jelentse azt, hogy az Országgyűlés évente normatív állami hozzájárulást állapítson meg az önkormányzatoknak. E normatívák garantálják a művelődési feltételeket is. Az így képződő pénzügyi alapot az öni; rrmányzatok és a helyben lakók saját igényeiknek megfelelően bővíthessék. 3. Az iskola, a könyvtár, az egészségügyi. művelődési és sportintézmények is képezzék az önkormányzati közvagyont, mely nem forgalomképes. Csak ez jelenthet garanciát a humán infrastruktúra elprédálásának megakadályozására. Bízunk benne, hogy javaslatainkat elfogadják ós képviselik. Ezúton is eredményes munkát kívánunk Önöknek és érdekeink sikeres képviselését. Szeged, 1990. június 11. Üdvözlettel: Csongrád megye népművelői és könyvtárosai Tükörkép Egy éjszaka világos állomásai Az éjszaka sötétje sok mindent eltakar a városból, van, amit lefed, így más dolgok, melyek nappal föl sem tűnnek, nagyobb hangsúlyt kapnak: világítanak a kirakatok, és felcsillannak az arcok, így a tömeg fogyatkoztával. A kirakatok a divattal és a kirakatrendezők leleményességével együtt változnak. Az arcok, az emberek viselkedése a társadalmi állapothoz igazodik, tlletve arról „beszél". Két húsz-egynéhány éves fiú szótlanul sétál a kirakatok előtt, nézelődnek: ruha, könyv, cipő, borotvahab. Hogy mi járhat a fejükben? Talán ök sem fogalmaznaK, csak az óriási távolság érzése lehet bennük, amely elválasztja óket ruhától, könyvtől, cipőtől, borotvahabtól. A távolság természetesen az árcédulák láttán születik bennük. Ez a távolság már-már komikus, pontosabban: nevetséges, hisz ezek az árak egy más világ embereinek „zsebéhez" igazodnak. S az ilyen, anyagiakkal mért fennhéjázó kirekesztési mechanizmuson már valóban csak nevetni lehet (a kétségbeesésen túl). Az egyik fiú egy komplett szerelést figyel. S végre kacagva töri meg a némaságot: „Na, ebből az öltönyből csak a csokornyakkendőt tudnám megvenni." Kissé arrébb éttermi zsivaj hallatszik, vb-lázban és „sörkócos" gyomorral ül a vendégsereg a leginkább saját súlya alatt roskodozó asztaloknál. Igen, itt is a pénz beszél, a macska nyávog, avagy a vendég hallgat. A pincér már eleve, a küszöbön látja, hogy kinek mekkora van; mármint pénztárcája. Ha valaki büszkén lóbálja ujján a kocsikulcsot (mert mondjuk már két hete rászorult az ujjára), annak tán még a fogát is külön megmossák hajnalban gyűjtött harmatcseppekkel. Annak viszont, akinek a küszöbön bezuhanva kiszóródik az aprója, egy szava Se lehet, ha a kakaspörkölt helyett naposcsibét tálalnak. Mert ha tetszik, ha. nem, legközeiebb is kénytelen „ide" bejönni, és eltűrni a hely urada'mian csibész jelmondatát: A vendég van a pincérért. rt Na, ebből elég, nem szabad, hogy így legyen ez, esetleg megoldás: egyen otthon az ember. Akkor irány haza, a villamos lassan és ritkán jár már, de van taxi. Egy taxi van a taxiállomáson. Egy férfi néhány lépés előnnyel bevágódik előttem, sebaj, nekem nem baj... Van lábam, gyalog megyek. Azért még visszanézek, s lám, egy férfi beteg, sápadt gyermekével a karján beszól még a taxi ablakán: „Küldjenek egy kocsit." A választ nem hallom, de mindegy, hogy mi a válasz, mert a férfi, aki engem is megelőzve beszállt a kocsiba, diadalittasan pöffeszkedik, vigyorog az első ülésen, hogy nemcsak engem (bár ez sebaj), de egy lázas gyermekét cipelő apát is megelőzött, így, az éjszaka közepén, A taxi elhajt, az apa csitítgatja fel-felsíró gyermekét. Az éjszaka bezárul felettünk, nem láttunk mást, mint ami van, s ehhez képest az alvás a legtisztább ébrenlétnek felel meg. Akí az éjszakában repül, jobb, ha csukott szemmel teszi, vagy nem teszi. P. Sz. Szerkesztőségünkbe jó néhány újszegedi lakos aláírasával levél érkezett, melyben a következő áll: „Alulírottak, Újszeged polgárai tudomására jutottunk annak, hogy az áltálunk igen kedvelt Bálint Sánaor Művelődési Házra (Újszeged, Odesszai, illetve Temesvári kőrút 42„) igényt tart a katolikus egyház, az épületet a közeli jövőben át kívánja venni, és kifejezetten katolikus célokra kívánja használni. Ezt a művelődési házat az újszegedi Szent Vince Egyesület építtette, a katolikus egyház támogatása nélkül. 1928-tól napjainkig az újszegedi lakosság egészét szolgálta. Kérjük, hogy a Bálint Sándor Művelődési Ház maradjon állami tulajdon, szegedi önkormányzati kezelésben, s igy szolgálja tovább az újszegedi lakosságot, vallásra, pártállásra, korra és nemzetiségre való tekintet nélkül." Amit az épület múltjáról tudni kell Az alapkövet 1928 júniusában tették le, s a ház — a dokumentumok szerint — egy év múlva már működött. Az újszegedi Szent Vince Egyesület által létesítendő katolikus kultúrház, 1923-ban kelt kezelési szabályzatában ezt olvashatjuk: „A kultúrház hivatása, hogy Újszeged bármily foglalkozású lakossága vallás-erkölcsi, társadalmi, szellemi és gazdasági haladásának otthona legyen, keresztény katholikus széliemben alkotandó könyvtár, olvasóterem, gazdasági és háziipari tanfolyamok benne otthont találjanak, ilyen szellemben haladó, iskolán kivüli népmüvelés helye legyen, valamint hogy keresztény és hazafias szellemben működő egyesületek gyülekezéseinek és előadásainak, felolvasásainak és hasonló kultúr-összejöveteleinek színhelye legyen, és általában a lakosság kulturális érdekeit szolgáló, hazafias és keresztény irányú intézményei a lehetőségekhez képest ott alkalomszerüleg elhelyezést, illetve helyet nyerhessenek..." A kezelési szabályzat 2. paragrafusa pedig leszögezi: ,,A kultúrház feletti rendelkezés joga az újszegedi Szent Vince Egyesületet, mint tulajdonost illeti." Mi is volt az a Szent Vince Egyesület? Ozanam Frigyes világi, katolikus irodalomtörténész, író alapította 1833-ban, Párizsban. Az egyesület célja: elsősorban a tagok erkölcsi tökéletesítése, másodsorban a keresztény felebaráti szeretet gyakorlása. A Budapesten székelő magyarországi Szent Vince Egyesület központjának élén gróf Zichy Nándor állott egykoron. A mozgalomnak az egész világon akadtak követői. Újszegeden 1923-ban alakította meg az egyesületet Karácsonyi Guidó lelkész, akit mellesleg 1917-ben a szegedi Keresztény Szocialista Párt elnökének választottak. „A pénzt pengőnként adták össze .. — Nincs joga a katolikus egyháznak ehhez az épülethez — kezdi a mondandóját Kiss Ernő, a Bálint Sándor Művelődési Ház vezetője. — Ezt a házat nem az egyházi építtette, hanem az újszegedi polgárok. Két egyházközség és néhány egyesület ugyan összegyűjtött 3 ezer 500 pengőt, Glattfelder Gyula püspök is adott két részletben 120-at. Érkezett támogatás a Vallási és Közű oktatási Minisztériumból is (5 ezer pengő), a Földművelésügyi Minisztérium is kiutalt egy tekintélyes összeget (15 ezer pengőt). Az egyesület 12 ezer pengő bankkölcsönt is felvett. A több mint 60 ezres beruházáshoz szükséges pénzt és „társadalmi munkát" azonban az egyesület tagjai áílták. „Amennyiben a miniszter, vagy az általa megbízott szerv arról győződnék meg, hogy a kultúrház működése a jelen szabályzat rende kezéseitöl eltér, vagy közrendekbe ütközik, a Miniszter utasítására, vagy az általa megbízott szerv javaslatára a városi tanács a kultúrház működését felfüggesztheti. Jelen szabályzat a törvényhatóság első tisztviselője után a Magyar Kir. Földmüvelésügyi Miniszternek láttamozás céljából négy példányban bemutatandó" — zárul a Szent Vince Egyesület pecsétjével az egyesületi igazgató, az alelnök és a jegyző aláírásával hitelesített kezelési* szabályzat, melyet Wanger András, az újszegedi nyugdíjasklub vezetője mutatott meg nekem. — Rengeteg emlékkel kötődöm ehhez az épülethez — meséli Wanger András. — A harmincas években Újszeged apraja-nagyja itt művelődött, szórakozott. Nyugdíjasként járunk továbbra i.s ide. sajátunknak érezzük a házat. Vállaljuk a karbantartását. a kert gondozását. Ha szükséges, kisebb-nagyobb javításokat végzünk. Kész a ház bővítési terve (Palánkai Tibor építész társadalmi munkában készítette). Az éoület renoválását és bővítését az újszegediek közadakozásból összegyűjtött pénzzel képzelték el megoldani. Mióta tudjuk hogy az egvház igényt tart az épületre, leálltunk az előkészítő munkálatokkal. Azt szeretnénk, ha a házat továbbra is arra és úgy használhatnánk, amire eddig. Szerintünk az egyház által elképzelt programok isi beférnének ebbe az épületbe. Közös lónak túros a háta Katona Nándorral, az újszegedi egyházközség plébánosával tavaly novemberben beszéltünk először erről az elképzelésről. Akkor azonban még nem tisztázódott, hogy az egyház a város mely épületeire tart igényt. Most újra felkerestem a plébános urat. — Amj az egyház céljaira létesült, az az egyházé — jelentette ki határozottan beszélgetésünk elején Katona Nándor. — A Szent Vince Egyesület sohasem volt polgári, civil szerveződés. Az alapítója is lelkész volt itt, Újszegeden. S egy a kuckó a kemencével. A templomokra, a temetői ravatalozókra is sok helyütt a katolikus hívők adták össze a pénzt, vagyis az emberek odaajándékozták forintjaikat az egyháznak. A Szent Vince Egyesület katolikus szellemű programmal, s kifejezetten karitatív célzattal jött létre annak idején. Aláírásokat mi is tudnánk gyűjteni, de nem kívánunk ezzel a módszerrel élni, mert tudjuk, az épület minket illet. Cserkészotthonra, művelődési házra van szüksége az ifjúságnak. — Közös lónak — mint tudjuk — túros a háta. Mi nem akarunk senkivel közösködni. S nem kívánunk alkudozni sem: Persze, ez nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra kifüstöljük az újszegedieket ebből az épületből. Szó sincs erről. A nyugdíjasok klubját egyébként is szívesen megtartjuk. S úgy tudom, az intézményvezetőnek sincs félnivalója, a főnöke megnyugtatott: Kiss Ernő nem kerül az utcára. A Bartókban megvan a helye. Mi nem vehetjük át az állam funkcióját. Máté-Tóth András teológust, az Egyházfórum Közéleti* Társaságának tagját is megkértem, szóljon hozzá a vitához. — Az egyházamat megértem, saját identitását és a stabilitást keresi. De kérdéses, hogy ez a redisztribuciós tevékenység megalapozott-e? Tény, hogy az elmúlt évek politikai rendszere az egyházat a templomba, a sekrestyébe szoritotta be. A széttáncolt, egymás ellen uszított embereket az egyház segítheti közösségekbe gyűjteni. Ez a harc, vita, ami a művelődési ház és az egyház között zajlik, nem igazán nagy meccs. Mint tudjuk, a nagy bokszoló már mindkét felet korábban szinte kiütötte. Itt két agyonpofozott gyermek harcol a homokozóban. Ennek ellenére, mindkét félnek tudnia kell, az ő dolguk: a szolgálat. Itt az embereknek kell olyan oázisokat teremteni, ahol nap mint nap feltöltődhetnek. Az egyháznak is el kell felejtenie sérelmeit, és a visszaütés reflexét részükről is a tanulás magatartásának kell felváltania. S tulajdonjogi ügyekben nem a olébános úrnak, s nem a népművelőnek kell tárgyalni, hanem ehhez értő szakembereknek, mondjuk, jogászoknak. Nem lehet amatőr megoldásokkal élni. A tárayak, nézetem szerint, kétféleképven működnek. Mint ellenszentségek. elválasztanak minket: s mint szentségek, összeköthetnek bennünket. Türelem <1 döntésig — Pillanatnyilag nincs döntés — nyugtat meg Gyulay Endre megyés püspök, mikor a vitáról véleményét kérdezem. — Hogy kinek van joga az épülethez, ezt egyelőre nem tudom megmondani. Egyáltalán nem biztos, hogy az egyházé lesz. De ha igen, hát akkor továbbra is a kultúrát kívánja szolgálni. Véleményem szerint a helyhatósággal közösen kell a dolgot, átgondolni. Hiszen az egyházra is nagy terhet ró egy ilyen épület működtetése. Itt szó sincs arról, hogy az egyház akarná irányítani az újszegediek közművelődését. De ha nekünk ítélik ezt a házat, nehezen tudom, elképzelni, hogy mondjuk egy MSZP-tag legyen a vezetője. Egyelőre vár. juk meg a minisztérium döntését. A Bálint Sándor Művelődési Ház 1979 óta*a Bartók Béla Művelődési Központ hálózati intézménye. A Bartók igazgatója, Szabó Béla így látja a kérdést: — A tanács nekünk ígérte a Csanádi Utcai Óvoda épületét. Ez sokkal jobb adottságokkal rendelkezik, mint az Cdeszszai körúti. Azonkívül az épület elvesztése nem jelenti feltétlen az ott dolgozók állásának megszűnését is. Egyelőre meg kell várnunk a helyhatósági választásokat. Bízunk benne, ha át kell adnunk az Odeszszai körúti épületet, megkapjuk helyette a Csanádi utcait. Türelmesnek kell lennünk. * Ebben tényleg reménykedünk, s abban is, hogy nem egyszerűsödik afféle presztízskérdéssé egy-egy objektum tulajdonjogának megtartása, vagy megszerzése. Hogy nem amolyan győztes-vesztes szemlélet uralkodik el az országban. Az újságíró nem szakértő. főleg nem döntőbíró, és nem is jós. Legfeljebb sejtései lehetnek. Jelen esetben az, hogy a kérdést, s a hasonló vitákat egyelőre nem a jog (vagy a joghézag!, a polgári, civil törvény fogja eldönteni. Nálunk egy ideig még a politika osztja az igazságot Pacsika Emília