Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-22 / 119. szám

135 1990. május 22., kedd Tudosok közgyűlése Történelmi időpontban ült össze 150. közgyűlésünk: az 1988 tavaszán kezdődött békés forradalom — amely deklarálta a rendszer mo­dellváltást célzó radikális átalakítási elveit —, 1990 tavaszára, az általános, titkos, szabad választások lebonyolításával, a nép­képviseleti Parlament ösz­6zehívásával és a többségi pártkoalícióból formált kor­mány megalakításával, a rendszerváltás jegyében, napjainkban fejeződik be — ezekkel a gondolatokkal kezdte beszédét Berend T. Iván, az Akadémia elnöke a Magyar Tudományos Aka­démia ez évi közgyűlésének megnyitásakor tegnap, hét­főn, az Akadémia kong­resszusi termében. A Magyar Tudományos Akadémia is kiveszi részét a nemzet előtt álló felada­tok megoldásából — mon­dotta a továbbiakban. — Tudatában vagyunk, hogy ehhez Akadémiánknak is változnia keli. A közéleti pluralizmust pótló kor­mányzati döntés előkészí­tésben játszott szerep — amelynek formalitása elle­nére is tisztességgel igyeke­zett eleget tenni — a par­lamenti demokráciában fe­leslegessé válik. Annál fon­itosabb lesz azonban a kuta­tás és felsőoktatás valódi helyének és lehetőségeinek biztosítósa, az Európa Kö­zösségbe kapcsolódó tudo­mányos integráció előmoz­dítása és a változott módon, de nyilván változatlanul szükséges tanácsadó tevé­kenység szélesítése, amely­re az új kormánynak bizo­nyára szüksége lesz. Az Akadémia megújulásához az Alapszabály változtatásá­val, a demokratikus műkö­dés új belső rendjének ki­alakításával megtettük az első lépéseket — folytatta az elnök — de nélkülözhe­tetlen,. hogy az immár két éve kezdeményezett új tör­vény visszaadja az Akadé­miának 1949-ben megnyir­bált, teljes autonómiáját. Berend T. Iván az elnök­ség beszámolóját kiegészítő beszédében hangsúlyozta: hiba lenne a kutatáshoz szükséges anyagi feltétele­ket kizárólag a költségvetés­től várni. A kutatás anyagi forrásaihoz, autonómiánk materiális megalapozásához nélkülözhetetlen az Akadé­mia saját vagyonának elis­mertetése. A privatizáció so­rán kimunkálható, hogy más intézményekkel együtt az Akadémia is részvénytulaj­donossá váljon, és így jöve­delemre tehessen szert. A továbbiakban hangoz­tatta: szükséges a teljes európai tudományos integ­ráció, olyan tudománydip­lomácia, amelynek révén új, külföldi anyagi és szel­lemi forrásokat is bekap­csolhatunk az Akadémia működésébe. Ismertette az Európai Tudományos Kö­zösségbe való teljes jogú beilleszkedés útjának leg­fontosabb állomásait; ígv megemlítette a belépésünket az Európai Tudományos Alapba, csatlakozásunkat a CERN-hez, az Európa Fizi­kai Kutató Központjához, valamint a Royal Society­val, a Sasakawa alapítvány­nyal kötött megállapodáso­kat. Ígéretes lehet az a vi­lágbanki tárgyalássorozat és előkészítő munka is, amely­nek 120 millió dolláros össz­konstrukcióján belül Aka­démiánk előkészítésében olyan 20 millió dolláros hi­tel szerepel, amely a mű­szerközpontok továbbfejlesz­tését, fiatal kutatók ösztön­díjait és az információs infrastruktúra fejlesztését szolgálja. Az átfogó egyete­mi és tudománypolitikai re­form során, a tudományfi­nanszírozástól az intézmé­nyi-szervezeti keretekig, úgyszólván mindenben vál­tozások szükségesek. Egy erősebb, függetle­nebb, semmiféle állami hi­vatalnak, bürokráciának alá nem rendelt, demokratikus önkormányzatú Akadémia szolgálhatja majd a tudo­mány, és ezáltal a nemzet ügyét — hangsúlyozta Be­rend T. Iván. Ezután átadta az Akadé­miai Aranyérmet Horn Ar­túrnak, az MTA rendes tag­jának, az Allatorvostudo­mányi Egyetem állattenyész­tési tanszéke nyugalma­zott egyetemi tanárának. Az elnök Akadémiai Díjat adott át a tudomány 22 képviselőjének kimagasló tudományos munkásságuk elismeréseként. Ugyancsak ez alkalommal nyújtott át két Akadémiai Újságírói Díjat is. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes el­nöke tisztelettel és meleg barátsággal köszöntötte a közgyűlést. Tudom — mon­dotta —, hogy az a teljesít­mény, amit a Tudományos Akadémia tagjai, az Akadé­mia intézetei nyújtanak örök értéket képviselnek, de eltékozolhatok. Kívánom, hogy ezeket az értékeket soha ne tékozolják el — mondotta. A felhalmozódó tudás, olyan eleven erővé váljék, ami áthatja a ma­gyar életet. Ez a hajtóerő fék is legyen, amikor ordas erők fenyegetnek. Kívánom a Tudományos Akadémiá­nak, hogy soha ne kövüljön meg, mindig követni tudja az élet változásait. Láng István főtitkári be­számolójában felhívta a fi­gyelmet: az Országos Tudo­mányos Kutatási Alap első ötéves ciklusa ez év végén lejár. Ha nem döntenek to­vábbi sorsáról, akkor 1991­töl a kutatók és oktatók ez­rei maradnak kutatási tá­mogatás nélkül, sokan mun­kanélkülivé válnak. Az OTKA állampolgári jogon mindenkinek esélyt adott arra, hogy kutatási elképze­léseihez anyagi támogatást szerezhessen. Az OTKA-bi­zottság javasolja: a követ­kező évtől az OTKA alakul­jon át önálló intézménnyé, saját vezetéssel. Az Akadé­mia újjáalakult szakmai bi­zottságai bírálják el és rangsorolják a pályázato­kat, és ezekről az OTKA kuratóriuma döntsön. Nagyon fontos, hogy a kormány stratégiai kérdés­ként kezelje a tudomány, a felsőoktatás és a műszaki fejlesztés ügyét, és ezeket jelentőségüknek megfelelő mértékben támogassa — hangsúlyozta a főtitkár. Biz­tosítani kell a kutatás al­kotmányban rögzített sza­badságát, a kutatási és ok­tatási intézmények lénye­gesen nagyobb önállóságát. Szükséges az is, hogy kor­mányzati eszközökkel javít­sák az egyetemi kutatás, a posztgraduális képzés, a ku­tatói utánpótlás feltételeit. A kutatók véleményét tolmácsolva hangsúlyozta: szükséges, hogy az alap- és a hosszú távú alkalmazott kutatást emeljék ki a napi gazdasági függés nyomása alól. Alakítsanak ki olyan finanszírozási rendszert, amelyben az állami kutatá­si és fejlesztési források el­osztásáról nem az állam­igazgatási szervek, hanem szakmailag illetékes szer­vek döntenek. Olyan tudo­mánypolitikára van szük­ség, amely versenyhelyzetbe hozza a kutatókat, és a job­bak munkafeltételeit javít­ja. A közgyűlés elsó napjan megválasztották az Akadé­mia új tagjait. Ez alkalom­mal 34 rendes és 58 levele­ző tag került a testületbe. Közöttük vannak azok is, akiket korábban politikai okok miatt mellőztek. Meg­választották továbbá az új tiszteleti tagokat, köztük Teller Edét, a világhírű fi­zikust. Az idén első ízben — az Akadémia új alapszabá­lyónak előírásai szerint — a külföldön élő tudósok kö­zül úgynevezett külső tago­kat is választottak. Három Nobel-díjas tudós: Abdus Salam pakisztáni fizikus, Manfréd Eigen NSZK-beli kémikus és Jan Tinbergen holland közgazdász is az MTA külső tagja lett. A közgyűlés csütörtökön folytatódik. Szeged új akadémikusai Az MTA új szegedi rendes tagjai ALFÖLDI LAJOS 1927-ben Miskolcon született, a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetének igazgatója. Az MTA le­velező tagja 1982 óta, szűkebb szakterülete a mikrobid­lis genetiKa. Elemi iskoláit Tiszadobon, a középiskoláit a debre­ceni református kollégium gimnáziumában végezte, a szegedi egyetem orvosi ikarára járt, diplomáját 1951­ben kapta meg. 1949. január l-jétől a SZOTE Mikro­biológiai Intézetében dolgozott. A Mikrobiológiai Intézetben kezdetben az aminosa­vak mikrobiális módszerrel történő meghatározásának módszerét sajátította el, majd részt vett azokban a mun­kákban, amelyek a B—12 vitamin értékmérésére és koncentrálására irányultak. Ezen kísérletek eredménye­ként indult meg a hazai B—12-vitamin gyártása Hosz­szú ideig Ivánkovics akadémikus munkatársaként dol­gozott. Együttesen írták le egy addig ismeretlen bak­teriocint a megacint, s ezen anyag termelődésének, va­lamint hatásmechanizmusának tisztázására széles körű vizsgálatokat végeztek. 1956 szeptemberétől a párizsi Pasteur Intézetben, 1961—1962-ben kilenc hónapig a kaliforniai egyetemen dolgozott. 1964-től 1970-ig egy általa megfigyelt jelen­ség, a relaxációs E. coli törzsek aminosav-érzékenysége eredetét próbálta felderíteni. Ezen munkásságáról szá­mol be doktori értekezésében, amelyet 1971-ben nyúj­tott be, ós amelyet 1972-ben védett meg. A Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetének igazgatójaként számos új, hazánkban eddig nem mű­velt kutatási irány beindítását kezdeményezte már 1971-ben: növényi sejtgenetikai, emlős szomatikus sejt­genetika, modern rovarfejlödés-genetika, a biológiai nitrogénkötés molekuláris genetikai vizsgálata. Az in­tézet profilját azóta is folyamatosan korszerűsíti, aktí­van támogatta a génsebészeti kutatás rutinszerű alkal­mazását, a hibridóma technika és a kémiai génszintézis bevezetését. Számos volt munkatársa ma már intézet­vezetőként, illetve vezető kutatóként tevékenykedik. Két munkatársát (Kondoirosi Ádám és Dudits Dénes) jelenleg akadémiai tagságra jelölik. 1978-ban a Szegedi Biológiai Központ főigazgatói teendőinek ellátásával bízták meg, amelyet 1989. de­cember 31-éig látott el. 1982-ben az MTA biológiai osz­tálya levelező tagjává választotta. Alföldi Lajos a mikrobiális genetika hazai műve­lésével alapvető érdemeket szerzett a genetika tudo­mányának rehabilitálása, a felsőfokú genetikai oktatási megteremtéséért, nem mindig támogató társadalmi at­moszférában. Személyes experimentális tevékenységét az utóbbi években inkább az iskolateremtő, intézetvezetői munkájával cserélte fel. SOLYMOSI FRIGYES 1982-ben választotta a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagjai sorába. Tanszékvezető egyetemi tanára a JATE Szilárdtest- és Radiokémiai Tanszéké­nek, és vezetője az MTA reakciokinetikai tanszéki ku­tatócsoportnak. Kutatási területe a heterogén katalízis, a felületi és szilárdtestkémia. Levelező taggá választása óta elsősorban a felület­kén- ia területén végzett széles körű kutatómunkát Alapvető eredményeket ért el az infravörös-spektrosz­kópia alkalmazásával a technológiai szempontból is fontos katalitikus reakciók mechanizmusának felde­rítésében, a katalitikus reakciók felületi közti termékei kémiájának megismerésében. Hazai vonatkozásban úttörp munkát végzett a mo­dern elektronspektroszkópiai módszerek meghonosításá­ban. Fokozatos fejlesztéssel, messzemenően támaszkod­va a hazai vákuumiparra, hazai viszonylatban egyedül­álló elektronspektroszkópiai laboratóriumot alakított ki. E módszerekkel fontos, nemzetközileg kiemelkedő megállapításokat tett munkatársaival. Solymosi Frigyes azok közé a magyar kutatók kö­zé tartozik, akik már korán felismerték a nemzetközi folyóiratokban történő publikálás és a nemzetközi kon­ferenciákon való szereplés jelentőségét. Több mint 25 éve minden közleményét a legmagasabb szintű folyó­iratokban közölte. Eredményes kutatómunkáját.a követ­kező adatok szemléltetik. Levelező taggá választása óta munkatársaival több mint 60 közleményt közölt nem­zetközi folyóiratokban. Ebben az időszakban nemzet­közi konferenciákon, külföldi kutatóintézetekben és egyetemeken közel 80 előadást tartott, ebből 48-at az; Egyesült Államokban. Dolgozataira eddig több mint 1200 külföldi hivatkozást kapott. Az MTA könyvtárá­nak felmérése szerint az 1981—1987-es időszakban pub­likált közleményeire ugyanebben az időszakban 321 hi­vatkozás történt, mely az egyik legmagasabb hivatko­zási szám a hazai kémikusok között. Nemzetközi elis­merését jelentik külföldi meghívásai, a szóban forgó időszakban, mint vendégprofesszor, egy-egy évet töltött a müncheni és az austini egyetemen. Solymosi Frigyes különös gondot fordított munka­társai tudományos fejlődésére. Csoportjából hat kutató védte meg, illetve készítette el kandidátusi értekezését. Hét munkatársának szerzett nemzetközileg kimagasló kutatóhelyre egy-egy éves meghívást ösztöndíjas tanul­mányútra. Eredményes kutatómunkája mellett fontos tudo­mánypolitikai tevékenységet is végez. Számos akadé­miai bizottságnak aktív tagja. Hazánkat számos nem­zetközi szervezetben, illetve bizottságban képviseli. Aktív tagja tudományos közéletünknek. Az MTA új, szegedi levelező tagjai BOR ZSOLT 1949-ben született Oros­' házán. Főbb kutatási terü­lete a kvantumelektronika. A JATE Optikai és Kvan­tumelektronikai Tanszék tanszékvezető egyetemi ta­nára és a tanszék kereté­ben működő MTA Lézer­fizikai Tanszéki Kutatócso­port vezetője. 1983-ban a Pikoszekundomos lézerim­pulzusok generálása elosz­tott visszacsatolású festék­lézerrel című értekezés megvédésével nyerte el a fizikai tudomány doktori fokozatát. Tevékenységét 1982-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Gyulai Zoltán-díjával ismerték el. Az elmúlt 10 évben 114 idegen és 10 magyarnyel­vű közleményt jelentetett meg. Szabadalmainak szá­ma 11, hivatkozásainak száma pedig 492. Legfontosabbnak ítélt eredményei olyan beren­dezések készítésének alap­jául szolgáltak, amelyek a kísérleti jellegű természet­tudományok instrumentális lehetőségeit jelentősen ki­terjesztették, BURGER KÁLMÁN 1929-ben Aszódon szüle­tett. Fő kutatási területe a koordinációs kémia. Jelen­leg a szegedi JATE Szer­vetlen és Analitikai Kémi­ai Tanszékének vezetője. 1966-ban a koordinációs témakörű, szerves fémrea­gensek analitikai felhasz­nálását bemutató disszertá­ciójával nyerte el a ké­miai tudomány doktora fo­kozatot. 1979—1989. között 45 közleménye jelent meg külföldi folyóiratokban, 18 pedig magyar kiadásúban; öt szabadalma született, ezek egyikének terméke már gyógyszertári forga­lomban van. Publikációira más kutatók összesen mint­egy 1000 alkalommal hi­vatkoztak. Nemzetközi kon­ferenciákon 12 ízben sze­repelt felkért plenáris elő­adóként. Vendégprofesszor­ként több külföldi egye­temen oktatómunkában vett részt (Stuttgart 1973, Norwich 1977, Princeton 1981). Munkássága különö­sen kiemelkedő a komple­xek műszeres vizsgálata te­rén. DUDITS DÉNES 1943-ban született Mo­sonmagyaróváron. Agrár­mérnök, jelenlegi kutatási szakterülete a növényi mo­lekuláris és sejtgenetika, il­letve agrárbiotechnológia. Az MTA Szegedi Biológiai Központ Növényélettani Intézetének igazgatója, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyete­mi tanára. A biológiai tu­domány doktora fokozatot 1984-ben nyerte el Szoma­tikus hibridizáció növényi protoplasztok fúziójával cí­mű disszertációjával. 1982 és 1983-ban a Harvard Egyetem vendégprofesszo­raként Bostonban dolgo­zott. A Fuzionált sejtek, hib­rid növények című köny­ve mellett társszerzőkkel elkészítette a Növénybio­technológia összefoglaló munkát. 55 tudományos közleménye jelent meg, és számos nemzetközi konfe­rencia meghívott előadó­jaként ismertette kutatási eredményeit. Dolgozatai­nak túlnyomó része igen magas impact-faktorú, nemzetközileg vezető szere­pű, nagy tekintélyű folyó­iratban jelent meg. FARKAS TIBOR 1929-ben Budapesten szü­letett. Főbb kutatási terü­lete: lipidek biokémiája, különös tekintettel a membránok hőmérsékleti adaptációjára. Doktori ér­tekezését benyújtotta. Az MTA SZBK Biokémiai In­tézetének helyettes igazga­tója. 1982-ben a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával tüntették ki, 1989-ben az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájá­nak külföldi tagjává vá­lasztották. Munkatársaival elsőnek ismerte fel a membránok homeoviszkózus adaptá­ciójának elvét, melyet ké­sőbb sokoldalúan bizonyí­tott, valamint, hogy kap­csolat van egyes növények hideg-, fagytűrőképessége, és membránjaik fizikai-ké­miai állapotának szabá­lyozhatósága között. Ki­lencvenkét tudományos közleménye és 4 szabadal­ma van. KONDOROSI ADAM 1946-ban Budapesten szü­letett. Tudományos mun­kásságának fő területe a biológiai nitrogénkötés, ezen belül a baktérium (Rhizobium) — növény szimbiózis molekuláris bio­lógiai alapjainak vizsgála­ta. E témával foglalkozó disszertációjával 1986-ban nyerte el a biológiai tu­domány doktora fokozatot. Jelenleg egy francia ku­tatóintézet igazgatója 4 éves időtartamra, és az MTA SZBK Genetikai In­tézetének helyettes igaz­gatója. 1985-ben munka­társaival Akadémiai Díjat kapott. Tudományos köz­leményeinek száma 92. Ezekre ez ideig mintegy 1400 külföldi hivatkozás történt. Az elmúlt évek­ben szakterületének min­den jelentősebb nemzetkö­zi konferenciáján felkért előadó volt, vagy ülésel­nökként szerepelt. RÓNA-TAS ANDRÁS 1931-ben Budapesten szü­letett. A JATE Altajiszti­kai Tanszékének professzo­ra. 1971-ben védte meg Az altaji nyelvrokonság vizsgálatának alapjai cí­mű akadémiai doktori ér­tekezését, melyben e so­kat vitatott hipotézist a modern nyelvészet mód­szereivel helyezte új meg­világításba. Több hazai és külföldi tudományos ki­tüntetés birtokosa, számos tudományos társaság tag­ja, s elnöke az Internatio­nal Association for Ti­betian Studies-nak. 1979—1989 között 9 köny­ve jelent meg (ebből 5 ide­gen nyelven). Ugyanezen időben egy magyar és 5 idegen nyelvű könyvrész­let, 31 magyar és 46 ide­gen nyelvű tanulmány ke­rült ki kezei közül. A mun­kásságára történő hivat­kozások száma 3 szám­jegyűre becsülhető. TELEGDY GYULA 1935-ben Nagyszebenben született. A SZOTE Kór­élettani Intézetének igaz­gatója. Tudományos ku­tatási területe az endokri­nológia. Doktori értekezé­sét Reprodukcióval kapcso­latos steroidhormonok szekréciójának és szinté­zisének sajátosságai kü­lönböző endokrin szervek­ben címmel 1975-ben ír­ta és védte meg. Tudományos közlemé­nyei: 509 idegen nyelvű és 32 magyar nyelvű publiká­ció, a hivatkozások szá­ma 2300. Mindezek bizo­nyítják, hogy Telegdy Gyu­la hazai és nemzetközi szinten elismert szakem­ber. Munkáját több nem­zetközi tudományos díjjal is elismerték, ezenkívül 1987-ben a Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitün­tetést kapta az Egészség­ügyi Minisztériumtól. Telegdy Gyula igen je­lentős közéleti tevékenysé­get is folytat, részben az egyetemi oktatás területén (ahol elismert, kiváló ok­tató, betölti a Szent-Györ­gyi Albert Orvostudomá­nyi Egyetem dékáni tiszt­ségét), részben a tudomá­nyos kutatás területén. Több nemzetközi egyesület és társaság tagja, melyek közül kiemelendő a New York Academy of Scien­ces tagsága.

Next

/
Thumbnails
Contents