Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-21 / 118. szám

5 1990. május 21., hétfő Ez este a Royal bari Hosszú, forró zárlat A cím röviden három költőt takar. S célunk, hogy velük négyesben hosszúra zárjuk a forró drótot. Közvetlen kapcsolat az olvasóval. Ennyi. Nem egyéb. Nem ugrunk a kupolából kötél nélkül, nem jelentjük be a NATO vagy ez Ornitológiai Intézet fölosztását, ellenzéki írótól nem olvasunk föl Grószt dicsóító verset. Az járt a fejemben, csináljunk az irodalmi kávéházban valami meglepőt, szokatlant: irodalmat. S amint kézbe vettem a májusi programot, elégedetten láttam: a négy est közül tényleg egyedül a miénk képviseli a literatúrát... Annyit még, hogy nem csak az irodalmat, a kávéházat is komolyan vesszük. Nem pódiumszereplést vállalunk, hanem beszélgetést. Kezdetben négyen, késóbb „bevesszük" a tisztelt közönséget is. Közben pedig kávézni fogunk, dohányzunk, konyakozunk, s erre kérjük a többi jelenlévőt is. A Royal pincéreit meg arra, hogy a beszélgetés alatt a kiszolgálást ne szüneteltessék. Bátran csörögjenek a poharakkal, zörgessék az aprót. Egyáltalán nem fogjuk bánni, ha a hátsó asztaloknál tarokkparti alakul. Szóval ilyelfrajta együttlétre várja az új és régi, ismerős és ismeretlen barátokat és ellenségeket — Darvasi, Podmaniczky és Solymosi költő urak nevében is — a „gazda": Marok Tamás Oberfrank újra Szegeden Schumann(t) hozta Egy éve ment el Szegedről Oberfrank Géza, akinek főzeneigazgatása alatt az itteni operatársulat nemcsak jelentős sikereket aratott, de elég jellegzetes profilt is kapott. Állandó munkatársa, Kerényi Miklós Gábor is vele szerződött az Állami Operaházba, és ugyanakkor került Szegedről végleg a fővárosba Cser Miklós karmester, Gurbán János és Kenesey Gábor — mindketten magánénekesek. Oberfrank ma este ismét régi zenekarát, a Szegedi Szimfonikusokat dirigálja a filharmónia koncertjén. Ebből az alkalomból beszélgettünk. — Önt olyan karmesternek ismerjük: aki nem csak a zenével foglalkozik, hanem a színpadi megvalósításra is kényes, sőt igényli, hogy a színház arculatát is formálja. Mennyit sikerült eddig megvalósítania elképzeléseiből a pesti Operában? — A munka kezdetén tartok. Elég sokat vezényeltem, körülbelül 50 előadást, s ezzel sikerült visszakerülnöm a Ház vérkeringésébe. Tapasztalatokat szereztem az énekesállományjelenlegi „állapotáról", a zenekarról, énekkarról, a színpadi problémákról. Örömeim is voltak már, rengeteg tehetsége van az Operaháznak. Ugyanakkor óriási feladatok vannak előttünk. Vissza kéne adni a társulatnak azt a hitet és ragaszkodást a Házhoz, amelyik az én fiatalkoromban még megvolt. A színház szeretetét, a feladat tiszteletét. — Az Ön címe „zeneigazgató". Ez milyen munkakört takar? — Lényegében a zenei vezetés teljes spektrumát. A főzeneigazgatónak, Lukács Ervinnek nem voltak vezetői ambíciói, inkább vezényelni szeretett volna, ezért a zenei irányítás teljesen rám hárult. Az év végén nyugdíjba megy. — Ősztől új igazgatója lesz az Operaháznak. Ön zenei vezetőként akar tovább működni, vagy esetleg az egész intézmény vezetésére is aspirál? — Ez attól függ, hogy az új kormánynak erről milyen elképzelései vannak, és hogy a társulat milyen igényeket támaszt. Akátki is lesz az igazgató, borzasztó nagy feladat vár rá. A zenei életben ez adekvát lesz az államfővel. Akárki is lesz, sokkal több kudarcot könyvelhet majd el, mint sikert. Ha ez a feladat engem csap fejbe, akkor azt hiszem, nem fogok a dolognak ellenállni. — Egy év után mennyire ismer rá a szegedi társulatra? — Ez a színház nagyon sokban megváltozott. Eddig csak a Hamupipőkét láttam, de szándékom még megnézni A Cigánybárót és a Don Pasqualét a hétvégén. S persze, hallok róluk híreket is. A zenekarral viszont nagyon hamar sikerült a régi kontaktust visszaszerezni, és bízom benne, hogy ez az énekkarral is sikerül. — Az Ön által választott Schumann-mú nem túl ismert darab. Hogyan jutott eszébe éppen ez az oratórium? — Tavaly még, mint a Vaszy-kórus gazdája, olyan műveket kerestem, amelyek ennek az együttesnek igazán fekszenek. Az volt az érzésem, hogy a homofon, dallamos-romantikus világ áll közel hozzájuk, s ebben a műfajban nem olyan gazdag az oratórium-termés. S éppen azért, mert ez ritkán játszott mű, a filharmóniával az volt az ötletünk, hogy biztosan szívesen venné a pesti közönség is, s így a befektetett munka jobban megtérül. Körülbelül egy hét múlva a koncertet meg fogjuk ismételni a Zeneakadémián. A darabban egyébként igen sok a dalszerű ária, ami Schumann esetében nem meglepő. Ugyanakkor a finálé a legnagyobb barokk fúgákkal vetekszik. A jellegzetes schumanni romantikában időnként mendelssohni hangulatok is megjelennek, a darab A szentivánéji álmot juttatja eszünkbe. Vonzó, gusztusos tételek, virtuóz zenekari és énekkari működéssel. — Tervei a jövő évadra? — A szimfonikusoktól kaptam egy meghívást, amit remélhetőleg el tudok vállalni. A műsor nagyon vonzó, de egyben rendkívül kényes is. Mahler I. szimfóniájáról van szó, amit én boldogan vezényelek, ha meglesz hozzá az anyagi keret. Ehhez a műhöz ugyanis elég szépszámú kisegítőre is szüksége lesz a zenekarnak. Ha mahleri létszámban és felkészültséggel tudják vállalni, akkor boldogan jövök ezt dirigálni. A szegedi opera nem hívott a jövő évadra. Az Operaházban — jelenleg úgy tűnik — az első bemutatónak leszek a karmestere. Kerényi Miklós Gáborral közösen csináljuk a Hoffmann meséit. M. T. Hozzászólás A céhláda kulcsa beleesett az állóvízbe Hogy mennyit segíthet a sajtó a művészeti életnek, jól tudjuk, tapasztalhatjuk. Arra is rá kellett döbbennünk, hogy legalább annyit ártani is képes. Nem hiszem, hogy a szegedi képzőművészeti életnek hasznára vált az elmúlt hetek cikk-csetepatéja. A lap Céhcsapda? címmel közölte néhány alkotó sejtéseken alapuló aggályait egy születőben lévő, még csakis a szakmára tartozó közösség alakulásával kapcsolatban, melyhez a főszerkesztő-helyettes asszony fűzött indulatos jegyzetet. Az írások kulcsszavai manapság meglehetősen ismerősek, ha valakit le akarunk járatni, sztálinistának bélyegezzük, vagy ráhúzzuk a hatalomátmentés varázsszavát. Egy félreértést követően az Alapítvány visszavág-otl. majd a Kié lesz a céhláda kulcsa? címmel közzétett' cikksorozatban kilencen mondtak véleményt, (ketten például az említett petíció szerzői közül), néhányan nem is szakmabeliek (nem mintha elvitatnánk a véleménnyilvánítás jogát és szabadságát, de úgy tűnik, szervezett elfojtási, lejáratási akcióról lehet szó!) Egy biztos: a ma még nem létező céhláda kulcsa igencsak fölkavarta az állóvizet a városnyi lavórban. Természetesen, mint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége ízegedi csoportja titkárának, talán hamarabb is kötelességem lett volna a hozzászólás, a dolgok tisztázása, a szálak elvarrása. — a késedelem oka tán érthető. Május 14-én rendezte meg a Magyar Köztársaság Művészeti Alapja a Nemzeti Sportcsarnokban elsó teljes körű tanácskozását, ahol e szervezet jövője volt a tét. Minden előzetes híreszteléssel ellentétben az Alap nem oszlatta fel önmagát, sőt, határozatában kimondta: a Művészeti Alap vagyona a mindenkori tagság oszthatatlan tulajdonát képezi". Egy nappal később, 15-én a Kertészeti Egyetemen a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége tartotta XIII. tisztújító közgyűlését, me. lyen megválasztották az új elnököt Németh Lajos művészettörténész személyében. Á szövetségi gyűlésen Szegedről mindössze hárman vettünk részt. A leköszönő elnök beszámolójának elemzései egyértelműen meggyőztek, hogy a szegedi képzőművészek csoportjának céhalapítási törekvései helyes irányba' mutatnak. A folyosói beszélgetések egyik kitétele is figyelemre méltó volt számomra, miszerint azért nem kerülhet be egyetlen régi vezetőségi tag sem az új küldöttgyűlésbe mert nem tudták kellőképpen képviselni a művészek érdekeit a mindenkori hatalommal szemben ". Sok hasonlóságot vélek felfedezni az indulatok és érvként hangoztatott szubjektív vélemények között a szegedi és országos képet illetően. Nézzük a tényeket, azok talán indulatoktól mentesek. Szegeden mintegy hatvan képző- és iparművész él és dolgozik. Mindeddig a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége dél-magyarországi területi szervezetének voltak tagjai a Csongrád és Békés megyei művészekkel egyetemben. A területi szervezet székhelye Hódmezővásárhely volt, vezetője szinte kivétel nélkül vásárhelyi művész. Az egyik legnépesebb városi csoport, a szegedi nem tudta hatékonyan képviselni tagjainak sajátos, a városhoz, az itteni viszonyokhoz, az egyedi körülményekhez kötődő és ahhoz kapcsolódó érdekeit. Nem lehetett tehát véletlen, hogy néhányan már évekkel ezelőtt fölvetették az önállósodás gondolatát, azt, hogy a felülről szervezett művészeti közélet ellenében önszerveződéssel létrejövő városi egyesületet hozzanak létre érdekeik képviseletére. Jó példát, követésre méltó vállalkozást is találtak a múltban: 1946-ban a város alkotói önkéntes alapon, saját elhatározásból alapították meg a Szegedi Szépmíves Céhet. Nem sokáig élhettek céh-keretek között, egy évvel később a hatalom megszüntette, s létrehozta az új struktúrába illó szervezetét. Elkezdődött tehát az előkészítő munka. Valamennyi tagunk megkapta a beszélgetésekre szóló invitálást, jó néhányan éltek is vele. Véleményt mondtak, vitatkoztak, bizonyos kérdésekben határoztak*is. Abban például, hogy legyenek a találkozások rendszeresek: a demokratikusan megválasztott előkészítő bizottság dolgozzon ki egy alapszabály-tervezetet: készítsen elő egy szegedi nyári tárlatot: inspiráljon belső, szakmai vitát a céhalapítás minden részletkérdéséről. A beszélgetéseken természetesen szó esett arról is, kikkel kellene kapcsolatokat keresni, miként lehetne körvonalazni a tagok, pártoló és tiszteletbeli tagok státusát és viszonyát; mi módon lehetne a céh a szakmai minőségvédelem bázisa, a tagság művészi tevékenységének elősegítője. Mondom. mindez egy előkészítő fázis munkafolyamatában. a műhelymunka részleteiként. Az Alapszabály-tervezetet megkapta minden művész tanulmányozásra, véleményezésre csakúgy, mint a művészekkel szimpatizáló jogászok, művészeti írók. Ebben a hónapok óta folyó munkában a tanácsnak kizárólag annyi szerepe van, Ijogy minden alkalommal helyiséget biztosított és vállalta a nem kjs postaköltségeket. Ezt hatalomátmentésnek , cselekvéskényszernek, céhtáblaátfestésnek, eleve zsákutcának minősíteni — rosszindulatra és alapvető tájékozatlanságra vall. Csodáljuk, hogy a petíció szerzői „háttérben szervezkedőknek" minősítik a szervezőket. Néhányuknak felmentést ad, hogy nem képző- vagy iparművészek. Az a kolléga viszont, aki meghívót kapott minden előkészítő rendezvényre, s oda nem jött el, s hatalomátmentésnek'minősíti művésztársai kísérletét, immorális. A dolog jelzésszerű: ma sokan rohannak vélt vagy valódi sérelmeikkel a sajtó nyilvánosságához, mielőtt gondolataikat megméretnék saját szakmai közösségükben. Nem tudom ezek után. egyáltalán létrejön-e a Szegedi Szépmíves Céh. Ha igen, természetesen önkéntes alapon, az egyesülésekre vonatkozó törvény feltételei szerint szerveződik, a belépés senki számára nem lesz kötelező; viszont demokratikusan működő, nyitott és a szakma minőségi szempontjait szem előtt tartó, a kollegák érdekeit képviselő, azokat segítő egyesület lesz. Eddig Csongrád megyét Pol Pot-megyeként „tisztelték". Most szégyenkezve a „Pató Pál városá" címet is'kiérdemelhetjük. A közgyűlésen jelentették be ugyanis, hogy a vidéki területi szövetségek szinte mindenütt feloszlottak, s helyettük a művészek saját maguk szervezték meg egyesületeiket. így például a , Veszprémi Művész Céhet, az esztergomi Bayor Ágost Képző- és Iparművész Társaságot, a pécsi Képzó-Iparművészek és Műpártolók Egyesületét vagy a nyíregyházi Képző-Iparművészek Egyesületét. Mi itt Szegeden ahelyett, hogy ezen munkálkodnánk, a sajtó aszisztálásával marjuk egymást, féligazságokat vágunk egymás fejéhez, csúsztatunk, sértegetünk, önös érdekből hangulatot keltünk egy kezdeményezés ellen. És mégis, kinek az érdeke?!... Szekeres Mihály belsőépítész a Képző-Iparművészek szegedi csoportjának titkára Újabb körök a körkép körül A legfontosabb hírnek az tűnik: minden esély adott arra, hogy a körkép 1994-re, századik születésnapjára újjászülessen. Miért kell ehhez közel négy esztendő, mikor Feszty Árpádnak és festőtársainak alig. két év alatt sikerült megbirkózniuk a hatalmas vállalkozással? Miért kell mindehhez várhatóan legalább 250 millió forint, az inflációt is bekalkulálva esetleg jóval több? Honnan lesz rá fedezet? Ki fogja a restaurálást elvégezni, miért a lengyelek, és miért nem a hazai szakemberek? Múlt év decemberében döntés született, miszerint a körkép restaurálására meghirdetett pályázat alapján a lengyel restaurátorcsoport kaphat megbízást. Ók 52 munkahónap alatt készülnek el a hatalmas vállalkozással, várhatóan hamarabb, mint „saját", 1985-ben restaurált, a vaclawicei csatát ábrázoló körképükkel. A munka rendkívül időigényes, hiszen a megmaradt körképdarabokat előbb konzerválni kell, a festményszekciókat új vászonra kell fölragasztani, a hiányzó részek kiegészítendök; s az eredeti festményrészletek újjávarázsolandók, aprólékos restaurátormunkával. Végül a körkép hiányzó, kétharmadnyi felületét újra kell festeni. (Csak ez utóbbi közel ezer négyzetméter!) Az anyagi fedezetet alapítvány létrehozásával oldják meg. A Csongrád Megyei Tanács március 29-én hozta létre a Feszty-alapítványt — 5 milliós saját részesedéssel —, amelyet az ópusztaszeri parkot felügyelő Országos Emlékbizottság javaslatára a kormány állami költségvetésből az idén 50 millió forinttal támogatott. A pénz kezelésére — pályázat útján — a Mezőbank kapott megbízást. S ók a tőkét további öt millióval növelték! A pénz természetesen még nem elegendő, de a munkálatok elindításához kellő biztosítékot nyújt. Az alapítvány szegedi székhelyű, a Móra Ferenc Múzeumban lelt otthonra. A dolog természetéből adódóan nyitott, azaz várják a támogató szervezeteket itthonról és külföldről is. Az alapítványi tókét kuratórium kezeli, amely május 11-én alakult meg Szegeden. A testület nyolctagú, elnöke a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Bereczky Loránd, titkára Szabó G. László, a megyei tanács általános elnökhelyettese, további tagjai: Lehmann István tanácselnök. Trogmayer Ottó múzeumigazgató, Kabai Gyula, a Mezőbank vezérigazgatója, Bodó Sándor, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője, továbbá egyelőre személyi képviselet nélkül az ópusztaszeri tanács, illetve a világkiállítást előkészítő bizottság. Szabó G. László szerint a kuratórium legfontosabb teendője, hogy megkösse a lengyelekkel a szerződést — várhatóan június 15éig. A munka ettől számítva három hónap múlva kezdődik meg Szegeden, a ságváritelepi művelődési házban, amelyet néhány hónapra restaurátormúhelynek alakítanak át. A lengyel féllel külkereskedelmi képviseleten keresztül léphetünk csak „jogviszonyba", ezért a szerződés aláírására és tető alá hozására a Feunion nagykereskedelmi vállalatot bízta meg a kuratórium. Ifjú kémikusok sikere A TIT és a Pedagógiai Intézetek — évente — közösen rendezik meg a Hevesi György általános iskolai kémiai emlékversenyt. Csongrád megyében 650 tanuló nevezett, és négy fordulón keresztül — kieséses alapon — küzdött az országos döntőbe jutásért. A legjobbak május 26-án Pécsett az országos döntőn képviselik megyénket, ahová az összesített eredmények alapján csupán 11 megye 50 versenyzőjét hívta be az országos értékelő bizottság. Eredmények: 7. osztályosok: 1. Mácsai Katalin (Szentes, Köztársaság Téri Általános Iskola, tanára: Dancsó János); 2. Füvesi Judit (Hódmezővásárhely, József Attila Általános Iskola, tanára: Sillye Béláné); 3. Makay Ágnes (Szentes, Köztársaság Téri Általános Iskola, tanára: Dancsó János). 8. osztályosok: 1. Dancsházy Csaba (Szeged, Béke Utcai Általános Iskola, tanára: Melega Jánosné). „Közérzeti dal"-pályázat Június 29-én és 30-án Székesfehérváron tizennyolcadik alkalommal rendezik meg a Fiatal Dalosok Országos Találkozóját. Kizárólag olyan amatörök nevezhetnek. akik nem rendelkeznek állandó ORI-. illetve filharmóniai működési engedéllyel. Nevezni lehet: 1. saját szerzeményű közéleti, „közérzeti" dalokkal, valamint feldolgozásokkal; 2. megzenésített versekkel; 3. népzenét alkotó módon felhasználó szerzeményekkel; 4. mindennapjainkkal, örömeinkkel, gondjainkkal foglalkozó városi népzenével, „mai dalokkal". A felsoroltak nem vonatkoznak már megírt zenei művek, dalok, népzene változatlan reprodukálására A műsoridő legfeljebb 10 perc. A találkozót kazettapályázat vezeti be: a produkcióról készített magnófelvételt elbíráló zsűri véleménye alapján kaphatnak meghívást az előadók a találkozóra. Akusztikus és elektromos hangszerkíséret is alkalmazható. A nevezési lapokat és kazettákat 1990. má- > jus 30-áig kell beküldeni a címre: Országos Közművelődési Központ Tánc és Zenei Osztálya, 1251 Budapest, Corvin tér 8. A borítékra az FDT jelölést is rá kell írni. Nevezési lapok a Megyei Művelődési Központtól, az OKK Tánc és Zenei Osztályától, valamint a Szabadművelődés Házától (Székesfehérvár, Fürdő sor 3.) igényelhetők