Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-15 / 112. szám

15 1990. május 16., szerda „Jószolgálati Nagykövet vagyok... Erzsébet-gála Szegeden ? 5 9 — Édesem, csak nem ma­gázol? Én már olyan öreg­asszony vagyok, hogy min­denkivel tegeződhetek! — mondta Speter Erzsébet vasárnap este a Don Pas­quale első szünetében, mi­kor színházi páholyában meglátogattam és beszélget­ni kezdtünk. Öltözéke azon­ban ez alkalommal sem egy öregasszony ízléséről árul­kodott. Ciklámen színű, plisszírozott selyemruhájá­ban, fején a flitterekkel dí­szített csillogó fejdísszel úgy hatott, mintha maga is a kulisszák mögül lépett vol­na ki. — Nem akartál valaha titokban szinéslznö lenni? — kérdeztem a mecénás asz­szonytól. — Nem voltam én olyan tehetséges — hárította el a feltételezést. — Ha egy ki­csi szikra lett volna ben­nem, megpróbáltam volna. Bár, Isten tudja, valahol mélyen, lehet, hogy egy frusztrált színész lakik ben­nem ... — Minek köszönhetjük a megtisztelő látogatást? — Megtisztelő látogatás? Édesem, én vagyok meg­tisztelve, hogy itt lehetek! Ti, szegediek, nem is tud­játok, hogy el vagytok ké­nyeztetve! Ez a sok remek művész! Ez az előadás is bárhol a világon megállná a helyét. Fantasztikus a Gregor, Pál Tamás és a rendezés. Isteni az egész! Pedig látszik, hogy nincs pénz. Ez a díszlet is — mutatott a színpadra — a semmiből készült. Szerin­tem jó, ha 500 dollárba ke­rült. De itt a színészek a díszletek. Itt a tehetség a pénz! — Miért pont a ket támogatja az díj? — Van, aki a kutyákat szereti, van, aki a bélyeg­gyűjtőket, én a művészeket. Rengeteg színész barátom volt már annak idején a kolozsvári színházból is. Miamiban a második fér­jem, Henry Speter születés­napját — mint életében — halála után is minden év­ben megünnepeljük. Ilyen­kor magyar színészeket hí­vunk meg műsort adni. Idén márciusban, az ünnep­— Feltehetek egy kínos kérdést? — Csak nem azt akarod megkérdezni, hány éves vagyok? Kérdezd csak nyu­godtan, lehet, hogy a vála­szom lesz kínos. — Sokan nem vették át az Erzsébet-dijat... — Erre mondok neked egy történetet. A borjú fö­lül összedől az istálló. Épí­tenek egy újat neki. S a borjú az istennek se akar bemenni az új istállóba. Nem találja a kaput. Érted? — Az első díjátadás után Mester Ákos azt nyilatkoz­ta, tévedés volt a nagy fel­hajtás ... — Mester Ákostól kipro­vokálták ezt a választ. Ö is csak utólag látta így a dol­got. Sokan félreterelték a szándékaimat. Az ünnepség után többen még azt is kri­tizálták, hogy a résztvevők legtöbbje fekete ruhában volt. Nem én akartam. — A gyermekkórus által előadott köszöntőt sem? — Mi van abban? A Ko­bayashinak nemrég eléne­kelhette a közönség és a zenekar a Happy birth day to you-t? És lehetett torta, meg gyertyafény? Pedig ő csak haszonélvezője volt az állam pénzének. — No, igen, hát gondo­lom a mecénás általában adja a pénzt, a művész pe­dig fogyasztja... — Nézd, most már sokan tesznek alapítványt. Én egy kicsit korán jöttem, arról van itt szó. Szokatlan volt ennek az országnak néhány évvel ezelőtt még a privát mecenatúra. De majd előbb­utóbb megszokja, hogy ilyen van. A művészetre pedig szerintem igenis horribillis összegeket kell költeni! Erzsébet- Mert nincs annyi pénz a világon, amit a színészek meg ne érdemelnének. Ezt, kérlek, föltétlenül írd le! — suttogta a fülembe Erzsébet asszony, mert közben már megkezdődött a következő felvonás. Az előadás után a társu­lat és az igazgató, Nagy László köszöntötte Speter Erzsébetet. A szegedi ope­rabarátok nevében Keszthe­lyi Béla felajánlotta a ven­dégnek, legyen tiszteletbeli tagja az egyesületüknek. szmeszer ség alkalmával kaptam meg Speter Erzsébet pedig a Miami polgármesterétől a Jószolgálati Nagykövet cí­met. Ezt a kitüntetést az a személy kaphatja meg Ame­rikában, aki az USA és va­lamely más ország közötti kapcsolatokat ápolja. Olya­nok rendelkeznek e címmel, mint például Katherine Hepburn. gratuláló, elismerő szavak után elmondta: foglalkozik a gondolattal, hogy az Er­zsébet-napi díjátadó gála­estet ezután ne Pesten, ha­nem a vidék valamely fő­városában rendezzék meg. Nem lehetetlen, hogy éppen Szegeden ? Pacsika Emília Mikor "esz5 "i'QOigatóia a Ságvárinak? (1/2.) A rektor nem nyilatkozik A „Ságvári-ügyben" ön, nyájas Olvasó, még nem a befejező részt kezdte most böngészni. Erre utal a (fel)cím melletti (1/2.), ami annyit tesz, hogy a lapunk hét­fői számában közolt történet közvetlen folytatását, de nem a döntéssel azonos be­fejezését, nem a valódi 2. részt olvassa. A JATE rektora, Csákány Béla ugyanis nem nyilatkozik. Tehát hiába, hogy az eset ta­nulságait általánosítható érvényűnek tart­juk — a másik oldal, az egyetem állási­pontját meg nem ismerhetjük. Hiába, hogy a rektor több formában is jelezte, ezért mi leírtuk: a gyakorlóiskola tanári karának ál­láspontját megismerve, esetleg arra reagál — mégsem teszi. Hiába a gimnázium taná­ri karának erőfeszítése (ami óvatossággal és józansággal párosul) annak érdekében, hogy zökkenőmentes és gyors legyen az igazgató­váltás — még mindig késik a döntés. Mi­ért? Azért, mert a rektornak most nincs hozzátennivalója ahhoz a — tanári kar ál­tal meglehetősen kritizált — véleményhez, melyet az egyetemi újságnak adott interjú­jából ismerhetünk. Azért, mert a rektornak most nincs ideje kérdésekre válaszolni, ugyanis hosszabb időre külföldre utazik. Azért, mert, mint mondta: „Ha sarokba szorítanak, kipakolok, de ettől most te­kintsünk el." Mást nem tehetünk: mi magyarázkqi­dunk, s várjuk a magyarázatot (újszászi) MűfordHás siamovárral Hatnyelvű hét Hogy miként taníthat­ják a német nyelvet a Tarján III, számú iskolá­ban, arról sokat elárul ta­valyi eredményük; 28 ta­nulóból 14-en jelentkeztek alapfokú állami nyelvvizs­gára és mindenki sikerrel vette az akadályt. Érthető hát, hogy ez az iskola a házigazdája az immár ha­gyományos „nyelvi hét­nek", amely tegnap kez­dődött. — Mit tud megmutatni ez a rendezvénysorozat? — kérdeztem az iskola igazga­tójától, Szalai Józseftől. — Tájékoztat arról, hol tart városunkban a nyelvok­tatás. Mert a kétévenként megtartott találkozókon a — jó értelemben vett — „spic­cen lévők" vesznek részt, vagyos azok a gyerekek, aki­ket már régebben tanítanak szakosított tantervek szerint valamely nyelvre. Célunk természetesen az, hogy nép­szerűsítsük a nyelvtanulást, és minél több gyereket ösz­tönözzünk rá. — Hányféle nyelven szól a hét? — Német, francia, angol, olasz, latin és orosz nyelvű programjainkat igyekszünk színesen, érdekesen végig­pergetni. A nyelvi tanulmá­nyi verseny, a műfordítói pályázat, a szerepjátékok, dalok és mondókák közvet­lenül kapcsolódnak a nyelv­ismerethez. De szeretnénk a gyerekekben érdeklődést éb­reszteni más népek hagyo­mányai, művészete, szokásai iránt. Ezért rendezünk nép­művészeti kiállítást, lesz nemzetközi büfé, ahol a szü­netben szamovárból teázhat­nak a gyerekek, és ehetnek waffelt és pirogot is. Sőt, a szakácsok a különféle nem­zetek ételeit tálalják majd. És nemcsak bécsi szeletet... Nincs gazdájuk rendőrségi fotóknak Tegnapi lapunkban hírel­tük: hátborzongató tartalmú, hivatalosnak tűnő fénykép­gyűjteményt találtak a gye­rekek a hattyasi szeméttáro­ló területén. A több mint 40 fotó valóban rémületet kel­tő látvány, nemhogy gye­rek szemének, de még a felnőttének is. Az egyiken akasztott em­ber, a másikon a rendőrsé­gi nyomozások során alkal­mazott, felismertetést szol­gáló férfiak sorakoznak, a harmadik egy „előkészített" boncasztalt örökít meg, a negyediken egy levágott fej, az ötödiken az elveszett cse­Mese, játék, nyelvi rejtvény tltt a Hétmérföldes! Aki azzal a gyanúval né­zegeti az újságpavilon ki­rakatában a Hétmérföldes gyermekmagazint, hogy „már megint egy új lap a többi között", annak ajánl­ható, hogy lapozza végig ezt a színes folyóiratot. Mert valóban színes: s 6—10 évesek érdekesség- és képéhségét vélhetőleg ki­elégíti — és nem is átla­gos szinten. Kellemes meg­lepetés a képes-rajzos tar­talomjegyzék, amely a cí­mek alatti egy-két mondatos ajánlással csinál kedvet az olvasáshoz. Mesék a kisebbeknek: Lá­zár Ervin lassan klasszikus­sá váló „nyúltolmácsa", és egy történet a gyerekek szá­mára valóban varázslatos, távoli Tibetből. Képek a Kiscelli Múzeum játékvárosából: százéves porcelánbabák, arcuk finom és komoly; aprólékosan meg­munkált kis bútorok; trom­bitán játszó piros nadrágos fiú; mesevilág tájaival fes­tett társasjáték. És, hogy ne csak nézeget­ni lehessen, de játszani is, kivágható és rakosgatható a „Piky" mozaikjáték, amely a világon mindenütt siker — talán hozzánk is eljut. „Ismeretterjesztés" — ész­revétlenül: ki volt Körösi Csorna Sándor, és milyen állatokkal találkozhatott hosszú útján? Kavicsfestés, számítógépes abc és pályá­zatok, ahol játékokat lehet nyerni. Kivágható mackó­poszter, rejtvénytár ma­nókkal — nincs egyetlen fö­lösleges vagy unalmas lap. A legjobb — és a legter­jedelmesebb is egyben — az angol és német nyelvű mel­léklet. Tizenegy oldalon kár­tyás és rajzos nyelvi játé­kok, képregények, dobókoc­kás társasjáték segítik a két világnyelv tanulását. Mindez vonzó és ízléses külsővel: a színes rajzok, fo­tók és betűk nem zavarják az olvasó szemét, mint sok, utóbb megjelent ' kiadvány­ban. A tartalom pedig elég gazdag ahhoz, hogy a ma­gazin többszöri kézbe véte­lére is alkalmat adjon. Készségfejlesztés, ••tanulás játékosan, és versenyre ösz­tönözve. Egy igazán jó gye­reklap. Ny. P. csemó — ki ne emlékezne a hírhedt csecsemőlopásra. Egyértelmű: az eldobott fényképek a rendőrségtől va­lók. A kérdés csupán az, hogyan kerültek a szemét­telepre, melyik kapitányság­ról, s ez-e a módja a bűn­üldözést segítő dokumentu­mok megsemmisítésének. Tegnap, hétfőn, a Csong­rád Megyei Rendőr-főkapi­tányság bűnügyi-technikai alosztályának munkatársai alaposan megvizsgálták a sáros-piszkos fényképeket. Palágyi Andor őrnagy, s elődje szinte valamennyi, az utóbbi két évtizedben Csongrád megyében történt gyilkosság kivizsgálásában részt vett. Az őrnagy úgy vélekedett, a fényképek nerrt megyei bűnügyek kap­csán készültek. A főkapi­tányságnak, de a kapitány­ságoknak is tilos a lezárt nyomozások iratait, köztük a fényképeket is, szeméttele­pen megsemmisíteni. A már fölösleges fotókat, például házon belül, megfelelő he­lyen elégetik. Az alaposabb szemrevételezés után még azt is mondták: Csongrád megyében már régen nem olyan technikával, nem olyan fotópapírral dolgoz­nak, mint amilyeneket ta­láltak. Talán egy nyomozó meg­unt magángyűjteményét ta­lálták meg a gyerekek? Elő­fordulhat az is. Mégse így kellett volna megszabadul­nia a sajátos albumtól. A főkapitányság keresi tovább a tulajdonost, jóllehet, az esetnek nem lesz büntetőjo­gi következménye. De bár­csak, meg se történt vol­na! M. E. Persze a lehetőségeink azért korlátozottak. — Milyen feladatokat kaptak a tanulók a műfordí­tói pályázaton? — kérdez­tem a beszélgetésünk közben belépő Rozsnyay Józsefné igazgatóhelyettest, aki né­metet is tanít. — Goethe-, Schiller-ver­sek mellett prózai műveket is fordítottak. A mostani díjnyertes Goethe versfordí­tása szinte jobb, mint a „hi­vatalos". Munkánk folyama­tos; minden évben 80-90 mű­fordítás születik. — Miből állnak a csopor­tos műsorok? — Zene, tánc, dalok, mon­dókák, kiszámolok, szituáci­ós játékok. Az utóbbi műfaj­ban tavaly rendezett orszá­gos versenyt tanulóink nyer­ték. — Később is eredménye­sek az iskolát elhagyó gyere­kek? — Korábban a Radnóti, most inkább a Deák gimná­zium nyelvi tagozataira je­lentkeznek sikerrel — foly­tatja Szalai József. — És újabban a Kőrösy szakkö­zépiskola is indít külkeres­kedelmi ügyintézői szakot, ahol haladó szinten tanulják az idegen nyelveket. Sok diákunk már a második kö­zépiskolai év végén középfo­kú nyelvvizsgát tesz. — A személyi feltételek garantálják sikereiket? — Sajnos, kilátásaink egy­re rosszabbak. Négy korábbi szaktanárunkból „másfél" maradt, kénytelenek sokkal magasabb óraszámban és nagy túlterhelést elviselve dolgozni. Ugyanakkor a szü­lök várakozása igen nagy — és ennek egyre nehezeb­ben lehet megfelelni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyelvtanulás a gyerek tar­tós erőfeszítését is megkí­vánja. Ny. P. fl KISZ-iskola sorsa Megoldottnak tűnik végre a Megyei Ifjúsági Központ működtetésének társadalma­sítása. A műit héten meg­tartott ifjúsági kerekasztal megbeszélésének eredmé­nyeképpen — a jelenvolt szervezetek egybehangzó ja­vaslatára — a 280 milliós értékű intézmény várhatólag június l-jével a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Ala­pítvány kezelésébe kerül. Ez a megoldás megnyugtató ga­ranciát jelenthet, mert az alapítvány kuratóriumában a jelentkező ifjúsági szerve­zetek egy-egy képviselőjelöl­tet delegálhatnak. A szüksé­ges pénzeszközök előterem­tésére kül- és belföldi ado­mányozók támogatását vár­ják. A városi tanács első­ként százezer forinttal nyi­totta meg az alapítók so­rát. A Megyei Ifjúsági Köz­pont egyébként tavalyi évét nullszaldósan, azaz veszte­ség nélkül zárta, s ez fontos a későbbi, új profilú hasz­nosítás szempontjából. Az elmúlt időben az újszegedi létesítmény a vele kapcsola­tos botrányok mellett szo­lid áraival, a répi pártintéz­ményekre jellemző jó szín­vonalával, turisztikai, sport­szolgáltatásaival tűnt ki. (varga) Meleg világ Az általános felmelegedés olyan alapvető időjárás-vál­tozást vonhat maga után, ami tízmilliókat kényszerít­het lakóhelyük elhagyásá­ra, illetve fenyeget éhínség­gel — állapítja meg az Egyesült Nemzetek szakér­tői bizottsága. A jelentés — amelyet a KYODO hírügy­nökség ismertetett — figyel­meztet : árvizek, szárazság, pusztító viharok és egyéb elemi csapások kísérhetik a Földet fenyegető egyik leg­súlyosabb környezeti ár­talmat, az általános felme­legedést. Amennyiben a tenger szintje 25 centiméterrel emelkedne, lakhatatlanná válna az Indiai-óceán szá­mos lapos szigete, kőztük a Marshall-szigetek, a Mal­div-szigetek és Kiribati. A széndioxid-kibocsátás kö­vetkeztében érvényesülő üvegházhatás azonban az­zal a veszéllyel is járhat, hogy akár egy méterrel is megemelkedne az óceánok és tengerek szintje. Ettől víz alá kerülne Egyiptom és Banglades területének 10 százaléka, Japán amúgy is sűrűn lakott területeinek pe­dig a fél százaléka. az Mosdó -házban Tanulságos dolgokat lát­hat néha az ember, ha nem tudja elkerülni a mellék­helyiséget. Természetesen nem az otthoni zugról van szó, aYnely nem egy lakásban a béke és nyugalom egyetlen apró szigete. Bizonyos mosdókban ugyanis közér­dekű események is végbe­mennek, amelyeknek követ­kezményei akár nagyobb embercsoportot is érinthet­nek. Kukkantsunk be hát a feltérképezésre váró helyi­ségbe! Mit látunk? Az pél­dául, hogy a középületben folyó tárgyalás szünetében a betérők egyike-másika könnyed természetességgel lép el a mosdókagyló mel­lett anélkül, hogy annak csobogó áldásait igénybe venné. (Reprezentatívnak egyáltalán nem mondható fölmérésem szerint az arány riasztó, körülbelül egy a négyhez.) És itt válik az ügy „kéz­zelfoghatóvá". Mert e jeles férfiak a terembe vissza­térve vígan paroláznak azokkal, akikkel még nem volt alkalmuk. (Sajnos, a női oldalon — a kiszámít­ható atrocitások miatt — nem volt alkalmam megfi­gyeléseket végezni.) Állítólag vár ránk az Európa-ház. A házirenddel viszont meggyűlik a ba­junk, ha már a legkisebb helyiséget sem tudjuk megfelelően használni. (nyilas)

Next

/
Thumbnails
Contents