Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-09 / 107. szám

r­1990. május 9., szerda Véget ért egy szép fejezet A negyedik helyre is büszkék lehetnek az építősök férfi röplabdásai SPORT Cselgáncs Petrovics Milán aranyérme Petrovics Milán, a Szeged SC cselgáncso&a régóta tu­datosan, kiegyensúlyozot­tan készül a versenyekre. Ez most gyümölcsözött ís, hi­szen Budapesten az orszá­gos egyéni Ifjúsági II. kor­csoportos bajnokságon aranyérmet nyert. További eredmények: 60 kg:... 5. Szábó Csaba. 65 kg:... 5. Sóós Attila. 71 kg:... 5. Na­hóczky Endre. 95 kg:... 2. Csiszér Rómeó,... 5. Hor­váth Imre. Ma délután Kosárlabda­mérkőzés Az egyetemi és főiskolai bajnokság keretében ma délután fél 3 órakor a Ság­vári gimnázium tornatermé­ben a SZOTE férficsapata a (MAFC gárdáját fogadja. A mérkőzést a legjobb négybe jutásért játsszák. EB-re készülnek Ebben aa évben Madrid ad otthont a kick-box karate Európa-bajnokságnak. Ép­pen ezért a magyarok a hét­végén Szigetszentmiklóson válogató versenyen vettek részt. Az Agró-FItness kara­tésai jól szerepeltek. Le­hóczky Csaba (57 kg) semi contact non-stop szabály­rendszerben első, a stopban pedig harmadik helyezést ért el. Eddigi eredményeit figyelembe véve nagy esély­lyel pályázik a madridi re­pülőjegyre. Szekeres Csaba (4-84 kg) mind a két sza­bályrendszerben csak a vi­lágbajnok Katona Barna­bástól kapott ki, s így a má­sodik helyre szorult. „Jobbak vagyunk, nem lesz ötödik meccs!" — állí­totta Nyári Sándor, a Sze­gedi Építők SE NB l-es fér­fi röplabdacsapatának veze­tő edzője, a KSC-vel bronz­éremért vívott sorozat har­madik mérkőzése előtt. A szakember, sajnos, tartotta szavát, tényleg nem volt ötödik mérkőzés ... Egyet­len szépséghibája, hogy azért nem, mert a harmadik és negyedik alkalommal is a hírős város legénysége bi­zonyult jobbnak, így az épí­tősök rendkívül tehetséges, sokra hivatott fiatal gárdá­jának meg kellett elégednie a negyedik hellyel. A csapat eddig tartó me­netelését három szakaszra bonthatjuk. Az őszi szezon a fiatalítással járó csapatfor­málást szolgálta, azzal a ki­kötéssel, hogy a társaság a 4—6. hely valamelyikén zár­ja majd a bajnokságot. Az előző pontvadászatban elért 7. hellyel szemben ez sze­rény elvárásnak tetszett, ám az edző nagyon is tisztában volt vele, ez a mostani együttes, a maga 19 éves át­lagéletkorával, még nem ké­pes tönkreverni a jelenlegi magyar élmezőnyt. A si­keresnek induló felkészülés menet közben törést szenve­dett, mert az „A" és ifjú­sági válogatottban szereplő játékosok szinte közvetlenül a rajt előtt látták viszont társaikat. Ennek óhatatlanul a kialakítandó játékforma, a taktika látta kárát, né­hány elkerülhétő vereség volt az éra. Mindezek el­lenére Nyári Sándor úgy vélekedett, „becsúszhatnak" a legjobb négy közé! A kora tavasszal kezdődő play off-ot csúcsformában várták Medvéék. Olyannyi­ra, hogy ezen felbuzdulva Nyári Sándor félig komo­lyan, félig tréfásan így adott hangot óhajának: „Fele .ki­rályságom' adnám érte, ha bejutnánk a legjobb négy közé!" A kívánság valóra vált, mégpedig úgy, hogy „kiütötték" — kétszer le­győzték! — a tavalyi baj­nok Csepelt! És ezzel még nem volt vége a diadalme­netnek, mert az érmekért játszandó első mérkőzésen a későbbi bajnok Ü. Dózsa „skalpját" is megszerezték! A lila-fehérek elleni foly­Vasszövetség A pesti sajtó nagy garral kürtölte világgá (ezúttal mi is): megat-.'iult a hivatásos labdarúgók szervezete. Kemény kis mag gyúlt össze ezen ünnepélyes pillanat­ra, már a múlt héten több mint százan csatlakoztak hozzájiJi, jelzik a napilapok. Tehát eredetileg néhányan gyuitc* u>s/,e Darái 1 beszélgetésre, döntöttek, választot­tak. szerepeket osztogattak. E sorok írójának a megoldás és a kivitelezés puccs­szerűnek tűnik. Már megírtuk több alkalommal: a ma­gyar labdarúgásra, története legfeketébb éveiben (az utóbbi kettő) rátelepedett a maga súlyával a Vasas-ve­zetés. Ezért nem is csodálkozom, hogy a hivatásos lab­darúgók szervezetének elnökévé Pecha Lászlót válasz­tották — ez a szerep olyannyira kiosztottnak tűnik, mint a Laczkó—Bcrzi—Mészöly—Izsó-négyes föltűnése az MLSZ borús egén. Egyfajta vasszövetség van kiala­kulóban. ahol az Izsó—Pecha-kettós immáron az „arany jövőt" jelképezi; bevezetik őket a közösség manipulálá­sának tanult és örökölt rejtelmeibe ... Mindettől függetlenül, figyeltem az elmúlt szomba­ton a tévé közvetítette Vasas—MTK találkozón Pecha úr játékát. A Vasas középpályása az ország nagy nyil­vánossága előtt semmit sem mutatott azon erényekből, melyek ahhoz szükségesek, hogy a hivatásos labdarúgó­kat megszervezze. Azt a tizenegyet nem volt képes ott. a pályán legalább két épkézláb támadásra indítani. Hogy mégis győztek? Az MTK-sok lábában ott volt leg­alább két gól előny; a jelek szerint idén Is csak azért avatunk bajnokot, mert ez már igy szokás... Visszatérve Pecha úr szervezői erényeire. Nyilván­való, a pályán kívül egyebekre is szükség van. Nyugodt lehet (egyelőre), hiszen mögötte áll a piros-kék MLSZ. Mely az idén ügyesen kimenekítette csapatát az osz­tályozók bugyrából. Igaz, tavaly magából az utolsó bu­gyorból sikerült a menekvés... Pecba László (nem mellőzhető, ellenben nagyon is jellemző) segítséggel úgy írja be nevét a magyar lab­darúgás történetébe, mint a hivatásosak szervezetének első elnöke. Az elő sem fordul a szövetkezők vasszigorral ki­oentizett (esztergált, köszörült, ahogy tetszik) forgató­könyvében, hogy először és elsősorban profi módon il­lene focizni... Pataki Sándor tatás már kevésbé volt si­keres, de ez mit sem von le az elértek értékéből. Következett a sorozat har­madik része, ami a bronz­érem sorsát volt hivatott el­dönteni. Az Építők a koráb­bi években kétszer bajnok­ságot nyert Kecskeméti SC csapatával csapott össze. A „bronzcsata", a már addig minden elvárásnak eleget tevő szegedieknek balul sült el, mert „elszürkült és arc­nélkülivé" vált a csapat. — A sikert, ugye, soha nem kell magyarázni, a di­csőségben „fürödni" mindig nagyszerű, én viszont az elől sem zárkózom el, hogy megindokoljam, a fináléban miért tudott fölénk kere­kedni ellenfelünk — így Nyári Sándor, amikor le­ültünk elemezni a bajnok­sággal véget ért szép feje­zetet. — Hulmann és a töb­bi fiatal robbanásszerű fej­lődése bátorított fel egy me­rész szerkezeti váltásra, Tudtam, hogy fizikailag bír­ják majd a nehéz sorozatot, arra számítottam, a siker, az éremszerzés lehetősége le­győzi a pszichés gátlásokat. Á Csepel és az Űjpest el­len ment is minden, mint a karikacsapás, csodálatosan játszott a csapat... — Nem a többiek érdemét akarom csorbítani, de nem szabad figyelmen kívül Elődöntők a Magyar Kupában Szerdán rendezik a labda­rúgó Magyar Kupa elődön­tőinek első mérkőzéseit, amelyen három vidéki és egy fővárosi csapat lép pá­lyára. A kispesti találkozó részt­vevői meglehetősen gyen­gén szerepelnek a bajnok­ságban, hiszen a házigazda Bp. Honvéd még mindig nem kerülte el az osztályozó veszélyét, miután csak két ponttal előzi meg szerdai ri­válisát, a Váci Izzót. Ezek­nek a csapatoknaik tehát az idei mérleg javítását jelent­heti az esetleges kupasiker. Pécsett a sókéig gyengél­kedő, de az utóbbi betekben magára talált Rába ETO vendégszerepel. A győriek a negyeddöntőben a bajnoki listavezető MTK-VM-et ütötték el a továbbjutástól, mig a pécsiek a dobogóért küzdenek a bajnokságban. Az elődöntők műsora: Bp. Honvéd—Vác, Bozsik-stadi­on, 17 ó. PMSC—Rába ETO, Pécs, 17 óra. A visszavágókat május 23­án játsszák. hagyni, hogy ismét csata­sorba állt Nusser ... — Így Igaz, a legjobbkor jelentkezett a sérülése miatt egy évig kényszerpihenőjét töltő játékmester, aki min­den téren jó hatással volti társaira, környezetére. Bi­zakodásomat az is fokozta, hogy jól ötvöződött a fiata­lok lendülete az idősebbek tapasztalatával. Huszta pél­dául harmadvirágzását él­ve, fenomenálisan játszott, úgyszintén nagyszerű volt néhány mérkőzésen az ön­magát felülmúló Medve. — Ünneprontásként hat­hat, mégis idekívánkozik, az olykori csillogást, villo­gást a könnyen kiismerhe­tóség, a gépiesség váltotta föl. Vajon, miért? — Amíg nem volt veszíte­nivalónk, ameddig csak a bravúros győzelmek száma szaporodott, úgymond, szár­nyalt a csapat. A KSC el­len, kimondatlanul is, . kö­telezőnek éreztük a végső győzelmet! Az újabb bronz­érem megszerzésének lehe­tősége, az főként a számom­ra érthetetlenül „kipukkanó" kulcsemberekre hatott bé­nítólag. — Különösen szembetűnő volt ez a hangulatember be­nyomását keltő csapatkapi­tány, Medve György eseté­ben ... — Igen, ez nála hatvá­nyozottan jelentkezett, őt a személyes sikerek képesek úgy „feldobni", hogy tár­sait is magával ragadja. Ha viszont nem megy neki a játék, gyermekekre jellemző sértődöttség, dacosság lesz úrrá rajta. Meggyőződésem, a végére a fáradtság őrölte fel idegeit, ezért volt kép­telen váltani a vert helyze­tekben. Néha feleslegesen túlpörgeti magát, és ez nem mindig van jó hatással a társakra, akikből egy-egy ilyen szituáció éppen ellen-> kező, rosszalló érzést vált ki. Akarása, lelkesedése most visszájára fordult, ezért viszont nem szabad „leírni" egy rutinos röplab­dást. — Miután igy elidőztünk a csapatkapitánynál, a töb­biek is megérdemlik, hogy szót ejtsünk róluk. — Ha „leckekönyvükre" kíváncsi, azt kell monda­nom, mindenkivel elégedett voltam! Valamennyien kiáll­ták a próbát, pedig ilyen jellegű megmérettetésen elő­ször vett részt a társaság. Volt mit tanulnunk, soro­zatban játszottuk a tétmér­kőzéseket, amiknek terhe­lése különbözőképpen hatott a röplabdásainkra. Ezt sem tévesztve szem elől, azt kell mondanom, mégis sikerült azonos hullámhosszra han­golni a csapatot. A negyedik hely is bizonyítja, amire — szerénytelenség nélkül ki­jelenthetem — büszkék le­hetünk, s vagyunk. Rátérve a játékosok teljesítményére, véleményem szerint Huszta és Petheő szinte végig egyenletesen, jól játszott. Hulmann, Medve, Nusser és Rácz olykor nagyszerű dol­gokat produkált, máskor pe­dig rájuk sem lehetett is­merni. Tóth, Borhy, vala­mint Polgár kevés lehetősé­güket ügyesen kihasználták, Strezeni&kTf ősztől 'ismétbi­zonyíthat. — • Ismerve körülményei­ket, agilitásukat, gondolom, a negyedik hely nem végál­lomás ... — A csapat szerkezete ki­alakult, azon jelentős vál­toztatás csak új játékos iga-: zolásával lehetséges. Célunk egyértelmű: további fiata­lítással féllépni a dobogó­ra! Ez ígéretként is fölfog­ható, és egy év múlva szá­mon kérhető tőlem! Gyürki Ernő Profik Birkózó EB Ái ezüst is szépen csillog .. v A döntő előtt Németh Sándor szakági mester még a szállodában odalépett Ka­zibekovhoz, Tóth ellenfelé­hez, és nevetve mondta: — Vagab vigyázz, mert Tóth Gabit 8 éve csak elle­ned készítem fel... Kazábe­ikov szintén mosolyogva vá­laszolta, hogy tévednek a magyarok, ha azt hiszik, sé­rült válla akadályozni fogja a birkózásban. A 90 kg-os döntőre egyébként csak 8. mérkőzésként került sor. Szabadfogású Európa-baj­nokok. 48 kg: Romica Raso­van; 52 kg: Seban Trstena (Jugoszlávia); 57 kg: Rumén Pavlov; 62 kg: Ralf Lyding (NSZK); 68 kg: Fevzi Seker (Törökország); 74 kg: Naszir Gadzsihanov (Szovjetunió); 82 kg: Hans Gstöttner; 90 kg: Vagab Kazibekov (Szov­jetunió)—Tóth Gábor (Ma­gyarország) 2:0; 100 kg: Ararat Szabejev (Szovjet­unió); 130 kg: Andreas Schröder (NDK). "" Annák ellenére, hogy Ka­zibekov szinte számolatlanul kapta fájós bal vállába az injekciókat, az ő számítása vált be. A szovjet " sportoló 2:0 arányban diadalmasko­dott Tóth ellen, és ezzel megvédte tavalyi ankarai elsőségét. A szovjet szemmel láthatóan féltette sérült vál­lát, szinte folyamatosan hát­rált. 'Emiatt azután kétszer meg ás intették őt. A har­madik perc táján Tóthnak a taktikai utasítás értelmében erőteljesebben kellett vodna birkóznia, de nem tette ezt. Másfél perccel a vége előtt egy mögékeveredéssel pon­tot szerzett Kazibekov, és ez megzavarta Tóthot. Gyor­san őt is kétszer intették, és amikor nem volt más hátra, kockáztatnia kellett, meg­gondolatlanul támadott, Ka­ri bekoi/ másodszor is mögé került — övé lett az arany­érem!. Volt egy másik magyar vesztese is a döntőknek: az 57 kg-os László Miklós (NSZK-szinekben) ezüstér­mes lett. A poziiani EB szabadfo­gású versenye lezárult, csü­törtökön este a kötöttfogású­ak mérlegelnek, elkészítik a sorsolást, majd pénteken délelőtt 10 órától kezdődik a 36. kötöttfogású kontinens­bajnokság. rr •• Újsághír; A Ferencváros edzésén kétkapus játék köz­ben a fiatal páling Zsolt ke­ményen odalépett Szeibert Györgynek, a csapat sztárjá­nak Néhány perc múlva a sértett törlesztett, szándékos belemenésével súlyos sérü­lést okozva a fiatal labdarú­gónak, aki előreláthatólag csak a nyár végén kezdheti újra az edzéseket. Profik a magyar labdarú­gásban? Profik a magyar sportban? Egyáltalán kik ezek az emberek, akiket rö­viden csak profinak szólíta­nak? ök azok a sportolók, akik életük egy részében (amíg képesek kimagasló teljesítményt nyújtani) a sporttal foglalkoznak, és csak a sporttal. Professzio­nisták, vagyis ez a foglalko­zásuk. Munkájukkal örömet és bánatot szereznek a publikumnak, szórakoztat­nak, s ezért felveszik meg­érdemelt fizetésüket. Nálunk Magyarországon is így van ez? A magyar labdarúgás 48 csapatnyi játékost foglalkoz­tat a Nemzeti Bajnokság két osztályában. Ehhez jönnek még a félprofik, a területi és a megyei bajnokságok játé­kosai, akik jelentős munka­időkedvezményt kapnak, hogy megfelelően tudjanak edzeni. Az NSZK-beli Bun­desligában 38 proficsapat van. (A lakosság hatszor annyi mint nálunk.) Az al­sóbb osztályok csapatait egyszerűen így nevezik: amatőrök. Munkaidő után tréningeznek. Hasonló a helyzet más sportágakban is, ha összeha­sonlítjuk a magyar és a nyu­gat-európai helyzetett. Az osztrák női kosárlabda baj­nokcsapatnál, a Welsnél, egy profi játékos van, a töb­biek csak munka után áll­nak a csapat rendelkezésére. A klubnak .összesen három alkalmazottja van. És ná­lunk? Az NB I- B-csoportja, és az NB II. között lebegő HSVSE-nél például 7-8 a profi, szinte több ember sú­rög-forog a csapat körül, mint ahányan játszanak! Es persze kevés pénz jut léte­sítményekre, az utánpótlás­nevelésre. Sok felesleges embert tartanak el az egye­sületek ... A bevezető példához visz­szatérve; a játékosok profi szemlélete is hiányzik. Szei­bert nem fogta fel, hogy társát a munkavégzés lehe­tőségétől fosztotta meg. Per­sze büntetlenül tehette, mi­vel az edző gondolkodásmód­ja is hasonló az övéhez, ugyanis a .büntetés elmaradt. Ennél fontosabb, hogy a sztár játsszon. Az igazi profi sport alap­ja csak az igazi amatőrsport lehet. Ennek lehetőségei elég szegényesek nálunk. Kevés a pálya, a lehetőség a tömegsportra. Jó példa erre egy kollégium Hódmezővá­sárhelyen, ahol 400 diák la­kik. Ennek a kollégiumnak nemhogy fedett, de még sza­badtéri pályája sincs! A tervezők ezt valahogy elfe­lejtették. A város közepén áll az épület, és belezárva a sok gyerek. Gondolom nem egyedülálló ez hazánkban... Remélhetőleg a társadal­mi ' változások hatására a sportban is új szelek kezde­nek fújdogálni, és a profik tényleg profik lesznek Rodzsár Mihály Dallos Egymillió líra Hazatért olaszországi ver­senykörútjáról Dallos Gyu­la, a BLK díjlovasa. A sok­szoros bajnok előbb Tro­vagiliatóban, majd Rómában ért el értékes (egy negye­dik, két ötödik és két nyol­cadik) helyezéseket, és szerzett 1 millió líra pénzdí­jat. Dallos ezúttal a nem­zetközi mezőnyben még nem szerepelt nyugatnémet tu­lajdonú 8 éves Aktion nyer­gében versenyzett.

Next

/
Thumbnails
Contents