Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

3 1990. március 7., szerda PAGSIKA EMÍLIA RIPORTJA Az ófalui példa 1 * . ív í .. » :•• . w *... *:•.. >: .•». ... .: . v Nemrég röppent fel a hír: Mecseknádasd—Ófalu határában mégsem lesz radioaktívhulladék-temető. A helyről véglegesen kiderült, nem alkalmas e célra. Hosszú huzavona után, végre lemondtak róla azok a hatalmasságok, akik évekkel ezelőtt, titokban, a falu lakóinak tudta nélkül döntöttek. Nemrég adott interjút lapunknak az ügy egyik főszereplője, Szederkényi Tibor geológus, a JATE professzora, aki a végsőkig kitartott ófalu Ügye mellett. A tudós így nyilatkozott: „Hogy a temető nem épült meg, ez egy falu, s az ott élő emberek győzelme..." Az apró dunántúli település neve hallatán csak két-három éve kapjuk fel a fejünket. Pedig 1979-ben került először szóba Ófalu, mint közepes és kis aktivitású radioaktívhulladék-temető létesítésére alkalmas, terület. Mert ha már atomerőművel dicsekedhet ez a kis ország — Isten tudja, mivel érdemeltük ki, hogy legyen nekünk ilyen —, akkor annak piszkát is itt, e 93 ezer négyzetkilométeren illik megemészteni. A nagy aktivitású fűtőelemekkel nincs gondunk, azokat vihetjük a Szovjetunió területére. •Ezeknek fogadása nem csupán szívesség a nagy szomszéd részéről. A fűtőelemekből plutóniumot vonnak ott ki, mint tudjuk, ez az atombomba alapanyaga A kis és közepes aktivitású hulladék viszont nem jp semmire. így el kell takarítani azt a föld felszínéről. Hogy hogyan, arra vonatkozólag a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek már régóta vannak irányadó kiadványai. Léteznek nyugati példák is. De ezeket hét évvel ezelőtt a magyar beruházók feltehetőleg elfelejtették tanulmányozni. A Paksi Atomerőmű Vállalat — nem tudni, miért — olyan szakértőket kért fel a terület komplex geológiai és sugárvédelmi vizsgálatára, akik nem voltak autentikusak eldönteni a. terület alkalmasságát. Tény, hogy hozzáértéssel sem könnyű Magyarország területén a célnak igazán megfelelő helyet találni, hiszen nekünk nincsenek sóbányáink, mint az NSZK-nak — a só az egyik legjobb sugárzást szigettelő anyag —, nincsen sivatagunk, mint -a nevadaíaknak- — itt a lakott településektől 100 kilométernél nagyobb távolságra fekszik az egyik tározó —, nincs lakatlan szigetünk sem, mint a finneknek. Ne* künk van egy nagy atomerőmüvünk az ország kellős közepén, a Duna partján, s a nagy osztozkodás után mégmaradt néhány hegyünk, völgyünk, dombunk, amibe — eszi, nem eszi — bele kell temetnünk a szupertechnika felhalmozta szemetet Ófalu sokáig nem is sejtette, mi zajlik á határábán álló dombon. — Azt hittük, a vizet mérik. A paksiakat itt szállásolták cl, a harmadik szomszédban. öt évre előre kibérelték a házat. Hónapokig méricskéltek, furkáltak, s hiáha kérdeztük, nem mondták meg, mi készül. — Ófalu egyik gazdája meséli ezt miután bekopogtattunk a főutcán álló házába. — Annak idején, amikor elvették a földünket. az ellen sem tehettünk semmit Nézze azt a .domboldalt most legfeljebb legelőnek jó- A téesz teljesen tönkretette. Amikor a miénk volt műveltük, gyönyörű termés volt rajta. Bele kellett törődnünk. Ügy hittük, ez ellen a temető ellen sem érdemes harcolni. De hát a gyerekeink nem hagyták annyiba a dolgot — mutat a lányára, aki egyik főszereplője volt a nagy harcnak. Kófiás Endréné a négy település, Mecseknádasd—Ófalu, Feked—Véménd lakói által megválasztott társadalmi bizottság tagja. Most éppen gyesen van. ölében ülő kisfiát, míg beszélgetünk, átadja a nagymamának, aki németül mond valami kedveset a kicsinek. — Mikor megtudtuk, mi készül, falugyűlést hívtunk össze, s megkértük a paksiakat is, vegyenek részt ezen. Maguktól ugyanis nem jöttek. Később viszont lejött Kapolyi elvtárs. No, nem ide, hanem Pécsre, a megyéhez, ötvenmilliót igért nekünk, csak egyezzünk bele a döntésbe. Tavaly Pestre is meginvitáltak bennünket. A Hazafias Népfront szervezett ott valamilyen találkozót, amire pesti egyetemisták is eljöttek. Egyikőjük azt mondta, ha elfogadjuk az 50 milliót, később már nem reklamálhatunk semmiért. Igaza volt. Nem hagytuk magunkat lekenyerezni. Nem úgy az. innen nem messze fekvő, egyik érintett falu elöljárósága, ók örültek a beígért pénznek. Sokan azt hitték, még tán a házukat is kimeszelteti a tanács, ha elfogadják a felülről jött döntést. Kaptak gyorsan előlegben egymilliót Ebből kicsinosították a lerobbant óvodát, vettek tévét, videót, miegyebet... Ófalu bűbájos kis település, Végigkocsizunk a Kossuth Gasse-én, leparkolunk a Golden tal, azaz az Aranyvölgy eszpresszó előtt, s közben gyönyörködünk a fehérre meszelt, gangos házakban, a tiszta, rendezett udvarokban. — Már attól féltünk, mind elmennek innen a fiatalok — panaszkodik az idős, fejkendős asszony, az egyik szép „kúria" tulajdonosa. — Mi, öregek, mindenképpen itt maradtunk, hiszen itt születtünk, itt éltük le egész életünket. — összesen ötszázan maradtunk — tódítja meg a beszédet Bechli Ádám, a háziasszony fja. — Ez a falu a megye szélén van, évtizedekig nem fejlesztették. Hagyták tönkremenni. Az. utóbbi években olyan érzésünk támadt: tán tudatosan akarnak bennünket a gyűrűfűiek sorsára igeÁ A tanácselnök juttatni. Aztán amikor kiderült, hogy ide építik ezt a hulladéktemetőt, hirtelen ígértek nekünk fűt-fát, nagy pénzeket. Hordtak szét mindenféle kérdőíveket, de senki nem írta alá azokat. Tudtuk, szakértők vizsgálják a területet. Vártuk az eredményt. Ötvennégyen megalapítottuk az Ófalu Baráti Kört. így. mint jogi személy, hivatalosan is tehettünk lépéseket az ügyünkért. Demonstrációt is szerveztünk. Ha látta Volna, milyen volt, mikor a sok ember megindult itt, a domboldalon! Itt volt a rádió, a tévé is. Volt is nagy ünnepség két héttel ezelőtt, mikor kiderült, mégsem lesz Ófalun hulladéktemető. A kultúrházban sajtótájékoztató is volt, utána nagy vacsora. Talán ismeri, itt volt Szederkényi professzor úr is, Szegedről. Neki sokat köszönhetünk. Biztosan alulmaradunk a küzdelemben, ha a tanácselnökünk annak idején a kezébe nem veszi a dolgot Azóta van itt valami, mióta őt megválasztottuk. A Meeseknádasd—Ófalu közös községi tanácsának elnökét nem olyan fából faragták, akinek a jól bevált módszerrel, a feje fölött lehetne intézkedni. Vagy akit néhány millióval le tudnának kenyerezni. Wekler Ferenc sok mindenben különbözik elődeitől. Többek között abban is, hogy igen fiatal, hogy a pécsi egyetem katedráját cserélte fel a falusi tanácselnöki székkel, s hogy sohasem volt tagja annak az egyetlen, 40 éven át uralkodó pártnak, melynek hasonló beosztású polgártársai még egy-két évvel ezelőtt is illedelmesen, vagy nyögve-nyelve engedelmeskedtek. Ez a magabiztos, világosfejű fiatalember pontosan tudta, tudja, hogy ereje nemcsak saját tehetségében, szívósságában rejlik, de a falusi emberek bizalmában, a velük kötött szövetségben is. Wekler Ferenc mecseknádasdi születésű, nem idegen itt, a faluban. Hogy a hulladéktemető ne egy erre alkalmatlan helyen épüljön meg, abban nemcsak neki vannak elévülhetetlen érdemei, de szociológus feleségének is, aki könyvet is írt a tározó kórüli bonyodalmakról. Az elnök, úgv tűnik nem csináltatott magának glóriát, nem pazarolja idejét arra, hogy a siker, a győzelem fényében sütkérezzen. Most már az új iskola építése izgatja, s azok a betonelemek, amiket a tervezett tározó helyére a beruházók odahordtak. Á tanács megveszi ezeket, út, járda lesz belőlük. — Nem volt életem célja, ihogy tanácselnök legyek, de öt évvel ezelőtt hazahívtak az emberek. Nem a megye, a párt nevezett ki, engem a falu választott. Mikor idekerültem, még senki nem tudott a temetőröl. Pedig akkor már két éve folytak az előkészületek a közelben. Mikor az ügy kipattant, feleségemmel azonnal megkezdtük a lakosság tájékoztatását, felvilágosítását A falugyűlésre meghívott paksi szakembereket is kifaggattuk, ók őszintén elmondták, amit tudtak, de sokat nem tehettek értünk. Ügy tűnt, nekik is a fejük fölött döntöttek. Szerencsénkre, időközben a rr.egye élén is személycsere történt. az új vezetés mellénk, az ügyünk rpellé állt. Először. Kassai Miklós pécsi geológustól, majd nem Baranya megyei szakértőtől kértünk szakvéleményt. Később füagetien szakértői bizottság vizsgálta az előző—a hely alkalmasságát bizonygató — kutatási eredményeket. Ennek a bizottságnak volt elnöke Szederkényi Tibor. S mielőtt a tanácselnök folytatná a történetet, -hadd idézzünk a bizottság legutolsó, múlt év júliusában készült összefoglaló szakértői véleményéből: „ ... geológiai felvételekből nyilvánvaló, hogy markáns észak—déli irányú, igen fiatal törésrendszer jellemzi az Ófalu— Feked közötti hátat. A törésrendszer áthalad a tároló területén... a hegység tektonikai aktivitása ma is tart... A tektonikai aktivitás és a földrengés közötti kockázat összefüggése közismert... A földtani térkép számos olyan törést jelez, amely források fakadási helye... Erózió és lejtöstabilitási szempontból a kiválasztott terület az űrfelvételek alapján nem kedvező a tároló létesítésére... Az elmúlt egy év alatt a társadalmi, környezeti helyzet sokat romlott, és a tároló kérdése a lakosság számára politikai kérdéssé vált Elvesztette bizalmát a hatásági és tudományos tevékenységgel kapcsolatban egyaránt ... Korábbi állításainkat megerősítve látjuk, és továbbra is kitartunk ama véleményünk mellett, mely szerint az ófalui, Harsányi-kereszt mellett tervezett kis és közepes aktivitású radioaktívhulladék-tárolót megépíteni nem szabad." A szakvélemény kitér arra a nem elhanyagolható kérdésre is, mi történjék, magával a paksi reaktorral majd, ha kimerül? (Mint tudjuk, egy ilyen erőmű élete maximum harminc év!) S mi lesz, ha a nagy aktivitású fűtőelemeket egyszer csak nem fogadja tovább a Szovjetunió? Hová ássuk el azokat? A véleményüket felelősen vállaló tudósok problémafelvetéséből egyértelműen kiderül, mennyire elhaA lakók markodottan döntöttek néhány évvel ezelőtt atomerőügyben azok, akik e tenyérnyi országot egy recsegő-ropogó birodalom koncepciójának kiszolgálójaként, ilyen ész nélküli, jövőt tagadó beruházásba sodorták. — Evekig én voltam a legkisebb fizetésű tanácselnök — mondja Wekler Ferenc. — Utólag tudtam meg, fegyelmi eljárást is akartak ellenem indítani. A bűnöm, gondolom, az volt, hogy a falut a hatalmi elképzelés ellen hangoltam. 1987-ben az érintett négy falu lakói kiválasztottak maguk közül nyolc embert. E társadalmi bizottság — melynek vezetője magam voltam — legfontosabb feladatának tekintette tartani a kapcsolatot a szakértőkkel, a pesti intézményekkel, és folyamatosan tájékoztatni a lakosságot a fejleményekről. Nem ment ez, persze, olyan simán. Az itt élő német ajkú emberek, a korábbi meghurcoltatások, kitelepítések miatt, az évek során visszahúzódókká váltak. Csak nehezen lehetett őket meggyőzni: ne hagyják, ne tűrjék, hogy megkérdezésük nélkül döntsenek. Persze, akadtak türelmetlenkedők is. Többen azzal vádoltak: lepaktálok a hatalommal. Hisz mindenki tudta, tudja a faluban, a hulladéktemető politikai presztízskérdés volt. Sokat köszönhetünk azoknak a tudományos kutatóknak, akik sokszor egzisztenciájukat veszélyeztelve is vállalták, hogy kitartanak ügyünk mellett. Sokat jelentett a sajtó közreműködése is, s azok a politikai változások, melyek az utóbbi hónapokban lezajlottak. Hatalmas fák között, árnyékos erdei úton kocsizunk. Már azt hisszük, eltévedtünk. mikor végre megérkezünk a szakvélemény által emlegetett Harsányi-kereszthez, mely mintha őrizné azt az egyetlen pillantással könnyen befogható, bokrokkal határolt területet. A Krisztus-kereszten zománcozott fémtábla hirdeti: Állíttatta Harsányi János és neje, Schmidt Gertrúd, 1932-ben. A száraz fűvel belepett tisztás alig árulkodik a nagy tervekről. Egy égszínkékre festett bódé, s egy megfigyelőtorony az összes objektum És néhány, a földből fél méterre kiemelkedő, vastag cső. Ezekről nem tudjuk, mire szolgáltak. Laikus szem a látványból nem képes megállapítani, milyen előkészítő munkálatok kerülhettek itt cirka 200 millióba ! Egy 1988 áprilisában kelt szakvélemény néhány részlete erre is választ ad: „A földtani kutatásban egyik lépcső nem előzheti meg a másikat... részletes kutatásnak vetettek itt alá olyan területet, amelynek előkutatása sem volt megnyugtatóan megoldva... a részletes kutatási terv megvalósítása, a részletes műszaki terv elkészülte, valamint az építkezéshez váló felvonulás után láttak hozzá alapkutatási feladatok megvalósításához..." Vagyis, ezek szerint olyan sorrendben folytak itt az előkészületek, amilyenben azt a bizonyos házat építik Weöres Sándor versében: „először a kéményt, jó nagy füsttel..." Illetve, láthatatlan kezek itt gondosan vigyáztak arra, hogy a füst ne szivárogjon ki. Ófalu példa lehet az ország minden lakójának, állampolgárának. Hisz annyit beszélünk ma önkormányzatról, társadalmi összefogásról. Mégis, ha egy közösség saját sorsáról dönthet, tudjuk, ma még nem megy könnyen. A két anyanyelvű ófaluiak több fontos dolgot is tudnalk már. Tudják., hogyan kell vezetőt, ügyüknek elöljárókat választani, s a tudomány képviselőivel együttműködni. Nem ész nélkül hadakozni, hanem következetesen, szervezetten fellépni a magát legyőzhetetlennek mutató túlerővel szemben. Epilógus Tehát örvendezhetnénk, s ezzel akár le is zárhatnánk a hulladéktemető ügyét. Csakhogy a harc egyelőre csupán egy rossz döntést ütött ki a ringből. A végleges, megnyugtató megoldás még mindig késlekedik. Ha nem Ófaluba, hát hová kerüljön a paksi szemét? Ezek után melyik falu lesz hajlandó megtűrni határában? Most ugyanazok a geológüsok, akik ófalu környékét alkalmatlannak tartották e célra, úgy gondolják. Boda mellett, a felszíntől 7-800 méter mélyen biztonságosan lehetne tárazni a hulladékot Am a bodaiak máris tiltakoznak. Vagyis, újabb harc kezdődik. Most azért, hogy az alkalmasságot bizonyítsák. Nem szeretnék ma az ügyet felelősséggel felvállaló tudósok helyébe lenni. De a történtek után, elhivatottságukat látva, bízom következő döntésükben is. Igaz; én könnyén beszélek. Szeged messze van Ofalutól és Bódától is. Bár ki tudja? Somogyi Károly né felvételei