Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-03 / 102. szám

3 1990. május 3., csütörtök n Ha megeszi, bekómázik..." Közjáték ételhordóval Az aluminiumedcny alján scszínű folyadék, benne pár karfiolmorzsa. A másik lábaskában piros zsírba dermedt, diónyi húsdarabok. A cukor-, gyomor- és epebeteg néni nem meri megenni az ebédjét, fél, hogy „bekómázik". Ha beteg lábán hazabiceg, majd süt egy kis krumplit. Az idős asszony nemcsak a maga ügyében jött. A többiek azonban félnek panaszkodni: attól tartanak, nem kapnak többé kedvezményes áru ebédjegyet. Mint utóbb megtudtam, alaptalan a félelmük. A jogosultságot a nyugdíjösszeg és a szociális körülmények figyelembe vételével határozzák meg. ök viszont gyanakszanak. „Nem kötelesek ezt az ételt enni!" — mondták már nekik ezt is. Ennél olcsóbban viszont sehol se jutnak meleg ennivalóhoz, naponta legalább egyszer. (Egy nyugdíjas létminimuma 3640 forint — márciusi adatok szerint. Hogy ez mire elég, felesleges boncolgatni.) >>Meggyanúsítottak, hogy kieszem a húst!" A Bocskai utcai Délép-ház előtt körülfognak az éthordós emberek, ömlik a panasz, csak a hangnem különbözik. Szelíd fejcsóválástól a „keveset adnak, de az ehetetlen!" fölkiáltásig minden előfordul. Három hónapja, hogy a Jósika utcai konyháról ide irányították őket. Most a Fürj utcai Sportétkezde főz nekik, s a panaszok elszaporodása egyidős a változással. A szociális étkeztetés kedvezményeiből 734 — többségükben nyugdíjas — ember részesült. Körülbelül 300-an a 11 napközi otthonban kapják az ebédet, a többiek „egyéni kihordok". Vannak tiszteletdíjas szociális gondozók, azokhoz járnak, akik mozgáskorlátozottságuk miatt nem tudnak saját ellátásukról gondoskodni. „Meggyanúsítottak, hogy kieszem • az ételükből a húst!" — mondja az egyik gondozó, aki n helyre jár. Falhoz támasztott kerékpárján fürtökben lógnak az éthordók. A Délép konyháján sem örülnek túlságosan a . nyakukba szakadt pluszmunkának. „Nyugdíjasétkezésnél felmerülő problémák" címmel még jegyzékbe is szedték az őket ért inzultusokat. Az ebédkiosztókat szidalmazó, szemetelő, sótartókat borogató nyugdíjasok rohamait állják nap mint nap. Van, aki ittasan jön, így aztán az ebéd egyik felét kilötyköli, mire hazaér. Ez áll a lajstromban. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a leírtakat, megjegyezzük: a többség talán mégsem ilyen. „Eleinte többször megtörtént, hogy aki a végén jött, éhen maradt/ Nem hoztak eleget... És amit adtak ... Három szem hús volt benne, az is akkora, mint az ujjam hegye!" A hűvös áprilisi napsütésben neki melegedve mondják a magukét. „Egy 87 éves néninek a saját ebédemből pótolom az adagját! Nem hiszik el, hogy csak ekkora az adag. Semmi különbség a normál és a diétás koszt között..." Egy szürke zakós, szemüveges úr még hozzáteszi: „Emlékszem gyerekkoromból az ingyenkonyhára. Még az is jobb volt!" Elmondja, lemérte otthon a levest; a három és féldecis pohárban még kétujjnyi hely maradt. A norma 4 deci lenne ... Forintok és falatok Az Egyesitett Szociális Intézmények igazgatója, Zsótér Antal kényszerítő körülmények szorításában döntött úgy, hogy márciustól ne a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat központi konyháScxmogyi Károlyné felvétele járói, hanem a Szeged SC Fürjt utcai Sport étkezdéjéből hordják az ebédet a szociális étkezésre jogosultaknak. A vendéglátóipari vállalat ugyanis drágábban főz, s ez késztette a területi gondozás felett gazdasági-pénzügyi felügyeletet gyakorló ESZI (Egyesített Szociális Intézmények) vezetőjét kedvezőbb lehetőségek felkutatására. Célja — mint elmondta —az volt, hogy minél több rászorult embert tudjanak bevonni a kedvezményezettek körébe. 4 A vendéglátósok új árai körülbelül félmilliós többletkiadást jelentettek volna az ESZI számára. A kedvezményezettek egy része semmit, többsége 20-60 százalékot fizet a norma árából az ebédért. A támogatáson túl még 60 százalék rezsiköltséget is a szociális intézménynek kell fizetnie. Ellenvélemény „Lapjuk, valamint a he. lyi rádió részletesen beszámolt a Celladam-laboratórium szegedi megnyitásáról. A lelkes tudósítás némi szemrehányással említi meg, ihogy az ünnepségen a helyi orvostársadalom vezetőivel nem lehetett találkozni. Ez a magatartás könnyen félremagyarázható. Ennek elkerülése végett szeretném, ha közzétennék az Immunológiai Szakmai Kollégium közelmúltban megfogalmazott állásfoglalását a Celladam rákdiagnosztikai tesztről. »A rosszindulatú daganatos betegségek korai felismerése az ellenük folytatott küzdelem alapfeltétele. A rendelkezésre álló vizsgálati jegyzökönyvek tanúsága sz.e. rint azonban e korai felismerés eszközeként ajánlott Celladam-teszt erre alkalmatlan Nemcsak azért, mert mind az egészségesek között magas százalékban pozitív eseteket, mind pedig a biztosan rosszindulatú betegségben szenvedőknél magas százalékban negatív eredményeket ad, hanem azért is, mert a gyulladásos és degeneratív kórképekben hasonló pozitiv-negatív eloszlás tapasztalható. Az eljárás lényegét képező beszáradási mintázat kialakulására vonatkozó magyarázatok nem állnak rendelkezésünkre, éppen ezért egy teljesen új, a szakirodalomban ismeretlen és definiálhatatlan kifejezés, az úgynevezett immunegyensúly fogalmának megalkotására sem nyújt tudomá. nyos alapot. Mindezek mellett maga a vizsgálat olyan, nem kívánatos következményekkel jár, mint a rákfóbia, vagy immundeficiencia (AIDS)-fóbia, amely maga után von számtalan felesleges vizsgálatot és egyéb, költséget jelentő beavatkozást, amelyek terhei az érintett egyén bizonyos rizikóvállalása mellett valamiképpen az államra, illetve biztosítótársaságra hárulnak. A figyelem elterelése a tényleges. szükséges feladatokról, a valódi betegellátásról igen nagy veszélyekkel jár. A hi_ bás negatív lelet pedig megnyugtató lehet panaszok fennállása esetén is, így a beteg késve fordulván orvoshoz, az egyébként gyógyító. életmeghosszabbító kezelést sem kapja meg időben.•«" Szerkesztőségünkbe ezt az állásfoglalást dr. Kraszkó Pal tanszékvezető egvetemi tanár, az Immunológiai Szakmai Kollégium tagja juttatta el. Vissza a Jósika utcába! Az ESZI vezetői személyesen próbáltak a panaszok jogosságáról meggyőződni. A gondozási központokban megoszlottak a vélemények: ki az új, ki a régi konyhára voksolt. Amikor azonban a diétára szorult panaszosok megemelkedett vércukorszintjéről is értesültek, azonnal döntöttek. A diétáskosztot már május 2-ától ismét a Jósika utcai konyháról vihetik el az elő fizetők, a „normál" ebédeket pedig június l-jétől kaphatják a régi helyről. A közjátéknak hamarosan vége. Az orvosnak talán nem kell ezután senkit eltiltania a „diétás" ebéd elfogyasz fásától, mint ahogy ez megtörtént. Kifizetik tehát a vendéglátóipari vállalat magasabb árait, de azt mondják: az idős emberek egészsége nem romolhat, a rosszul összeállított diétás koszt miatt. Hozzáteszik, panaszok korábban is voltak, ezután is várhatók, hiszen ebben a korban az emberek érzékenyebbek. Azért a régi-új helyzettel valószínűleg elégedettebbek lesznek. Nyilas Péter Magánrendőrség Szegeden — Sajnos, a rendőrök állóképessége, fizikuma sok kívánnivalót hagy maga után. Ha profi állami rendőrséget akarunk — és azt akarunk —, akkor a rendőröknek a küzdősportokban is helyt kell állniuk. Nemcsak szakmai felkészültségük fontos. Szakszerű, kulturált intézkedés csak attól várható el, aki biztos magában, van kondíciója. Idén februárban hoztuk létre a Rendőr Testedző Egyletet. A tagság 80 százaléka egyenruhás, de beléphetnek a hozzátartozóik, és más fegyveres testületek tagjai is. Szívesen fogadjuk a pártoló tagokat. Egyesületünk nyit a város felé: Szeged új tömegsporttámasza, központja szeretne lenni. Egyébként a rókusi iskolásoknak már most is nálunk tartják a tornaórákat. Ingyen adjuk a termet. — Az egylet újszerű vállalkozásba fogott. ön az ügyvezető igazgatója. — Egyletünk önálló jogi személyként működik, s valóban belefogtunk egy rehdőrj szolgáltató vállalkozásba, melynek neve 3 S Service, valójában biztonsági szolgálat. Az állami rendőrséghez, annak eszközeihez (a járművekhez, a fegyverekhez, a hírközlési felszerelésekhez) semmi köze, legfeljebb anynyi, hogy ott is, itt is jórészt rendőrök az alkalmazottak. A szolgálatnak önálló bankszámlája van, erre fizetik megbízóink szolgáltatásaink ellenértékét. — Milyen feladatokat vállalnak? — Szakmai jellegűeket. Hisz éppen az volt a célunk, hogy a rendőrök ne fóliázzanak, ne menjenek kőműves mellé segédmunkásnak, s ne kelljen a jó ég tudja, mivel küszködniük, mint manapság mindenkinek, hogy a fizetésüket kiegészíthessék. A szabadidejükben vállalkozók a szakmájukat gyakorolják, s olyan különleges feladatokat teljesítenek, amelyekre a rendőrség nem képes. —yMondana példákat? — Bankoknak, intézményeknek pénzőrzést, pénzkísérést vállalunk, ellátjuk különböző telephelyek, kiállítások, bemutatótermek védelmét. Tegyük föl, a Sárga üdülőtelepen ráunnak a betörőkre, s a segítségünket kérik. Hogy betörés nem lesz, azt nem állítom, de hogy forró nyom lesz, azt igen. Előre megjósolható, hogy fölértékelődik a vállalkozói titok, s védeni kell az üzleti tárgyalásokat. Ha majd jogszabály lehetővé teszi, megbízás alapján mi átvizsgáljuk a megbeszélés helyét: van-e „poloska"? Hozzá ugyan nem nyúlhatunk, még a helyét sem mondhatjuk meg, de tanácsot adhatunk az üzletembereknek, beszéljenek-e máshol, vagy maradhatnak. Gondo'.tak-e már arra, hogy napjaink vállalkozói lázában miért ne alakithatnának valamilyen maszek társulatot a rendőrök? Végsó soron más, fizetésből élő állami alkalmazottaktól csupán az egyenruhájuk különbözteti meg őket, no és a katonás szolgálati fegyelem. De ez utóbbi kevésbé érdekli a civiliket, az már inkább, munkájuk eredményes-e A közrend, a közbiztonság minősíti őket, s ha tetszik, ha nem, mindkettő romlik, egyre romlik. Egy merőben szokatlan vállalkozást szeretnék megismertetni az olvasóval: a Kocsis István rendőr hadnagy által vezetett Biztonsági Szolgálatot, amely magánrendörségnek is nevezhető (a küzdősportokban igen eredményes, fiatal rendőrtiszt magán emberként nyilatkozik) Más példa: manapság egyáltalán nem biztonságos tízezrekkel, százezrekkel útnak indulni. Ha mégis rákényszerül valaki, kérheti személyi védelmét tőlünk. Védtelenek az otthonok. Fölkérésre megnézzük a lakást, megállapítjuk melyik biztonsági rendszer működne ott a leghatásosabban, be is szerezzük ezeket az eszközöket, fel is szereljük, s gondoskodunk a karbantartásról is. Tegyük föl, valak) hosszabb időre elutazik, s nincs kire hagyja lakását, házát. Ránk bízhatja. — Példáiban említett megbízások egy részét a rendörségnek kellene elvégezni, külön fizetség nélkül. Mondja, nem az lesz ennek a vállalkozásnak a vége, hogy a rendőrök derekasan megdolgoznak a pluszpénzért, a főállásukban pedig pihengetnek? — Kizárt. A parancsnoka ugyanis egyszerűen nem engedi el, amíg a napi munkáját megnyugtatóan be nem fejezi. — S ha a paranzsnok is vállalkozó rendőr? — A rendőrségen mindenkinek parancsolnak. Egy sorozatos kudarc, eredménytelenség pedig hamar észrevehető. Egyébként, higgye el, aki a rendörségen „megragad", annak egy idő után hivatásává válik a munkája. — Igen ám, de a hivatásérzetét kiélheti a másodállásában is. Arra gondolok, hogy információkat birtokolnak. előre tudnak bizonyos dolgokat, amiket szépen, lassan átmenthetnek a szolgálatba. — Rosszindulatú megközelítés. Ugyanis most sem arról van szó, hogy az állami rendőrség nem akar jobo, eredményesebb lenni. Egyszerűen ennyi telik erejéből. Napi tíz óra mellett rengeteget túlóráznak. Látta a kocsikat? Szerintem változtatásra vár a BM egész struktúrája. Ha az új kormány is annyit áldoz a rendőrségre, mint a régi, megnézhetjük magunkat. Visszatérve a kérdésére: miért ne hasznosíthatnánk a tapasztalatokat, az információkat? Egy valamire való nyomozó úgy ismeri a várast, mint a tenyerét. Ha, mondjuk, utcán parkoló kocsikat véd a szolgálat néhány embere, s kiszúrnak egy éppen ott lődörgő, számukra már ismerős suhancot, világos, hogy minden lépését figyelik. Ha letör egy visszapillantó tükröt. vagy egy emblémát, biztosan elkapják. Az állami járőrök képtelenek egyszerre lesni Tarjánban is, Rókuson is, Odesszában is a kocsifosztogatókat. — Az áraik milyenek? — Minden szolgáltatásunknak hivatalos tarifája van, de nincs két egyforma megbízás, ezért mindig egyedi árajánlatot teszünk. Anynyit mondhatok, igyekszünk olcsók lenni. — Ugye, vállalkozásuk azon a jogszabályon alap- t amely feljogosítja, sőt kötelezővé teszi a rendőröknek, hogy szabadidejükben is hivatalos személyként lépjenek fel, ha szükségét látják? Mert amint felmutatják a rendőri igazolványukat, intézkedhetnek. — Ahol szükséges, minden esetben élünk ezzel a jogosítványunkkal, kötelezettségünkkel. — Nem nagy jövőt jósol, gondolom, a kidobólegényeknek, hisz nekik nincs papírjuk. S maguknak? Mert a jogszabályok változhatnak. — Azt mindig megnézik, kikre ruháznak hatóságk jogkört. — Kaptak-e már megbízást? — Pénzőrzésre, kísérésre szólót többet is. Bemutatkozó levelet küldtünk minden nagy szeged) vállalatnak. Tudja, az az érzésem, még nem is igen akarják elhinni, van és létezik ilyen szolgáltatás Magyarországon. Ami pedig a konkrét tárgyalásokat illeti: valószínű, hogy mi biztosítjuk a szabadtéri játékok és az ipari vásár helyszíneit. — Ha így lesz, miről ismerjük meg önöket? — Az egyenruhánkról: szürke kertésznadrág, szürke sapka, fekete póló, rajta sárga felirat olvasható: Biztonsági Szolgálat. Mag Edit Példás gyorsasággal, néhány hónap alatt alakult meg a Quantum Nemzetközi Kereskedelmi Kft. Szegeden. Az angol—magyar vegyes vállalat jóvoltából újjáalakított üzlet nyílt tegnap a Kárász utcán. A Komplett Ruházati Vállalat Revü Márkaboltjában ezentúl a Day' N' Nite kollekcióit vásárolhatják meg a szegedi hölgyek. — Nem fél, hogy az alacsony magyar fizetőképes kereslet miatt befuccsol az üzlet? — kérdeztük Warwick L. Luttrell ügyvezető igazgatót. — Nálunk az első üzleti szabály: gondolj a nőkre! ök a legjobb vásárlók. Szegeden fjedig igazán .sok a csinos hölgy. Különben is. tavaly, amikor Bécsben jártam, nem tudtam beFantázia nélkül nincs üzlet menni a Belvárosba — a magyar invázió miatt. Elgondolkodtam, micsoda esztelenség ekkora piacot kiengedni a határon! Itt, Magyarországon kell olyan kínálatot teremteni, hogy a haszon ne vándoroljon külföldre. Ez elsősorban az önök érdeke. — A külföldi vállalkozók legtöbbször csak a fővárosig jutnak el — Egy éve jöttem Magyarországra, itt nősültem. Vannak már tapasztalataim az üzleti hálózatukról. Budapesten kétségkívül túlkínálat van, miközben vidéken alapvető cikkeket sem lehet kapni. Különben Ls, nálunk az üzleti életben a decentralizáció alap. filozófia. — Sok külföldi vállalkozó a magyar bürokráciát szidja. — Nem voltak ilyen nehézségeink. Ügy látom, a magyar bürokrácia, ha van, ma már könnyebben leküzdhető. Igaz. még mindig sok nyugati vállalkozó fél befektetni Magyarországra. De nem elég a kerítés egyik oldalán ücsörögni, és azon morfondírozni, mikor változik a helyzet a túloldalon. — Ilyen rózsás lenne a helyzet? — Á. szó sincs erről. A legtöbb gondom az állami nagyvállalatokkal volt eddig. Rugalmatlanok, és egyáltalán nincs fantáziájuk. Márpedig enélkül nincs üzlet. Ezért is órientálódunk a kft.-k, szövet, kezetek, kis szervezetek felé. Nem is hinné az ember, milyen jó minőségű, exportképes termékele születnek itt. Sajnos, sokszor ezzel önök sincsenek tisztában. A marketing nagyon gyenge lábakon áll Magyarországon. — Mi mindennel foglalkozik majd a Quantum? — Textiltermékeket importál, és szinte minden, mást ievek.szik exportálni. — Például? — Specáilis műanyagtermékeket üveggyapotot, de megkerestük a magvar szőlősgazdákat is: kiváló minőségű borokat tudnának exportálni... R. 'S,