Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-18 / 90. szám

135 1990. április 19., csütörtök Jancsi emlékérem Gábor Miklósnak Kevés házi patika létezik, ahonnan hiányozna a seb hámosodását segítő Azulenol kenőcs. Kevesen lehetnek azok, kik tudják: ezt a gyógykrémet — immáron fél évszázaddal ezelőtt — a szegedi gyógyszertani intézetben kísérletezte ki az intézet akkori professzora, Jancsó Miklós, és az intézet az idő tájt legfiatalabb tanársegéd munkatársa, Gábor Miklós. Az azóta ugyancsak egyetemi tanárrá lett Gábor professzor tegnap, a Jancsó Miklós emlékére rendezett ünnepségen — mielőtt átvette a Jancsó-cmlékérmet — így emlékezett az első közös kutatómunkára. „Az azulenkutatás Jancsó ötlete volt. A háborús károkat szenvedett intézetben, a hideg laboratóriumban, Jancsó professzor hoszszú fekete télikabátjában a dásgátlók kutatása — eredményeit öt monográfiában tette közzé. Közülük az egyikhez Jancsó, egy másikhoz Szent-Györgyi profeszszor írt előszót. Gábor Miknagy laboratóriumi asztalt lós őket tekinti TUDÓSNAK, körbejárva, igy szólt hozzám: A kamillavirágban egy „kék olaj" van, próbáld kinyerni! Szeretnék vele dolgozni. Az első sikeres kísérletek után Jancsó professzor boldogan nézte a kék olajat, majd rövid idő múlva, elkezdte az állatkísérleteket. E vizsgálatok eredményesnek bizonyultak, így arra kért, hogy próbáljak nagyobb mennyiségben azulent előállítani. Kísérleteimről értesült Bruckner Győző akadémikus, a Szerves Kémiai intézet akkori igazgatója, aki elmondta, hogy rézből készült nagy desztilláló berendezésüket — a németek elől — a belklinika pincéjében rejtették el. próbáljam megkeresni. Szerencsém volt. A pincehelyiségeket átkutatva, a készüléket épségben megtaláltam. A hatalmas desztillálóberendezéshez már csak egy vízgőzt előállító kazán hiányzott. Az az ötletem támadt, hogy a desztillálókészülékhez, egy fürdőszobakazánt kapcsoljak, mellyel vízgőzt tudunk termelni. Meg is vásároltam, a berendezés működtetésével naponta már több gramm kék olajat tudtunk előállítani, mely már a szer klinikai kipróbálásához is elegendő volt." Az Azulenol felfedezését a kapszaicin kutatása követte. A tízesztendős közös munka utolsó programja, a növényi festékek biológiai hatásának vizsgálata, tanulmányozása. Ez lett később a tanítvány első önálló, kutatási témája. A pályakezdés óta 45 év telt el. Mondhatni, csak munkával. Gábor professzor csakúgy, mint Jancsó, az intézetben érzi otthon magát. A munkaideje nem hétközinapokra szabott. A szombat és a vasárnap délelőtt is a kutatásé, amihez nem szükségeltetik egyéb, mint a Jancsó vallotta „triumvirátus": a fecskendő, a kísérleti állat és a gondolatok. Gábor professzor a három nagy kutatási témájának — a növényi színezékek gyógyszertani hatása, az érfal törékenységének gyógyszeres befolyásolása és a gyullamert mint vallja: „Az egyetemen voltalf kiváló, kitűnő, nagyszerű kutatók, zseniális Jancsó és Szent-Györgyi volt." í: Korának egyik legnagyobb tudású gyógyszertankutatójára, a nemzetközi hírű, kétszeres Kossuth-díjas tudósra, Jancsó Miklós akadémikusra — halálának 24. évfordulóján — tegnap, kedden emlékeztek egykori munkahelyén, a SZOTE gyógyszertani intézetében. Jancsó professzor emléktáblájánál Scultéty Sándor tanszékvezető egyetemi tanár mondott beszédet. Ezt követően a Jancsó-emlékérem ez évi díjazottja, Gábor Miklós egyetemi tanár tartott emlékelőadást a SZOTE oktatási épületének nagytermében. (kalocsai) A Jancsó-emlékéremmel kitüntetett professzor Somogyi KArolyné felvétele Gábor Miklós Belga kórus magyar misén Koncertcsemege Belgiumból, Gent városából érkezett a' Rundadinella kamarakórus, és Leuvenből a Capella Concinite női kar; 18-án, szerdán este, 19 órakor, koncertet adnak a szegedi felsővárosi templomban (Műnkácsy Mihály utca). Az est külön érdekessége lesz, hogy a templom esti miséjén is közreműködnek. Műsorukban extra zenei csemegéket kínálnak. A nagy Johann Sebastian Bach legtehetségesebb, szintén muzsikus családtagjainak, így Johann Christoph FTiedrich Bachnak és Johann Nikolaus Bachnak vegyes kari műveiből szólaltatnak meg néhányat, valamint Mendelssohn három szent énekét nőj karra és orgonára, és a kivételesen ritkán hallható francia Faúré női karra írt motettáit. Orgonán közreműködik a fiatal Joost Termont előadóművész, a karnagy pedig Flórian Heyerick. A belga kórusok a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola múlt évi belgiumi koncertturnéját viszonozzák magyarországi' fellépéseikkel. A következő állomás csütöi-tökön Makó lesz* utána a főváros* következik. Fűzbarka, bíbictojás és Kinderei Húsvéthétfő. Egy a színe a tónak, egy az égnek. Égszínkék. A kilátóban lehet kedvre nézelődni, morfondírozni. Régi húsvétok csendesen úsznak, mint a ladik. Barkaszödésök. bíbicfészkek látogatása. S kiköt a gondolat a ma aszfaltján, tágra nyílt gyere üzemek kindereit bontogató izgalmán, vágyán. Jó Balog páternél ministrálva, húsvéti „roráték" után a napkelte aranya már a bibiefészkek közt talált. S bizony, nem, egyszer a confiteor alatt is barkák s tojások rejtőztek homlokom mögött, s a templom színes tompaságában titokzatos ezüstben ragyogtak. Nem véletlen a fűz húsvéti ember-fa kapcsolódása... A gyengédség fája, s ugyanakkor milyen kitartó! Ha villám hasítja, megmarad, ha talajfészkéből vihar fordítja égnek, tovább él. Ha letöröd ágát, s elülteted — megfogan. Ha temetőbe kíséred, ráborul ősök sírjára, és őrzi álmaikat. Csodálatos fa! Amikor elkapja a szél, szinte vele úszik a levegőben ágkarjaival. És nincs az a sejtelmes suhogás, amely úgy muzsikálna, dalolna, mint a fűz nó. tázása esti szellő óráján. S hasznos fa... búvóhelye madárnak, bogárnak. Ringó bölcsője függőcinegének, vénhedt koronáján gémek tanyáznak, s ide rejti tollpihés fészkét a tőkésruca is. Innen ugrálnak a mélybe aranysárga kiskacsák ... s a fűzillatú szikes puszták őrzik az ákombákomos bíbictoiást. Így, húsvét táján tenyérben lapuló bibictojások, táguló tükörből csillogó gyerekszem, óvatps simogatás, ami már tulajdonképpen a kibújó fiókának jár. A napok múlva guruló, rejtőző, lüktető fiókáknak. Gyöngédséget és szeretetet hirdet a barka s a bíbictojás. Megtapasztaltam, megtapasztalhattam- S a többi tojás? Talán... de igazából nem tudok dönteni! 64 forintos Kinderei esetében bizonytalan vagyok. Nem ismerem a színespapír-bontogatás izgalmát, a csokoládéban rejlő sárga tokocska nyitásának „föltámadási" titkait. Nem érzem. Csak reménykedem, amikor látom a gyerekszemek táguló izgalmát: mi lehet benne?... robotrepülő, embergép, összerakható ágyú...? Egy bizonyos, nem élőlény lesz a titok, csak technikai minicsoda! Reménykedem, hiszen izgalom, öröm, vágy. Ez is. az is. De nekem a régi húsvétok bíbictojásos, barkós rejtőzködése valahogy más volt, talán izgalmasabb, talán. De azért még sok gyereknek szeretném, megmutatni a fűzillatú puszták mélyedéseiben lapuló cirkalmas , húsvéti" bíbictojásokat is. Hiszem, erre is szükségük lehet. Mindkettőre! A természet pedig mosolyog ilyentájt — s mosolya gyöngéden és szeretettel melengeti a tenyerén rejtőzködő áDrilisi titkokat. Talán éppen úgy, mint városi gyerekszívekben a gondolatot; a Kinderei bontogatás vágyát... Csizmazia György pipőke | Próba-közönség Eddigelé már kétszer rendezte meg Rossini művét Békés András, aki jelenleg a Magyar Állami Operaház nyugdíjasa. S noha az Erkel szinházbeli előadás számos felújítást megért, a játék, s a műfaj szempontjából alighanem fontosabb a másik produkció. A Szentendrei Teátrumban, a város főterén adták elő a pompás vígoperát. A díszletet maga a város adta; a környező házák, erkélyek, kapualjak. Színpad és nézőtér nem különült el. a játék a közönség között, időnként a publikum bevonásával folyt. Ebben Gregor József volt Don Magnifico, s ezen előadás nyomán született az ötlet: valami hasonlót kellene csinálni Szegeden, a köszínház ban is. — • Amiko: egy rendező ben a romantikus nagyopetöbbedszer rendezi meg ra természetes viselkedési ugyanazt a darabot, akkor a manírjait el tudják felejteni, régi koncepcióját adaptálja, és egy önálló, szabad, szeragy megpróbál egy teljesen mélyiségüket létrehozó előújat csinálni? adást lehessen csinálni, s ne — Egy régi rendezésből a szerepek sablonjait játszkiindulni — halál. A szenti- szák. endrei Hamupipőkének a budapestihez a világon semmi köze, azt gondolom, ég és föld. Az új rendezéshez mindig egy új lehetőség kell. Az Erkelben ez az opera énekesi bravúrmutatvány, Szentendrén ez egy népszínház; színház, ahol úgy lehet operát rendezni, ahogy egy kőszínházban soha. Ugyanazoknak az énekeseknek a lénye, magatartása teljesen más. Az határozza meg, a közönséggel testközelben vannak. Ez most egy furcsa kísérlet, hiszen a szentendrei előadás szellemét próbáljuk kőszínházba áthozni. De — tévedés ne essék — nem az ottani megoldásokat ültetem át ide, hanem megpróbálok az itteni emberekből kiindulni, s elérni, hogy az énekesek ebben a közeg— S mit próbálnak átmenteni a szentendrei produkcióból? — A Szentendrei Teátrumnak az a lényege, hogy ott bárki bármikor bejöhet a próbára. Én ehhez első naptól kezdve ragaszkodtam. Másutt ezt nemigen szerették, nem is csinálták. A közönség* mindig nagyszerűen viselkedik. Jelenlétük pedig fantasztikusan fontos volt, mert a szereplőket sokkal produktívabb játékra késztette, és azonnal megtanultak a közönséggel játszani, rögtön lehetett tudni, mire reagál, mire nem. Most egy üres nézőtéren nekem kell mondanom, hogy itt nevetni fognak, itt nem, s hogy mit kell csinálni. — Nem is beszélve arról, hogy a rendező talán rosszul méri be a várható reakciót... — A rendezőnek egy idő után egészen pontosan tudni illene, mikor minek kell történnie; ahogy Molnár Ferenc is tudta, miközben írta a darabot. És a tapasztalt, jó színész is halálpontosan tudja. Szóval én azt mondom, egy művésznek meg kell szoknia: bármikor bárki ül a próbán, az semmiféle zavaró tényezőt nem jelent. Ott, ahol a színház abszolút üzleti alapon áll, és minden tévedés, minden fillér számít, ott kitalálták az Off-Broadwayt, azaz egy darabot előszór elvisznek egy kis, periférikus színházba bemutatni, kigyakorolni, s utána viszik csak a centrumba, a nagy premierre. Ezt egy-két színházban még Pesten is csinálják! — Ha jól értem, ezt tekinthetjük fölhívásnak is, hogy aki akar, bátran menjen be a próbára? — Igen, kérjük jöjjenek el! M. T. MIT SZÓL HOZZÁ? Könyv-jelző A szokás nem új. Elég régen dívik, már, hogy a város környéki fiatalok átjárnak szórakozni egyik faluból a másikba. Sok házasság bizonyítja, nem is mindig csak a „léha szórakozás" kedvéért kerekednek fel otthonról, hogy szomszédoljanak Zsombóról Sándorfalvára, vagy onnan Szatymazra. A többség számára persze a legfőbb vonzerő a diszkó: a társas szórakozás, a zene, a tánc. Azazhogy ez volt. Az utóbbi időkben azonban — az idei farsangi időszak különösen megmutatta — mintha más is vonzaná a fiatalokat. Természetesen autóval (hisz éjszaka ninos hazaszállító tömegközlekedési eszköz). Ami önmagában nem lenne baj (sőt örülni kellene neki, hogy sokaknak telik autóra), ha nem kapcsolódna hozzá mostanában. kockázat és virtuskodás. Vagyis hát az. hogy a diszkóban a kocsit vezető is felhörpint pár pohár szeszt, attól aztán nekibátorodva — hasonlóan szesztől merész cimborák unszolására — „csinálja a felhajtást". Először is azzal, hogy fittyet hányva a szabályokra, iszik, majd szeszes állapotban kocsit vezet Aztán meg azzal, ahogyan vezeti: „le* Diszkóvirtus zserül", sebességőrületben, rodeózó tudását fitogtatva „hajtja a járgányt". — Aztán vagy épségben, marad, vagy nem. Van, amikor csak a kocsi törik, van amikor „csak" az utas, van úgy, hogy a vezető... De úgy, sajnos, ritkán van, hogy a felnőttek — vagy a józanabb életű és gondolkodású ifjú társak — valamit tennének ez ellen. Ügy tűnik, sok-sok rossz példa, karambollal, súlyos sérülésekkel végződő eiset sem elég ahhoz, hogy igazán odafigyeljenek a jelenségre. Mindaddig, amíg a más gyerekét éri a baj — ugye, kedves szülők —, kételkednek benne, hogy az övékével ilyesmi előfordulhatna: hiszen az annál biztosan eszesebb, józanabb. Valóban az? Megpróbáltak már meggyőződni róla? — Én megkísérelném. Akkor is. ha tudom, hogy nem egy kellemes feladat. A rend őreinek helyében is meglóbálnám felvállalni a város környéki falvakban diszkózok fokozottabb ellenőrzését Célszerűbb lenne a balesetek megelőzéseként „helyszínelni", megerősítve a helybéli rendfenntartó erőket. Háhat fékezni lehetne még a diszkókban az utóbbi időben nekivaduló ön- és közveszélyes indulatokat. (Mik közül a „köznapi" verekedést, a mulatság befejezéseként történő főtéri, kultúrház környéki vandalizmust most akár fel se emlegessük.) Hátha a szeszfolyó és az értelmetlen virtuskodás medréből a kulturált szórakozás medrébe lehetne még téríteni a fiatalok igényeit A sokasodó balesetek, az éppen csak megúszott helyzetek figyelmeztetnek. S nemcsak az alig nagykorúakat Sokkal inkább az értük felelős felnőtteket. Hogy próbálják ellenőrizni, ésszerű életvitelben tartani gyermekeiket. Mert — higgyék el! — késő lesz akkor erre gondolni. ha a következő kanyarban nem a másé, hanem az önöké fog „elszállni", azi önöké kerül bajba! Végre tényleg fogni kellene a vészjeleket, amik az ifjúság zenés, táncos estéi felől jönnek. S uram bocsá', segíteni nekik abban hogy megtanuljanak emberszabásúan szórakozni — akár faluról falura. Szabó Magdolna Antalffy Tibor: Ausztráliába disszidáltam. A cím szimpatikus; a szerző a huszonévesekhez szól, akik talán éppoly lázadozó, világmegváltó szándékkal kelnek útra, mint Antalffy 1956-ban. Bacsó Béla: A megértés művészete — a művészet megértése. A JAK-füzetek 48. könyvének írásait a hermeneutikai szemléletmód hatja át. Mátyás király halálának 500. évfordulójára megjelent: Hunyadi Mátyás-emlékkönyv; Kiss Dénes: Igy élt Mátyás király (a sorozat új borítót kapott); Teke Zsuzsa: Mátyás, a legyőzhetetlen. Barczy Zoltán—Somogyi Győző: Királyért és hazáért. A könyv bemutatja a magyar királyi honvédség szervezetét, egyenruháit, fegyverzetét 1868-tól 1918-ig. A Mérleg-sorozat új könyvei: Stephen Jay Gould: A panda hüvelykujja. A szerzőt — aki a Harvard Egyetem tanára — a Discover magazin az 1982-es év legjobb szakírójának kiáltotta ki. Az itt olvasható esszék is alátámasztják a magazin állítását Richárd Gilman: A dekadencia, avagy egy jelző teljes élete. Az 1979-ben született nagyméretű esszé a dekadencia szó használatának nyelv-, eszme- és irodalomtörténeti hátterét adja. L. Ron Hubbard: Dianetika. A személyiségfejlesztés új módszeréről, szóló könyv világszerte már 11 millió példányban elkelt. Lélekvándorlások hiteles történetei. A világ minden tájáról (Magyarországról is) érkezett beszámolók elképesztőek. Égnek áll az ember haja, mikor a gyermek beszélni kezd egy emberről, aki már rég meghalt, így semmi ismerete nem lehet róla, de az elmondottakat később ellenőrizve kiderül, hogy a gyermek igazat bőszéit. Lisa Alther: Eredendő bűnök. Az író feltételezi regényében, hogy a fogyasztói társadalom nem a legjobb alapja az életnek. Virágoskert, pihenőkert — 4. átdolgozott kiadás. A