Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-22 / 119. szám

2 'UJJ! 1990. május 22., kedd (Folytatás az 1. oldalról) ték — közzétéve egy néhány évvel ezelőtti, feljelentéssel fenyegető levelét. •A bizottsági ülésen Mécs Jmre (SZDSZ) ennek kapcsán hangsúlyozta: az államtitkári posztot csak egy minden tekintetben feddhetetlen ember töltheti be, sa nyilvánosságra ikerúlt levél után ez Raffay képviselő esetében megkérdőjelezhető, de az ügy legalábbis maigyiarázatot ikíván. Für Lajos azonban korántsem ítélte ilyen súlyosnak e kérdést, mondván: az említett levéd az ő értelmezése szerint nem feljelentési szándékkal íródott, s Raffay voltaképpen megvédte a tanszéket, illetve az egyetemi hallgatókat egy esetlegesén bekövetkező kellemet len szituációtól. A bizottság tagjai természetesen szerették volna hallani minderről a legilletékesebb, azaz Raffay Ernő véleményét is, a képviselő azonban — jóllehet a honvédelmi bizottság tagja, sőt alelnöke — a hétfői ülésen nem volt jelen. (Magyarország számára napjainkban egyedülálló történelmi lehetőség kínálkozik arra, hogy olyan önálló, független országgá váljon, amely képes elkerülni bármiféle egyoldalú orientációt, s minden nagyhatalommal baráti kapcsolatokat tart fenn. A kínálkozó lehetőség megragadása a megújuló magyar külpolitika elsőrendű felelőssége — jelentette ki hétfőn Jeszenszky Géza, a külügyminiszteri poszt várományosa meghallgatásán az Országgyűlés ijcülügyi bizottságában. A külügyi tárca várományosa a meghallgatás tapasztalatai szerint — kiemelt figyelmet szán a Szovjetunióhoz fűződő baráti viszony fenntartásának, amiben Finnország példáját tartja követendőnek, A finn modell tanulmányozását ajánlja abban is, hogy az ország sorsát alapvetően meghatározó külpolitikai kérdésekben nemzeti konszenzust kell létrehozni. Az MDF-hez tartozó politikus emellett külpolitikai prioritásai közé sorolta a környező országokban élő magyar kisebbségek támogatását. Azt is világossá tette, hogy a külképviseletek gárdájának körében jelentős változásokat tervez; mintegy 15-20 nagykövet sürgős visszahívása válik szükségessé. Ugyancsak hétfői ülésén hallgatta meg a Külügyi Bizottság Kádár Bélát, akit a nemzetkőzi gazdasági kapcsolatok miniszterének tisztére jelölt Antall József. Kádár Béla rámutatott arra, hogy a magyar gazdaság középtávú adaptációs törekvései csak a globális külgazdasági folyamatok elemzéséből vezethetőek le. A globális folyamatok figyelembe vétele különösen fontos Magyarország számára, amely nyitottsága miatt a külgazdasági lag sebezhető országok kö-. zé tartozik. Az újonnan felállítandó nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériuma ezen hatások átfogó elemzését, a követendő stratégia kidolgozását vállalja magára. Kádár Béla ezzel kapcsolatban a legsürgősebb tennivalók közé sorolta a KGST-kapcsolatok rendezését, az erőforrások gyors átcsoportosítását az exportképesség javítására, az exporttörekvések „megtámogatását" erőteljes gazdasági diplomáciával, Magyarország és a különféle regionális szervezetek viszonyának javítását. összefoglalva stratégiai elképzeléseit Kádár Béla egy gyors, ugyanakkor szakaszos gazdasági rendszerváltás mellett foglalt állást, amelynek végcélja egy jól működő szociális piacgazdaság felépítése. . Több mint két órán át záporoztak a kérdések Rabár Ferenc pénzügyminiszter-jelöltre, az Országgyűlés Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bizottsága előtt. A leendő miniszter szerencsésnek tartotta, hogy a Pénzügyminisztérium űj struktúrája magában foglalja a korábbi Tervhivatal és Arhivatal egyes funkcióit is, már csak azért is, mert ezzel — véleménye szerint — remélhetőleg megszűnik az a széttagoltság, amely eddig zavarokat okozott a gazdaságpolitika irányításában. Egyik legfontosabb feladataként a valódi piacgazdálkodás kialakítását jelölte meg, mégpedig oly módon, hogy számottevően növekedjen a piaci szereplők, azaz a vevők és az eladók száma. Rabár Ferenc a rövid távú intézkedések között sorolta fel a vállalkozások élénkítését, az infláció megfékezését, s a hosszabb távon megvalósítható célok között említette a fizetési mérleg javítását. A leendő pénzügyminiszter úgy vélte, hogy az -idén szinte lehetetlen koncepcionálisan irányítani a gazdaságpolitikát, olyan átmeneti időszak lesz ez az esztendő, amelyben szinte csak tűzoltómunkára futja az új Pénzügyminisztérium erejéből, s az egyetlen fő cél az ország fizetőképességének fenntartása lesz. * A társadalombiztosítással kapcsolatos elképzelésektől a paraszolvenciáig, a gyógyszertárak privatizálásától a fogamzásgátlásig, a tárca egész tevékenységét átfogó kérdéseket tettek fel az Országgyűlés Szociális, Családvédelmi és Egészségügyi Bizottságának tagjai dr. Surján László népjólétiminszter-jelöltnek. Kérdésekre válaszolva kifejtette : halaszthatatlan a társadalombiztosítási rendszer átalakítása; ezen belül is kiemelt feladat a legalacsonyabb nyugdíjak felemelése a létminimum szintjére. Ez 0,7 milliárd forintba kerül; ennek fedezete a TB 1 milliárdos tartaléka lenne. A járulékok emeléséről „szó sem lehet" — mondotta —, azonban a járulékot be is kell fizetni; A társadalombiztosítás első negyedévi 15 milliárdos deficitje éppen az elmaradt befizetésekből származik. Az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága három miniszterjelöltet — Nagy Ferenc földművelésügyi, Gerbovits Jenő tárca nélküli és Siklós Csaba közlekedési és hírközlési — hallgatott meg. Nagy Ferenc, aki évekig tsz-elnökként dolgozott, majd 1983ban ment nyugdíjba, elmondotta, hogy alapvetően az 1947-es tulajdoni állapotokat kívánják helyreállítani, anyagilag rehabilitálva az elmúlt 40 év során megnyomorított, kisemmizett parasztságot. Nem új földosztásról van szó, hanem a tulajdonjog helyreállításáról. Ez azt is jelenti, hogy a termelőszövetkezetek tovább gazdálkodhatnak, ám a földekért ezután — amennyiben a tulajdonos bérbeadja —, bérleti dijat kell fizetni. A program megvalósítása során a fokozatosságra és a teljes önkéntességre törekednek. Véleménye szerint nem marad parlagon föld, mivel a szabadon maradt földek az önkormányzatok tulajdonába kerülnek. Számos, a felvázolt rendszerben alapvetően kételkedő kérdés hangzott el a bizottsági ülésen, amelyre a képviselők érdemi választ nem kaptak. Gerbovits Jenő elmondotta, hogy véleménye szerint nemcsak a földet kell visszaadni a parasztoknak, hanem a gyárat, a bérházat, a különböző üzleteket az eredeti tulajdonosoknak. Ez utóbbi az ő magánvéleménye, a Kisgazdapárt földprogramját viszont mindenképpen következetesen végig akarja vinni. Véleménye szerint ugyanis attól kell félni, hogy a termelőszövetkezetek előbb szétesnek, mint ahogy a parasztok hozzájuthatnak földjeikhez. Az állami támogatás megszűnésével a jelenlegi vagyonmentés következtében a gazdaságok mind nagyobb része ellehetetlenül. Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszterjelölt a közlekedés és a hírközlés jelenlegi helyzetét válságosnak minősítette, mindkét ágazatot a számottevő elmaradottság jellemzi. Éppen ezért véleménye szerint összehangolt fejlesztésre van szükség a vasúti-közúti légiközlekedésben, valamint a hírközlésben, ami csak a privatizáció, a külföldi tőke gyors bevonása révén oldható meg. Hangsúlyozta: szükség van az érvényben lévő nemzetközi szerződések felülvizsgálatára is. Rűdiófelex Tüntetés Pozsonyban Űjabb szlovák nacionalista tüntetés volt vasárnap Pozsonyban. A város központi terén tartott demonstráció több ezer résztvevője egyebek között azt követelte a szlovák parlamenttől, hogy Szlovákia egész területén tegyék hivatalos nyelvvé a szlovákot, vitassák meg a suráni memorandum javaslatait, nyilvánítsák Szlovákiát a szuverén „Szlovál^ Nemzet Köztársaságának", amelynek területe egységes és oszthatatlan egészet alkot. A megmozdulást a Szlovák Nemzeti Párt, a Szabadság Párt, a Szlovákok Független Pártja, a Matica Slovenska, a Szlovák Pedagógusok Szövetsége és a Stur Társaság szervezte. Emlékezetes, hogy a DélSzlovákiában élő szlovákok Suránban olyan memorandumot fogalmaztak meg. amelyben egyebek között a szlovák nyelv hivatalossá tételét követelik. A memorandumban az olvasható, hogy Dél-Szlovákiában „elmagyarosítják a szlovákokat", a szlovákok kénytelenek lakóhelyeikről elköltözni. Mint a csehszlovák hírszolgálati iroda jelentéséből kiderül, a tüntetés befejeződése után a résztvevők egy csoportja a pozsonyi televízió székházához vonult, és megpróbált bejutni az épületbe. A CTK ezzel kapcsolatban közzétette a pozsonyi demonstrációt szervező pártok Szlovák Nemzeti Blokk elnevezésű tömörülésének nyilatkozatát, amely a tüntetők közé befurakodott volt titkosrendőröket tette felelőssé az akcióért. A FELELŐSSÉG MÉRTÉKE. Alapvetően mindenkiért felelősséget érzünk, aki magát magyarnak vallja, bárhol éljen is. Ezért elképzelhetetlen, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk olyan országgal, ahol elnyomják a magyar ki. sebbséget — hangoztatta egyebek között a Der Spiegel című hetilap hétfői számában megjelent nyilatkozatában Antall József kijelölt miniszterelnök. — Mi soha nem szóltunk határrevizióról. Tiszteletben tartjuk a helsinki záróokmányt, amely kizárja a határok bárminemű erőszakos megváltoztatását. Nem. mi törekszünk területgyarapításra, hanem a román nacionalisták beszélnek nyíltan kelet-magyarországi részek és Moldávia bekebelezéséről. GRŐSZ BEMUTATTA A DOKUMENTUMOKAT. Bejelentést tett Grósz Károly a nála levő, levéltári jellegű dokumentumokról és biztosította azok megtekintését is a minisztérium levéltári szakértői számára — tájékoztatta a Művelődési Minisztérium hétfőn az. MTI-t. A szakértők hiány nélkül megtalálták az „El nem égetett dokumentumok" című kiadványban publikált — részben eredeti, részben másolt — iratokat. A minisztérium felszólította Grósz Károlyt a dokumentumok beszolgáltatására. Koltay Gábor, a Szabad Tér Kiadó igazgatója a minisztérium felhívására átadta a nagy port kavart kötet kéziratát. Elmondta, hogy a kézirat összeállítása után valamennyi dokumentumot visszaadott Grósz Károlynak. ELNÖKI JÁRANDÓSÁGOK. Nettó 2 ezer 300 rubelben, a szovjet átlagkereset mintegy tízszeresében határozta meg a szovjet parlament hétfőn elfogadott határozatában az elnöki fizetést. A legfelsőbb tanács a szovjet állam első emberének járandóságain túl törvényben szabályozta az elnököt megillető szolgáltatások körét, és rendelkezett az államfő védelméről is. A szovjet elnök bruttó négyezer rubeles fizetést kap. Ebből, az adó levonása után, 2 ezer 300 rubel marad. Az eredeti -tervezet szerint adómentesen 2 ezer 500 rubel illette volna meg az államfőt, de számos képviselő adómentessége ellen foglalt állást. A törvény szerint az elnököt moszkvai szolgálati lakás, egy Moszkva környéki, valamint a Krím-félszigeten levő rezidencia, különlegesen berendezett repülőgépek, helikopterek és szolgálati gépkocsik illetik meg. Az elnököt, feleségét és családtagjait az Állambiztonsági Bizottság (KGB) megfelelő szolgálata védelmezi. AIDS-MEGEMLÉKEZÉSEK VILÁGSZERTE. A hét végén tízezrek emlékeztek meg világszerte az AIDS áldozatairól. New Yorkban 25 ezer ember vett részt egy 10 kilométeres menetben, körtük Dávid Dipkins polgármester. A statisztikák szerint az Egyesült Államok legnagyobb városában a 25 és 44 év közöttiek korosztályának minden negyedik tagja fertőzött. A rendezők szerint mintegy négymillió dollár gyűlt össze az AIDS elleni harc pénzügyi támogatására. Washingtonban Barbara Bushnak, az amerikai elnök feleségének utasítására a Fehér Háznak a Pennsylvania Avenue-ra néző minden ablakába egy-egy égő gyertyát tettek a meghaltakra emlékező istentisztelet előtt. PUMÁ-HAMISÍTAS. Hatezer darab, hamis Pumamárkajelű szabadidőruhát foglalt le a rendőrség az utóbbi hetekben. A vizsgálat még nem zárult le, de az máris bizonyos, hogy a termékeket két magyar vállalat importálta a dél-koreai Kolon, illetőleg az indonéziai Nuage cégtől. A Pumának nevezett termékeket 81 magyar boltban foglalták le. E cikkeket a már említett két távol-keleti cég gyártotta. A Puma Rudolf Dassler Sport AG. és a magyar Marie-Modell Kereskedelmi és Ruhaipari Kisszövetkezet tavaly június 15-én kötött egymással szerződést. Ennek értelmében a Marie-Modell nemcsak hazánkban, hanem, többek között az egész szovjet piacon jogosult a Puma sport- és szabadidőruházati termékek gyártására, gyártatására és forgalmazására. A márkázott termékeken egyébként 17 megkülönböztető jegyet helyeznek el. A MarieModell évi 84 millió forint értékű márkát fizet a magyarországi forgalmazás licencdíjaként, a gyártott mennyiségtől függetlenül. A Marie-Modell a Pumával kötött szerződés alapján december óta havonta 32 millió forint értékben gyárt, gyártat és forgalmaz mintegy 60-féle Puma. modellt. A mostani Puma-hamisítási ügy különösen kellemetlen, és gazdaságilag is káros a Marie-Modellnek, mert finanszírozói — a FER és az Intertriál — visszavonták ajánlataikat. SZ. SIMON ISTVÁN Kalászszedés ólomszérűn Manapság szívesen és „szeretettel" teszik lapátra az elmúlt évtizedek teljes sajtóját. Kiszolgálta a... Mintha elképzelhető lett volna valami más sajtó is. Mintha... S hadd beszéljek most kicsit a sajtó valódi helyzetéről és szerepérőL Előszeretettel nevezik agyoncenzúrázottnak. Áttételesen talán van ebben valami, de szeretném őszintén megmondani: én harmincnégy év alatt cenzorral csak futólag találkoztam. Ezt a cenzort Mezencovnak hívták, és őrnagy volt. Naponta jött, délutánonként a tolmácsával, ós mindent le kellett neki fordítani. Pár hónapig tartott ez a szigorú és idegen ellenőrzés. Attól kezdve, azt hiszem, a cenzor belénk költözött. Az agyunkba. Már nem kellett Mezencov. Egyszerűen ott volt. Csakhogy míg rendes esetekben a cenzor által kihúzott rész vagy cikk helye üresen maradt, hadd lássa az olvasó is az idegen kéz nyomait — a mi cenzorunk javított, átírt, kicseréltetett. ő, mekkora skandalum lett egyszer Mezencov tiszti intelligenciájából. Ki írta ezt a cikket? — kérdezte a tolmácstól. Princz József... Princz?! — kérdezett rá újra, osztályharcosan. Ki ez a Princz? Hát még csak gyakornok... diák... sztudent... Te Mária Magdolna! Éppen cisak ez kellett. Mezencov őrnagy azt mondta: Ha valaki Princz (mármint hogy herceg), az eszemadta), még csak-csak, ha ismeri a regulát, de hogy még sztudent (diák) is, ez a politikai éberség minden minimumát hajazza. Tehát: nyet! Szegény Princz Jóska pedig mindezt meghallotta, megtudta — el is ment másnap úgy, hogy azóta se láttuk. Nyugati sajtócézár aligha lett belőle, akkor hírét vettük volna, de mosogatófiú lehetett Bécsben vagy Münchenben. Nos, az a cenzor, amely mindegyikünk szellemi szférájában kapott egy vörös ceruzát, automatikusan dolgozott Nemi azért mégsem!... Beszélj inkább virágnyelven!... Viccesen még mondogattuk is: a nagy gondolatok a sorok között vannak. És védtük is egymást. A Délmagyarországnál tőlünk, szakmabeliektől eredő kezdeményezésből vagy szándékból történetesen nem volt semmiféle személyes üldöztetés politikai okkal nem esett eltanácsolás, a kollektív cinizmussal viseltük el a sajtóirányítás túlkapásait. Elmentünk viszont mindig a lehetséges határvonalig, de nagyfeszültségű vezetékekhez nem nyúltunk. S nem kellett ehhez belső hatalmi szó sem. Mindenki ismerte a hatalom, természetrajzát. Valószínűleg ezért nem értettük meg csak nagy nehezen és nagy sokára, hogy az ellenzék miért felesel annyit cenzúrázott sajtóról! Olykor meg is sértődhettünk ezért. A végén ugyanis csak be kellett látni: a cenzor a szerző idegrendszerében lakik. Bírálat, üzenet, eligazítás — az természetesen napirenden volt. A hatalom ügyelt arra, hogy föl ne nőjenek szerkesztőségekben elvadult gondolatok. Egy megyei ideológiai titkár ezt megyei sajtóaktíván így adta tudtunkra: „Nincs kecmec!" Egy országos propaganda vezető kelepelt főszerkesztői értekezleten, mint. a géppuska: „Ezt a szót pedig: váLság — felejtsék el az elvtársak!" Mikor újra le lehetett írni, akkor már csupa nagybetű volt. Addig meg? Oly gazdag a magyar nyelv. Oly sok az újságírói műfaj. S milyen jó fülű az olvasó. A dolgok mozgástörvényei szerint, a ráhatás módszerei folyamatosan finomodtak. Előbb nyílt politikai erőszak, azután szellemi nyomás, erkölcsi kényszerpályák. Erőtlenedett tehát a diktatúra folyamatosan — s volt, hogy úgy hittük: humanizálódik. Szinte klasszikus esetnek sz.ánom a történetet: Kisteleken öngyilkos lett évekkel ezelőtt egy téaszelnök Két kollégám „rámozdult" a szomorú hírre, mert társadalmi hátteret gyanítottak. Egyszer csak telefon a Rákóczi térről... A kisteleki pébé jelentette, hogy két munkatársam mindenféle buta kérdésekkel jár a faluban. Állítsam már le őket. Nem lenne politikus...!, meg hát, kegyelet is van a világon (!)... Akkor már nem volt túl nagy bátorság visszakérdezni: Ki tudja egy készülő cikkről, hogy „politikus" lesz, vagy sem? S miért nem a szerkesztőségnek telefonál a kisteleki akárki? Egy a vége: a cikk megíratott, és megjelent Mert hiszen, az apparátus gyávaságának és bizonytalanságának arányában nőtt a sajtó bátorsága is. Apró ízeiben ismerem három és fél évtized szegedi sajtóéletét. El lehetne mon. dani, mikor volt bátor, és mikor lapult meg; ki hogyan fenyegette, s ki hogyan kormányozta; ébredt-e mindig időben, és mikor voltak súlyos, felróható késedelmei. De egyet nem lehet róla állítani: hogy •korrupt a hatalomhoz törleszkedő figurái, előnyökre spekuláló munkásai lettek volna. Szerényen és szegényen élt Vagyis: ugyanaz a szegedi sajtó, amely a józan öncenzúra szellemi ketrecében élt — igyekezett saját etikáját karbantartani, a nomenklatúrától elkülönítetten megőrizni. Saját köreiben — legalábbis a Délmagyar, országnál — mindi"? polgárjoga volt a kételkedésnek, a másságnak, a privát 1zadozásoknak. De ennek megvolt a maga stílusa és mértéke. Műfaja leginkább a panasz — következménye a cinizmus. Ha nem volt destruktív és provokatív, még munkaértekezleteken is honosult. (Folytatjuk.)