Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

1990, április 29., vasárnap 3 A százéves ünnep Az idei ünnepen — mint hírlik — sem szakszervezeti, sem pártvezetők nem tartanak május elseje alkalmából beszédeket. Ellenkezőleg: Budapesten, a városligeti sörsátorba kötetlen beszélgetésre hívják a mozgalom iránt (még) érdeklődőket. Nem díszítik föl a gyárkapukat „Éljen a megbonthatatlan ..." kezdetű transzparensekkel, s nem indulnak az „clüzemdolgozók" sem különböző, az előző napokban gondosan ácsolt tribünök elé, kezükben magyar és szovjet párt- és állami vezetőket ábrázoló táblákkal. Nem vigyáznak már munkásőrök a rendre, s civil nyomozók sem a szólásszabadságra. Hétfő délután emléktáblát helyeznek el az Ajtósi Dürer sor és a Dózsa György út kereszteződésében, ahol egy évszázada, 1890-ben Budapesten először ünnepelte meg május elsejét 00 ezer dolgozó. A megemlékezésre minden magyarországi szakszervezetet meghívtak. Az idei május elsején is elismerik a művészeti-kulturális élet kiválóságait, azonban a régi SZOT-dijat új néven — mint a Szakszervezetek Művészeti és Kulturális Diját —, magasabb pénzjutalom kíséretében adják át az arra érdemesülteknek. Mit is ünnepelünk az idei május elsején? Nyilvánvaló, hogy nem a világproletariátus egyre hamarabb várható győzelmét, s nem a munkásosztály és más társadalmi osztályok egyre szorosabb összefogását. Talán kevesen tudják, hogy több mint ezer esztendeje a 871-től 900-ig uralkodó „Nagy" Alfréd angol király elrendelte, hogy naponta 8 órát munkával, nyolcat jámbor áhítattal, nyolcat alvással töltsenek alattvalói... A három nyolcas és május elseje későbbi összekapcsolása tulajdonképpen amerikai találmány. A múlt század második felében az USA-ban e nap olyasféle dátum, mint hajdan Magyarországon a mezőgazdaságban Szent Mihály napja. Különböző tüntetések, mozgalmak fontos dátuma volt a mindenkori május elseje; a II. Internacionálé 1891-ben nyilvánította a világ munkásainak évenként megtartandó ünnepévé. Alábbi egész oldalas összeállításunk fotói ez ünnep 1981-es szegedi hangulatát; írásai a jelenlegi többféleséget tükrözik. Á régi szakszervezet így gondolja Száz éve, hogy a munkások szervezett csoportjai gyülekeztek Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Orosházán és másutt, hogy hangot adjanak követeléseiknek, és ezt ugy, hogy nagy-nagy elszántsággal, de méltósággal tettek. Mai fejünkkel azt mondhatnánk, hogy a munkás a munka megünneplésén keresztül közvetve a demokráciát, a szabadságot, a biztonságos megélhetést akarta maga és gyermekei számára. A száz év során e napról — nyíltan vagy titokban, lelkesen vagy méltósággal, de — mindig megemlékeztek a dolgozók szerte a Földön. A munkás szó fogalma is változásokon ment-megy át, talán napjainkban a leggyorsabban. Száz éve a műn. kás és proletár szinonim fogalmak voltak, Magyarországon pedig a munkás még a földhöz is kötődött, s talán kötődik ma is. Míg az elmúlt évszázad a nyugat-európai munkást polgárrá, részvényessé, vállalkozóvá tette, addig Magyarországon a száz év arra volt elegendő, hogy egy-egy politikai időszak sodródásából a másikba: esve, mindig újrakezdett a munkás, az alkotó ember. Tavaly még jósolgattuk a változtatást, a váltást — a rendszerváltás még a köznapi szókincsünkből hiányzott —. és egy év elteltévei az ország népe egy fejlett, nyugati típusú Parlamentet választott magának. Megindult a politikai rendszerváltás tehát, és elkezdődött a gazdasági váltás is ... Talán ebben látunk a legkevésbé előre, ebben bízunk a legkevésbé, pedig a gyors gazdasági váltás, majd ezzel együtt a stabilizálódás iránti vágy a legerősebb érzések egyike mindannyiunkban (legtöbbünkben). ízlelgetjük a szót: privatizáció. Mit hozhat ez a munkásnak? A bérmunkásállapotot? A részvénybirtokos munkás-polgárt? Az állam, mint tulajdonos, fikcióvá vált, a munkás pedig sosem volt tulajdonosa annak, amit létrehozott, amiben dolgozott: a gyárnak, az intézmény, nek. A munkás sosem kapott igazi bért sem. Valami, a szükségleti minimumot elérő, de azt csak kevéssé meghaladó bért kapott munkaerejének — szellemi munkájának is — ellenertékeként. A régi „adósságot" most tehát az új Parlamentnek, az új kormánynak kell rendeznie, vagy legalábbis lehetőséget teremteni arra, hogy aki bérmunkássá válik, az tisztességes bért kapjon, aki pedig vállalkozóvá lesz, az biztonsággal tehesse, ha készsége és tehetsége is van hozzá. A szakszervezeteknek a változások részeseivé kell válniuk, de úgy, hogy egy feladatuk maradhat, ez pedig a tagság érdekeinek védelme és képviselete. A munkahelyeken kell a legerősebb, a leghozzáértőbb szakszervezeteknek létrejönnie, mert érdeket csak tudással és elhivatottsággal lehet védeni. Az elkeseredett, asztalcsapkodó, Igazát bizonygató szakszervezetis kellő érvek híján éppoly káros és eredménytelen lesz, mint a korábbi meghunyászkodó. bólogató bizalmi vagy szb-titkár. A tudás hatalom, mondja a közmondás, de a tudás a hatalom ellenőrzése is, és nemcsak országos ügyekben, de a helyi, a munkahelyi ügyekben egyaránt. A munka ünnepén a munkanélküliség növekedéséről szólni szentségtörés. Pedig nem lehet elhallgatni kollektív félelmeinket attól, hogy rövidesen már több ezer munkavállaló kerülhet utcára úgy. hogy még reménye sem lehet a stabil, biztonságos munkahelyre. Fokozza félelmeinket az infláció szédítő mértéke, a szegényedés, s az, hogy a tolerancia küszöbe egyre kisebbé válik egymás bajai iránt. De reményeink is vannak! így joggal bizakodhatunk abban, hogy a sokat emlegetett európai ház befogad bennünket is. nem mint afféle szegény rokont albérlőnek, hanem mint egyenrangút, önállót. Reméljük, hogy ha nem is önzetlenül, de segítségünkre lesznek abban, hogy modern, korszerű munkahelyek létesüljenek, hogy akinek nem jut munka, az átképezheti magát akár többszörös biztonsággal is, hogy aki rászorul, azt segítik az állami intézmények, magánalapítványok. Bízzunk a jövőben! Dr. Horváth Károly, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Szövetsége titkára Szocialisták: az „öntudatra ébredés napja' n A szervezett magyar dolgozók éppen 100. esztendeje ünnepelték először ezt a napot! Kezdjünk új évszázadot a munka világában is> 1. Május 1-je a keresztény és munkásmozgalmi hagyományok szerint a megújulást és haladást képviselő baloldali dolgozók ünnepe. 2. A Szocialista Párt szegedi vezető testületei kérik tagjaikat, hogy támogassák az ágazati és független szakszervezetek, munkástanácsok felhívásait, amelyek május 1-je szabad, kötetlen ünneplésére hívják, mozgósítják a dolgozókat családtagjaikkal. Kérjük minden baloldali demokratikus érzelmű polgártársunkat, hogy vegyen részt a szabad választásokat követő ..szabad majálison. 3. Ez az ünnep is jó alkalom arra, hogy figyelmünket a munkahelyekre, a bérből és fizetésből élők munka- és életkörülményei, életszínvonala alakulására fordítsuk. A társadalmi átalakulás, rendszerváltás vesztesei nem lehetnek a bérből és fizetésből élők, a kisnyugdíjasok és a pályakezdő fiatalok! Vagyon- és jövedelemarányos közteherviselést kérünk, követelünk a megalakuló új Parlamenttől, kormánytól ! A szervezett dolgozók szakszervezetekbe tömörülése, összefogása, szolidaritása ós szükség esetén együttes fellépése lehet a garancia arra, hogy a hazánkban zajló politikai-gazdasági átalakulás ne a bérből és fizetésből élők feje felett, és ne csak az ő „bőrükre" (zsebükre) történjen! Ez a május 1-je legyen újra az öntudatra ébredés napja, amit kövessen cselekvő összefogás nemzeti céljaink megvalósításáért. Szocialista Párt szegedi választmánya és munkástagozata Szegfű és mosoly Nacy LásoJ/) felviteltől Szocdemek: munkások majálisa j*® £ , Sjg? I, Munkásörizetben ... Rapcsányi Ferenc, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szegedi elnöke; — Ez az ünnep egyszerre született a magyarországi szociáldemokráciával, természetes hát, hogy mi — munkáspárt lévén — a munkásság első számú ünnepének tekintjük. Közös ünnep ez a szakszervezetekkel, aminek azért is jelentősége van. mert a várhatóan növekvő munkanélküliség miatt élesebb küzdelmek várhatók. s ilyen helyzetben megnő a szakszervezetek és szociáldemokraták közös harcának jelentősége. Ennek jegyében akarjuk visszaállítani a május elseje eredeti jelentőségét is: az emberek belefáradtak a politikus május elsejékbe, ezért mi a majális jelleget, a baráti jelleget akarjuk hangsúlyozni. Hackler László, vezetőségi tag: — A visszataszító, kötelező felvonulások, az a tény. A torony alatt II Négyszázezer forintot osztunk szét" Az idei májusünnep csendesnek ígérkezik a vállalatoknál. Ahol telefonon érdeklődtünk, szinte mindenütt azzal kezdték: az idén se szónok, se nagygyűlés nem lesz. Baráti találkozóvá, pörköltfőző kirándulássá alakult az ünnep. — Nyolcan-tízen összefogtunk, főzünk egy tál babgulyást a Tisza-parton — meséli egy tauruszos ismerős. — A vállalatnál? Ügy tudom, nem lesz semmi. A Délépnél is érdeklődtünk; először csak találgattak. vajon ki is tudna választ adni a Kérdésre; lesz-e üzemi majális? — A központ udvarán állították fel a gulyáságyút. Aki akart, befizethetett egy adag pörköltre. — Ünnepi beszéd? — Aligha lesz. Elég nehéz helyzetbe került a cég, van most más gondjuk is a vezetőknek, mint hogy ünnepi szónoklatokat tartsanak. — Mit gondolnak arról, hogy mit kellem most ünnepelni? — Ezt senki sem tudja. Változott a világ, az ünnep meg egyelőre maradt... A szokás nagy úr. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál egyelőre tisztelik a hagyományt. A kollektív szerződéit mindenképpen; — Törzsgárda-kitüntetéseket osztunk az ünnep alkalmából. De semmi fogadás, elnökség, cécó! Csak szerényen. Az az igazság, hogy a kollektív szerződés értelmében még érvényben van a törzsgárdajutalom — mondja Juratovics Aladár igazgató. — A megváltozott politikai légkör nem befolyásolja a dolgozók hangulatát? — Ügy tűnik, éppen a munkások igénylik, ho'— legyen megemlékezés. 400 ezer forintot osztunk szét Azt mondták, ne a pénztárba kelljen menni érte — ott a fizetést osztják. A kitüntetéshez hozzátarto. zik az ünnepi hangulat is, a kézszorítás. Szocialista munkaverseny persze már nálunk sincs. így at idén a vándorzászló is elmarad ... Á függetlenek szerint... hogy a munkások ünnepéből egyes vezetők ünneplésévé vált május elseje, sokat rontott a szociáldemokrácia legnagyobb szolidaritási ünnepének presztízsén. Meg kell küzdeni e presztízs viszszaállitásáért, azért, hogy olyan ünnep legyen május 1., mint a 20-as. 30-as években. Székely Zoltán, a párt országos vezetőségének tagja. — Az utóbbi negyven évben az állam kisajátította május elseje megünneplését, és nem azok érdekét szolgálta, akiké az ünnep. Kényes kérdés most, hogy az állam mennyire próbál részt venni a munkásság ünneplésében. De ugyanúgy kényes kérdés az egykori államszakszervezetek szerepe, hisz nekik meg kell küzdeni azért, hogy a munkások érdekképviseleti szervének nevezhessék magukat, mert most e tekintetben nincs hitelük. Hitelesebbek ma a szabad szakszervezetek — május elseje az ö ünnepük is. Az egyik független szakszervezet, a Szegedi Független Tervezői Szakszervezet képviseletében Nagy Imre László úgy vélte: — Munkásmozgalmi ünnepként kezelték korábban május l-jét, pedig nem a munkások, hanem a munkavállalók ünnepe volt mindig is. Az állampárti hagyománytól elszakadva, szakszervezeti ünnepként van helye a piros betűs napok között. Az idei év ebben is átmenetinek tekinthető. Az ünnep hagyományából a majális jelleg megtartásának van értelme, s annak, hogy megemlékezzünk a szakszervezeti mozgalomról. A független szakszervezetek nem tartanak megemlékezést Szegeden, de képviselőink részt vesznek a budapesti Népligetben rendezett eseménysorozaton. Majáiisi programok A Magyarországi Szociáldemokrata Párt szegcdi szervezete május elsején Újszegedre invitálja a kikapcsolódni vágyókat. A népligetben felállítandó „Szocdem Pavilonéban számítógépes játékok várnak a kicsinyekre és a fiatalokra. Szintén a gyermekeknek ígér szórakozást a Rózsa Ferenc sugárút 9. szám alatti szocdemközpontban a Tom és Jerry-filmekkel színesített „videódélelött". Az idősebb korosztály számára kínál kikapcsolódást az ugyanitt megrendezendő sakkszimultán, melyre Csuka Olga vállalkozik. Az ünnephez kapcsolódó témákról tartanak baráti beszélgetést délelőtt 11 órakor, illetve délután 3 órakor is; dr. Benyó Pál, a párt alelnöke részvételével. E találkozóra minden érdeklődőt meghívnak, akik akár más párt tagjaként, akár pártonkívüliként, akár az SZDP tagjaként kívánnak eszmét cserélni a „Szociáldemokrácia 2000" mozgalomról. Az újszegedi majálison térzenét ad a közelmúltban alakult Promenád fúvósegyüttes. A park bejáratánál délelőtt 11-től a „boldog békeidőket" fölidéző indulók, csárdások, polkák derítik majd jobb kedvre a közönséget. Tegnapi közlésünkkel ellentétben. Király Zoltán — minthogy pártja, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakcióülésére hivatalos — nem vesz részt május elsején Rúzsán az öt község majálisán. Választópolgáraitól ezúton kér elnézést.