Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-11 / 138. szám

1990. június 11., hétfő Sorsok — Életutak 5 Fiatalok parkolópályán Egyforma fej, egyforma tölcsér A dolgozók általános iskolája klasszikusan a munkahellyel rendelkező felnőttek alsófokú oktatásával foglalkozott. Két zárt intézet is tartozott hozzájuk, a Csillagban és Nagyfán is folyt az oktatás, rossz vélemények szerint a papírgyártás. Mára megfogyatkoztak a felnőttek, s helyüket az általános iskolából kimaradó 14—18 évesek veszik át. A fiatalodás akkor kezdődött, amikor az új oktatási törvény lehetőséget adott arra, hogy a 14 éves, saját korcsoportjában két évvel túlkoros fiatalt átirányítsák a dolgozók általános iskolájába. 1988 őszen a Kodály Téri Általános Iskolában már 10 tanuló és 2 felnőtt levelezőcsoport kezdett 140. illetve 20 jelentkezővel. A korszerűtlen tananyagot nem lehetett összekapcsolni a különböző korosztályokból átirányított fiatalok korábbi ismeretanyagával. Még a tanév • folyamán pályázatot nyújtottak be, és a kísérlet engedélyezésen túl 500 ezer forint támogatást is kaptak. Az elgondolás lényege, hogy a normál általános iskolai rendszer szerint, annak tankönyveiből tanítanak. Tavaly ősszel már így is indultak és a végzettek közül 22 tanulót felvettek a szakmunkásképzőbe. Ősszel már 10 tanulócsoporttal, közel 200 gyerekkel kezdenek. Nagy a lemorzsolódás. Gyakori vendég náluk a rendőrség, többen Tökölöh. mások előzetes letartóztatásban pihennek. Diákjaikra azt mondják, Jialmozottan hátrányos helyzetű gyerekek. Sokan állami gondozottak, vagy pártfogoltak. mások pedig nem támaszkodhatnak szüleikre. Hiába van apjuk is, anyjuk is, ha azok gyermeknevelés helyett versenyt isznak. Az iskola keveset vállalhat fel, a fiatalokat egy héten esak két délután foglalkoztatják. A délelőttökre mostanában egyre nehezebb munkát találni, leépítésekkor az ö diákjaikat bocsátják el legelőször. Az indok a magatartás mellett legtöbbször a szakképzetlenség. Ez a napi szembesülés indította el Földes Sándori és kollégáit, hogy korábbi kísérletüket továbbfejlesszék. NSZK-tapasztalatokra építve Szegeden szeretnék megvalósítani az úgynevezett „munkaiskolát". A többszörösen hátrányos helyzetű, tanköteles átirányított, valamint a formálisan képzett 8 általánost végzett 14—16 éveseket, továbbá a fiatalkorú 16—20 éveseket kívánják ebbe az új oktatási formába bevonni. E nehezen feltérképezhető réteg jelentős részét cigány származású, állami gondozott, drogos, vagy utókezelt fiatalok adják. Semmilyen intézmény nem vállalja óket szervezetten, nem nyújtja feléjük a segító kezet. Szegeden körülbelül 200— 250. nyolc általánost végzett fiatal nem jutott be a középfokú oktatásba s ehhez jönnek még a lemorzsolódott valamint a Szeged vonzáskörzetéből érkező fiatalok. Az ősszel induló program Tényege; délelőtt 4 óra munka tanműhelyben, vagy intézményen belüli termelőegységben. Délután 2-3 óra tanulás; plapmüveltség, hiányzó általános iskolai végzettség megszerzése, plusz pályaorientáló szakmaelőkészítés. Tíz-tizenkét hónap alatt részvizsgákkal lezárt de 20—30 hónap elteltével már OSZJ-vizsgával záruló szakmatanulásra gondolnak. A rendszer a 14. életévüket betöltött fiatalok részére legalább kétéves időtartamra foglalkoztatást jelent, s mivel modulokból építkezik, a későbbiekben kiterjeszthető a középfokon végzett, de tovább nem tanulók bekapcsolására. A helyhiány talán megoldódik gyorsan, megkapják az eddig albérletben használt Balatoni utcai iskolát a hozzátartozó két hold földdel. Itt indítanák farmergazdálkodási tanfolyamukat, a lányoknak pedig gazdaasszony-képzőt szerveznének: A termékeket értékesítenék. vagy egyenesen megrendelőnek dolgoznának. A cél — vagy inkább csak álom — q részbeni önfinanszírozás. Kedvező döntés esetén megkapják a Kálvin téri volt úttörőház egyik emeletét, illetve alagsorát. Ez utóbbiba is tanműhelyeket álmodnak. Mindezekhez természetesen pénzből kell a legtöbb, és ók meg is pályáztak minden lehetséges forrást az ÁBMH-tól kezdve a Soros Alapítványig. Nagy reményt fűznek áz NSZK-s együttműködéshez, ott ugyanis mindezt már kitalálták. s a gyakorlatban is megvalósították. A témával foglalkozó veszprémi konferencián á nyugatnémet oktatás a vártnál magasabb — államtitkári — szinten képviseltette magát. A konkrét segítséghez már csak a fogadókészség bizonyítása kell. Reformjukkal a mai iskolarendszer „egyforma fejekbe, egyforma tölcsérrel, ugyanazt" szemlélet miatt parkölópályára állított fiatalokat szeretnék viszszavezetni a társadalomba. Kovács András Mester és Margariták „A boldogtalanság a bizonytalanságból ered. A kételyeket eloszlatom és megmutatom a helyes utat. Ha a lényegre törekszünk, megteremtjük a harmóniát." — így hirdeti magát egy • címgyűjteményben a pszichografológtts. Szokványos, sokemeletes lakóház a Marx tér közelében. „Odamegyünk, ahol az erkélyrácsok citromsárgák" — mondja kísérőm, majd végignéz az öltözékemen és megjegyzi, túl sok a fekete rajtam. Ekkor még nem tudom, hogy ennek milyen jelentősége van. Áz ajtón fényes réztábla hirdeti: Benárik Ádám pszichogrufológits: Az apró lakásegyetlen szobája elsó pillanatra olyannak látszik, mint bárki más halandó otthona. Legfeljebb a szekrény fölött lógó hatalmas csillagászati térkép tűnik szembe a belépőnek. A házigazda hellyel kínál, ó beszélni kezd, én jegyzetelek. Kicsit zavarban vagyunk mindketten. Én nem tudom, mii olvashat ki betűimből, dülöngélő soraimból, az igencsak zilált kézírásomból. — Ilyen kockás jegyzetfüzetet ne használjon — mondja —, mikor elébe rakom noteszemet. — Áz előre meghúzott sorok, kockák kalodába szorítják az embert. Sima papírra kell írni, azon szabadon mozoghat, a kéz. Aláírásomban némi bizalmatlanságot vél fölfedezni a kézírások tudora. S úgy sejtem, ő is bizalmatlan velem, hiszen nem páciensként ülök nála, szakmai titkokat árul el nekem rendre. Nem jól adagolt őszintesége esetleg egzisztenciáját is veszélyeztetheti. „ Nem hagyom, hogy belepusztuljanak..." — .1968 óta vagyok szellemi szabadfoglalkozású. SZTK-t, adót fizetek. Több ezren fordultak meg nálam eddig, s úgy hiszem, nem csalódtak bennem. Nézzen ide — húz ki a fiókból a nagy halom levél közül egyet —, ezen az emberen is segítettem. Most a fia ügyében fordul hozzám. Mert tudja, én rendbe tudpm tenni, az emberek sorsát. Nem-hagyom, hogy belepusztuljanak a kínjukba. Még több rászorulót tudnék kirángatni a bajból, ha a szomszédok nem beszélnék le a kuncsaftokat. Az a véleményük rólam. hogy. nem dolgozom, évek óta csak lecengélek. Nem értik, hogy én ötféle dolgot tudok ötvözni, amitől a hozzám forduló emberek boldogulást remélhetnek. Az asztrológia és a grafológia mellett a számmisztika, a népi gyógyászat és a jóga törvényeit is ismerem. Már húsz évvel ezelőtt képes voltam arra. hogy az öngyilkosságot megkísérlöknek a lelkére beszéljek. En voltam Julesz professzor jobbkeze a belklinikán. A tanteremben segítettem neki. s a betegek őszintébbek voltak hozzám, mint az orvosokhoz, pedig akkor még csak húszéves voltam, s ^ gimnáziumot is levelezőn végeztem. A' klinikán doktori diplomát akartak nekem adni. De voltak orvosok, akik féltették tőlem a tekintélyüket. Most már örülök, hogy otthagytam az egészet. Ha ott maradok . most biztos egy szürke kis orvos lennék csupán. Nem tanulhattam volna meg ennyi mindent a világról, mint így. Nekem olyan mesterem volt, aki a lényeget látta, nem keverte össze a realitást a saját kis gyagya elképzeléseivel. Míg beszél, szemem a könyvesszekrényre téved. A polcokon égszínkék borítós kötetek, a szekrény tetején tintakék üvegek sorakoznak. „A barna kicsinálja magát!" — Tudja, hogy a színeknek mekkora jelentőségük van az életünkben? Minden embernek más-más szín befolyásolja az életét egy bizonyos időszakban. Á pácienseimnek azt szoktam ajánlani, kerüljék a nekik nem megfelelő színeket. Sokszor már azzal megoldódik minden baj, ha a környezetben, a lakásban és az öltözködésben megváltoztatjuk a színösszeállítást. Magának például kerülnie kell a narancssárgát — figyelmeztet, miközben a különböző számtáblázatokból és számomra ismeretlen jelekből kiolvassa a horoszkópom. S a barna, az meg egyenesen kicsinálja magát! Lelki szemeim előtt megjelenik 50 négyzetméteres panellakásunk, melynek az eredetileg piszkosszürke és a fakódrapp közötti színárnyalatú ajtófélfáit, s ablakkereteit néhány évvel ezelőtt szorgos munkával barnára festettem. A barna skótkockás gyapjú ágytakarónk, a komód, az íróasztal s a mackóbarna szőnyegpadló. Kiderül, ez az oka évek óta lappangó gyomorbajomnak is. Végigveszem szűkös ruhatáram kedvenc darabjait. s rájövök, sajnos néhányat közülük sürgősen el kell ajándékoznom. Szerencsére a házigazda megnyugtat, elég ha fokozatosan cserélem ki a sorsomat rossz irányba befolyásoló tárgyakat. Nem mindegy, mikor van az esküvő — Nem szokásom a pácienseket ijesztgetni, csak megtanítom őket arra. hogy ne vaktában, hanem tudatosan éljenek! A párválasztásnál sem csak az a fontos, hogy a fiatalok szeressék egymást. A szülök jó. ha elküldik hozzám gyermekeiket tanácsot kérni. Egy tartós házassághoz tudni kell megválasztani az esküvő időponját. Az sem mindegy, mikor fogan a gyermek. Családok életét, sorsának alakulását változtatja meg sokszor a gyermek születésének szerencsés, vagy szerencsétlen időpontja. Gazdag családok mentek már tönkre amiatt, hogy rossz időpontban érkezett az utód. S óriási sikereket hozott már egy-egy házaspárnak a megfelelő időpontban született csecsemő. Czeizel Endre azt mondja: tizennyolc év alatt ne szüljenek a nök. Áz ö tudása is hiányos, kérem, ugyanis nem ez a lényeg! Hogy nyomorék, vagy bűnöző lesz-e a születendő gyermek, azt egészen más összefüggések befolyásolják. Meg lehet elózni a bajt, ha valaki időben tudja, mikor mire ügyeljen. Vajon mennyi háborút, történelmi katasztrófát lehetett volna elkerülni már, ha tudta volna az emberiség, hogy mikor, milyen csillagállás befolyásolja cselekedeteit. Ha egy-egy választás idején figyelembe vennénk a bizalmunkra érdemes honatya születési évét, hónapját. Ha a csúcstalálkozókon, a sikeres tárgyaláshoz az éppen megfelelő színű nyakkendőt, zakót viselné egy-egy államfő. — Legelőször a politikusok körül kellene mindent rendbe tenni. Megszabadítani őket a visszahúzó erőktől, gátló tényezőktől. Ki kellene iktatni az életükből a hibaforrásokat. S akkor biztosan sokkal jobban oda tudnának figyelni az ország sorsára is. És persze a többi embernek is meg kellene mutatni, mikor érdemes cselekednie, mitől kell óvakodnia bizonyos időszakokban. Figyelem az egyre lelkesebben beszélő embert, s végiggondolom életem eddigi kudarcait, sikereit. S hirtelen összekeverednek bennem a Kelet- "és Nyugat-Európa huszadik századi sorsát meghatározó szimbólumok. Sárga csillagok villognak, nagy vörös zászlók lengenek, zöld egyenruhák menetelnek el szemem előtt... A reformátor magyar ember lesz! — Negatív jelképek tönkreteszik az emberiséget! A kereszteket szívem szerint levágnám a templomok tornyáról. Hiszen a halálra, a fájdalomra, a szenvedésre emlékeztetik az embert. A Bibliában is komolytalan jóslatok vannak. Az én tanításaim annál sokkal megalapozottabbak! Rengetek tércmű jelent meg eddig az évezredek során, ami csak ártott az embereknek, megzavarta a fejüket. Minden eddigi filozófiának óriási hiányosságai vannak. Egyik sem teljes. Nyugodtan leírhatja, a történelem és a tudomány eddig csak a sötétséget, a roszszat hozta az embereknek. Mert nem vették figyelembe a világmindenségben működő erőket, az asztrológiai törvényeket. Az általam alkotott aforizmát akár szó szerint is leírhatja: „Anti az ember előtt hatalmas, az a világmindenségben semmi, s ami az ember előtt ma még semmi, abban vannak elrejtve az általam felismert, de még nem feltárt titkok... " — diktálja, s én szorgosan jegyzetelek. Majd leemel az égszínkék borítós könyvek közül egyet. Az magától kinyílik a megfelelő oldalon. Elém teszi, s elolvasom a kék tintával aláhúzott sorokat. A jóslat még most is ott vibrál a szemem előtt: § világot megjavító nagy reformátor egyszer eljö, s az egy magyar ember lesz. A szakirodalom egy másik írása, prófétálása szerint a reformátor születési éve megegyezik a Benárik Ádáméval. Mikor négyórai beszélgetés után végre elenged a csillagok tudója, a kézírás mélylélektanának ismerője, elhatározom: újra elolvasom Bulgakov Mester és Margaritáját. Pacsika Emília Szülőhaza három vízummal Egy Madách-utód Michael Madách New Orleansban él. 1927-ben született Silindán (ma Romániához tartozik a település). Most először látogatott Magyarországra, ősei szülőhazájába. Szegeden is járt, a Madách iskola vendége volt. A tiszteletére rendezett kis ünnepség után beszélgettünk — Madách úr jóvoltából — magyarul. — Ön egyenesági leszármazottja Madách Imrének... — A dédunokája vagyok, ám ezt csak 40 éves koromban tudtam meg. A washingtoni egye-, tem egyik magyar származású professzora Madách-kutatással foglalkozik. Ö fedezte fel huszonegynéhány évvel ezelőtt a rokoni kapcsolatot. — Hogy-hogy nem derült ki hamarabb a származása? — Kicsi gyerek voltam, mikor szüleim kivándoroltak Kanadába. Attól kezdve nem azzal foglalkoztak, honnan jöttek, s kinek a leszármazottai, hanem azzal, hogy valahogy megéljenek. — Édesapja sem tudta, hogy ő i Tragédia írójának unokája? — Nem hiszem. Nagyapám nem mesélhetett erról neki, mert mikor meghalt, apárti mindössze egyéves volt. Gondolom, itt akadt el először az információ. . . . — S hogy tetszik önnek a dédapa műve, Az Ember tragédiája? — Nem nagyon ismerem. Nem tudok jól magyarul, ezért nagyon nehéz megértenem ezt a drámát. — Az angol fordítást azért biztosan olvasta... — Angolul is nagyon nehéz olvasmány ez. Szerintem nem is lehet rendesen lefordítani a nyelvezete miatt. — Ön kitűnően beszél magyarul. — Csak azért, mert január óta készülök Magyarországra. Forgatom a szótárt és egyremásra jönnek elő a gyermekkoromból ismert szavak. S most, ahogy hallgatom Önöket, sok minden eszembe jut, s ez nagyon jó érzés. — Mivel foglalkozik? — Valamikor rajzolókent kezdtem. A szabadtéri mozikban felállított paravánokra rajzoltam, festettem illusztrációkat. Később színjátszócsoportokat szerveztem, majd színházi előadásokat rendeztem. Idővel elvégeztem az egyetemet, ledoktoráltam. Minél többet tanultam, annál inkább rájöttem, milyen keveset is tudok a világról. Jelenleg az egyetemen beszédművelést tanítok. — Honnan tudta, hogy Szegeden van Madách iskola? Miért éppen ide látogatott el? — Ez Soltár Nikolettnek és Gellértnek köszönhető. Velük a véletlen hozott össze. Szüleik egy ideig New Orleansban végezték tudományos munkájukat, s a gyermekeiket éppen abba az iskolába íratták be, ahol a feleségem angol nyelvet tanít. Nekik is feltűnt, hogy a tanárukat Mrs. Madáchnak hívják. Összeismerkedtünk, s rövidesen az is kiderült, hogy ők itthon, Szegeden a Madách iskola tanulói. Innen a kapcsolat. — Másodunokatestvére, Madách Flóra Dél-Amerikában él. Vele tartja a kapcsolatot? — Sajnos nem ismerem ót, s a többi Madách-utódot sem. — S Alsósztregován, Madách Imre szülőhelyén járt-e? — Még nem. de szeretnék eljutni egyszer. Most egy európai körutat teszünk feleségemmel és a fiammal, s csak rövid ideig leszünk Magyarországon. Az ösök szülőhelye Csehszlovákiában van, a saját szülőfalum pedig Romániában. Most, sajnos nem kértem egyik országba sem vízumot. Silindát egyelőre a térképen sem találom. Él ott állítólag egy nagynéném, akinek többször is küldtünk levelet, csomagot, de válasz nem érkezett töle. Az a gyanúm, meg sem kapta a küldeményt. Januárban újra eljövök, s akkor alaposabban felkutatom családom múltját. P. E.