Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-20 / 92. szám

5 1990. április 20., péntek Sepsiszentgyörgyről, Tamási Áronnal Erdélyi színház a szabadtérin Normális viszonyok között a fentiek normális hírként volnának olvashatók. Csak hát van-e manapság normálisnak mondható hír, ha abban Erdélyről van sz? Jelen esetben is rendellenes mindaz, ami a tényközlés mögött meghúzódik. Kezdhetjük azzal, hogy bár a sepsiszentgyörgyi — akkor még magyar, s csak később tagozattá visszaminősített — színháznak 1975 óta voltak szoros kapcsolatai a Veszprémi Petőfi Színházzal. Oda-vissza vendégjátékok jelezték e kapcsolatok rendszerességét, egészen 1983-ig, amikor, bár a díszletek, kellékek az utolsó pillanatban már Veszprémben voltak, a sepsiszentgyörgyi társulatnak szinte a vonatról kellett leszállnia, amint kiderült, a zseniális mérnökakadémikus, négyeiemis vezérné, Elena Ceausescu utasítására. A befagyasztott veszprémi kapcsolatok ez év kora tavaszán engedtek fel végre. Február első napjaiban a sepsiszentgyörgyi A tárgyalások sikerrel jártak: július 29-én erdélyi magyar színtársulat lép fel a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A sepsiszentgyörgyi állami színház Tamási Áronról elnevezett magyar tagozata e napon játssza az újszegedi szabadtéri színpadon a tagozat névadójának Boldog nyárfalevél elmű 3 felvonásos színjátékát színház magyar tagozatának igazgatója, Dali Sándor, Deák Barna dramaturg és Nemes Levente színész Veszprémbe utazhatott, hogy megbeszéljék a kapcsolatok újrafelvételét, s újabb vendégszereplésük időpontját. A látogatásra igen hamar sor is került. Április 8. és 12. között a sepsiszentgyörgyiek két előadással, az épp Veszprémben a 90. estét megért Jókai Mór-vígjátékkal, A bolondok grófjával, s a tagozat névadójának, Tamási Áronnak a még az 1960-as évek legelején írt Boldog nyárfalevél című darabjával léptek fel, Veszprémben, Ajkán, Pápán és Budapesten. Ez utóbbi darabot — csakúgy, mint Tamási Áron többi színdarabját — nem lehetett játszani Romániában. A bemutató már a változott körülmények között jöhetett létre. A szabadtéri játékokon történő felléptük úgy került szóba, hogy Nikolényi István, a Játékok igazgatója folytatni kívánta azt a sorozatot, melyet korábban a kaposváriak Übü király-előadása, s a veszprémiek Popfesztivál-produkciója indított el. Megnézte a sepsiszentgyörgyiek veszprémi előadását, s ott tárgyalt Dali Sándor igazgatóval a nyári szegedi vendégszereplésről. S azt is hallottuk: elképzelhető. hogy az erdélyiek a Gyulai Várszínházban is fellépnek, az ottani nyári színházi program keretében. Takács István Tót atyafiak fr Őrzők a strázsán Kétségbeesett sorok ezek. A hangvétel drámai, középkelet-európai. Vádak sorakoznak benne, és azonnali intézkedéseket követelő érvek. A magyar nyelvű sajtó az anyaország határain túl élő magyarság asszimilációs problémáiról hasonlóképpen nyilatkozik. Nos, hogy is van ez? Mely nemzetek kívánják magukba olvasztani a másikat? Ez a kérdés, mely szlovák, magyar, szerb, horvát, szlovén viszonylatban vak, egyoldalú és feleslegesen agresszív. Ahogy a zsidókérdés a magyarországi demokratizálódás küszöbén is — antiszemita megnyilatkozásoktól terhelten — jobbára megválaszolatlan maradt, úgy hasonlóképpen talán felesleges félelem, de mindenképp ragadás hallgatás övezi a magyarországi nemzetiségek sorsait. Magam is kénytelenkelletlen megkerülném a kérdést, mert a szlovákság képviselői — értelmiségiek és falun élő földművelők — sem beszélnek szívesen erről. Kérik, ne írjam meg nevüket ... A szlovák tannyelvű iskolák diákjai, tanáraik bevallása szerint kényszeredetten és igen rosszul beszélik nyelvüket az órák 45 perce alatt. A szünetekben s az órán kívül emellett egymás közt magyarul kommunikálnak. A tanárképző főiskola leendő szlovák tanárjelöltjei arról panaszkodnak, hogy pozsonyi féléves részképzésük alatt: „tapasztaltuk, menynyire nem szeretnek minket" (értsd: minket, magyarokat, az ottani szlovákok). S ez az identitászavar tipikusnak mondható a szlovákság hétköznapjaiban. A falusi tótok így reagálnak; — Hagyjanak minket békén ezzel a nemzetiségi kérdéssel. A második világháború után mintegy 70-75 ezer magyarországi szlovák települt ki önszántából Magyarországról. A többi maradt, pedig az őket toborzó (cseh)szlovák biztos megígérte nekik: nálunk nem lesztek trágyás tótok, nálunk otthon lesztek..." Az itt maradt százezres szlovákság közös hazánk tájain szétszórtan él. az 1980as népszámláláskor közülük egymásnak ellentmondó információink szerint csupán 9001, illetve 16 ezer vallotta magát szlováknak. Elnyomatásról, kikényszerített asszimilációról lenne szó? Jómagam magyarországi szerbnek vallom magam. Ükanyáim svábok voltak, mindkét részróL Édesapám magyar, édesanyám szerb, s Nyílt levél a Magyar Köztársaság kormányához, politikai pártjaihoz és állampolgáraihoz 1990. április 11., szerda. — A hazánk területén élő szlovák nemzeti kisebbség napjainkra a teljes feloldódás veszélyébe került. A népszámlálási adatok szerint a szlovák anyanyelvűek száma Magyarországon 1960. és 1980. között a felére csökkent, ós a legutóbbi népszámlálás előzetes adatai még riasztóbbak. Tudomásunk szerint a Kárpát-medence egyetlen más nyilvántartott nemzetisági kisebbsége sem fogyatkozik ennél fokozottabb mértékben. A páratlanul felgyorsult asszimiláció tragikus következményeire, a több száz éve e tájon élő szlovák nemzetiség nyomtalan eltűnésének fenyegető veszélyére évek óta számos fórumon, politikai és társadalmi rendezvényen — sőt a Parlamentben is — igyekeztünk közvéleményünk és felelős politikai vezetőink figyelmét felhívni. Kéréseink, petícióink, felterjesztéseink többségére — amelyek például iskolahálózatunk kiépítését, a hatékony szlovák nyelvű sajtó biztosítását stb. szorgalmazták — választ sem kaptunk, jobb esetben a címzettek garancia nélküli ígéretekkel biztosítottak jóindulatukról. Mivel esetünkben már csak rendkívül gyors és hathatós lépések segíthetnek, erkölcsi kötelességünknek érezzük — mint a szlovák lakosság választott képviselői —, hogy a Magyar Köztársaság — közös hazánk — kormányától egyértelmű és azonnali intézkedéseket kérjünk. Politikai pártjainktól — mint választópolgáraik — elvárjuk, hogy az eddig közzétett látszatprogramok helyett érdemi nemzetiségi elképzeléseket dolgozzanak ki, és azok szellemében kezdjék országirányító munkájukit. Valamennyi magyar nemzetiségű polgártársunk megértését kérjük, hiszen e helyzetben már néhány éves várakozás is a folytonosság megszakadasához, azaz a hazai szlovák nemzeti kisepbség visszafordíthatatlan eltűnéséhez vezethet. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége és helyi szervezeteinek elnöksége mi még? Szerb nyelvű általános iskolába járhattam, majd főiskolára. Anyanyelvként ismerem a szerbet. Kultúrám, állampolgárságom magyar, s nem bánom ezt. Az, hogy a főiskolai szerbhorvát tanárképzés nyelvi és szellemi színvonala a gimnáziumit sem üti meg, annak tudható be, hogy évente 8-10 nyelvtanárt illik képeznie a pécsi tanszéknek. Azt mondják, a szerelem vak. Annyi azonban biztos, elvből nem választ a szlovák szlovákot párul, ha magyar lányra veti szemét. Elvégre nem rasszista kasztrendszerben élünk. Ha gyermekeim majdan jó és magas színvonalú szerb iskolákba járhatnak, sokezer kötetes, szerb irodalmat rejtegető könyvtárakban kutathatnak szellemi táplálék után ... ha egyáltalán úgy döntenek; megőrzik szerbségüket. A nemzetiségi öntudat gyengülhet, erősödhet, és hasonlóképpen elkophat, nemzedékek alatt elveszhet. Elnyomatásban fölerősödhet, jobb körülmények között magánüggyé válhat. Nyelvében él a nemzet, az iskolarendszerben s a valóban szegényes nemzetiségi sajtóban ezt kellene elősegítenünk. Tény, hogy a nemzetiségek parlamenti képviselete felemás módon, és nehézkesen oldódott meg, s ez sajnos magáért beszél. „Rendezni végre közös dolgainkat..." — ez nem újkeletű igény. V. I. C

söndes, lassú forradalom ez. Puhán belesiklottunk egy új történelmi korszakba, anélkül, hogy puskák ropogjak volna, vagy petárdák fényében örömünnepet ült volna a nép. Éppúgy, mint eddig, tesszük a dolgunkat, de közben feszültségekkel tele várakozással lessük, mit hoz a holnap, kit hogyan ráznak meg e — hál' Istennek, gyengéd — forradalom, utórezgései. Mert ugye, az csak természetes, hogy rendszerváltozáskor őrségváltás is van a strázsán ... A választások óta azt már részben tud. juk, hogy kikből „épül föl" az egyelőre aládúcolt vezetői piramis csúcsa. Ezután jön azonban még a neheze: a széles alapoktol a csúcsig minden szinten ki kell egészíteni a hézagokat, meg kell erősíteni, netán épekkel kicserélni a sérült vagy laza elemeket Amelyik építőkocka a helyén van, és statikai szerepét betölti, ahhoz vétek hozzányúlni. Az egész munkafolyamatnak azonban egyetlen célja lehet: a stabil, erős építmény. De hagyjuk a szimbólumokat! Az államhatalom, s intézményeinek vezetői hierarchiája emberekből építkezik. Az új rendszer nem feltétlenül új, de mindenképpen más típusú emberekből, mint a bukott régi. De ki mondja meg, milyen legyen az irányításra valóban alkalmas; új ember? Az elmúlt négy évtizedben elszoktunk az. igazi megmérettetéstől. Az érvek csatája nemigen zajlott ezen a „harcmezőn". Sőt: az egyenes beszédű, önálló gondolatokkal nyilazó rebelliseket be sem engedték a pankrátorok közé: még megzavarnák az előre kimódolt koreográfiát. Álhareok álharcosai a csöndes, hallgatag, beleegyező típust fogadták körükbe, míg a szókimondó, saját eszét használó, magánháborúiban őrlődő .ellenfél" kívül maradt harcmezőn és minden hatalmi körön, lévén nem „szocialista embertípus". Lévén tehát ellenség, másként viselkedő, másként öltöző és másként gondolkodó, aki a saját meggyőződéséért kiállt, megalkuvás nélküL Anélkül, hogy önvédelemből legalább méltányolta volna azt a tényt: az igazság kimondása ellenszenvet kelt, ellenségeket szül, karriert derékba tör. Szajkóztuk eleget a szocialista embertípus, a szocialista erkölcs ismérveit, s aligha hihető, hogy aki e megkülönböztető jelzővel ékesített fogalomnak akkor megfelelt, az ma is hiteles egyéniség lehet, ha valamely bársonyszékből, bór-, avagy műbőr forgószékből osztogatná utasításait, meg az ország — egy gyár, egy intézmény, egy hivatal — pénzét. Az nem lehet vitás: a fölényes szakmai tudás, a jelző nélküli erkölcsösség az, aminek híján senkit nem illet meg ma a platóni ,.őr" szerepe, az őré, aki vezetésire, közügyek intézésére hivatott Hogy milyen embertípus lesz az elkövetkező évek vezetóideálja? Azt kapásból mondja bárki: milyen ne legyen: ne legyen tanulatlan, faragatlan, buta, határozatlan, gyönge, részrehajló, korrupt, harácsoló, tisztességtelen, igazságtalan és hazug De hogy milyenek legyenek, azt nehezebb megfogalmazni. Félő azonban, hogy olykor még mindig a régi reflexek alapján válik valaki vezetővé, még választás útján is, A minap hallottam arról, miként szavazta meg fejéül egy szakértői társaság a legcsendesebb, legszótlanabb, legvisszahúzódóbb tagját. mondván: „nem sok vizet zavar". Márpedig kinek van kedve továbbra is álló. vízben tocsogni? Választásainknak még koránt sincs vége. Sót. a jövőben egyre többször kérdezik majd meg egy-egy közösség tagjaitól, ők kit találnak a legalkalmasabbnak a vezetői posztra. Hogy mik legyenek a mérlegelés szempontjai? Régi kérdés, amelyről évszázadok óta vitatkoznak a bölcsek. N

em feltétlenül követendő manapság, ám mindenképpen elgondolkodtatóak a szigorú Platón tanácsai. Szerinte apró gyerekkorban el kell kezdeni a vezetésre alkalmas legkiválóbbak kiválogatását, fokozatosan próbáknak alávetve őket. A 35 éves, kiváló férfiút még 15 esztendős tapasztalatgyűjtésre „ítéli", valamint annak bizonyítására, megmarad-e minden csábítás ellenére eddigi elvei mellett, avagy valamerre elhajlik... „Mikor aztán ötvenévesek lesznek, akkor azokat, akik mindenen átvergődtek, s mindenféle tekintetben, alkotásokban és tudományokban kitűntek ... kényszerítenünk kell, hogy lelkük fényét felfelé irányítva ... «z államot, polgártársaikat és önmagukat gondozzák..., az állam érdekében a közéleti feladatok és a vezetés súlyos gondját vállalják, nem mintha ez valami igen szép dolog volna, hanem mivel ezzel kötelességet teljesítenek". Chikán Ágnes Ki döntsön az intendatúráról? Április 14-ei, szombati számunkban közöltük Nikolényi Istvánnak a színházi átszervezésről szóló tervezetét. Ezzel kapcsolatban dr. Müller Józsefné tanácselnök-helyettes a csütörtöki vb-ülésen az alábbi megjegyzés közlésére kérte lapunkat Az intendatúraterv — amelynek elkészítésére a végrehajtó bizottság kérte föl a szerzőt — az április 15-ei határidő előtt elkészült. Átadásakor azonban Nikolényi István azt kérte a tanácselnök-helyettestől, hogy a terv értékelését és elbírálását — etikai megfontolásból — ne a jelenlegi tanács, hanem az új önkormányzat végezze. Reméljük, ezennel sikerült elhárítani a vádat, hogy a jelenlegi vb nem foglalkozik érdemben az üggyel. Akadtak vb-tagok, akik — tekintettel Nikolényi fenti kikötésére — értetlenül fogadták, hogy a tervezet mégis megjelent. Mi viszont azt nem értjük, mi okunk lett volna megtagadni Nikolényi Istvántól — és olvasóinktól — az elkészült anyag közlését Színházak SZfNHAZ (1). Felgördül a függöny. Korhű díszlet, korhű színész. A harmadik előadás. Megjelenik a fiatal Szervét Mihály, s én félek az első sorból, úgy reszket minden izében ez az édes örgember. Majd az első szövegtévesztés, függöny fel, függöny le. Élénk taps. Az előadás lassan döcög, néha gördül. Nem úgy, mint a dráma, mert az bizony hömpölyögne. Sütő remek író, s itt is remekel. Az írott mű, akárcsak a nyelv, gyönyörű, tiszta. Kálvin — nos, ö sem lóg ki az előadásból, sem korát, sem erényeit tekintve. Tdtán az arcvonásait vették figyelembe a kiválasztás során? És a többiek. A nagyon fiatalok — a statiszták, néma, fegyelmezett jelenlét, még ha pillanatnyi is. És a fófö játszók, az idősebbek — ez nem lenne baj, ha tapasztalat, észrevehető tudás járulna hozzá. De ezt... Biztosan az első sorban van a hiba, mert hátulról taps, megint taps, végül tapsok. SZÍNHÁZ (2). Függöny nincs. Finom szemcsékkel teleszórt kijelölt tér — van. Közvetlenül a lábunk előtt. Megint első sor, de ez most mm zavar. És sok-sok üres szék. És éles mozdulatok. És egy férfi meg egy nő. Akár: két ember drámája. A levegő sűrítve, az előadás lüktet, szövegtévesztés pedig nincs. A darab fiatal. És ez mind nekünk szól, a Közönségnek. Most, akik eljöttünk. Félig ismerős arcok. Ez persze nem köszínház. És nincs estélyiruhás megjelenhetöség. De a prof izmus színházat cserélt. Olvasom Kosztolányi visszaemlékezéseit a század eleji Szabadkáról. Este színház, holnap színházba megyek, tegnap megnéztem a... S más — friss, új darabok cimei minden, minden este. Soha két egyforma, ha mégis — a legnagyobb megtiszteltetés. Nézem a műsornaptárt, századvég — Szeged. Kisszínház: Csillag a máglyán. Holnap, holnapután, tegnap. Talán a tiszteletnek, az aktualitásnak is van hatara. Berniczky Laura Tanuljon nálunk autót vezetni! folyamatos tanfolyamindítás, konzultációs elméleti képzés, 20 órás gyakorlati vezetés. E LAD Ő Szegeden, a Partfürdőn, a Vízművektől bérelt 98 ni2-es területen, vállalatunk által felépített 80 m2 alapterületű ÜDÜLŐÉPÜLET Érdeklődni munkanapokon 8—12 óra között a Dégáz jogi osztályán. Telefon: 62/14-722/122-es mellék. olcsó árak # részletfizetés # színvonalas szolgáltatás E LAD Ő Szegeden, a Partfürdőn, a Vízművektől bérelt 98 ni2-es területen, vállalatunk által felépített 80 m2 alapterületű ÜDÜLŐÉPÜLET Érdeklődni munkanapokon 8—12 óra között a Dégáz jogi osztályán. Telefon: 62/14-722/122-es mellék. Kossuth L sgt 29. Telefon: 21-260. MHSZ Autósiskola Kft E LAD Ő Szegeden, a Partfürdőn, a Vízművektől bérelt 98 ni2-es területen, vállalatunk által felépített 80 m2 alapterületű ÜDÜLŐÉPÜLET Érdeklődni munkanapokon 8—12 óra között a Dégáz jogi osztályán. Telefon: 62/14-722/122-es mellék.