Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-09 / 58. szám

1990. március 9., péntek 5 Főrendező — a háború után „SZFÉRA" Március l-jétől ismét van vezetője a Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatának. A három hónapos huzavona után Korcsmáros György (38 éves) pályázat útján öt évre nyerte el a megbíza­tást. A három jelentkező közül Ruszt József vissza­vonta pályázatát, arra hi­vatkozva, hogy jelenleg in­tendatúra kidolgozását ter­vezik, s amíg ez nem jön létre, nem látja értelmét, egy új főrendezői kineve- \ zésnek. Korcsmáros György, dolgozott már nálunk: öt* darabot állított szinre eddig" Szegeden (Imádok férjhez menni, Luxemburg grófja, Charley nénje, Irma, te édes, A kőszívű ember fiai), 1978-ban végzett a főisko Ián, Várkonyi Zoltán szi­nészosztályában, majd 1982­ben a rendezői szakon Zsám­béki Gábor növendéke volt. Dolgozott a Víg-, a Madách, a Gyermek-, utóbb Arany János Színházban, most pe­dig a Rockszínház főrende­zői posztját cserélte föl a szegedire. Felesége nyelvtanár, két fiuk általános iskolába jár. „A rendezés és a vezetés mellett színészi énemet sem szeretném elfelejteni, való­színűleg a színpadon is meg fogok jelenni" — mondja. — Nem egy egyszerű szi­tuáció, amibe kerültem. Nem arról van pusztán szó, hogy átveszek egy szírthá­zat. Itt háború volt. Én eb­ben nem vettem részt. Na­gyot változott a helyzet az­óta is, hogy a pályázatot ki­írták. Ügy gondolom, mos­tanra, azaz a pályázat elbí­rálásának idejére olyan helyzet alakult ki, hogy egészen minimális lehetőség maradt csak arra, hogv Ruszt József és a Függet­len Színpad tagjai ebbe a színházba visszajöjjenek dolgozni. Ezt a csatát nem az én megjelenésem döntöt­te el. Nem igazságtevőnek és nem megoldásként, ha­nem egy esetleges újrakez­désnek a reményében jöt­tem. Az újrakezdéshez az is hozzátartozik, hogy nagyon megváltozott az ország, s a Bemutatjuk Korcsmáros Györgyöt színházak állapota. Alig pár hónapja a színházigaz­gatók egységesen tiltakoztak az új támogatási rendszer ellen, ám a Parlament még­is ezt fogadta el. Az elmér­gesedett városi hangulatot még a megnehezült gazda­sági feltételek is tetézik. 'Mindez nem zárja ki a kí­sérletezést, de pillanatnyi­lag a műsorterv gerincét olyan műveknek kell alkot­niuk, amikre minden bi­zonnyal bejön a közönség. — Nem lep meg, amit mond, ön vendégként kivé­tel nélkül ilyen darabokat rendezett. — Azokra engem hívtak, vendégként! Rendeztem sok mást is. Kétségtelenül na­gyon szeretem azokat a da­rabokat, ahol a közönség szórakozik. Viszont nagyon fontos, hogy ami a szóra­koztatóiparhoz tartozik, az jó iparosmunka legyen. A kísérletezést én is fontosnak tartom. Az amatőr színhá­zak mindig a hivatásos szín­házak ellenében hívtak élet­re előadásokat. Egy bérlet­rendszerrel működő kőszín­háznak azonban némi biz­tonságot, hagyománytiszte­letet is kell tanúsítania. Ha ezzel a támogatási renddel biztosítani tudom az alap­működést, akkor meg lehet engedni egy olyan bemuta­tót, amelyik este 10 órakor kezdődik, és esetleg öt, vagy tíz előadást ér meg. — A közelmúltban volt két másik , ályázat is, a kecskeméti Katona József és a budapesti József Attila Színházban kerestek igazga­tót. Ezekre vagy féltucat je­lentkező akadt, itt két em­ber közül választhattak. Ügy tűnik, mintha a szakma szo­lidaritása érvényesült volna, önnek nem jelentett lelki­ismereti problémát a hely­zet? — Én akkor léptem csak be, amikor a szakadás már végleges volt; az utolsó na­pokban adtam csak be a pályázatomat. A Független Színpaddal eltávozott szí­nészek közül számossal volt jó baráti és munkakapcso­latom. Meggyőződésem: na­gyon jó, hogy Magyarország most egy új színházzal sza­porodik. De február óta azt láttam, hogy itt ezt a hely­zetet nem lehet konszolidál­ni. A József Attila Színház és a kecskeméti pályázat pedig még a szegedi előtt volt. Azok az emberek, akik tervekkel voltak teli, már beadták a maguk pályázatát oda. — Kidolgozás alatt all egy intendatúra, amely ta­lán hónapok múlva életbe lép. Nem tartotta kockáza­tosnak most elvállalni a fő­rendezőséget? — Én visszakérdeznék de nagyon komolyan, ön el tudja képzelni, hogy ma­napság, amikor minden trösztöt szétszednek, éppen most kezdjenek valamit trösztösíteni, és még átte­kinthetetlenebbé tenni? — Ebben a városban, ez­zel a tanácsi vezetéssel, amelyik például több mint két hónap alatt képtelen volt megoldani ezt a szirő­házi problémát, mindig csak hárított, azt mondta, oldják meg belül — én mindent el tudok képzelni! — Az intendatúrát azért nem tartanám szerencsés­nek, mert egy olyan kong­lomerátumot hozna létre, amelyben eltűnik minden. — Mondana néhány szót a műsortervről? — Ebben az évben lesz még egy bemutató, Sütő András Csillag a máglyán című darabját Illés István állítja színre. Bfet nem én szerveztem, kissé meg is le­pett, nem tudtam róla. Egy ilyen városban, ahol egy szín­ház van, a műsortervnek egy étlaphoz kell hasonlí­tania, hogy mindenki a gusztusa szerint választhas­son róla. Nem szeretném, hogy csak cukorfalatkák le­gyenek, de azt se, hogy csak aperitifek. Jövőre valószí­nűleg öt prózai bemutató lesz. Az évadkezdésre két darabot tervezek, bár még nem teljesen biztos a dolog. A Nagyszínházat a Kakukk­fészekkel szeretném nyitni, amely szórakoztató, közön­ségcsalogató, de azért na­gyon színvonalas darab. Ezenkívül a társulatból na­gyon sok embernek adhatok benne lehetőséget, végül az a bolondokháza, ami a da­rabban szerepel, kicsit illik a mostani helyzethez. Ezt én fogom rendezni. A Kis­színházban Neill Simon Furcsa pár című darabjá­val kezdenénk, amelyben kitaláltam egy elég megle­pő megoldást, de ezt nem akarom elárulni. — Talán a legnagyobb probléma a társulatépítés, hiszen a színészeknek csak­nem fele elment. — Jelenleg a társulat 26 fóböl áll, s mindenkinek szei'ződést ajánlottunk a következő évre, s úgy tűnik, ezt mindenki el is fogadja. Ezt Nagy László minden ittmaradónak megígérte, s ezen én nem változtatok. Mindenkiről van egyfajta véleményem, de a társulat tagjainak a következő év­ben kell bebizonyítaniuk, van-e tovább maradásuk. Jelenleg a társulat töredé­kes, az. átlagéletkor is elég magas, 43 év. Nagyon sok fiatal távozott el a Függet­len Színpaddal, óket pótol­ni kell. Szeretném, ha az ittmaradottak kapnának bi­zonyítási lehetőséget, ezért melléjük keresek és hívok embereket. Természetesen lesznek vendégszereplők, de neveket még nem tudok mondani, mert egy hét eh­hez kevés. Szeretnék hosszú távra tervezni, azt akarom, hogy a színészek legalább fél évre előre pontosan tud­ják, hogy mit fognak ját­szani. Azt szeretném, s ezt nem titkolom, hogy a kö­zönség bejöjjön a színház­ba, a színház tagjai érez­zék, hogy szükség van rá­juk. Márok Tamás Segítség fiataloknak, időseknek A Mentái Családsegítő és Gondozó 'Munkaközösség kapcsolatteremtési és önis­mereti tanfolyamot szervez Flört néven 16—25 év kö­zötti fiatadök részére. A cél az, hogy a szakemberek iöl­készítsék a fiúkat, lányokat az emberi kapcsolatok haté­kony építésére, megismer­tessék óket az igazi értékek­kel, a társ iránfi felelősség­gel. A résztvevők megtud­hatják, mi a különbség a szeretet és a szerelem kö­zött, de szó lesz a hetente, illetve kéthetente pénteken­ként megrendezendő talál­kozásokon a beszéd és az öltözködés kultúrájáról is. KÖTÓELEMEK VILLAMOSSÁGI ANYAGOK árusítása Szeged, Szilágyi u. 5. Telefon: (62) 14-566. CENTOKER KFT. Közületnek, magánszemélynek 2-3-4 ágyas, szobánként fürdőszobás, színes televízióval ellátott fizetővendég szobák kiadók Szeged. Nyil u. 45. Telefon: 13-861. A főiskolások, egyetemis­ták önismereti tréningen sa­játíthatják el mindazt, ami­re tanulmányaikban, mun­kájuk. során szükség lehet, hogy sikereket érjenek el. Mindazok, akik konfliktusa­ik kezeléséhez, életvezeté­sükhöz szakember tanácsát igénylik, ugyancsak kérhe­tik a Mentái munkaközösség segítségét az e célból ren­dezett tanfolyamon. Ugyan­itt időskorúak és magányos rászorulók időszakos vagy állandó ápolását, gondozá­sát, gyermekeik felügyeletét és tanulók korrepetálását is vállalják. Az érdeklődők ez Eszperantó utca 1. szám alatt jelentkezhetnek. (Tel.: 24-824). Pusztulnak az erdők Még csak az 1987—'88-as adatsorok állnak a rendel­kezésünkre az elemzésekhez, így nehéz megítélni a hazai erdőpusztulások pontos oka­it — mondotta Holdampf Gyula, a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának fő­munkatársa az MTI érdeklő­désére. A szakemberek az utóbbi 10 évben figyeltek fel a ko­rábbiaknál jóval nagyobb mértékű — az ipari környe­zetszennyezéssel, illetve a többéves szárazsággal is magyarázható — erdőkáro­sodásra. Elsősorban a töl­gyeknél jelentkezett ez a ha­tás, de jelentős volt a fe­nyőknél, az akácnál és a nyárfáknál is. A fapusztu­lást az állományok, mintegy 10 százalékánál tapasztalták az erdészek. A tölgypusztu­lás elsősorban az északi hegyvidéket sújtja, de már jelentkezelt a Dunántúli­középhegységben és az or­szág más területein LS. A nemzetközi adatközlés egyébként néhány országnál az erdőállomány jóval na­gyobb százalékú pusztulását jelzi. Ezek az adatok vi­szont a megfigyelt területe­iken a legcsekélyebb mérté­kű levélelszineződést, levél­vesztést is számításba ve­szik. A tölgyekre különösen nagy figyelmet fordítanak a szakemberek, hiszen a ha­zai, körülbelül 1,7 millió hektáros erdőállomány 23 százalékát adja ez az ősho­nos, értékes fafaj. Számotte­vő részt képviselnek — 18, 16 és .10 százalékot — az akác, a fenyők és a nyárfák is. Kevésbé tapasztaltak pusztulást az erdészek a bükknél, a csernél. A kiszáradt állományok kitermelése ráfizetéses a gazdaságoknak, hiszen ugyanannyi munkabefekte­tésért jóval kevesebb pénzt kapnak. A Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezét, Békéscsaba 826. sz. átalányelszámolásos részleg bélyegzője a részleg megszűnése miatt 1990. január 1. napjától ÉRVÉNYTELEN Kérjük, hogy a bélyegző fenti időpontot követő használatáról értesítsék a Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet Csongrád megyei részlegét. Szeged. Radnóti u. 11. Telefon: 62/23-591. Vásároljon a Lakáskultúra Boltban Szeged, Lenin krt. 44. AJÁNLATUNK: esztergált karnisok, parketta, parkettaszegőléc, műanyag és műbőr harmonikaajtók. reluxák-. Kultúrkör Van ebben a városban egy villamosmegálló, melynek végén egy fizetés­nap szürke délutánján kö­zépkorú férfi guggol, gya­núsan meg-megbillenve, miközben az előtte heverő szakadt táskában kotorász. Villamosok jönnek-men­nek, múlik az idő, a férfi megtalálja, amit keresett: híreink aznapi tárát, a friss helybéli újságot. Egyik ke­zével megtámasztja magát a megálló február közepi hideg kövén, a másikkal pedig megteszi azt, egyéb­iránt még mindig guggolva, amit különben letolt nad­rággal, s letolt alsóneművel szokás, ha már megtörtént. Ez egy egészen új dolog így, hogy végig, az első pil­lanattól kezdve fennmarad­nak a ruhadarabok. Billeg a férfi és törölgeti magát, befelé, befelé, mintha lelke tükrén törölgetné szét a mocskot. ' Délután van, szürke, csilingelnek a villa­mosok. A bebarnult újság a meg­álló szélére vettetik, ponto­san oda, hol néhány nappal később egy fényes és tragi­kus reggelen mikrobusz zökken át egy aláeső nő fe­jén. Az asszonyt elviszi a mentő, a mikrobuszt köve­tő tűzoltók tanúsítják, hogy nem a kisbusz vezetője volt a hibás. Sietett az asszony, figyelmetlen volt, megbot­lott. A hatalmas vérfoltot újfent újságokkal takarják le. Tíz percig szükség van a nyomokra, a lapokat az­tán elsodorja a könnyű reggeli szél, s a már nem óvott vértócsába, mint egy hatalmas fehér cápa, bele­úszik egy nyugatnémet Mercedes. Ettől a megállótól né­hány méterre lepusztult kocsmát találhatunk. Hátul a cigarettafüst tömött füg­gönyét félrehajtva láthat­juk a két férfit néhány sör mellett beszélgetni. Egyi­küknél hatalmas paksamé­ta. Nem kell hallgatózni, könnyedén kitalálható, kik ők: költő és olvasója. Ra­kosgatja szépen a verseket a férfi a bajuszos elé, oly­kor ő maga olvas fel egy­két strófát. A füstfüggöny előtt elkel éppen egy gya­nús eredetű videokazetta. Nézi a bajuszos a költőt, néz a szeme közé, majd azt mondja neki: „Tudod mit, érzem a szférát!'' Ettől a kocsmától néhány percnyi sétára áll egy szok­ványos újságosbódé. Kis­katona vásárol éppen. A pornócska lap legfrissebb száma után érdeklődik. A nyolcadik után. Vegye meg * a heteset is, agitál odabent­ről a láthatatlan újság­árusnő. A fiú elmosolyodik. „Ez elég lesz." Nagypapa érkezik, kisunokája a ba­bakocsiból gügyög. Az öre­get nem kell biztatni, ő megveszi mind a két szá­mot — a számláihatatlan hasonló közül. Zötyög visszafelé a villa­mos, visszahoz bennünket a megállóhoz, ahonnan el­indultunk. Fiatal férfi ug­rik le a még mozgó jármű­ről, kiabál; Felülök a vil­lamosra és olyan sárga, hogy hányok!" Kész, vége. Ez a kör bezárult. Dal. Somogyi Kiárolyné felvétele Sok nyugdíjasé láttunk sorban állni tegnap a Marx téren. Hiába, mindnyájan ott takarékoskodunk, ahol tudunk — és ahol lehet. Reméljük, többször is találkozunk majd ilyen jelenséggel. A Tisza—Maros Szög Tsz-ben úgy okos­kodtak, hogy megéri, ha március végéig olcsóbban mérik a friss húst boltjukban. Mit mondhatunk? — Ennek mi is örülünk... Nemcsak a szegedieket várják Körzeti orvosok — klubban Körzeti orvosok klubjának alakuló összejövetelét tart­ják március 10-én (szombat) délután fél ötkor Szegeden a Fesztivál ételbár különter­mében. A klubba a Szegeden és a környező falvakban dolgozó körzetorvosokat vár­ják a szervezők. A tervek szerint a havonta megrendezendő összejövete­leken a klubtagok azon' túl, hogy egymást jobban meg­ismerik, elmondhatják véle­ményüket az őket érdeklő szakmai, etikai vagy egyéb kérdésekről. A klub nyitott minden érdeklődő orvos előtt, aki az alapellátásban dolgozik. Elsősorban olyan kérdéskörökkel kívánnak foglalkozni, amelyek érintik a mindennapi munkájukat, azt könnyebbé, vagy bonyo­lultabbá teszik. Megbeszé­lik, leírják például az egész­ségügy, és ezen belül az or­vosi alapellátás várható re­formjával kapcsolatos prob­lémákat, az ehhez szükséges szemléletváltást. Szót ejte­nek a családorvoslási tevé­kenységről, az üzemorvosok funkciójának megváltozásá­ról, a továbbképzések és a szakvizsgák gondjairól, az orvosi munkával járó költsé­gek elismertetésének problé­máiról, az orvosi tevékeny­ség dokumentálásáról, az in­formatikai forradalom egész­ségügyi vonatkozásairól, az orvosok és a szociális intéz­mények viszonyáról. Alapelvük az, hogy beszél­nek mindarról, ami érinti és érdekli őket, munkájukat, betegeiket, s konszenzus esetén az Orvosi Kamara se­gítségével megfelelő fóru­mokon és vezetői szinteken ki is fejezik majd vélemé­nyüket. Együttműködésre hívnak, várnak a szervezők minden olyan körzeti és üzemorvost, akiket a fenti és hasonló témák, problémák foglalkoztatnak i

Next

/
Thumbnails
Contents