Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-03 / 78. szám

13 1990. április 4., szerda Verra-alapítvány Azért, hogy a vesebetegség végső stádiumában lévő, mű­vesekezelésre, majd veseát­ültetésre szoruló betegek életvitelét, munkakedvét, társadalmi beilleszkedését kai rehabilitácójának segíté­elősegítse ezáltal a túlélés se. Ennek keretében; a min- hoz bárki — természetes, esélyét növelje — a Vesebe- denkori anyagi lehetőségei vagy jogi személy — csatla­tegek Regionális Egyesülete, függvényében anyagi és szo- kozhat. Vagyoni hozzájáru­Szeged, közérdekű alapít- ciális támogatást ad; támo- lásként az alapítvány ingó­ványt hoz létre, gátja a gyógykezelést; előse- és ingatlan vagyontárgyat, Az alapítvány neve; Vese- gíti a társadalmi beilleszke- eseti vagy rendszeres jöve­betegek Regionális Rehabili- dést (munka, lakás, közieke- delmet elfogad, s azt a bete­Az alapítvány nyitott, ah­gek javára fordítja. Az alapítvány számlaveze­tációs Alapítványa (röviden: dés, információ). Verra). Az alapítvány céljára az (Székhelye: Szeged, Pécsi alapító 300 ezer forintot bo- tő pénzintézete.- Szőreg' és u. 4. 6720. I. Sebészeti Klini- csát rendelkezésre. A célok Vidéke Takarékszövetkezet ka Nephrológiai Osztály.) eléréséhez évente a fenti ösz- 10. sz. egysége Szeged, Osko­Az alapítvány célja: a ve- szeg kamata és a folyó befi- la sebetegek fizikai és pszichi- zetések használhatók fel. u. Számlaszáma; 289-98352. MNB Hátrányból, kényszerből Egyre többen kérnek Városkarnyéki községeink közül Sándorfalván van a olyan kisnyugdíjasok, akik legtöbb előfizetője 80 esztendős lapunknak. 1370-en „já- korábban még akkor sem ratják" a DM-et, igen sok olvasóink között az idős ember, fogadták el a sfcgélyt, ha Kik mostanában panaszolják, egyre nehezebben „szorítják felajánlották nekik... Nö­fci" a napilapravalót (is) havi jövedelmükből. Életfel- vekedik a teljes összegű tételeik nehezedése sok mindenben tetten érhető, de leg- rendszeres szociális segélyre feltűnőbben talán abban, hogy mára odáig jutott a több­ségük, hogy (ha még lelke mélyén szégyenli is talán) se­gélyért kopogtat a tanácsnál. jogosultak száma és igé­nye ... Többen és többen tengődnek részsegélyekből. — A keret padig véges. A helyi erőforrásokat, ha ma­ximálisan kihasználják, ak­kor is. Idős, bölcs parasztember -Dóc Igényszint alulnézetben kérdezte tőlem: miért nem kaphatnak alanyi jogon Körülményeiket firtatva vitése is aktuális, s hamaro­minap — több falubeli idős san megoldandó lenrJa. emberrel való beszélgetés után — magam is bekopog tam a Sándorfalva nagyközségi közös tanács „.,,,. „„„ j-- „ , , „ vb titkárához dr Kiss Jó Sandorfalvan mintegy 200 nyugdijat azok a nok. akik zsefhez és a'szociálpolitikai idős házaspár él, akik- egész életükben „csak" gye­ügyek intézőjéhez, Szűcs csak a férjnek van rekeket neveltek haztartast Pálné igazgatási előadóhoz, nyugdíjjogosultsága (felese- vezettek, s mellette a mezo­Gyorsan kiderült, hogy a 6e legfeljebb pár száz fo- gazdasagban robotoltak. — ux—A.J.—i -""l-l— m™, "«<•'— valaszolni a továbbadom: faluban szerzett tapasztala- rintos házastársi pótlékban Nem tudtam taim alapján látott tenden- részesül); közülük sokan kérdés ebe ­ciák „olvasata" hasonló. A csúsznak a létminimum ala falu(k) vezetői naprakészen ~ Nem veletlen, hogy ta­ismerik az idős emberek valV 58 volt a fiúban az jel­helyzetéi (az 1248 sándor- irtási szerzodesek szama. falvi 60 éven felüliét, és a (S éPPen e magas szám miv­Dócon élő 187 nyugdíjkorha- att tartanak a tanacsiak at­táron túliét). S évről évre tól> h°Sy az eltartási sér­tőbbet próbálnak tenni ér- ződésekre vonatkozó új ren­tük — ám most már min- delet miatt ~ ami az ellen­dig több kellene. örzési jogukat nyírbálja meg — e téren már a kö­zeljövőben több lehet a prob­Gondozás, étkeztetés léma.) A rendszeres, illetve eseti Miért itt is ugyanúgy sú- Segélyekkel „megtámoga­lyosbodnak a problémák, tott" idős emberek gondjai mint a környező községek- ezeken a településeken is ben; elsősorban a tsz-jára- sokfélék, de egyben igen ha­dékosoknál, a nyugellátás- sonlatosak: hátrányos hely­bán nem vagy csak részben zettíen vannak a városiak­részesülőknél, az eltartó hoz képest. Mert a szegedi nélkülieknél, a rendszeres "dós emberek „közterhei" jövedelemmel nem rendel- kevésbé súlyosak, mint a kezőknél. Elsősorban nekik falubelieké. A létminimu­fizeti a tanács — persze mon tengődő dóci öreg pél­kellő mérlegelés alapján — dául miből, hogyan fizesse az egyre emelkedő összegű meg a gázvezetésből „reá segélyeket (1989-ben 45 fő eső részt", a tavaly názan­kapott rendszeres segélyként ként kikalkulált 16 ezer fő­összegen 1 millió 667 ezer rintot? S lesz-é a sándorfal­forintot; 242 fő pedig 427 vi öregeknek házanként 50­esetben 840 ezer 500 forint- 60 ezer forintjuk, amivel nyi úgynevezett eseti se- „be kellene szállni" a két­gélyt). Rajtuk próbál segíte- három éven belül esedékes ni az 1987 óta működő gon- csatornázási fejlesztésbe? — dozási központtal, az idősek Nem lesz. Még ha idős, be­klubjával (aminek költség- teg létére munkával — ál­vetése tavaly másfél millió- lattartassal, kertészkedéssel nyi forintra rúgott). Tavaly — próbálkozik, ha erején Sándorfalván a négy hiva- felül vállal, akkor sem lesz. tásos és hat tiszteletdíjas Inkább azt mondja hát, gondozó az időisek klubjában hogy minek néki a gáz és miért is nem? Szabó Magdolna Soros ­a bölcsészeknek A Soros-alapítvány részt vesz a bölcsészképzés re­formjában; erről kötött megállapodást az alapít­vány és a Művelődési Mi­nisztérium. A dokumentu­mot — amely szerint az alapítvány szeptembertől 30 millió forintot, valamint 44 ezer USA dollárt biztosit a reformot célzó programok­ra — Glatz Ferenc minisz­ter és Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány elnökének személyes képviselője látta el kézjegyével hétfőn a Mű­velődési Minisztériumban. A megállapodás szerint a So­ros-alapítvány a moderni­zációra irányuló pályázatok személyi kiadásait, vala­mint a csak devizából meg­vásárolható könyvek és esz­közök beszerzési költségeit fedezi. A Művelődési Mi­nisztérium arra vállal köte­lezettséget, hogy 25 millió forintig pályázati rendszer­ben fedezi az infrastruktu­rális beruházásokat. A szerződéskötést megelő­zően a Soros-alapítvány ta­valy ősszel pályázatot hir­detett a bölcsészkarok szá­mára az oktatás reformjára, s egyben felmérte a progra­mok megvalósításához szükséges anyagi igényeket. A minisztériummal közösen Bölcsész Kuratóriumot állí­tottak fel a pályázatok elbí­rálására, valamint az arra méltónak ítélt programok anyagi támogatására. A budapesti, a pécsi, a szege­di és a debreceni bölcsé­szettudományi karok, tan­székek, és az oktatók által benyújtott 120 pályaműből, mintegy harminc program megvalósítását segítik. J3 emberről, házilag 27 öreg­ről gondoskodott, Dócon pe­dig 8, illetve 4 főről. A leg­kedveltebb ellátási formát, a szociális étkeztetést a sán­dorfalvi öregek közül az el­múlt évben 73 vette igénv­be i(s csak 20-an fizettek érte), idén már eddig 99 fő, minek a csatorna. — Vagy­is: az igényszintjük nem alakítható. Többségüknek önhibáján kívül. Kevés a keret A tanácsiak, a gondozási központ munkatársai, az Dócon 12 -en kapnak ebédet egészségügyi dolgozók ilyen (mind ingyenesen) a ven- irányú tevékenysége évről déglőből. Tavaly mindezért évre több nehézségbe ütkö­723 ezer forintot fizetett a zik, és egyre több erőfeszí­tanács — idén pedig még tést igényel. Nemcsak anya­többet fog, mert éppen e git, természetesen; de azt napokban mérik fel a ta- elsősorban. Mert növekedik nyán élő idős emberek hely- a hátrányos helyzetűek, a zetét, igényeit, étkeztetésük, segélyezésre, ellátásra szo­ellátásuk lehetőségeit. Biz- rulók száma. Egyre töbo tos, hogy idén már kevés idős embert kell támogatni lesz az öregek támogatására a két községben. Kérik. S a két községben az a 2 mii- idén már félő, hogy nem lió 816 ezer forint, ami a ta- tudják kielégíteni a kere­valyi költségvetésből tellett, tekböl a kérelmezőket. Mert A területi gondozás, a saját, egyrve többen fordulnak pél­az otthoni környezetben va- dául a tanácshoz rendszeres ló ápolás, segítés iránti szociális segélyért olyanok, igény növekedik jobban, akiknek nincs nyugdíjjogo­bár az idősek klubjának bő- sultságuk. S jönnek kérni FILMJEGYZET Kék bársony „Minden bizonnyal a legszemtelenebbül eredeti já­tékfilm, amely az utóbbi években Amerikában készült" — írta a Rolling Stona Magazin Dávid Lynch Kék bársony című filmjéről. Krimi, amely nem merül ki a bűntény izgalmas felderítésében. Az amerikai kedves otthonokon át vezető, lidérces utazás. Megmutatja, hogy a valóságból hogyan építhető fel egy szürreális világ, s az hogyan tér vissza a hétköznapok nyugal­mába. Egy amerikai kisváros vidám képsorai után Jeff­rey Beaumont agyvérzéssel kórházban fekvő édesap­jától sétál hazafelé, s útközben a réten, a sűrű és ma­gas fűben, egy levágott fület talál. A fület leadja a rendőrségen, de magánnyomozásba is kezd, melyben az1 egyik rendőrtiszt lánya, Sandy folyamatosan segíti „a fülébe jutott" információkkal. A gyilkossági ügy szá­lai Dorothy Wallenshez, a bájos és titokzatos báréne­kesnőhöz vezetik. Jaffrey bejut Dorothy lakásába, ahol szemtanúja lesz egy szadomazochista szexuális jelenet­nek, s kiderül, az „akcióban" részt vevő Frank mozgatja az események rugóit. Majd Dorothy Jeffrey-t is ma­gáévá teszi. A történet egyre hosszabb és irracionáli­sabb jeleneteken keresztül halad a megoldás felé. A film annyira felkeltette a kritikusok figyelmét, hogy legtöbben az első helyre tették az évtized leg­jobb filmje szavazásán. Éis valóban, mintha Lynch tudatalattijából lépne elő a film; egy egészen mély­séges látomás, mely mindvégig bizonytalanságban tartja a nézőt. Bizonytalanságban, mert legtöbbször valóságos, hihető elemek egymásutánjai egy valósá­gon túli világ benyomását keltik, melyen a naivságig vitt jelenetek még egyet csavarintanak. Mindezen nehézkes fahumor szivárog át. Kora reggel bemondja a helyi rádió: Ma szép idő van, elő a motorosfűré­szekkel. Vagy: A második fa zuhanása két órát jelez. Tehát: „Ez az a város, ahol tudják, hogy a favágó mennyit favág." Dávid Lynch ismertebb filmjei: Törlófej; Az ele­fántember; Düne. Frankét Dennis Hopper alakítja, aki a Szelíd motorosok című filmmel szerzett hír­nevet. Dorothy szerepében pedig Isabella Rossellinit láthatjuk, aki a híres olasz rendező és Ingrid Berg­man lánya. A film 50-es éveket idéző zenéje lemezen is megjelent. P. Sz. Hollandiában így csinálják Tanárjelöltek és a politikai tudományok Ismert újságírói „meghatározás" szerint a hír nem az, ha egy kutya megharapja a postást, hanem ha a postás harapja meg a kutyát. Egyete­mi városban — bárhol a világon — egészen természetes, ha külföldi ku­tató látogat el egy-egy intézménybe, vagy más országbeli vendéghallgatók tanulnak ott néhány hónapig. Ter­mészetes, mert a tudományos mű­helyek, a felsőfokú oktatási intézmé­nyek lételeme kell hogy legyen a jö­vés-menés. S hogy kerül ide a kutya meg a postás? Hát úgy, hogy miközben Sze­geden sem hír legtöbbször egy-egy külföldi professzor látogatása, annál ritkább, tehát mindenképpen hír ér­tékű, ha külföldi diákokat hoz ide a kíváncsiság. A napokban a szegedi tanárképző főiskolán vendégeskedett a hollandiai grüningeni főiskola két hallgatója, Caroline Draper és Lisette ten Voor­de, tanárjuk, Leon Valk kíséretében. Tanulmányaikról, jövetelük céljáról, megtisztelő érdeklődésük okairól be­szélgettem velük. * A holland tanárjelöltek — bár nem nyelvszakosok — tökéletes an­golsággal elmondták, nemcsak a ná­lunk hagyományos szakpárok közül választhatnak, hanem a számunkra meglehetősen szokatlan érdeklődési körüknek is hódolhatnak, készülve élethivatásukra. Nevezetesen: elmé­lyedhetnek a társadalmi, a gazdasági, a politikai tanulmányokban, tanul­hatják a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó ismereteket, sót választott tantárgyuk lehet az úgynevezett peace studies is, amely egy lehetsé­ges háború kirobbanásának okait, a béke megőrzésének lehetőségeit tárja föl a i majdan 12-16 évcr. fia­talokat oktató, leendő tanárok előtt Caroline-nak különösen szívügye a béke tudománya. Szerinte az a tény, hogy az emberek különbözők, és emiatt sokfelé a világban diszkrimi­nációval sújtanak egyeseket, békét­lenséghez vezet Ezeket a Droblémá­kat föl kell tárni, meg kell ismerni, s csak úgy lehet elejét venni az igazságtalanságoknak, arpelyek óha­tatlanul harcba torkollnak. — Mit tehet ez ellen egy tanár? — kérdeztem. — Nagyon sokat — felelte. — Ilyen-olyan ismereteket szereznek például a diákok Kelet-Európáról, az itt élő népekről. A mi feladatunk, hogy megtanítsuk: ók mások, de et­től nem ellenségek. — Ehhez gyűjtik most a személyes tapasztalatokat? — Igen. Magyarországon már har­madszor járunk, de Szegeden ez az első látogatásunk. A szegedi főisko­lán a magyar oktatási szisztéma meg­ismeréseivel is gazdagodunk. — Milyen cél vezette önöket Ma­gyarországra, és éppen Szegedre? — kérdeztem a grüningeni főiskola szo­ciológia- és politikatudománnyal fog­lalkozó tanárát. — A szeggdi főiskolával, Lengyel Zsolt tanár úrral egy éve kerültünk kapcsolatba, s szeretnénk ezt az is­meretséget szorosabbá fűzni a két in­tézmény között. Második lépésként csereprogramot dolgoznánk ki, 1990— 91-re. Ez azt jelentené, hogy három­éves periódusokban megterveznénk a holland és a magyar hallgatók cse­réjét, lehetővé téve rövidebb láto­gatásokat és konferenciákon való részvételt is. Leon Valk tanár úrtól megtudtam azt is, magyarországi látogatásuknak más célja is van. A grüningeni fő­iskola ugyanis egyike a kétévenként megrendezendő nemzetközi békekon­ferencia szervezőinek. Dánia, Anglia, Hollandia ési az 1988-as nyugat-ber­lini találkozó után első ízben kelet­európai ország, éppen hazánk ad ott­hont az idei rendezvénynek. — Meggyőződésünk, hogy az okta­tásban témaként helye van a béke tudományának, ezért is kapcsolód­tunk be a konferencia szervezömun­kájába. Partnerünk ebben az Orszá­gos Pedagógiai Intézet egyik munka­társa, akinek azonban ninasenek diákjai. A toborzásban nyújtunk se­gítséget: nemzetközi kapcsolataink révén meghívunk Zánkára ameriikai, angol, holland, német, lengyel, ma­gyar hallgatókat — és természetesen tanárokat is Beszélgetésünk alatt mindvégje azt éreztem: itt a jövőről van szó. Mind­egy. hogv Hollandia. Maeyarország — egyáltalán. Európa jövőjéről. Arról, hogv a gverekeink holnapját egven­gető fiatal tanárok mozgásterének, látókörének bővülésével esv. szelle­mében >s egységes földrész létrejöttén munkálkodik a maga területén, a maga módján ez a holland tanár, diákjaival egvütt Szinte ezt igazolan­dó, beszélgetésünk során kiderült más is. A tanár úr lelkes támogatója annak, hogy az Európai Közösség Erasmus­programjába kapcsolódhasson be Ma­gyarország is. Ezáltal lehetőség kí­nálkozna arra, hogy holland és ma­gyar diákok 2-6 hónapos időtartam alatt egymás egyetemein, főiskoláin tanulhassanak. — Ilyen cserekapcsolatunk nekünk már van más országokkal. Hihetet­len, milyen gazdag tapasztalatokkal érkeznek haza diákjaink akár csak néhány hetes, vagy két hónapos kül­földi tanulás után is. Hallgatóink a látogatások alatt — a tárgyi tudás, a nyelvtanulás mellett — rengeteg em­beri és kulturális tőkét halmoznak föl, amely aztár. a tetejében — ha­zaszállítva — kinek-kinek a saját or­szágában kamatozik. Hát van ennél jobb üzlet? Mivel beszélgetőpartnerem szocio­lógus és politológus, nem állhattam meg, hogy ne kérdezzem meg tőle: Mi a véleménye a magyar változá­sokról, lennének-e tanácsai? — A fő kérdés itt az: mit kell ten­ni a fejlődésért? Hogy másolniuk kellene-e a nyugati demokráciákat? Válaszom: ugyanazokat a történelmi hibákat már nem szabad elkövetni­ük. Óvakodniuk kell attól a kelet­európai országoknak, hogy a rossz példákat átvegyék. Aztán tudomásul kell venni: a változáshoz idő kell. A régi társadalmi és gazdasági sziszté­ma leépítése nem megy egyik napról a másikra. Az új kialakításánál óva­kodni kell a nyugati minták változat­lan átvételétől; itt a saját jó hagyo­mányokra, a saját kultúrára alapoz­va. sajátosan magyar társadalmat kell fölépíteniük. Nézetem szerint a Nyu­gat adhat tanácsot, segítséget, ha is­meretek hiányáról van szó, de hagy­ni kell, hogy ezek az országok t r­gyék a magukét. a maguk belátása szerint, döntsenek a saját kondíció­juk alapján. Mondjuk, amerikai fej­jel, az amerikai technológia fejlett­sége közepiette, nem szabható meg egy magyar út... Itt az alapvető cél, hogv minden oárt véleményét egy­aránt fontosnak elismerve,. ezek együtt találják meg az országnak legüdvözítőbb megoldást. A tanárok­nak mes az a dolguk, hoqv nvitottabb szellemű, humán filozófiát képviselő embereket neveljenek akár Keleten, akár Nyugaton, megtartva saját kul­túrájuk értékeit. Chikán Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents