Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-04 / 79. szám

1990. április 4., szerda 5 Az áprilisi Tiszatáj Magyarország — határokon kívül és belül címmel írt tanulmányt a Tiszatáj legfrissebb számába Kiss Gy. Csaba — nem is sejtve talán, címe mennyire alkalmatos arra is, hogy az áprilisi folyóirat egészének mintegy összegző tartalomjelzője legylen. Erről szól ugyanis a Tiszatáj idei negyedik száma. Aminek Néző rovatában a fent említett, szempontokat adó eszmefuttatás ahhoz próbál segítséget nyújtani, hogy átláthassuk, mi minden következik abból, „ ... hogy a nemzeti-nemzetiségi kérdéskör kulcsfogalmait a fogalmak használói gyakran önkényesen értelmezik, gyakran többé-kevésbé tudatos manipulációra szolgál. .." A hamis alternatívákat meghaladó cselekvésre buzdító tanulmányt mintegy konkretizálva egészíti ki a rovatban megjelent másik értékes írás, Tabajdi Csaba értekezése „Kulturális diplomáciánk jövőjéről". Mire nyilvánvalóan az adott indíttatást a szerzőnek, hogy világosan látja: „Az indulatok eszkalációja, a politikai tagolódás, sőt a különböző politikai erők egymástól való távolodásának idején nagy hiány a türelem, a másság elviselésének, sőt elfogadásának kultúrája. A befelé fordulás, a magánüdvösségek hajszolása, a megcsappant jóság idején nagy szükség van empátiára, gondoskodásra, együttérzésre, emberi és társadalmi szolidaritásra. A nemzetközi kulturális érintkezés piedig alz empátia iskolája, fejlesztésének egyik lehetséges legfőbb esíköze és terepe: a másság megbecsülésének iskolája." Csak egyetérteni lehet Tabajdivál abban, hogy „Ma, amikor a magyar társadalomban eluralkodott a letaglózottság érzése, az önbizalomhiány, nemzeti teljesítményünk, kulturális termékeink külső megmérettetése elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakítsunk egy józan, nemzeti összehasonlításokon alapuló, szélsőségektől mentes, a magyarságot önmagában is értékként kezelő, önkritikus-önbecsüléses nemzeti tudatot." Ennek a tudatnak formálásához igyekszik hozzájárulni az áprilisi Tiszatáj minden megjelentetett írásával; esszékben éppen úgy, mint versben, szépprózában vagy kritikában. Különösen izgalmas olvasmány, s gondolkodtató az az interjú, amit Dura László készített a neves erdélyi nyeívész-irodalomtörténész Cs. Gyimesi Évával idén januárban Kolozsváron a szabadságról, a kommunista párttagságról, a segítségről s az autonómiáról. Az átéléssel hitelesített szavakra mintegy rímeltethetók a Jókai Anna: Szegény Sudár Anna című modern prózájáról írott sorok. Melyekben Bakonyi István ajánlja az írónő „nagy újdonság"-számba menő könyvét, mely emberi sorsok segítségével, a lélek mélyének felmutatásával, a megtörténhető megrajzolásával visz közelebb a tisztánlátáshoz: a megszenvedők felmutatásával. Kik közül saját sorsáról vall Huszár Sándor a „Kitépett naplólapok"-on: az értelemről, a szövetség állásáról. kényszerpályáról és lelkiismeret-furdalásról a Ceausescu igazgatta történelem korából. Ráfelelve az igen figyelemre méltóan bemutatkozó Ungváry Zsolt „Csak egy volt" című novellájára; de Kovács Attila, Mezey Katalin, Tamás Menyhért, Oláh János verseire is. Amik mellett a folyóirat e havi számának irodalmi értékeit Baka István és Utassy József versei, Tamási Áron és Sziládi János prózája adja. Az olvasó figyelmére méltó természetesen a tanulmány, melyben Árpás Károly elemzi Baka István azon versét — a „Vörösmarty-töredékek"-et —, amely ,; .-*. nem csupán az esztendő legjobb verseinek egyike. Világfelfogása. versépítkezése, poétikai és stilisztikai megoldásai az évtized egyik legjobb alkotásává teszik, maradandó nevet szerezve szerzőjének." — A folyóiratban helyet kapott még Szabó Tibor beszámolója arról, „Miért olvasunk ma Lukácsot?", illetve két kritika: Mándy Iván „önéletrajz"-áról Széles Klára, Tamás Menyhértnek A Szent Anna-tó regéje című könyvéről Pécsi Györgyi ír. Az e havi Tiszatájat Hadnagy Csaba grafikái illusztrálják. Sz. M. Á Vadas Park is része Gerald Durell programjának A gyerekek úgy nőnek fel a radiátoros, konvektoros emeleti lakásokban, hogy legfeljebb a lakótelepek kukáiban matató macska, vagy a panelviszonyokat nehezen viselő szobakutya jelenti számukra az állatvilágot. A szülő persze próbálja a gyermek és a természet közötti űrt betölteni, tengerimalacot, zebrapintyet, ékszerteknőst vásárol. Ezek a saját környezetükből kiszakított szobaállatok, valamint az iskolák biológiai szertárainak kitömött példányai igen szegényes élményanyagot szolgáltatnak az állatvilágról. Somogyi K.irolyné felvételei vagyunk 9 9 Szegeden, a Cserepes sorra merőleges betonút végében, a körülkerített területen, öt évvel ezelőtt még csupán két konténer állt. Most több tucat egzotikus és háziállat lakja a park egy részét. A mostoha gazdasági körülmények ellenére is folyamatosan fejlődik a Vadas Park állománya. Ez az ott szolgálatot teljesítő kis csapatnak köszönhető. A város vezetésében és lakóiban azonban még mindig nem tudatosult kellőképpen, hogy Szegednek különleges és értékes Vadas Parkja van. Azt pedig nyilván még kevesebben tudják,' hogy az intéz+ mény nem kisebb személyiség, mint Mr. Gerald Durell — a Yersey Zoo vezetője — világprogramjában vesz részt. A szegedi Vadas Parkról annak a vezetőjét, Egyházi Istvánt kérdeztük. — öt évvel ezelőtt a „tanácsba" hívattak; azt hittem, tán megfeddnek, mert valamelyik illusztris gyereknek rossz jegyet adtam. Még inkább meglepődtem, amikor ezt az állást felajánlották. Fél évet adtam magamnak arra, hogy munkatársakat találjak, s hogy felmérjem a kapcsolatteremtési lehetőségeket az ország többi állatkertjével. Később rájöttem, igazi segítséget a külföldi vadasparkoktól várhatok. — Van-e valamilyen különbség az állatkert és a vadaspark elnevezés között? — Lényegében nem sok, de az állatkert elnevezés valamiféle menazsériaszemléletet takar. Vurstli hangulatú, ketreces, korlátos kiállításjellegü intézmény. Ahol az állatokat, mint valami cirkuszi látványosságot mutogatják a nézőknek. Nyugat-Európában ezt a formát a szakemberek igyekszenek elfelejteni. Folyamatosan bontják a betonbunkereket, a rácsokat, s a több méter magas páncélüveget is eltávolítják. A természetes környezetre törekszenek. Mindenféle raffinált terepmegoldással védik meg a látogatókat a veszélyes állatoktól. Olyan dombokkal, melyek széles, mély, esetleg vízzel teli árkot takarnak el a néző szeme elől. Ami látszik, az fű, fa, víz, föld. A műszaki berendezések is rejtve maradnak. — Almodhatunk-e arról, hogy Szegeden valaha lesz ilyen? — Bármilyen furcsa, azt kell mondjam, ahhoz, hogy itt modern Vadas Parkot hozhassunk létre, elvileg több esélyünk lenne, mint azoknak, akik most bontják a sok pénzért épített installációt. Ez esetben jobb, hogy ilyen szegények voltunk az elmúlt években, így átugor-' hatjuk ezt a „fejlesztési" lépcsőt. Persze, hogy igazán esztétikus környezetet alakítsunk ki ezen a 60 hektáron, ahhoz sok pénz kellene. Élő szertár — biológiaórákhoz — Induláskor a Vidám Parkhoz tartoztak. Később önálló költségvetéssel dolgoztak, s most úgy hírlik, a tanács ismét össze akarja vonni a két intézményt. — Mi ezt az újságból tudtuk meg. Velünk a tervet nem közölte senki. Kicsit meglep, hogy még mindig így, a fejünk fölött kívánnak dönteni a láthatatlan kezek. A Vadas Park nem kifejezetten szórakoztató intézmény. Véleményem szerint a kultúra része, az isKínai expedíció Miért sárga a Sárga-folyó ? Ez év április 30-án tíztagú tudományos expedíció indul Kínába, ahol a rendelkezésre álló négy hónap alatt geológiai, földrajzi, meteorológiai, éghajlattani vizsgálatokat végeznek. A csoport vezetőjét, Makra Lászlót, a JATE éghajlattani tanszékének adjunktusát kérdeztük; — Miért pont Kínába indul az expedíció? — Már nagyon régi tervem egy kínai kutatás, de csak azóta konkretizálódott, mióta az éghajlattani tanszéken dolgozom — meteorológia és klimatológia a szűkebb szakterületem. Azért esett Kínára a választás, mert az országban — méreténél fogva — a tizenhat éghajlati területből nyolc megtalálható. Bejárjuk majd mind, a szubtrópusitól a sivatagi éghajlatig, a mérsékelt övitől a magashegységi éghajlatig bezárólag. Mivel a klíma alakítja ki a talajt, a növénytakarót is, ezért talaj-, ásvány- és vízmintákat gyűjtünk és azokat különböző kísérleteknek vetjük alá. Az én távolabbi kutatási célom, hogy BelsőÁzsia klímaváltozásait vizsgáljam. Mert például feltételezhető, hogy az ezer évvel ezelőtti népvándorlások is az éghajlatváltozásnak köszönhetők. Ezen kívül vannak olyan jelenségek, amelyek csak Kínában figyelhetők meg. Például a dél-kínai szubtrópusi karsztvidéken a humuszrétegétől megfosztott mészkő és az esővíz egymásra hatásából speciális mészkőjelenségek jönnek létre. Érdekes még a Sárga-folyó löszvidéke, amelynek közel 200 méter vastag a lösztakarója. És kizárólag itt figyelhető meg a jelenkori löszképződés — innen a Sárgafolyó neve is; az állandóan aláhulló por sárgára festi a folyó vizét. — Miért nem lehetett kínai kutatóktól átvenni a szükséges adatokat, mert gondolom, ők már elvégezték a legtöbb vizsgálatot? — Kína majd negyven évig nem volt tagja az ENSZnek, a tudományos tagszervezeteknek sem, így nincsenek éghajlati adataink erről a hatalmas országról. Az MTV közreműködésével oktatófilmet is készíteünk középiskolásoknak — ez a kiutazás nélkül nem megy. Egyébként egy sor olyan vizsgálatot végeztünk, amit kínai kollégáink korábban még nem. Mérési eredményeink az egyetemes tudomány részei, így máshol is hasznosíthatók. — Kinában hogyan fogadják az expedíciót? — A hivatalos kínai szervek fogadókészsége jó. Én magam több mint tíz, kinti egyetemmel és azok vezető kutatóival állok kapcsolatban, akik előkészítik munkálatainkat. — Az út közel 4,7 millió forintba kerül. Hogyan áll össze ez a pénz? — Mindenki egyénileg próbál pénzt szerezni, szponzorokat gyűjtünk. A pillanatnyi helyzet az, hogy a Malév fedezi az útiköltségünket, illetve vállalja a műszereink, csomagjaink szállítását. Ennek fejében mi vállaljuk a szponzoraink külföldi reklámozását;' pros-< pektusokkal, stb. Hazatérésünk után az expedíció útjáról készült filmeken és a különböző kiadványokon feltüntetjük a szponzorokat, és helyet biztosítunk reklámjaiknak. — Várható-e valamilyen különleges tudományos eredmény? — Tibetben közel öt és fél ezer méter magasan légköri műszeres vizsgálatokat végzünk, melyhez hasonló mérési eredményeket még nem publikáltak a vijágon. E mérésnek az a különlegessége, hogy a légkörnek erre a részére az emberi tevékenység még nem hatott. Vagyis „szűz értékeket'' kaphatunk a levegő összetételéről, amely viszonylag pontos összehasonlítási alapja, etalonja lehet a levegőiszennyezés mértékének. Hasonló méréseket ugyan, nyolc évvel ezelőtt végeztek a kínaiak, de nem ezen a helyen, nem ilyen magasságban, és még nem publikálták az eredményeket. Podnuniczky Szilárd kolai oktatás segítője. Afféle „élő szertár" lehet a biológiai órákhoz is. Ahol az óvodásoknak, az iskolásoknak meg lehet mutatni az állatokat. Foglalkozásokat, órákat is tarthatnak nálunk a pedagógusok. Magam — biológiatanár lévén — most is sokszor vezetek csoportokat. Szeretnénk a Kárpátmedencében honos állatokból egy komplett „gyűjteményt" összeállítani. A háziállatok és azok vadon élő őseinek bemutatásával a háziasulás folyamatát is szemléltethetnénk. Sajnos, ezt az elképzelést nehéz finanszírozni. Ugyanis igen sok takarmány szükségeltetik a programhoz, s az, igen drága. Itt jegyzem meg, az elmúlt évben nem akadt egy környékbeli téesz, mely — a pénzünkért — kazalba rakta volna az udvarra ledúrt szénabálákat. Nyugaton egy cégnek jó reklám, ha segít az állatkertnek. — Gondolom, a látogatókat leginkább az egzotikus állatok érdeklilf. — A gyerekek leginkább a majmok iránt érdeklődnek. Ezekből az évek során igen gazdag állomány jött össze. Nemrég építettük meg a trópusi; házat, ahová különleges, kisméretű fajtákat telepítettünk. — S hogy kerültek kapcsolatba Durell úr világprogramjával? — Mi tagadás, nem ő bombázott bennünket, hogy kapcsolódjunk be a kipusztulófélben levő, vadon élő állatok megmentési programjába. Sok áttételen keresztül jutottunk el Durell úr világszervezetéhez. Sikeresen pályáztunk, s kaptunk szaporításra egy pár ezüstös selyemmaj mocskát. A Yersey Zoo-val kötött szerződésünk óriási szakmai felelősséget ró ránk. Ugyanakkor bebizonyíthatjuk a világnak, hogy mi is képesek vagyunk egy ilyen programban sikeresen részt venni. Szerencsére megszállott kollégáim vannak, állatorvosunk, Gösi Gábor nevetséges fizetésért dolgozik nálunk. Vissza az őserdőbe — Egy másik amerikai természetvédelmi láncba is bekapcsolódtak ... — A washingtoni állatkert létrehozott egy génbankot a brazil őserdőkben szinte már alig föllelhető aranyoroszlán-ma j mocska megmentésére. A világ öszszes állatkertjéből összegyűjtötte ezt a fajtát, majd számitógépes , programok alapján optimális párosítás után újra szétosztotta őket. Mi is kaptunk egy „házaspárt". A program lényege, hogy a születendő utódokat visszavadítják majd, s kitelepítik őket az őserdőbe. Nyugaton az ilyen megőrzési programok mögött komoly alapítványok állnak. — Két világprogramban vesznek részt. Ugyanakkor, ha jól tudom, szinte egyáltalán nincs pénzük arra, hogy állatokat vásároljanak. — Miután jó kapcsolatunk van több nyugat-európai állatkerttel, csak csereberealapon és különböző pályázatok útján fejleszthetünk. A pénzünk, örülünk, ha karbantartásra elég. Néha úgy érezzük, ebben a városban egyedül csak nekünk fontos a Vadas Park ügye. Most hallottam, hogy a sevillai világkiállításra, kéthetes szereplésért -horribilis pénzért a magyar állam lepkeházat csináltat. Az összegből mi az egész parkot paradicsommá tudnánk varázsolni. Én annak is örülnék, ha egy videokameránk lenne, hogy felvételeket készíthessek az állatainkról. Jó néhánynak most születtek kicsinyei, ha lenne kameránk és egy videoszobánk, megörökíthettük volna az érdekes biológiai folyamatot. Ez csak egy a sok kívánság közül. Bízom a változásokban, egy esetleges önkormányzati rendszerben. Szeretnénk a közönség felé fordulni, s tudatni az emberekkel: Szegedért vagyunk. A pártok közül egyedül a Fidesz vette bele programjába a vadasparkok, állatkertek helyzetének javítását. Pedig úgy érzem, ez az intézmény, a közművelődés és a kultúra szierves része. Segít* a látogatót abban, hogy ismereteket szerezzen a Fold élővilágából, s abban is, hogy az ember el tudja magát helyezni a természet nagy egységében. Pacsika Emília