Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-11 / 60. szám

KKo ORSZÁG 80. évfolyam, 60. szám 1990. március 11., vasárnap Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Hazánkban ideiglenesen állomásoztak Asszon/ok fátyol mögött — Van még egy dobása a kalapácsvetőnek? Lihegünk. Öriási a tempó, egyre több a magunk tor­nyozta akadály, és csak loholunk, mintha ezért fizetnének. Nézem a Magyar Távirati Iroda március 10-i ajánlatát. E napion a nagy múltú és mértékadó hírügynökség egyet­len olyan, országos jelentőségű belpolitikai eseményt tu­dott kínálni megrendelői, a hazai lapok számára, mely nem hozható kapcsolatba valamely politikai párt kampá­nyával. Ugyanakkor e napon Magyarországon egymást ér­ték a nagygyűlések. Közülük harmincat kínált a távirati iroda, s ha — a választási esélyegyenlőség nevében — mindegyik lehetőséggel éltünk volna, most nem lenne la­punkban más, csakis pártpolitika. Nem írnánk arról, hogyan nyert pert — első fokon — a bíróságokon jártas, ám „terheltként" most debütáló fő­munkatársunk az atlétaedző ellen. Arról sem írhatnánk, mi lesz a földgolyót körülvevő burokkal, és olvasóink nem. találkozhatnának — Chikán Ágnes jóvoltából — két öz­vegyasszony szomorú-szép történetével. A Nyári-csapat hatalmas sikeréről, a helyi futballrangadóról sem tudó­síthattunk volna, ha elfogadjuk az MTI ajánlatát. Mondhatják némelyek: de hiszen erről a pártpoliti­káról szól ma az élet, s mi más lenne a sajtó dolga, mint tükrözni a jelenvalót. Hát éppen ezért nem vállalkoztunk a pártszombat tükröztetésére: beláttuk, ha csak tíz poli­tikai szervezet áll e napion a piódiumra, akkor a többi negyvenkettőt nem sérthetjük meg emezek kiemelt ..ke­zeléséver'. Mert megkaphatnánk a vádat: a sajtó ma is, még mindig, meghamisítja a valóságot. Ami Dedig a legfontosabb: Moszkvában Horn Gyula és Eduárd Sevardnadze aláírták azt, aminek megszerkesz­tésére e tájon régtől nagyon sokan vártak. E sorok írója is. Dlusztus Imre csapatok egész személyi ál­lománya, beleértve a szov­jet állampolgárságú polgá­ri személyeket, valamint fegyverzete, harci techni­kája és anyagi eszközei. A szovjet csapatoknak a Magyar Köztársaság terü­letéről való kivonása üte­mezési tervét a jelen egyez­mény melléklete tartalmaz­za, és az annak elválasztha­tatlan részét képiezi. 6. CIKK ] 2. CIKK A Magyar Köz­társaság kor­mánya közreműködik a szovjet csapatok Magyaror­szág területéről való kivo­násának végrehajtásához szükséges feltételek biztosí­tásában. 3. CIKK A szovjet csa­piatok elszállí­tása, valamint a különböző anyagok és hulladékok hát­rahagyása és megsemmisíté­se a polgári lakosság ér­dekeinek figyelembevételé­vel, és a környezetvédelmi jogszabályok betartásával történik. A szovjet csa­patok jogi stá­tusát, valamint a csapatok ideiglenes magyarországi tartózkodásával kapcsolatos vagyonjogi, pénzügyi és egyéb kérdéseket a csapa­toknak a Magyar Köztársa­ság területéről történó vég­leges kivonásáig a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya és a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövet­ségének kormánya között, a Magyar Népköztársaság te­rületén ideiglenesen tartóz­kodó szovjet csapatok jogi helyzetéről 1957 május 27­én kötött egyezmény, vala­mint más, érvényben levő magyar—szovjet egyezmé­nyek rendelkezései határoz­zák meg. 7. CIKK Egyezmény i. CIKK a Magyar Köztársaság kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya (a továbbiakban: felek), a Magyar Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége közötti baráti és jószomszédi kap­csolatok fejlesztésére való törekvéstől vezérelve, követke­zetesen betartva a nemzetközi jognak az ENSZ alapokmá­nyában és az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet záróokmányában megerősített alapelveit, beleértve a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás el­vének tiszteletben tartásat. A Magyarországon ideiglenesen tartózkodó szovjet csapiatok kivonását az európai és a nemzetközi bizalom és biztonság erősítésére irányuló együttes erőfeszítéseik szerves részének tekintve, az alábbiakban állapiodtak meg: A Magyar Köz­társaság terü­letén tartózkodó szovjet csapatoknak a kiképzési­harci tevékenységgel kap­csolatos mozgását — ide­értve a repüléseket is — korlátozzák. A szovjet csa­patok kivoná­sával kapcsolatos azon va­gyonjogi-pénzügyi és egyéb gazdasági kérdéseket, ame­lyeket az érvényben levő szerződések nem rendeznek, külön megállapodások fog­ják szabályozni. A felek megteszik a mielőbbi intéz­kedéseket annak érdekében, hogy a fenti kérdések meg­oldódjanak a szovjet csapa­tok teljes kivonásáig. 5. CIKK 1. CIKK A Magyar Köz- A szovjet csapatok kivo­társaság terű- nása a Magyar Köztársaság létén ideiglenesen tartóz- területéről 1990. március 12­kodó szovjet szapatok ki- én kezdődik, és 1991. június vonására 1990—1991. folya- 30-ig fejeződik be. mán kerül sor. Kivonásra kerül a szovjet ra, vagy értékesítésére. A felek kije­lölik megha­talmazottakat ezen egyez­mény rendelkezései végre­hajtásának biztosítására, a szovjet csapatoknak a Ma­gyar Köztársaság területéről történő rendezett kivonásá­nak ellenőrzésére, az ob­jektumok, felszerelések és más anyagi eszközök egyez­tetett módszerekkel törté­nő nyilvántartásba vételé­re, felértékelésére, átadásá­8. CIKK Ezen egyez­mény értelme­zésével és alkalmazásával, valamint a szovjet csapatok ütemezési terv szerinti ki­vonásának végrehajtásával kapcsolatos vitás kérdése­ket: A felek a Magyar Köz­társaság . kormanya és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének kor­mánya között 1957. május 27-én, a Magyar Népköz­társaság területén ideigle­(Folytatás a 2. oldalon.) sm'mjm^^gg ..... ujp BE , <r Micsoda időzítés Szombat, este háromnegyed hét, trolibusz, szokatlan tö­meg. Egy fiatal lánynak is gyanús: „Mi volt, foci­meccs?" — kérdezi zászlót lobogtató haverjaitól, akik a trolin csápolnak. „Ne hülyés­kedj — jön a válasz —, röpi­meccs volt galambom." Szóval nem foci, hanem röpi... A lila iskolában jó hatszázan szorongnak a pá­lya körül és a karzaton, 80 percig zúg az: „Építők! Épí­tők! — buzdítás. Óriási a hangulat, a Szegedi Építők SE NB l-es férfi röplabdá­sainak szól a biztatás. A bajnok Csepelt csütörtökön Pesten leradírozta a szegedi gárda, ha most nyernek a négy közé jutnak, és netán a bajnoki címért is küzdhet­nek. Az első játszma első perceiben Hulmann üt hár­mat. Polgár hozzátesz ket­tőt, Nusser bedob egy „fi­neszest", egyszer pedig rosszul nyitnak a csepeliek, és máris 7:2 a szegedieknek. Ez aztán a kezdés! Aztán fordul a kocka, az építősök elképesztően gyengén fo­gadják a nyitásokat, s már­is 10:10. Következik a Pol­gár—Huszta csere, mely 2 pontot érő, 12:10. S, hogy semmi ne menjen simán a csepeliek fordítanak, s el­úszik az első szett. A máso­dik játszma eleje ismét si­ma, 9-2 ide, ami jórészt ab­ból adódik, hogy Polgár nyi­tásaival a csepeli játékosok nem tudnak mit kezdeni. A folytatatás is— reménykeltő, a szegedi „könnyű lovasság" HuLmann-nalés Husztával az élen őrületbe kergeti a baj­nokokat. Ez is megesik ... A harmadik szett imponálóan indul, 10:0 (!) az Építősök­nek. A közönség egyszerre dőlhet hátra. Jó lesz azért vi­gyázni! A csepeliek nem ad­ják meg magukat, tizenket­tőnél kiegyenlítenek, sőt 1 ponttal el is húznak. Mi lesz most? Mi lenne? Kiváló sáncmunka és szettgyőze­lem. Dráma! Mi jöhet (Tieg? Egy szegedi villámjátszma, s a csepeliek búslakodása: az idén ugyanis nem ők, ha­nem a szegediek jutottak többek között a legjobb 4 közé. Bravó szegedi röplab­dások! Ez időzítés volt a ja­vából és röpi meccs .. . Szegedi Építők SE—Csepel 3:1 (-13, 6, 13, 3) Szeged, Lila iskola, 600 né­ző. Vezette: Hurák. Hóbor. Sz. Építők SE: HULMANN, POLGÁR, MEDVE. NUSSER, RACZ. PETHEÖ. Csere: HUSZTA. Edző: Nyári Sán­dor. Cs. G. L. Szeged?... khm, khm Ügy mondják, az európai em­ber eddigi röpke kontinentális története során három olyan te­lepülésformát talált föl, melyek a teljesség igényével lakhatók be. A teljesség igényével? Igen­csak fennkölt szavak ezek, mond­junk inkább eredendő természe­tességet, vagy nagyon óvatosan: harmóniát. Három településről volt tehát szó. Egy faluban nincs titok. Isme­rősök vannak, mindenki az, s a páragózös hajnalon kiballag a száz ökör a közös legelőre, mint ötszáz, meg ezer éve, átzörög a főúton az orosz traktor, nyomá­ban Balogh gazda első nyugati autója, simogatja a hűvös regge­li szél a szőlőtőkéket, s még ha működik is némi irigység, s oly­kor pletyka tarka virága bont szirmot a kapualjak kispadjain, és a kocsmában is meg-megvil­lan a zenegép doboza mellett a bicska, az egész települést mégis valami családi békesség hatja át. No, nem idilli ez, csak az em­berek megtanulnak az idővel bánni, aki itt marad, végleg itt­marad; aki elmegy, végleg el­megy. A kisváros színe a szürke. Archéja a por. Ismerős ez re­gényeimként? Am a szürkeség és porlét mindenekelőtt mégis biz­tonságot nyújt. Egy kisváros le­het unalmas és szürke, de hosz­szú és nyugalmas életet ígér Egy kisvárosban nincsenek for­radalmak, az egész országra ki­ható szervezkedések, ellenben a főtéren piroslik messze híres gimnáziuma, van egy-két híre­sebb kutatni való csatája az el­múlt ezeregy évből, s polgára a Dunántúl nyugati dombjairól fi­gyeli az Alpoktól sötétülő ég al­ját, s némely nagy öregje még emlékszik a császárváros idáig fénylő báljaira és utcalámpáira. Egy ilyen kisváros hatalmi vi­szonyait nemigen lehet megboly­gatni. Itt nem éri meg ellenzé­kinek lenni, mert nincs hozzá tér, & támogató, és főleg nincs elég tétje, hiszen mint mondtuk, ez a város mindenekelőtt kicsi. Ugyan ki áldozná vérét a szür­kéért? A nagyváros Amerika. Egyszer­re szív, vízfej és labirintus, mely­ben minden megtörténhet. Elté­vedhetünk, de le is győzhetjük a szörnyet. A nagyváros lehetőség, ahol megéri a hatalomért szen­vedni, ahol megéri ellenzéknek lenni, mert egy nagyvárosban mindenki megtalálhatja a szá­mítását ... Ebbe a minden bizonnyal fel­színes. ám jócskán célzatos elemzésbe Szeged, mint olyan, láthatóan nem fér bele. Minek utána ez a varos mégis csak magánviseli mindhárom fentebb emlegetett település egynémely jellegzetessegét, olyanná vált — már bocsánat —. mint egy torz­szülött. Falu, mert nincs titka, mert mindenki ismeri egymást: Kisváros, mert archéja a por, s mert biztonságos-. Nagyváros, mert már elég nagy ahhoz, hogy itt megszerezzék a hatalmat. Mert már akkorák a lehetőségek, amikért érdemes permanens bűnbe esni. Akinek hatalma lesz, valódi hatalma lesz De ebben a városban már épp megéri el­lenzéknek is lenni. Még akkor is, ha a leleplező épp olyan esen­dő, mint a leleplezett. Szeged első és legfontosabb sajátossága azonban az, hogy provincia. Különös provincia, hiszen csak szolgái és alattvalói vannak, a város fölött a kollek­tív hiány, a ki nem használt le­hetőségek gomolygó szelleme terpeszkedik. Ez a város az el­múlt két-három évtizedével nem­igen tudna elszámolni. Van egy definíció, miszerint egy város annál provinciálisabb, mennél több sértődött ember lakja. Sze­geden rengeteg a sértődött em­ber, Egyes nagyvonalú számitá­sok szerint a város felnőttlakos­ságának a fele az. A sértődött ember dühös, rosszindulatú, irigy és hiú. Jegyezzük meg, a sértődöttség betegsége elsősorban az értelmiséget, sújtja, R Szeged köztudottan egyetemi és értel­miségi város. Ejtsünk néhány szót erről is. Erről a kedves és nagyszerű értelmiségi jellegről. Ismerik a tarkabarka ábrák­kal befestett léggömb történetét, melyről egyszer valaki le akarta kapargatni a festéket, mígnem a léggömb kidurrant, s az illető csak gumifoszlányokat, festékda­rabkákat tartott a markában' Na, hogy Szeged ilyen lenne, ez azért túlzás. Mindazonáltal kö­szörülgetjük a torkunkat, khm. khm. Merthogy festék és púder van bőven. Egyetemi, értelmisé­gi város? Ugyan hol. van az egyetefni értelmiseg? Mert nem látszik! Nem látható. Bizonyára elvész nagy hirú intézménye fa­lai között, elvész a napi kuta­tásban és oktatásban, de hogy városát csak egynémely megszál­lott tagja szólítja meg rendsze­resen, az nyilvánvaló. Az egye­temisták Kárász utcán hullámzó könnyű tömege pedig átutazóban van. Nem megéli és betölti ezt a várost, hanem mint utcalányt a vendégei, használja. Igazából nem is tehet mást. Ha akarna, sem tudna gyökeret verni. Nem­csak ö. Elképesztő azon szellemi és művészeti potenciának az ará­nya. mely az elmúlt két-három évtizedben kiáramlott innen Elég csak a színházi és az iro­dalmi életre gondolni. Ennek a több mint 150 ezre8 városnak jelen pillanatban egyetlen mérv­adó költője van. Holott Szeged­ről rengeteg írás születik, de él­ni benne?! Miért van az, hogy ez a város csak elindítani tud, de megtartani már nem? Eleddig könnyű volt a Pol-Pot szellemét kiszolgáló funkcionáriusi réteg­re és a hihetetlenül aktív és ki­számithatatlanul agresszív, bár az utóbbi években okosan visz­szahúzódó politikai rendőrséggel magyarázni a dolgot. Ügy mond­ják, a szellemi kivándorlás in­kább az értelmiségi kasztrend­szerrel magyarázható. Hogy él, s dolgozik itt egy igen nagy szá­mú értelmiségi középréteg, mely nemcsak elhelyezkedésében, de kompetenciájában is középszerű. Ez természetesen még nem len­ne baj. Hiszen egy szorgalmas értelmiségi-hivatalonki réteg' tart fenn egy várost, miközben kineveli tehetséges vezetőségét, szellemi irányadóit... Már ha kineveli. Mert a szegedi közép­értelmiség olyan, mint egy gyü­mölcsösudvar köré épített fal, védi, védi az ő udvarát, de a kertész nem a legtehetségesebb, hanem a kontraszelekció folytán éppen hatalmilag legbefolyáso­sabb egyén lesz. Ebben a saját szerepét rendre túlmitizáló, ön­jelölt zsenikkel, s a megértő mó­dot használni képtelen írástu­dókkal megtűzdelt középértelmi­ségben van a legtöbb sértődött ember. A sértődöttség mint sze­gedi közbetegség, botrányok so­rozatában kulminál. Irodalom. Színház. Sajtó. Mondtuk, ez már elég nagy város ahhoz, hogy ér­telmes legyen botrányt okozni, avagy megsértődni' S főként ér­demes középszerűnek lenni. Aki nemcsak átutazó, s jó né­hány éve itt él. láthatja, hogy Szeged illúzió. Ezért kell leszá­molni vele. Hogy valóságosan fölépíthessük Darvasi László

Next

/
Thumbnails
Contents