Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-29 / 125. szám

1990. május 31., csütörtök 5 A kamatadó „tréfája" összesen mintegy 50 mil­lió forintot fizettek be a lakáskölcsönök adójaként az ügyfelek az OTP-nek ápri­lis 9-éig, vagyis addig a napig, amikor életbe lépett az Alkotmánybíróság dön­tése, amellyel a kamatadót — a pénzügyi szakemberek szerint helyesebben hitel­adót — megszüntette. Mind­azok, akik befizették a rá­juk kirótt adót, azóta is visszavárják pénzüket. Mi­kor juthatnak hozzá — s hozzájuthatnak-e egyáltalán — ehhez a pénzhez, s netán kamatra is jogosultak lesz­nek-e? — erről érdeklődött az illetékeseknél az MTI munkatársa. Cseh Pál, a Pénzügymi­nisztérium főosztályvezetője elmondta: sok félreértésre ad okot, hogy az Alkot­mánybíróság nem visszame­nőleges hatállyal törölte el a hiteladót- S mivel az Or­szággyűlés a törvényt azóta sem módosította, az április 9-éig befizetett össtzegek egyelőre nem járnak vissza. Van azonban a dolognak egy sokkal súlyosabb oldala, éspedig az, hogy körülbelül másfél millióan nem fizet­ték be a február, március havi esedékes hiteladót, s amennyiben június 30-áig nem születik meg a törvény módosítása, a még életben levő jogszabály értelmében * letilthatják, bírósági úton behajthatják az elmaradt 2 havi befizetéseket. A lakosság szemében nyil­vánvalóan . ellentmondanak egymásnak a különböző rendelkezések, s a pénzügyi szakemberek is úgy vélik, hogy súlyos következményei lehetnek annak, ha június 30-áig az Országgyűlés nem tűzi napirendjére, s nem fogadja el a már beterjesz­tett törvénymódosítást. Az OTP-nél egyébként elmond­ták: a pénzintézet készen áll arra, hogy amennyiben megszületik a törvény, mely visszamenőleges hatállyal eltörli a kamatadó intézmé­nyét, az eddigi befizetéseket néhány héten belül vissza­utalják az ügyfeleknek. Azoknak, akiknek nincs át­utalási betétszámlájuk, a kamatadó visszafizetésekor az OTP külön számlát nyi­tott. E számlák egyenlegét havonta megküldik az ügy­feleknek, akik időnként ér­tetlenkedve fogadják a né­hány tíz- vagy százforintos összegeket Mint az OTP szakemberei elmondták: a megállapított kamatadót egyesek némileg túlfizették, s az egyenlegen egyelőre csak ez a többletösszeg sze­repel. Ha sor kerül a befi­zetett adók visszatérítésére — esetleg emelt összeggel, amiről már több ízben szó esett —, ez az egyenlegen is megjelenik. Szezonzáró koncert Bálint Sándorra emlékeztek Az Űjszegedi Kamarazenekar Bálint Sándor tíz évvel ezelőtt bekövetkezett tragikus és hirtelen halálára emlé­kezve rendezte meg szezonzáró koncertjét. A hangversenyt abban a teremben hallhattuk, ahol „A legszögedibb sze­gedi" címmel nyitották meg két héttel ezelőtt a fotókiál­lítást. A képekről Bálint Sándor humánus, mosolygós ar­ca tekintett ránk, mintha köztünk lett volna ő is. A kamaraegyüttes 1979­ben alakult, Békéi László ötlete nyomán, aki úgy ítél­te meg, hogy az amatőr kamaraegyüttesek — ame­lyek addig- színesítették Sze­ged zenei életét — szinte teljesen eltűntek a város­ból. Azóta — bár továbbra is amatőröknek vallják magukat — már nem azok, hiszen letették a filharmó­niai vizs'gát Kiss Ernő művészeti ve­zető páratlan lelkesedéssel irányítja az együttes életét: szervezi a próbákat, a kon­certeket, dirigál, és ha kell, zongorázik, vagy hegedül. Sőt, ígéretes zeneszerző is, amint az kiderült az általa komponált Csendes requiem Bálint Sándor emlékére cí­mű művének előadásakor. Az öt tételből álló, hegedű­re és zongorára írott darab a gyászmise hangulatát idézte. A koncertnek sajá­tos atmoszférája volt. Kiss Ernő — minden műről vagy szerzőről egy-egy jellegze­tes adalékot kiemelve — szinte „ráhangolta" a kö­zönséget a zeneműre. Mivel a műsor kicsit hosz­szúra sikerült, nehéz lenne elemezni minden bemutatott kompozíciót. Kiemelkedő volt Mazas és Boccherini hegedűduóinak előadása. Az est folyamán többször szó­lót játszó H. Tóth Tibor rendkívüli zenei érzékeny­ségéről és jó technikai fel­készültségéről győződhet­tünk meg. Profi hegedűst ismertünk meg személyében. Említésre méltó az alapító Békéi László intelligensen alkalmazkodó szólamvezeté­se. Egymásra figyelésük, szép összjátékuk is mutat­ta: sokat zenélnek együtt. A legnagyobb sikert J. S. Bach Cantata Burlesque (Parasztkantáta) című kom­pozíciójával aratták, mely­nek szopránszólója Szele­zsán Erika finom, lírai elő­adásában hangzott el. AI­torjay Tamás basszusa ki­tűnő, a művész sokat fejlő­dött az utóbbi időben; re­méljük, hogy egyre gyak­rabban láthatjuk az opera­színpadon. A Parasztkantáta elhang­zása után — melyet Bárdi Sándor szellemes fordításá­ban magyarul énekeltek — a szöveghez hűen, és az est közvetlen hangulatának megfelelően egy-egy pohár sörre invitálták a közönsé­get. Számtalan olyan rendez­vény van a városban, amely­hez illene egy kis kamara­zene; sőt, igény mutatkozik önálló kamarakoncertre is. Ez az együttes — sajnos, ritkán hallhatjuk őket — kiválóan alkalmas arra, hogy jó hangulatot^ teremtsen, és közelebb vigye az emberhez a zenét. (Az űjszegedi Bá­lint Sándor Művelődési Házban bármikor elérhetők.) Gresó Erzsébet MAGÁNVÉLEMÉNY Vámszedők A legutóbbi Ciccioltna-film (Aszex — kritikusunk le is húzta „róla" a keresztvizet) kapcsán sajátos szemüvegen keresztül néztem át a hazai sajtó hirdetési rovatait. Ezen „mű" ugyanis azt sejttette, hogy gyártói — nekigyürkő­zéskor — néhány száz (ha nem több) tizenéves sztár­jelölt között válogattak. Ez természetes. Válogatni kell. Minden alkalommal. Egy vállalkozás nem. élhet válo­gatás nélküL Manapság ugyanis a legkisebb befek. tetést igénylő és legnagyobb hozammal kecsegtető vállal­kozás a női szépséget céloz­za meg. A tizenéves lányok üdesége, finomsága, vélt vagv igazi ártatlansága a lehető legnagyobb vonzerő a pia­con. Mire van szükség ennek értékesítéséhez ? Hirdetni kell. Például azt, hogy filmfelvétel, fotómo­dell-fceresés, szépségver­seny ... A lista nyitott. Újí­tások is elképzelhetők. Ta­pasztalhatók. Nyugati mun­kalehetőség. Például. Seregük a valóban szép, érdekes, ráadásul művelt lá­nyok hada. Tőkebefektetésre érdemesnek egy-kettő talál­tatik. S a többivel mi lesz? Van egy megalapozott sej­tésem. Énnek lényege két mondatban is megfogalmaz­ható. Rövidesen botrányhul­lám foeia elönteni az orszá­got A becsapottak robbant­ják majd ki — akiket egyéb feladatokra szemelt ki a hir­dető „üzletemberek" és „művészeti szakértők" sere­ge. Sóik esetben ugyanis a női szépség áruvá silányul a ke­zükben. Mondhatnók: aki bírja, marjai Vagy: ki ko­rán kel, aranyat lel. Azt is hangoztatjuk: szemesnek áll a világ. Esetünktől függetle­nül, a népi bölcsesség állja a sarat. Csakhogy... Az ipari méretűvé duzzadó ke­reskedelem — szépségkeres­kedelem — várható botrá­nya valószínűleg nem a me­nő vámszedőket fogja elsö­pörni. Azt a kevés jóhisze­műt aki valóban csak egy tehetséges fiatalt szeretne fölfedezni, s valós művészi ambíciók fűtik, hitel nélküli emberként fogják kezelni egy ilyen hullám után. Ej a nemzedék csak csúcsban és mélységben tud gondolkodni. A hirdetésre jelentkező lá­nyok életszemlélete igazolja ezen megállapítást. A családanyai szerep utá­ni vágyat a leaílletékeseb­beknek és leghitelesebbek­nek sikerült k'oH.anj. H*>Hd ne mondjam, kikre gondo­lok. Azokra, akik egv ilyen film-, fotó- s+b. fölvétel "Oy nem kísérik el őket Ha másként nem is, érdeklődő­ként megérné. Pataki Sándor Fogadás a Parlamentben Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnö­ke, Szabad György, az JDr­szággyűlés megbízott elnöke és Antall József miniszter­elnök fogadást adott hétfőn a Parlamentben a Budapes­ten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőinek. Az eseményen részt vett Je­szenszky Géza külügymi­niszter is. Zendiilésböl magánzárka Lassan lecsillapodnak a kedélyek a balassagyarmati fegyház és 'börtönben. Hét­főn a 400 elítélt rendben •munkához látott a büntetés­végrehajtási intézet cipőüze­mében. A négy éhségsztrájkoló fogoly közül 'hárman már vasárnap este elfogadták az ételt, a negyedik pedig hét­főn délelőtt gondolta meg magát. Hétfőn Palotás Iván alezredes, börtönparancsnok megtette a feljelentést a Ba­lassagyarmati Városi Ügyészségen a zendülők el­len, majd fenyítésre is sor került: a sztrájkkal tüntetők 20 napi imagánzárkát kap­tak. Gutenberg nevével Keresztelő a nyolcvanadik születésnapra A hajdani Margit utca rru Gutenberg János nevét vi­seli. Az utca végén épült lé­gi polgári leányiskolát pedig Gutenberg iákolakérct tartja számon a köztudat, jóllehet hivatalosan csak most, az iskola nyolcvanadik szüle­tésnapján vették fel a könyvnyomtatás feltalálójá­nak a nevét. A névadó ün­nepséget tegnap délelőtt tar­tották, amelyen felavatták Gutenberg János bronzból készült portréját 'Ezzel megkezdődött a ha­gyományteremtőnek szánt Gutenberg-hét, vagyis az az egyhetes rendezvénysorozat, amely sokféle programot kí­nál a diákságnak. Az iskola folyosója kiállitóteremmé alakult ahod a könyvnyom­tatás kezdeti lépéseit követ­hetik nyomon a gyerekek, valamint megismerkedhet­nek iskolájuk történetével. Lesz író-olvasó találkozó; vers- és prózamondó ver­seny; előadást tart az irodal­mi színpad; közös foglalko­zást pedig a Kazinczy-díjas beszédművelő szakkör. Az alsó tagozatosok könyvisme­reti vetélkedőn mérhetik össze tudásukat, a felsősök pedig abban versenyeznek: ki tud többet névadójukról? Rejtvényekkel, mesékkel, rajzokkal megjelenik az is- j: kolaújság, a Gutenberg-la­pok első példánya is. Ren­deznek játékos sportnapot és könyvvásárukon egész héten várják a város vala­mennyi kisdiákját. Nagy László felvétele Fenn az ernyő, nincsen kosár? Mi, kis pénztárcájúak, évekig igen kedveltük a Szőke Tisza „kosárstrand­ját". Ügy jártúnk ide le, mint mások a saját vikend­házuk kertjébe. Családias hangulatú, tiszta, amolyan nekünk való, kopottas, de kedves pihenőhely volt ez a város szívében, sziget a fo ­lyón. Másfél évtizedig nem za­vart, hogy szegényes külse­jű ez a vén hajó, a folyosó viseltes kókuszszőnyegét sem találtam régebben snassznak. Még tetszett is, hogy senki nem őrzi a ru­háimat, hogy az öltözőben önkiszolgálhatom magam, s szabadon le- és fölakaszt­hatom a feltarisznyázott vállfákat. Tegnapelőtt ott­jártamkor azonban a hajón mindezt hirtelen más szem­mel kezdtem figyelni. Vé­gignéztem a tavaly ilyen­kor friss festéktől csillogó napozóhelyen, ahol most nyomát sem észlelhettem ecsetvonásnak. Idén ugyan­is nem festették le a vas­korláttal szegett drótkerí­tést. A deszkapalló foghí­jait is meztelen deszkaszá­lakkal foltozták be. Igaz, a vendégek kényelmét szol­gáló készlet gazdagodott néhány alkalmatossággal. Ügy mint; két márvány fe­delű asztal, négy, lángos­sütőre emlékeztető mű­anyag bódé és egy tarka vi­rágos napernyő. A negyedosztályú külle­mű strand fölé égbenyúló rúdon azonban ízléses, for­matervezett, kivilágítható cégtábla magasodik, mely a legjobb bajor sört hirdeti. S.úgy látszik, e sör első osztályú minőségéhez szab­ták a strand belépődíját. Ahogyan az ma divatos: dupla díjért a megszokott, vagy annál rosszabb minő­ség. Mert lassan hozzászo­kunk: ha egy lerobbant helyre egy új tulajdonos­cég kitűzi a csillogó-villogó új cégtábláját, s kifeszít egy napernyőt, hát azonnal jogot formálhat arra, hogy megkétszerezze a belépődí­jat. No ja, fenn az ernyő, nincsen kas — mondja a közmondás, s a kas, aka­rom mondani a kosár árát — mint hallom —, velünk, a hasunkat süttetni vá­gyókkal akarják kifizettet­ni. S mi, akik kiszorulunk a Tisza-parti szabadstran­dokra, a privatizálódó gaz­daság hajnalán rettegve várhatjuk, mikor keríti be drótkerítéssel valame­lyik vállalkozó a fövenyt, s biggyeszt a gazos terület fölé egy puccos cégtáblát, csakhogy pénzt zsebelhes­sen be tőlünk. No akkor végképp kinn leszünk a vi­zekből ! (pacsika) Az évad kiemelkedő vendégjátéka Kelen Péter a Luciában Az évad kiemelkedő ese­ménye volt Kelen Péter vendégszereplése Donizetti Lammermoori Luciájában. Anyagias világunkban szinte hihetetlennek tűnik: a kivá­ló tenorista ingyen vállalta a fellépést. Az emlékezetes operaelőadás felidézésére vállalkozott most, hetekkel később az operabarátok egyike. * Az operarajongó általában nem először ül be olyan is­mert opera meghallgatására, mint Donizetti remekműve. Nagyjából rúdja, mire szá­míthat, jsmeri a művet A megszokott romantikus kel­lékek: szenvedélyes bosszú, lángoló szerelem, halál, s nem utolsósorban Donizetti mester gyönyörű dallamai. Mindez azonban mélyebb értelmet nyer; ha olyan ki­váló művészek tolmácsolásá­ban szólal meg a mű, mint a nevezetes estén. Kelen Pé­ter partnere, Szilágyi Erzsé­bet minden rezdülését érzi, hangi és operaszínészi össz­játékuk tökéletes, és a kö­zönség az első közös jelene­tük után jóleső érzéssel nyugtázza, nem mindennapi előadásnak lesz részese. Vég­re olyan tenoiristát hall, aki nem kíméli hangját, s aki­nek van is hangja, aki bir­tokában van az olasz bel cantónak, s aki nem játssza, de éli szerepét a színpadon. A II. felvonás második ké­pié, az esküvői jelenet a nagy opierai kívánalmaknak tesz eleget jól megkomponált tablójával, kórusával. Az opierarajongóban, mi taga­dás, e tabló, s a kórus tel­jesítménye azóta elhalvá­nyult — bár a karmester és az együttes remek formában volt —, ám a halotthalvány, megtört Lucia és a szertar­tás kellős közepén kivont karddal berontó Edgár éneke élő s eleven maradt. Az ope­rairodalom egyik legszebb együttese, a gyönyörű dal­lamokból építkező „Miért van úgy halálra válva? . .." kezdetű sextett a jelenet csúcsa. Kelen hangja uralja az együttest, jelenléte — ha lehet — még intenzívebb, hangja egyre drámaibb ere­jűvé válik. A tragédia szele lengi be a színpadot: Lucia menekülő, riadt pillantása, Kelen-Edgar indulattól vil­logó, sötét tekintete, arcába hulló, csapzott haja, majd a bánat súlyától lecsüngő fe­je marad meg emlékezetünk­ben. Az opiera zenei-drámai csúcspontja Lucia úgyneve­zett „örülési jelenete". Ez voltaképpen egy nehéz bra­vúrária. A koloratúrszoprá­nok nagy erőpróbáját, a ki­vételesen nehéz ékítménye­ket, pxazar futamokat, diszi­tőelemeket fölényes bizton­sággal énekelte Szilágyi Er­zsébet. ö az a ritka kivétel, akinek nincs oka félni a magasságoktól, mert hangja a felső regiszterben nyílik: ki, szólal meg legszebben. Luciája nem lelki sötétség­be borulva pusztul el, ha­nem őrültsége teremtette, jóllehet, irreális világban éli át a boldog szerelmet Tra­gédiája a romantikának azon hajtásából fakad, amely szerint a szerelem csak a halálban teljesedhet ki. A mű utolsó képe tulaj­dónképpen Edgár nagy, két­részes áriája. Ez a tenorok reprezentatív száma; Domin­go ós Pavarotti szólólemeze­in is szerepiel — a vájtfü­lűeknek akad hát lehetőség az összehasonlításra. Míg előzőekben a szenvedélyt, itt, az utolsó képben az el­esettséget, a bánatot hang­súlyozta az énekes, meg. csillantva mindazt a tragi­kus fenséget és szépiséget, amely áriáiban benne fog­laltatik. A halálos tőrdöfés után a megilletődött csendet dü­börgő taps váltotta fel. Az énekes a földön fekve ma­radt, időre, szinte percekre volt szüksége, hogy össze­szedje magát, visszazökken­jen a valóságba. Az ünnepi­lés csak lassan enyhített ar­ca komorságán. ö itt ma es­te újra meghalt! Ki tud.ia, hányadszor piályafutása alatt, mégis, egy kitsit igazából. Gyémánt Csilla

Next

/
Thumbnails
Contents