Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-19 / 116. szám

?\(P 80. évfolyam, 116. szám 1990. május 19., szombat POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 5,30 forint zeged napja, Szeged lapja A román nagykövetség nem bírja — A VSZ „tárgyszerű tárgyalása" Bíró Zoltán a vonaton — 80 esztendős a Délmagyarország George Bush amerikai elnök tegnap fogadta Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökét. A ta­lálkozón Göncz Árpád többek között további amerikai pénzügyi segítséget kért hazánk, e húsz-egynéhány (?) milliárd dollár adósságot magáénak mondható ország szá­mára. Meddig ér a takarónk? ... M. Gorbacsov cs Ny. Rizskov urak találkoztak Kazi­micra Prunskiene miniszterelnök-asszonnyal, aki megígér­te: tájékoztatja a nagy szovjet birodalom vezetőinek ál­láspontjáról a litván parlamentet. Jó munkát hozzá. Az új magy ar kormány alakulóban — 2. oldalunkon c kevéssé ismert, új miniszterek politikai karakterét kísérli megrajzolni munkatársunk. Szeged: Móra Ferenc újabb szobrát leplezték le a 600. számú szakmunkásképző intézetben; végre, a tanárok is megszólalnak az igazgatóválasztások ügyében: választások­ra — mas jellcgüre — készülnek a SZOTE-n is: nyolc év­tizedre tekinthet vissza lapunk, a Délmagyarország. Többek közt ez történt tegnap az egykori szabad magyar királyi városban, amely — sokan szeretnénk hin­ni — talán ismét szabad. S hogy királyi-e ... Sandi István Alapítva: 1910-ben A 80 esztendős Délmagyarország születésnapi rendez­vénysorozatában tegnap a Forrás Szállóban találkoztak a lap volt és jelenlegi munkatársai, a nyomda, a posta kép­viselői. Vendégeink voltak a temesvári román nyelvű lap szerkesztőségének vezetői. A szegedi képzőművészek alko­tásaiból a szálló halljában rendezett kiállítást Tandi La­jos nyitotta meg. A Somogyi Könyvtárban kamaratárlat mutat be az újság nyolc évtizedenek történetehez doku­mentumokat. Tegnap óta köztük látható Somogyi Károly­né fotóriporter néhány szép felvétele is. aki „Szegedért" plakettet vehetett at a délelőtti ünnepségen dr. Müller Jó­zsefné tanácselnök-helyettestől. Ugyanezt a kitüntetést kapta a DM-szerkesztöség kollektívája. Az alkalomra el­készült a Szegedi Nyomdában Sz. Simon Istvánnak, a lap nemrég nyugdíjba vonult főszerkesztőjének a visszaemlé­kezéseit tartalmazó minikönyv. Szerkesztőségünk a születésnap alkalmából 32 oldalas különszámot ajándékoz a Délmagyarország előfizetőinek, amelyet vasárnap reggel kézbesítenek. Keddeú a Dugonics téren délután 5-kor folytatódik a rendezvénysorozat: a Molnár Dixieland játszik, és az elmúlt napokban közölt megrendelőlapok beküldői között 20 darab, fél evre szóló DM-elöfizetést, valamint ajándéktárgyakat sorsolunk ki. Ünnepi tanácsülés Szeged napja: május 21. Ezúttal a fotóriportert fotózták Elegáns plakátok jelentek meg tegnap a szegedi utcá­kon: Május 21. — Szeged napja felirattal és az újon­nan bevezetett barokk vá­roscímer színes reproduk­ciójával. A plakáthoz talán némi magyarázat kívánta­tik. Az utóbbi években a vá­ros polgáraitól, egyesületei­től és pártjaitól jelzések ér­keztek a város tanácstestü­letéhez, cimerváltoztatási szándékokról. A tanács szakemberek bevonásával javaslatot készíttetett Sze­ged új jelképeinek kidol­gozására. A várostörténeti és esztétikai tanácsadó tes­tület ajánlásaiban az 1719. május 21-én keltezett, III. Károly király által aláírt adományle'vél és annak áb­rázolásai tűntek hitelesnek, így a szabad királyi városi jogállást megerősítő oklevél címere kínálta az alapot az új városcímerhez. A testü­let azonban hangot adott azon véleményének is, hogy a cimermegújítás mellett szülessen döntés más jel­képekről, így például a zászlóról, a város napjáról, és a díszpolgári címek ado­mányozásának felújításáról is. A hosszú és kimerítő tudományos viták nyomán a tanácstestület februári ülésén rendeletileg döntött e kérdésekben, s meghatá­rozta a város címerét, zász­laját, döntött arról, hogy Szeged napja a királyi ok­levél kiadásának datuma legyen, s elfogadta a dísz­polgári címmel jutalmazan­dók listáját is. Május 21-én, hétfőn, Sze­ged város napján, délelőtt 11 órakor a városi tanács dísztermében ünnepi ta­nácsülést rendeznek. Az esemény szónoka Király Zoltán országgyűlési kép­viselő. Ünnepélyes keretek között adják át a díszpol­gárságról szóló okleveleket Buday György grafikusmű­vésznek, Straub F. Brúnó akadémikusnak és Varga Mátyás díszlettervezőnek. A tanácsülésen a Szegedi Nemzeti Színház művészei és a Canticum kórus ad ün­nepi műsort. Leleplezték Móra Ferenc szobrát Tegnap délelőtt felavat­ták Móra Ferenc szobrát a 600. sz. Móra Ferenc szak­munkásképző iskolában, a Móra-nap alkalmából. A szobor Kiss Jenő, a Tömör­kény gimnázium művész­tanárának alkotása. A Mó­ra-nap kulturális program­ijaiban elektronikai vetél­kedő, videovetítés, előadás a íreforméletmódról, Számitó­gépes játékok szerepeltek; „Szerelem, házasság" cí­men a Kun házaspár tar­tott előadást, kirándulást szerveztek a Fehér-tó vad­világába; Ördög Ottó és Dudás Zoltán humoristák műsora hangzott el. Ezek­kel párhuzamosan sport­rendezvények is zajlottak: karateverseny, asztali tenisz­bajnokság. kick-box bemu­tató, táncbemutató, iskolai íutballbajnokság. tréfás és motoros ügyességi verse­nyek. Nagy László felvételei A temesvári vendégek kedves ajándékot hoztak, Harsányi Miklós adta át Dlusztus Imrének A szavazókat hazavárják Románia budapesti nagykövetsége kéri a Magyar­országon tartózkodó román állampolgárokat, hogy. a szavazási jogukat gyakorolni akarók lehetőleg Romá­niában adják le szavazatukat. A budapesti nagykövet­ség természetesen felajánlja azt a lehetőséget, hogy — kivételesen — a nagykövetség szavazóhelyiségében sza­vazzanak azok. akiknek nem áll módjukban Romániába utazni. A nagykövetség épülete és csökkent számú sze. rhélyzete gyakorlatilag nero tudja biztosítani, hogy ez­rek és ezrek szavazzanak, ezt csak egy nagyméretű szavazókörzet biztosithatná. A nagykövetség aggodalma tökéletesen érthető. Mi is lehetetlen dolognak tartanánk, hogy — mondjuk — óriási sátrakat állítsanak föl, esetleg kibéreljenek egy nagyobb méretű csarnokot, ahol a Magyarországon tar­tózkodó sok ezer román állampolgár megfelelő körül­mények között leadhatná szavazatát. Ezért egy sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldást ajánlunk. Foly­tasson a romániai kormányzat olyan politikát, hogy ál­lampolgárai ne szökjenek ki tömegesen az országból. Ha biztosítaná a kisebbségi és emberi jogokat, valamint az emberhez méltó létet, akkor külképviseleteinek min­den bizonnyal nem kellene hasonló problémával szem­benézniük. M. T. Reális a költségvetés Damoklesz kardja a Szeged SC lelőtt? Bő egy éve, hogy Széli János elfoglalta a Szeged SC elnöki székét. Az eltelt időszak során sok mindenre pa­naszkodhatott, csak éppen arra nem, hogy a klub életére a szürke hétköznapok a jellemzők, eseménytelenül, törté­nések nélkül telnek napjaink. Nem sokkal azután, hogy hivatalba lépett, elindult a lavina, ami ilyen-olyan sodrás­sal napjainkban is hol erre, hol arra gördül. Kezdődött a Sport plusz tavalyi, 42. számában meg­jelent, az egyesület gazdasági dolgait firtató névtelen le­véllel, majd folytatódott a különböző személyi ügyekkel: a sportigazgatói állásra kiírt pályázat kudarcával, az atlé; tikai szakosztály kontra dr. Trényi Imre üggyel, a csel­gáncsosok hercehurcájával. Ezzel azonban még nem ért véget a klub kálváriája. Mostanában széltében-hosszában beszélik a városban, a pénztelenség miatt olyannyira ve­szélybe került az egyesület léte, hogy több szakosztályától kénytelen megválni, vagy feloszlatni azokat. Gondjaikat tetézi, hogy — közöny, közömbösség, időhiány vagy egye­bek miatt — két elnökségi ülés is elmaradt a közelmúlt­ban Sorjáznak a kellemetlen témák, ám ezeknél is kelle­metlenebb kérdéssel kezdtem beszélgetésünket. Története­sen azzal, hogy — a bennfentesek szerint — maga Széli János indította el azt a bizonyos görgeteget azzal, hogy ő kérte fel a gazdasági rendőrséget, vizsgálja ki a klub zű­rös gazdasági dolgait... — Örülök, hogy végre nyilvánosság előtt is elmond­hatom. valójában hogyan is történt mindez — kezdte mondókáját az elnök, — A Sport pluszban megjelent le­vél olvasása után tényleg felhívtam a rendőrséget: ne­künk mi a teendőnk? Azt a választ kaptam, hogy semmi, ugyanis ók már hetekkel (!) korábban megkezdték a nyo­mozást. Ami történt, sajnos, rendkívül rossz hatással volt az egyesületre, százezrekben, milliókban mérhető az a fo­rintösszeg, amitói elestünk . .. — Végül tisztázódott, senki nem követett el bűncse­lekményt. — Igen, ezáltal a minket körülvevő légkor is nyugod­tabb lett. Olyannyira, hogy újból felkérték a klubot rek­lámhordozónak, ismét kötnek velünk szerződéseket. —r Váltsunk témát. Mi volt az oka, hogy kétszer is döntésképtelen volt az elnökség? — Valamennyi elnökségi tag diszponált ember, tenger­nyi gond nyomja vállaikat. Iszonyatos prés alatt vannak, gazdasági feladatok sokaságával kell megbirkózniuk. — Ha jól tudom, önként vállaltak e tisztet . . . — Így igaz, de egyszerűen erre ,már nem jut idejük. Ezek az emberek napi 10-12 órás gyötrődés után érkeznek, érkeznének az elnökségi ülésre, ahol önkéntelenül lazítani szeretnének. Ez nem megy, a sporttal kapcsolatos dolgo­kat sem szabad félvállról venni. Hamarosan felülvizsgál­juk a mostani felállási formát, mert kiderült, nincs szük­ség ekkora stábra. Többen hangot adtak abbéli vélemé­nyüknek. továbbra is szívesen támogatják az egyesületet, elnökségi tagság nélkül! — Elnökként miként itéli meg a klubra igencsak rossz fényt vető belső torzsalkodásokat, az .,átmentéseket"? Gon­dolok itt az atlétákra, akikhez — bár inár akkor is üres volt a szakosztály pénztárcája — kinevezték főállású szak­osztály-igazgatónak dr. Trényi Imrét, akit jelenleg, miután ott nemkívánatos személyként tartották számon, az egye­sület jogtanácsosaként, illetve a sportigazgató segítőjeként (?) alkalmazza. Hasonló a helyzet Apró Lászlóval, a meg­bízott sportigazgatóval, ö „mellesleg" a Combat „D" SE ügyvezető elnöke. Nem találja furcsának e társításokat? — Menjünk sorjában. Színre lépésem óta mondoga­tom, nem a sportolókkal van baj, a gondot a vezetők egy­más elleni harca okozza. Viszálykodásaik akkor jutnak tu­domásomra, amikor azókön érdemben már nem lehet vál­toztatni. Trényi Imre állást keresett, sorsáról a vezető testület döntött. Mivel főfoglalkozásúként, és nem szerző­déssel alkalmazza a klub — védett kora miatt — nem mondhat fel neki Apró Lászlónak kellemetlen szerep ju­tott, ő a „rossz ember", mert neki kell felállítani a pénz­ügyi tilalomfákat, közölni a döntéseket Esetében is kény­szerpályán vagyunk, keressük a megoldást. Tudom, a sze­mélyi kérdések is fontosak, hamarosan tisztázzuk ezeket, de most mindennél lényegesebb az anyagi helyzetünk. — Pénzt emlit. így kínálja magát a kérdés: valóban több szakosztály fölött ott lebeg Damoklesz kardja? — Kezdeném a labdarúgással, melynek létét nem fe­nyegeti veszély, mert az év végéig szükséges pénz rendel­kezésünkre áll, mégpedig a klub vállalkozási igazgatósá­gának jóvoltából. A .költségvetést naptári évre tervezzük mindenhol, bízom abban, hogy januártól szintén megkap­juk azt az összeget, ami elengedhetetlen a működéshez. A többi szakosztállyal kapcsolatban a következőket tu­dom mondani. A klub anyagi kérelmét május 25-én tár­gyalja a városi tanács. Nemrég három tagú bizottság vizs­gálta költségvetésünket, megállapították, kérésünk indo­kolt! Bizakodva várjuk a döntést.. Ha mégsem kapnánk meg a kért támogatási, vagy kevesebb lenne a vártnál, ak­kor sincs szándékunkban feloszlatni szakosztályokat. a szponzorok ugyanis június végéig biztosítják a működés­hez elengedhetetlen pénzösszeget. Támogatóink nyilatkoz­tak, volt, amelyik közölte, a vállalt összeg negyedét tud­ja csak adni, van. aki mindet átutalja. Azoknak a szak­osztályoknak sorsáról, amelyeknek nincs, vagy nem lesz támogatójuk, elért eredményeik alapján júliusban dön­tünk. Mint mondtam, s ezen van a hangsúly, egyikről sem akarunk lemondani! Gyürki Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents