Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-14 / 141. szám

1990. június 14., csütörtök Kultúra 5 Lassan minden mondat az „ön"-nel kezdődik az iskolákban. Az oktatásban is rákényszerülnek, hogy öntevékenyek legyenek, önerejükre építsenek, önálló kezdeményezéseikkel érjék el kitűzött céljaikat. A szűkre szabott költségvetés miatt ugyanis, hovatovább ezek az intézmények sem élnek meg vállalkozás nélkül, ami egyértelműen egy újfajta szemléletmód kialakulását feltételezi. A váltás, a változás első lépései a nevelésben, a közösségformálásban érhetők tetten. A vád, mely szerint nem az életre nevel az általános iskola, immáron alig érheti az alapoktatást. Mindezekről beszélgettünk a tanév befejezésekor a JGYT Főiskola II. Számú Gyakorló Altalános Iskolájában Bunda Viktória igazgatóval. Először a megerősödő diákönkormányzatot hozta szóba az igazgatónő: — Nálunk megszűnt az úttörőmozgalom és a diákönkormányzat lépett a he-lyébe. Természetesen másfajta tartalommal, másfajta struktúrával. A saját elképzeléseink szerint úgy alakítottuk ki szervezeti felépítését, működési szabályzatát, hogy az leginkább alkalmas legyen a diákélet szervezésére. Eltérően az úttörőmozgalomtól, csak saját magunknak tartozunk elszámolással. Felnőtt vezető fogja össze a tizenhat tagú gyerekvezetőséget, ám gyakorlatilag minden feladatot a diákok maguk oldanak meg. Ebben rejlik vonzereje, népszerűsége. No meg abban, hogy sajat ötleteiket valósíthatják meg, a mindannyiuk által óhajtott és elfogadott programokat szervezhetik. Nagy élmény volt látni, milyen komolyan vették a vezetőségválasztási kampányt: tele lett plakáttal az iskola. Minden megmozdulásuk azt jelezte, érzik az ügy fontosságát, és ez megnövelte a felelősségtudatukat. Az önkormányzat dolga egyébként, hogy beépítse munkatervébe a városi rendezvényeken való részvétel mikéntjét, hogyanját. Feladata, hogy segítse a felkészítő tanárok munkáját, a szervezésben, a mozgósításban, legyen jó partnere a pedagógusnak. Azaz, egy egészséges munkamegosztás és ennek arányában felelősségvállalás jöjjön létre diák és tanár között. Ezt a hivatását gyakorolta — afféle összekötő kapocsként — az önkormányzat, amelynek vezetősége kéthetenként ülésezett: kapta és adta tovább az információkat. Persze sokféle lehetőséggel még nem éltünk. Szolgálhatná például az önkormányzat a nyelvtanulási program kibővítését, teszem azt, szülőket kérnénk fel egy-egy tanfolyam irányítására. Vagy közreműködhetne a külföldről hazatért diákjaink nyelvi továbbképzésének megszervezésében. Egy társalgási klub beindítására igencsak nagy szükség lenne. Ugyancsak feladatának tekinthetné, hogy mind szélesebb körben ismerjék meg a gyerekek a számítógépek kezelését, jóllehet, elsősorban a matematikaórák lesznek majd hivatottak arra, hogy a differenciált foglalkoztatással, a körültekintő tehetséggondozással ezt elérjék. Mindehhez persze előbb az anyagi hátteret kell biztosítani, a gépparkunk bővítése nélkül ez nem megy. Együtt — értük — Hagy kapaszkodjam bele ebbe az utolsó mondatába. Ügy tudom, bevételeik növelésére egyesületet hoztak létre. Milyen eredménynyel működött ez a szervezet? — Valóban, Együtt — Értük elnevezéssel egyesületet alapítottunk azzal acéllal, hogy segítse a gyerekek szabadidós programjainak megszervezését. Szinte minden szülő pártolótag lett, ki kevesebbet, ki többet ajánlott fel. Mintegy 40 ezer forint jött így össze, amiből egyebek mellett a farsang költségeit fedeztük, sport- és szavalóversenyek díjait finanszíroztuk, valamint utazási költségekhez járultunk hozzá. Egy szponzorunk is akadt, a Domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet, ahonnan tízezer forint támogatást kaptunk. Ifi bank — Igaz a hír, bank is működik az iskolában? — Iskola-takarékszövetkezet ez tulajdonképpen, de mi magunk között csak ifibanknak hívjuk. A takarékosságra való nevelésen kívül egyfajta pályaorientációt is jelenthet ez a kezdeményezésünk amellett, hogy jól beleillik a mai vállalkozói szemléletbe. Általa ugyanis a gyerekek megismerik a pénz világát, megtanulják a bizonylati fegyelmet, élesben gyakorolják a könyvelő, a pénztáros munkáját. Tudniillik, minden műveletet egyedül, önállóan végeznek. Van fizetett intézőbizottságuk, közgyűlésük, fogadóórájuk, vagyis igazi bankéletet bonyolítanak. Az Üllési Takarékszövetkezet szegedi fiókjához tartozunk, amely versenyt is hirdet az iskola-takarékszövetkezetek között. A csoport 3800 forint jutalomban részesült, amelyet az iskola kizárólag közösségi célokra fordíthat. Már ötletünk is akad, mire használjuk fel ezt az összeget. Iskolabolt alapítására gondoltunk, kezdenénk egy szekrényre való áruval, aztán a többit meglátjuk ... Választható vallásóra — Nem illik a kérdések sorába, ám végezetül el nem mulaszthatom a jövőt firtatni. Közismert ugyanis, hogy a főiskola épületegyüttesére — amelyben ez az általános iskola is működik — mint jogos tulajdonára igényt tart a katolikus egyház. Mi lesz az iskola sorsa? — Egyelőre semmi konkrét információnk nincs erről. a mende-mondákra meg nem adhatunk. Arra nem is, ám amit további információként Gyulay Endre megyéspüspöktől megtudtam, arra annál inkább. Ezek szerint az 1991/92-es tanévtől tartanak igényt az épületre. A gyakorlóiskola tehát hamarosan költözik. Hogy hová, azt azonban még senki se tudja. Így nem is nagyon lehet hosszú távra tervezni. Ami viszont a közeljövőt illeti, fakultációban már az idén minden általános iskolában bevezetik a hittanoktatást. Szegeden a plébániákon máris megkezdődött az igények felmérése. A pedagógust az egyház delegálja majd, de a tantestüit tagjaként az intézmény i Ikalmazza. Az igazgatók kötelessége lesz, hogy beépítsék az órarendbe a vallásórát, termet biztosítsanak az oktatás számára. Náluk kell jelentkezni is a fakultációra. Gombos Erzsébet Tollnokképző a JATE-n Az Állam- és Jogtudományi Kar kezdeményezte, a Bölcsészettudományi Kar támogatta — így 1990 szeptemberében iskolarendszeren kívüli tanfolyam jelleggel újságíróképzés indul az egyetemen. Időtartama; két év. Ebből a hallgatók három féléven át, körülbelül 180200 órában az elméleti ismereteket sajátítják el. A negyedik félévben a helyi sajtó bevonásával gyakorlati képzésben vesznek részt. A tanrend a MUOSZ Újságíró Iskolájának tanmenetéhez igazodik; a következő tárgyakat foglalja magába: sajtóműfajok, tömegkommunikációs ismeretek, sajtójog, sajtóetika, sajtótörténet, sajtónyelv, szövegelemzés, pszichológia és elektronikus szövegszerkesztés. A sajtótörténeti, nyelvhelyességi, stílustani tárgyakat a BTK, a sajtójogi és sajtóetikai tárgyakat az ÁJTK oktatói gondozzák. Az újságírói szakismeretek oktatására az Újságíró Iskolával közösen kiválasztott gyakorló szakembereket kérnek fel. A képzésre III.—V. éves hallgatók, és diplomával rendelkező, újságírói pályán tevékenykedő fiatal szakemberek jelentkezhetnek. A tanfolyam önköltséges; a hallgatók 4000, a diplomával rendelkezők 6000 forint tandíjat fizetnek egy félévre. A képzést követően a hallgatók igazolást kapnak annak elvégzéséről. Tervezik, hogy a tanfolyamot diplomát adó szakosító továbbképzéssel fejlesztik. A tervezet hátteréről dr. Czúcz Ottót, az ÁJTK dékánját kérdeztem. — Ügy tudom, a JATE lapjának, a Szegedi Egyetemnek az újságírói kidolgoztak egy tantervet... — Az egyetemi lappal való együttműködés gondolata a BTK-val folytatott megbeszélések során merült fel. Ekkorra mi már többször konzultáltunk a MUOSZszal, és az előkészítő munkába bevontuk Kovács Bélát, a Bálint György Újságíró Iskola főigazgatóját is. A Szegedi Egyetem helyzete akkoriban meglehetősen bizonytalan volt. A két tervezet céljait és felépítését tekintve egyébként sem tér el lényegesen egymástól, A tartalmi kérdések kidolgozása pedig ezután következik. — Már csak azért is lehetett volna a szegedi Egyetem koordinátor, hiszen a lap kötetlen formában évek óta foglalkozik újságiróképzéssel. — ön is említette, hogy a MUOSZ Újságíró Iskola monopóliumának megszűnésével a legkülönfélébb stúdiók, napilapok indítottak újságíróképzést, célszerűbbnek láttunk egy „outsider"-t, a BTK egyik oktatóját megbízni ezen feladatok ellátásával, a képzés tartalmi részének kidolgozásával. — Feltételezem, hogy az illetőnek valami köze mégis van a sajtóhoz .. „ — Természetesen. Több szállal, számos fronton, többféle formában is kapcsolódik az újságíráshoz. A nevet most még nem szeretném elárulni, mivel még nem mondott határozott igent. Mindazonáltal hangsúlyozom, hogy a képzés gyakorlati megvalósításában feltétlenül számítunk a Szegedi Egyetemre. — Ügy tudom, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola is indít újságíróképzést, diplomát adó föszakként, nem önköltséges alapon. — Nem szeretném, ha túl nagy hangsúlyt kapna a konkurenciaharc. Véleményem szerint az ügy a fontos. A diákok majd kiválasztják a számukra kedvezőbb képzési formát. Ügy tudom egyébként, hogy a főiskola kezdeményezése még csak terv. * Az újságíróképzés gondolata mindenképpen üdvözlendő, mivel rést nyithat a jelenlegi merev egyetemi képzési rendszeren, és lehetővé teszi, hogy sokoldalúbb szakemberek kapjanak — jobban és többfélekéDpen hasznosítható — diplomát. A tolinokképzés elfogadott tervezetével több ponton kedvünk lenne vitatkozni. Csak az tart vissza, hogy a lényegi kérdégek még oly homályosak. Keczer Gabriella Szomorúan - a bölcsiröl Jól emlékszem: szomorúnak láttam a gyerkeket, a bölcsődében amikor N». szoktatásra ítéltem „az én csemetémet". Az alig totyogó KICSIK műanyag jajokat rokasgattak, magatehetetlen. apró emberkék voltak elkülönítve a mászókában — faráccsal... A szokásoknak megfelelően, papucsot húztam (riasztóan) fehér köpenyt öltöttem magamra, ós kézen fogva ,,az én szívem csücskét" beléptünk a tisztaságtól villogó játékszobába. A gyerekek körém, az idegen néni köré sereglettek. Lehetetlen volt nem leülni közéjük, lehetetlen volt nem játszani velük. Kockából tornyot építettünk, rongybábut pelenkáztunk, mesekönyvei; nézegettünk. Közben „az én kicsi kincsem" is föltalálta magát a sok-sok új játék között. Jól emlékszem: szomorúnak láttam a gondozónőket a bölcsődében, amikor beszoktatásra ítéltem „az én csemetémet". Villogó, fehér köpenyben tette a dolgát a gondozónő: ellátta a kicsiket. Megetette, megitatta, tisztába tette a gondjaira bízott apróságokat; amelyiknek kellett, megtörölte az orrát, amelyikre (kellett. rászólt, hogy ezt vagy azt nem szabad ... Szomorúnak látom őket azóta is. Az előírásoknak megfelelően, például evésnél nem segíthetnek a kicsiknek úgy, hogy kezükkel a markocskákban szorongatott kanalat a pici szájhoz kormányozzák, az „irányított játék" is a tiltott dolgok közé tartozik. A gondozónők munkaköre tehát a ..gondozással" azonos. Az egészségügyi végzettséget kívánó, de alacsonyan fizetett és társadalmilag alig becsült munkára nem könnyű embert találni. Így szinte természet s, hogy előfordul — főleg a lakótelepi, ezért z| úfolt bölcsödékben —, egy-egy gondozónőre kétszer annyi gyermek ellátása bízatik. mini- az kívánatos volna. Ilyen esetben aztán végképp csak a kicsinvek biológiai szükségleteinek ellátásában, működhetnek közre a gondozónők. Kivételes szerencsének nevezhető, ha marad kedvük mosolyogni és szépen szólni, ha a gépies mozdulatok között megmarad a simogatás gesztusa, ha jut idő a gyerekek közé ülni, -s őket mondókákra, énekekre tanítani. Pedig a türelem és kedvesség. a jó szó legalább olyan fontos a kicsi ember „komfortérzetéhez", mint az, hogy a hasa tele, a pelenkája pedig száraz legyen. Jól emlékszem: szomorú voltam, mert beszoktatásra kellett ítélnem „az én csemetémet". Bölcsődébe kényszerült (mint sok társa), mert „ana dogozóba jár". Azóta is szomorú vagyok, mert hiába ismerem a pszichológiai alaptételt: a személyiségfejlődés szempontjából az első három életév döntő szerepét, nincs rá módom, hogy ebben a fontos időszakban csak „az én kicsi kincsemmel" legyek. Az én kicsim (mint sok táxsa) a bölcsődében, egy alapvetően egészségügyi, s nem az érzelmei fejlesztésére és képességeinek kibontakoztatására is koncentráló, a pedagógiai szerepnek is megfelelni kívánó intézményben tölti első három életévének nagy részét. Mivel ez a személyiségfejlesztésre is figyelő szempont hiánvzik az intézmény jellegéből, mivel a bölcsődék és az ott dolgozóit helyzete — talán éppen azért, mert a „nem termelő" egészségügyi ágazathoz é> az anyagilag rosszul álló tanácsokhoz tartoznak — folyamatosan romlik, esetleges, hogy „X. néni" a munkaköri leírásból jottányit sem engedve teszi a dolgát, vagy egyéniségében van annyi plusz, ami átsugárzik és gazdagítja a keze alatt, cseperedő gyermekek személyiségét. Jól emlékszem: a beszoktatás "után (és azóta is) azzal nyugtatgatom magam, hogy a mi anyáink is dolgozni mentek, bölcsődébe járt az én generációm ;ls. Elhessegetem a (gyakori) rossz érzésemet, hogy épp ezért még szomorúbb legvek. (újszászi) Kitört a vakáció. A szünet azonban nemcsak az oktatási intézményekre vonatkozik, hanem minden olyan helyre, ahol gyerekekkel foglalkoznak. Ez adta az ürügyet, hogy végignézzünk a „gyermekintézményeken", a bölcsödétől az egyetemig, összeállításunk nem követ tematikát, mindenhol valami időszerű problémát, aktuális kérdést kerestünk. No de. a bölcsi nem oktatási, hanem egészségügyi intézmény — vethetnék ellen. Nos, kolléganőnk írása épp erről szól. Ezen túl összeállításunk első részében a gyakorlóiskola diákjainak kezdeményezőkedvéről és az egyetemen egy új képzés, az újságíró-oktatás bevezetéséről olvashatnak. Holnap, a második részben az óvoda, egy középiskola és az egyetemek kerülnek sorra. Az oldalon Lovassy Zoltán képeit láthatják, melyek egy év végi diákvetélkedön készültek. Gyakorlatias gyerekek Vége az iskolának — I.