Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-21 / 118. szám

2 1990. május 22., kedd 'UJJ! (Folytatás az 1. oldalról.) azt mondják, szüneteljen a szabadtéri két-három évig, és addig találjanak megoldást. De itt két fontos tény nem került be igazán a köztudatba:'; az egyik, hogy a nyolcvanas évek közepe táján, ámikor már megvoltak a tervek a tér rendezésére, háromszáz millió forintot vontak cl a várostól. Igy aztán választani kellett: végrehajtják-e mégis a tervet, vagy az ugyancsak rászoruló egészségügyre-oktatásra költenek. Az utóbbi megoldás mellett döntöttek — kényszerűségből. A másik ok: az állam csak a működő szabadtérit támogatja — az újraindítás hihetetlen nehézségekbe ütközne. — Milyen jövö elé néz a vámsszépitö-városvédő mozgalom ? — Alapvető változást hozhat. ha születik egy tisztességes önkormányzati törvény, amely lehetőséget teremt arra, hogy ez a város valóban az itt lakóké legyen. Ha szemmel látható és bizonyítható lesz szamukra, hogy mire költik el a pénzüket, akkor a jó programok mellett még többen kiállnak. Nyilas Péter Zsarolják az MDF-et Szegeden A tanács mandátuma június elején lejár, a helyhatósági választások első fordulójára azonban valószinű1 leg csak szeptember 23-án kerül sor. igy tehát mintegy három hónapig gazda nélkül maradna Szeged városa. Várhatóan a Parlament meghosszabbítja a tanácstestületek mandátumát, azonban elég bizonytalan, hogy a testület tudja-e, illetve akarja-e folytatni munkáját. Az MDF felkéri a tanácstestületet, hogy maradjon a helyén az új önkormányzat felálltáig. Hírek szerint a tanács apparátusának több vezetője is a szeptemberi tanévkezdéskor már új munkahelyén, iskolákban tanít, ami tovább nehezíti majd az utolsó átmeneti hónap munkáját. A fenti okok miatt a tanács vb és a politikai pártok úgy határoztak, hogy konzultációs tanácsot hoznak létre a vb mellett, amely tanácsaival segíti a város vezetését; ellenőrzi azt; „beletanul" a vezetésbe, hogy lehetőleg zökkenőmentes legyen az átmenet; rendelkezésre áll minden olyan, előre nem látható esetre, ha bármi okból a jelenlegi vezetés évs Vagy tanácstestület mégsem kívánna a meghosszabbított mandátummal élni, vagy további munkája lehetetlenné válna. Ez a vb mellé állított testület a tervezett átmenet. esetén döntéseket nem hozhat, igy jogi felelőssége még nincs (a helyhatósági választásokig a pártok nem is vállalnák), de politikai felelőssége nyilván már van, s ennek mértéke előre nem is látható. A konzultációs tanács is felosztana az új önkormányzat létrejöttével. Ebben a helyzetben nagy felelősség hárul az új politikai erőkre, és különösen nagy a pár héttel ezelőtti választásokon Szegeden elsöprő fölénnyel nyerő MDFre. Igaz, hogy ez. a választás országgyűlést választás volt, azonban ma ez az egyetlen hiteles merce, mely alapján rangsorolhatók Szegeden a pártok. Az MDF győzelmének megkérdőjelezésére persze a „nagy vesztesek" részéről vannak kísérletek, de érdemi indok aligha hozható fel, hiszen itt a partlisták versenyében Szegeden 54 százaléknyi szavazat az MDF-re, mint pártra esett. Ezekben a napokban ennek a konzultációs tanácsnak a felállítása folyik, illetve nagyon fontos lenne ezt mielőbb létrehozni. A tárgyalások azonban holtpontra jutottak. Az SZDSZ és a kisebb pártok képviselői azzal érvelnek, hogy ez „csak" egy konzultációs tanács, amely döntéseket nem hoz, igy nem indokolt az arányos képviselet. Azaz elegendő, ha minden partot egy személy képvisel a testületben. Ha pedig az MDF ezt nem fogadja el, akkor marad a mostani helyzet, vagy esetleg „kiközösítik" az MDF-et. Ezzel szemben az MDF több érvet is felsorol. Először: a tanácsadást is döntés előzi meg, nevezetesen el kell dönteni, hogy milyen tanácsot adjon a testület. Másodszor: ez a testület a fenti indokok alapjan könynyen olyan helyzetbe kerülhet, hogy még a helyhatósági választások előtt a teljes vezetés „raszakad". Harmadszor: a beletanulás során, természetes módon, munka közben, többpárti környezetben választódhatnak ki az új vezetők. Mivei az MDF pártonkívüli szakértőket is kiván delegálni (a majdani önkormányzati testületbe is), így feltétlenül szükséges, hogy ők ne a konzultációs testület „mögött" dolgozzanak. Negyedszer: az MDF-et képviselőknek kiváló lehetőség teremtődik arra, hogy a város polgárai megismerjék őket, és még a választás előtt felmerjék képességeiket. Ötödször: az országgyűlési választások során az emberek listás szavazataikat a pártprogramokra adták, amelyek az önkormányzati elképzeléseket is tartalmazzák. Ezért a helyhatósági választásokig ezek az arányok mindenképpen alkalmasak a pártok súlyozására (mas hiteles mérce egyébként sincs). Hatodszor: nem engedhető meg, hogy a választás által bizonyítottan jelentéktelen pártok és a letűnt pártok ugyanolyan képviseletet kapjanak, mint a győztes erők. A fenti érvelés alapjan úgy gondoljuk: az MDF politikai felelőssége teljes tudatában nem engedheti meg azt, hogy ne arányos képviselet alapján álljon föl ez a konzultációs testület. Ugyanakkor nem ragaszkodik abszolút többségéhez (54 százalék). Nem ragaszkodik ehhez azért, mert a jelenlegi bizalmatlan és rémhírkórnyezetben (minden ellenkező híreszteléssel szemben) megmutatja, hogy ném törekszik a hatalom kisajátítására. Nem ragaszkodik továbbá azért sem, hogy a többi párt szakértői ne szoruljanak ki ebből a testületből, mert ha a helyhatósági választások esetleg fordított eredményt hoznának, akkor a város érdekei csorbulnának. Éppen ezért az MDF egyrészt elismeri minden párt eredményét, másrészt a saját kerete terhére jelentős százalékot ajánl fel azoknak a pártoknak (az SZDSZ-nek es a Fidesznek is), amelyek a helyhatósági munkában eddig a legtöbbet tették, nagyszámú városi szavazatot szereztek, és elismert szakértőkkel rendelkeznek. Ekkor folyhatna nyugodt légkorben a munka. Bízunk benne, hogy a város érdekében az érintettekkel meg lehet egyezni, és nem támasztanak továbbra is abszurd feltételeket az MDFfel szemben. Ha mégis, akkor ennek következmenyeit (a közvélemény tájékoztatása után) nekik kell viselni! Bízunk abban is, hogy a tanácstestület felelősen hozzájárul: Szeged megrázkódtatás nélkül éli meg a rendszerváltást. Póda Jcnó MDF — Szeged Semmis a Mindszenty-ítélet A Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek ellen 1948- és 1949-ben a Népbíróság által hozott ítéletet az 1990. évi XXVI. torvény alapján semmisnek kell tekinteni. Az Esztergomi Érseki Irodának az MTI-hez eljuttatott közleménye, szerint ez áll abban a május 18-án kelt levélben, amelyben dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter megküldte dr. Paskai László bíboros, primás, esztergomi érseknek a Fővárosi Bíróság igazolását. A semmisség kinyilvánítására a tájékoztatás szerint az után került sor, hogy dr. Paskai László, mint a jogtalanul elítélt esztergomi érsek hivatali jogutódja, kérte az Igazságügyi Minisztériumtól a semmisségi törvény érvényesítését. Ezzel az igazságügyminiszternek Paskai bíboroshoz irt sopai alapján, megállapítást nyert — igy a közlemény — ,hogy Mindszenty József ártatlan az ellene hozott ítéletben megállapított bűncselekményekben. A semmisségi törvény érvényesítésével megnyílt a lehetőség arra, hogy a hercegprímás földi maradványai a megfelelő időben hazakerüljenek Mindszenty egykori székhelyére, az esztergomi bazilikába — adja tudtul az Érseki Iroda. Mint emlékezetes, az Országgyűlés idén március 14-i ülésén alkotta meg az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényt. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter expozéjában külön foglalkozott Mindszenty Józsefnek és sorstársainak ügyével. Ennek nyomán a Parlament jegyzökönyvébe örök időkre bejegyeztetett, hogy Mindszenty József és sorstársai koncepciós per áldozatai voltak saját hazájukban. A magyar törvényhozás ily módon 'már elégtételt szolgáltatott az áldozatoknak. Ezt a politikai aktust egészítette ki a mostani semmisségi határozat. Szabadság-érdemrend Tőkés Lászlónak Kisgazdák nagyválasztmánya Szombaton a vásárhelyi Fekete Sas szálló nagytermében közel 300 kisgazda .jelenlétében ült össze a megyei nagyválasztmany. Az ülés a Himnusz eléneklésével-kezdődött, majd a leköszönő elnök. Imre Karoly az egész vezetés nevében megköszönte azt a támogatást és bizalmat, melyet a párt most lemondott vezetösege a „kritikus" időszakban kapott! Imre Károly a továbbiakban nem kíván semmilyen megyei funkciót ellátni; sok sikert, kitartást kívánt az új vezetőségnek. Ezek után Pintér István honatya tájékoztatta a jelenlévőket a budapesti nagyvalasztmány munkájáról és hangsúlyozta: „Most igazán olyan országos vezetés jött létre, amely méltán szerzett bizalmat a pár« tagságának körében. Nagy örömömre szolgál az is. hogy egyre több fiatal áll sorainkba, ugyanis hamarosan a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek kell átadnunk.'' A felszólalást a nagy tiszteletben álló országgyűlési képviselő, dr. Szabó Lajos folytatta, aki beszámolt az új demokratikus parlament munkájáról. Az igazán érdemi munka a szünet után kezdődött: a jelölő bizottság elnöke ismertette a jelöltek névsorát, majd a küldöttek választották meg az új megyei vezetőséget. A párt elnökének Pintér Istvánt, főtitkárnak Srankó Ferencet választották. Ügyvezető alelnök Szgbó Tamás, alelnökök Csáki Kálmán, Juhász Gábor és Simon Tamas lett. A küldöttek szervezőtitkároknak Novak Imrét, dr. Sánta Sándort és Vincze Lászlót választották. A megyei sajtószóvivői funkciót Molnár Róbert látja el. A gazdasági ügyekkel továbbra is Hegyi Mihátynét bízták meg. A jelölő bizottság javaslatot tett a fegyelmi bizottság összetételére, melynek elnökéül Szentesi Józsefet, tagjainak pedig Demeter Nándort és Pál Jánost választották. Az ellenőrző bizottság elnöke Benedek Tibor, tagjai pedig Matuska János és Szenti András lett. A Független Kisgazdapárt központja továbbra is Vásárhelyen működik. Szabadság-érdemrenddel tüntették ki szombaton a hollandiai Middleburg városában Tőkés László nagyváradi református püspököt. Tőkés László bátor kiállása tavaly decemberben országos felkelést robbantott ki Romániában, és elsöpörte Nicolae Ceausescu diktatúráját. A magyar nemzetiségű püspök a kitüntetést személyesen vette . át. Utána a sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a vasárnapi választások sem hoznak stabilitást Romániának, ha a választások győztesei nem kezdenek párbeszédet a legyőzöttekkel. Elképzelhetőnek tartotta, hogy egy éven, vagy még rövidebb időn belül Romániában újabb választásokat kell tartani, amenynyiben folytatódnak a Nemzeti Megmentési Front ellen irányuló tüntetések. Hozzátette, reméli, hogy mindezt Ion Iliescu, a megmentési front elnökjelöltje is világosan látja, és tárgyalásokat kezd az ellenzék képviselőivel. Amerikából jött... Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke szombaton este hazaérkezett az Egyesült Államokban tett nemhivatalös látogatásáról. Az államfő mindkét részről igen szívélyesnek és sikeresnek minősített tárgyalásókat folytatott George Bush amerikai elnökkel, a törvényhozás vezetőivel és tagjaival, a politikai és a gazdasági élet kiemelkedő személyiségeivel. Göncz Árpád New Yorkban baráti légkörű megbeszéléseket folytatott Edgár Bronfmannal, a Zsidó Világkongreszszus elnökével, és az amerikai zsidó szervezetek vezetőivel, valamint polgárjogi szervezetek irányítóival. Az elnök sajtó-, rádió- és tévényilatkozatok sorában világította meg az új, demokratikus magyar kormányzat bel- és külpolitikáját. Göncz Árpádot díszdoktorává avatta az indianapolisi Butler Egyetem. A magyar államfőt és feleségét a washingtoni repülőtéren a magyar nagykövetség vezető munkatársai búcsúztatták. Ipari rovat... Olyan volt ez pontosan, mint a borbélyinasság: mindig a legfiatalabb inas dolga volt a műhely tis2togatasa, benne az utálatos köpőcsészék súrolása. Egyenesen ide osztottak be. mint afféle friss diplomás bölcsészt. Tervteljesítés, munkaverseny, munkafegyelem, munkás helytállás, hősiesség.. . Sokáig a magyar sajtó hagyománya maradt, hogy itt kell a pályát kezdeni, az anyagi világnál. Riportok újítókról, a minőség szigorú őreiről, a túlteljesítés titkairól. Mégsem volt ez igazán istenverés. Elbiciglizgettem a gyárakba, emberekkel ismerkedtem, odaültem a gépük mellé, műszak után leültünk egy sörre. Gyönyörű szép. hittel vállalt küzdelmeket tapogathattam körül. Nagyhitú emberek, kis kötelessegtudók, bízó egyszerűek, furmányos nyilatkozók és igenis: mosolygó szövőnők, markáns, öntudatos mesterek ... Nevekre emlékszem: Zengei János, Erdélyi Karoly. Nagygyörgy Mária. Sarnyai István, Szabados család, Szilágyi bécsi, Vargáné, Sebők István; kedvelt színhelyekről: tapei hajójavító,- kenderfonógyar. hangszergyár, autójavító, varasgazdálkodási vállalat, falemezgyár. . Személyiségekre, akik hihetetlen nagv türelemmel vergődtek az újságíróval: Tömörkény László. Marosi János, Szép Lajos, Szabó Emil... Minden ilyen „névsorolvasás" igazságtalan, tudom én. hiszen a halványuló emlékezetben elvésznek nevek. De nagyszerű visszagondolni arra. hogy még komisz világban is mennyi emberi indíték, tiszta megnyilatkozás, reménykedés és élni akara.s van az úgynevezett „termelő szférában". Végül is én az ilyen és hasonló emberekkei táplált kontaktusban döbbentem rá valami fontos szakmai igazságra: a tonnák, a méterek, a literek lehetnek nagyon is SZ. SIMON ISTVÁN Kalászszedés ólomszérűn fontosak; a százalékok meghatarozhatják az anyagi életünket — a termelesben akkor is az ember a legfontosabb. Nagyképűség nélkül mondhatom: ez a „felfedezés" tette emberszabásúvá azt a riportázst, amit nekem, mint az ipari rovat munkatársának napról napra produkálnom kellett. Élmunkásokat. munkahösoket lehet tollal, filmmel csinálni. Ki hazudott, s ki nem, ilyen messziről már nem is annyira fontos Nekem mindenesetre nagy élmenyem volt a szegedi gyárukban a munka erejébe és mindenhatóságába vetett hétköznapi hit, a kollektív boldogulás reménye Nem csak azért', mert zengett az ország a munka dicséretétől. A munka örök rangja miatt is, No. de mit tehet az ipari riporter, amikor hetente három termelési riportot kell lapjának prezentálnia'' Este, meg ünnepen elmegy a maga bolondériája után éj éjszaka megírja. Igy egyet a guberálókról, egyet az alkoholistákról, kanyarít egy kis „szépírást", kezd belekotyogni „határterületekbe", talál valami olvasmányosat. S egyszer csak benne lesz a szegedi közéletben . . Le lehet ugyan pisszentem, ha nagyon okoskodna, de hát az elsőnek mégis a főnöke dolga. Amíg tudja az illemet, csak nyújtogassa a nyakát! A közélet pedig rumi is, bár neki ehhez még alig-alig van valódi köze. Ez a vezércikkírók dolga, a politikusok dolga Leginkább pedig a főszerkesztő dolga. Az ipari riporter mégis, három hónapi szerkesztőségi munka utaji különleges előnyben feszesül: elmehet külföldre! Elmehet egy teljes hétre egy szegedi ipart küldöttséggel. Temesvárra. Ma ezen akár hehe. részni is lehet, de akkor valami nagyon nagy dolog volt. 1956. október 23-án, reggel a Széchenyi téren beültünk egy autóbuszba, és elmentünk megnézni, hogy a román elvtársak miként alapozzák a szocialista gazdaságot és a szolgáltatást. A vendéglátóktól tudtuk meg, hogy itthon mar áll a bál. Itt éppen bontani kezdik a nehezen szilárduló alapokat. Akkor még nem volt neve semminek, éppén csak elkezdődött. Mi tettük a tervezett programot: ki a vízművekhez, ki a városgazdálkodáshoz, ki a tervezőhöz, vagy a helyi közlekedéshez... Engem kiragadott a típusprogramból egy temesvári kolléga. Robicsek Endrének hívják, é» a/ ottani román nyelvű lap fotóriportere volt Gyere te csak velem! — monda, es elvitt a csokoládégyárba. Azt is megszervezte, hogy a szegedi újságíró riportja megjelenjen az ő újságiában. Maga fordította le románra. Mint látják, most a kollegalitásról beszélek. Robicsek Endre este vacsorára invitált a lakására. Csuda nagy gond volt, hogy vegyek egy csokor virágot a feleségének, de ez is megoldódott. 1989 decemberében különös jelentőségűvé vált. ez az emlék, egyfolytában rágondoltam a tévé előtt. Endre! — kérleltem — Kapcsold máibe a rádiót, nagyon érdekelne, mi történik otthon Budapest jött az első szóra. Felében voltunk a vacsorának, amit a gyönyörű szép Robicsekné prezentált, amikor a Magyar Rádióban megszódalt a Himnusz. Lehet, hogy nemzeti visszamaradottság. de nekem nem szokásom otthon fölállni az asztalnál, ha meghallom ezt a gerincegyenesítő zenét — ám Robicsek azonnal vigyázzba merevedett, s a szépséges Robicsekné is. Kővető magatartást tanúsítottam, ahogy ezt mondják. S miután vége lett a szent zenének, Endre lett egy fél fordulatot, s olyan pofont lekevert édes kamasz gyermekének, hogy én is megszédültem tőle. Tette pedig mindezt azért — amint az atyai magyarázatból kitűnt —. mert édes gyermeke a Himnusz közben az orrát vakarászta és rágcsált. Nevezetesen azt a falatot őrölte, amelyet a Himnusz első taktusa előtt vett a szájába. Ej, Endre, Endre! — mondtam én akkor magamban. Mit csinálsz te? Te voltaképpen egy román állampolgárságú zsidó ember vagy. egy román nyelvű lap munkatársa Neked igazán senki nem vetheti a szemedre, ha a magyar Himnusz alatt ülve maradsz otthon . . . Ez a kis történet azáltal lett fontos, hogy napokon át végigvirrasztottam 1989 decemberében a tévé romániai adásait. Ügy szerettem volrta, ha valamelyik este Robicsek nálam vacsorázik, és közben fölhangzik a román himnusz. Ügy szerettem volna fölállni, hogy viszonozzam azt a régi tiszteletet. Gondolatban kerüljünk egyet ekörül! Parancsba lehet adni. hogy hallgass. Pa. rancsba lehet adni, hogy szólalj fel, és mondd azt. Parancsba lehet adni, hogy írc! alá . .. Egyet azonban sohasem lehet Darancsba tenni: hogy magyar legyél, hogv román legyél hogy zsidó legyél! Ezt Robicsek Endre román zsidó, magyar sem tette foganatba (Folytatjuk)