Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-30 / 126. szám

VAKORSZÁG 80. évfolyam, 126. szám 1990. május 30., szerda Havi előfizetési dij: 101 forint Ara: 4,30 forint Csúcs előtti „hangolás" Jelcin győzött — Véres harcok Örményországban — Gyulay püspök pontosít — A művészegyéniségekre nincs szükség Szegeden? Soha ilyen feszültséget! Miközben tegnap a Duna partján egy sor parlamenti bizottság ülésezett, s ismerkedett a hozzájuk tartozó tár­cák államtitkár-jelöltjeivel, a Moszkva-parti fővárosban — néhány órával Gorbacsov elutazása után — Borisz Jelcin lett a legmagasabb oroszországi közjogi méltóság birtoko­sa — igaz,' csak négy vokssal kapott többet a minimálisan elegendőnél. Jelcin sikere azért is figyelemre méltó, mert a legfelsőbb szovjet vezetés — Gorbacsovvai együtt — nem csinált belőle titkot, hogy nem tapsolna Jelcin meg­választásának. Hát így kezdődött a csúcstalálkozó előtti nap — ame­lyet különléleképpcn igyekszik fölvezetni az amerikai és a szovjet sajtó. Az USA-ban hűtik a várakozási reményeket, Moszkvában derülátóra iparkodnak hangolni a közvéle­ményt. Mint tudjuk, Örményországban ez nemhogy si­kertelen — egyenesen reménytelen. Utolsó információnk: 23 áldozata van az utcai harcoknak. A balti országok sze­rint pedig Gorbacsov nem is képviselheti őket Washing­tonban! Pálfy Katalin Vasárnap is Délmagyarország! A világ legnagyobb osto­baságának nevezi egyik, eok sajtóvihart megélt kol­légánk azt az évekkel ez­előtti sajtóirányítási lépést, amely évtizedes olvasói szokásokat és lapkiadási hagyományokat megváltoz­tatva a napilapok hétfői szünnapját áttette vasár­napra, s a bővebb terjedel­mű, gazdagabb olvasnivalót kínáló mellékleteket — ná­lunk a DM Magazint — a szombati lapokba utalta. Mi magunk sem tapsoltunk éppen, hogy vasárnap is dolgozunk, de nem emiatt nem értettünk egyet a kö­telezően elrendelt határo­zattal. Hanem mert tudtuk: aki megszokta a vasárnapi kávéjához tálalt olvasniva­lót, azt nem kárpótolja a hétfői újság. Talán még előcsalogat­hatjuk a régi beidegződése­ket olvasóinkból, talán örömmel vennék újra a va­sárnapi DM-et — gondol­tuk nem is oly régen, s most, június harmadikától megpróbálkozunk vele. A Szegedi Nyomda, valamint a szegedi posta állandó és alkalmi kézbesítőinek közreműködésével a DM hetedik napi számát juttat­juk el Szegeden lakó olva­sóinkhoz. Technikai okok­ból városkörnyéki előfize­tőinknek egyelőre csak hét­főn kézbesítik az újságot. (Ha később úgy adódik, s lesz elég megrendelés, meg­szervezik a városkörnyé­ken is a vasárnapi kézbesí­tést.) Szeretnénk, ha sze­retnék a pihenőnapi olvas­nivalót, s megrendelik. Bí­zunk benne, hogy így tesz­nek — kérjük hát olvasóin­kat, a szokott postai úton­módon, vagy betétszámlá­juk kezelőjénél adják fel megrendelésüket, s havi plusz húsz forintért legye­nek előfizetőink. Egyébként a vasárnapi DM-et az újságárusoknál is meg lehet venni — s nem­csak Szegeden, hanem a megye többi városában is, a forgalmas pavilonokban Példányonkénti ára csak 5 forint 30 fillér lesz. Mihail Gorbacsov kedden Kanadába utazott, ahonnan ma továbbmegy Washing­tonba, az újabb szovjet— amerikai csúcstalálkozóra. A szovjet elnök és pártfőtitkár hatalomra kerülése óta még soha ilyen feszültséget nem hagyott maga mögött hazá­jában. A szovjet tömegtájékozta­tás mindent megtesz azért, hogy a hazai közvéleményt „ráhangolja" az újabb csúcsra, amely, ha a legin­kább várt eredményt — a hadászati támadófegyverek felére csökkentéséről szóló szerződést — nem is hozza meg, komoly szerződéseket ígér a vegyi fegyverek ügyé­ben, csakúgy, mint a kétol­dalú kapcsolatok terén. Csakhogy az utazás nap­jaiban a szovjet . közvéle­ményt vajmi kevéssé izgat­ják a csúcs előkészületei. A figyelmet intézményesen, a sajtó eszközeivel is nehéz a diplomáciai események felé fordítani. Az ellentétet csak növelik azok a képek, ame­lyek az észak-amerikai kon­tinens áruktól roskadozó polcait mutatják, miközben a szovjet emberek az amúgy is szűkös áruellátásban a maradék árukészletek meg­szerzéséért folytatnak olykor a szó fizikai értelmében is ádáz harcot. Bármilyen sikeres legyen is Mihail Gorbacsov észak­amerikai utazása, amely egyúttal elnökké választá­sa óta az első külföldi útja, Moszkvából a korábbinál jóval kisebb érdeklődés kö­veti az elnöki csúcsdiplomá­ciát. Ma elsősorban a bel­politikában várják tőle a látványos eredményeket, a sikereket. Rehabilitált partizánok Hatálytalanok azok a dön­tések, amelyekkel korábban a Partizánszövetség igazság­talanul kizárta sok tagját. A Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetsége politi­kai okokból hozott, hibás i döntésnek minősítette jog­elődje határozatait, amelyek az antifasiszta ellenállási mozgalom harcosait jogsértő módon büntették. Az érintet­teket a szövetség teljes er­kölcsi és politikai rehabilitá­cióban részesiti. A MEASZ világnézeti, po­litikai, származási és nemze­tiségi különbségre való te­kintet nélkül erősíteni kí­vánja együttműködését azok­kal, akik a szabad, függet­len és demokratikus Ma­gyarországért küzdenek. Marakodásra — alapítványt Tegnap délután 4 órakor a szegedi városi tanács épü­letében 16 alapító — társa­dalmi, politikai és gazdasá­gi — szervezet képviselője jegyezte aláírásával a Dél­magyarországi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány létre­jöttét hitelesítő okiratot. Az adományozók által jelentő­sen megtámogatott alapítvá­nyi vagyon 515 ezer 600 fo­rint, s ezt a leginkább volt KISZ-iskola néven Ismert újszegedi ifjúsági turisztikai objektum ingatlanértéke törzsvagyonként egészíti ki. A kuratórium egyelőre 15 helyett 14 tagú, s hosszas politikai színezetű egyezke­dések, pozícióharcok ered­ményeit tükrözi: a tábor volt kezelőinek jogutódai nem vállaltak kuratóriumi tagságot. Az alapítvány el­nökévé Póda Jenő ország­gyűlési képviselőt válasz­tották. A leendő főállású alapít­ványi titkár posztjának be­töltéséről a kuratórium tag­jai később határoznak, mi­(Folytatás a 2. oldalon.) Hány ember élhet a Földön ? Az emberiség története egyben a Föld lakosságának folyamatos gyarapodása. Századunkban ez a tendencia egy­re gyorsuló. Életbevágó kérdés, gyózzük-e mindezt éle­lemmel. A helyzet összetett, hisz a fejlett világban már a népességcsökkenés kezdeti szakaszában tartunk, s ráadá­sul — az önellátás mellett — exportra is jut a mezőgaz­dasági termékekből. A fejlődő országok jó részében az éhínség sem ritka vendég, miközben szapora a gyermek­áldás. A kereskedelem kézenfekvő megoldást kínálna, ha ezek a többnyire szegény országok meg tudnák fizetni. A segélyek csak a cseppet jelentik a tengerben. Az élelmi­szereknek a világkereskedelemben elfoglalt súlya az 1910­es ötven százalékról napjainkra tíz százalékra csökkent. Ezen belül a feldolgozott termékek aránya növekvő. Az ideális az lenne, ha a legtöbb ország megtermelné alap­vető szükségletét, s csak a választékbővítésre kellene pénzt áldozni. Hisz a termőföld, a munkaerő nagyrészt adott. A technológia, az ösztönzés, a munkaerkölcs annál inkább hiánycikk. A napokban a Szegeden tartózkodó kiéli Weber pro­fesszor e téma tudományos megközelítésével szolgált hall­gatóságának. Egy kétszáz évnél régebbi prognózis szerint 13,9 milliárd embert képes eltartani a Föld. Egy ember szükségletének meghatározására egy katona ellátmányát választotta a korabeli tudós, s hatszáz kilogramm gabo­nának megfelelő mennyiségre taksálta. Az akkori isme­retek alapján a Föld egynegyedét találta művelhetőnek. A hozamok nem lehettek valami magasak, ha az elvetett mag ötszörösét vette számításba. Egy 1912-es vizsgálódás már az életszinvonalat is be­kalkulálta. A sok húst kívánó amerikai életformát kive­títve a világra, 2,3 milliárd ember megélhetésére látszott garancia. Míg a másik, a japán étkezési normán alapuló véglet, 22,6 milliárd embert jelölt meg. Századunkban elő­fordultak pesszimista és optimista becslések egyaránt, az 1,8 milliárdtól a 30 milliárdig. Az első igazán tudományos felmérés 1967-ben, az ame­rikai kormány felkérésére készült. A demográfiai modell szerint a második évezred elejére a népesség 11 milliárd körüli értékre áll be, s nem növekszik számottevően to­vább. Mezőgazdasági szakemberek szerint, minden lehető­séget számba véve, 50 milliárd tonna gabonának megfelelő élelmiszer termelhető meg. összességében ötven százalék alatti kihasználtsággal kielégíthető a tápanyag-szükséglet. A mostani hozamok az elméleti lehetőséget a skandináv országokban közelítik meg legjobban, 50-60 százalókkal, hazánk a 40-49 százalékával a középmezőny jobbik felé­ben található, Zaire viszont az ötszázalékos határ alatt Ez utóbbi szinte általánosítható, ahol nagy a szükség, ott a legnagyobb a tartalék. Az emberiségen múlik, tud-e élni adottságaival. A hallottak elgondolkodtattak. Magyarországon is közeli az élelmiszer-túltermelés veszélye, ha nem sikerül újabb és újabb piacokat szerezni, s a régiekből a fizető­képeseket megtartani. Fejlett ipar híján viszont égető szükség van az élelmiszer-gazdaság exportbevételeire. A Nyugat csak a márkás, speciális igényt kielégítő, többnyi­re feldolgozott termékekre vevő, hisz a saját termelőinek védelme a gazdaságpolitika része. A fejlődő országok meg nem tudnak fizetni. Mégsem biztos, hogy a kör bezárult. Előbb-utóbb rákényszerülnek, hogy kihasználják hatalmas tartalékaikat. Ha kutatási eredményeket, vetőmagvakat, termelőeszközöket, technológiákat kínálunk, vevőre talál­hatunk. T. Sz. I. Rókus Nagy László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents