Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)
1990-05-28 / 124. szám
r~ 1990. május 28., hétfő 3 Egyszer meleget egy héten Titokzatos vasárnapi ebédosztók Egészen fiatal emberekkel beszélgetek. Nevük nem fontos, mondják, nem akarnak szerepelni. Csupán annyit szeretnének: akinek senki nem ad vasárnap meleg ebédet, tóink kaphasson. Semmilyen szervezetnek, semmiféle hivatalos jószolgálati egyletnek nem tagjai. Csupán barátok, akik ily módon szeretnének segíteni a rászorulóknak Ez a magyarázat sokszor kevés a vendégeknek: tudni szeretnék. Fidesz, maltai szeretetszolgálat, egyház, vagy mi az. aminek nevében jótékonykodnak. Idősebb néni pakolgatja edényeit a szatyrába. Azt mondja, annak idején minden vagyonukat földbe fektették. így mindenük odaveszett az államosítással. „Tudja, amikor a Nagy Imre-program ösztönzésére földet i ettünk, nemigen gondoltuk, hogy öregségünkre ingyenkonyhára szorulunk majd. A szomszédomnak is viszek: hét közben kapunk a tanácstól ebédet, de vasárnap nem Aranyosak, kedvesek ezek a fiatalok, nagyon jó. hogy ma sem maradunk ebéd nélkül. " Már csak azért sem akarjuk semmilyen szervezet nevében osztani az ebédet, hogy ne ria.sz• szunk el senkit. így is van. aki kételkedik a tiszta jó szándékunkban. vagy egyenesen hülyének tart bennünket. Pedig egyszerűen arról van szó: mi nem tudunk lakást vagy állást adni a rászorulóknak, azzal segítünk, amire képesek vagyunk - adunk egy ebédet. Áprilisban főztünk először - templomokban hirdettük ezt a lehetőséget — és sokan segítettek: volt,: akt egy zsák krumplit adott, volt, aki pénzt. Abból vettünk .kishibás' tányérokat a vásárhelyi porcelánban 20—25 embernek főzünk egyelőre. de többnek is tudnánk Nem félünk-e, hogy az tijságheli híradás nyomán túl sokan leszNyakamai bt.hu/> a lépdelek lefelé a lépcsőn. Nekem, alkalmi vasárnap déli látogatónak szokatlan, hogy vigyáznom kell: be ne verjem a mennyezetbe a fejem, a Magas- és Mélyépítő Vállalat munkásainak viszont bizonyára már megszokott ez a lépcsőjáró póz. Hétköznapokon ugyanis az ő öltözőjük az a Lenin körút 59. szám alatti helyiség, ahol — ebédelő vendégekkel szeretnék beszélni. Olyan emberekkel, akik kihasználják azt a lehetőséget: vasárnap délben ingyen ehethek egy tál ételt. Hogy kitől kapják? nek legközelebb? Nem, azt gondoljuk, a mi szegényeink közül újságot is kevesen olvasnak, csak közvetve, lassan szereznek tudomást az ingyenkonyháról." meséli az egyik „házigazda". Életerősnek látszó férfi eszik az egyik alkalmi asztalnál. Amikor megebédelt, néhány könyvet ad a házigazdáknak: Cooper. Kari May és egyéb indiántörténetek — talán el tudják juttatni olyan gyerekeknek, akiket érdekel az ilyesmi — mondja. ..A törvény a nőket védi, a válás a férfiakat sújtja" — fordul hozzám. mintegy magyarázkodva, miért is ebédel itt. ..Rokkantnyugdíjas vagyok, a pénzem felé gyerektartásra megy, alig marad valami. A mai árak mellett amúgy is sok a rászoruló, ismerek többet is. mondom nekik, hogy jöjjenek enni. de van. aki szégvcll jönni." Tényleg van. aki szégyelli, hogy itt egyen — folytatják beszélgetésünkét a vendéglátók. Ezért is viszik el inkább az ebédet . akár több embernek. Aztán van. aki idejön, és megkérdezi: ehet-e itt? mert ugyan tudja, a ruháján nem látszik, hogy rászoruló. de egész héten nem eszik főtt ételt. Ismét egy fiatal férfi jön. láthatólag zavarban van. „Két hónapja öngyilkos lett a feleségem, családom kirekesztett, lakni se nagyon tudok hol. A vállalatom megszűnőben van. munka nincs, pénz nincs, ide meg szégyellek jönni, egy barátom szinte erőszakkal cipelt le. Reménytelen az egész élet, tán jobb lenne, ha mennék én is a feleségem után" — mondja. „Minket nem érdekel, hogy valaki azért jön, mert alkoholista, és italra költi a pénzét, vagy drogos és nincs munkája, pénze, a lényeg, hogy szüksége van az ételre. Engem különösen mélyen érint, ha éhezik valaki" — meséli az egyik ebédosztó fiatalember. „Ezért is esik jól, hogy a Magaséi Mélyépítő Vállalat segíti a törekvésünket. Most még nem teher. hogy itt töltjük a vasárnapunkat, de lehel, hogy ha növekszik az igény, az ebédeltetésre, több barátunkat kell bevonni, és megosztjuk a terheket." Fél kettő, az ebédidőnek vége. Néhány adag étel meg maradt. talán jövő héten a lelkes baráti kör főztje mind üres gyomrokba kerül. Egyetlen fönntartásom osztom meg a házigazdákkal: vajon a köjál nem emelne-e kifogást, ha tudna erről az ebédosztásról. Azt válaszolják. főzni a köjál által is ellenőrzött konyhában főznek, saját maguk, itt csak osztják az ebédet. S egyébként is: a kukák mellett sem állnak felügyelők, pedig sokan szerzik a szemétgyűjtőből a táplálékukat. Ez az önzetlen, névtelen társaság éppen ezeknek az embereknek ad — legalább egyszer egy héten — emberhez méltó ételt Ralngh Tamás Önkormányzat és vidéke A Szeged 9. számának tartalmából A Mátyás-évfordulón, tisztelgésképpen a bautzeni Mátyásdombormü alsóvárosi másolata díszíti a Szeged című (szerkeszti Tandi Lajos) városi folyóirat legfrissebb. 9. szárnál. Történeti értékmentés és aktualitás egyaránt jellemzi a lap új számát is. Talán legértékeseno összeállítása napjaink politikai-kormányzati fő kérdésével, s a városlakók jövője vei kapcsolatos. Összefoglaló címe: A szabad királyi varostól a valódi önkormányzatig. A blokk végére talán a kérdőjel a napi hírek ismeretében aktuálisabbnak tűnik, mint 9 kijelentő vagy felszólító mód. Néhány gondolat a bő terjedelmű írásokból: „A város regionális szerepkórének bővítése döntően a város szellemi kapacitására alapozható. amelynek meg kell határozni legalább két. minőségileg is eltérő, de valójában a város tényleges térbeli szerepével öszszefüggő szintet. Az egyiket a vonzáskörzetre (egyes elemeiben országos méretre) teriedó oktatási, kulturális, egészségügyi és tudományos kapcsolatrendszer alakítja ki. míg a másik szint nemzetközi méretű, melyet alapvetően a tudomány és maga a város (hivatal) működtet. Ezekhez a szintekhez kapcsolódhat a gazdaság (termeiö ill. szolgáltató ágazatai), valamint a városi kereskedelem. Miután az e típusú kapcsolatok nem kívánnak (jól, funkcionálásuk során nem tűrnek meg) külső közvetítőt. egy magasabb önkormányzati jogosultságuk birtokában kezelhetők optimálisan." <Mészáros Rezsó: Szeged, regionális központ). „Nem érthetünk egyel a koncepció nagyvárosokra vonatkozó megfogalmazásával, mely szerint a városmegye és a városközösség típusú megoldások hazai átvételét kevesen támogatták... A jelenlegi tényleges hely-/ zeiböl kiindulva olyan következtetésre jutnak, amelyek nem felelnek meg sem a nagyvárosok törteneti fejlődésének, sem annak a funkciónak, amelyeket a nagyvárosoktól maga a koncepció készítője elvár...' (Levéla miniszterhelyettesnek). „Összegezve: azért nem tartom jónak a most vitatott koncepciói. meri felerősödtek benne azok a törekvések, amelyek a lenyleges önkormányzatok létrejöttében ellenérdekeltek." tSandi István: Kinek kényelmes Prokrnsztesz doktor agya?). A SZEGED 9. száma bemutatja a Szegedért Alapítvány díjazottjait, köszönti a hetvenéves Fontos Sándor festőművészt, elemzi a szegedi Lenin-szobrok sorsát, beszámol a nemrégiben zárult A felfedezés táguló halárai címú amerikai kiállításról. Folytatódik Lengyel András sajtótörténeti sorozata. Máriaföldi Márton Klebelsberg Kunó tetteit teszi mérlegre. Bátyai Jenő ipartörténeti vázlatot írt az államosítások évfordulója kapcsán. A Szeged galériája Papp György grafikusművészt mutatja be. Ha sok a főnök vesszőfutás! akkor „A kivégzésünket is megszavazták volna.., Az elmúlt esztendő igen gyengére sikeredett a Pusztaszert Hétvezér Tsz-ben. A korábbi tekintélyes nyereség ekkor fordult át az ellentétébe. A szárítós gazdaság sokat veszített a katasztrofális paprikatermés miatt. A gazdasági nehézségek jó tuptalajt adtak a morális feszültségeknek is. Az eldöntendő kérdés az volt. hu nem száz százalékban az időjárás felelős, akkor ki? A frontvonul az elnök és a középvezetők között épült ki a legmarkánsabban. E válság feloldására nemrégiben rendkívüli elnök- és vezetőségválasztó közgyűlést hívtak össze. A végeredmény: a korábbi elnök, Fejes Ernő bizalmat kapott a tagságtól, s a vezetőség is megújult. A z akkori közgyűlésről írt cikkemben idéztem az elnök szavait: „a történtek ellenére nem lesz vérengzés". Sajnos hibát követtem el. terjedelmi okokból nem folytattam, most megteszem, mert e kitétel fontossá vált az utóbbi napokban: „de a kialakult anarchikus állapotokat meg kell szüntetni." Valóban, az azóta leváltott, illetve hivatalosan „átszervezett" emberekkel találkozva lőtt és szúrt sebeket nem láttam. Az anarchikus állapotok megszüntetése viszont gyorsan halad. Az „átszervezettek" állítják, az elnökkel szembeni fellépésük a kegyvesztettség oka. Különben. ha így is lenne, csak bevált politikai sémákat követne. Az erő tudatában a zavaró momentumok kiszűrése mindig az útban lévő emberek kikapcsolásával kezdődik. A programmal azonosulni tudó és akaró végrehajtók nélkül nem megy az akaratátvitel. Legyen az kormány, minisztérium, nagyvállalat vagy téesz. A lépés helyességét senkinek sincs joga előre minősíteni, a jövőbeni eredmény vagy eredménytelenség megteszi azt. Négyszemközti magyarázat Az érintettek még ma is a maguk igazát hajtják, a munkaügyi döntőbizottsághoz fordulnak a vezetőség döntése ellen, melyet kettőjük esetében a küldöttgyűlés is megerősített. Szász Gergely, a szárítóüzem volt főművezetője: — Három embernek szüntették meg egyoldalúan a munkamegállapodását átszervezés miatt, egyet most találtak alkalmatlannak. Mindannyiunknak fizikai munkát ajánlottak fel. Számomra az a furcsa, hogy még a szárítóüzemben sem maradhatok, pedig műszakiból ott is létszámhiány van. A segédüzemben kell dolgoznom. a korábbinál jóval kevesebb fizetésért. A fellebbezésem oka nem is annyira a volt munkakörömhöz való ragaszkodás. hanem az igazságérzet. Az irodán jó pár ember akadt, aki önként mondott fel. A főkönyvelőnk tartósan beteg, ebbe az ideges légkör is bejátszhatott. Gyurkó Mihály, a szárító volt áruforgalmi vezetője: — A vezetőség, a küldöttek köre olyan, hogy ha azt mondták volna nekik, ki kell bennünket végezni, azt is megszavazták volna. Csak azt nem tudom, kinek higgyek. A közgyűlés most választott meg ellenőrző bizottsági tagnak, s ez a bizalom jele. Az elnök és a vezetőség meg munkaszervezési és erkölcsi hiányosságaimmal magyarázza kegyvesztettségem. Az erkölcsi megítélésemre magyarázatot kértem, de nem kaptam. A közgyűlés után négyszemközti megbeszélések voltak, azzal a visszatérő kérdéssel: akar-e dolgozni? Mit lehet erre válaszolni, aki pusztaszeri. mehetne máshová? Különben úgy látszik, lesz a menesztésben újabb turnus is. A jogászi állásra is új embert találtak, a földügyes és a személyzetis sorsa is bizonytalan. Egy főkönyvelői jeligés hirdetés jelent meg az újságban, nagyon ránk passzol, de biztosra nem tudom, jó-e a sejtésem. Nagyvonalú ceremónia Szabó László, volt gépcsoportvezetó: — Szerettem és csináltam is a munkámat, abba nehéz lett volna belekötni, ezért kellett a leváltásomhoz az átszervezési ceremónia. Egyébként velem nagyvonalúak voltak. Most végeztem el a szaku/emmérnökit. s eltekintettek a taníttatás költségeinek visszafizetésétől. Csak fontos lehettem, ha a beütemezett szabadságomat sem vehettem ki még pár hete, pedig a rokonomnak ígértem segítséget. aki építkezett. Ilyen hirtelen feleslegessé vált a munkám? Kívülről bizonyára úgy fest. ha ennyire az elnök mellett van a tagság, biztosan bennünk van a hiba. Erre csak azt mondom, aki nyilvánosan, a beosztott vezetőt meghazudtolva mindig igazat ad a tagnak, azt megválasztják Hogy aztán emiatt vége a munkafegyelemnek, s beintett nekünk a beosztott. ki törődik azzal? Főleg a megbízhatatlan, hanyag emberek örülnek a menesztésünknek. Palotás Ferenc jogász, állattenyésztési és háztáji ágazatvezető a háztáji paprikáját kapálta épp. amikor megkerestem. Az ő véleményére azért voltam kíváncsi, mert régóta itt dolgozik és nem „szervezték" még át. — A jogászi mellékállásom közös megegyezéssel adtam vissza. Viszont a szarvasmarhatelep hamarosan vállalkozásba megy át. oda már nem kell a vezető. Talán maradnak a háztáji ügyek. Bizonytalannak érzem a viszonyainkat. Ha tényleg átszervezések vannak, el kell fogadni. Csak azt tartom logikátlannak, hogy diplomás emberek csak fizikai munkára alkalmasak. Ilyen nincs, hogy egy falu a saját fiait szétzavarja. Ebból elóbb-utóbb konfliktus támad az emberek között. Már figyelik egymást, ki kire és mire szavazott. „Szó sincs vérengzésről..." Faragó Szilveszterné pénzügyi osztályvezető maga mondott fel. — Hét éve Szegedről járok ide, én könnyebben kiszakadhatok e körből. Találtam állást. A korábbi minősítésekből azt szűrtem le. elégedettek a munkámmal. Azok közé tartoztam, akik nyíltan bírálták az elnök merev, katonás stílusát. A felelősséget mindig a végrehajtókra hárította. így lehetett népszerű. Mivel a helybéli középvezetők mellé álltam, most levontam a következtetést. A közgyűlés után azt vártam volna, hogy összehívja a beosz: tottjait. tisztázzuk a múltat, s megállapodunk, hogyan tudnánk egyfelé húzni. Ehelyett a négyszemközti beszélgetéseket választotta. Úgy látom, az a célja, hogy az egész vezetői gárdát szétzavarja. Az is furcsa, hogy a szárító eredménytelenségeért ö és a fómezögazdász egyáltalán nem felel. Az elnökkel sajnos rövidre kellett fognom a beszélgetést, épp egy megpályázott állásra összegyúlt jelentkezők várták a másik szobában. — Tudom, többen megtorlásnak próbálják beállítani a történteket. Erre csak a közgyűlésen elhangzott felszólalást idézem: „Sok a vezető, s azért orrolnak egymásra". Tényleg sok. s ez korábbi probléma. Az intézkedés azért késett. mert megvártuk a vezetőségválasztó közgyűlést, az új tisztségviselők döntenek, melyik szervezetre, emberre van szükség. Az átszervezést a szakvezetés javaslatára elfogadta a vezetőség. Szó sincs vérengzésről, a kialakult anarchikus állapotokat próbáljuk megszüntetni. Akik fölmondták. több okból tették. Volt. akinek a családi helyzete tette ezt szükségessé, más úgy látta, több lesz a pénze, ha otthon dolgozik, akadt aki korábban is jelezte, nem neki való a vezetői munka. Főkönyvelőre szükségünk lenne a gazdasági döntések meghozatalában. Nem várhatjuk ki. mikor gyógyul meg... Tóth Szeles István Túrázott a szakszervezet Szombat, délután három óra. sziksóstói kemping. A bejarat közelében felvert sátrak között zajlik az elet. mindenfele beszélgető csoportok. Alkalmi vagy régi ismerősök egy-cgv üveg sör. üdítő mellett diskurálnak; magukról, a világ soráról. A tábori élet fontos kelléke a bogrács; itt-ott még ínycsiklandó illatot áraszt, másutt már a mosogatásnál tartanak. A hivatalos fózöverseny-helyszinröl csak a zsűri hiányzik. Egv gyerekcsapat nyomába eredve a sportpályán kötöttem ki. ahol éppen hőlégballon rugaszkodott cl a földtől. Közben focimeccshez toborozlak a csapatokat Aki eltikkadt, a meden céhen hűsítette magat A turaverÉdosz-találkozó a Szikin senyról az utolsó csoport is beérkezett. Mindez egy óra hevenyészett krónikája; eseményei a péntek délutántól vasárnap délig tartó Édosz természetbarát találkozó részei. Itt mindenki azt csinált, amihez cpp kedve támadt. Városnézés. hajókirándulás, horgászat, ópusztaszeri és-füvészkcrti kiruccanás. játékos vetélkedők es sok más program töltötte ki a több mint ezer résztvevő színes hétvégi- ^ — Az Edosz még mindig a „régi"? — kérdeztem Varga Jánost. a szövetség sportfclclósét - A név maradt a régi. a tarta-lom változott. Tizenhat élelmiszer-ipari szakmában önállóak a szakszervezetek s ezek tömörülnek szövetségbe A természetjárás olyan hagyomány, amit nem szabad megszakítani. Ez a huszadik ilyen jellegű országos találkozónk. minden évben más-más helyszínt választunk. A természet szeretete, a kapcsolatok, ismeretségek ápolása nem lehet pénzkérdés. A szövetség százezer forintot tudott erre a célra áldozni. Az útiköltség, a szállás, étkezés saját zsebre megy. A szegediek mellett a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat is kivette részét a szervezésből. A résztvevők szerint Radar Sándor és Farkas Lajos igen nehéz, beugratós tájékoztatási túraútvonalat jelölt ki a rúzsai erdőben Százhúszan vágtak neki a versenynek, több kategóriában. A győzteseknek természetesen ajándék járt. de aki végigment a pályán, üdítőt, s Dundinak keresztelt, baromfihúsból készült szendvicset kapott. Termékbemutató az erdőben — nem rossz fogás. Tandari István né a konzervgyár szb-titkára a mindenes benyomását keltette, szervezett, informált szüntelen. — Megpróbáltuk úgy alakítani. hogy he kerüljön sokba itt az élet Az üdítőt, sört és bort árusító pavilonokban önköltséges áron szolgáltak fel Reggel friss kenyeret, tejet szállított a sütó- Cs tejipar Mini megtudtam a legfiatalabb Wkffl 1 mm. AjBSmÉA mm Somogyi Károlyné felvétele Természetjárók a sziksósi kempingben résztvevő 6 hónapos volt. a legidősebb 81 eves Legtöbben busszal, vonattal érkeztek, de Nagykörösről befutott egy kerékpáros csapat is Ez már önmagában is szép teljesítmény. Jövóre könynyebb dolguk lesz. mivel a huszonegyedik találkozót valószínűleg Bács megyében rendezik mes T. Sz. I.