Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-20 / 117. szám

18 A zsidók aránya... 1990. május 20., vasárnap KAMARA-TÖRTÉNET „..itt a működés teljességgel ki van zárva..." A regi bérház magas lépcsői már a második emeleten kifullasztanak. Megállok szusszanásnyi időre, közben arra gondolok, akihez igyekszem a harmadikra, 83 éves. Neki gyakorta meg kell mászni e magasságot. Az előszobában azonban meglepődöm. Egy öregúr helyett, energikus férfi siet üdvözlésemre, valós évei számából legalább húszat letagadhatna. Elnézést kért azért, hogy ingujjban fogad, de a vártnál kissé hamarabb érkeztem, s öltözékén az utolsó simításokat még nem végezhette el. Míg jegyzetelő kellékeimet kipakolom, ő zakót vesz s egy megsárgult, kissé gyűrött gépelt papírt tesz elém. Vendéglátóm dr. Benedek Pál, a Szegedi Kerületi Orvosi Kamara egykori ügyésze, a kamara megszűnésének eredeti jegyzőkönyvét mutatja. „Felvétetett Szegeden, a Szegedi Kerületi Orvosi Kamara helyiségében 1944. évi szeptember hó 30-án. Jelen vannak alulírottak, a Kamara elnöke, a Kamara titkára és mint jegyzőkönyvvezető a Kamara irodatisztje. Tárgy: Az a helyzet, amelyben az ország és különösen jelen viszonyok mellett több erdélyi Kamara után a .étegedi Kerületi Orvosi Kamara is jutott, kényszerít minket arra, hogy a Kerületi Orvosi Kamara működését ideiglenesen megszüntessük. Ebben a kényszerhelyzetben kénytelenek vagyunk megállapítani,, hogy a Kamara működését tovább folytatni nem képes, mert hiszen ezidöszerint a Kamarának javarésze területileg, és pedig CsanádArad-Toronltál, Békés, Csongrád vármegye csaknem teljesen ki van kapcsolva az érintkezés lehetőségéből, miután kifejezetten hadszíntér lett. Szeged, mint hídfő ugyancsak abban a helyzetben van, hogy itt a működés teljességgel ki van zárva annál is inkább, miután a kiürítésre a kiürítési kormánybiztosság a rendelkezéseket kiadta." A zsidók aránya A kamara megszüntetését szentesítő okmány meglep. Ismereteim szerint ugyanis (melyek immáron bizonyítottan tévesnek bizonyultak) az orvosi kamarák működését antiszemitizmusuk miatt tiltották be. Benedek úr erről Igy beszél: — Az akkor érvényben levő zsidótörvény értelmében előírták, hogy az orvosi kamarákba új, zsidó tagokat csak akkor lehet felvenni, ha a zsidók aránya nem haladja meg a 4,6 százalékot. Az orvoskamara vezetősége, illetve választmánya nem is dönthetett önállóan és véglegesen a tagfelvételek ügyében. A végső szót ugyanis a Belügyminisztérium mondta ki, ahová a Kamará nak fel kellett terjesztenie a felvételi kérelmeket, a választmány határozatával és a jelentkező valamennyi okmányával együtt. Fent aztán újra ellenőrizték a kamarába belépni szándékozó okmányait, amelyekkel azt kellet igatolnia, hogy a négy nagyszülője között nincs egyetlen zsidó származású sem. Ugyanis csak ez esetben tekintették az illetőt 100 százalékos kereszténynek, s amennyiben a Kamara zsidó tagsága meghaladta a törvény által megállapított arányt, új tagot nem vettek fel. Az orvoskamara tehát nem önszántából volt antiszemita, hanem a törvény kényszere okán alkalmazta a zsidókkal szembeni megkülönböztetést. Jómagam is éppen egy zsidó orvos kamarai felvételi kérelmének teljesíthetetlensége miatt kerültem ellentétbe az ügyvédi kamara akkori elnökével. Dc ez már az én kis történetem. —De ettől még hordozhat tipikusát, az akkori idők zsidóellenes hangulatára jellemzőt. — Mint mondottam, az új zsidó tagot csak akkor lehetett felvenni a kamarába, ha a zsidók aránya 4,6 százalék alatt maradt. Nos, nálunk, tekintettel arra, hogy a bácskai és bánáti orvosok is a szegedi kamarához tartoztak és köztük igen sok volt a zsidó származású, ez az arány igencsak megugrott. Szóba se jöhetett tehát új, zsidótag felvétele. Ebben a helyzetben kért meg az ügyvédi kamara elnöke: járjak közbe fia tagfelvétele ügyében. Zsidó orvosról lévén szó. az égvilágon semmit sem tehettem az érdekében. Baráti kapcsolatok miatt internálva — Köze volt ennek az ütközésnek ügyvédi praxisa megszüntetéséhez? — Ahhoz nem, hiszen én negyvennégyben — miután közeledtek az oroszok — önszántamból adtam át a Tisza Lajos körúti ügyvédi irodámat. Az osztrák Kores cég budapesti vállalatánál találtam állást az export-import osztály vezetőjeként. Ügyvéd kollegámnak inkább az engem ért nyilas vádakhoz és az internálásomhoz volt köze. Miután azi a vádat, miszerint nyilas voltam, sikerült megcáfolnom, már csak egyetlen okot tudtak felhozni internálásomra. Nevezetesen azt, hogy az orvoskamara vezetőivel baráti kapcsolatot tartottam fenn. Ezzel az indoklással aztán internáltak. Négy hónapot töltöttem Szegeden a katonai börtönben, majd hét hónapot Budán egy laktanyában. —S aztán többé nem gyakorolta eredeti hivatását. —Az úgynevezett igazolási tárgyaláson mint ügyvéd nem igazoltak. Túl nagy fejtörést nem okozott számomra, kinek a sugallatára törLehel és termés A levél részletei néha eszembe idéződtek. Talán azért, mert különbözött a többitől. A közeli tanyán élő fiatal özvegyasszony maga is érezte ezt a különbözőséget és meg is fogalmazta bátortalan soraiban. A levélből valamiféle naiv hit és jó szándék fogott meg. Közzétettük kérését és ajánlatát: hűtőszekrényt szeretett volna kapni valakitől, s cserébe zöldElhallgat. A ki nem mondottakat inkább csak találgatom. Nem felhőtlen, könnyen csapongó gondolatok. Meggyőz erről, amit még hozzátesz az elmondottakhoz: — A szüleim már régen meghaltak. Az uram két esztendeje. Testvérem nincs. A rokonok messze vannak... Akadt jelentkező, éi nap múlva— Szói npen a városban járt az asszony — megköszönte; ,Már használjuk a hÜtőt" — hallgattuk az üzenetrögzítőről. Ennyivel ki is pipálhatnánk az ügyet. Isten tudja miért azonban, motoszkál t bennem a gondolat, hogy több van ebben, más is van ebben. Nem lévén — szerintem — rosszabb a nyugtalanító gondolatoknál, fel bíztattam magam: Keresd meg!... A tanyán egyedül élő asszonyok gyanakvásával fogadott. Azután az újság, a nevem, levele néhány sorának említese egycsaj»sra elsodorta a fclelmeií. Hálálkodott. Mondtam, nem azért jöttem. Hogy miért, arról hallgattam, hiszen magam se igen tudtam. Betessékelt. Sietett megmutatni a kamrában a fridzsidert: — Látja, százhúsz literes öreg Lehel. De nagyon jól megyen és éppen eléga mi háztartásunkba. Tudja, két gyerekem van. Bejárnak a faluba, iskolába. A nagyobbik hetedikes, a kicsi negyedik osztályos. Hazainduláskpr naponta megveszik a boltban a tejet, kenyeret. £n csak akkor megyek be, ha eladni viszek valamit, vagy ha nagybevásárlást csinálok. Nagyon megkell gondolnora?hogy ebből a kevésből mircköltök. Még jó, hogy a gazdaság sok mindent kiad. Nézze meg! Leltározunk a tanyaudvaron. Az ólban két malac, a baromfiaknak elkerített sarokban vagy húsz tyúk, fóliasátor. Egy asszonyra. Megkérdezem: — Nem sok ez? — Ha hozzáveszi, hogy bedolgozok egy kötődésnek és a gyerekeket isel kell látni, foglalkozni velük... Mit mondjak? Hogy kilométerben-e vagy másként, arról nem _ tói. Ismét hallgat egy sort. Nem merem megzavarn i. Már a látogatónak kötelező kávét kavargatjuk, amikor szinte restcllkedve negnyílik: —Tudja, nekem több köszönnivalóm van maguknak ennéfa hűtőszekrénynél. Mondom, még annyi sc, azt is annak köszönje, akitől kapta. — Éppen ez az. Csak úgy hozták. Alighogy megkaptam az újságtól a levelet, hogy kiközvetítettek, mar itt is volt a család. Másnap ki is hozták a gépet. Az istennek sc akartak elfogadni érte semmit. Volt pedig egy kis házikolbász, szalonna, sonka. Tudja egy disznót évente csak levágatok. Húsz friss tojást is alig bírtam rákötözni a fiatal asszonyra. Kellett a géphez kábel, mer messze van a konnektor, hozott a János a következő nap azt is. Szóba jött az. eresztő szivattyúm, legközelebb kijött és megcsinálta. Mi meg közben joí elvoltunk Rózsikával, a gyerekeim meg a kislányukkal. Gyorsan ráéreztűnk egymásra. Mint jószívű rendes ncpek a hasonlóra... A tavaszon már segítettek ásni, véleményezni, metszeni. Van itt annyt fold, annyi fa, megtermi a nekik valót is. Jönnek minden hétvégén. Meg inkább hoztak,mintvittek. Alig várom, hogy teremjen ez, az, nogy adhassak én is. Maguknak is tar- j tozok, amiért összehoztak velük. | Sietve tiltakozom: nem tartozik senkinek. Legfeljebb jó szóval. Dehát azzal manapsag még mind jócskán adósok vagyunk. SZABÓ MAGDOLNA f tént ez. Így aztán ismert ügyvéd létemre nem folytathattam többé ügyvédi praxist. Előbb szegedi vállalatok anyagbeszerzőjeként kerestem a kenyeret, majd a Magas- és Mélyépítő Vállalatnál dolgoztam, mint anyagbeszerzési csoportvezető. Innen mentem nyugdíjba 1972ben. Egy kincset azonban nem vehettek el tőlem. A nyelvtudást, így hát , megszakítás nélkül a mai napig mellékfoglalkozásként angol órákat adok. Pénzbírság és rosszallás" — Úgy tudom, mindmáig őriz orvoskamarai ügyészkedésének idejéből eredeti ügyiratokat, kamarai tagok ellen tett feljelentéseket. — Az eredeti példányokat átadtam a nemrég újraéledt orvoskamara Csongrád megyei vezetőségének. Fénymásolatokat tudok mutatni. Egyébként komolyabb panaszok nem voltak az orvosok ellen, akkora súlyú egy sem, amiért a kamarából valakit is ki kellett volna zárni. No de nézze meg! Bár csak e néhány dokumentumot sikerült megőriznem. „Indítványozom, hogy dr. B. J. orvos csongrádi lakos orvoskamarai tag ellen az 1936. évi I. tc. 41. § -áriak bJ pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt, azért, mert 1942. évi augusztus hónapba B. J. polgári iskolai tanár gyermekének kezelése körül az orvosi tekintélyt sértő magatartást tanúsított, —elrendeltessék az ügy tárgyalására határnap tűzessék és panoszlott az 1936. évi I. tc. 45.-ában b./ pontban megjelölt fegyelmi vétség miatt az OR. 42. %-ának b./ pontjában meghatározott pénzbírsággal szigorúan megbüntettessék." „Indítványozom, hogy dr. Ny. I. orvos kamarai tag ellen a fegyelmi eljárás az 1936. évi I. tc. 41. §áriak. bJ pontjába ütköző fegyelmi vétség mian — azért, mert engedély nélkül idegen vadászterületen jogosulatlanul vadászott, állati hullák jogosulatlan feldolgozásával, szabálytalan kerékpár-használatával és a közegészségügyi rendszabályok be nem tartásával olyan magatartást tanúsított, amely orvoshoz nem méltó és így életmódjával és magatartásával az orvosi hivatást és az orvosi kar tekintélyét sértette — elrendeltessék és az ügy tárgyalására határnap tűzessék, a tárgyalás megtartása után panaszlott fegyelmi vétség miatt az OR 42. §ának bJ pontjában meghatározott pénzbírsággal szigorúan megbüntettessék. „Indítványozom, hogy dr. B. J. kamarai tag ellen a fegyelmi eljárás elrendeltessék azért, mert a Bács-Bodrog vármegye alispánja által lefolytatott 6255/1940. számú fegyelmi iratokból megállapíthatóan T. M.-né és H. M. elhalálozása alkalmával a halottvizsgálati bizonyítványt vizsgálat nélkül állította ki és ezért az 1936. I. t.c. 41. §-ának a./pontjába ütköző fegyelmi vétségben bűnösnek mondassék ki és a 42. par. a. /pontjábanfoglalt rosszal ás büntetéssel sújtassák." —S ön számára a legemlékezetesebb ügy? — Egy tragikus kimenetelű, a zsidóellenes hangulattal összefüggő. Egy szegedi klinikai orvos aláírásával érkezett bejelentés a kamarához. Állítása szerűit csongrádi kollegája azzal kérkedett, hogy őt zsidó létére felvették a kamarába, mégpedig azért, mert lefizette a kamara vezetőségét. Ez igen súlyos vád vol t, am i t azonnal ki kellett vizsgálni. Hamarosan kiderült, nem 8 szegedi orvos irtó a feljelentést. A kinek használ? — nyomozási elvét követve kértem a csongrádi orvosok tagdíjfellebbezési dossziéját, amelyben — a kézírás alapján — megtaláltam a feljelentőt. A kamara végül is eljárást indított ellene rágalmazásért, de az illető még a tárgyalás előt öngyilkos lett. Mégpedig azért, mert akit feljelentésével meg akart fúrni az orvoskamarai bejegyzés miatt, az a saját testvérének a fia volt. Az új orvosi kamara előtt ki tudja mi lyen ügyek áll nak. Noha egy más történelmi órában született, dolga azért \ lesz elég. KALOCSAI KATALIN Somogyi Károlyné: Reggel