Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-18 / 145. szám

1990. június 18.. hétfő Vendégfogadó 3 MIT KÍNÁL A világ tehetősebb fertályán ilyenkor már veszi a sátor­fáját a legtöbb család, hogy valahol máshol — saját hazája távolabbi tájain vagy külföldön — pihenje ki az év fáradal­mait. A nyári hónapokban úton van idős és Fiatal, s habzsolja a szabadság, a csavargás édes ízét, az ismeretlen tájak, városok fölfedezésének örömét és persze élvezi a vendéglátók figyelmességét, ötletességét, jobb helyeken őszinte szeretetét. Mert ilyen a turizmus természete: a vendégnek minden kijár. Kényelmes szállás, jó étel, kelle­mes szórakozás. Hogy Szeged miként készült föl az idén az idegenek fogadására? Ennek jártunk utána a héten, s tapasztalatainkat ezúton osztjuk meg olvasóinkkal. A TURISTÁKNAK? Kemping a város kapujában A Napfény Szálloda cs Üdü­lőközpontban mintegy 4UU ven­dég lakik most. Egyáltalán nem rossz arány. Vasi György, a város kapujában lévő turista­központ vezetője mégis elége­detlen. — Biztos vagyok benne, hogy nyereséges lesz az évünk, még sem tudok igazán örülni. Tudniillik, a forgalmunkat, a lényeges változások ellenére is. helyi adottságunknak köszön­hetjük: nemzetközi főút men­tén vagyunk. — Mik a lényeges változá­sok? — Jelentősen csökkent a bolgár és a lengyel utazók száma, s nem találkahelye Sze­ged már a kelet- és a nyugatné­met turistáknak sem. Szembe­sülnünk kell továbbá a szo­morú ténnyel, a magyaroknak már kempingezésre sincs pén­zük. Csak a holland és a svéd turisták hűségesek változatla­nul Szegedhez. — Futja idén is a régi szolgál­tatásaikra? — Természetesen vendége­ink használhatják a teniszpá­lyákat. strandolhatnak a kem­pingben. Figyelmes kiszolgá­lást is ígérhetünk, meg átlagos árakat. A sátorozok hűtőszek­rényeket bérelhetnek, to­vábbra is foglalkozunk valuta­beváltással. — Mire nem telik az idén? — Nagy az igény gépkocsi­és kerékpárkölcsönzés iránt, hiányolják a tolmács-fordító szolgáltatást. A szegényes hír­közlési fölszerelésünk miatt na­ponta pironkodunk: kevés a te­lefonvonal. nincs telefaxunk és a szállodai szobákban házitele­fon. Nagyjából ezekre nem futja. — Emlékszem, tavaly sokat szenvedtek a szabadparkoló törzsközönségétől. — Gondolni se merek arra, mi vár ránk. Az éjszakai szolgá­latban lévő portások, kapusok máris életveszélyes körülmé­nyek között dolgoznak. Nem­csak a parkolótól félünk, ha­nem a kempingcsárda közelsé­gétől is. Ha hiszi, ha nem, most üvegeztettük a szálloda ajtaját, a régi üvegtáblát pisztolygo­lyók lyuggatták szét. Annyit tudunk, összevesztek a csárdá­ban, és a vesztes a szállodába menekült. A túloldalon kiug­rott. majd elszaladt. A rend­őrökkel együtt egyszerűen te­hetetlenek vagyunk. Európai színvonalra törekszünk — bal­káni körülmények között. M. E. Hamm, hamburger... Az idegen forog — mert a gyomra korog — és forgoló­dása közben azt keresi, hol ehetne valami finomat (de leg­alábbis elfogadhatót), gyorsan és lehetőleg olcsón. Ha a vá­rosba toppanó fiatal, hátizsá­kot visel, amelynek aljára kötve hálózsák fityeg, fontosak számára az előbbi szempontok. De lalán nem csak neki... Az a külföldi, aki eljut ide. az ország egyik alvégére, és ..gyorsétkezni" akar. találja például a Napsugár bisztrót. Egyik fele talponálló, kármen­tóráccsal elválasztva az etetö­résztól: táplálkozás közben ka­rakteres arcokat lehet megfi­gyelni a túloldalon. A „Lófara" kocsma-étterem megszűnt — szerencsére. De helyette semmi sincs, leg­alábbis a ház keresztapjaként tisztelt szóbor környékén. Maradt egyetlen tejivó (a Széchenyi), miután a Somogyi szégyenletesen, ragacsos és füs­tös helyiségét bezárták Utóbbi Talpra, Royal! ... és Tisza és Hungária... azazhogy talpon vannak ók, még inkább szeretnének tal­pon is maradni. A tavalyi év várakozáson felüli eredményt hozott: több mint 200 millió forintot söpörhettek a kasz­szába. Nyereség dolgában még ki­ugróbb a siker: 3.2 milliót ter­megélni, szükség lesz a feszí­tett tempó tartására. Az elsó öt hónap grafikonja bizható ív­ben emelkedik. A legtöbb pénzt természete­sen a nyugati turista hozza. Ta­valy az első félévben 10 ezer 600 vendégéjszakát töltöttek itt. idén már májusban túlhaladták ezt a számot, 11 ezer 900 ven­dégéjszakával. A nagyobb ér­deklődés oka a politikai válto­zások következményeként megnyíló gazdasági lehetősé­gekben keresendő: sok tár­gyalni kész tőkés érkezik. A hazai szegény, a nyugati igényes Szeged fő attrakciója nyaranta kétségtelenül a szabadtéri játékok. A Szeged Tourist ajánlatai között is ez a rendezvény all a középpontban, állandó, hagyományos programjaik is erre épül­nek. Hogy mi mindent kínál ez az utazási iroda a város nyári vendégeinek? Erről beszélgettem Málovics János kereskedelmi hivatalvezető helyettessel. Partra vetett fürdőzők Vendégváró szempontból nem elhanyagolható előnyt je­lentenek a nyári forróságban — minden reklám nélkül — önmagukat kínáló Szeged kör­nyéki vizek. A Tisza a Maros torkolat alatt nem hat csábítólag. Szak­vélemények szerint: fürdőzésre nem ajánlott. A természetes vizekben megmártózni vágyók­nak marad hát a Sziksóstó és a Maros torkolat feletti Tisza­szakasz. A mezítelen napozás, a nudizmus hívei itt is, ott is megtalálhatják a kijelölt part­szakaszokon hasonszőrű társai­kat. A medencékkel, gyeppel, kolbászsütővel és kabinokkal ellátott strandokat előnyben részesítők naponta potom 30 forintért léphetnek be a part­fürdő és a Szue összenyitott területére. Igaz, a termálfürdő felújítása a szezonra nem feje­ződött be, s emellett a koráb­ban megszokott szolgáltatások vagy teljesen eltűntek, vagy kellemetlenül megdrágultak. A fürdőztetés a világon min­denütt dotációs. Elhihetem a vízművek műszaki igazgatóhe­lyettesének. Gazdaságunk vál­sága a fürdővállalatokat sem kíméli, örüljünk, hogy egyálta­lán bebocsátást nyerhetünk a nagy szegedi strandra, hogy nem került lakat kapuira. Mégis szomorú jelei ezek Sze­ged működésképtelenségének, pedig némi ráfordítással szép summát hagynának itt az átuta­zó — „álljunk itt meg, füröd­jünk, ebédeljünk" — turisták, nem beszélve azokról, akik meg is állnak egy-két napra. A partfürdő kempingje a Ti­sza felöl csónakkal is megköze­líthető, és gyakorlatilag a vá­rosközpontban helyezkedik el. Ezért vonzó, s az egyetlen iga­zán jól működő része, a Tiszára épült strandkomplexumnak. A Szikin talán jobb a helyzet, csónakázni, vízibiciklizni is le­het. Csupán egy tényező azo­nos és változatlan színvonalú a vízközeiben húsölni. pihenni vágyakozókra váró szolgáltatá­sok közül: a szúnvoginvázió. V. I. helyén ott a Viva, amely étvá­gya szerint a pesti City Grill mintájára akarta bekebelezni a várost. Hogy kínálata milyen, azt a látogatók ítéljék meg. Vi­szont legalább kezet moshat a vendég a szájába tömködött húsgombóc és sültkrumpli után. Nem így a City Grillnél, amely a Bartók tér meghódítá­sával betört a szegedi piacra. Akit fölvisz a mozgólépcső a nagyáruház emeletére, a „vita­minketrecben" tobzódhat a sa­láták között. Es a Boszorkány konyhát, valamint a Fesztivált se felejtsük ki. Aztán van még hamburger minden mennyiségben. A dóm melletti Eldorátótól kezdve az utcai bódékig kínálkozik szá­munkra a lehetőség, hogy mi­közben a hamburgerbe ha­rapva az egyik fülünktől a mási­kig ér a salátalevél, végigcsor­gassuk magunkat kecsappnl. Az biztos, hogy ínyünk el­bírna a mostani kínálattól vá­lasztékosabb csiklandozást. Alkudjunk a szobaárból! Egy kétágyas, fürdós szobá­ért az új Hungáriában és a Ro­valban egyformán 3160 forintot kérnek — és még reggelizhe­tünk is ezért a pénzért. Eszébe jut-e vajon valakinek, hogy a recepciónál — értesülve a másfél heti fizetésnyi árról — alkudozni kezdjen, akár a pia­con egy lengyel cipőre? „Minyi­mum" — mondja ott a leg­újabbkori kereskedőnemzet hazánkba akkreditált követe és megjelöli az általa még elfogad­hatónak tartott legalacsonyabb árat. Ha nincs töltve — ez a szállo­dának épp úgy előnytelen, mintha egy westernfilmhós hiába csattogtat a koltjával. Aki ügyesen és szerencsés időpont­ban alkuszik, a pillanatnyi for­galomtól függően akár 50 száza­lékos kedvezményt is kialkud­hat magának. De mindez csak az adott napra vonatkozik. Elő­rendelésben a szállodások sem ismernek (meg)alkuvást. A régi híd lábánál jól látható az iroda neve: a véletlenül erre járó turistának biztosan ide ve­zet az elsó útja. A mindig kiszol­gáltatottabb helyzetben lévő idegen itt fölvilágosítást kap a szálláslehetőségekről, a pénz­váltásról, a menetrendekről, de segítenek azt is kinyomozni, ha történetesen arra kíváncsi a kedves vendég: hol lehet itt ló­szerszámot venni? Az ide látogató csoportoknak városnéző túrát ajánlanak, gya­log vagy panorámabusszal. Sze­gedet ötvenöt idegenvezető is­merteti meg a vendégekkel, idegen nyelven is. Általában ez öt óra hosszat vesz igénybe: a séta alatt a dóm és a zsinagóga a sláger. Aki maga vág neki a fölfe­dezóútnak, vajon talál-e megfe­lelő térképet, prospektust, szó­róanyagot? Az egyetlen megyei térkép már elavult. Létezik Sze­gedről ugyan néhány prospek­tus, de nem bővelkedik szóró­anyagokban az iroda. Az előál­lítási költségek túl drágák. Ol­csóbbak lennének, és az igénye­ket kielégítené, ha nyomtatásu­kat minden utazási iroda szív­ügyének tekintené, s ha a teen­dőket egy nem nyereségérde­kelt szervezet fogná össze. Szükség lenne egy Szeged-kala­uzra, egy komplex szálláskata­lógusra is. amelyben az összes vendéglátásban érdekelt cég neve benne lenne. Ez a reklám természetesen az egész város konyhájára hozná a nyereséget, nemcsak a turistairodáéhoz, így a kiadványok költségeit is meg kellene osztani. A turisták hagyományos nyári kínálata igen szegényes a városban. Az óránként induló panorámabusz minimális szol­gáltatásnak tekinthető. A lovas kocsis városnézésben már van valami fantázia: láttára különö­sen a külföldi városlakót kapja el már itt a pusztaromantika. A helybéli lakost meg a düh ami­att. amit maguk mögött hagy­nak a paripák. Jóllehet, a fuva­rosok szerződésben vállalták a takarítást is... Legnagyobb kuriózumot ter­mészetesen a dómban, a sza­badtéri napokon rendezett veztek és 14,5 milliót könyvel­hettek el végül. Forgalmuk '89-ben csak májustól élén­kült, addig még a szeré­nyebbre tervezett nyereség teL­jesítése is kétségesnek tűnt. Az idei cél: 240 milliós bevé­tel — ennyi kell a talponmara­dáshoz. Ha széthullik az orszá­gos hálózat, és önállóan kell Kis éji zene Megesik, hogy nyaranta eltelnek napok anélkül, hogy valamiféle kulturális progra­mot ajánlhatnánk vendégeinknek. Nem mil­liókért rendezett produkciókra gondolok én itt. hanem a városlakók ötletgazdagságából megszülethető kedvességekre. Mint ahogy a világ más részein, merő lokálpatriotizmus­ból, ingyen hangversenyt ad egy város filhar­monikus zenekara vagy a tűzoltók rezesban­dája, ugyanúgy megtehetnék ezt a kiváló szegedi együttesek is. Nálunk a zenei képzés­nek több főhadiszállása is van, maguk a tanárok, a kis és nagy diákok is muzsikálhat­nának olykor — ajándékként — a máskor fizetó közönségüknek, no meg azoknak, akik megtisztelték városunkat látogatásukkal. Nem kell ehhez más. mint városszeretet meg a jó szándék. Miként azt Amerika kis és nagy városaiban, vagy akár itt a szomszédban. Ausztriában teszik. Hallgattam már csodála­tos hangversenyt a holdfényben, többszázad magammal a városháza előtti zöld fűben heverve, egy domboldalon ülve. árnyas fák alatt, vagy egy múzeumi'kőtárban, össze­csukható székeken. El tudnám képzelni, hogy művészek és amatőrök, zenészek, éne­kesek, táncosok ütnék föl tanyájukat egy-egy nyári estén a Dugonics téri szökőkútnál, az újszegedi ligetben vagy a múzeum elótt. Ne­tán a múzeumban odabenn, avagy a várban is lenne hálás hallgatósága mondjuk egy vonós­négyesnek. Nem hiszem, hogy viszonzás nélkül ma­radna az az emlék, amelyet Szeged vendége lelkében magával vinne innen egy-egy kelle­mes nváresti élménv után. Ch. Á. hangversenyek jelentik, ez az, amivel egyáltalán dicsekedhe­tünk. A természetbarátok számára sem igazán csábító ez a vidék. Van ugyan Tiszánk, amelyre vi­szont nem számíthat az idegen­forgalom, olyan rapszodikus... A fürdeni vágyóknak inkább a Sziksóstót ajánlják, s érdekes, hogy a nudistastrandnak, a kempingnek még reklám se kell — mindig tele van. Ópuszta­szeren a faházak, Makón és Szegeden a kemping és a motel kedvelt szálláshelyük a magyar és a nyugati turistáknak is. A legfestőibb vidéken. Mártélyon az igényekhez képest azonban kevés a kiadó üdüló és szoba. Jól megélne ott egy szálloda... És aki hamisítatlan tanyai ro­mantikára. a magyar pusztai vagy vízi életre vágyik? Csongrád történelmi belvárosá­ban akár 200 - 250 éves. vert falú, nádtetős, kertes házacská­ban lakhat, de olyanban, amely összkomfortos, és iparművész keze nyomát viselő bútorokkal van berendezve. Kuriózum ez a magyar idegenforgalmi piacon, így ára is ennek megfelelő. A 6 ágyas házikóért egy éjszakára 90 márkát fizet a nyugati, a belföldi turista 2200forintot, ha megengedheti magának Népszerűek az Atka-szigeti horgászprogramok. Mártélyon a légkondicionált konténerhá­zakat már a hazaiak is meg tud­ják fizetni: 170 forint egy éj­szaka. A Hungarotröszt üdülő­jéhez csatlakozó szálláshelye­ken hangulatos környezetben 31-en tölthetnek el kellemes na­pokat, szalonnasütéssel, vagy aki szereti, bográcsban főzheti ebédjét. Újdonság, és nem várt sikert hozott, az idén meghirdetett ópusztaszeri kerékpártúra. Azoknak a természetbarátok­nak ajánlják. akik,képesek akár 84 kilométert is'biciklizni. A résztvevők 3900 forintért a Szeri kemping faházaiban lak­hatnak. és az ottani csárdában étkezhetnek. A túra alatt a ter­mészet szépségei mellett váro­sokat, múzeumokat is megláto­gatnak a kerekezók. Éledőben van Szeged kör­nyékén a tanyai turizmus: öt­hat, a várostól 30-40 kilomé­terre lévő, jól fölszerelt házat kínál az utazási iroda vendégei­nek Főként külföldiek jelent­keznek — nyugati irodák aján­latára. A nap>okban 9 tagú ame­rikai család jelentette be igé­nyét. Nekik biztosan megéri a napi 800-2000 forintos ár a ha­misítatlan pusztaromantikáért. Az idén, főszezonban 30 — egyenként 40 fős — csoportot vár a Szeged Tourist a városba, s ugyanennyi külföldi vendégre számítanak. A hazai turista saj­nos egyre kevesebb. Már pedig az igazi idegenforgalmi nagyha­talom a belföldi turizmusra épít. Sajnos, ami megfizetheló és jó nekünk, az nem kell az igénves nvugatiaknak. . Ch. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents