Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-26 / 123. szám

80. évfolyam, 123. szám 1990. május 26., szombat ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint Hazautazó nagykövetek Tizenötmillió dollárt kapunk — Ismét nyári egyetem — Pártvezetők, „gorillák" nélkül — Nyugdíjba menekülés? Hazajön Lakatos Ernő! Gondolom, csak keveseknek mond ez a név igazán sokat, pedig <nem is olyan régen, mint a hazai sajtó „koronázatlan Cézára", rajta tartotta szemét egész tájékoztatási rendszerünkön. Az egykori állampárt sajtófőnökét a változások szele „száműzte" Berlinig. Azután még nagyobb változások jöttek — s most Lakatos hazajön. De mennyivel más világ fogadja, mint amit itt hagyott! Szovjet katonák is jönnek — szám szerint ötezren, jelentették be tegnap. Aggodalomra azonban semmi ok — ők már a „kivonulás" lebonyolítására jöttek be — átmenetileg. A jövőben civil tárca lesz a Belügyminisztérium — jelentette be tegnap Horváth Bal^ps miniszter. Várható, hogy hamarosan nem a honvédség őrzi a határokat. Belügyi újdonság az is, hogy ezentúl a pártvezetőknek nem jár személyi biztosítás. A Csongrád Megyei Tanács is az átmenet szellemében tartotta tegnapi ülését. Az eligazodást segítő tükörkép foncsora, amit a jövő önkormányzatának igyekeztek felmutatni, itt-ott már megkopott. Nem is csoda, négy évtizedet még a fontsorok sem bírnak ki nyomtalanul... Rafai Gábor Átmenő t-tanács(kozás) Amikor a megyei tanács tisztségviselői és az Országgyűlés itteni irodájának munkatársai elküldték a meghívókat a parlamenti képviselőknek és a hat párt megyei vezetőinek, még nyilvánvalóan nem tudhatták, hogy a helyi tanácsok mandátumát szeptember 23ig meghosszabbítja az Országgyűlés. A meghívóban azt írták a találkozó céljáról: kölcsönösen megismerni egymás álláspontját a leendő önkormányzat kérdéseiben, tájékoztatni Csongrád megye helyzetéről, a helyi tanácsok gondjairól. Bárminek indult, végül is tipikusan az átmenet, a rendszerváltás egyik sajátos tanácskozása lett a tegnapi összejövetel: bár a leglényegesebb témákról még nem lehetett érdemben tárgyalni, haszontalannak mégsem nevezhető a találkozó, hiszen az átmeneti helyzet legfeltűnőbb, aktuális jelenségei mégiscsak terítékre kerültek. Lehmann István tanácselnök egy kötetet nyújtott át a pártok képviselőinek, melynek címlapján ez olvasható: Csongrád megye társadalmi-gazdasági helyzetének főbb vonásai. 1990ben. A sok adatot, szemléltető ábrát tartalmazó füzet összeállítása önmagában gesztusértékű: mintha a leköszönő tanács eligazodást segítő tükörképet óhajtott volna adni az új, felelős vezetőknek — akik ezt szavakban is méltányolták. A tanácselnök hozzáfűzte a kötet tartalmához: ebben a megyében minden tanácsi testület működik (talán Szegeden a legkritikusabb a helyzet). A tisztségviselők zöme — a tanácselnök szerint — a helyhatósági választásokig becsülettel helytáll; az apparátusokban volt egy alapos fogyókúra tavaly, most pedig számosan (18—25-en) korengedménnyel kívánnak nyugdíjba menni. Lehmann István két égető gondot emelt ki a többi közül: o helyi tanácsok pénzügyi helyzetét tragikusnak mondta, s ugyanezt a jelzőt használta, amikor a munkanélküliség növekedéséről beszélt. Az aktuális vitatémák közül ugyancsak kettőt emelt ki: azt mondta, akiknek érdeke volt, „csinálták a hangulatot" az újszegedi tanácsi továbbképzési központ körül. Mivel a jelenlegi megyei vezetők „nem akarják megfosztani a jövendőt több száz milliós vagyontól", pályázatot nyújtottak a Vi'lagbankhoz, hogy az újszegedi intézményben „átképzési központot" alakithassanak ki. Ez mégis többet ér, mint Szegednek négy középiskolai tanterem — mondta a megyei tanácselnök. A másik vitatott épület a nagymágocsi kastély, amelyet egy bizonyos „bajor privát akadémia" vásárolna meg. A megbeszélésen nem derült ki, hogy e két ügyletben mi is az üzlet, a képviselők és a pártvezetők szinte valamennyien a kételyeiket sorakoztatták. Papp Lehel György (MDF) szerette volna megtudni, minek a fedőneve a „bajor akadémia", s kijelentette: a kastély márpedig Nagymágocsé, és jó lenne, ha erről mielőbb tudomást szereznének a nagymágocsiak is, mert akkor bizonyára meg fogják gondolni, beleegyezzenek-e, hogy a fejük fölött kétes üzleteket bonyolítson a megyei tanács. Dr. Eke Károly (független képviselő) kimondta, amit mások is pedzettek: a munka nélkül maradóknak valóban segíteni kell, hogy átképezhessék magukat, de nem lenne helyes a korábbi beidegződések szerint koncentrálni a képzést és átképzést Szegedre. Vagyis, az újszegedi központ — világbanki pályázat ide vagy oda — mégis inkább a közoktatás szolgálatában állhatna. A tanácsban vendégül látott poliiíkusok a legnagyobb vehemenciával a korengedményes nyugdíjasok ügyét bírálták. Makkegészséges emberek ne menjenek nyugdíjba, csak azért, mert esetleg nem vezetői pozíciókban dolgozhatnának tovább — mondta a kisgazda dr. Szabó Lajos. A menekülési hullám nem az egzisztenciális bizonytalanság jele — vélte dr. Grezsa Ferenc (MDF) — inkább az új hatalom iránti bizalmatlanságról árulkodik, és állásfoglalás a régi struktúra mellett. Nem értett egyet ezzel a véleménnyel Fritz Péter (MSZP), s kifejtette, hogy a tanácsi apparátusok dolgozói továbbra is a szakmájukból szeretnének megélni, tehát elemi érdekük, hogy az új viszonyok között is szakszerűen végezzék munkájukat. Szó volt még a találkozón arról is, hogyan kapcsolódhatna a megye a világkiállításhoz; mindenki egyetértett abban, hogy Ópusztaszer idegenforgalmi vonzerejét föl kell használni, s el kell érni, hogy az elmaradott Csongrád megye infrastruktúráját fejleszteni lehessen. Többen lelkesen pártvédnókséget ajánlottak a „kétpólusú" világkiállítás (Budapest—Csongrád megye) gondolatához és tennivalóihoz, ám dr. Grezsa Ferenc figyelmeztetett: ez talán mégsem a politikai pártok feladata. A leendő önkormányzatokról is elhangzott számos elképzelés. Fritz Péter kifejtette, hogy az MSZP nem szeretné, ha az országos pártpolitikai erőviszonyok érvényesülnének az önkormányzatokban, hiszen ezeknek politikailag az adott településhez kell kötődniük. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a jövőben a megyéknek nem lesz közhatalmi funkciójuk, legföljebb koordinációs feladataik és közigazgatási szakmai tanácsadó szerepük. S. E. • • I Jfr #w «f Civil rendorfonok A jövőben a belső ügyek tárcájja lesz a Belügyminisztérium, csak a civil közszolgálatot megszervező, annak elvj alapjait kidolgozó szerv — jelentette ki Horváth Balázs belügyminiszter tegnap a Roosevelt téri köz,pontban tartott országos vezetői értekezleten. Bejelentette: felkérte Verebélyi Imrét, a tárca volt miniszterhelyettesét a közigazgatási államtitkári funkció ellátására. Az is nyilvánosságra került, hogy az egyik helyettes államtitkár dr. Kara Pál lesz. Ugyanakkor a politikai államtitkár, valamint a másik helyettes államtitkár személye még nem ismeretes. A jövőben az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője civil személy, dr. Szabó Gyözö lesz, aki eddig a Vas Megyei Bíróság elnöke volt. Szakmai helyettese dr. Túrós András vezérőrnagy, az ORFK eddigi vezetője. A belügyminiszter szólt arról is, hogy az önkormányzati törvénytervezetnek két neuralgikus pontja van. Az egyik az önkormányzati rendőrség kérdése. Ezzel kapcsolatban Horváth Balázs azt a véleményét fejtette ki, hogy a rendőrséget és az önkoiy mánytzatokat két pontban kell összekötni. Az önkormányzatoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyos rendőrségi szintekig beleszólhassanak a testület személyi kérdéseibe, valamint, hogy meghatározott rendészeti feladatok ellátására az adott önkormányzat vezetője a rendörségnek utasítást adhasson. A megyerendszer jövőjéről a miniszter úgy vélekedett, hogy a történelmi hagyományok miatt azt fenn kell tartani, azzal a nagy különbséggel, hogy a jövőben megyei hivatalok csak a helyi önkormányzatok mellett működhetnek, s a mellett szót kétszer is aláhú'zta. Horváth Balázs a tűzoltóság jövőjéről szólva elmondta, hogy ez a terület szorosan az önkormányzatokhoz kötődik, igaz, egyelőre még megmarad az állami tűzoltóság is. A határőrizet a jövőben is a Belügyminisztériumhoz tartozik majd, Horváth Balázs úgy fogalmazott: a jelenlegi külpolitikai helyzetben célszerűbb, ha nem a honvédség őrzi a magyar határt. A kormányőrségnél viszont jelentős átalakítás lesz, ezt a testületet le kell választani a politikáról. Korábbi feladatainak egy része jelentősen csökken, mert a pártvezetők a jövőben nem tarthatnak igényt személyi biztosításra. Nemzetközi kajak-kenu verseny, Szeged Magyar házibajnokság Az év legrangosabb kajakkenu erőpróbájára 16 országból érkeztek versenyzők Szegedre, a Gróf Széchenyi István evezős pályára. Meglepően, a megszokottól eltérően, a válogatottak nem a legerősebb összeállításban képviseltették magukat. A szovjetek például csak a második vonalat utaztatták Magyarországra. így aztán az első napon, amikor is az 500 méteres döntőket rendezték, a magyar egységek között dőltek el az első helyek. Szóval jó kis magyar házibajnokság volt pénteken, külföldi statisztákkal. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség pedig nagy pénzt áldozott erre a versenyre, nem is beszélve arról, hogy az orosházi szponzor kilépésével sokkal mélyebbre kellett a zsebbe nyúlni. A szövetség hárommilliót fizetett ki, azonban ez mégsem volt elegendő ahhoz, hogy ne olyan műsorfüzetet adjon ki, mely inkább képviselhetné az eszkimók kajak-kenu kultúráját, mint a mienket. Nem hiszem, hogy az a 15— 20 ezer forint — amennyibe került volna egy bő és mindent pontosan és esztétikusan megjelenítő füzet — rneuoe vagia volna a rendezőket. Mégiscsak 16 orVízilabda OB I. szágba viszik hírnevünket. Persze — mondhatják — a lényeg a versenyen van. így igaz! Csak azt se felejtse el senki, hogy Magyarország kajak-kenu világbajnokságot szeretne rendezni! Az első napi eredmények, rövid táv, 500 méter. Nők, K—1: 1. Kőbán (Magyarország), 2. Borchert, 3. Bunke (mindkettő NSZK). K—4: 1. Magyarország (Dónusz, Mészáros, Jánosi, Lakatos); 2. Magyarország (Kőbán, Hűbér, Laky, Mednyánszky); 3. NDK. Férfiak, K—1: 1. Doushev (Bulgária); 2. Szabó A. (Csehszlovákia); 3. Duschi (Olaszország). K—2: 1. Bluhm, Gutsche (NDK); 2. Kajner, Petrovics B. (Magyarország) ; 3. Wohllebe, Krentz (NDK). K—4: 1. Magyarország (Kajner, Petfovics B., Szabó II. G., Fidel); 2. Bulgária; 3. Olaszország. C—1: 1. Szabó A. (Magyarország), 2. Bouchalov; 3. Slavov (mindkettő Bulgária). C—2: 1. Zala, Pálizs; 2. Szabó A., Hoffmann (mindkettő Magyarország); 3. Renaud, Bettin (Franciaország). C—4: 1. Magyarország (Szabó A., Hoffmann, Zala, Pálizs); 2. Franciaország; 3. Spanyolország. (gát) Lesz-e harmadik mérkőzés? Edzőmeccs jellegű találkozón, könnyed játékkal nyert a Vasas a Szeged SC ellen... — hallottuk innenonnan, a vízilabda OB I. rájátszásának első találkozója után, ami az Arany Ászok Kupáért zajlik. A számszerű eredményből ítélve — 9-5-re nyert a Vasas, s a harmadik negyedben már 6-1-re vezetett! — sokféle következtetést le lehet vonni, mi mindenekelőtt mégis a „szenvedő fél", Poksgay Zsolt vezető edző véleményére voltunk kíváncsiak. — Aki nem latta a mérkőzést, könnyen azt hiheti, komolytalan volt a játék, pedig szó sem volt ilyesmiről! — cáfolta az esetleges feltételezéseket a szakember. — A mezőnyben — úszásmennyiségben és gyorsaságban, helyzetek kidolgozásában — egyenrangú felek voltunk, de lehetőségeink többségét elpuskáztuk. Hivatkozhatnék külső tényezőkre — 15 percnyi időnk volt bemelegíteni. Lengyel beteg, Cseri sérült —, de nem teszem, nincs miért magyarázkodnom. Ha kihasználjuk emberelőnyös helyzeteinket — másképpen alakul az eredmény! — MiVel két győzelem szükséges a továbbjutáshoz, sízinte teljesen mindegy, hogy mi volt az eredmény a Hajós Alfréd uszodában. Mas kérdés, képes lesz-e — a rájátszásban elértektől függetlenül — csodálatosan menetelő gárda harmadik mérkőzést kicsikarni ? — Ha elhiszik a játékosok, hogy képességük és tudásuk feljogosítja őket arra, hogy bátran felvegyék a harcot a Vasassal, ha él bennük a „csakazértis" vágya, hangulata, s képesek megmutatni, hogy nem gyáva „mezei nyulak" — lehet harmadik mérkőzés! A találkozó közvetlenül a kosárlabda-mérkőzés után, 6 órakor kezdődik az újszegcdi Sportuszodában. Felmentett nagykövetek A Minisztertanács csütörtöki ülésén állást foglalt nagykövetek felmentése és visszahívása kérdésében. Ezzel kapcsolatban a Külügyminisztérium az alábbi tájékoztatást adta az MTI-nek: Az érintett nagykövetek: Bányász Rezső (Ottawa), Esztergályos Ferenc (New York—ENSZ), Göbölyös Gábor (Brüsszel), Hajdú János (Bern), Juhár Zoltán (Canberra), Kornidesz Mihály (Tirana), Lakatos Ernő (Berlin), Nagy János (Bécs), Roska István (Varsó), Simics Sándor (Szófia), Sütő Gábor (Brasilia), Szapora Sándor (Ulánbátor), Varga István János (Genf—ENSZ), és Vdrkonyi Péter (Washington). Néhányuk felmentéséről már korábban döntés született, a többlek visszahívására a kormány most tesz javas(Folytatás a 2. oldalon) Hétvégi magazinunkból — az egyház helyének és szerepének megváltozásáról szóló interjúcsokrot, — egy ifjú költő, Bakos András verseit, — Mindszenty bíboros édesanyjának két levelét, — és a családoknak szóló összeállítást ajánljuk figyelmükbe. (Újszászi)