Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

1990. április 21., szombat 17 magazin [DM fi Élete: párttörténeti regény SÁVAI MÁRTA RAJZA EGY TANAR VALLOMASAI: A tanári hivatás — életre vezérlés Most elsőként a régi diák szólal meg belőlem. Hozzám kegyes volt a sors. Diákéletemből sok fénylő nyom maradt bennem: pedagógusaim máig munkáló hatása, elsős tanító nénim,.Oldal Anna, algimnáziumi magyartanárom és osztályfőnököm, dr. Balassa László, és pszichológiaprofesszorom, dr. Várkonyi Hildebrand Dezső igényessége, tudása, embersége. És még másoké is. Áz emlékek némelyike immár fél évszázad távolából ködlik fel bennem, egy szemüveg mögül szigorúan és mégis szeretettel sugárzó szempár, egy Vörösmarty költészetének elemzésétől az önismeret ösvényein keresztül a nemzet közösségéig, s az élet értelméig vezető irodalomóra, vagy az emberi életdrámához kulccsal szolgáló, s életünk apró eseményein keresztül a sorstragédiák kozmikus távlataiba világító pszichológiai előadások emléknyomai. Ma már nem tudom melyik szavamban, mozdulatomban, csalódásból ocsúdó újrakezdésemben, tudásom, hitem melyik morzsájában köszön vissza tanításuk, szép példájuk, de itt van bennem, a sejtjeimben, az egész életemben. S ók élnek tovább az én tanítványaimban is. Minden tanár azt adja vissza, azt adja tovább, amit ö is kapott, s ha még a saját emberségéből is úgy tud tenni valamit, hogy abból életre szóló útravaló lesz, az a termés is abból van, amelynek magvait tan/tói, tanárai ültették el az általuk termővé tett talajba. Az igazi tanár az életre készít elő. életre vezérel. Emberséggel átszőtt tantárgyi tudásával gondolkodni és érezni is tanít. Tanítványai nemcsak töle, hanem rajta, példáján is tanulnak. Tanulnak kölcsönös megbecsülést, emberi tartást, feladatmegoldásban helytálló felelősséget és kitartást, közösségi magatartást és hazaszeretetet is. Megtanulnak tanulni és örülni az eredménynek, becsülni a munkát, eligazodni önmagukon és társaik között, megvédeni igazukat úgy, hogy közben a másokét is elismerjék és rendezett emberi kapcsolatban éljenek. A tanár nem hós, nem atléta és nem zseni, csak ember, aki azonban úgy vállalja egyéniségét — s ennyiben kell különböznie más szakemberektől —, hogy naponta megújulva próbál megküzdeni saját hibáival. A tanár ugyanis tudja, hogy megfáradásának és megújulásának forrása ugyanaz: az ifjúság, amelynek körében és amelyért él. Tudja, hogy — sokszor észrevétlen — munkájával a saját belső értékeit azzal sokszorozza, ha tudása és embersége kincseit adakozó szeretettel és személyválogatás nélkül osztja szét. Van ilyen tanár, nekem voltak ilyen tanáraim. Amikor a József Attila Tudományegyetemen, a Pszichológiai Tanszék Pályalélektani Csoportjában másfél éve — az ország különböző felsőoktatási intézményeinek ilyen irányú vezető szakembereivel összefogva — egy speciális képzést megindítottunk, ezek a tanáraim, s ilyen tanárok lebegtek a szemem, a szemünk elótt. Ilyen szellemben, ennek megfelelő tartalommal és ilyen szellemű tanárokat törekszünk képezni a bölcsészet- és a természettudományi karról egyaránt jelentkezett hallgatókból. Ez a képzés arra törekszik, felkészíteni a leendő szaktanárokat, hogy saját tantárgyuk oktatása közben és mellett, a tanulók személyiségének, teljes emberségének formálását úgy tudják végezni, hogy óket egyszersmind természetes módon az életre készíti fel. Önismeretre és társadalmilag értékes önmegvalósításra tanít, tehetséget gondoz, s mind önállóbb és harmonikusabb életvezetésre úgy ösztönöz, hogy felkészít a konfliktusok kezelésére és a lelki egészséget is erősítő technikák kialakítására is. Jobb híján „pályalélektani speciális képzés" a neve. Valójában — ha úgynevezett B szakká nyilvánítják — olyan tanácsadó tanárokat képez, akik bármilyen szak (pl. történelem, angol, biológia, fizika stb.) mellé felvehetik e szakot, s szaktanári munkájukon keresztül nyithatnak ablakot az iskolából az életre, a munka világába. Azért „pályalélektani" e képzés, mert a tanulóknak az életpályán, a nekik való munkán keresztül történő otthonépítéshez oktatással, neveléssel, diagnózissal és tanácsadással nyújt segítséget. Ám ehhez a pályalélektan gazdag témakörén belül és kívül még számos más pszichológiai tudományág — személyiség-lélektan, szociálpszichológia, pszichodiagnosztika, mentálhigiéné (lelki egészségvédelem) stb. — ismereteit és módszereit nyújtja a hallgatóknak. „Speciális" e képzés annyiban, hogy átalakuló társadalmunk olyan új kihívásaira felel, amelyre tanárképzésünk még egyáltalán nem készült fel, s nem véletlen, hogy nemcsak a hallgatók körében élénk az érdeklődés e képzés iránt, hanem a szomszédos és nyugat-európai országokból tapasztalatcserére idelátogató egyetemi tanárok is elismerően szóltak róla. Tudjuk, hogy tanárképzésünk megújításának ez csak egyik, sajátos módja, de munkánk során már megkezdtük s második féléve a gyakorlatban végezzük is az egész tanárképzést alapozó új szemléletű (1. elózó „Tudomány és tanárképzés" c. cikkünket) pszichológiai oktatást is. Sót, ugyancsak másfél éve tudatosan készítjük elő azt is, és ez is humanizálódó társadalmunk, s benne e dél-magyarországi régió igénye egy emberi védőhálóra, hogy a József Attila Tudományegyetemen újra régi fényében, s az európai hírű szegedi hagyományok felújításával a pszichológusképzést megindíthassuk. Erre minden reális reményünk megvan, de az egész eddigi munkánkat megsemmisítő veszély is éppúgy fenyeget. Mint derék tanáraimnak régi diákja azonban tudatosan őriztem meg a naivitásommal együtt a hitemet is: ezt az országot végül is csak igazi, azaz tanítványaikat egy jobb életre vezérlő tanárok segítik és tudják felépíteni. DR. RÓKUSFALVY PÁL Németh Dezső, a Kisgazdapárt helyi szervezetének adminisztratív igazgatója volt. Elete sokkal gazdagabb és változatosabb ez igen szűkszavúra sikeredett felsorolásnál. Mintha a jéghegy csúcsát látnánk. Pedig Németh Dezső is szemtanúja a történelemnek. Most elmondja, hogyan látta ő a világ egy részét megtörténni. Gyerekkor 1911. október 23-án, e később oly nevezetessé váló napon született a délvidéki Zomborban. Édesapja szobrász, szülei 1918-ban elválnak, a kisfiú apjával Vásárhelyre költözik. Itt látja először Horthyt, amikor a majdani kormányzó fehér lován bevonul a városba. Emlékezete őriz más uralkodókat is. Hat-hét évesen látja még Pétert, a szerbek öreg királyát, aki Cservenkán meglátogatja a községházát és az óvodát. Németh Dezső kisfiúként ad neki virágot. Ez idó tájt történt az is, hogy a bezdáni Duna-ágnál észreveszik azt az angol monitort, melyen IV. Károly, utolsó magyar király is tartózkodik éppen. Az uralkodó a korlátról könyökölve integetett a mezítlábas gyerekeknek... 1921-ben egyedül maradt, édesapja meghal. Rokonok veszik pártfogásba, szobrász szeretne lenni... Katonaévek 1929-ben felkerül Pestre, ahol a Magyar Köztisztviselők Üzletházban helyezkedik el. Innen vonul majd be 1934-ben a szegedi V. honvéd tüzérosztály mérőszázadához. A munkanélküliség veszélye miatt hivatásos állományba kéri magát. Ebből a szolgálatból négy évet Kenderesen, a kormányzó biztonságáért felelős alakulatnál tölt le. 1941-ben a Délvidék visszacsatolásakor őrmesterként, miután személyesen kéri meg Horthyt, visszahelyezik Zomborra. 1942 őszén már a szegedi nemzetvédelmi alosztálynál találjuk, ahol irodavezető. Nyomozótanfolyamot is végzett. Ez máskülönben egy rejtett alakulat volt, akárcsak a kémelhárítás, s a hadsereg erkölcsi erejére vigyázott, viszszaélések, belső korrupciók után nyomozott. Ugyanakkor Németh Dezsőhöz jártak jelentkezni ekkoriban a nyilvántartott kommunisták is, így például a Komócsinok, emlékszik Illésre, Antalra és Mihályra. 1944 ószén, amikor az oroszok Battonyánál átlépik a határt, egy Tergurica nevű százados indul előzetes felderítésre. Nem tért vissza, utóbb kiderül, átállt az oroszokhoz. A tájékozódás nélkül maradt hadtestet Németh Dezső segíti ki önkéntes alapon. Makóra indul, három napig tart az út. a hadtest már azt hiszi, hogy Németh Dezső fogságba került, amikor visszaérkezik. Október 11-én hagyják el Szegedet. Győr után Sopronban hatalmas légitámadás éri őket. Húsvétra Bécsújhelyen vannak, majd május elsején kerülnek amerikai fogságba... Újra Szegeden 1945 augusztusában tér vissza Szegedre, miután lejelentkezik a budapesti Mária Terézia laktanyában. Hívják a hadtesthez, de ó nem megy, mert még az első választások elótt találkozik Nagyiványi Lajossal, Török Ferenccel és Shvoy Kálmán volt magyar királyi altábornaggyal, akik felkérték, hogy szervezze meg a helyi Kisgazdapártot. Németh Dezső lévén eddig katonatiszt, semmiféle pártnak nem volt tagja, elvállalta a feladatot. Török Ferenc lesz a párt helyi elnöke, Shvoy a politikai, Németh Dezső az adminisztrációs igazgatója. Németh Dezső úgy mondja, hogy a nagy létszámú, sok szavazóval és szimpatizánssal bíró Kisgazdapárt csak látszatra volt erős, hiszen ezt bizonyítja nemcsak a Sulyok vezette szárny kiválása, de az is, hogy egyegy tüntetés, felvonulás alkalmával csak igen nagy munkával sikerült a városi értelmiség csekély részét megnyerni. Kevés volt az igazán aktív ember. A Kisgazdapárt a Tisza Szálló második, a Sulyok vezette Szabadság Párt pedig az első emeletét bérelte ki. A helyi kisgazdák mindazonáltal igen nagy bizalmatlansággal figyelték a párt pesti vezetőit is. Amikor Németh Dezsóék utasítást kaptak Dobitól és Ortutaytól, hogy propagálják az iskolák államosítását, Németh Dezső először nem akarta elvállalni az ügyet. Aztán csak rávették, hogy csináltasson ezer darab plakátot, s ö el is ment Hunya Benedek nyomdájába. A tulajdonos ugyancsak kisgazda volt, hát Németh Dezső elmondta neki, miféle célt szolgálnak ezek a plakátok. Végül csak százat rendelt. A többi pénzen irodapapírt kért. Amikor elkészültek a plakátok, ötvenet elvitt a hirdetési irodába, s megkérte Ferencz Józsefet, az igazgatót, hogy a propagandaanyagot ragasztassa ki éjjel a kommunistákkal. Amikor azok elkészülnek, küldjön két megbízható kisgazdát, s azok úgy ragaszszák sorba le valamilyen kommunistaplakáttal az iskolák államosításáról szólóakat, hogy ne látszódjon: ez valójában a Kisgazdapárt hirdetménye... Németh Dezső is szemtanúja volt annak a szabadságpárti gyűlésnek, melyen a kommunisták provokációja révén verekedés tört ki. A második emeletről figyelte az eseményeket. A nagy érdeklődéssel, s telt házzal kísért szónoklatot, melyet talán Nagy Vince tartott, heves tojászápor akasztotta meg. A válasz már komolyabb volt, súlyos vasszékek repültek a dobálódzó kommunista munkások soraiba. Pillanatok alatt teljes lett a káosz... A kommunistabarát munkások ezután — talán másnap — a második emeletre, a kisgazdákra akartak törni. Németh Dezső úgy mondja felismerte a csapat élén haladó, ak kor még fiatal Komócsin Mihályt aki azt kiabálta: „Gyertek, kirámol juk a másik fasiszta pártot is". Oda fent ekkor csak három ember tar tózkodott. Pillanatok alatt vasszé kekkel torlaszolták el a lépcsófeljá rót, s Németh Dezső erélyes feliépé sének köszönhetően — hatalmas erős katonaember lévén — sikerült megakadályozni a rombolást... A letartóztatás Ám a lassan, de biztosan őrlő kommunista malomba Németh Dezső is belekerült. 1948. augusztus 15-én tartóztatják le, éppen jelentést gépel. Bekérik a rendörségre, ahonnan azonban már nem engedik ki, három napig egy poloskáktól hemzsegő cella foglya. A kihallgatások alatt nem bántották, legföljebb ordítottak vele. A vád folytatólagosan elkövetett izgatás. A Csillag börtön lakója lesz két évre. Szabadulása után Budapestre kerül, fizikai munkás, lakatos lesz. 1956-ban a Kisgazdapárt vidéki osztályának szervezésével bízzák meg. November 3-án el is indul Szegedre, de Alsónémedinél útjukat állják az orosz csapatok. Nem tudnak továbbmenni. Negyedikén aztán megindul az összehangolt támadás. Németh Dezső mint honfitársaink ezrei, elmenekül az országból. Emigrációs évek Az ausztriai Salbzurg menekülttáborába kerül. Decemberben utazik ki az Egyesült Államokba, ahol egy New York melletti katonai táborban, egy magyar segélyszervezet egyik alkalmazottjában a lefogyott és beteg Jávor Pálra ismer. A következő város Cleveland, oda feleségével, családjával együtt költözik. Újságíróként dolgozik, majd Los Angelesbe kerül, ahol egy havilapot szerkeszt. Baleset éri, az újságírást egy időre abbahagyja, visszaemlékezésein kezd dolgozni. A könyvek — Az Úri Magyarország, Egy nemzet porba hull, Az első tíz évünk Amerikában — elkészülnek. Németh Dezső majd egy éve itthon él egy újszegedi garzonlakásban. DARVASI LÁSZLÓ