Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-15 / 142. szám

4 Sport 1990. június 16., szombat • • Ötvenmillióból mór lehet sportot szervezni A turkui sportosztályon húszon dolgoznak Szeged testvérvarosai közül Turkuvul alakult ki a leggyümölcsözőbb sportkapcsolat. Szinte minden sportág­ban megfordultak már Tisza-parti versenyzők, az Aura­parti vánKban. és fordítva. Ismerik egymás gondjait és eredményeit Azt is tudják, hogy a finn sportegyesületek, költségvetése milyen forrásokból jön össze, de azt már kevesen ismerik, hogyan érvényesül a sportban a helyi irányítás. Kétszeres kíváncsiság hajtott a turkui spartirányitás központjába. Egyrészt, mert tavaly ősszel, amikor először jártam ősi rokonainknál, egyszerűen nem foglalkoztak a találkozási szándékommal. Másodsorban pedig kíváncsi voltam, vajon a gazdasági eredmények hogyan csapódnak le a sportban. Már-már úgy tűnt, most is üres kézzel kell hazatérnem, pedig dr. Bertényi Szabolcs, a Turkuban megforduló magyarok támasza, valamint Szegedről Hor­váth András sportosztályvezető mindent megtett kérésem megvalósításáért. A hetedik napon — másnap utaztunk haza —, délután 3 órakor, végre hajlandóak voltak velem szóba állni Hozzá kell tenni, hogy csak öt óráig dol­goznak Arto Sinkkonen osztályvezető azzal kezdte a beszél­getést, neki csak fél órája van — úgy látszik, nincsenek kibékülve a sajtóval — gondoltam. Dicséretére legyen mondva, igyekezett világosan megrajzolni a finn sport­irányítás lényegét. Kértem, hogy a tükörtói induljunk el. — Az ottani közigazgatásban milyen helyet foglal el a sport? — kérdeztem először. — Négyévenként választják a 67 tagú helyi városi ta­nácsot, a pártok által delegáltakból. Az így megválasz­tottak aztán maguk közül tizenöt tagú vezetői testületet jelölnek 'ki. A négy polgármester-he­lyettes közül az egyik az oktatás és a művelő­dés mellett a sport felügyeletét is ellátja. Tehát hozzá­tartozik a mi osztályunk is. Engem kineveztek erre a posztra. Tulajdonképpen négyévenként nem fenyeget sem­miféle veszély. Elvileg nyugdíjas állásom van. Egyébként az osztályt egy kilenctagú sportbizottság — vállalatveze­tők. ismert személyiségek a tagjai — felügyeli, amelyet a 67 tagú tanács választ meg. Kétszáz dolgozó, ötszáz létesítmény Milyen feladataik vannak? — Elég sokrétű munkát látunk el. Kétszáz főfoglal­kozású dolgozónk van. Hozzánk tartozik 500 sportlétesít­mény, összes gondjával együtt. Turkuban, és környékén 150 sportegyesület működik, összesen 50 ezer sportolót tartunk nyilván. A 160 ezer lakosú városban tehát minden har­madik ember sportol. Hivatalunkban 20-an dolgozunk. Mindenkinek megvan a saját területe Van, aki a létesít­ményekért. van, aki a versenysportért, más a tömegspor­tért felelős, Gazdasági ügyekért, szervezési feladatokért, szolgáltatásokért is vannak felelősök. A város verseny­sportjára egyébként nyolcmillió márkát adunk. Az egye­sületek a működésükhöz a többi pénzt a gyáraktól, válla­latoktól és adományokból gyűjtik össze. Ha már a pénznél tartunk, a városatyak évente mennyi márkát szavaznak meg a sportnak? — ötvenmillió márkából gazdálkodunk. A sportléte­sítményeket mindenki ingyen veheti igénybe. Az állam­kasszából a pénzünk 5 százalékát kapjuk meg, a létesít­ményeink állagának megóvására, újabb beruházások ösz­tönzésére. Külön építő- és karbantartó brigádot tartunk, hiszen ennyi sportpályán mindig van munka. Olcsóbb a sport, mint a kórházi ellátás Az osztályvezető eddig jutva a beszélgetésben, sajná­lattal bejelentette: „neki menni kell", s átadott egyik he­lyettesének, Markku Aaltonennek, aki így folytatta a tá­jékoztatót: — Az uszodáinkat évente 400 ezren látogatják. Ennek ellenére sokat bírálnak bennünket, hogy kevés a bevéte­lünk. Mi pedig azzal érvelünk, hogy egy kórházi ágy napi 500 márkába kerül, s ha az emberek sportolnak egészsé­gesebbek lesznek, s még mindig olcsóbb, ha a rendszeres mozgásra költik az állam pénzét — Évente milyen nagy versenyeket rendeznek? — Mi egyet sem. A sportági országos és területi ver­senyék rendezési jogáért az egyesületek szinte veszeked­nek. Nálunk egy országos bajnokság megrendezése nyere­seget hoz a bevételből, a szponzorok támogatásából, a reklámból, a tv-közvetítésj jogdíjból szép summát szednek össze — Mennyire elterjedt a főállású sportvezetés? — Turkuban 30 főállású sportvezető van. Általában labdarúgásban, hokiban és atlétikában foglalkoztatnak fő­állású edzőket. A TPS hokicsapatának edzője például kö­zel félmillió márkát kerea egy évben, de 70 százalékos az adója — Egy sportvezetőnek mennyi a keresete? — A legjobban fizetettek 300 ezer körül kapnak. Ne­kem a sportosztályon a 100 ezret alig haladja meg a jö­vedelmem. s ennek 20 százaléka az adó. Lehet, hogy túlságosan kényes vizekre eveztem, mert Markku Aaltonen az órájára pillantott, s közölte, nagyon sajnálja, de a gyereke csak öt óráig lehet az óvodában, s már háromnegyed van. Útközben a szolgálati Saab gép­kocsijából felhívta az óvodát, s beszélt a kislányával, hogy már útban van felé. . Süli József Véd a„Véda" A tavalyi országos birkó­zó közgyűlésen Kulier Jó­zsef, a későbbiek során al­elnökké megválasztott sportvezető azt ígérte: min­dent elkövet annak érdeké­iben, hogy nem kevés pénz­ügyi segítséggel siessen kedvelt sportága segítségé­re. Teltek a hónapok, míg­nem végre képes volt be­tartani adott szavát az al­elnök. Az általa vezetett „Véda" névre hallgató, jórészt ke­reskedelmi tevékenységet folytató kft. egyéni szpon­zori szerződéssel ,.ajándé­kozta meg" Komáromi Ti­bort. Annak értelmében az FTC háromszoros világbaj­noka, egy alkalommal Eu­rópa-bajnoki aranyérmese, a szöuli olimpián pedig ezüstérmet szerzó kötött­fogású kiválósága az 1992­es nyári olimpiáig 500 ezer forintos támogatásban ré­szesült a kft.-tői. A mottó tehát: véd a „Védá". Közismert, a Szeged SC labdarúgó-szakosztályának vezérkara egy évvel ez­előtt fennhangon tette közhírré: a csapatnak ügy kell szerepelnie az NB II­ben, hogy a bajnokság vé­gén felkerüljön az első osztályba! Ennek az elkép­zelésnek megvalósításá­hoz sikerült megnyerni­ük a nem mindennapi fel­készültségű szakembert. Kovács Ferenc mester­edzőt. Induláskor a veze­tők ígéretet tettek, min­dent biztosítanak a zavar­talan munkához, megte­remtik az NB I. feltételeit, a vezető edzőnek „csak" az lesz a feladata, hogy stí­lusában, tartásában ütő­képes csapatot formáljon. Az eredmény ismert, a Szeged SC gárdája utcahosz­szal nyerte a bajnokságot, 9 pont előnnyel ért célba, úgy, hogy csupán ötször szenve­dett vereséget és 7 alkalom­mal végződött döntetlennel mérkőzése. Ha kezdetéig visz­szapörgetjük a képzeletbeli filmszalagot és onnan követ­jük az eseményeket, a táb­lázatot böngészve kiderül, az együttes első helye már nagyon régóta, majdhogy el­ső mérkőzése óta biztosnak látszott. Stabilnak, mert erre a garancia maga a mester­edző volt, aki csak úgy és akkor volt hajlandó szerződ­ni, ha konkrét eredményért, meghatározott célért . mun­kálkodhat. • Ennek szellemében vágott a dolgok közepébe, s miután felmérte a játékosállomány tudását és képességét, igye­kezett mielőbb kialakítani a számára megfelelő játékíör­mát. Igen hamar kiderült, mi lehet az a tartalom, stí­lus, ami leginkább megfelel a társaságnak. Döntő volt, hogy kevés az igazán gyors játékos így aztán a védeke­zést már eleve a pálya köze­péhez közelítve kellett meg­szervezni, hogy eleve elke­rüljék a közeli szabadrúgá­sokat, az esetleges 1 l-esekel. Ezáltal a támadójáték is adottá vált. Bajban volt viszont a tár­saság, ha olyan ellenféllel ta­lálkozott — főként hazai mérkőzéseire volt jellemző —, amelyik zártan védeke­zett, nem adta föl kapu előtti hadállását. Ekkor nem egy esetben akadozott, nehézkes­sé vált a csapat játéka, vi­tathatatlanul bebizonyoso­dott, egyedül Kun Lajos a vérbeli csatár! Hogy az NB Il-es szintnek megfelelő tá­madók is mennyire hiányoz­nak, jól példázza; Kovács Ferencnek mindvégig keres­nie kellett a megoldást, I3(i) játékost próbált ki a csatar­sorbani Beigazolódott az is, ha a csapat eltér begyako­rolt, megszokott stílusától — nem fordít gondot a bizton­ságos védekezésre, a kapu bevételét szorgalmazza min­denáron — könnyen sebez­hető, tehát taktikája semmi­képpen sem lehet a támadá­sok erőltetéséi Ami a hátországot, az utánpótlást illeti, a megyei első osztályban szereplő csa­patból többen is lehetőséget kaptak a szárnybontogatás­hoz. A vezető edző olyankor játszatta a fiatalokat, ami­kor kevés felelősség hárult rájuk és bátran, felszabadul­tan focizhattak. Bizonyítot­ták tehetségüket, idő kérdé­se, mikor válhatnak mégha-, tározókká. Más kérdés, na­gyon sok tapasztalatra van szükségük, ehhez viszont el­engedhetetlen a magasabb szintű versenyeztetés. Arra azonban senki ne gondoljon, hogy ők lesznek azok, akik egyik napról a másikra meg­oldják az NB I. gondjait! Később igen, de most még aligha • A csapat, amit mesterével vállalt, teljesítette, fölke­rült az első osztályba! Tör­ténését az érdekeltek — szurkolók és vezetők — nyo­mon követhették, megélhet­ték. Ezért az ennél most már lényegesebb, fontosabb ho­gyan továbbról érdemes és kell meditálni. Ezt tettük Kovács Ferenccel. — Mindenek előtt azt hiá­nyolom, a klubban nem mérték föl időben, a város­ban mennyi a realitása an­nak, hogy a csapat felkerül­jön az első osztályba! — így a mesteredző. — Erre a mai napig nem kaptam választ!. Az többször elhangzott, hogy összefogással előteremtik a működéshez szükséges anya­giakat, de ez közel sem azo­nos az NB l-ben indulás fel­tételeivel. — Magyarán, Kovács Fe­rencnek egyáltalán nem mindegy, hogy csapata csu­pán egyik résztvevő d, epi­zodistája vagy biztos bent­maradója lesz-e az NB I-«s bajnokságnak. — Pontosan erről van szó! Senkinek nem lehet érdeke, hogy olyan együttessel in­duljunk, amelyik képességei maximumai nyújtva sem képes eredményesen játszani és szórakozás helyett bosszú­ságot okoz szurkolóinak. En­nék ellenére úgy mentünk szabadságra, hogy a vezetők körében vannak, akik eldön­tött tényként hajtogatják: az új idényben az NB I-ben ját­szunk! — Mit mond erre a szak­ember? — Bennem és játékosaim­ban óriási a bizonytalanság! Hiába kértem, hogy mielőtt szabadságra mennek a játé­kosok. írassák alá velük szerződésük meghosszabbítá­sát, nem történt meg; Sza­bóról, dr. Kovácsról, Takács­ról, Bogdánról és Barnáról van szó. Kun külföldön foly­tatja, dr. Tóth János befejezi pályafutását, a kapus Tóth Zoltán másik csapathoz iga­zol... Soroljam még gond­jaimat? Az erősítésről pedig még nem is beszéltem ... Egyszerűen kifutottunk az időből! Edzői pályafutásom során, ami nem rövid, ilyen helyzetben még nem voltam. Csoda-e, hogy képtelen va­gyok elhinni, sikerül össze­verbuválni olyan csapatot, amelyik megáll ja helyét az első osztályban. — Idekerülésekor mintha nem ezt ígérte volna a szak­osztály vezetése... — Valóban nem erről volt szó; Részemről nagyon ko­molyan vettem a szerződé­semkor elhangzottakat, hit­tem, a város labdarúgóéletét sikerül kigyógyítani régi be­tegségéből. Ra kellett jön­nöm, a gondok jóval mélyeb­ben gyökereznek, mint gon­doltam. A biztonság, az anyagi háttér megteremtése sokkal összefogottabb, racio­nálisabb munkát igényel, mint amit tapasztaltam. Azt hiszem, mindennél többet mond, hogy a július másodi­kán visszatérő játékosok kö­zül mindössze ötnek(í), Le­boniczkynek, Hegyeshalmi­nak, Kovács Józsefnek, Bá­ránynak. és Kisistóknak van érvenyes szerződése, illetve Puskás amatőr szerződéssel rendelkezik... • A vezetésnek egy év, ha nagyon szigorúan vesszük, hét hónap mindenképpen rendelkezésére állt ahhoz, hogy felmérje, összefogással vagy bármi más módon ké­pes-e megteremteni az NB I. feltételeit. Ezt elmulasztotta, az időt elfecsérelte, és most kapkod, taktikája az egy­másra mutogatás. Ettől viszont aligha lesz minőségében is NB l-es foci­csapata Szegednek; -r Gyürki Ernő Ribli lemondta a részvételt Változott a helyszín A tervekkel ellentétben nem Baguióban, hanem Ma­nilában rendezik meg a sak­kozók zónaközi döntőjét. Magyar vonatkozású válto­zás, hogy Ribli Zoltán le­mondta a részvételt, így csak Portisch Lajos képvi­seli a magyar színeket a jú­nius 28-án kezdődő erőpró­bán. A viadalon 64-en ülnek asztalhoz, s svájci rendsze­rű tornán, 13 fordulóban döntenek a 11 továbbjutó hely sorsáról. Ribli éppen a lebonyolítási rend miatt hagyja ki ezt a megmére­tést. Döntését a következő szavakkal indokolta. — Ilyen szinten nem tar­tom reálisnak a svájci rend­szerű lebonyolítást, ugyanis az sohasem tükrözi reálisan az erőviszonyokat — mond­ta a 39 éves játékos, aki ha­todik éve a nyugatnémet Bayern Münchent erősíti. — Ez a fajta küzdelemsorozat egyébként sem felel meg játékstílusomnak, mert én szeretek alaposan felkészül­ni az ellenfelekből, ezeken a tornákon pedig az nem lehetséges. Ugyanis csak egy-két órával a forduló előtt tudjuk meg. hogy ép­pen kivel kell mérkőznünk. » A napokban fejeződött be Manilában egy nemzetközi verseny, amelyet a zónakö­zi döntő főpróbájának tekin­tettek. Ezen Csom István a negyedik helyen végzett. A végeredmény: 1—2. Anand (indiai) és Djurics (jugoszláv) 9,5—9,5 pont, 3. Tőrre (Fülöp-szigeteki) 9, 4. Csom István 8,5. Totózóknak 2. 3. 4. 5. «, 7, 8. 9. 10. 11. 12. 24. HÉT Labdarúgó-vb Anglia—Hollandia Brazília—Costa Rica Svédország—Skócia Írország—Egyiptom Norvég I. osztály Brann (6.)—Tromsö (I.) Molde (2.)—Strömgodset (10.) Moss (11.)—Fillingen (8.) Start (9.)—Rosenborg (5.) Viking (4.)—Lilleström (3.) VIF Fotball (12.)—Kongsvinger (7.) Osztályozó a Bundesligáért Délj csoport Mainz 05 (1.)—Reutlingen (3.) RW Frankfurt (4.)—Schweinfurt (2.) Északi csoport Reinickcndorr (5.)—llavclsc (2.) + 1 Wuppcrtel (4.)—Biolcfeld (3.) 1 x I x 2 1 x 1 V 2 x 2 2 Rajt győzelemmel Jutalamút, a vb hatodik helyéért Győzelemmel kezdte sze­replését zt magyar női kézi­labda válogatott Zocnboron. a Trofeo Jugoslavia nem­zetközi tornán, a házigazdák B-együttesét verte Magyarország—Jugoszlávia •3" 23:18 (12:7) Zombor, 600 néző. A ma­gyar csapat legjobb dobói: Utasi 4, Horváth I I., Hor­váth II I.. György, Erdős. Szabó M. 3-3. További eredmények: Szovjetunió—Kina 26:23. Ju­goszlávia „A"—Románia 27:23. A Csepel is a legjobb négy között Két vidéki együttes, a Kecskeméti SC és a Szegedi Építők után fővárosi csapat jutott be a férfi röplabda Magyar Kupa elődöntőjébe, miután a legjobb négy köze jutásért vívott mérkőzésen a Csepel hazai pályán 65 per­ces csatában 3:0 (7, 13, 11) arányban legyőzte a Kazinc­barcikai Vegyészt. A még „üresen álló" egyetlen hely sorsa ma a Megyeri üti csarnokban sor­ra kerülő Tungsram—Fabu­lon Vasas találkozón dől el A magyar férfi kézilabda­válogatott idén kora tavasz­szal a csehszlovákiai világ­bajnokságon teljesítette a­célkitűzést, hatodik tett A szövetség vezetői már akkor jelezték, hogy a jó szerep­lést egy ázsiai jutalomúttal honorálják. Az ígéretből va­lóság lesz: a legjobbak — a főszponzor Chemolimpex szervezésében — tegnap utaztak Szöulba, majd on­nan tovább Tokióba. Csík János szövetségi ka­pitány elmondta, hogy csak azokat hívta meg erre a tú­rára, akik részt vettek a vi­lágbajnokságon. Am a 15-ös keretből különböző okok miatt nem tud a társakkal tartani dr. Hoffman László, Iváncsik Mihálv és Kovács Mihály, ezért csak 12 játé­kos kel útra. A névsor: Szathmári János. Bíró Imre — kapusok, Borsos Attila, Bordás József, Gyurka Já­nos, Györffy Sándor, Sibalin Jakab, Pribék István, Füze­si Ferenc. Marosi László, Putics Jenő, Lehel Géza — mezőnyjátékosok. A tervek szerint a ma gyarok 7 mérkőzést játsza­nak Ázsiában, ebből 2—2 alkalommal mérik össze erejüket a dél-koreai és a japán válogatottal, s az el­lenfelek között lesznek klubcsapatok is. A túra jó •lehetőséget kínál, hogy mi­nél jobban megismerkedje­nek a távoli földrész kézi­labdaéletével, az ottani já­tékstílussal. A küldöttség július 3-án érkezik haza, utána rögtön következik a jugoszláviai nemzetközi torna, majd jú­lius 10-től a légjobbak is megkapják háromhetes kö­telező nyári pihenőjüket.

Next

/
Thumbnails
Contents