Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-02 / 101. szám

r 1990. május 4., péntek 5 Kerítés, iskolazászló kerestetik Hatvanéves a Rókusi iskola HADÜZENET A ROSSZ HAGYOMÁNYOKNAK 1930. szeptember l-jén már gyerekek zsibongtak a Kossuth Lajos sugárúti új állami iskolában. A hivatalos átadás azonban valamivel később, október 25én délután 2 órakor kezdődött, amikor Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter üdvözölte az ünnepség díszvendégét, Horthy Miklós kormányzót. Hat évtized viharai koptatták falait, ám a sárga vakolat (ami akkoriban újnak számító technológiával készült) azóta sem szorult javításra. A katonaság többször is „megszállta": a háború elótt néhány hetes kiképzés színhelye volt. a vérzivataros időkben kórház., Ebben az épületben van a Klebelsberg-féle^ népiskolai hálózat ötezredik tanterme, s ezt a tényt emléktábla örökítette meg. A szöveg nem feledkezett meg „a magyar népnevelés apostolának" érdemeiről sem. A márványtáblát a ház homlokzatán helyezték el, onnan azonban — az idők változásaival — a pincébe, majd a múzeumba került. El is törött: most a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola kőfaragói restaurálják. Az igazgató, Kókai Gyula a hagyományok föleleven ítésével, az épület régi díszeinek helyreállításával készül arra az ünnepségsorozatra, amellyel méltóképpen emlékeznének meg az iskola hatvanadik születésnapjáról. A „Fiúk" és „Leányok" föliratokat viselő kapuk melletti szobrokat nemrég állították ' helyre. (Az egyiket máris megrongálták ...) Hiányzik az a körülbelül 90 méteres kovácsoltvas kerítés, amely az épület előtti kertet védte. A hetvenes évek elején tűnt el — egyelőre nyomtalanul. Ezúton is keresik ... Várják azok jelentkezését is, akiknek olyan fényképek, vagy írásos dokumentumok vannak birtokában, amelyek teljesebbé tehetnék az iskola múltjának feltárását. Még pontos leírás sem maradt arról a szökökútról, amely az iskola udvarán állt, s amelyet a Klebelsberg-család címere is díszített. Nincs meg az iskolazászló sem, amely ünnepi alkalmakkor újra szerephez juthatna. A hatvan évre emlékező rendezvénysorozat első eseményei májusban lesznek. Az emléktábla-visszahelyezést a hivatalos évfordulóra, októberre tervezik. Valószínű, hogy nem a homlokzatra, hanem az épület belsejében, a bejárat mellett erősitik föl. Ugyanakkorra készíti el az Országos Műemléki Felügyelőség azt a sarokdíszt, amely az épület Kossuth Lajos sugárúti és Pacsirta utcai falainak találkozási pontjánál volt látható, őszre terveznek még emlékülést és -hangversenyt is, az utóbbi színhelye a rókusi templom lesz. A régi idők tanárainak, diákjainak jelentkezését azonban már most várják, s bíznak az elveszettnek hitt dokumentumok napvilágra kerülésében is. Nyilas Péter Ki tud róla? Búcsú Nagy Sándortól •Késve kaptam a hírt, hogy április 4-én agyvérzés következtében Budapesten elhunyt Nagy Sándor. Kevesen tudják ma már, ki volt. A nemrég megjelent Kortárs magyar írók lexikona nem vett róla tudomást, pedig a szerkesztők rendelkezésére bocsátott gyűjteményemben bőven kaptak róla saját kezével írott önéletrajzi anyagot. Nagybarac&kán született 1922. június 10-én. Nemrég a belgyógyászati klinikán mellettem feküdt a dóci Pinger Imre, vele emlegettük, mivel ő is baracskai születésű, és egy utcában lakott, együtt gyerekeskedett Füstös Sanyival, ahogyan kreol arcszíne miatt a faluban hívtak közös barátunkat. Nem tudtuk, hogy amikor róla beszéltünk, már nem élt. A fölszabadulás után tűnt föl Szegeden, hatalmas pilótacsizmákban, ahogy a háborúból hazavergődött. A Móricz Zsigmond népi kollégiumban kezdte írói szárnypróbálgatásait'. Két első novellája (a Hajnali vita a Tiszatáj első számában, 1947 márciusában; A kiskirály hídja a vásárhelyi Puszták Népe 1948 márciusi számában) máig hitelesen bizonyítja íród tehetségét. Regénye. Az Űr jó vitéze (1948), amelyben engem is megírt, nem igazán sikerült mű, de meghozta szájmára a Ba u mgarten -d i jat. Elbeszélései pedig 1949ben a Kossuth-díjat. Sőt, mindenki legnagyobb meglepetésére, a szovetkezesítést propagáló Megbékélés című novellájáért 1952-ben Sztálin-díjjal tüntették ki. Elhalmozták mindennel; tisztségekkel, képviselőséggel; Szeged városa Újszegeden egy elkonfiskált villá/al ajándékozta meg. Ez okozta vesztét. Elkapatták korai sikerei. Későbbi írásait elnagyolta, magánéletét válásókkal kuszálta össze. 1984-ben zűrös politikai ügybe keveredett, a kínaiakkal meg az albánokkal hozták össze, és ná rorri év börtönre ítélték. Kiszabadulása után az irodai mi élet leírta. Magányosan élt valahol Budán, nyomorogva, üldözjetési kényszerképzetekkel terhelve. Amikor utoljára meglátogatott, s kérte, olvassam el új regényét, beszélgetésünkből is, Írásából is szomorúan kel lett látnom betegségének tüneteit. iNem érdemelte meg sor sát. Alapjában rokonszenves, jó szándékú, becsületes és tehetséges ember volt. Különleges módon ugyan, de ő is a sztálinista rendszeTaldozata. Hamvait Zsuzsa lánya május 10-én adja vissza szülőfaluja földjének. Péter László | Hamupipőke MOTTÓ: „Órjás színjáték az élet!" (sic!) Alidoro XV. századi bölcselő és operahős fenti szavai meglepően rímelnek á száz évvel ezelőtt élt színházigazgató véleményére. William Shakespeare úr részletesebb koncepciót hagyott ránk: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő." Lényegében e két elv tekinthető a szegedi operatársulat Hamupipőke-előadása eszmei alapvetésének. Békés András rendező még egy gondolattal toldotta meg a sort. Merészsége kétségkívül meglepő, némelyek számára tán riasztó is: „Színház az opera is." A Hamupipőke itt és most főképp színház: kedves, bohókás mesejáték. R ossini kevésbé ismert művei ma újra igen népszerűek, a nehéz. szerepekben hangfenoménok tündökölnek Aki azt szereti, az inkább hallgasson lemezt, Szegeden nincsenek fenpménok, csak jó énekesek, meg gyengébbek, és előadás van. Produkcijóóó! A rendező enyhíteni igyekszik a színpad—nézőtér merev elkülönítését. A publikum egy részét a színpadra ülteti fel, mintegy bevonja a játékba. Így aztán nemcsak a közönség nézi az előadást, de az előadás is nézi a közönséget, valamint a közönség egymást keresztbekasul. (Sajnos, nerr. derül ki elég világosan, hogy ott is közönség foglal helyet. Márpedig az ötlet csak akkor működik, (ha a színpadon ülők a lentiek közül vétetnek. Talán ha a manócskák a gyülekező publikumból invitálnának embereket a színpadra, a többiek szeme láttára...) Másfelől a játék tere kitágul, az énekesiek gyakorta lejönnek a rivaldáról, a nullás páholyban vagy a nézőtéren át távoznak, illetve onnan bukkannak elő. Nemcsak nekünk, de velünk is játszanak. Nagyon helyesen, szinte teljesen mellőzik a maszkot, arcfestéket; a testközelség ugyanis nyilvánvalóan leleplezné, sőt elviselhetetlenné tenné az ilyen csalást Jobb híján mindenlki kénytelen a saját arcát használni. Az énekes nem tehet mást, mint magába néz, s magából próbálja előhozni a figurát, s a különböző állapotokat. Nem mintha a jelmeztervező nem segítene! Laczó Henriette m. v. látható élvezettel állította össze a szereplők gardróbját. Különösen szellemesek" a két „édes" testvér szecessziós ihletésű báli ruhái és az énekesnők testére szabott pizsamák. A jelmezek meghatározó színe a fehér, amely a hatalmat jelképezi. Minél nagyobb egy-egy szereplő hatalma, annál több ruházatában a világos árnyalat így lesz a herceg hófehér, a lovászfiú barna, Hamupipőke szürke. A két testvér világos (kék, illetve rózsaszín) ruhát hord. Magnifico sötétebb árnyalatú öltözékén pedig egy hófehér sál és kézelő emlékeztet az egykori gazdagságra, arra, hogy hatalma mára elolvadt. Pontos Alidoro meghatározása is, ő a darab valós hatalmi rendszere fölött áll, s így következetesen együtt hordja a fehér és fekete darabokat. Hamupipőke báli ruhája természetesen hófehér, hiszen ott ő mindenkit megbűvöl, ha tetszik, mindenkinél hatalmasabb. A fináléban mindenki áttetsző fehér leplet kap. Ez pedig nem pusztán a küszöbönálló mennyegző színe, de arra is utal. hoey a többiek is részesednek a herceg hatalmábóL A nézőtérre belépőt nyitott színpad fogadja, rajta dicső összevisszaság. Az ideoda düledező oszlopok nem annyira Don Magnifico lerobbant palotáját jelentik, inkább a történések jelképes helyszínére utalnak; s a szereplők lelkében és viszonyaiban fellelhető ziláltságot mutatják. A világító oszlopok: mintha a szomszédos Bajor söröző elől kerültek volna ide, az egyik lámpára Menczel Róbert m. v. még egy szánalmas, groteszk kétfejű sast is ültetett, amely a széthulló kelet-európai birodalmaknak mutat szamárfület. Manócskák, és más kedves, titokzatos jószágok sürgölődnek. A színlap szerint a Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola tánca.';növendékei, de felfedezhetjük közöttük a Ruszt-féle stúdió tagjait is. Alidoro lép a színre, fehér szmokingban. Ö Békés felfogása szerint több mint a herceg nevelője: jóságos varázsló, aki az egész játékot megszervezi; ugyanakkor parancsnoka a manócsapatnak, amely az ő „eszmei irányításával" nyújt segítséget a szereplöknek, szerepel, tetésük nemcsak kedves ötlet, de r.agyon megkönnyíti az események technikai lebonyolítását is. Segítenek, az átöltözésben, átrendezik a szinpadot, erősítenek bizonyos reakciókat. Alidoró nappalt vezényel a színpadi gépezetnek, mindent kezdéshez állít, végül beint a karmesternek : kezdődhet a muzsika is. Békés kifogyhatatlan az ötletekből, minden jelenethez kitalál valami szórakoztatót. Szerencsére, ötletei nem fedik el a zenét, nem dolgoznak ellene, amely ilyen esetekben mindig fő veszély. Koncepciója és rendezői módszere felszabadító hatással volt az énekesekre is. Utoljára talán a KarlHeinz Erkrath rendezte Telemann-vígoperában láttunk ilyen felszabadult komédiásokat a szegedi operaszínpadon. Rossini karában mások voltak az énekesi szabványok, mint amelyek lényegében a Verdi-operák nyomán nálunk is általánossá váltak. A „pesarói hattyú" még minden hangfajtól megköveteli a koloratúrkészséget. Ezzel nem mindem szereplő rendelkezik egyformán. A Hamupipőke címszerepe úgynevezett koloratúraalt, s az ilyen hangszínű énekesnő manapság meglehetősen ritka. Varsányi Mária hangszínben, technikában igazán megfelelő, ám ebben a rendezésben — ahol minden nagyon erősen az, ami, azonos önmagával —, zavaró, hogy a művésznő inkább asszonyos, semmiijt kislányos alkat. Vendégként lépett föl a pécsi Benei Katalin, aki nemcsak alkatilag ideális címszereplő, de igen virtuóz díszítésekkel énekli a szólamot is, noha az ö hangja világosabb, mint ideális volna. A rendező felszabadító hatása a két nővér esetében a legnagyobb. Ezek a hagyományos beosztás szerint hálátlan szerepek (Rossini nem írt nekik áriát, ami egy operában a legsúlyosabb diszkrimináció jele), oly élöek, plasztikusak és mulatságosak, hogy valóságos főszereplőkké lesznek, mint ahogy az eredetiben, a mesében azok is. Vámossy Éva és Vajda Juli egyformán fergetegesek és bájosak, Bajtay Horváth Ágota és Bálint lUma kettősében meg épp a különbség a fontos: Bajtay Clorindája szinte fúria, Bálint Tisbéje pedig aránylag visszahúzódó, benne vgn a kisebb testvér gátlásossága. Alidoró mindkét szereposztásban a mélybasszus Szakály Péter. Egyre inkább beérő orgánumának szépsége kellően érvényre jut. Csak áriájában akadnak problémái a magas frázisokkal. Ha már őt választották a szerepre, jó lett volna lejjebb transzponálni ezt a szólót, ahogy az például a Sevillai Rágalomáriájánál is bevett gyakorlat. A fiatal Altorjay Tamás hangja inkább „lefelé húz", a mély hangokat is tartalmasan énekli, a felső regiszterben azonban az orgánum gyakorta testetlen, és bizony a díszítések is gondot jelentenek. Fejlődésében fontos ál. lomás ez a feladat, mert itt ellazulhat, komédiázhat, megérezheti a játék ízét. Gyimesi Kálmán most folytatta azt a sort, amit Don Pasqualeként megkezdett.: újra vígoperai öregember. Magnificója izgága, mindig csinál valamit, állandóan mozog. Arra az alakra, akit ő játszik, tényleg ráillik Ramiro megjegyzése: „Pojáca." A másik párban Egri László világos, könnyed baritonjának nem jelentenek gondot a díszítések; neki viszont az alsó hangjai színtelenebbek, de ezt a problémát egy kis kollegiális segítséggel hathatósan sikerült orvosolni... Gregor József Gyimesihez hasonlóan nagy kedvvel és sok ötlettel adj^ a szegény bárót. Midőn lányaival zsémbel, érezni rajta egy igazi többlányos apának az életNasy László felvételei ben szerzett tapasztalatát... A két alakítás, felfogás különbözőségére egy fontos epizód eltérő megoldása világít rá. Amikor Magnificótól élénken érdeklődnek, harmadik lánya felől, szorult helyzetében azt mondja: „Meghalt!" Ezt a szót Gyimesi színlelt bápattal, halkan mondja; cinikusan színlel, így hárítja el az újabb érdeklődést. Gregor viszont, aki a szerep egészében könnyű, világos tónust használ, itt váratlanul Fülöp király, vagy Fiesco vad, sötét színével, és forte zendül meg. Egy pillanatra megfagy a levegő: ez a Magnifico a szíve legmélyén gonosz és elszánt. A két tenorista igen meggyőzően keltette életre a kissé mamlasz herceget. Wendler Attila m. v. szép hangszíne néhány lírai pillanatban érvényesült az orgánum azonban súlyosabb, spinto jellegű, a díszítésekben kissé nehézkes. Réti Csaba jó kondícióban énekelte a nehéz futamokat az utóbbi időben ez a legsikerültebb alakítása. A két karmester közül Molnár László ismert erényeit mutatta. Lendületesen, gondosan vezette az együt. test, ám volt némi szétcsúszás, pontatlanság. Nagy örömmel fedeztük föl a fiatal Kocsár Balázst. Biztos tempóérzék, élénk színek jellemzik első operadirigálását Míg Molnárnál a zenekar egységként, egységes tónussal szólal meg, Kocsárnál a hangszercsoportok külön élnek. Megszólal az, ami általában rejtve marad: Rossini hangszerelői tehetsége. Az ő dirigálásában a partitúra áttetsző, világos. Legjobb példa erre a „Csendben, csendben!" kezdetű Ra. miro—Dandini-kettős. Ez Molnárnál egy szám a sok közül. Kocsárnál páratlanul feszült, izgalmas, fontos zene. A férfikar büszkén feszít hercegi egyenruhájában. Mellükön, akárcsak a zászlójukon, a cégjelzés, egy-egy hatalmas „R" betű: azt jelenti Ramairo. a másik szereposztásban meg hogy Réti. Markánsan szólalnak meg, s érthető szöveggel, ami egy ponton igen fontos: ők adnak hírt elsőként a készülő bálról. A szólisták néhány recitatívója talán túl gyorsra sikeredett, s ilyenkor nehéz, érteni a szöveget. Per. sze, a szereplők egyenkénti értékelése szükségszerűen töredékes, hiszen mindanynyian igen nagy kedvvel, felszabadultan játszanak együtt, mindannyiunk mulatságára. Ráadásul még a kritikát is beéneklik: „A híres játékmester elérte, mit tervezett, a célt, mindent elért. Mindent elért!" Márok Tamás