Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-17 / 89. szám

17 1990. április 19., csütörtök T'/.v/' ACiv m+íiSil:; FELTAMADAS SOMOGYI KAROLYNÉ KÉPRIPORTJA AZ ALSÓVÁROSI IIAVAS-BOLDOGASSZONY TEMPLOMBAN, MENETEN S A SZENTMISÉN KÉSZÜLT A FELTÁMADÁS ÜNNEPÉN RENDEZETT KÖR Nyuszi ül a fűben... ... s ezúttal bátran elhatá­rozza: nem fog szundikálni! Előtte képernyő, a tévétíz­percé (közérthetőbben: TVlOjc) adását fogja, színes­ben. s ilyenkor a fű zöld — kell ennél több egy ketrec­lakónak? Kiskosarát a kar­jára (bocsánat: mancsaira) akasztja, még ezt megnézem, gondolja, sárgarépa-zagyva­lék tűnik föl a mező alján, majd fejeskáposzta-reklám, maga a termelő, Kecskés Ür hirdeti fennhangon, minden tapsifüles figyelmébe ajánl­va a farm kínálatát. Nyuszi leteszi a kiskosarat, mellre font mancsokkal kémleli a jövőt: a csicsókaültetvény, mint az őserdő, zúg, bele­borzong minden mezei lakó, mi veszedelmet rejtegethet; amikor vetőmagvakról van szó. Nyuszi rágógumit kotor elő a kosárból, annak hasz­nálata. mármint a rágás él­teti, táplálja az agy vérellá­tását, er.t a tévétízpercé ré­gebbi adásaiból tudja Nyu­szi, a ketreclakó. A vetőma­got fény éri, szárba szökken, tippelni lehet, mi lesz belőle — Nyuszi mindig eltalálja, csodálatos ösztönei vannak, a tudományos előképzést he­lyettesítik. Szélirányból róka neszezését hallja; abban a pillanatban elmegy a vétel, odaugrik a gombok mellé, nagy szakértelemmel válto­gatja őket, életbe vágó má­sodperceket veszít, mikor bejön az adás, már rajzfilm pereg, nyuszi ül a fűben, háta mögött ólálkodik a ró­ka, a karján kiskosár, kajla nyuszifül lóg ki belőle, a ko­sár oldalán a tévétizenegy­perbé (TVll/b) adását reklá­mozó felirat... S egy csa­ládi fölvétel: rókamama hat kicsinyével. Nyuszi ült a fűben . . . P. S. ff Tiszta kosz" Sétálunk, sétálgatunk ... Keresztül és által megyünk nap mint nap városunkon. Belegyalogoljuk magunkat a hétköznapiságba. Ünnep volt, tavaszünnep. Húsvét. Többségünkben csi­nosabbá, vasaltabbá váltunk, mint máskor, szóval egy-két nap erejéig adtunk magunk­ra, no; Fessen és délcegen lépdeltünk a lágy porban, koszban, idegenből jött ba­rátommal. Jó kedvre derítet­te a továrisok korszakának búcsút intő plakát. — Most aztán csak rajta­tok múlik! — veregetett vál­lon. — Te, ez a kormánypárt most, hogy győzött, tényleg kitakarítja a várost? — Nem, azt hiszem nem szó szerint kell érteni... Ez inkább amolyan politikai reklámfogásféle — adtam hangot kételyeim egyikének. — Pedig bizony ránk férne a nagytakarítás. Gyalázato­san mocskosak vagyunk — tettem beismerő vallomást, majd a következő mozdulat­tal majdnem a csikkel tűz­delt járdaszegélyre pöcköl­tem a kezemben parázsló, csonkig égett cigarettama­radványt. Íme, talán ekként működ­nek régi rossz reflexeink: gypmrunk émelyeg a körü­löjitünk felgyülemlett szennytől. Tiszta utcák, te­rek, megtisztult közélet után vágyakozunk. Európai mó­don szeretnénk élni . .. Elmenni a szemetesig, sep­rű után nyúlni (stb.) persze A Magyar Demokrata Fórum 4 szegedi elnöksége és országgyűlési képvi­selői fölkérik az MDF tagjait és támogatóit, nyújtsanak segítséget abban, hogy VAROSUNKAT MEG­TISZTÍTSUK a válasz­tási hirdetményektől és plakátoktól. (x) más, mint a cigányokra, a hajléktalanokra, a szomszéd népekre, azaz másra muto­gatni, másra fogni azt is, amiről mi tehetünk. Először is szembesülnünk kellene — önmagunkkal. Ha a többségnek „nem szúrja a szemét a szemét", akkor se maradjon minden a régiben. Legyen közügy a közérzet, a köz tisztasága. (varga) PACSIKA EMÍLIA Kis tétel A tanya nádfödelét új széldeszkával kellene beszegni. A régit igencsak elette az idő, az esólepergető is elmállott. A maradék meg úgy fölpördült, mint a tökhaj, s csak az imád­ság tartja. Némi faáru után kellene hát néz­ni. Persze minden tapasztalat nélkül nem könnyű egy ilyen nagy dolgot véghezvinni. A hátrányos helyzetű, panelházi, havi fixből élő polgár huszadika tájékán csetlik-botlik csu­pán, ha szerény vidéki birtokához alkatrésze­ket kell beszereznie. Az apró tanya nem úri huncutságból, vagy az újgazdagék vagyonfitogtatási szándékából, hanem a benzingőzzel teli városi levegő miatt született. No meg adósságcsinálásból, hiszen a kisembernek csak kölcsönnel a nyakában futja ilyen fényűzésre. Az meg teljesen vélet­len, hogy a vásárolandó fa szállításához jutá­nyos áron bérelt teherautó akkora volt, hogy rajta egy palota felépítésére elég nyersanya­got el lehetett volna fuvarozni. No. nem baj, gondolták, legalább az a sok csentres is felfér rá, ami a panel sufnijában évek óta felhal­mozódott. Jobb helye lesz annak kinn a fé­szerben. Fel is rakták a huci-mucit az óriás járgányra, s azután indultak el deszkanézőbe. Előtte osztottak, szoroztak, kiszámították, mennyire futja, hogy hónap végéig még ki­húzzák a fizetésből. A város szélén álló fatelepre nem voltköny­nyű bejutni. Portás, kapu, sorompó állotta út­jukat. S a bebocsáttatáshoz szükséges engedély kiállítása után egy bűvös név gazdáját is meg kellett keresniük. Begördülve a kapun, csodás világ tárult eléjük. A Pál utcai fiúk grundja lehetett ilyen. Gyönyörű rönkök halmaza, széfjen felszeletelt deszkákból szabályosan felrakott, hatalmas tömbök között haladt a betonút. A teherautó benzinszagú fülkéjéből kiszállva orrukba fi­nom, friss faillatot csapott a hideg szél. Szin­te megmámorosodva, boldogan vetették magu­kat a telep kincsei közé. A bűvös név gazdá­ja is előkerült. A pufajkás, fontossága tuda­tát arcán viselő ember először hosszan, kuta. tó tekintettel nézett végig rajtuk, majd meg­pillantván a hatalmas szállító alkalmatosságot, szemében láthatóan fény csillant meg. Nagy­vonalúan, körbemutatott, s nyájasan közölte: ezekből tetszés szerint válogathatnak. ök pedig megint csak osztottak, szoroztak, és gondosan kiválogattak pontosan egy tucat-' nyi gyönyörű deszkalapot. Kísérőjük úgy hi­hette, ez csak a bevezetés, s ezután jön, a többi „fűrészelt áru" kiválasztása. Ezért vára­kozóan nézett rájuk. Homlokára azonban mintha odaköltözött volna egy halvány, né­mi gyanakvásról árulkodó ránc. Ekkor jutott eszükbe az asztal. Mert hogy azt is szerettek volna. Olyan kerti alkalmatosságot ami mel­lé többen is leülhetnek megenni a bográcsban főtt pörköltet. Ügy gondolták, ehhez megfe­lelnének egy fatörzs hosszára levágott sza­bálytalan szeletei is Két-három amorf da­rabból egy kis fantáziával jópofa bútor ké­szülhet a füves udvar egyik zugába. Zavar­talanul meg is beszélték: valami selejt görbe fa kellene e célra. Ezt hallva a pufajkás úr arcán már nemcsak a csalódottság, de a bosz­szúság jelei is megjelentek. Érdeklődni kez­dett: mi lesz még, s mikor kiderült, semmi egyéb, határozottan dühös lett Nem, is fojtot­ta magába véleménylét: no hát, ekkora kocsi­val ennyit visznek? •— mondta, s megsemmi­sítő pillantással illette őket Nem törődtek vele, mert felfedeztek egy nagy rakás, sze­gény embernek való selejt árut. De mielőtt válogatni kezdtek volna. az udvar ura gyor­san és megfellebbezhetetlenül kijelentette: ebből csak kettőt adok! A többi nem eladó! Ártatlan szemekkel, kérdőn néztek a fontos emberre, de az akkorára már eltűnt a faraká­sok között a szemük elől. Otthagyta őket, azt se mondta, mi a tqendő. ha a maréknyi árut felrakták a hatalmas platóra. Mikor hosszú bóklászás után újra megtalálták, szó nélkül, flegmán mutatott egy szörnyen unalmas kül­sejű csarnokra. Sok-sok ajtón át vitt az út a szabadulás fe­lé. A szúk. falanszterszerű irodákban kék, ró­zsaszín. fehér köpenves, fáradt arcú asszonyok írogatták a különféle számlákra, szállítóleve­lekre a tételeket Pecséteket ütöttek a rubri­kázott indigós hátuljú papírokra. Végre a pénztárnál fizettek, s igen elégedettek voltak magukkal, mert pont ennyit terveztek a vá­sárlásra. Csak az nem fért a fejükbe miért volt olyan csalódott, ingerült és dühös az először oly szolgálatkész és nyájas úriember. Szervezik a Hangya szövetkezeteket Szabolcsban A választások befejezése után a Hangya szövetkeze­tek újraalakítására fordít­ja a legnagyobb gondot a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete. A térség első Hangya szövetkezetét már megalakították Vaján. Egyelőre három szakágat hoztak létre: gyümölcs- és zöldségtermesztőt, vala­mint sertéstenyésztőt. A va­jai Hangyának 53 alapító tagja van, akik ötszáz-ötszáz forintos részjegyet • váltot­tak. A szövetkezet minde­nekelőtt az áruértékesítés­ben segíti majd tagjait. A jövő szerdán ör köz­ségben szervez alapító­közgyűlést az FKgP, majd Szabolcs-Szatmár-Bereg valamennyi települése sorra kerül. Minden községben és városban szeretnék ugyanis létrehozni a Hangyát, hogy minél hatékonyabban segí­teni tudják a kistermelők munkáját. A szövetkezetek a tervek szerint elsősorban a felvásárlást és az értéke­sitésst vállalják, de később — a hagyományoknak meg­felelően — élelmiszer-kiske­reskedelemmel is foglalkoz­nak majd. A régi, 1945 után megszűnt Hangya szövetke­zetek egykori vagyonát, és még meglevő épületeit sze­retnék visszakapni a jelen­legi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek­től, amelyek annak idején „bekebelezték" a Hangyá­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents